Sírhelyek

Tárgy: Re: Sírhelyek Szomb. Aug. 16, 2014 11:33 pm

Időugrás után...

Tárgy: Re: Sírhelyek Pént. Júl. 04, 2014 10:16 am

Maybelle && Freya

Nice to meet you, darling

Először nem is értettem mire fel ez e kérdés. Sőt, már-már dilisnek hittem a lányt felesleges kérdése hallatán, majd... leesett.
Egészen hihetetlen, hogy már ennyire elszoktam a misztikumoktól. Hogy még egy szellemet sem ismerek fel, aki pont itt a temetőben "kísért".
Hisz végül is ki az a hülye -rajtam kívül- aki az éjszakáját egy temetőben töltené, mikor még az ibolyát sem alulról szagolja?!!
Így már talán a kérdése is reális volt. És ezt bizony még akkor is sok válasszal tudnám megilletni, ha azzal a mondattal kezdeném, hogy -jelen körülmények között- egy teljesen egyszerű ember vagyok. Mert az vagyok.
Bár az "egyszerű" szócska a családomat tekintve roppant rossz jellemzési elem. Hisz egy Petrova lánya vagyok. Vagyis inkább A Petrova lánya. Ezért sem olyan roppant egyszerű az életem és ezért is élek még ebben a században.
Mivel az illem úgy tartja -amiben én is nevelkedtem apámnak köszönhetően- hogy illik beszélgetőtársunk kérdésére választ adni, ezért úgy gondoltam ezt én is megteszem. Bár jelen körülmények között ugyan mit számít nekem az a fránya illem... inkább a biztonságomat féltem, hisz a gyógyír nem adott nekem védelmező lovagokat, fehér paripán, akik majd megmentenek, hogy este valami / vagy valaki el ne vágja a torkomat alvás közben. Túl élénk a fantáziám? Lehet...
- Sajnos van egy - két ok amire arra vezethető, hogy lássam a hozzád hasonlókat. Bár te még egy szebb példány vagy. Ha több ilyet látnák biztos én is úgy vélekednék, hogy a halál után sem áll meg az "élet." - feleltem és egy kis mosolyt is mellékeltem a mondandómhoz, mivel éreztem, hogy most sem voltam valami barátságos. Nem akartam nagyon szekálni a lányt, de mindenképpen tudnom kellett, hogy mikre lehet képes, és hogy vajon miért halott. És miért nem békélt meg a halálával.
- Óóó de otromba vagyok. Még be sem mutatkoztam. Freya vagyok. - nyújtottam kezet, amit nyugodtan megfoghat, persze ha csak ő is hisz benne, hogy meg tudja.
Szándékosan nem mondtam ki a családnevem, hisz még nem érzem szükségét annak, hogy tudja Petrova vagyok és egy lehetséges utazó. A véremből kiindulva.

a hozzászólás Maybellenek készült, 316 szót tartalmaz, és írás közben a Can't Remember to Forget You című számot hallgattam. nézd el Freya gonoszságait, de meglágyul majd a szíve <3 Wink

Tárgy: Re: Sírhelyek Csüt. Jún. 19, 2014 12:34 pm

Freya
Maybelle

A temető volt az életem, a napjaimat leginkább itt töltöm. Egy szellemlány aki itt ragadt e keserű világban mégis hol máshol lehetne? Kísértenem kéne valakit? Én nem az a típus vagyok aki bárkit is szívesen kísértene, mert senki sem tett ellenem semmit.. Legfeljebb az a mocsok, aki megölt, de már halálra ítélve felakasztották. Neki lenne okom megkeseríteni az életét, de ő már nem élt, és sajnos ő megtalálta a megnyugvást.. Átkozott volt az életem mindig is, de sosem tettem semmit ami miatt nem nyugodhatnék békében. Az a mondat igaz, hogy a jó emberek szívják meg a legjobban az életet. Szükségem lett volna egy boszorkányra aki visszahoz az életbe, mert nem bírtam volna tovább ezt a láthatatlanságot. Senki se látott soha, hiába kiáltottam utána, vagy próbáltam megérinteni. Lehetetlen küldetés volt nekem a kísértetlét, habár elég régóta mondhatom magam holtnak.
Hogy is szólíthatnék meg egy boszorkányt, ha nem hall? Valami megoldást kellett kitalálnom, hogy újra láthatóvá váljak.. Az akarat. Akarat kell hozzá, hogy újra lássanak engem az emberek, vagy én egyszerűen csak hülye vagyok aki már belebolondult ebbe a nyomorúságba. Senki se ért meg, mert nem láttam még szellemet se. A szellemlátók látnának, de egy sem jön a temetőbe, nekik az túl nagy falat lenne, hogy a temetőben szembe nézzenek a szellemekkel. Gondolkoztam, és csak gondolkoztam hogyan tudnám megoldani. Megőrjít, mintha börtönben lennék. A temető nyugodt volt, nem volt senki itt, legalábbis azt hittem. Mikor már teljes nyugodtsággal merültem bele az agyalásba egy elég goromba hang csendült fel mögöttem. Azonnal megfordultam, és körbenéztem, hogy biztosan nekem szólt-e ilyen nagy kedvességgel. Teljesen megbizonyosodtam róla, hogy nekem szólt a kérdése, így eltűnődtem, hogy hogy a fenébe lát engem.
- Te látsz engem? - szólaltam meg végül eltűnődve, és lesokkolódtam, mert régen beszéltem akárkivel is. Reméltem a mondatom miatt nem néz majd hülyének, hiszen nem tudhatta, hogy éppen egy holttal beszélget, egy kísértettel. Lehet ő tudott a természetfelettiekről, és ha lát engem akkor tud rajtam segíteni.. Megváltás volt ez a lelkemnek, mert, mint említettem rég beszéltem emberrel, és egy mosoly ült az arcomra végül, mert kezdtem bizakodni abban, hogy van kiút.

music:empire.| note: sok szeretettel. *-*| words: 344

Tárgy: Re: Sírhelyek Csüt. Jún. 19, 2014 11:51 am

Maybelle && Freya

Nice to meet you, darling

És már hallom is… Bizony! Most kapom a képzeletbeli fejmosást, hogy egy ember Petrova lány vajon mi a fészkes fenét keres hajnali kettőkor egy hátborzongató Mystic fallsi temetőben?! Amikor éppen otthon is lehetne a jó kis kollégiumi szobájában.
És erre vajon mit is feleljek?! Hát jobbesetben nem hazudok. Rosszabban pedig csak azt, hogy épp egy kis friss, ugyanakkor hullaszagú levegőt kívánok szívni. Ezzel a szöveggel léptem le a koleszről is, ahova jelenleg bejárok, pusztán azért, hogy az anyám kis hasonmását, a kis Elena Gilbertet figyelgessem. És hogy miért is érdekelnek a hasonmások? Vagy egyáltalán az anyám?!
Jajj ezen kérdésektől aztán tényleg migrént kapok. Na meg pluszban még a rohamos öregedéstől, ami gyógyírnek köszönhető. De hála ott fent az öregnek az égen (akit a keresztények úgy dicsőítenek), most még csak szenilis kezdek lenni, de a külsőm rovására ez mit sem ér.
Ezért is van égetően nagy szükségem egy boszorkányra, hogy meggátolja ezt a megrokkantságomat. S most ama agyafúrt ötletre jutottam, hogy én bizony ilyen késő este csak itt találhatok magamnak egy boszorkányt. Azért az ötletemet nem vetettem el, hisz miért is tenném?! Az idő így is rohamosan szorongat és én nyomás alatt nem teljesítek túl jól… ezért gyorsan a kocsimba szálltam és egy-kettő alatt a fallsi temetőben találtam magam. Először a temetőhöz közeleső kápolnát jártam be, majd a sírokhoz is kimentem.
Pár percig csak bolyongtam és nézelődtem. Rengeteg embert temettek itt el, az egyszer tuti! Majd, mikor már azt hittem az ittlétem teljeséggel sikertelen, a tekintetem megpihent egy szőke, hullámos hajú lány kecses jelenségén. Úgy gondoltam, így időm szűkében hátha rám mosolygott a szerencse és épp egy boszorkányt véltem felfedezni, ezért magabiztosan elkezdtem megközelíteni a lányt.
Mivel Petrova vagyok, nem jeleskedek a túlzottan kedves megszólításhoz, ezért inkább a köszönést hanyagoltam is.
- Csak nem gyászolsz te is valakit? - kérdeztem tőle és megpróbáltam a mondandómhoz egy kis mosolyt is mellékelni, hátha így az amúgy is erős hangnememnek kölcsönöz egy kis barátságos színt.

a hozzászólás Maybellenek készült, 316 szót tartalmaz, és írás közben a Can't Remember to Forget You című számot hallgattam. remélem nem lett túl borzalmas

©

Tárgy: Sírhelyek Csüt. Jún. 19, 2014 11:48 am