Elena Gilbert & Stefan Salvatore

"Szeretlek.. ez még egy ideig nem múlik el, de el kell engednünk egymást.."

Kegyetlen énemmel próbálok meg hatni arra a nőre, akit voltaképpen még mindig szeretek.. Elárult, de az érzéseimet nem tudom csak úgy kitörölni hirtelen, azért vagyok ennyire durva, hogy neki, és nekem is könnyebb legyen az elengedés fogalma, amely szinte nagyon nehéz, amikor ő ragaszkodik hozzám.. De miért? Damont választotta, akkor legyen is vele, és ne könyörögjön nekem! Hagyjon nekem szabad utat, és felejtsük el egymást.. én túl akarok rajta lépni, hisz a bátyám megérdemli a boldogságot végre, és épp ezért lépek le! Nem hiába mentem Klaushoz; sok minden közre játszott, és többek közt a bátyám, és a szeretett nő kapcsolata, ugyanakkor az emlékek, illetve muszáj volt lelépnem.. kell a levegő változás. Nyugodtság áraszt el, és a düh egyfajtája, ahogy arra gondolok, hogy mit nem tettek meg.. Nem ők szedtek ki onnan, nem kerestek, és Silas kis meséjét is bevették, persze elnézném az utolsó pontot, de.. de a bátyám is ennyire nem ismer engem?
-S mi ez az egész helyzet, mond?-Teszem fel a kérdést könnyedén számára.-Damont választottad Elena, akkor miért könyörögsz itt nekem, és miért vetted rám azt, hogy kivel.. kikkel vagyok?! Legyél boldog a bátyámmal.. megérdemlitek, bár eddig is azt tettétek.. nem lesz új élmény.-Vonok vállat könnyedén. Mit hit, hogy neki mindent lehet? Én nekem miért nem lehet életem? Miért akar magához kötni oly annyira? Nem leszek egy szánalmas barom, aki vár rá, csak azért, mert ő képtelen elengedni.. én megfogom tenni; Elfelejtem Őt! Nem érdekel, hogy mibe kerül, de megteszem, mert nem akarom azzal tölteni az időmet, hogy folyton rá gondolok, ezért is megyek el innen.. jó messzire, és remélem oda már nem jön, mert komolyan szólva semmi kedvem ahhoz, hogy lássam, vagy hogy a közelembe tudjam.
-Ezt akarom, Elena.-Mondom a lehető legőszintébben, és egyben a legkomolyabban.-Felejtsük el egymást.. nektek is van életetek, és én is akarok magamnak egyet, amiben szórakozok, és élvezem a létem.. nagy kérés? Nem hinném! Egész nyáron egy tó mélyén voltam.. ennyi kijár nekem igazán!-Nézek a szemeibe, és majdan ellépek mellette, így pedig megindulok kifelé, hogy elhagyjam ezt a helyet, ezt a házat, és minden emlékemet itt hagyjak.. végleg. Innentől kezdve csak a vér lesz, ami éltet, csak az ad majd megváltást.. és nem kell semmi más!
-Az meg lesz.-Válaszolom neki.-És még valami..-Állok meg egy pillanatra, és felé fordulok.-Üzend meg mindenkinek, hogy elmentem, és nem kérek senkiből sem, szóval.. nyugodtan békén lehet engem hagyni.. ha bárki megkeres, akkor gondoskodom arról, hogy meghaljon, értve vagyok?-Bólintok, mintha ő maga igent mondott volna, majdan ismét megindulok, ahogy megfordultam. Veszek egy mély levegőt.. tekintettem végig futtatom a házon, majdan az ajtóhoz lépve kinyitom azt. Kilépek rajta, és becsapva magam mögött azt elmegyek.. eltűnök innen, hisz már nincs értelme az itt létemnek. Viszlát Mystic Falls!

Játék Vége!
// Köszöntem szépen a játékot, kedves   

Elena Gilbert & Stefan Salvatore

"Kérlek hagyj békén.. felejts el, hisz ez lesz a lehető legjobb.."

Nem tudom úgy őszintén szólva, hogy mit tegyek vele, hogy végre felfogja egyszer, s mindenkorra, hogy elmegyek! Vagy elenged, és elfelejt, vagy pedig olyat teszek, amit nem csak ő, de még én magam is bánni fogok. Elegem van a parancsaiból, a semleges kis játékából, amelyet űz velem.. mit akar reményt adni a szerelmére, hogy majd egyszer igenis együtt leszünk? Nem, nem lesz így.. ő most döntést hozott, amelyben a bátyámat választotta, és nem engem, ezért innentől kezdve egymással semmi dolgunk sincsen. Szóval ne akarjon dirigálni, útmutatót adni, avagy kioktatni, mert felesleges.. úgy is elfogok menni, és felőlem játszhatja itt a sértődőtett, avagy sírhat, nyávoghat.. nem hat meg! Immáron az a Stefan Salvatore, aki voltam megszűnt létezni. Nem vagyok, és nem is leszek soha többé gyenge, egy barom idióta, aki vár Elenára, aki sír utána, vagy aki hagyja, hogy az érzelmei irányítsák, és ezáltal legyen egy állati véren élő emberi lény.. nem, nagyon nem! Újra emberi véren fogok élni, előveszem az igazi énem, és gyilkolok, ölök, szórakozok, bulizok.. Nem lesz végre Elena, Damon, avagy mindenki más mellettem, aki megszabhatná mit tegyek; Önmagam ura leszek, de ha nekik ez nem felel meg, akkor higgyék azt, hogy halott vagyok, vagy pótoljanak Silas-szal. Úgy is olyan jól elhitték, hogy ő én.. még Damon is.. a saját bátyám! De nem érdekel ezeken már túlléptem. Nem érzek már fájdalmat egy szemernyit sem, csupán szánalmat irántuk, hogy ilyenek.. Mély levegőt veszek, és nem bírom felfogni, hogy Katherine miért jön ide, de nem is akarom megérteni, ha meg Elena féltékeny.. legyen. Tudtommal Damonért rajong, akkor meg hagyja a magánéletemet annyiban, és ezzel végeztünk is, nem de bár? Vagy betűzzem le számára a "nem szeretlek" mondatot?
-Nem arról van szó, hogy nem tetszik, Elena.-Kezdek bele a mondandómba.-Mert a bátyámnak örülök, mert megérdemli a boldogságot még annak ellenére is, hogy Silas kis meséjét mindenki bevette.. még ő is.. a saját bátyám, de hát nem gond!-Vonok vállat.-Viszont Katherine, hogy jön ide? Ne törődjünk egymás magánéletével, mert engem nem érdekel, és nem az volt a gond, hogy Damonnel voltál, hanem az, hogy nem kerestettek.. de már semmi baj.-Nevettek.-Innentől kezdve nem kell velem törődni. Élvezzétek az életet nélkülem, majd én is ezt teszem.. New Yorkban, Párizsban, vagy bárhol, ahol leszek.-Kacsintok.-Amúgy meg ha már Katherine, akkor eszedbe juttatnám, hogy pont olyan vagy.. mert ahelyett, hogy elengednél, inkább magadhoz láncolsz, de nem fog sikerülni, mert nem érdekelsz..-Mondom kegyetlenül, és továbbra sem hagyok fel azzal, hogy lebeszéljem magamról, azt akarom, hogy elengedjen engem, mint ahogy én őt, és ennyi.
-Lehet, hogy legyőztem annyiszor, de szánalmas voltam mindvégig.. egy gyenge kis senkiként éltem. Most pediglen az lehettek, aki akarok, mert nem határozhatsz meg.. Nem leszek a bábotok! A jó kis Stefan Salvatore, aki mindent megtesz, amit csak kértek. Ez vagyok fogadd már el..-Gúnyolódom vele, míg nem a falhoz szorítom a nyakától fogva. Legszívesebben megfojtanám, hogy legyen eszméletlen, de nem teszem meg, hisz nem vagyok annyira szívtelen vele szemben. Viszont kérése, avagy szavai nem lesznek számomra szent igék.. soha!
Végül elengedem, de nem mondok semmit sem már neki, csak megindulok kifelé, hogy elhagyjam ezt az átkozott házat, és végre eltűnhessek előlük.. innen. Jó messzire akarok menni, ahol senki sem keres, ahol senkinek sem létezem. Váratlanul ér, hogy elém suhan, és azt mondja ne menjek el.. a keze a mellkasomon meg is hathatna, de nem hagyom magamat befolyásolni. További szavai, sírása, könyörgése.. fáj, de nem érdekel. Engedjen el! Meg kell tennie.. Damont akarta, akkor engem hagyjon élni!-Elena.. kérlek..-Durvaságom, mintha elszállt volna szavaim lágyan hangzanak el. Letörlöm szabad kezemmel az arcáról a könnyeit, majdan nyakára helyezem azt.-Szánalmas vagy..-Jelentem ki határozottan, és suttogva egyben.-Damont szereted, de nem akarsz engem elengedni? Kérlek ne légy már ennyire őrült! Választottál, akkor meg hagyj éljem már az életem, ha meg nem tetszik, akkor hidd azt halott vagyok, vagy kérd fel Silast, hogy szórakoztasson.-Vonok vállat, miközben magam mellé ejtem a kezem. Kívülről ugyan érzéstelen vagyok, de belülről majd megszakad a szívem miatta.. viszont el kell engednem.-Nem szeretlek, Elena! Nem vagy nekem már senki.. akkor vált a szemeimben mindenki semmivé, amikor Tessa szedett ki onnan. Szóval üzend meg a többieknek, hogy immáron mától nem létezem, és ne keressenek.-Lépek mellé ezzel kikerülve őt.-Boldog életet nektek! Viszlát.-Megindulok előre, hogy végre kimehessek a házból, és mielőbb elhagyhassam, de azért még a drámai hatás kedvéért integettek neki..

Elena Gilbert & Stefan Salvatore

"Engedj elmenni.. végleg.. örökre!"

Tudom jól, hogy az Elenától való szabadulás, elválás avagy elbúcsúzás nem lesz könnyű eset, hisz mint mindig most is felteszi majd a kérdést, hogy miért.. Miért megyek el, teszem ezt vele, meg velük, de értse már meg! Egyszer miért nem lehet az, amit én akarok? Miért nem teljesülhet az én akarat vágyam? Miért nem lehet szabad életem? Nem akarok egy láncra kötött idióta lenni, aki vár rá az idők végtelenjéig, mert ő neki kilengései vannak. Damont választotta, akkor legyen vele, és engem meg hagyjon távozni, vagy ha ezt nem tudja megtenni, akkor felejtsen el, és ezzel ennyi.. Nekem nem kell, hogy mindig sírjon, könyörögjön, avagy utánam jöjjön! Elegem van ebből! Élni szeretnék, és ebbe az életbe nekem nem kell Elena, sőt senki olyan, akit ismerek.. Újra az leszek, aki régen, és ez a saját akaratom, avagy döntésem volt. Lehet, hogy Klaus kérte, de én is akartam, és ez nagy szó, szóval innentől kezdve senki se határozza meg, hogy mit lehet nekem, és mit nem, mert elegem van az átkozott szabályokból. Ezt nem lehet, mert ők rossznak látják, azt nem lehet, mert nekik nem tetszik.. nem! Itt én vagyok az Úr; a magam Úrra, és én döntök a sorsom felett, szóval ennyi, kész, lezárva!
-Ne keress miérteket, Elena!-Ordítok rá.-Ebből már oly elegem van. Miért kell mindig kérdezgetni? Miért nem hagyod, hogy végleg elmenjek? Légy Damonnel, és hagyjál már engem élni, az Istenért! Nem fogok rád várni, avagy áhítozni utánad egy életen át.. Köszönöm nekem az nem kell!-Mondom komolyan nézve rá.-S hogy miért? Azért, mert ezt akarom. Azért, mert Ripper leszek, egy kegyetlen gyilkos, mert nekem ez kell az életembe, és ha nem tetszik az csak a te bajod! Tartsd meg magadnak a véleményed, engem meg hagyj!-Mondom, és ezzel hátat fordítok neki. Mély levegőt veszek, hogy így nyugtassam magamat meg, de nem megy, mivel egyre idegesebbé válok, és ha ez így folytatódik, akkor tuti biztos, hogy neki fogok esni, pedig nagyon nem szeretném kitépni a szívét..
-Ne hogy már még te légy az, akit sajnálni kell! Szánalmas vagy, Elena.. de nagyon.-Nézek rá lenézően.-Még magadnak hozol fel mentséget, amikor én voltam ott lent.. én szenvedtem a víz alatt egy széfbe zárva, én fuldokoltam, és nem te!-Vázolom fel neki az esetet.-De hát neked nehéz volt, nem? Mert kényeztetett, Damon.. meg szeretgetett, meg csókolóztattok, meg stb., míg én átkozott hülye megfulladtam, meghaltam, majd felkeltem, aztán minden kezdődött előröl!-Ordibálok, míg újra felé fordulok immáron.
-Ne érdekeljen ez téged.. oda megyek ahova akarok, és azzal, akivel szeretnék, megértetted?-Szorítom egy pillanat alatt a nyakánál fogva a falhoz, ezzel fojtogatva őt.-Nem leszek egy érzelmes idióta újra, mert Ti azt akarjátok.. Ti, akik nem voltatok képesek megkeresni, és kimenteni, mert nektek be kellett vennetek Silas ostoba meséjét, de nem baj.. elmegyek, és felejtsetek el! Kár, hogy nem vagy ember.. pedig úgy megigéznélek..-Mondom a szemeibe nézve.-Na de.. boldog életet..-Verek bele a kezemmel a falba, majdan elengedve Elenát indulok meg a táskámért.-Hagyj! Engedj el, mert szánalmas, amit csinálsz.. nem kell utánam futni, és lelket táplálni belém, mert nem szeretlek Elena, és soha nem is szerettelek! Nos, akkor a soha viszont nem látásra!-Mondom kegyetlenül nézve rá, aztán lazán felemelve a táskámat megindulok kifelé, hogy elhagyjam ezt a házat.. végleg..

Elena Gilbert & Stefan Salvatore

"Azt hittem ti szedtek ki onnan.. ti mentettek meg, de ehelyett.. nem.. egy vadidegenek értem többet.."

Az élet milyen különös, nem de bár? Folyton olyan dolgokba sodor bele, amelyet elképesztő álmaidban sem álmodnál meg, sőt még legvadabb fantáziádba sem képzelnél bele. Nos tettem egy ajánlatot, Klaus elmondta ugyanazt, amit én hangosan nem mertem felvállalni, és amiatt, hogy végre ne szenvedjek bele mentem.. ha a Ripper énemet akarja megkapja. Amúgy sem fogok ellenkezni, amikor az égvilágon már senkim sincs. Ez a város.. ez a hely is már csak egy nyomasztó környék, amelyen rossz emlékek sorozatai uralkodnak. Elena Damonnel jól meg van, én meg minek rontsam az összképet, ha úgy is olyan nagyszerű az együttlétük? Nem akarom szegény párocskát megzavarni.. nem törődtek amúgy sem azzal, hogy szenvedtem több hónapon át lent a vízfogságába zárva. Elhitték Silas meséjét, miszerint ő Stefan Salvatore, és helyettesített.. én meg lent sínylődtem.. A gondolattól a még meg rögtönzött étvágyam is elmegy hirtelen, így már eredeti ember vérét sem venném jelenleg, viszont iszogatom a tasakos vért, amíg Elena szavai is felcsendülnek, de nem adok választ rá, csak megiszom a vért egy gyors mozdulattal, majdan megtörölve a számat, és az ágyra dobva az üres tasakot állok fel, és mintha itt sem lenne kezdem el pakolni a ruháimat, amelyeket megfelelőnek vélek. Nos, hogy őszinte legyek nem számítottam Elenára, hogy majd most összefutok vele. Sorba rendezem a pólóimat, a nadrágjaimat, teszek be pulóvert, dzsekit, és nem mellesleg a naplóimat is belerakom a néhány perc leforgása alatt, és végül összehúzom a cipzárt a táskán.
-Elena.-Veszek egy mély levegőt, míg végül ránézek.-Elmegyek..-Mondom határozottan.-Ebben sem te, sem Damon, sőt még maga az Isten sem állíthat meg! Ide már nem köt semmi sem.. Saját döntést hoztam, és elköltözöm, eltűnök innen, kiszállok a boldogságotok útjából.-Mondom komolyan, míg felkapom a táskát, majdan teszek előre egy lépést.-Ti olyan jól elvoltatok egész nyáron nélkülem, akkor ezután is oly simán ellesztek.. amúgy is már várnak amoda a másik városban.. Legalább ő nem néz levegőnek, és nem köti meg a kezeimet.-Talán kegyetlenebb vagyok a kelleténél, de nem bír érdekelni. Őket sem érdekeltem egész nyáron, de legalább ha már így volt kiszabadíthattak volna, de még azt sem tették meg. Nem ők szedtek ki onnan, hanem más.. Tessa. Egy vadidegenek úgy látszik többet ért az életem, mint egy olyannak, akit ismerek.. Egy laza mozdulattal lerakom a földre a táskát, hisz nem siettek.. szívesen elbájolgok a drága Elenával.
-Mesélj, kérlek.. milyen volt boldogan élni Damonnel?-Gúnyossá válik a hangnemem, de még mielőtt bármit is mondhatna közbe vágok.-Ne is mond.. tudom tök király, mert Stefan eltűnt, és ámen.. nem állt kettőtök útjába.-Tapsolok.-Már soha többé nem leszek az, aki eddig voltam.. ezennel vége a színjátéknak, és annak, hogy megmondjátok milyen legyek.-Vonok vállat.. még nem állok az emberi vér uralma alatt, de csak így tudom elengedni Elenát, és neki is így lesz jobb.-Az életemet én alakítom ezentúl, és a döntésem az, hogy felejtsetek el.. hagyjatok eltűnni.. végleg.-Mondom ridegen, és nyíltan közölve vele, hogy mit szeretnék..

Elena Gilbert & Stefan Salvatore

"El kell engedjek mindent, hisz más lehetőségem nincs.. el kell felejteni Elenát, irányt kell váltani az életemben, és emellett egy új fajta élet kezdettel kell szembe nézem.. újra az a ragadozó leszek, aki voltam; ez a saját döntésem volt.."

Nem szívesen futnék össze magammal, ha ember lennék, mert tudniillik, hogy a ragadozó énem nem épp a kíméletességről híres, de most nem azért tértem vissza Mystic Fallsba, hogy egy jót vacsorázzak, arra már New Orleans is tökéletesen megfelelő! A visszatérésem lényege, hogy összepakoljam a holmim, és eltűnjek ebből a városból, így pedig teljesítsem a kötelesség rám eső részét, miszerint Klaus mellé állok. Nos igen megint eljutottam oda, hogy meglépjem ezt, de most a saját érdekemben tettem meg, és nem mellesleg én ajánlottam fel.. de csak azért, hogy a szenvedésem jogosan véget érjen. Újra emberi vér.. bár még embert nem öltem, de ha rohamosan így haladok, akkor kényszerem lesz, hogy megtegyem, én pedig tudatosan állíthatom, hogy nem szeretek ölni.. ártatlan életek, bűntudat, és fájdalom.. Oh, de majd idővel csak megszokom, nem? Végül is ha már így elvállaltam ezt, akkor ideje lenne észhez térnem, és belátnom azon szavakat, hogy ez a valós énem.. vagy nem, és most hibát követtek el? Meglátjuk, hisz minden megválaszolásra kerül majd a saját maga idejében. Motorommal átlépem a határt, és úgy hajtok végig a városon, hogy megérkezek a Salvatore Vendégházba. Itt lakik Elena, és Damon, akik nem mellesleg szeretik is egymást, én meg nem kellek ide.. de komolyan, hisz csak útban lennék, főleg, hogy őt még mindig szeretem, de elfogadtam a tényt, hogy a bátyámmal van, bár nem csak ezért akarok lelépni innen, hanem a történtek miatt is, hisz olyan össze-vissza értethetetlenség ez az egész, de nem? Egyik probléma a másik után, és azon eset, amik velem történtek.. Silas a tettei után meg fog fizetni! Halált kap majd, amiért ezt tette velem, de ne rohanjunk ennyire előre, hisz mindent szépen sorban kell el végezni. Leparkolok kint a motorommal, aztán lazán leszállva róla rohamos léptekkel megindulok az egykori házam felé, melyet elhagyni készülök.. Itt születtem, itt éltem, és minden, ami velem megtörtént, az itt ment végbe! Gyors léptekkel közelítem meg az ajtót, amelyet kinyitok lazán, majd egy hatalmas csapódással a hátam mögött zárul be. Először megindulok a vérkészlethez ahonnan kikapok egy tasak vért, majd elindulok fel a szobámba. Ha jól hallom nincs itthon senki, bár az sem érdekelne, ha lenne, amint összepakoltam lelépek innen, aztán el is felejthetjük egymást. Elenáék meg voltak nélkülem pár hónap alatt, akkor ezek után is meg lesznek nagyszerűen.. és erről ennyit. Olyan egyszerűen megyek be a szobámba, hogy csak öröm nézni.. Körbe pillantok legalább egyszer alaposan, hogy ne felejtsem el a környezetet, és magát a szobát.. Felsóhajtok ezt követően, míg az ágyra dobom a tasakot, majd pedig előszedek egy táskát, amelyet kinyitok végül.. Ehhez társítva a szekrény ajtaját is kinyitom, majd helyet foglalok az ágyon. Azért annyira nem rohanok önfeledten Klaushoz, szóval.. ha egy-két órát még eltöltök itt ebben a városban, akkor szerintem az nem lesz gond neki, ha meg igen, akkor kimagyarázom. Megfogom a tasakot, amit lassan fel is nyitok, aztán pedig kortyolok egy keveset a vérből.. Vámpír érzékeim azonnal elvesztik az uralmat, ahogy ezt megteszem, és égető vággyal késztetnek arra, hogy ne csak ezt igyam, hanem élő ember vérét ontsam ki, de azt még nem teszem meg.. amúgy is most érje be ennyivel..