Időugrás után...

A nap verő fényes ragyogja be az egész tájat, ahogy a tó vize megcsillan általa, és a fák lomb koronája is ugyanígy tündökölhet eme csodálatosan szép napon. Az idő dél körül járhat, vagy előtte, vagy utána, de mindegy is, hisz nem lényeges a jelenleg lezajló idő formátuma, mert nem ez adja a környezet, és a táj jellegének a látványosságot. Lágy szellő suhan végig a tájon, ahogy belekap a hajamba, és egyúttal végig szökik a ruhámon, avagy az elfedetlen testrészeimen.. például a nyakamon. Ruházatom jelenleg egy fehér póló, és egy fekete nadrág, ahogy a tó közvetlen közelében ücsörgök teljes vér áztatta ruházattal. A hófehér felsőm inkább vérvörös, mint patyolat tiszta, és már magam is kételkedem abban, hogy milyen színű ruhadarabot vettem fel magamra. A kezeim, a karjaim, a nyakam, az arcom, sőt már-már a hajam is vérrel színezett, ahogy a kezemben lévő üveg külső felülete sem különb. Belekortyolok az italba, ahogy az végig folyva a torkomon kaparó érzést nyújtva, de mégis enyhítve minden egyes emlékképet van jelen az életem jelenlegi részében. A környék, sőt maga a tópart egy vérben fürdő hellyé vált. Szanaszét hevernek a hullák, és némelyik apró foszlány darabokra is van marcangolva, ami nem éppen a legszerencsésebb, hisz bárki ide tévedhet, és akkor nekem annyi.. vagyis a szórakozásomnak lőttek, ha csak nem éppen tudatlan emberke az illető, hisz akkor bővíthettem a sort egy újabb halottal, akit végül majd széttéphettek. Élvezettel tölt el, ahogy a vizet bámulom, és arra gondolok, hogy miket tettem az utóbbi néhány percben. Kétségtelen, hogy sokaknak ez nem tetszene, de nem érdekel, hisz ki vagyok kapcsolva, és senki sem számít, csak az én szórakoztatásom, ami abból áll, hogy ölök, vért iszom, és élvezem ezt az életet, mely már-már csodálatosnak tűnik, de mindeközben akadnak problémák, avagy megjelenő személyek, akik nem bírnak magukkal, és megrontják a felállított összképet, pedig gyönyörű város ez - én mondom.. De hát ennyi ideges boszival, és Marcelnek való vámpírral tömve kissé elgondolkoztató az állítás, és még ráadásként Klaus is beszállt a harcba, mert szeretné magának tudni a trónt, közben lesz, avagy van egy gyermeke is immár. Miért ilyen bonyolult az élet? Sohasem vágytam hatalomra, csak nyugalomra, de azt sem kapom meg, és még magamat is túlszárnyalva élvezem ezt, hisz valljuk csak be, hogy addig sem unatkozom, hanem szórakozom, ami nagy szó.. annyi év után jól érzem magamat; egyedül. Újból iszom az italból, ahogy léptek hangja zavarja meg a néma, s már-már beálló csendet. Miért most kell megzavarni éppenséggel? Pont most, amikor minden annyira.. tökéletes? Hirtelen érzem meg, hogy ki közeledik felém, és el sem akarom hinni a jelenetet, hisz ez maga a lehetetlenség fogalmával egyenlő, hogy pont ő, és pont most sétáljon erre..
-Egykor mindent te jelentettél nekem..-Mondom komolyan, ahogy beleiszok az italba, és beszélek a bátyámhoz, hisz úgy gondolom, hogy itt van, bár a képzelődésemen sem lepődnék meg egy kicsit sem.-Azt hittem, hogy a családi kötelék többet jelent, mint az, hogy árulás, de tévedtem..-Egy érzéstelen beszél ilyenekről? De ezt muszáj volt neki roppantul megjegyeznem.-Én hittem az emberségben, és akkor voltam őrülten szánalmas senki.-Húzom meg a whiskyt, ahogy a vizet nézem, mintha bármi jelentősége is lenne.-De mára az vagyok, akinek lennem kell.-Arcomra egy kegyetlen mosoly ül ki végezetül, ahogy elégedett vagyok magammal.