Igazgatói iroda



 

Megosztás
 

 Igazgatói iroda

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Hello darling, call me by my name
Tatia Petrova
Tatia Petrova

HEY DEAR, I'M A ORIGINAL

❦ Hozzászólások száma : 457
❦ Join date : 2013. Oct. 20.
❦ Tartózkodási hely : † Mystic Falls †
❦ Job/hobbies : † Blood-suck †

Igazgatói iroda Empty
TémanyitásTárgy: Re: Igazgatói iroda   Igazgatói iroda Icon_minitimeSzomb. Aug. 16, 2014 10:18 pm

Időugrás után...

Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Stefan Salvatore
Stefan Salvatore

LOOK OUT!! I'M A VAMPIRE

❦ Hozzászólások száma : 887
❦ Join date : 2014. Feb. 24.
❦ Age : 177

Igazgatói iroda Empty
TémanyitásTárgy: Re: Igazgatói iroda   Igazgatói iroda Icon_minitimeSzer. Jún. 11, 2014 6:08 pm





Elena & Klaus & Stefan





"A fájdalom, és az élvezet mindenhol ott van egyazon pillanatban..!"


Bűntudat az, amely bennem megjelenik mélyen legbelül, ez az, amely övez, mely magába zár, és mely megfojt egyben. Úgy érzem nincs szabadság, avagy menekvés előle. Egyetlen egy lépés van, de azt egyenlőre nem tervezem meglépni.. még nem. Talán elfog megint eme érzelmi sor, és tán megint úgy érzem megöl legbelülről marcangolva széjjel, de eközben a düh, a harag, és a bosszú keveredik bennem, sőt minden tettemben. Elárult ő, és mindenki más, aki eme szánalmas kisvárosban él. Hogy tehette meg velem?! Elhagyott, mert neki Damon kellett, akkor hagyja már, hogy hagyj éljem az életemet, s úgy ahogy nekem tetszik. Nem akarok határokat, gátakat, sőt még akadályokat sem.. semmit sem akarok, csak azt, hogy eltűnjön minden nyomorult emlékkel együtt. Ő miatta akartam ember lenni, de a lelkembe gázolt az egész társaság, és most ki van akadva, mert ilyen vagyok.. Arcomon egy cinikus mosoly fut át, ahogy végül elég a hulla, majdan porrá válva jelzi, hogy ő immár megszűnt létezni, és vele együtt az égető tűz is a semmibe vesztődik el. Az események felgyorsulnak, ahogy Klaus megközelít minket. Hallgatom, amiket Elenának mond, de mintha a hasonmást nem érdekelne, mintha csak egy valami foglalkoztatná; én.
-Elena mártíri énje rosszabb, mint gondoltam.-Jegyzem meg, ahogy nekem esve ütögetni kezdi a mellkasom, én pedig egy hatalmas nagy vigyorral a képemen széttárom a karjaimat.-Csak tessék.-Mondom ki nevetve, és figyelem egykori "barátnőmet", aki eléggé kiakadva, de mégis harciasan játssza itt a megmentő szerepét, bár szavai, vagyis megemelt hangja kicsit sem tetszetős, és amit mond.. ellenkezik mindenféle elvemmel, hisz mégis mi jogon, avagy indok alapján kér engem számon? Nem tartózom neki, sem magyarázattal, sem kötelességgel, sem semmivel. Hagyom, hogy kitombolja magát, és lám egyszer csak megunja a dolgot, hisz immár elfordulva tőlem Klausnak kezd el beszélni.. Milyen bátor, hogy így hátat fordít nekem, és most én ezt felhasználva kitörhetném a drága kis nyakacskáját.. Ellököm magam az ajtótól, és szorosan Elena mellé lépek, ahogy a nyakától arrébb simítom a haját, majdan finoman megragadva hajszálait rántom úgy magamhoz, hogy a fülébe kezdhessek suttogni;
-Nem én mit művelek, hanem te mit műveltél velem!-Ordítok, ahogy egy mozdulattal az ajtónak lököm végül.-Ugyanolyan vagy, mint Katherine..-Mutatok rajta végig.-Elvetted az életemet.. az időmet, az esélyemet, és teljesen a padlóra löktél. Te vagy az, aki beszámolóval jönne nekem, de nem.. nem érdekel; légy boldog Damonnel, engem pedig hagyj békén.-Lépek elé óvatosan, miközben a szemeibe nézek.-Én magam váltam ilyenné! Ez nem Klaus akarata, hanem az enyém, és nem vagyok a szolgája!-Hangomat megemelem vele szemben.-Úgy döntöttem visszatérek az eredeti valómhoz, és ebbe sem te, sem más nem szólhat bele.. Felejtsd el a hülye illúzióidat, de azonnal.-A vállától fogva belelököm a hamuba.-Érezd az áldozatod égető hamvát, érezd a szenvedést, a kínt.. tudod te milyen lent lenni több hónapig a víz alatt? S még azzal érveltél legutóbb, hogy neked nehéz volt.. s miért is? Ja, mert összefeküdtél a bátyámmal, avagy nem volt elég kielégítő az ágyban?-Vonom fel a szemöldökömet.-Hármas opciót terveztél be a nyárra? Egy kis Damon, egy kis Stefan.. ja, de gondolom Silas is elég szimpi lehet.. nagyon is ugyanúgy néz ki, mint én, és remek új Stefan lesz. Most pedig jegyezd meg, hogy engem el kell felejteni.-Leguggolok mellé, majd egy mozdulattal kitöröm a nyakát, aztán az ajtóhoz lépek. Klausnak éppenséggel háttal állok, és veszek egy mély levegőt, ahogy felé fordulok végül egy gonosz mosollyal a képemen, mely kissé megjátszás, de nem lényeges, hisz némileg élveztem..
-Mehetünk? Vár még ránk valaki..-Nyitom ki az ajtót.-Csak utánad.-Hajolok meg enyhén, ahogy kezemmel jelzem, hogy őfelsége; Klaus király kiléphet az ajtón. Szemeim csillogása egészen más fényt tükröz, mint az eddigiekben; sokkal fájdalmasabb, mint bármikor, de ez végül is annak tudható be, hogy az a bizonyos vízben töltött idő a szemeim elé került ismét.. de ez van; ezt sohasem fogom tudni elfeledni; soha!


Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Elena Gilbert
Elena Gilbert

LOOK OUT!! I'M A VAMPIRE

❦ Hozzászólások száma : 810
❦ Join date : 2013. Mar. 15.
❦ Age : 32
❦ Tartózkodási hely : ☣ Whitmore college
❦ Job/hobbies : ☣ student on Whitmore

Igazgatói iroda Empty
TémanyitásTárgy: Re: Igazgatói iroda   Igazgatói iroda Icon_minitimePént. Jún. 06, 2014 4:21 pm



Stefan & Klaus & Elena

Egyszerűen nem bírtam. A lány közelségét, a szívének ütemes dobogását. A hasam korgott és a nyálam mart  a torkomba.
Nagyon, de nagyon kevésre voltam attól, hogy rá ne támadjak a lányra. És ekkor jött Stefan. Pontosan az történt, mint ami párnappal ezelőtt a Salvatore házba. Mikor csak úgy bejelentett, hogy Klaussal tart New Orleansba...
Szorítása iszonyatosan fájt, de ezen már meg sem lepődtem. Tudtam, hogy ebben profi.  Hisz ez idő alatt csak ebben fejlesztette magát... a kínázásban és az ölésben.
Apró könnycsepp gördült le lassan, de nagyon lassan az arcomon, ami csak akkor ért a padlóra, mikor újra levegőt kaptam, vagyis a szorítás enyhült, majd végleg megszűnt. Automatikusan a torkomhoz kaptam és óvatosan megmasszíroztam.
Mostanra megtanultam kezelni, hogy peregjenek le rólam Stefan szavai. Néma csendben álltam előttük és éreztem ahogy a tekintetem a megvetést sugározza feléjük. Közben lassan felszáradt arcomról könnyeim sokasága.
Hol Klausra, hol pedig Stefanra néztem, majd egy kis idő után, mikor újra szóra nyitotta a száját tekintetem a lányra terelődött. Már ő is sír.
Azt hiszem mostanra felmérte a helyzetet és tudja, hogy ma este már nem tér haza. Ott néztem és annyira sajnáltam. Hisz ez bármikor megtörténhetett volna velem is emberi éveimben.
Csak a lányt figyeltem és észre sem vettem ahogy Stefan a hátam mögé lép. Keze megragadja az enyémet és szorítása fájt. Erőfölényben van, de azért megpróbálok ellenállni, természetesen hatástalanul. Csak közeledtem a lány felé kinyújtott kézzel, még el nem érem a mellkasát. Érzem, hogy a bőre milyen meleg, hogy a szíve milyen vadul ver. Sőt talán még remeg is. Elvesztem végtagom felett az irányítást és most csak Stefan irányít. Kezem hirtelen a lány belsejében, egészen a szívéig hatol. Ekkor már a bőrömön érzem a dobogását. Ismét egy-két könnycsepp csurog le arcomon, majd  lehunyom a szemem, mikor Stefan elveszi a kezemet egy gyors mozdulattal. És ekkor... a lány szíve a kezemben marad és örökre megszűnik dobogása, majd mikor felfogom a helyzetet gyorsan el is dobom. Csak ezután nyitom ki újra a szememet.
Teljes mértékbe kiadtok. Nagyon, de nagyon kiakadok.
A helyzet következtében olyan stresszes állapot jön rám, na meg az inger. A késztetés, hogy az utolsó csepp vért és lenyaljam a kezemről... iszonyat nagy. Már-már alig tudom megállni.
Ismét hatalmas krokodilkönnyeket eresztek, miközben mérgemben nekivetem magam Stefannak. Teljes erőmből ütöm mind a két kezemmel a mellkasát, miközben üvöltök vele. Kiakadtam?! Ki bizony... de nem is kicsit.
- Ezt most miért kellet, miért csináltad ezt?! Miért csinálod ezt velem? Mond már meg végre!!- üvöltöm teljes erőmből, miközben még mindig a mellkasát verem. Gyűlölöm, utálom őt. Vagyis inkább csak azt, akivé vált. Klausra pedig meg sem próbálok odafigyelni. Ha akarna sem tudna leszedni a kis talpnyalójáról élve. Mivel most még a félelem sem tart vissza attól, hogy  esetleg a hibrid a hátam mögé lopakodna és karót szúrva testem bármelyik részébe. Csak Stefant gyepálom amíg lehet. Majd mikor már leállítanak, vagy csak pusztán "megunom" a dolgot Klaus felé fordulok.
- Biztos vagyok benne, hogy ez a te műved. Ám nem értem miért kell neked még egy szolga... ahogy hallom van elég belőlük New Orleansban is... -  felelem megvetően, majd az igazgatói iroda elé lépek. Onnan egy suhintással leveszem az abroszt és megtörlöm benne a kezemet.
Ezt akarták?! Tessék akkor itt egy dühöngő Elena. Most megkapták, csak aztán nehogy meggondolják magukat.  

Vissza az elejére Go down
http://it-isnt-easey.blogspot.hu/
Hello darling, call me by my name
Niklaus Mikaelson
Niklaus Mikaelson

HEY DEAR, I'M A ORIGINAL

❦ Hozzászólások száma : 380
❦ Join date : 2014. Feb. 26.
❦ Age : 1024
❦ Tartózkodási hely : New Orleans
❦ Job/hobbies : Don't Laugh – You Might Be Next

Igazgatói iroda Empty
TémanyitásTárgy: Re: Igazgatói iroda   Igazgatói iroda Icon_minitimeSzomb. Május 31, 2014 3:22 pm



Elena & Stefan & Klaus




A legtöbb személy ott rontja el az életének nevezett kínlódást, hogy erősen elutasítja a magában rejtegetett mélyen ülő sötétséget, ezer szóval tiltakozik és hadakozik ellene, hiszen akkor rá kellene ébrednie, hogy mindenkiben ott lakozik az éhes feneneved, a gonoszság. Vannak olyanok kik szembeszállnak vele, de végül a történesek előrehaladtával, az események sokaságával, a terhek egyre erősebb nyomásával földre esnek és végül engednek a csábításnak, ilyen személy az előttem fenyegetően mosolygó ifjú Salvatore. Akadnak olyanok is, kik a gonosz tettek láttán, vagy pusztán gondolatuktól is undorodva menekülnek, mert nem képesek szembenézni az igazsággal és inkább saját magukat is becsapva álarcot viselnek egész utazásuk alatt, azonban mikor a szívük az utolsót veri, a tüdőjük az utolsó levegőt veszi, a szemük egy pillanatra megvillan és a halál lepi meg őket, rá kell döbbenniük, hogy végig életképtelenek maradtak. Erre kitűnő példa a hasonmások legfiatalabb leszármazottja, az újdonsült vámpírhercegnő, Elena Gilbert. És léteznek bizony olyan személyek, kik magára a sötétségre születtek, kiknek borzasztó kormos, ébenfekete az elveszű tekintetük, kiknek a szíve fagyos és érzéstelen, kiknek lelkük romló és pusztuló, kik maguk élvezik és szeretik a rosszat és kik a remény meggyújtott lángját saját maguk oltották ki, hisz még időben ráébredtek, nincsen megváltás. Ilyen személy vagyok magam is. Egy cinikus mosoly fut át az arcomon, ahogy szemlélem az eseményeket és élvezem a látványt, amivel barátom volt szíves szolgálni a mai este számomra, miközben látom, hogy Elena arca megváltozik és ha most itt nekem sírni kezd, kénytelen leszek felkavarni az állóvizet és egy kedves mozdulattal letépni a fejét a helyéről. Esetleg postázhatnánk az idősebbik Salvatore-nak, hátha jobb kedvre derülne tőle is, hiszen lássuk be Damon jelleme az utóbbi időben a legpuhányabb embert is lekörözte. Borzasztó, hogy tud valaki idáig lesüllyedni, pedig én láttam benne a lehetőséget egy esetleges tervem során, bár mozgatható bábúnak, ki járulékos veszteségként végzi, még mindig tökéletesen megfelelne.
- Elena, remélem nem akarsz most itt hisztizni, mert ha igen, előre szólok, hogy szeretném ha megkímélnél tőle, mert gyűlölöm a felesleges vinnyogást. - kezdek bele a legnagyobb természetességgel a mondatomba, miközben meg sem mozdulok az ülő helyzetemből a párkányon, kitekintek az utcára és az ott elhaladó embereket szemlélem. - Stefan nem kell sokáig elviselnünk már az exed, ugye? - fordulok immáron vissza, majd leugrok a párkányról és néhány kimért lépéssel közelítem meg őket újra. - Tudod, nem tesz jót a lelki világomnak a hasonmások jelenléte. - nevetem el magam, mivel ezt csak viccnek szántam, de amennyiben Elena az utamban állna, az Elijah-nak bekészített tőrt szívesen vágom bele az ő szívébe is, talán észhez tér tőle és befejezi ezt a mártír viselkedést. - Tehát Elena gondolom most, hogy megöltél valakit te is láthatod, hogy nem olyan szörnyű dolog ez, sőt voltaképpen egészen egyszerű és had mondjak még valamit.. - emelem fel az ujjamat a levegőbe, mintha éppen elgondolkodnék valamin, de végül, csak gonoszul, sokat sejtetően és ravaszul elmosolyodom, ahogy kihangsúlyozva kiejtem az utolsó szavakat. - Élvezetes, mert te Elena, ezt bizony élvezted. - nézek végül Stefan-ra, mert ha valaki még jobban szórakozott az egész eseményen, akkor az ő volt.

Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Stefan Salvatore
Stefan Salvatore

LOOK OUT!! I'M A VAMPIRE

❦ Hozzászólások száma : 887
❦ Join date : 2014. Feb. 24.
❦ Age : 177

Igazgatói iroda Empty
TémanyitásTárgy: Re: Igazgatói iroda   Igazgatói iroda Icon_minitimeVas. Május 18, 2014 2:22 pm





Elena & Klaus & Stefan


"Játékot játszani.. élvezet!"


-Ne kérlelj, és ne könyörögj, mert ezzel csak szánalmassá teszed magad, Elena.-Üvöltök, ahogy elengedve az embert mellé sétálok.-Nézz magadra.. már így is az vagy, szóval minek fokozod?-Vonom fel a szemöldököm, míg tekintettem kérdővé válva néz a szemeibe, és választ kutatva keresgél benne valamit.. valami könnyedet, avagy olyan dolgot, amely kiolvasható lehetne végre. A mellettem álló lány derekára csúszik a kezem, és így ölelem át, ahogy figyelemmel követem Klaus tevékenységét, és csak csendben megvárom, amíg lerendezi a dolgokat. Arcomra egy kegyetlen mosoly kúszik, amint Elenát figyelve látom, hogy hogyan is akad ki attól, hogy innia kellene a lányból, pedig ez csak a kezdet, szóval.. miért ilyen ünnep elrontó? De hát ha nem, akkor léphetünk a következő fokozatra, amely már nem lesz ilyen kellemes. Én garantálhatom, hogy nem lesz élvezetes legalább is neki, ha már így elrontotta az előlépéseket, pedig nem lett volna nehéz vért innia.
-Kimondta, hogy legyél én? Sőt hogyan akarnál én hozzám hasonló lenni?-Hangom kellően érzéstelen, és rideg.-Sohasem leszel ez a személy.-Mutatok magamon végig, majdan áttérek a lényegre.-Igen, úgy látom megállod a vér látványát, ezért is kell hirtelen szerűen a második lépéshez ugranunk..-Ecsetelem, ahogy elengedve a fiatal hölgyeményt suhanok Elenával a falhoz, úgy hogy a nyakától fogva fojtsam ezáltal.-Miért nem bírsz ezzel a helyzethez méltóan felnőni a feladathoz!-Szorításom egyre erősebb lesz.-Miért kell neked nyávogni? Tudod mennyire elegem van ebből.. vagy négy éven át hallgattalak, és most már azt is bánom, hogy valaha veled kezdtem.. Katherine legalább százszorta kellemesebb élmény volt, mint a nyafogós kis Elena, vagyis párdon az te vagy.-Hangom kellően gúnyos.-Most pedig..-Engedem el a nyakát, hogy levegőt kaphasson, majd kissé előrébb rántom a kezétől fogva, míg én beállok a hátához, és megfogva a jobb kezét késztettem arra, hogy kinyújtva az előre elinduljunk lassan az ifjú lány felé.-Most megmutatom neked, hogy mi az, hogy ölés.. és élvezet.-Suttogom a fülébe halkan, ahogy a lány elé érkezve Elena kezét a lány mellkasához tartom, és olyan erővel, hogy elmozdulni se tudjon. A gonoszságnak, és a kegyetlenségnek ára van.. a tetteknek is áruk van, és épp ezért mutatom be számára az igazi élet előnyét.. legalább akkor leszokna erről a mártíri Elenáról, amely mindennél jobban felesleges a részéről, hisz csak magát minősíti le teljesen vele. Egy határozott mozdulattal elérem azt, hogy Elena keze a lány mellkasába kerülve megfogja a dobbanó szívet, majd hátra rántva Elenát kitépetem vele azt, míg nem sokára a padlóra egy hulla kerül, amelyből folyni kezd a vér, és elárasztva a padlót immár vérvörös árnyalattá festi az igazgatói termet. Szépen elsétálok a whiskyk sokaságához, amelyből kiszedve egyet felbontok, majd ráöntöm a holtestre az összeset.
-Milyen volt ölni élvezetes?-Kérdezem meg, amikor is a földhöz csapva az italos üveget apró szilánkokra törve adja meg magát.-Ugye milyen mámorító, de tudod nekem mi tetszene a legjobban..?-Nézek rá kérdően, bár nem figyelem, hogy a szívet elengedte-e a kezéből, avagy sem.. nem is lényeges. Előszedek egy öngyújtót.. és meglebegtettem Elena szeme elé.-Most szépen végig nézed, ahogy a lelkedre száradva ennek a személynek a vérre.. csak a te kezeidhez tapad.-Mosolygok gonoszan, és eléggé kegyetlenül.-Most pedig kívánj neki "jó éjt" számára, mert égni fog..-Meggyújtva az öngyújtót a lányra dobom, és lazán az ajtóhoz sétálok, majdan annak neki dőlve nézem Elenát. Nem akartam, hogy meglóghasson az ajtón át, ezért is álltam ide.. Felgyulladni meg nem fogunk, mert épp hogy elég a hulla már csak a hamu maradt meg belőle, és a vérvörösen csillogó vérre..
-Íme egy tragikus történet kezdete, és egyben vége.-Mutatok kezemmel az égő személy látványa felé.-Megöltél valakit.. megöltél egy ártatlan lányt az iskolából.-Röhögök, ahogy tekintettem végül az égendő hullára siklik, és végül már csak egy gúnyos vigyor marad a képemen..


Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Elena Gilbert
Elena Gilbert

LOOK OUT!! I'M A VAMPIRE

❦ Hozzászólások száma : 810
❦ Join date : 2013. Mar. 15.
❦ Age : 32
❦ Tartózkodási hely : ☣ Whitmore college
❦ Job/hobbies : ☣ student on Whitmore

Igazgatói iroda Empty
TémanyitásTárgy: Re: Igazgatói iroda   Igazgatói iroda Icon_minitimeSzomb. Május 17, 2014 2:32 pm



Stefan & Klaus & Elena

Nem éppen a legokosabb húzásom volt egyedül idejönnöm segítség nélkül, de nem volt más választásom.  
Hisz ha már egyedül érkeztem a programra, akkor nem rángathatok be senkit magammal ide az igazgatóirodába.
Az irodába, vajon miért ezt a helyet választották maguknak?
Nem volt sok időm gondolkodni, hisz feltett kérdésemre szinte már az első másodpercben választ kapok. Stefan válaszol. Ugyanazzal az unott és gúnnyal teli hangján, mint amivel elbúcsúzott otthon.
Ha most egy kicsit is hasonlítanák fiatalabb hasonmásomhoz biztos egy kis fintorral díjaznám gúnyos hanghordozását. De én nem vagyok olyan mint Katherine. Klaus mondatait hagyom, hogy egyik fülemen be és másikon abban a pillanatban ki is menjen. Komolyan nézek Stefan szemébe. Nem akarom de undorodom a látványtól, hogy ő most itt van, ilyen állapotban és ezzel a hibriddel.
Tekintetem folyton folyvást a két férfi között ingázik. Fogalmam sincs mit tervezhetnek agyafúrt kobakjaikban, de abban biztos vagyok, hogy készültek valamire. Biztosra veszem, hogy számítottak rám.
Egészen addig érthetetlenül állok a helyemen míg az ajtóba egy lány meg nem jelenik. Mit akarnak?! Tekintetem végigköveti a lányt ahogy Stefanhoz sétál. Először talán a féltékenység fog el.. mert az a nő lehet egy hibrid  vagy akár egy vámpír is, de erről gyorsan leteszek. Hisz minek is álltassam magam? Hallom a lány gyors szívverését, biztos vagyok benne, hogy fél.
- Stefan. Kérlek szépen. Engedd el a lányt.- nyelek egy nagyot. Minden egyes nyelés maróan hat a torkomban, majd szalad le az üres gyomromba. Éhes vagyok. De nagyon. Persze hoztam magammal egy kis zacskós vért, de annak biztosan nincs olyan jó íze mint ennek a lánynak. Viszont meg kell állnom. Meg kell védenem a lányt.
Zavaromba észre sem veszem, hogy Klaus a  hátam mögé kerül. Tekintetem még mindig a lányén van, miközben a nyakamon már a libabőr állt fel a hibrid búgóhangjának köszönhetően.  
A vámpír ösztönöm már rávetné magát a lányra, de az emberségem még visszatud tartani. Mégis Klausnak nem volt nehéz dolga engem előrébb tolni, hisz az ellenkezés most nem volt olyan heves bennem. Éreztem ahogy a szemem alatt az erek  és az ínyem alatt fehér agyaraim is elővillantak. Már nem kellett sok. Éreztem a lány illatát. A testhője közelségét, és ez teljesen felbuzdított.  Már - már szánakozva néztem Stefanra, hogy vigye előlem a lányt.
- Mit akarsz? Azt, hogy én is olyan legyek mint te?! Stefan én a büdös életben nem fogom magam olyan könnyen adni mint te. Én... én meg bír... megbírom állni.-  szipogtam, hisz az érzelmek had olyan hirtelen támadt le mondataim közepette. Ki kellett bírnom.
Nem bánthatod a lányt Elena!

Vissza az elejére Go down
http://it-isnt-easey.blogspot.hu/
Hello darling, call me by my name
Niklaus Mikaelson
Niklaus Mikaelson

HEY DEAR, I'M A ORIGINAL

❦ Hozzászólások száma : 380
❦ Join date : 2014. Feb. 26.
❦ Age : 1024
❦ Tartózkodási hely : New Orleans
❦ Job/hobbies : Don't Laugh – You Might Be Next

Igazgatói iroda Empty
TémanyitásTárgy: Re: Igazgatói iroda   Igazgatói iroda Icon_minitimeVas. Május 11, 2014 9:24 pm




Elena & Stefan & Klaus




E l sem tudom mondani, hogy mennyire nem hiányzott ennek a városnak a légköre, valamint mind az a rengeteg idióta, akik itt vertek sátrat, hogy ostoba módjára éljenek ennek a természetfeletti világnak a kellős közepén. No és ha van valami, ami még én inkább nem hiányzott az életemből, nos akkor azok a hasonmások, természetesen Stefan-t leszámítva, bár őt én egyébként sem sorolom a hasonmás kategóriába, de ez végül is jelen esetben nem is igazán lényeges. Próbálnám a fintort eltüntetni az arcomról, de ahogy szóra nyitja a száját az én drágalátos Elena-m, borzasztó undor kerít a hatalmába, amely bizony tagadhatatlanul kiül az arcom vonásaiba és ott pihen meg.
- Elena, tudom, hogy különleges képességed van ahhoz, hogy mindig a legrosszabb pillanatban érkezz meg, de muszáj ezt ma este is rajtunk gyakorolnod? - teszem fel a kérdést unottan, majd felállok és egy kedves, ám de láthatóan erőltetett mosolyt küldök a lány felé, miközben az ablakhoz sétálok és úgy tekintek rajta ki, messze meredően a tájra. Ez a város olyan illúzióromboló, hogy komolyan még engem is elborzaszt, de akkor meglátok egy sétáló személyt az utcán és eszembe jut, hogy hamarosan itt valaki csúnyán átfogja vágni a nyaki ütőereit és mindent beterít majd a vér. Minden bizonnyal ezt a mutatványt rajtam és Stefan-on kívül senki nem fogja díjazni, de különösebben nem is azért csináltam, hogy másnak elnyerje a tetszését, csupán saját magam számára biztosítottam a szórakozást és természetesen persze a hatásos belépőt is, amely az évszázadok alatt már biztos védjegyemmé lépett elő. A hírnevem, ha pedig már ennyire megelőz engem, akkor tegyünk neki eleget, hiszen nem azért alakítottam így az életem, hogy később esetlegesen meggondoljam magam, hiszen erről szó sincs. Mikor megfordulok már látom, hogy Stefan valamire készül és a jelenet láttán, amit előkészített, elégedett mosolyra húzom a számat. Remek volt Salvatore, bár fájlalom, hogy a gonosz, csúnya hibridet senki sem kínálta meg egy korty vérre, holott köztudott, hogy én mindig éhes vagyok, néha vérre, néha kegyetlenségre, néha pedig hatalmaskodásra, éppen mikor mihez tartja a kedvem.
- Stefan, rögtön megsértődöm, mert számomra nem tartogattál senkit. - mondom mosolyogva, hangomból érezhető, hogy teljesen komolytalan ezen megjegyzésem, közben elrugaszkodva az ablaktól, Elena háta mögé sétálok, majd eltűröm a haját, hogy láthatóvá váljék a nyaka, majdan a fülébe suttogva kezdek el beszélni. - De tán egy éhes vámpírnak bárki megteszi. - nevetek gonoszul, természetesen soha nem vetemednék arra, hogy egy hasonmásból vacsorázzam, azért ennyire még vagyok finnyás vámpír, hogy megválogassam az áldozataim és Elena kicsit sem az a személy, akiből szívesen innék, egyszerűen az undor, amit vele szemben érzek, mindenképp meggátolja ez. Óvatosan húzódom el, de a kezeimet a vállán tartom, így pillantok fel most már az ifjabbik Salvatore-ra. - Tudtad, hogy szeretem a műsoros vacsorát ugye? - nézek egyenesen a szemébe egy kegyetlen pillantással, majd még attól is kegyetlenebb mosolyommal, mely jelezheti számára, hogy természetesen élvezetem a dolgot. Utolsó mozzanatként ismét Elenához hajlok, de most csak az arca mellé és így szólítom meg őt.
- Nem illik visszautasítani az ajándékot. - lököm egy picit előrébb, én pedig visszasétálok az ablakhoz, majd annak párkányán foglalok ezúttal helyet, arra várva, hogy mi is fog történni az elkövetkezendő percekben, bár azt már előre látom, hogy jól fogok szórakozni.





Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Stefan Salvatore
Stefan Salvatore

LOOK OUT!! I'M A VAMPIRE

❦ Hozzászólások száma : 887
❦ Join date : 2014. Feb. 24.
❦ Age : 177

Igazgatói iroda Empty
TémanyitásTárgy: Re: Igazgatói iroda   Igazgatói iroda Icon_minitimeVas. Május 11, 2014 7:10 pm

Klaus Mikaelson & Elena Gilbert & Stefan Salvatore

"Tudod mi a kegyetlenség? Nem hiszem..!"


Ma este lehetőségem adódik arra, hogy megmutassam ki is vagyok valójából, és ezen tettemtől senki sem hátráltathat meg. Sem a szeretteimnek nevezett egyedek, sem a szánalmas Elijah, és sem pedig Klaus, bár ez utóbbi úgy sem akarna, hisz köztudottan imádja ezt az énemet, én pedig azt szeretem magamban, hogy nem vagyok már korlátozva, hanem szabadon azt tehettek, amit csak akarok. Gyakorolhatom a vámpírságom általi hatalmam, emberi vért fogyaszthatok, azt ölhettek meg, akit csak szeretnék.. és kell-e ennél több? Nem, nem hinném, hisz ez pont így tökéletes! Minden a kezemben van, és úgy hiszem ez pontosan elég ahhoz, hogy szabadon megcsinálhassam a mostani tervemet is, mely már-már túlontúl is tökéletes. Mosolyra húzom ajkaim, ahogy gondolataimat így felsorakoztatom egymást követően. El sem hiszem, hogy végre minden nyomasztó dologtól megszabadultam, és immár semmi sem köt le. Egyszer talán volt szerelmem, voltak barátaim, sőt szeretteim, de ezek megszűntek létezni.. minden Mystic Falls-i személy kiiktatódót az életemből. Tekintettem Klausra siklik, és őt figyelem, nem pedig ezt a termet, ami mit sem nyújt azon kívül, hogy.. nos igen igazgatói, bár teljesen olyan, mintha egy tanteremben lennénk, csak ide ugyebár a tanárok járnak be. Egyszer én is itt koptattam az iskola padot, és igen végeztem a tanulmányaimmal.. de annak az időnek már vége régóta. Minden megváltozott szinte; a felállás, a hely ahol élek, és maga a közeg, a társaság, a személyek, akik körül vesznek.. a város jellege. Na igen jelentős különbség van Mystic Falls, és New Orleans között, bár ezt sokan észre sem veszik igazán..
-Igen, Klaus.. nem is kicsi.-Pillantok rá, ahogy beszédem komollyá válik.-De ezen témát hanyagoljuk, hisz nem fogom azt tenni, amit a drága fivéred mond..-Hangom kissé cinikus, de érhető, hisz azon jelenet után semmi kedvem sincsen Elijah képét bámulni semmilyen formátumban. Elég volt a múltkori kiakadása, és az, hogy elküldött a francba, mert ő olyan jó fiú.. mert ő annyira tisztességes, és senkit sem öl meg.. ugyan már, kérem! Saját magát áltatja, és épp ezért mondja Klaus is szánalmasnak.. mert az is! Undor jelenik meg rajtam, ahogy rágondolok, ezért a témát jobb lesz, ha kerülöm is, sőt az egész gondolatot, amely róla szól, mert bőven elég a tudata annak, hogy él.. és ezzel szerintem kiegyeztünk, ha csak nem hatotta meg a múltkori zárás, amikor is leléptem, de nem hinném..
-Nem is tudom..-Méregettem a tőrt, ahogy hirtelen kapok észbe, hogy Klaus immár mellettem foglalt helyet.-Szerintem nagyon boldog lenne.-Akaratomon kívül is elmosolyodok, mert hát nem sajnálnám a drága ősi vámpírt.. az is biztos. Mert mint tudjuk ő sem Szent Nagy Úr, és én sem.. Immár le is zárom eme témát, mert semmi értelme jelentéktelen személyekről gondolkoznom. Sem Silas nem érdemli meg a gondolatmenetemet, sem pedig Elijah, és innentől végeztem. Magam elé nézek végül az ajtó irányába, mintha valami nem stimmelne jelenleg.. vagy csak a paranoia szól belőlem?
-Igazán türelmes vagy.. ez tetszik.-Mondom ránézve, és egy elismerő mosoly suhan át az arcomon, ahogy megint csak végül elkomolyodva az ajtó felé nézek.. valami itt nincs rendben. Hallgatózni kezdenék, de nem is olyan sokára hallom, ahogy az ajtó nyílik, majdan Elena lép be rajta.. Amint beljebb lép hallom is a nekünk szegezett kérdését, de mintha süket lennék úgy teszek, miközben kezeimet finoman a padra helyezem, majdan úgy döntöm oldalra a fejem. Figyelem, ahogy bezáródik az ajtó, majdan egy lassú mozdulattal elrugaszkodva a földön találom magam, és elkezdek kimért léptekkel a drága hasonmás felé közelíteni, míg ajkamat gonosz mosolyra húzom. Arcom rezzenéstelen, szemeim semmit mondóak, és jellegem is teljes üresség, bár szeretem, de ezt nem fogom sem magamnak, sem neki bevallani..
-Mint ahogy Klaus.. úgy én is kérdezhetném pontosan ugyanezt a kérdést tőled, Elena.-Hangom gúnnyal telt, és egyben cinikusan hat, ahogy nem messze megállok tőle.-De ha már választ akarsz, akkor részemről azt kapod, mert nagyon hiányoztál.-Török fel nevetésben, ahogy végül megindulva mellette állok meg.-Vagyis.. szeretném bemutatni milyen az, amikor egy kicsit sem érdekelsz.-Suttogom neki oda a szavakat, melyek jelenleg igazak.. nagyon is. Egy laza mozdulattal hátrébb húzom az ajtótól Elenát, majdan kinyitva azt beengedem a megigézett emberkémet, és ezt követően bezárom ismét.-Mutatkozz be, Elenának.. várj, ne!-Mondom a fiatal lány háta mögé lépve, akinek a nyakától elseprem a haját, majdan elváltoztatva az arcomat átharapom azt, és iszom egy keveset a véréből, majd Elena felé tolom végül.-Kóstold meg, drágám.. Isteni!-Arcomon egy kegyetlen mosoly tűnik fel, és immár a tervem teljesülhet.
Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Elena Gilbert
Elena Gilbert

LOOK OUT!! I'M A VAMPIRE

❦ Hozzászólások száma : 810
❦ Join date : 2013. Mar. 15.
❦ Age : 32
❦ Tartózkodási hely : ☣ Whitmore college
❦ Job/hobbies : ☣ student on Whitmore

Igazgatói iroda Empty
TémanyitásTárgy: Re: Igazgatói iroda   Igazgatói iroda Icon_minitimeSzomb. Május 10, 2014 7:45 pm



Stefan & Klaus & Elena

Tatiaval való találkozásom után igazán rossz szájízzel távoztam a női mosdófülkéből.
Sosem gondoltam volna, hogy ismét képes leszek ekkorát csalódni valakiben. Bárkiben is.
De ez most és itt meg törtnét és mivel már nagyon elvették a kedvemet a szórakozástól, ezért arra a következtetésre jutottam, hogy akkor most nyeljük le a "békát". Akkor most már egészben.
Vagyis akkor azt sem halogatom tovább, hogy "meglátogassam" Klaust és Stefant, akik tiszteletüket adták erre a mulatságra valamilyen -jelenleg még számomra érthetetlen, ismeretlen- okból kifolyólag.
Valahogy... sehogy sem volt kedvem ismét Stefan szemébe nézni, de a kíváncsiságom és a rosszalló érzésem végül az érzelmeimen túl kerekedtek és a tettek mezejére léptem. Határozott léptekkel indultam el a tornaterem felé ismét, hátha ott majd megtalálom keresettjeimet. De sehol semelyik. Csupán csak jól megizzadt fiatalokat látok a parketten, már-már félrészegen, ami azért meglepő, mert az iskolában tilos az alkoholfogyasztása.
Mi mennyivel jobban csináltuk az ő idejükben... mármint a piacsempészetet a suliba. Felfedhetetlenek voltunk!!
Mikor már meguntam a várást gyors léptekkel távoztam a tornateremből. Egy meglehetősen jól szellőztetett folyosón álltam meg és szippantottam párat mohón a friss oxigénből.
Majd mikor már egy kicsit lenyugodtam, kezeimmel segítve hajamat a fülem mögé lapítottam és fülelni kezdtem. Hangokat kerestem, ismerős hangokat. Miközben néha tétlenségeben fel-alá járkáltam, majd mikor már lassan a friss levegő sem tudott segíteni... meghallottam.
Ösztönösen a hang irányában indultam és követtem.
Néha lépteim egészen gyorsra, már-már emberfeletti tempóra váltottak, de csak azon okból, hogy mielőbb a hangforrás helyére érjek.
Magam is meglepődtem mikor az igazgatóiroda ajtajára tapasztott füllel vártam. Tudtam kik vannak bent. Pont ezért volt nehéz olyan gyorsan berontani.
Vártam és vártam. Ki akartam várni a megfelelő pillanatot, majd mikor már a a lelkiállapotom mérséklődött kezemet a kilincsre tettem. Szép lassan nyitottam ki az ajtót, de annál gyorsabban szökelltem be rajta.
Nem köszöntem, sőt nem néztem az egyikőjük szemébe sem.
- Mi a fenéért jöttetek ide? - kérdeztem komolyan, ugyanakkor halkan, hisz az ajtó még nem volt zárva. De amint befejeztem a mondatom már a kulcsért nyúltam. Gyorsan a zárba tettem és csavartam is rajta kettőt.
- Miért? - kérdeztem ismét most már kicsit hangosabban.

Vissza az elejére Go down
http://it-isnt-easey.blogspot.hu/
Hello darling, call me by my name
Niklaus Mikaelson
Niklaus Mikaelson

HEY DEAR, I'M A ORIGINAL

❦ Hozzászólások száma : 380
❦ Join date : 2014. Feb. 26.
❦ Age : 1024
❦ Tartózkodási hely : New Orleans
❦ Job/hobbies : Don't Laugh – You Might Be Next

Igazgatói iroda Empty
TémanyitásTárgy: Re: Igazgatói iroda   Igazgatói iroda Icon_minitimeCsüt. Május 01, 2014 3:38 pm




Stefan & Klaus




Erős vár a mi családunk, de egyben a legpuszítítóbb hatalom is, amely valaha erre a nyomorúságos földi pokolra termett. Egy lélegzetvételnyi levegő csapkod a tüdőmben, ahogy visszaemlékszem arra az átkozott napra, mikor a semmiből felsejlik egy apró mondatocska: " Örökkön - örökké. " Szinte most is hallom a füleimben dübörögni a halk szavakat, melyek legördülnek az ajkaimról és bár el akarom rejteni őket, hogy sose kelljen újra meghallanom, azok mégis robbanásszerűen szakítják át a dobhártyámat és erőszakosan fészkelik be magukat az elmémbe. Szemenszedett hazugság volt, életem egy olyan fordulópontján mikor arra kényszerültem, hogy a halál szakadékába zubogjak alá, akkor s mindörökre. Én pedig mosollyal tettem mindezt. Hogy szeretem-e a halálom, a pusztulásom, a romlandó lelkem, akkor a válaszom teljesen magától értetően, talán mások számára undorítóan hangzó apró igenlés lesz. Mocskos vér folyik az ereinkben, mert soha nem lesz már tiszta, ezt a keresztet kell cipelnünk egész életünkön keresztül egészen az örökké valóságig, melynek terhe szintén a mi vállainkon nyugszik. Milyen érzés halhatatlannak lenni? Kiábrándító és egyben élvezetes, a legélvezetesebb dolog, amit valaha tapasztaltam, hiszen hatalmammal képes voltam igába hajtani egy egész mulandó világot. A múltban épp úgy reagáltak a nevem hallatán, épp oly iszony és rettegés töltötte el őket, mint ahogy most is mindenkit. Ostoba ki ellenszegül, ostoba ki szembeszáll, hiszen jól tudjuk mi mulandó az tovaszáll, de én magam, a halhatatlanság képeként mindig itt fogok állni ezen az exitáló világ romba döntött nyomorúságának tetején.
- Úgy sejtem, tán akadt némi nézeteltérés közted és a fivérem között. - kezdek egy következtető mondatba, hiszen Elijah szerény személyemhez hasonlóan keveset tartózkodik otthon, de ha mégis megtisztel minket nemes jelenlétével, akkor vagy Hayley-t és a gyerekemet tünteti ki minden figyelmével, vagy velem kötekszik egy amolyan " Niklaus.. " kezdetű vagy végű mondat keretében meghatározott vita kellős közepén. Elijah mostanában igazán feszült, főleg a tény óta, mióta ő is kezd ráébredni, hogy nagy vonalakban mégis csak olyan pusztuló jellem, mint én. Ugyanazon kicsinyes vonások benne is éppúgy fellelhetőek, mint bennem, a különbség abban áll, hogy jómagam, nem kívánt álca mögé bújni ebben a tragikus végkimenetelű történetben. Szegény, borzasztóan szegény, Elijah. Természetesen az utóbbi egy gondolatot cinikusan értetettem, mert én aztán egyáltalán nem sajnálom, az egész ostoba színjátékának összedőléséről, ő maga tehet. Óvatosan lépek közelebb, majd arrébb tolom a wiskey-s üveget és Stefan mellett foglalok helyet, minden további szó nélkül. Óvatosan csúsztatom be a kezem a mellkasom alá a kabátom belső zsebébe, majd előhúzom onnan az egyik kedvenc ezüstözött pengéjű tőrömet, melynek markolatába a nevemet vésték. A szemem magasságában tartom meg, hogy szemrevételezni tudjam, majd egy kellemes mosoly terül szét az arcom vonásaiba.
- Mit gondolsz Elijah mennyire örülne egy ilyennek a mellkasába? - fordulok Stefan irányába, ahogy a legtisztább őrület villan meg a szemeim tükrében, a mosolyom pedig lehervaszthatatlanul ott ül az arcomon. Hogy lehet valaki ily kegyetlen, hogy a saját testvérét koporsóba tegye újra és újra? Nos amikor azt mondtam, hogy a saját érdekében ne avatkozzon az ügyeimbe, akkor azt úgy is értettem, de miután nem képes feldolgozni ezen kéréseimet, így nincs más választásom, mint hogy erre kényszerüljek. Végül is jobb, mintha egy fehér tölgyet szúrnék a szívébe, ezzel örökre megszüntetve őt az élők soraiban. De hát erről szól az örökkön örökké nem? Örökkön örökké együtt, ő a koporsóban, én pedig az élők közt. A kezem végig húzom a pengén, amely egy helyen megvágja az ujjam de hangtalanul tűröm, hogy néhány csepp vérem a padlóra zuhanjon alá, majd ahogy csendben a halk koppanásaik elalszanak a tekintetem ismét a mellettem helyet foglalóra téved. A szemeiben ugyan az a rabul ejtő őrület csillog, mint az enyémben, melynek tudata jelenleg kiváló hangulatom kiváltó okozója. Tán igazat szólt a barátságunkról ott és akkor és bár azonnal nosztalgikus képként ébredt fel bennem az a mámoros 20-as évekbeli este, mégis azt gondolom, kell az az idő, míg a kétségem felhői elszállnak, azonban ma este meg van a lehetősége, hogy másodkörben is bizonyítson.
- Nem vagyok én türelmetlen, Stefan. - teszem le végül a tőrt az asztalra, egészen pontosan a maszkom és a wiskey-s üveg mellé és bár másnak valószínűleg ez fel sem tűnne, azonban nekem felkelti a figyelmem, hogy milyen tökéletesen megkomponált háromszöget zárnak be egymással. Akár egy művészi alkotás, amely engem jellemez örök időkre. - Ennek érdekében pedig kivárom miféle meglepetéssel szolgáltál nekem és eme poros kisvárosi csőcseléknek. - nevetem el magam, hiszen ripperi énje mindig is azonosult hozzám, mindig is mutatta, hogy neki, kinek álarc mögé kellett kényszerülnie, még neki és benne is ott lapul a pusztító rossz. A rossz, az a gonosz, amelyet sokat tőlem eredeztetnek, még sem érzem, hogy ez gonoszság lenne, hiszen csupán valódi énünk felszólalása ez a világ ellen. És talán ebben rejlik a titok. Nincs szükség itt azonos vér csobogására, betűről betűre hasonlító vezetéknévre, elfojtott szavak suttogására, vagy felvett álarcok pakolgatására. Mert nem az a család kik saját démonjaik miatt menekülve egy mondatba kapaszkodva szorongatnak téged egy kalitkába zárva, hanem az, akiknek a füstös éjszaka után is felteheted a kérdést, hogy kérsz-e még egy újabb italt. És amikor válaszol a tekintetében ott fog ülni, hogy nem csak meghallgatni, megérteni is meg fog, hogy nem csak meghallgatni akar, de a társaságod is szívesebben volna, mint bárki másnak. Kell-e tehát ide közös vér? Szükség van-e arra, hogy örökkön örökké? Erősek vagyunk mi Mikaelsonok, de ez az, ami letaszított minket a szakadékba, a szakadékba, melybe senki segítő keze nem nyúlt már utánunk. Hol volt ekkor a család? Hol volt ekkor az örökkön örökké? Sehol, mert ez, soha nem létezett. Gyűlöljön hát egy egész világ, ha a család sem szerethet, essen rablánc arra, ki ellenem szegül és emeltessék dicsőségbe, ki barátommá készül.


Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Stefan Salvatore
Stefan Salvatore

LOOK OUT!! I'M A VAMPIRE

❦ Hozzászólások száma : 887
❦ Join date : 2014. Feb. 24.
❦ Age : 177

Igazgatói iroda Empty
TémanyitásTárgy: Re: Igazgatói iroda   Igazgatói iroda Icon_minitimeSzer. Ápr. 30, 2014 5:33 pm

Klaus Mikaelson & Stefan Salvatore

"Én, és a gonoszság.. egy gyönyörű szép dolog.."


Nyomorult emberi vonások, szánalmas érzelmek, melyek átjárják a testem.. egyszerűen kimondhatatlan ridegség ráz ki, ahogy belegondolok ebbe az egészbe. A bűntudat okozta fájdalom a lehető legnagyobb kín, amelyet megélhettek jelen pillanatban, de talán majd idővel ezt is kitörölhetővé tehettem.. csak idő, és türelem kérdése az egész, hisz még a megfelelő pillanat nincs itt, de eközben mégis úgy érzem, hogy összefogok roppanni a súly alatt, de sebaj, hisz én mindent túlélek, nem? Nekem mindent meg kell élnem, sőt át kell esnem sok-sok dolgon, mert a kegyetlen élet gonoszságait nekem mindig el kell tűrnöm szótlanul, pedig igazából meg sem érdemlem, de nem gond, hisz tudom jól, hogy ez sokat segít.. bár nem tudom miben, de talán megerősít. Sokkal erősebbé válok általa, mármint lelkileg, mert azért a fizikai erőmet csak az emberi vér növeli.. és majd fogja is a továbbiakban. Lazán ülök az asztalon továbbra is miközben egyetlen egy árva mozdulatot sem teszek meg, hisz mégis mi értelme lenne? Jah a nagy semmi, ami hasznos, nem de?
-Eléggé szép, sőt már-már megkönnyezhető jelenet lesz, mármint nem nekem.. majd én nevettek.-Hangom játékos, és arcomon egy ravasz mosoly terül el. Mint mindig most is adom a Ripperi formámat, bár a bűntudat olyan szinten bennem van, hogy azt le sem tudnám tagadni, de hát mi értelme annak ha kimutatom? Semmi, ezért sem szabad felfednem sem Klaus, sem pedig más előtt, hisz amit más nem tud rólam az, nos.. nem fáj neki. Erről ennyit! Visszatérve a tervemhez a mai este fénypontja lesz, és mindenki élvezni fogja a látványt.. meg is fogják könnyezni.. főleg a kis Elena. Oldalra döntöm a fejemet, és szemrevételezem az igazgatóit.. és én még ide jártam suliba? Szánalmas, mint minden más, ami a jó oldalamhoz köthető! Soha többé nem leszek az ártatlan jó fiú, hisz gonosznak lenni élvezet, mámor, és egyben vidám dolog, sőt már-már szuper dolog. Nos.. íme megérkezett Stefan Salvatore ragadozó énje, de csak részben, mert a bűntudat még mindig bennem él, kering, és ezáltal felemészt, megesz, avagy megsemmisít.
-Hidd el elég vérvöröset fogsz látni.. főleg hogy nekem mit sem kell tennem, vagyis de... viszont maradjunk annyiban, hogy majd meglátod. Ne légy türelmetlen!-Röhögöm el magamat, és egyúttal az ifjú Klaust figyelem érdekes módon, hisz nincs jobb, ami leköthetné a drága figyelmemet.-Mond csak ezt az italt most minek tetted ide? Jah, hogy közelebb legyen hozzád.-Mondom csak úgy felesleges témaként felhozva, de mégis kap egy kis szót ez is végül. Ismételten elgondolkozom egy-két dolgon, amikor is Klaus szavai zökkentenek ki ebből, amit figyelmesen kezdek el hallgatni, de nem mosolygok ezen.
-Elijahnak a nevét sem akarom hallani.-Szögezem le a nézőpontomat a múltkori után.. egyszerűen szánalmas, hogy ő akart kitenni a villából, de sebaj, amíg Klaus meg nem kér addig nem távozok, és ezzel jobb ha tisztában van.-Elegem lett a bátyádból... azok után.-Mondom kissé ridegen, és egyúttal megint csak a múltkorira célzok, de ahogy sejtem erről Klaus mit sem tud, hisz Elijah miért is mesélt volna erről neki? Viszont elég lesz belőle mára.. nagyon is, sőt látni sem akarom őt, mert még visszakapja a kedvességét végül.
Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Niklaus Mikaelson
Niklaus Mikaelson

HEY DEAR, I'M A ORIGINAL

❦ Hozzászólások száma : 380
❦ Join date : 2014. Feb. 26.
❦ Age : 1024
❦ Tartózkodási hely : New Orleans
❦ Job/hobbies : Don't Laugh – You Might Be Next

Igazgatói iroda Empty
TémanyitásTárgy: Re: Igazgatói iroda   Igazgatói iroda Icon_minitimeKedd Ápr. 22, 2014 10:57 pm




Stefan & Klaus




Mystic Falls. Ha igazán cinikus akarnék lennék, akkor azt mondanám ez a világ legérdektelenebb helye, de ha figyelembe veszem, hogy mennyi idióta szaladgál erre felé és hogy úton útfélen ilyen személybe botlani, akkor inkább azt mondanám, hogy ez itt az univerzum tébolydája. Innentől kezdve pedig én, azaz mi ketten Stefan-nal, igen jól fogunk szórakozni, mivel ha emlékeim nem csalnak legalább ebben az egyben hasonlatosan gondolkodunk, a humorunk ugyanis haláli jó. A jó persze itt a kényszeredett áldozatokra nem vonatkozik, de ők vegyék megtiszteltetésnek, hogy ezen sakktáblára felléphettek és játékba szállhattak. Az események előre haladtával pedig a sok paraszt mind lehullik majd a tábláról és én élvezettel játszom majd tovább. Hát így viselkedik egy igazi király, nincs könyörület és nincs kegyelem sem.
- Nos bízom a szórakoztató helyzet megteremtéséhez szükséges tehetségedben. - mosolyodom el, miközben magamhoz veszem a wiskey-t, amit még volt szíves átadni, aztán kortyolok az italból, előzetes számításaim szerint igen kellemes estének nézünk elébe. - Mond csak mennyire tervezted véresre az estét? - lépek ismét közelebb hozzá, majd leteszem mellé az üveget, valamint egy pillanat alatt szabadulok meg az arcomat eltakaró maszktól és azt is az asztalra helyezem óvatosan. - Nem tudom említettem már, de kimondottan szeretem a vérvöröset. - villan fel a szemem sokat sejtetően, jelezvén, hogy kivételesen most nem művészi hajlamom miatt mondom ezen szavakat. Kimondottan szép látványt tud nyújtani, amikor minden vérben úszik, amikor a lábad alatt csúszóssá válik tőle a talaj, mikor a szemed beleszédül a színének árnyalatába, amikor az illata magába szippantva elbódít. Gonosz mosoly kerül ismételten az arcomra, közben a wiskey-s üvegre terelődik a tekintetem és élesen villan az elmémbe egy kép, amin pár pillanatra elgondolkozom, majd újra Stefan-t tüntetem ki a tekintetemmel. - Ó remélem a kis családod is eljön, hoztam nekik egy kis ajándékot a villából, meg persze az enyémnek is, ha már a bátyám tiszteletét tette eme jeles eseményen, de a legtöbb amit ezért a nyamvadt városért és lakóiért megtehet az az, hogy feltörli majd utánunk a vért. - nevetem el magam, Elijah igazán nagyon nagy hibát követett el azzal, hogy idejött és még csak meg sem próbálta álcázni ezt. Nagyon jól tudom, hogy engem akar szemmel tartani, de kár volt a fáradozásért, hiszen ha meg akarja akadályozni a szórakozásom, csúnyán pórul fog járni. Elvégre ezer évente egyszer nekem is kijár, hogy jót mulassak.


Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Stefan Salvatore
Stefan Salvatore

LOOK OUT!! I'M A VAMPIRE

❦ Hozzászólások száma : 887
❦ Join date : 2014. Feb. 24.
❦ Age : 177

Igazgatói iroda Empty
TémanyitásTárgy: Re: Igazgatói iroda   Igazgatói iroda Icon_minitimePént. Ápr. 18, 2014 4:29 pm

Klaus Mikaelson & Stefan Salvatore


"A tervek kifogyhatatlan sorra vár ránk ma este.."


A fájdalom örökös rablánca tart fogva, és nem enged szabadulni sehogy sem.. Próbálnék kijutni eme ketrecből, de egyszerűen nem lehet, hisz folyton megtalál engem. Ott van az életemben, a szívemben, a sors minden rejtekében, így fog közre zárva, s juttat el a szenvedés távoli pontjába. Minden szív dobbanásom jelzi ezt, lelkem legmélye súgja eme tényt, mint valamely egyszerűen hangzó igét. Bűntudatot elviselni folytonossággal nem könnyű, de a létemmel járó kiváltság ez, hisz ha nem érezném, akkor minden bizonnyal nem is éreznék már mit sem, nem de? Így legalább tudom azt, hogy vannak érzéseim valahol mélyen.. bár próbálok szembe szállva ezzel harcolni, és utat törve a felszínre jutni. Nem akarom ezt átélni, és nem azért, mert nem kell már érzelem, hanem azért, mert egyszerűen felemészt ez.. magába szippant, összeroppant, megöl, széttép, megkínoz, leláncol, leköt.. és felégetve hagy teljesen magamra; egyszóval.. egyedül, és ebből magány lesz; mélységes magamra maradás..
-Igen, pontosan ezt.-Bólintok rá a dologra, miközben figyelemmel kísérem őt, és a tetteit. Az ötletem nem is akármiért hangzott fel, hisz tudom jól, hogy a drága kis Amara mit jelent annak az átkozott Silasnak, és épp ezért irányul rá a célpont minősítés. Elmosolyodom, és egyszerűen csak árad belőlem a gonoszság egyvelege. Ezt hozza ki belőlem Silas, aki egy széfbe zárva lökött a víz alá, majdan újra találkozva Mystic Fallsban szenvedést okozott számomra, de nem gond.. megfizet mindenért, mint ahogy a múltkor mondtam. A hőn szeretet nője szenvedni fog általam, míg én magam ezt élvezni fogom, de nagyon!-Akkor haladunk majd, ha a nő nálunk van.-Nevettek fel vele együtt, miközben ő váron is vereget engem.-Ahogy mondod.-Gonosz mosoly ölt képet az arcomon, ahogy Klausra nézek, és tudom, hogy a terv, amelyet felemlegettem eléggé sikeresen fog alakulni mindkettőnk számára. Silas meg majd csak nézhet, hogy volt Amara, és már nincsen.. Elégedett vagyok, mármint azzal, hogy nálunk lesz az a nő, és a hasonmás pedig méltó büntetést kap. Ígérem kínzást is nyújtok majd annak a hölgyeménynek, ha végre hozzánk kerül, na meg ha Klaus enged egy kis élvezetet nekem.. bár tudom jól, hogy őfelségének kell a hasonmás vérre, hisz a hibridek egyik összetevője.
-Én nem az elejére tartogatom a meglepetést, hisz ehhez még kell egy főszemély, aki igencsak lényeges szerepet tölt be majd benne.-Mondom sejtelmesen, míg árnyaltan Elenára utalok, de ezt még Klausnak nem kell tudnia egyenlőre, majd mindent megtud a megfelelő időben, ezért nem kell aggódnia egy kicsit sem.-Szóval.. aggodalomra nincs ok készültem.. nem is egy dologgal.-Mosolyom az arcomról letörölhetetlen lesz, és most már minden bizonnyal állíthatom, hogy minden terv a helyére állt. Csak meg kell várni azt a drága hasonmást, és utána mindenki fejét megnézem majd, de még ne rohanjunk előre.. élvezzük ezt az estét, amely olyan csodálatosan alakul. Körbe pillantok a tanterembe, míg egy cseppet sem mozdulok a padról csupán csak a telefonomat kapom elő, és írok egy emailt az egyik megigézettemnek. Ja, hogy a mai este megigéztem valakit? Nos igen.. ezt még nem mondtam, de hát jobb később mondani, mint soha, nem de bár? Miután elküldtem az üzenetet elrakom a telefont, és így nézek fel Klausra immár mosolyogva.
Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Niklaus Mikaelson
Niklaus Mikaelson

HEY DEAR, I'M A ORIGINAL

❦ Hozzászólások száma : 380
❦ Join date : 2014. Feb. 26.
❦ Age : 1024
❦ Tartózkodási hely : New Orleans
❦ Job/hobbies : Don't Laugh – You Might Be Next

Igazgatói iroda Empty
TémanyitásTárgy: Re: Igazgatói iroda   Igazgatói iroda Icon_minitimeKedd Ápr. 15, 2014 10:45 am




Stefan & Klaus




Mondhatnám, hogy egész kényelmes ez az asztal, amin jelenleg helyet foglalok és amelyen a mellkasom előtt feszülő kezeimet keresztbe vetve figyelmemmel követem Stefan szavait. Igazán érdekesnek tartom, hogy amióta újra egymás mellé sodort minket a kényszerű élet, azóta szeret a kedvemre tenni, persze nyilván ez számára is hasznos dolog, pusztán az én örömre minek dolgozna, nem vagyok ostoba, még a végén azt kellene hinnem, hogy tényleg komolyan gondolta ezt a barátság témát. Nem mondom ha így van, akkor ő a legőrültebb személy, akivel eddig csak találkozhattam, hiszen ha valaki, hát akkor én jól ismerem magam, de ez most teljesen lényegtelen ennek a dolognak a szempontjából, ráérünk rá akkor kitérni, ha esetlegesen eljutunk arra a pontra.
- Szóval vázoljuk fel a helyzetet, az mondod raboljunk el egy hasonmást? - pattanok le a az asztalról, akár mintha csak valami jól sikerült filmjelenet lenne és közelebb sétálva lépek Stefan elé, aki hasonlatosan hozzám egy asztalon foglal helyet, én pedig éppen olyan arcot vágok, mint aki erősen gondolkozik valamin, holott a választ a szememben megvillanó elégedett gonoszság fénysugara már réges régen megadhatta számára. - Salvatore, haladunk! - veregetem vállba nevetve, majd kicsi közelebb hajolva minden szót megnyomva suttogni kezdem a válaszomat elébe. - Vigyük azt a hasonmást. - mosolyodom el tipikus mosolyommal, nem mintha nem lenne ezzel kapcsolatban B vagy esetleg C tervem, de ha már ilyen lehetőséget felkínált nekem az élet, akkor mért is ne használnám ki, elvégre minden lehetőséget meg kell ragadni. Különben is ez pontosan a kezemre játszik, tekintve, hogy Silas is volt kedves újfent meglátogatni és legutóbbi találkozásunk alapján is úgy gondolom, hogy nem tett le céljáról, tehát ezzel akár két legyet is üthetek egycsapásra. Talán meg kellene dicsérnem Stefan-t, amiért ilyen jól hasznosítsa magát mostanában, de azért nem fogok túlzásokba esni. Újra ellépek előle és körbe járom a helyiséget szemügyre véve annak minden apró pontját, majd újra felé fordulok. - Tudod reménykedtem benne, hogy gondoskodsz a hatásos belépőnkről mire ideérek, de megtettem én, szóval nagyjából úgy egy óra sem kell hozzá, hogy itt kivételesen gyönyörű vérengzés legyen. - mosolygok továbbra is elégedetten, majd teszek ismét felé egy lépést és így folytatom. - Persze ha csak a következő terved nem győz meg arról, hogy esetleg mégis intéztél valamit a dolgot illetően. - nézek rá, igazán szeretném én ezt látni, de sokkal inkább azok arcát, akik annyira babusgatták Stefan kitalált énjét, hogy most biztos vagyok benne, hogy nem tudják feldolgozni az igazi személyének felszínre törését. Talán még sem volt olyan elvetélt hiba erre a rövid időre visszalátogatni, talán egészen jól el is szórakozhatunk majd, nincs is több kérésem azt hiszem mára, hiszen már a tőröket is magamhoz vettem. Széles mosolyom pontosan leírja Stefan számra is, hogy jókedvemben talált meg az ötleteivel, tehát csináljuk. Szép estét, Mystic Falls!


Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Stefan Salvatore
Stefan Salvatore

LOOK OUT!! I'M A VAMPIRE

❦ Hozzászólások száma : 887
❦ Join date : 2014. Feb. 24.
❦ Age : 177

Igazgatói iroda Empty
TémanyitásTárgy: Re: Igazgatói iroda   Igazgatói iroda Icon_minitimeSzer. Ápr. 09, 2014 5:37 pm

Klaus Mikaelson & Stefan Salvatore


"Megfogom mutatni, hogy ki is vagyok valójában, és akkor majd mindenki békén hagy engem.. örökre..!"


Csak egy dolgot érzek a fájdalmat, mely olyan folytonossággal kering bennem, hogy egyszerűen úgy érzem, hogy kezd felemészteni belülről végleg. Szívem szerint minden érzést kitépnék magamból, hogy enyhítsem a kínom, a szenvedésem, és a gyötrelmem, mely már-már belülről teljességgel elfogyaszt.. Olyan ez, mint egy tűz lobbanása, melyet egy kis benzinnel meglocsolva egyre jobban ég, és valamilyen szinten az én lelkem is ezen a szinten jár, viszont.. próbálom elnyomni, és csak belül megtartani ezt, míg kívülről oly szépen előadom a Ripperi énem. Amikor vért fogyasztok felejtek, de amint visszatérnek a felejtéseim, akkor nagyobb kínt érezve rogyok a földre gondolataim sorai közt. Mély levegőt veszek, és immár bent találom magamat az igazgatóiba. Most komolyan itt vagyok? Újra ez a város, és újra azon személyek lengik majd be eme épületet, akik egykoron fontosak voltak nekem.. Majd elkezdik a könyörgésüket talán? Szánalmas egy dolog lenne azt tekintve, hogy én már nem vagyok a befolyásuk alatt.. nem is tudom, hogy mit hisznek.. Nem vagyok egy dróton rángatható személy.. mert nekem is kell egy élet! Az ajtó felé fordulva indulok meg, míg Klaus elsétál az igazgatói asztalhoz, és leül oda, persze jelenleg háttal állok neki így. Finoman szemrevételezem az ajtót, és hallgatom a kint járkáló tömeget, majd egy hirtelen mozdulattal fordulok Klaus felé.. Arcom tökéletesen nem mutat semmit, talán szemem árulkodó, de abban sem látszik annyira mit is érzek pontosan, hisz mint mondtam; elnyomok mindent magamban. Muszáj, mert ha nem teszem, akkor megint az lesz, hogy le vagyok hordva, és persze ez a sok.. - hagyj ne mondjam milyen személy - , nem venné be a mesémet. Így tehát nem elgondolkozva, és nem is időt húzva kezdek ecsetelni egyfajta tervet, melyet eddig még nem tártam fel neki, de ideje.. a mai este meg erre épp alkalmas.
-Persze megosztom.-Bólintva állok meg, és tekintek rá.-Összesen négy hasonmás van.. ami annyit tesz ki, hogy van esély újra a hibridjeid gyártásához.-Fogom rövidre a dolgot, de azért, hogy értse jobban elmagyarázom.-Elena, mint tudod vámpír.. emellett Tatia is az, persze nem tudom, hogy hallottál-e róla, hogy él, és akkor maradt kettő.-Számolom le játékosan a kezemen a kettőt.-Az egyik Katherine, aki a gyógyír miatt ember lett, és a másik pedig.. Amara, aki 2000 év után kiszabadulva saját magát tette emberré. Olyan jók ezek a hír források.. beülsz itt bárhova, és már mindenki életéről mindent tudsz.-Röhögöm el a dolgot, majd megkomolyodva folytatom.-Mivel Katherine gondot okoz neked, és persze nekem is, ezért Amarára gondoltam, mint tényleges célpont.. el kellene őt rabolni, és gondolom itt is lesz.. sőt egész biztosra állíthatom, mert ugyebár Silaska ki nem hagyna egy ilyen partit, ahol tud szórakozni, ezért.. Amarát is magával hozta.. gondolom.-Elsétálok a tanári asztalok irányába.-Szerintem nem ellenzed azt, hogy eme terv létrejöhessen, hisz lemerem fogadni minden vágyad, hogy újra hozzáfoghass a fajod terjesztéséhez.-Nézek rá egy pillanatra, majd keresgélni kezdek a papírok közt.-Persze javíts ki, ha tévedek.-Teszem még hozzá, míg megtalálva azt a papírt olvasgatni kezdem..-De emellett van egy sokkal briliánsabb ötletem is, amivel megmutatom ennek az átkozott városnak, hogy nem jó velem kötekedni.. és így mindenki veszi majd a célzást arra vonatkozólag, hogy jobb engem békén hagyni.-Egy ördögi mosoly jelenik meg az ajkaimon, amíg lerakom a papírt, majd helyet foglalok lazán a tanári asztalon, és így nézek rá Klausra..

// Nem annyira jó, de ígérem a következő jobb lesz!
Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Niklaus Mikaelson
Niklaus Mikaelson

HEY DEAR, I'M A ORIGINAL

❦ Hozzászólások száma : 380
❦ Join date : 2014. Feb. 26.
❦ Age : 1024
❦ Tartózkodási hely : New Orleans
❦ Job/hobbies : Don't Laugh – You Might Be Next

Igazgatói iroda Empty
TémanyitásTárgy: Re: Igazgatói iroda   Igazgatói iroda Icon_minitimeSzer. Ápr. 09, 2014 11:08 am




Stefan & Klaus




Mystic Falls. Még mindig ugyanaz az unalmas, poros kisváros, mint amikor elmentem innen, a változás lényegében a nullával egyenlő, már ami a helyet és a programokat illeti. Az, hogy az egy főre jutó hülyék száma azóta ige csak megugrott már egy másik lapra tartozó különleges történet. Óvatos és határozott lépteim szelik át az utcát, ahogy a városi gimnázium felé haladok, természetesen álarcban, ha már a bálon ez a dresscode lépett életbe, így magam sem szeretnék kimaradni belőle, bár azt hiszem hiába rejtem el arcom, a mozdulataim már messziről elárulnak. Mi sem bizonyítja, hogy az emberek már az első adandó alkalommal, mikor szembetalálkoznak velem, úgy bámulnak rám, mintha éppen a pokolból léptem volna elő és ez átvitt értelemben talán igaznak is bizonyulhat. A kabátom alatt ott lapulnak a tőrjeim, amiért tulajdonképpen hajlandó voltam újra átlépni ennek a helynek a határát, ugyanis nem az volt az első gondolatom, hogy örvendezzek, amiért Stefan-nal bálozni fogunk, viszont mivel erős hasznom is származhat belőle, így mindenképpen el kellett jönnöm ide is. Remélem nem kell csalódnom az ifjú Salvatore-ban és hatásos belépővel már lemészárolt néhány embert a bejáratnál, hogy megalapozza a mai este igen kellemes hangulatát, de ha esetleg még sem így történne, majd én gondoskodom a szórakozásról. Ahogy befordulok az iskola parkolójában egy szinte előrebocsájtható kép fogad, amint a bátyám Elijah ácsorog kicsit sem meglepő társasággal. Egyértelmű szándékai ennél világosabbak nem is lehetnének, de ha ma este a közelembe merészelne jönni, akkor bérletet válthat a kedvenc bársonyborítású koporsójába, amit úgyis annyira szeret. Megállok a kapuban és szemrevételezem a parkolóban ácsorgókat, amikor is meglátok egy lányt, aki egyedül várakozik, ezért mellé lépek és megalapozom hát én az igazi báli hangulatot.
- Szép estét kedvesem! Bizonyára bárkit is vársz most, már nem lesz rá sokáig szükség. - lépek elébe, majd közelebb hajolva igézni kezdem. - Egészen pontosan egy óra múlva besétálsz abba a terembe, ahol a legtöbben tartózkodnak és egy éles tárggyal keresztbe vágod a torkodat. Addig pedig rejtőzz el és felejtsd el, hogy találkoztunk. - mosolyodom el, ahogy befejezem az igézést, majd mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, tovább haladok és nem sokkal később meg is találom az utastársamat, aki rendőrjelmezben parádézik.
- Igazán illusztris jelmez, Salvatore. - teszek egy megjegyzést, ezt a kreativitást nem vitte túlzásba, viszont cserébe legalább komolyan vette. Megindulunk és egészen az igazgatói irodáig vezet, ahol mindenféle papírok vannak kiragasztva a falra és míg egy üveg wiskey-t nyom a kezemben, végre valami okosat is mond a mai este folyamán. - És velem is megosztod végre vagy nosztalgiázzunk még egy kicsit egy üveg jó minőségű wiskey mellett. - ülök le mosollyal az arcomon az igazgató asztalára, majd meghúzom az italt.

Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Stefan Salvatore
Stefan Salvatore

LOOK OUT!! I'M A VAMPIRE

❦ Hozzászólások száma : 887
❦ Join date : 2014. Feb. 24.
❦ Age : 177

Igazgatói iroda Empty
TémanyitásTárgy: Re: Igazgatói iroda   Igazgatói iroda Icon_minitimePént. Ápr. 04, 2014 10:53 pm

Klaus Mikaelson & Stefan Salvatore


"Egy biztos tervért mindig érdemes visszatérni.."


Bűntudatot elviselni, fájdalmat érezni, és összeomlani belülről mindannyiszor, nos.. nem könnyű. Bánom a tetteimet, az öléseket, hisz ártatlan emberek haltak meg miattam, akik még élhetnének akár most is, de amikor megöltem őket élveztem.. Olyan könnyeddé vált minden, oly hamar elfelejthető lett a kín, mely egyszerűen kínoz belülről teljesen. Szívem, lelkem, és gondolatom sem szakadt bele a súlyba, mely immár mégis csak rám nehezedik. Tipikus kiváltság ez a puszta gyötrelem; az énemmel járó borzalom.. Tudom jól, hogy ennek kell lennem, aki most vagyok, de mégis annyira nehéz, amikor a bensőmre ily teher hárul. Csapás, átok, szerencsétlenség.. Ezen gondolatmenettel lépem át Mystic Falls határát Klaussal az oldalamon. Az egész történés annyira nyúlik vissza, hogy szeretem volna megmutatni az ittenieknek, hogy ez az énem a valódi, és nem pedig a másik, amit ők kényszerítettek rám. Nem volt könnyű az ősi hibridet magammal rángatni, de a buli fogalma valamit benne is megmozgatott, és még akkor nem is tud a tervről, mely már egy ideje bennem él. Nem rég azonban külön váltunk, hisz neki dolga akadt, én pedig a hotelbe vettem az irányt, hogy átöltözhessek a 'jelmezembe'. Bár álarccal most nem készülök. Lazán sétálok fel a lépcsőn a kulccsal a kezemben, amivel végül kinyitom az ajtót, amint a megfelelő szobához értem. Belépve ledobom az asztalra azt, majd lerakva a jelmezt az ágyra, elkezdek leöltözni, majd felvenni a jelmezt. Egy rendőri öltözet kerül rám, és teljesen hitelesen hat, mintha tényleg az is lennék.. Összeszedve a ruhámat, amely előzőleg rajtam volt megindulok kifelé az épületből. A kocsihoz megyek ahová bedobom a ruhát, majd lassú sétába kezdve indulok el a Mystic Fallsi Gimnáziumba. Tekintettem az utcán haladva végig siklik az embereken. Szemügyre veszem őket, és érdekes módon egy ismerős arcot sem látok. Veszek egy mély levegőt, és nem sokára ott is vagyok a sulinál ahol már a tömeg gyülekezik. Érdekes módon az udvaron maradok, és várok egy emberre, amikor voltaképpen Klausra kellene a bejáratnál, na de ráérek. Az első embert, aki szembe jön velem megigézem, hogy hozzon egy doboz whiskyt, és vigye be az adott helyiségbe. Míg ő ezt megteszi addig én körbe járom a területet, és érdeklődően figyelek mindenkit. Végezetül pedig a bejáratnál állok meg, és így várom Klaust. Gondolataimba mélyedek, míg figyelem a belépőket. Szinte már jelen sem vagyok itt, de próbálok erősen jelen lenni. Elmém végig veszi a jelenetet sokszor, hogy mi miért történt, és hogy mit keresek itt ebben a városban. Hirtelen kapok észbe, ahogy észreveszem, hogy valaki mellettem áll.. Kizökkenve az elmélkedésemből nézek az irányba.. Remélem nem várt rám sokat, sőt lefogadom észre vette, hogy elkalandoztam.
-Klaus..-Szólalok meg végül komolyan nézve rá.-Jó a jelmezed.-Jegyzem meg még hozzá téve, majd biccentek a fejemmel egy adott irányba, hogy kövessen. Megindulva előtte vezetem el az igazgatói irodához ahol kinyitva előtte az ajtót beengedem, majd miután én is bementem bezárom azt.-Van a ma este folyamára egy tervem..-Mondom sejtelmesen, míg előszedek egy üveg whiskyt, amit felbontva oda adok Klausnak. A fegyvert megigazítom végül, miközben veszek magamhoz némi levegőt.
Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Elena Gilbert
Elena Gilbert

LOOK OUT!! I'M A VAMPIRE

❦ Hozzászólások száma : 810
❦ Join date : 2013. Mar. 15.
❦ Age : 32
❦ Tartózkodási hely : ☣ Whitmore college
❦ Job/hobbies : ☣ student on Whitmore

Igazgatói iroda Empty
TémanyitásTárgy: Igazgatói iroda   Igazgatói iroda Icon_minitimeSzomb. Nov. 16, 2013 9:27 am

***
Vissza az elejére Go down
http://it-isnt-easey.blogspot.hu/
Hello darling, call me by my name
Ajánlott tartalom



Igazgatói iroda Empty
TémanyitásTárgy: Re: Igazgatói iroda   Igazgatói iroda Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 

Igazgatói iroda

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vampire Diaries :: Welcome to Mystic Falls! :: Belváros :: Gimnázium-