Hideg mint a jég. Talán így tudom magam a legegyszerűbben jellemezni belsőleg. De ugorjunk csak az elejére. Nem vagyok kedves, sőt még csak a közelében sem vagyok a kedvességnek, nem áldott meg olyannal az Isten, szerencsére. Kedvesnek lenni szívás és unalmas. Ahogy a kedves emberek mások seggét nyalják és jó pofiznak, annyira undorító, hogy hányok amikor meglátom őket. Talán ezért is nem megyek az emberek közelébe, mert a hányinger üldöz ha csak rájuk nézek. Eléggé őszinte vagyok. Vagyis én nem fogok itt mindenféle hülyeséget kitalálni, hanem a szemébe mondom az illetőnek, hogy ide figyelj nem vagy menő és hagyjál békén, húzzál el egy melegebb éghajlatra és legeléssz. Imádok ölni. Egyszerűen annyira jó érzés a másik személyt kinyírni, hogy az már leírhatatlan. Megkönnyebbülök, csak a bátyámra kell gondolni és már rögtön megkínzok bárkit, legyen az kisgyerek vagy épp egy felnőtt. Nincsenek érzéseim, nem kellett őket kikapcsolnom mivel amúgy sem voltak. A gyűlölet táplál. Annyi gyűlöletet érzek, hogy egyebet már nem tudok. Állandóan gonoszkodok, de nem érdekelnek mások, magasról tojok rájuk. Valami amit soha senki nem tudhat, de azért megjegyzésként elmondom. Magányos vagyok, hát igen, sok gonosz ember magányos, nem nagyon engedek senkit a közelembe, mert sok csalódás ért már és elegem volt belőle. Talán valahol legbelül egy kis kedvesség azért elrejtőzött bennem, de csak kevesen fedezhették fel és az is csak régen volt. Mit is kéne még mondanom? Szerintem már a külsőmről nem is kéne beszélnem, hiszen ha rám nézel látsz, ha csak nincsenek súlyos problámáid. Biztosan elijesztettelek már a belsőmmel, de azt javaslom tényleg, hogy rohanj, csak vigyázz, hogy meg ne csókold a földet. Na de átugorva a külsőmre. Hosszú szőke hajkoronával és kék szemekkel rontom a levegőt immár 989 éve. A ruházatom egyszerű, bármit felveszek, persze ne gondoljátok, hogy beöltözöm bohócnak. Azt hiszem ennyi elég is volt magamról, majd ha érdekellek úgy is kiderítesz egy-két dolgot még rólam.