Időugrás után...

A hosszúnak tűnő kikövezett utcán sétálok egyre csak előrébb haladva, ahogy egyetlen egy cél vezérel mindinkább előre. Oda akarok érni egy olyan házhoz, ahol vagy nincs senki, avagy van, de akkor éppen alszik, viszont engem ez jelenleg mégsem zavar. Az idő jóval éjfél utánra jár, és kellően este van ahhoz, hogy visszatérhessek a Mikaelson villába, de én mégsem teszem meg eme apró kitérőt oda, hanem egy kétszer akkora távolságnyi úton menve elkerülve ama házat megyek egy teljesen másik helyre. Lépteim kimértek, szaporák, és határozottak, ahogy a vaksötétben kóborolva megközelítem az ifjú Miss Carter házát, avagy talán nem egyedül él itt? Na mindegy is, hisz nem érdekel, csak egyetlen egy apró dolog miatt érkezem, és ha ezzel meg vagyunk, akkor mehetünk is az utunkra, avagy mégsem, hisz csak én távozom, de ez már csak részletkérdés csupán. A ruházatom egy fehér atlétából áll, amelyhez hozzá társítható egy fekete nadrág, és egy kényelmes fekete cipő. Végezetül pedig egy laza, mégis nyárias fekete vászon kabát, amely a testemhez feszül. A nyakánál lévő gallér részt megigazítom úgy, hogy elfedje tökéletesen a nyakamat, miközben teljesen kigombolva van rajtam eme ruházat. Vérnek hűlt nyoma sincs rajtam, hisz most kivételesen nem táplálkoztam, hanem az egyik tervem apró részlet kidolgozásának helyszínéről érkezem.. Na igen, van bőven olyan dolog, amelyről maga a nagy hibrid; Klaus Mikaelson sem tud, és így szervezkedem voltaképpen a háta mögött, de ez azért erős túlzás, ha azt tekintem, hogy egyáltalán sem róla esik szó. Nem a város miatt szervezkedem, és nem is Marcel ellen, sőt Klaus összes ügye nem ide sorolható.. egyedül csak is magamnak tervezgettek, hisz van egy lépés, amelyet mielőbb ki kell építenem, és ez nem tűrhet halasztást. Nem sokára megközelítem a gyönyörű ház fekete színű kapuját, amelynek a zárját meg sem kell babrálnom, mert épp nyitva van, ezáltal könnyen kinyitva azt beljebb fáradok a kikövezett járdán, míg bezárom magam mögött a kaput, majdan elindulok a bejárati ajtóhoz. A ház hatalmas, és egészen luxus is lehetne.. kíváncsi lennék arra, hogy a boszorkánysága mellett mivel foglalkozik, de jelen esetben most kicsit sem emiatt érkeztem. Az ajtóhoz érve kinyitom azt, majd nem zavartatva magamat simán belépek a házba, ahogy kopogtatok, hogy ne legyek azért annyira bunkó. Végül pedig egy laza kézmozdulattal becsapom magam mögött azt, és egy suhanással a nappaliba jelenek meg, ahol is a bárszekrényhez lépek, mintha csak az enyém lenne a ház úgy viselkedem. Előveszek egy poharat, és egy drága minőségű whiskyt, majd töltök italt magamnak, és a kezembe fogva az átlátszó pohárkát beleiszom az alkoholba, amely végig szánkázik a torkomon, és kaparó érzéssel jelzi, hogy ő ugyan keserű, mégis oly nyugodtan iszogatom, ahogy a kanapéhoz sétálok, majdan leülve rá, s hátra dőlök. Teljesen úgy viselkedem, mintha ez lenne az otthonom, ami valljuk be egy kicsit sem igaz, de hát szeretem a pimaszságot, és most jelenleg élvezem, hogy ezt művelem. Kegyetlen lennék? Ugyan már, hisz ez csak egy játszma!
-Gina..-Szólalok meg fenn hangon, hogy immár ideje lenne megjelennie, és nem pedig várakoztatnia, hisz hallom éles hallásomnak köszönhetően, hogy itt van.-Lenne egy kérésem, ami roppant egyszerű, főleg neked, hisz fekete mágiát űzöl ugyebár..-Elmosolyodom, ahogy végül megpillantom lesétálni a lépcsőn.-Nos, ami azt illeti jó, hogy végre feltűnsz.. most már szedd össze magad, és indulhat a fekete varázslatok szórása.-Nevetem el magam, ahogy előre dőlök, és iszom az italból eközben.-Nem akartalak megzavarni, és sajnálom, vagyis nem.. na mindegy. A lényeg, hogy szükségem volt rád, és ezt neked is meg kell értened, hisz sosem várakoztatható meg egy Ragadozó, mint én.-Mutatok magamra, ahogy szórakozottan viccelődök, majd újból iszom az italból, ahogy a tekintettem végig siklik rajta.