Ismét vigyorra görbült ajkam mikor elmondta mi is volt a beceneve. Óóó én is emlékszem azon éveimre mikor még fiatal vámpír voltam és minden szembejövőt meggyilkoltam. Sose hagytam egy csepp vért sem egy tetemben sem. Akkoriban ezt még állattámadásnak fogták fel és nagyon nem is zavarta az emberek, hogy egy- egy társuk eltünedezett. Eltemették a halottakat és ennyi. - Nos akkor bizony neked sem ment könnyen ez az egész átváltozás.- állapítottam meg együttérzően. - Igen... egy boszorkányra mindenképpen szükségünk lesz. New Orleansban van is egy ügyes. Mondjuk még nagyon fiatal, de ügyes. Azt mondják nagy a hatalma. - feleltem. És belekezdtem a mesélésbe. Mint sokaknak Davina nekem is felkeltette a figyelmemet. - Mondtam én, hogy mostantól roppant bőkezű leszek veled!- feleltem egy kis kacaj keretében, majd körbe kémleltem. Sajnos sikerült pár "ember" figyelmét felkeltem a kis akciómmal. Mielőbb le kell innen lépnem, mielőtt hívják a zsarut. Vagy bármi mást... - Viszont jobb ha most lelépünk innen. Úgy tűnik nem csak neked tetszett a véres kis akcióm. Ugye van már itt házad/ hotelszobád? - kérdeztem tőle komolyan.
Hello darling, call me by my name
Dalen Krytal
LOOK OUT!! I'M A VAMPIRE
❦ Hozzászólások száma : 24
❦ Join date : 2013. Dec. 20.
❦ Age : 1000
❦ Tartózkodási hely : Myistic Falls
❦ Job/hobbies : Haverkodás Freyaval
Tárgy: Re: Asztalok Szomb. Márc. 15, 2014 2:21 pm
Dalen & Freya
N agyon hasonlítunk a lánnyal, ő is bárkit megölné azért, hogy elérje a célját, újra vámpír legyen. Én is ilyen vagyok, ha valaki az utamba áll, azt habozás nélkül megölöm. Ha nem ölsz, megölnek. Ez az én mottóm. Emlékszem, hogy 1456-ba is, pont háború volt, és ott volt az akit megakartam ölni, egy “királyt”. Azért akartam megölni, mert megölette az akkori, egyetlen barátomat. Körülbelül 38 ember volt az udvarban akkor amikor én és a barátomnak a két testvére rájuk támadtunk. Szép látvány volt, szív nélküli testek, levágott fejek. A királyt megkínoztuk, majd levágtuk a fejét és a végtagjait és kitűztük a kapura. Régi szép idők, kár, hogy most már nincsenek ilyen jó háborúk. -Igen, nekem is tetszik. De voltak már csúnyább beceneveim is. Egyszer egy faluba, “rejtélyes” eltűnések voltak, és a falu lakók azt találták ki, hogy egy kaszás viszi el a pokolba a rossz embereket.Mesélek neki mosolyogva, majd amikor felvázolja a tervet, akkor figyelemmel végig hallgatom, közben bólogatok. -Jó terv! De ahhoz először is találnunk kell egy boszit. A hasonmásokkal meg nincs gond, az egyiket csak a Salvatore testvérek védik, ők hozzám gyengék.Majd csak nézem, ahogy megvágja a kezét és pár csepp vért, csöpögtet a poharamba. Nem félős csajszi, ember létére megvágja nekem a csuklóját, és az arca semmit sem változik. Lehúzom a poharamba lévő folyadék, érzem, ahogy az éltető nedű lecsúszik a torkomon, nem változott el a szemem, már elég öreg vagyok, hogy tudjam kontrollálni. -Sokkal jobb volt, és elég furcsa, de finom a véred íze.Mosolyodom el.
Hello darling, call me by my name
Freya Denissa Petrova
LOOK OUT!! I'M A VAMPIRE
❦ Hozzászólások száma : 49
❦ Join date : 2014. Jan. 22.
❦ Tartózkodási hely : ♑ Mystic Falls
Tárgy: Re: Asztalok Szomb. Márc. 08, 2014 4:12 pm
Ismét a szememet kellett forgatnom ütős megjegyzésén. Azt hiszem mostanra tudatosult bennem az, hogy itt nem lesz semmi probléma. Ez a srác pont olyan gerinctelen mint én vgayok... de az nem baj! Sőt... A válla fölött átnéztem az előbb vitatott illetőre, majd gyorsan el is vettem a tekintetem, hisz a pasas egyáltalán nem ért ennyit. - Dalen. Nem is rossz név.- feleltem. Most már, hogy a formaiságokat megejtettük azt hiszem koncentrálhatunk a fontosabb dolgokra. Vagyis arra, hogy mikor és miként válhatok ismét vámpírrá. - A minap találkoztam anyámmal... de jelenleg több a problémája, mint nekem, szóval nem nagyon tud a segítségemre lenni. Ezért arra gondoltam, hogy ki kellene játszani a hasonmás kártyát. Gondold csak át. Egy kis boszi fellelkesedik, rájön hogyan is változtasson vissza és utána... talán én is a segítségedre lehet. Hidd el a vámpír formám még ennél is ütősebb!- vázoltam fel a tervet, miközben a zsebemből kivett kisbicskával enyhén felszakítottam a jobb csuklómon a bőrt. Ismét elvettem a srác italát, majd a vérző csuklómat felé helyeztem. Hagytam, hogy pár csepp az italba kerüljön. Egyáltalán nem érdekelt a nézőközönség... majd mikor már az ital elszínesedett elvettem a kezet onnan. Dalen elé toltam ismét. - Így csak jobb lesz, nem?- kérdeztem tőle egy kis mosollyal.
Hello darling, call me by my name
Dalen Krytal
LOOK OUT!! I'M A VAMPIRE
❦ Hozzászólások száma : 24
❦ Join date : 2013. Dec. 20.
❦ Age : 1000
❦ Tartózkodási hely : Myistic Falls
❦ Job/hobbies : Haverkodás Freyaval
Tárgy: Re: Asztalok Vas. Márc. 02, 2014 6:15 pm
Dalen & Freya
L átom az arcán, hogy egy pillanatra nem gondolkozott amikor egyre csökkent a hely köztünk, és beválom, hogy már amikor összeért az orrunk akkor én se. Közben hallom, hogy körülöttünk rólunk beszélnek. Az egyik öreg férfi, megjegyezte, hogy milyen csinos feneke van a lánynak, és ettől akaratlanul is elmosolyodom. Egy másik meg azt, hogy két őrült ide jött veszekedni, aztán már majdnem itt nyalják egymást előttük. -Ugye tudod, hogy az egyik öreg azt mondja, hogy csinos a feneked.Mondom neki, még mindig mosolyogva. Van egy kis tervem, az ősiekkel, de először meg kell tudnom, hogy kitől származok. De ahhoz, hogy véghez vigyem a tervem, egy bizonyos fegyvernek nálam kell lennie, csak az a baj, hogy nincs nálam, de azt majd én kiderítem, hogy hol van, és elveszem akinél van. -Ó, igaz is. A nevem, Dalen Krytal.Majd amikor mondja, hogy pecsételjük meg a szövetségünket, és meghúzta az üveget, akkor már fülig ért a szám. Jobban bírja piát, mint a legtöbb férfi. Ezt nevezem. -A szövetségünkre!Azután, hogy ezt kimondtam, megiszom az üveg tartalmát egy húzásra.
Igazán gyorsan megállt a gondolatmenetem, mikor ilyen ütemes tempóban csökkent kettőnk között a meglévő hely. Mikor már szinte a nyakamon éreztem a leheletét valahogy már a száradt vér illata sem tántorított el. Hagytam, hogy ujjai az arcomat érintsék. Ha valaki most és ez előbbi percekben is a mi asztalunkat kémlelte volna, az jelen körülmények között biztos teljesen idiótának nézne minket, vagy csak nagyon jó színészeknek, hisz az előbb még mindkettőnk szeme tán jócskán csillogott a dühtől és az egymás iránt érzett megvetéstől, viszont most meg olyan mintha már egy régi, bensőséges viszonyt ápolnánk tovább. Sosem zavart az emberek pletykája, hisz a pletykák jöttek és mentek még az én időmbe, ami eddig végtelen volt. Közel 1000 éven át. De mostanra véges lett... míg a sráccal az oldalamon ki nem eszeljük hogyan is lehetnék újra vámpír. Mert ez az elsődleges cél. - Hogyan tudnék utánad nyomozni ha még a neved sem tudom?- kérdeztem miközben az egyik szemöldököm kicsit feljebb csusszant. Igazából nagyon is érdekelt ki is ő, meg hogy vajon mi a neve, de tudtam, hogy most szép lassan, lépcsőfokról lépcsőfokra kell haladunk ha mindent úgy szeretnék intézni mint anno Tommal... tisztán, egyszerűen és könnyedén. - Akkor.. pecsételjük meg a szövetségünket. Ms. Titokzatos vámpír.- feleltem, majd ismét meghúztam az ő üvegéből az italt. Ezután átpasszoltam neki, ami valljuk be nem volt nehéz művelet, hisz a köztünk lévő üres hely rohamosan csökkent.
Hello darling, call me by my name
Dalen Krytal
LOOK OUT!! I'M A VAMPIRE
❦ Hozzászólások száma : 24
❦ Join date : 2013. Dec. 20.
❦ Age : 1000
❦ Tartózkodási hely : Myistic Falls
❦ Job/hobbies : Haverkodás Freyaval
Tárgy: Re: Asztalok Szomb. Márc. 01, 2014 8:42 pm
Dalen & Freya
R emélem, hogy találtam magamnak egy szövetségest, játszópajtás, barát az erős kifejezés inkább egy jó ismerőst. Amikor végigsimít az arcomon, kicsit közelebb húzom a lányt úgy, hogy már lassan az orrunk is összeér. -Igazán hamarabb is eljárhatott volna szépségem.Mosolygok rá a legszebb mosolyommal, majd én simítok végig az arcán. Legalább ő nem akar megváltoztatni mint mások. Ha egyszer már kedves vagyok valakivel az már egyből azt hiszi, hogy állatvéren vagy vértasakból fogok táplálkozni, hát biztos, hogy nem. Vénából kell, az az eredeti táplálékunk. Majd amikor mondja, hogy vannak előnyei és hátrányai, de főleg előnyei ha egy Petrova a bizalmasod, akkor elmosolyodom. -Rendben van. Az ősieken kívül én vagyok a legidősebb vámpír a földön a 990 évemmel, szóval, bárkitől, vagy bármitől megtudlak védeni.Mondom még mindig mosolyogva, majd komolyan ránézek. -De cserébe, nem kérek mást, csak, hogy próbáld meg nekem kideríteni, hogy melyik ősitől származok. Ha nem tudod nem kell, akkor is a bizalmasod leszek, csak próbáld meg.
Hello darling, call me by my name
Freya Denissa Petrova
LOOK OUT!! I'M A VAMPIRE
❦ Hozzászólások száma : 49
❦ Join date : 2014. Jan. 22.
❦ Tartózkodási hely : ♑ Mystic Falls
Tárgy: Re: Asztalok Szomb. Márc. 01, 2014 5:33 pm
Valahogy rögtön tudtam, hogy egyre jár az agyunk. S talán mégis tévedtem volna a férfit illetően... lehet, hogy talán benne rejlik egy új szövetséges. Ő lenne az aki talán segíteni kicsit felturbózni ezt az uncsi várost... Lehet, de az biztos, hogy most rendesen felkeltette a fantáziámat. Az egyik kezemmel az asztalara könyököltem, míg a másikkal gyengéden végigsimítottam a fiú arcán, majd fokozatosan lejjebb haladva mutatóujjam lassan végig vándorolt a nyakán helyezkedő nagyobb erén. Nem vagyok az a tipikus kezdeményezős típus, de jelenleg én vagyok a nagyobb csávában és nem ő. - Akkor mondjam azt, hogy eljárt a szám?- kérdeztem tőle, miközben végig a szemébe néztem. Az ajkaimon még mindig ott csücsült az a kis jellemző mosoly. Majd a felém tolt üveget a kezembe fogtam és jól meghúztam azt is. Látszik, hogy a nevem hallatán rendesen meglepődött. Mondjuk ezt nem is csodálom. 1000 év alatt megszoktam már, hogy mindenkiből ezt a reakciót vált ki a nevem és az anyámé is. Épp ezért most egy nano mozzanatnyit sem változott meg az arcom. - Pontosan. És hogy a te szavaiddal éljek egy ilyen "gyönge, törékeny ember"-nek muszáj lesz bebiztosítania magát, ha egy Petrova lánya. Mert tudod vannak hátrányai, de főleg előnyei annak ha egy Petrova a bizalmasod.- feleltem és csak remélni tudtam, hogy érti is mire gondolok. Talán vele még jobban is járnék mint azzal a mocskos Tommal... kár volt vámpírrá változtatom a mocskot.
Hello darling, call me by my name
Dalen Krytal
LOOK OUT!! I'M A VAMPIRE
❦ Hozzászólások száma : 24
❦ Join date : 2013. Dec. 20.
❦ Age : 1000
❦ Tartózkodási hely : Myistic Falls
❦ Job/hobbies : Haverkodás Freyaval
Tárgy: Re: Asztalok Szomb. Márc. 01, 2014 4:46 pm
Dalen & Freya
E mosolyodom amikor mondja, hogy ha nem itt lennénk, mert nem lenne rajtam alsó, felső. Miért nem ezzel kezdte? Én nem vagyok semmi rossznak az elrontója. Bár, ha nem így kezdtük volna, és nem is itt lennénk, akkor az is biztos, hogy rajta se maradna ruhadarab. Bár ha belegondolok, ez a lány a húgomra emlékeztet. Nem külsőleg, hanem belsőleg. Ő is imádta hülyíteni a férfiakat. Mi elég csúnyán váltunk el egymástól. Az akkori barátja, akit tényleg szerettet, annak elmondta, hogy ő vámpír és én is. A férfi elfogadta, hogy ő az, de engem nem fogadott el. Egyszer amikor hazamentem, csak a pasija volt otthon. Csodálkoztam is, hogy miért van itt, hiszen még nem tartanak ott, hogy itt lakjon. Rám támadt, mert azt hitte, hogy bántani fogom a testvérem. Én meg kitéptem a szívét, Dory szeme láttára. Dory, volt a kishúgom. Teljesen kiborult, nekem támadt, ütött, késeket szúrt belém. Aztán megfogadta, hogy tönkre fogja tenni az életem, mindig megölte azt akivel voltam. De most egy évtizede leállt, és nem tudom, hogy hol van. Megrázom a fejem, így visszatérek a való világba, amikor megkaptam az italom, megint meghúztam, majd a lányhoz toltam az üveget. -Ha ezzel kezdted volna akkor, már nem itt lennénk.Vigyorgok rá, majd amikor mondja a nevét és, hogy ki az anyja, lefagy a vigyor a képemről. -Az a Tatia Petrova, akibe szerelmes volt Elijah Mikaelson és Klaus Mikaelson?Teljesen ledöbbenek és ez látszik az arcomon is.
Hello darling, call me by my name
Freya Denissa Petrova
LOOK OUT!! I'M A VAMPIRE
❦ Hozzászólások száma : 49
❦ Join date : 2014. Jan. 22.
❦ Tartózkodási hely : ♑ Mystic Falls
Tárgy: Re: Asztalok Szomb. Márc. 01, 2014 9:26 am
A fenyegetőzése nem lepett meg. Sőt... valami ilyesmire vártam, csak a csillogó agyarak megmutatásával együtt. Kis kuncogás csúszott ki ajkaim alól mikor megpróbált megfenyegetni. Roppant sikertelenül... - Jajj édesem, ha mi nem itt lennénk, akkor rajtad már rég nem volna sem felső, sem alsó.- kontráztam rá mondatára, miközben lazán megharaptam az alsó ajkamat. De hát volt is miért... Hisz ez a srác helyes, és bár egy tuskó nekem mindig is csak a szexi tuskók jutottak. Jelen pillanatban úgy is szükségem van egy erősítésre, egy erős vámpírra. Hisz mint ahogy ő is mondta, most egy védtelen senki vagyok. - Tudod ha valaki olyannak születik, mint én. Arra még 1000 éves vámpírkorában is vadásznak. Velem is ez történt, a saját boszorkányom ejtett csapdába.- feleltem. Hogy miért vagyok ennyire őszinte?! Nem tudom.. Talán a pia, a nyamvadt pia... Mikor megkérdezte a nevemet ismét közelebb hajoltam és halkabbra vettem a hangerőt. - Na ez az amit sosem találnál ki, szépfiú. A nevem: Freya, Freya Petrova. Az anyámról bizonyára már hallottál... Tatiaról. Ő az első hasonmás.-fejeztem be kis tanmesémet.
Hello darling, call me by my name
Dalen Krytal
LOOK OUT!! I'M A VAMPIRE
❦ Hozzászólások száma : 24
❦ Join date : 2013. Dec. 20.
❦ Age : 1000
❦ Tartózkodási hely : Myistic Falls
❦ Job/hobbies : Haverkodás Freyaval
Tárgy: Re: Asztalok Szomb. Márc. 01, 2014 8:53 am
Dalen & Freya
L átom a szemforgatást, valami fura van ebben a lányban, mintha tudná, hogy mi vagyok és nem is fél. Elmosolyodom a mondandóján, tudtam, hogy tudd rólunk és, hogy nem lehet egyszerű halandó, vagyis most az, de akkor régen vámpír volt. -Ugye tudod, hogy ha nem itt lennénk, már rég szívtelenül hevernél a padlón ugye? Miért hagytad, hogy megitassák veled a gyógyírt? Nem voltál elég erős ahhoz, hogy ne enged? Puhány voltál?Nézek rá mosolyogva, igen az biztos, hogy ha nem itt lennénk már meghalt volna, de nem biztos, hogy kitéptem volna a szívét, lehet, hogy csak széttéptem volna és a testrészeit felakasztottam volna valahova. -Egy, gyönge, törékeny ember vagy, most. Úgy, hogy nem ajánlom, hogy beleköss emberekbe akit nem ismersz, mert a végén kifogsz egy öreg vámpírt, akinek ma így is rossz napja volt, szóval vigyázz!.Mondom még mindig mosolyogva, majd lehúzom az italom. Rendelek még egy üveggel. -Mi a neved?
Hello darling, call me by my name
Freya Denissa Petrova
LOOK OUT!! I'M A VAMPIRE
❦ Hozzászólások száma : 49
❦ Join date : 2014. Jan. 22.
❦ Tartózkodási hely : ♑ Mystic Falls
Tárgy: Re: Asztalok Pént. Feb. 28, 2014 10:54 pm
Ravasz mosolyomhoz még egy kis szemforgatás is járt, ahogy meghallottam a mondandóját. Most komolyan azt hiszi, hogy meglepett? Hát nagyon nem... pontosan tudom mi ő. Hisz ha látszik, ha nem már én is több, mint egy 1000 éves vámpír vagyok. Mármint jelen állás szerint 1000 éves ember. De ezt inkább hagyjuk.... Pontosan kiszúrtam a pacsuliszagát, amivel a száradt vér bűzét próbálta elnyomni. Láttam a kezén a gyűrűt és éreztem a jelenlétén, hogy ez is egy idióta aki azt hiszi, hogy azért mert vámpír körülötte forog a világ. De legalább egy helyes idióta, és ez egy nagyon fontos észérv a gondolatmenetben. - De cuki! Azt hiszed félek tőled, csak mert egy sima halandó volnék? Vagy hogy ezzel a szöveggel levettél a lábamról. Talán...- feleltem, majd felkönyököltem az asztalra. És suttogva folytattam a mondatot. Nem szeretném ha ezt más is meghallaná. - Pontosan tudom mi vagy. És tudod egy időben én is az voltam. -és jelen pillanatban bármit megtennék annak érdekében, hogy ismét olyan patkány legyek mint te- De most újra ember vagyok. Nagy csoda mi?- kérdeztem kissé lihegve. Azt hiszem már kezd hatni az ital. Mivel a szavak egymás után hagyták el a számat gondolkodás nélkül. Semmiben nem voltam biztos, csak a látszatnak hittem. Na meg a kótyagos fejemnek, ami azt súgta tán van bennünk egy közös pont. Mivel látszik ezen a srácon, hogy nem repes a vámpíréletért, pont annyira nem, mint én az emberiért... érdekes. Ismét meghúztam az üvegemet. Kaján mosollyal dőltem ismét hátra a székbe.
Hello darling, call me by my name
Dalen Krytal
LOOK OUT!! I'M A VAMPIRE
❦ Hozzászólások száma : 24
❦ Join date : 2013. Dec. 20.
❦ Age : 1000
❦ Tartózkodási hely : Myistic Falls
❦ Job/hobbies : Haverkodás Freyaval
Tárgy: Re: Asztalok Pént. Feb. 28, 2014 10:35 pm
Dalen & Freya
Miért velem csessz ki az élet?Miért pont én bűnhődjek azért, mert átváltoztattak. Ez nem egy adottság, hanem egy átok. A barátaid, meghalnak, amíg te örökké fiatal maradsz, a családod meghal amíg te egy cseppet sem öregszel. Eleinte nekem is rossz volt. Az ölésbe, és az evésbe fojtottam a gyászom, nem egy alkalom volt, hogy egy egész falut leromboltam, lemészároltam. De aztán megnyugodtam, és éltem tovább az életem. Már amennyire ez életnek mondható. Hidegvérű gyilkos lettem. Emlékszem amikor a 19. században kikapcsoltam, akkor aztán nagyon kiborultam, mert én addig azt mondtam, hogy csak a gyávák kapcsolják ki. Akkor azért kapcsoltam ki, mert beleszerettem már régebben egy lányba, három év után elmondtam neki, hogy mi vagyok és felajánlottam neki, hogy átváltoztatom, de ő, hallani se akart erről. Leéltem vele az egész életét, majd amikor meghalt akkor kapcsoltam ki. Most, kettő-három év után, kapcsoltam vissza. Túl léptem a lányon, meghalt, meghalt, kész. Az élet megy tovább, én pedig lemondtam a szerelemről, egyenlőre.~ Kizökkentem a gondolkodásból, mert egy lány ült le elém. Feltűnően végig mérem, majd elmosolyodom. Közben, meghúzom az üveget. Már a fele sincs benne. -Azt majd neked kell, ha én többet iszok szépségem.
Hello darling, call me by my name
Freya Denissa Petrova
LOOK OUT!! I'M A VAMPIRE
❦ Hozzászólások száma : 49
❦ Join date : 2014. Jan. 22.
❦ Tartózkodási hely : ♑ Mystic Falls
Tárgy: Re: Asztalok Pént. Feb. 28, 2014 10:16 pm
Már egy ideje elég rossz passzban vagyok. És ennek nem csak pusztán az, az oka, hogy emberré váltam, hanem az anyámmal való találkozás is rendesen megviselt. Muszáj kicsit kiszellőztetnem a fejem, és erre a legalkalmasabb hely a Grill. Be kell valljam még sosem jártam ezen a helyen. Sőt igazából még sose jártam Mystic Fallls belsejében. Csak a főtérre és az anyám házába mentem még el. Amióta az a patkány Tom itt hagyott valahogy nem érzem magam biztonságba. Muszáj lesz egy új boszorkányt találnom... De előbb szórakozni akarok, s ismerkedni. Gyorsan beléptem a Grill kapujába. Nem volt rajtam más csak egy rövid gatya, egy hosszú tűsarkú csizma és egy szép kabát. Nem volt olyan hideg, hogy erre a két sarokra felkeljen öltöznöm ennél melegebb viseltbe. Gyorsan kinyitottam az ajtót, majd egyenesen a pulthoz léptem. Csak a "legerősebbet" címszót használtam, amiből a csapos rögtön levont valamiféle következtetés. Amint megkaptam a "szíverősítőmet" egy kósza hely után kémleltem. De a fenébe is! Ez a pokoli hely tele van nyüzsgő vendégekkel. Így hát fogtam magam és az első szabad székre beültem. Nem foglalkoztam azzal, hogy ki lesz az én "ivótársam". Csak újra beakarok csípni egy kicsit, hogy legyen már valami jó is ebben a nyavalyás emberlétben. Gyorsan meghúztam az italt, majd felnéztem a szemben ülőre. Szerencsémre pont egy helyes srácot fogtam ki. Felöltöttem azt a tipikus ravasz, ámbár szexi Petrova mosolyt - amit még az anyámtól örököltem anno- és így szóltam a sráchoz. - Szerintem a következő körömnél menekülj.- figyelmeztettem játékosan a szemben ülőt.
Hello darling, call me by my name
Dalen Krytal
LOOK OUT!! I'M A VAMPIRE
❦ Hozzászólások száma : 24
❦ Join date : 2013. Dec. 20.
❦ Age : 1000
❦ Tartózkodási hely : Myistic Falls
❦ Job/hobbies : Haverkodás Freyaval
Tárgy: Re: Asztalok Pént. Feb. 28, 2014 9:58 pm
Dalen & Freya
Ma egész nap csak feküdtem és unatkoztam, semmi jó nincs ebben a kisvárosban néha. De csak néha. Ami ritkán van, de pont most az a nap van, hogy nem történik semmi izgalmas. Nem feküdhetek itt már, keresnem kell valamit ami lefoglal. Felugrok az ágyról, és a szekrényemhez suhanok. Onnan kiveszem a fekete farmeromat, a kék ingemmel. Gyorsan felkapom magamra a ruhadarabokat, majd a fürdőszobába sétálok, ahol beállítom a hajamat, mert összevissza állt. Most elég hamar sikerült, csak tíz perc alatt végeztem vele. Felhajtom az ing ujját a könyökömig, majd lesétálok az előszobába, és leakasztom a fekete öltönykabátomat. Kilépek az ajtón, beszívom a friss levegő illatát. Elég gyorsan lépkedek az utcán, hamar a grillbe akarok érni. A legutoljára amikor a Grillben voltam, hazavittem egy vámpírt, véletlenül, aki rám támadt, én pedig úriember módjára kitörtem a nyakát, majd belé szúrtam egy karót. Nem szenvedett szegényke, akkor már nem érzett semmi fájdalmat. Tehetek én arról, hogy ilyen helyes vagyok, hogy még a vámpírokat is megtudom téveszteni? Amikor belépek az ajtón, akkor megint megcsap ez a tömény alkoholszag. Nincs jó napom, ma is egy vámpírt találtam a házamba, és szerintetek mi történt? Rám támadt ő is. Könnyűszerrel megöltem, csak elkaptam a nyakát, majd átlyukasztottam a mellkasát és kiszakítottam a szívét. Azért, én most úgy döntöttem, hogy leiszom, és kiszórakozom magam. A pulthoz sétálok, majd kérek egy üveg whiskeyt, majd egy asztalhoz sétálok és lehuppanok.
Hello darling, call me by my name
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Asztalok Szomb. Dec. 28, 2013 6:41 pm
Kath & Heath
- Sok helyen voltam, de van egy kis elintézni valom itt, úgy hogy most itt maradok egy darabig. - mondom neki, aztán megittam a kólámból a maradék pár kortyot. Mielőtt újra válaszolnék neki körülnéztem; most már nem vannak annyian, ez meglepett, hisz nem beszélgetünk mi olyan régóta. De úgy látszik az emberek inkább haza, vagy elviszik a dolgokat amit itt vesznek, rendelnek. Keressem meg Nadiát...? Hm... Egész jó ötlet... Sok dolgot hallottam róla, kezdjük ott, hogy Silassal dolgozott - ki dolgozna bármi okból kifolyólag pont Silassal? azzal aki mindenki életét megkeseríti? nem tudom felfogni... - aztán, hogy Nadia Petrova valamiféle Vándor, mint az anyja, Katherine. - mondjuk az nekem még nem teljesen tiszta, hogy a "Vándor" szó mit is takarhat pontosan, de mint mindent ezt is kiderítem - és a barátját Gregort Matt fejébe "ültette" Matt úgy beszélt erről a dologról, hogy ezt úgy tudom elképzelni mint egy kis parazitát... Tudom nevetséges, de nem?! Aztán Matt rátért a mondandója vége felé: arra, hogy Nadia Kath lánya, és évekig kereste, és azért vették el az anyjától, mert törvényen kívül született. Vagy valami ilyesmi volt a sztori lényege, de a legnagyobb csavar az egész történetben az, hogy most a várost mondhatni ellepték a Petrovák, és a hasonmásaik. Hiszen itt van ugye bár Katherine Pierce, neki a hasonmása a mi kis Elena Gilbertünk, akkor egy ősi vámpír Tátia, aki úgy szint úgy néz ki mint Elena és Katherine, de ki ne felejtsük Silas "híres" hű szerelmét Amarát, aki a teteje az egésznek; mert ugyan úgy néz ki mint Kath, Elena és Tatia. Aztán még egy Petrova, Nadia! Ezt nyomon tartani, de komolyan.... - Én is remélem! - mondom neki, aztán én is letettem az asztalra a pénzt aztán elindultam a kijárat felé. Olyan furcsa volt Katherine-vel ez az egész beszélgetés... Nem hittem volna, hogy pont neki fogom elmondani azokat amiket elmondtam... Ha reggel felkelek és tudtam volna előre biztosan kiröhögtem volna magamat, hogy pont vele?! De a még furcsább az, hogy jó volt vele ezekről beszélni. Nah, de mindegy. Irány haza, még meg kell emésztenem a mai napot.
A JÁTÉKTÉR SZABAD! //köszönöm ezt a játékot remélem majd össze futunk még //
Hello darling, call me by my name
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Asztalok Szomb. Dec. 28, 2013 3:28 pm
Heather and Katherine
Nem csak én kezdtem el gondolatban az életről elmélkedni, hanem láthatóan Heather is, ettől függetlenül többet nem árult el a múltról. Lehet hogy félt; ha belemegy, nem tud majd kimászni belőle. Mitagadás, ismertem az érzést. Igazat adott nekem, megint. Ez különösképp tetszik. Azért jött Mystic Falls-ba, hogy elfelejtse élete szerelmét? Nem gondoltam volna, hogy ennyire kispórolták belőle a fantáziát. Ide csak az jön, akit valami köt ehhez a helyhez, aki nyugalmat akar, vagy aki teljesen megunta már az életét. Ó és nem akarok megfeledkezni azokról sem, akik éppenséggel ide születtek. Ebben a kisvárosban felejteni? Kizárt. Itt esetleg azt éri el, hogy unalmában még többet fog gondolni a hercegére. Egyetlen dolog van, ami kicsit felpezsdíti a várost; a természetfeletti lények. Vannak itt vámpírok, vérfarkasok, hibridek, boszorkányok, és ki ne felejtsük a szellemeket sem. Ők bizonyára mindenhol ott vannak. Lehet hogy Heather megunta már az embereket? - Attól tartok, a felejtéshez nem a megfelelő helyet választottad. – közöltem a lánnyal, hiszen tényleg ezen az állásponton voltam. Elmehetett volna New York-ba, Los Angeles-be, Angliába, Tokióba, és még megannyi helyre. Ő mégis a csendes Mystic Falls-t választotta. Talán van valami hátsó szándéka is? Heather újra meglepett. Kezd már elegem lenni abból, hogy mindent tud, mindent kiszimatol, aztán kifaggat. Rossz szokás és felettébb idegesítő. Számomra legalábbis. Értem én, hogy szeret mindenről tudni és a tudtomra is adni, hogy ő ezeket a dolgokat igenis tudja, de nem gondolkodik. Annyi mindent lehetne még kezdeni ezekkel az információkkal, ha nem dörgölné egyből az orrom alá. Sokkal nagyobbat durranna, ha nem is tudnék róla és egyszer, egy óvatlan pillanatban csak bumm. De természetesen, ha továbbra is ragaszkodik a saját gondolatmenetéhez, én csak jól járok és egyenes, zöld utat ad arra, hogy újra olvassak benne. Nem szándékozok újra belemenni ebbe a kérdezősködésbe. Amúgysem lenne semmi értelme válaszokat várni a „Honnan tudsz te erről?” és társaira hasonló kérdésekre. Választ úgysem adna rá, egyértelműt pedig mégúgysem. - Ő is itt van a városban, talán egyszerűbb lenne, ha te magad keresnéd fel. – dobtam fel az ötletet a lánynak, hiszen semmit sem veszíthetek. Lehet, hogy már azt is előre tudta, hogy ez lesz rá a válaszom... – Akár most is, ugyanis mennem kell. – pillantottam a Grill falán levő órára, már csak a hatás kedvéért is. Megittam a maradék italomat, majd a pénztárcám után kezdtem kutatni, a tipikusan nagy és rendetlen női táskámban. A limonádém árát az asztalra tettem, ezután pedig ráhelyeztem az üres poharat. – Viszlát Heather, még találkozunk! – álltam fel az asztaltól, s egyből a bejárati ajtó felé vettem az irányt. Nem volt semmiféle találkozóm, nem kellet mennem sehová, de úgy éreztem, ennek a beszélgetésnek itt és most véget kell érnie. Ő akármennyire is kíváncsi, nekem a mai napra elég volt belőle. Az egészből.
- a játék részemröl lezárva -
- azért a te záródat még várom -
Hello darling, call me by my name
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Asztalok Szomb. Dec. 28, 2013 12:21 pm
Kath & Heath
Akaratom ellenére is eszembe jutottak azok az emlékek, érzések amiket még anno éreztem... Mikor Lydia eltűnt sokáig gondolkodtam azon, hogy mi legyen velem... Nem akartam élni, egyszerűen annyi minden zúdult rám, hogy nem bírtam a nyomást és meg akartam ölni magam... Egyszerűen az, hogy az életemből 2 fontos személyt is elvesztettem nem bírtam feldolgozni... De nem tettem magammal semmit sem, mert a szüleimnek szükségük volt rám, csak én maradtam nekik a nővérem eltűnése után, és nem bírtam volna azt is elviselni, hogy még miattam is szenvedjenek. Viszont kellett egy kis magány... Kellett egy kis idő amíg fel dolgozom ezeket a dolgokat, ezért elterveztem, hogy elutazok. És ekkor történt a balesetem... Ezen időszakban változtam vámpírrá, de az átváltozásom után is tartottam magam az eredeti tervhez, méginkább, hogy újabb fájdalmat értek engem; ezért kellett elutaznom. Ezért kellett egyedül lennem. Miután tudtam uralni a szomjamat el is utaztam, szinte körbe jártam a világot. És utam most ide vezetett, Mystic Fallsba. Gondolataimból felébredve vissza tértem Katherine-hez, és az eredeti témánkhoz amiben elkalandoztak a gondolataim. - Lehet, hogy igazad van, és nem is várok rá egész életemben. Pont ezért vagyok itt, hogy túl lépjek rajta. - mondom neki mikor újra kortyolok a kólámból. Sokszor gondolkoztam még azon is, hogy kikapcsoljam az érzéseimet... Katherine-nek igaza van, nem szabadna várnom valakire egész életembe, én még is ezt tettem és régen azt láttam a legjobbnak, hogy kapcsoljam ki az érzéseimet, de mikor megtettem volna betoppant valaki, vagy néha valami az életembe aki megakadályozta azt, hogy kikapcsoljam. Mostanság meg azért nem akarom, mert rájöttem, hogy magamnak ártok ha kikapcsolom, persze néha jó lenne, de valljuk be: ha kikapcsolnám még a maradék embereket is elveszíteném akik fontosak számomra. És ezt nem akarom! - És mond Katherine, mi újság Nadiával? - kérdezem tőle, már csak azért is, hogy kicsit váltsunk témát, mert az elmúlt pár percben eléggé lehangolódtam, és ahogy látom ő is. És nem tudom miért, de valahogy ma nem akarok lehangoló beszélgetéseket. Elég volt az elmúlt pár száz év lehangolódása. Kíváncsi vagyok, hogy Kath mit szól ahhoz, hogy tudok Nadiáról?! Igen, igen. Sok mindenről, illetve mindenkiről tudok dolgokat. Vannak "embereim" akik kiderítenek mindent ebben a kis városban és ha olyan kedvük van megosztják velem. Az igazat megvallva, mikor megtudtam, hogy Katherine-nek van egy lánya eléggé meglepődtem. Mondjuk még nem találkoztam vele, de majd megkeresem, mert annyit hallottam róla, hogy már nagyon furdal a kíváncsiság.
Hello darling, call me by my name
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Asztalok Szomb. Dec. 28, 2013 10:31 am
Heather and Katherine
Heather válasza megdöbbentett, ami azt illeti számomra lesújtó volt. Ahogy elkezdte mesélni mi miatt hagyta ott New Orleans-t, hogy mi történt a nővérével, hogy mennyi szenvedésen mentek ők ketten keresztül. De nem, mégsem ez volt az, ami kihozott belőlem egy érző lényt. Az, hogy miközben meséte, valahogy képes voltam teljesen átérezni a történteket. A nővére súlyos beteg volt; ez olyan mint egy metafora rám. Nem használt neki semmi, senki sem volt képes segíteni rajta? Ismerős érzés; az öregedés az egyetlen, amit egy egyszerű ember nem állíthat meg. Még az az őrült doki sem, a Whitmore főiskoláról. Napról-napra rosszabbul volt. Továbbra is teljesen a bőrében érzem magam. Aztán egyszer csak eltűnt. Ez volt az a mondat, melytől a gyomromban egy csavar keletkezett. Sokszor gondolkoztam már azon, hogy mi lesz, ha vége. Mi lesz velem, mi lesz a többiekkel? Hogyan fognak vajon ünnepelni? Ironikus, nem? Még mindig nem tudom. Lehet, hogy csak eljön és soha többé nem fogok már érezni semmit. Lehet, hogy fájdalmas lesz? Lelkileg. Talán... A torkomban egy óriási méretű göb keletkezett, melyet próbáltam, csak próbáltam egyre lejjebb tuszkolni, de nem ment. Nyeltem nagyokat, és próbáltam visszatartani mindent, ami bennem tombolt. Nem hagyhattam magamat felfedni. Ha eddig kibírtam, tovább is menni fog. Csak néztem a lányra, ahogy szomorú tekintettel mesél, és ez a tekintet mintha átragadt volna rám is. Nem ragadt át, két teljesen különböző dolog hozta ki belőlünk ezt. Mondhattam volna, hogy sajnálom, de azt hiszem bőven elég volt, az is amit Heather látott. Látta azt az együttérzést a szememben, ami valójában nem is együttérzés volt. Csak tipikus önsajnálat. Csendesedni kezdtek a bennem tomboló hullámok, amikor a lány a szerelméről kezdett beszélni. Csak most kezdett nyálassá válni a beszélgetés, persze hogy alig vártam már. Aha, igen. Tényleg. Tipikusan, mint valami szappanoperában. Szerelem van, aztán jön az életveszély, a mi kis hősünk megmenti örök szerelmét, viszont ismeretlen okokból kifolyólag eltűnik. A vége úgyis az lesz, hogy évek múlva egymásra találnak és boldogan élnek míg meg nem halnak. Mai napig sem értem, hogy egyesek hogy pazarolhatják arra a drága életüket, hogy nyálas szappanoperákat néznek, melyeknek már az elején kiderül a vége. Vagy csak én lennék ennyire előrelátó? - Ne drámázz. És főleg ne várj egyetlen emberre egész életedben. Tedd túl magad rajta! – adtam tudtára Heath-nek jó tanácsként. És igazam volt, tudom. Jó volt kicsit eltérni az előző témától, ez a kijelentésem pedig nekem is segített túltenni magam az imént felvetett problémáimon. Részben. A lánynak látszólag kielégítő volt a válasz, miszerint az egyetlen problémám az, hogy újra ember vagyok. Sikerült elérnem, hogy egyetértsen velem és szépen lezárjuk ezt a témát. Midőn kijelentette, hogy igazam van, csak egy egyszerű „Én megmondtam.” arckifejezéssel reagáltam Heather-re. Nincs is már mit tovább boncolgatni ezt az ember-létet.
Hello darling, call me by my name
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Asztalok Pént. Dec. 27, 2013 7:29 pm
Kath & Heath
- New Orleans, 17 éves voltam. A nővérem súlyos beteg volt, nem használt neki semmi, napról-napra egyre rosszabbul volt és senki nem tudott rajta segíteni... Aztán egyszer csak eltűnt... Évek óta nem hallok róla semmit, senki sem tudja, hogy meghalt-e, vagy valaki átváltoztatta. Egyszerűen senki nem tud róla semmit... - mondom halkan, egy kis szomorúsággal a hangomban. Jól tudom, hogy Katherine-t ez nem hatja meg, legalább is mikor vámpír volt ilyenek nem nagyon érdekelték. Azt nem tudom, hogy most változott-e valami?! - Aztán ott van Jace! 1 évig voltunk együtt, aztán történt valami és eltűnt. 18 éves koromban mikor életveszélyben voltam megmentette az életemet, de utána szintúgy eltűnt... Nos, ezért jöttem el New Orleansból! - fejeztem be erre a kérdésére a tömény válaszomat. Kicsit lehetett látni rajtam, hogy ez érzékenyen érint. - Az tény, hogy nem örülnék neki. Ebben igazad van. - feleltem neki tömören a válaszomat. Amúgy is, ez az ő baja, hogy ennyi ellensége van.
Hello darling, call me by my name
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Asztalok Pént. Dec. 27, 2013 6:03 pm
Heather and Katherine
A lány, mintha habozott volna, a kérdéseimre csak pár korty után adott választ. Meglepett, hogy a Mikaelson-ékra utaló megjegyzésre rögtön felkapta a fejét, azaz tudja hogy elmentek innen, hogy New Orleans-ba mentek és, hogy ott is telepedtek le. Megkérdezném, hogy mit tud róluk, vagy hogy egyáltalán csaptak-e parádét az érkezésükkel, de a szavaiból amúgyis kivehető volt, hogy igen. Elvégre, honnan is tudhatná, hogy ott vannak egyáltalán? Érdekelni kezdtek azok a bizonyos emlékek, melyeket megemlített; emlékek, dolgok, melyek miatt ide menekült New Orleans-ból. Tényleg érdekel. Mi lehetett az, ami Heather-t elzavarta onnan, arról a helyről ahol született, ahol csaknem száz évig békességben élt. - Milyen dolgokról beszélsz? Mi miatt hagytad el a várost? – érdeklődtem, egyrészt, mert mint már említettem nagyon bökte a csőrömet, hogy alig tudok valamit erről, másrészt pedig azért, mert inkább én kérdezősködjek, mint ő. Valójában semmi kedvem nem volt válaszolgatni az értelmetlen kérdésekre és épkézláb válaszokat adni a sok szimatolásra. Bizonyára érdekli, mi van velem, főleg most, hogy ilyen helyzetbe kerültem. Kortyoltam egyet az italomból. Amikor a szülővárosáról kezdett el beszélni, és megemlítette azt a kétszázast – azaz, hogy kétszáz éve jött el onnan – látszott rajta valami. Valami meghatódottság talán? Egy biztos; ez az a téma, ami érzékenyen érinti a lányt. - Azt hittem, mielőtt Mystic Falls-ba érkeztél volna, New Orleans-ban éltél. De ezek szerint már rég otthagytad azt a helyet. – reagáltam a válaszára, miközben láthatóan elgondolkodtam. Azon kattogott az agyam, hol lehetett akkor egészen idáig? Kétszáz évig. Nem firtattam, egyszer talán majd elmondja. Szíven ütött, amikor azt mondta, szarul nézek ki. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy ezt mondja. Nem nézhetek ki szarul, én nem! Semmi gúnyolódás nem volt felfedezhető a hangjában, de ha mégis valami gonosz; esetleg szarkazmus lehetett. Bármi is volt, nem ez foglalkoztatott. - Ezt sajnos képtelen vagyok bóknak venni... – mondtam jól látható meglepődöttséggel. Valójában eszem is megállt, amikor – magyarul – pofán csapott ezzel a kijelentésével. – De, gondolj csak bele, ha te hirtelen újra ember lennél, hogyan viselnéd? Ha hirtelen azon kapnád magad, hogy akármikor beronthat az ajtódon néhányszáz teremtés, aki a halálodat akarja? Nem túl fényesen, ebben biztos vagyok. – közöltem vele és próbáltam ezzel magyarázni a helyzetemet, miközben a limonádémat ízleltem. Egyre savanyúbbá vált. – Ennyi az én bajom, és valljuk be, nem is olyan kicsi, mint amilyennek egyesek gondolják. – próbáltam rövidre zárni a témát. Meggyőző voltam, mint mindig, elvégre ez az egyik specialitásom.
Hello darling, call me by my name
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Asztalok Pént. Dec. 27, 2013 4:56 pm
Kath & Heath
Mikor ittam pár kortyot italomból utána kezdtem el válaszolni a kérdéseire. Az első kijelentésére egyből felkaptam a fejem, most vagy én vagyok paranoiás, vagy a Mikaelson családra gondolt... - Sokan mennem, de sok dolog volt ami miatt én jöttem. És nincs köze Klausékhoz. - mondom neki kerek perec, a többi családtagot nem nagyon ismerem, Klaust is csak annyira, hogy Katherine mesélt róla. Ő előle menekült 500 évig. - New Orleansban születtem, kb. 200 évvel ezelőtt jöttem el onnan. - mondom neki higgadtan, de a szememen lehet látni, hogy sok minden köt ahhoz a helyhez. Sok mindenki... És pont ez a bajom! Az, hogy én nem tudok annyira minimálisan érzéketlen lenni, mint a velem szemben ülő nőszemély! - Látszik rajtad, hogy szarul vagy. Mi még a baj? - kérdezek rá olyan hangnemben mint anno. Mint akkor amikor viszonylag egész jó barátnők voltunk. Nem tervezem, hogy bárkinek is elmondom a titkát, hisz ha belegondolok, hogy mondjuk az én szervezetemben lenne a gyógyír és mindenki megakarna ölni, pluszba az 500 év alatt szerzett ellenségeim... Hát, én sem akarnám ha mindenki megtudná, hogy ember lettem és védtelen akkit könnyű megölni.
Hello darling, call me by my name
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Asztalok Pént. Dec. 27, 2013 4:22 pm
Heather and Katherine
Ez az egész könnyebb volt, mint gondoltam. Először nem hittem volna, hogy Heather meg fog nyílni nekem vagy, hogy egyáltalán változtat kicsit a modorán, de szerencsére tévedtem. Megtartotta azt a tulajdonságát, hogy aki normálisan viszonyodik hozzá, ahhoz ő is normálisan viszonyodik. Azt hiszem. Ha tévednék is, velem jelen esetben kivételt tett. Csak annyi kellett hozzá, hogy higgadtan tegyem fel a kérdést és láss csodát, higgadtan – mitöbb barátságosan és látszólag őszintén – válaszolt rá. New Orleans-ban járt? Mik ki nem derülnek itt! Ez az a hely, ahová az ősi család vándorolt nemrég, az én szerencsémre. Azon sem csodálkoznék, ha miattuk döntött volna úgy, hogy otthagyja azt a helyet. Alapvetően talán nem is lenne különösebb bajom velük, de Niklaus-on nem tudom magam túltenni, úgy ahogyan ő sem rajtam. Ha megtudná, hogy itt vagyok... Ki tudja mi telne még ki abból a férfiből. - New Orleans? Azt hittem oda csak mennek az emberek, nem jönnek. – mondtam ezzel szintén az ősi családra célozva, bár lehet érti, lehet nem. Benne van a pakliban, hogy nem is tud Klaus-ék ottlétéről. Lehet hogy feltűnésmentesen éldegélnek a sok természetfeletti lény között, de az sem kizárt, hogy hozzájuk méltóan nagy parádét csapnak. Addig jó, amíg nem tudom. – Mennyi ideig éltél ott? – ez csak egy egyszerű kérdés, talán csak annyi háttérrel, hogy tudjam mire számítsak Heath-től. Letelepedő vagy inkább világjáró típus? Ha az utóbbi, meggyűlhet még vele a bajom, ha viszont az előbbi... akkor lesz még időnk kibeszélni a múltat. A lány ellökte magát a faltól és elindult az ajtó felé, ezzel jelezve, hogy egyetért velem, benne van az ötletemben. Hurrá. Mystic Falls egy csendes kisváros, de a mosdóból kiérve meglepetten láttam, hogy a Grill szinte teljesen tele van. Szerencsére akadt még számunkra egy szabad asztal. Matt volt az aki kijött és felvette a rendelésünket, ami egy kólából és egy limonádéból állt. Igen, limonádé. Meg is lepődtem magamon, de ha észnél akarok maradni – így emberként – ,nem ihatok alkoholt. És mivel igenis észnél szerettem volna maradni a kis beszélgetésünk alatt, nem engedhettem meg magamnak semmi alkoholt. Semmit. De ha az élet citrommal kínál, csinálj belőle limonádét. Még akkor is, ha nem teljesen erre céloz. Heather a terveimről kérdezett, hogy mihez kezdek magammal így emberként. Azt vajon tudja, hogy nincs már sok időm hátra vagy csak annyit tud, hogy elkezdtem öregedni, mint minden átlagos ember? Akármit is tud rólam, olyannal még véletlenül sem szeretnék neki szolgálni, amit még nem tud. Attól hogy diszkrét maradt, és ezzel az alkalommal nem kiáltotta világgá, hogy ember vagyok, még nem lehetek biztos abban, hogy nem is fogja. - Mi lenne? Megpróbálom a lehető legjobban kiélvezni az élet minden egyes pillanatát. – feleltem Heather kérdésére elég tömören, de őszintén; mit is tehetnék a maradék idő alatt? – Mindenki ezt tenné... – fejeztem be elhalkuló hangon, s lazán megvontam a vállam. De igazat mondtam; mindenki ezt tenné.
Hello darling, call me by my name
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Asztalok Pént. Dec. 27, 2013 11:24 am
Kath & Heath
- Túl sokáig voltam New Orleansba, és próbálom elfelejteni az emlékeimet. Ezért jöttem ide. - mondom a lánynak őszintén majd ellököm magam a faltól és az ajtó felé veszem az irányt. Innen Katherine levághatta, hogy benne vagyok, hogy menjünk ki. Kimentünk a mosdóból és ebben a pár percben óriási tömeg keletkezett. Matt-et sajnáltam is, hisz most csak ketten vannak. Leültünk az egyik asztalhoz majd Matt kijött és felvette a rendelésünket. Én nem sokat kértem, csak egy kólát, nem rég ettem úgy hogy nem vagyok éhes. Kihozták a rendelésünket majd elkezdtem inni pár kortyot a kólámból és Kath-re néztem. - És neked, mi a terved? Most, hogy ember vagy? - kérdezem tőle. Persze az utolsó mondatot halkabban mondom, mert azért nem vagyok olyan k@csög, hogy úgy mondjam, hogy az egész Grill hallja. Azt nem mondom, hogy nem érdemelné meg, de még sem teszem meg. Kíváncsi vagyok a válaszára, mert tényleg érdekel, hogy most mi a terve, mert tudok egy-két embert aki még mindig a halálát akarja. Nem beszélve, hogy bő 500 év alatt nem kevés ellenséget szerezhetett.
Most a Young Blood frpg oldalára tévedtél. Reméljük, hogy az oldalunk elnyeri a tetszésedet, hiszen itt biztosan nem fogsz unatkozni. Ezen a helyen tényleg csak a fantáziád szabhat határt, illetve ha valami egyedi ötlet merül fel benned a karaktereddel kapcsolatban ne habozz! Mit is rejt ez az oldal? Sok-sok izgalmat, illetve kezedbe adja Mystic Falls és New Orleans városát, hogy te alakítsd az ottani lények, emberek életét, de akár azt is mondhatnám, hogy a város életét. Ne feledd itt semmi nem az aminek látszik, mert itt minden árnyékben egy "démon" lapul, aki vagy jót akar cselekedni, vagy pedig a poklok poklát járatni veled. Elég bátor vagy ahhoz, hogy szembe nézz velük és te magad alakísd a jövődet? Akkor ne habozz, itt a helyed! Ha ez se lenne elég, akkor még egy dolgot elárulok neked. Mindenegyes széllel egy újabb jövevény érkezik a városba, hogy az ott élők amúgy se unalmas életét még jobban felbolygassa. Bármiben segítségre lenne szükséged, akkor nyugodtan keresd fel az egyik staff tagot, hiszen szívesen segítünk neked. Minden kedves kezdőjátékost is szívesen látunk az oldalon, mivel itt nem "tévedhetsz el". Légy részese a mi kis kalandunknak! A döntés a te kezedben van... Mi szeretettel várunk téged. (;
Oldal alapítása: 2013. december 20.
Belépés
Fecsegõ-tipegõ
ahol mindig beszélhetsz...
Jelenlévõk ..
Akik a város életét színesítik.
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég
A legtöbb felhasználó (82 fő) Szomb. Nov. 23, 2024 5:59 am-kor volt itt.
Bejelentéseink
Ami az újságok címplapján is megtalálható.
❦ Oldalunk több mint fél éves fennállásának, illetve nagy időugrásának köszönhetően gyönyörű új külsőbe öltözött, ami ezúton is köszönünk Kenzynek! <3
❦ Az oldalon jelenleg semmilyen faji- illetve nemi korlátozás nincsen. Szívesen látunk mindenkit! (:
❦ Egyre több sorozatbeli, keresett karakter, illetve most már canon karakterek is keresik a megalkotójukat. Amelyik az adminok fejéből pattantak ki. Bármivel kapcsolatban kérdésed lenne, akkor keresd a hirdetőt vagy pedig az adminokat.
❦ A sorozatbeli karakterek listája a sorozat adásaival folyamatosan frissül, bővül, de ha van olyan karakter, aki nálunk nincs feltüntetve és a státusza az oldalon szabad, akkor ne habozz! Mindössze jelzésképpen egy pm-et kérünk tőled! (;
❦ Továbbra sincsen megkötött szószám, illetve sorok száma sincsen meghatározva. Eddig nagyon szép hsz-ek születtek és reméljük a továbbiakban is ilyen szép olvasmányokkal lesz tele az oldal. Szóval ilyen téren abszolút szabad minden!
❦ Különböző nemi beállítottságú karakterek érkezése sincs betiltva az oldalon, valamint a felnőtt tartalmú játékoké sincs, pusztán az utóbbinál arra kérünk titeket, hogy ezt tüntessétek fel a reagok elején.
❦ Valamint, köszönjük szépen minden egyes tagunk maradását, illetve aktivitást, mert nélkületek az oldal nem működhetne. Tovább jó szórakozást kívánunk mindenkinek és sok izgalmat. (;
3>
Újdonságok
legutolsó üzenetek
» Heart of Europe pötyögte Rebekah Mikaelson Kedd Márc. 17, 2015 5:04 pm
» Szent Johanna Gimi pötyögte Rebekah Mikaelson Vas. Márc. 15, 2015 3:35 pm
» City of Fallens pötyögte Rebekah Mikaelson Hétf. Márc. 09, 2015 2:44 pm