Már a kezdetek kezdetén is rosszindulatú ifjú hölgy lett belőlem. S amint vámpír vált belőlem ez csak romlott. A legkegyetlenebb s rosszabb vámpírok közé tartozom. Szemrebbenés nélkül képes vagyok gyilkolni. Leginkább másokat használok fel a célom elérése érdekében, hogy én ne lepleződjek le. Számomra fontos, hogy mindenki előtt három lépéssel legyek. Veszélyes és temperamentumos természetem van. Könnyűvérű nő voltam mindig, egyszerűen elcsábítottam bárkit. Ahogyan a Salvatore testvéreket is. Akkoriban nem volt semmilyen lelkiismeret furdalásom, nem mintha most lenne, de egy picit megváltozott a helyettem. Könnyedén az ujjaim köré csavartam Damon és Stefan Salvatore-t. Ők is csak azért kellettek nekem, hogy megkapjam, amit akarok. De nem számoltam egy apró ténnyel. Sajnálatos módon beleszerettem az egyik testvérbe, bár ez akaratomon kívül történt. Ettől függetlenül tovább játszadoztam a másikkal is. Damon egy egyszerű eset volt, s soha nem volt vele problémám. Úgy használtam őt, ahogyan a kedvem tartotta. A végsőkig is elmentem, ezért is változtattam őket át. Az események úgy hozták, hogy el kellett tűnjek az életükből. De a sors úgy hozta s persze én, hogy újra betoppanjak az életükbe. De a helyemet egy ostoba ember elfoglalta. Stefan beleszeretett a kis Elena Gilbert-be. De a szép ebbe, hogy ő a hasonmásom volt. Olyan volt, mint én csak jobb változatban. Nem tudtam elviselni, hogy mindkét férfi, akiért megszenvedtem, most a hasonmásomért rajong. Megkeserítettem mindenki életét mikor feltűntem újra a városban. Damon-t egyszerű volt átverni, mint mindig. Stefan természetesen nem ilyen könnyű volt, ő rögtön rájött ki vagyok. Megvetettem azt a kislányt, s bármit megtettem volna, hogy eltüntessem az útból. De a megölése helyett inkább az érzelmeivel játszadoztam. Olyan könnyű volt megvezetni, s gyönyörű látvány volt, hogy szenved minden egyes családtagja miatt. Mikor még ember voltam, akkor is rafinált voltam és cserfes, de ez nem mondható el a hasonmásomról.
Pár hónappal később
Nem hagytam fel azzal, hogy megöljem az utálatos Elena-t, aki immáron vámpír lett. De még mindig olyan ostoba, mint volt. Kicsit sem lett olyan, mint én. Lehet egy kicsi részt lobbog benne a Petrova tűz, de nem úgy, ahogyan bennem. Egy dologgal nem számoltam viszont. A gyógyírral. Ez a tény meg változtatott mindent. Meg akartam szerezni magamnak, s egy ideig nálam is volt, de akaratlanul is elvesztettem. A hasonmásom ballagásán akartam megszabadulni Elena-tól örökre. Már túlságosan is zavarta a köreimet s az önérzetemet. A számításaim nem a legjobbak voltak, ezért egy óvatlan pillanatban Elena lenyomta a torkomon a gyógyírt. Ezért is változott meg minden. Újra ember vált belőle. Elviselhetetlennek tartottam azt, hogy ember lettem. Még a mai napig sem törődtem bele. Most még jobban megvettem a kis vámpírlányt. Bármit megtennék, hogy tönkretegyem, de óvatosnak kell lennem, mert immáron ember vagyok, s fordult a kocka. De tapasztalt vagyok, s nem ostoba. Minden helyzetben feltalálom magamat. Bosszút fogok állni az ostoba libán, vagy így vagy úgy. Ha eddig kegyetlen voltam, akkor most még rosszabb r@banc leszek.