ł Demetri Westford.. - Kell a halál?

Elfogadva, üdvözlünk itt!

~ Jujj Demetri! izgi

~

A fene, hogy soha semmi belekötni valót nem találok a lapjaidban, most már komolyan mondom! Very Happy

Szuper lett az egész lap, mind a jellemzés, mind a történet. *.*

Tetszett, ahogy felépítetted a karaktert, hogy betekintést nyújtottál ennek a kegyetlen hibridnek az életébe. borso

Vannak, akiknek színesebbé fogod tenni az életét, az már egész biztos. Wink

Isa speciel kíváncsian várja, vajon mikor futtok össze, a hibrid király udvarában... Razz

Sicc, foglalózni és nyomás játszani! jujj

Tárgy: ł Demetri Westford.. - Kell a halál? Szomb. Márc. 15, 2014 5:11 pm

Demetri Westford

"Ha ellenkezni mersz az elveimmel meghalsz.. én nem érted cselekszem, hanem azért, akinek esküt tettem.."

¤Név: Demetri Westford.
¤ Becenév: Dem, de amúgy utálom, ha becéznek..
¤ Kor: 28.
¤ Nem: Férfi.
¤ Szexualitás: Heteroszexuális.
¤ Születési idő, hely: Starling City, 1985. Szeptember 29.
¤ Faj: Hibrid & Vadász.
¤ Pb alany: Stephen Amell.
¤ Kapcsolat a családdal: Olyan már rég nincs..

ł Demetri Westford.. - Kell a halál? Tumblr_mwexdsKXJH1sddei4o4_250

Szeret & nem szeret

Életem története...

Az életem történetét akarod hallani, igaz? Azt, hogy miket kellett átélnem, hogy mi mindent történt, és hogy miért lettem olyan, amilyen? Tudod az élet kegyetlenségből áll, múló érzelmi völgyekből, kegyetlenségből, fájdalomból, és magából a kínból, mely szenvedést hoz rád egy egész életen. Futhatsz, menekülhetsz, kérlelhetsz, de mindhiába, ha egyszer a sors kifogott, akkor le nem száll rólad, míg te magad ki nem kapcsolsz, avagy meg nem szűnsz létezni. Meg kell halni belülről ahhoz, hogy lehess valaki, és hogy ne kelljen időről időre nyomasztó érzéseket érezni, amelyek szánalmasan löknek a földre. Néz rám.. elárul valamit a tekintettem, az arcom vonásai, avagy maga a lényem? Semmit sem mond azon kívül, hogy egy érzéstelen, és kegyetlen alak vagyok, avagy a titokzatosság mintaképe.. Titkom van, és kinek ne lenne? Mindenki rejteget valamit.. én a nem létező érzelmeimet, a hátteremet, és magát az egész életem. Az, hogy mi történt velem régen senki sem tudja, hisz új nevemmel új álcát öltöttem magamra, és új személyiséget adok elő.. nos hát, mivel még nem mentél el, ezért hallgasd történetem;

1985-ben születtem egy kegyetlen család gyermekeként, és kilógásom, akaratosságom, avagy lázadásom nem volt hiába való. Anyám úgy árulta a testét, mint egy boltos az árut, amelyet eladni szeretne, míg eközben agyon itta magát, s majdan ez is lett a veszte, de apámmal nem váltak el útjaik.. miért is történt volna meg? Állítólag olyan nagy szerelem volt köztük, de ez mégsem látszott.. Nevelkedésemben az anyai szerepet úgy játszotta, hogy sehogy. Inkább ordibált, ütött, vert, avagy kínzott, hisz mikor mihez volt kedve. Apám szótlanul engedte, és leginkább ő is ezt tette velem, de ő őrültebb volt.. Szánt szándékkal, nem részegen, hanem tudatosan kikötözve kínzott; azt mondva, hogy ebben látja az élvezet minden jellegét.. Remek gyerekkor, király szülőkkel.. és egy testvérrel, akit jobban szeretek nálam, akit valami tartottak is, míg velem ezt művelték, de ő mivel volt másabb? Semmivel! Az idő telése feledtette a szenvedés okozta kínt, és úgy határoztam megtöröm a családi átkom; 15 éves voltam, és egyetlen egy személyt akartam holtan látni, az pedig a saját testvérem, aki iránt olyan gyűlölet hajtott, hogy azt szavakba nem lehet önteni.. Neki minden, nekem kínzás? Ő a jobb, és én pedig a rossz? Hát nem! Fogtam magam, és egy késsel olyan egyszerűen szíven szúrtam, hogy a jelenet után megkönnyebbülést éreztem. Szüleimnek felkiabáltam, hogy jöjjenek le, mert bent járt valaki, és ezt tette.. bevették, míg később azt mondtam nekik, hogy kiváltottam az átkomat valamelyik halott pasassal, akit persze nem is én öltem meg. Na mindegy..
Ezen szakaszom után nem éreztem sem bűntudatot, sem fájdalmat, sem kínt.. csak csendben vártam, míg először meghalt anyám, s majdan felakasztotta magamat apám is. Szánalmasnak tartottam őket, és gyengének, mert nem bírták életüket élni a drágaságuk nélkül.. Hát akkor szép követést vittek végbe. 17 évesen kerültem az utcára, hisz nem akartam árvaházba kerülni arra az 1 évre, inkább kint nevelkedtem, és úgy kerestem meg, amit kellett.. bandázni kezdtem több vérfarkassal, akikkel összetartottunk, és mindvégig egymás mellett álltunk. Sokat segítettek, míg nem egy vadász csoportba kerültünk.. Pár elmebeteg ember úgy tartotta, hogy vérfarkasokat arra jó nevelni, hogy vadásszanak, öljenek, és gyilkoljanak; még hozzá vámpírokat.. Akik nem bírták meghaltak, akik bírták üressé váltak, foszlányi semmivé, mintha sosem léteztek volna. Ekkor váltam végleg semlegessé. Ezek után vadászatból éltem, és ebből állt a létem, míg nem meghallottam egy város nevet; Mystic Falls.. utam oda vezetett, de hiba volt.. Az ősiek közül Klaus tagokat toborzott én pedig pont belekerültem a hűséges bandájába. Nem tetszett a kötödés, és épp amikor megfelelő alkalmat kaptam arra, hogy megtörjem.. megtettem, de ezek után a szemébe mondtam Klausnak; "Kötödés ide, vagy oda, én mellette állok, mert ő teremtett, és ezt tisztelem." Egyszóval neki dolgozom, és védem őt bármi áron. Nekem a szavai olyanok, mint egy szent evangélium, vagy szabályzat, amit be kell tartanom. Mindez lassan két, avagy talán több.. már nem is tudom. Lényeg hibrid lettem, míg mellette vadász is maradtam. Titkaim közt viselem vele szemben a múltam, amelyet nem tárnék fel sem neki, sem másnak, illetve azt, hogy vadászom, és ezt nem egyedül teszem.. akadnak segítőim, de eredeti nevemet nem tudják, csak egy felvett álnevemet ismerik.
Mindent leszámítva Klaus mellett állok, amíg élek, és nem kívánok ellent mondani neki soha, de hajlandóságot nem érzek arra, hogy elmondjam neki a dolgaimat. Nem szükséges.. az a lényeg, hogy megkapja azt, amit kér, és ennyi. Klaust 1-2 héttel követtem New Orleansbe, mivel le kellett zárni pár ügyet itten, aztán pedig utána jöttem, mert hát a hűség mindenek felett, és mint tudható nem magam miatt, és nem is akárkiért cselekszem, hanem érte.. Őt szolgálom.

Személyiségem ¤