Hi! My name is Sophie

Semmi kétségem nem maradt azok után, hogy elmondtam neki burkoltan miért is szeretnék annyira a negyedbe menni, és ő vette a lapot. Mikaelson ebben most már mindennél biztosabb vagyok.
- Őszintén szólva, nem tartok tőle, hogy bajom eshetne. Igazából nem túl sok újdonságot tudnál nekem mutatni. – válaszoltam mosolyogva, miközben az ujjaimmal doboltam a bárpulton.
Egy kicsit vicces, hogy New York után most New Orleans-ban is a természetfeletti lények után szaglászom, holott a saját nővérem is egy közülük. De mindegy. A lényeg, hogy végre itt vagyok és ha szerencsém van akkor már csak pár lépés választ el attól, hogy bevehessem magam a híres francia negyedbe.
- Ohh, dehogy is. Már nem ott élek. Nemrégiben költöztem el a nővéremhez, vagyis ez így nem teljesen igaz, de majdnem. Szóval most Mystic Fall’s-ban lakom. Onnan zötykölődtünk el idáig. – javítottam ki óvatosan újdonsült ismerősömet.
Kicsit azért zavarban voltam, hogy mindenki azt hiszi, én vagyok a kis törékeny virágszál akit megkell óvni mindentől és mindenkitől. Pedig ez annyira nem igaz. Simán lyukat beszélek mindenkinek a hasába, de ha az a módszerem nem válik be akkor sem esem kétségbe. Csupán más taktikához folyamodom.
- De nem mindenkinek vannak olyan ismerősei mint egy Mikaelson. Nem de bár? – vontam fel érdeklődőn a szemöldökömet miközben egy cinkos mosolyt eresztettem meg felé.
Ha már lúd akkor legyen kövér. Végtére is nem minden nap fut össze az ember az eredeti vámpírok egyikével, és bármennyire is nem ezt állítják róla, személy szerint én igazán jó fejnek tartom az egyetlen Mikaelson leányzót.
- Ez igazán jól hangzik. Nem is vagy te olyan rossz fej, mint ahogy elkiabálják. – mosolyogtam rá, majd egy határozott mozdulattal ledöntöttem a torkomon a maradék kólámat.
- Naná. Rendezem a számlám és már indulhatunk is. – pattantam le fülig érő mosollyal díszített arccal a bárszékemről és pár pillanattal később már úton is voltunk. A két szőke ciklon. A vámpír és az ember. Egy tökéletlen páros, egy tökéletlen világban.

TAGGED: Bex WORDS: 320 OUTFIT: CLICK

THIS TEMPLATE WAS MADE BY WILMETTA OF CAUTION.

Hi! My name is Sophie

Mosolyogva végighallgattam Rebekah mentegetőzését, majd végül egy kis fejrázás kíséretében kezdtem el újra beszélni hozzá.
- Semmi vész. Máskor is előfordult már. – mondtam kedvesen, miközben eszembe jutottak azok a pillanatok, amikor a gimiben, vagy éppen az utcán meg lát valaki, és egyből rávágják, hogy mennyire hasonlítok a nővéremre. De végül is ez nem olyan rossz. Vagy igen? Bár nem hinném, hogy ismeri a nővéremet, hiszen New Orleans nincs éppen a legközelebb Mystic Fall’s-hoz. Feltéve ha nem ő az egyik… Áhh az nem lehet. Már megint csak rémeket látok.
- Én is igazán örülök Rebekah. – küldtem felé még egy kedves mosolyt.
Ameddig ő a pultos sráccal „üzletelt” addig én alaposabban szemügyre vettem őt, ha lehet még jobban is, mint az előbb. Valami gyanús jelet kerestem rajta, hátha mégis a megérzésem bizonyul igaznak. Már éppen kezdtem volna feladni a dolgot, amikor is úgy fordult, hogy megpillanthattam az ujján lévő parányi kék köves gyűrűt. Hát mégis csak igaz? Ő is egy a vámpírok közül? Most már tényleg nem volt kétségem afelől, hogy meg kell bíznom a megérzéseimben, hiszen az esetek túlnyomó részében igaznak bizonyulnak. De akkor miért nem ugrik be a neve? Nem hallottam volna még róla? Egy Rebekah nevű vámpír New Orleans-ban? Rebekah, Rebekah, Re… Hogy az a jó büdös… Alig érek ide és máris belebotlom az egyik eredetibe? Ez most tényleg igaz? Szőke haj, jellegzetes tekintet, napfénygyűrű. Tényleg ő az. Akkor viszont ismeri a nővéremet és akkor nem véletlenül voltam neki ismerős.
- Igen. Elég sok mindent hallottam már róla, és igazán érdekel. Főleg az a sok féle figura, aki ott lakik. Mióta csak tudom, hogy olyan a negyed amilyen, azóta el szeretnék oda jutni. – ecseteltem a lelkesedésemet egy kicsit árulkodóan a velem szemben ülő lánynak, aki ha akarja, akkor pontosan értheti mire is szeretnék kilyukadni. De ha nem akkor sem baj, mert ha törik, ha szakad, akkor is elfogok menni a negyedbe.
- Nem vagyok én olyan ijedős. Egyébként is aki évekig élt New York-ban az egy idő után megtanulja magát megvédeni. – mosolyogtam rá még mindig kedvesen, hiszen velem eddig semmi rosszat nem tett, és egyébként is, nem hiszem, hogy a nővérem repesne a boldogságtól ha összeakaszkodnék egy eredeti vámpírral, főleg nem Rebekah-val, aki mindegyikük közül a legvehemensebb és legmeggondolatlanabb.
- Ez igazán érdekes lehet. De tényleg olyan túlnyüzsgő, mint amilyennek állítják? Vagy csak ez is kamu? Afféle vendégcsalogató? – záporoztak belőlem a kérdések a válaszára, miszerint itt él a városban és nagyon is jól ismeri a francia negyedet. Ami nem mellesleg csak még biztosabbá tette számomra azt a megérzésemet, hogy tényleg ő a nagy Rebekah Mikaelson.
Eközben a kólám is megérkezett és a pult mögött ácsorgó pincérsrác túlságosan is próbálta fenntartani a kettőn közti szemkontaktust, amire én jelen körülmények között nem igazán voltam vevő. Pedig ha nagyon őszinte szeretnék lenni, akkor nem is volt rossz a kínálat.

TAGGED: Bex WORDS: 466 OUTFIT: CLICK

THIS TEMPLATE WAS MADE BY WILMETTA OF CAUTION.

Hi! My name is Sophie

Feltűnően nagy volt az élet ahhoz képest, hogy nap közben voltunk. Mondjuk egy ilyen helyre mindenki kíváncsi. Hiszen itt felvállalják a másságukat az „emberek” még akkor is, ha az ide érkező turisták csak azt hiszik ez is a műsor része. Azonban ha tényleg így lenne, akkor itt élnének a világ legjobb színészei. De ennek legalább annyi az esélye, mint annak, hogy valaha is meg fogom érteni a szerelmi életemet.
A pult mögött ügyesen lavírozó pultos eléggé szétszórtnak tűnt, szóval nem is zavart annyira, hogy nem én voltam a legfőbb elintéznivalója. Viszont az már annál jobban zavart, hogy a mellettem ülő csaj úgy bámult, hogy szinte már én voltam zavarban.
- Őőőő… Azt hiszem nem. – néztem rá egy kissé furcsán és talán egy kissé értetlenül is, hiszen halvány lila fogalmam sem volt mit akarhat és, hogy miért méreget így.
Minden esetre a furcsa kis bemutatkozásától eltekintve, egész egyszerűen csinosnak tűnt. Szőke haj, szépen sminkelt szemek, csinos alak. Amolyan nagyvilági pénzes lánynak tűnik. De hát mit tudhatok erről, végül is New York nem a világ közepe, Mysitc Fall’s meg aztán pláne nem.
- Sophie – mosolyogtam rá kedvesen és barátságosan, miközben felé nyújtottam a kezemet én is.
Rebekah? Honnan olyan ismerős nekem ez a név. Áhh biztos hallottam valakinek a meséiben. Nem kell mindig rémeket látni. Egyszer ez visz majd a sírba. Folyamatosan azt szoktam nézni, hogy hol leselkedik valami a sötétben. De jó lenne erről minél hamarabb leszokni.
- Ohh igazából még csak gimis vagyok, most leszek még csak 17. Csak egy kicsit meglógtam a tanulmányi kirándulásról, hogy láthassam a francia negyedet, de nagyon úgy tűnik, hogy eltévedtem. Már vagy negyedszer mentem el a bár előtt, aztán gondoltam kérek egy útbaigazítást, meg iszom egy üdítőt. – magyaráztam túlzottan is belelkesülve.
Ami, ha jól, látom akkor nem igazán kötötte le. Ellenben a sós mogyorója annál inkább, vagyis hát a sós mogyi hiánya. Viszont azt még értékelem benne, hogy próbálja fent tartani a figyelmét, vagyis az érdeklődés látszatát.
- Na és te? Gondolom, akkor itt élsz a városban, ha ennyire jól ismered. – kíváncsiskodtam, miközben végre a pincér előttem is méltóztatott megállni egy fél pillanatra.
- Egy kólát szeretnék – mondtam mosolygósan a pincér srácnak, miközben ő túlságosan is alaposan mért végig.

TAGGED: Bex WORDS: 365 OUTFIT: CLICK

THIS TEMPLATE WAS MADE BY WILMETTA OF CAUTION.

Hi! My name is Sophie

Új város, új iskola és új osztálytársak. Komolyan mondom ez még egy hozzám hasonló lányt is megvisel. Jó azért az egy picit megkönnyítette a beilleszkedésemet, hogy találkoztam Jeremy Gilberttel aki közbevezetett és elkísért az első órámra, de onnantól újra én voltam az új lány. Egy betolakodó akit mindenki kíváncsi szemekkel fürkész. Azóta már eltelt egy pár hét és úgy érzem egész jól beilleszkedtem. Sikeresen bekerültem a pom-pom csapatba és már van egy két barát félém is. Ami pedig a tanulmányaimat illeti, hát az egy kicsit sem javult a New York-i szinthez képest, de legalább nem is romlott, ami azért nem rossz teljesítmény. Most is például egy nyavalyás iskolabuszon ülök és tanulmányi kirándulás címszóval zötykölődöm New Orleans felé. Ami annyira mondjuk nem is zavar, hiszen már régebben is jártam itt egy kis időre, csak akkor nem volt alkalmam jobban szétnézni, most viszont minél többet látni akarok a városból, de leginkább a francia negyedből. Amennyire jól tudom itt számtalan természetfeletti lény megfordul, sőt mi több, ha jók az értesüléseim, és miért is ne lennének jók, akkor az eredeti család is itt él. Most már csak az lenne a legjobb ha tudnám is hogy néznek ki.
Hosszas zötykölődés után végre leparkoltunk egy parkolóban és mindenki nagy lelkesedéssel elkezdett lefelé nyomulni a buszról. Jól tudom, hogy úgy is odaérek, ahová szeretnék, ha nem préselem be magam a tömegbe. Így aztán majdnem az utolsók között szálltam le a buszról. Türelmesen és kissé unatkozva, de azért végighallgattam a tanárnő monológját, aztán enyhén fittyet hányva rá szépen eloldalogtam az előrefelé nyomuló tömegből. Jobb lesz nekem is és nekik is ha itt külön válunk. Én a francia negyedbe, ők meg kitudja merre.
Éppen egy bár környékén sétálgattam már vagy negyedjére, amikor sajna be kellett ismernem, hogy eltévedtem. Ritka, de néha velem is előfordul. Úgyhogy muszáj lesz segítséget kérnem, különben soha nem fogok kijutni innen. Viszont fogalmam sincs kitől kérjek segítséget? Talán bent majd tudnak segíteni, úgyhogy nagy sebbel lobbal benyitottam és határozott, de igazán kecsesen oda sétáltam a pulthoz, ahol egy kisebb tömeg nyomorgott már így is.
- Bocsi. Bocsi. Elnézést. – furakodtam egyre közelebb a pultos lányhoz a felettébb nagy tömegben.

TAGGED: Bex WORDS: 353 OUTFIT: CLICK

THIS TEMPLATE WAS MADE BY WILMETTA OF CAUTION.