Minden fellépés után nehéz nekem, mert annyira fel vagyok pörögve, hogy még akár két órán át tudnék pörögni. Bár a médiasajtó nem hagy békén minket, mindig betörnek az öltözőbe, esetleg már amint a színfalak mögé érünk, ezresével rohannak le engem, Poppy-t meg duplájával. Ilyenkor sajnálom őt, mert mindig ő van a középpontban, alig van néha magánélete, bár mindig megoldjuk, hogy legyen.
Pár nap és telihold, szinte alig várom, hogy elmúljon végre, mert ez már most kínzó. Mindig beírjuk a naptárba, hogy mikor fogok átváltozni egy nyálcsorgató fenevaddá, de mindig óvintézkedéseket teszünk, hogy ne tépjem szét. Megharapni sosem harapnám meg, mert az halálos számára, és magával a sátánnal kéne találkozni ahhoz, hogy adjon pár cseppet véréből, azt is napokig kell könyörögni. Nagyon magasan hordja az orrát ez a Niklaus, csak maga sem tudja, hogy mire van az a nagy egoizmus, mikor önmagában ő is csak egy dög. Mondjuk a szeme előtt nagy lila köd dereng, ami miatt nem látja valódi énjét, és akárhányszor elmegy valamilyen tükör előtt, bele kell néznie, hogy mégis milyen szexi. Minket falkatagokat megtanítottak, hogy előle meneküljünk, mert erőszeretettel gyártja a hibrideket, és legnagyobb mázlimra a következő úti célunk New Orleans, a Mikaelson család és a hibridek otthona. Nagy hír kelt a falkánkban, hogy Isabella, gyermekkori legjobb barátnőm, lelki társam, meg minden egyéb jó már az elfajzottak - gyengébbek kedvéért hibridek- csoportját erősíti. Micsoda szégyen lehet ez az ő szemszögéből, és bár ezer éve nem láttam, alig várom, hogy megint együtt töltsük a napjainkat. Még mindig nagyon szeretem, de most Poppy az én legjobb barátom, így őt követem mindenhova, ez is tükrözi a hűségem. Nem érdekel, hogy ő vámpír, hiszen sokat tett értem, így hát örülök, hogy barátomnak tudhatom.
Sokszor álltam már a színpadon, hiszen régóta űzöm ezt a tevékenységet, mindig ott voltam, és mindig is ott leszek. A bugyuta, mégis mutatós ruhákban parádézni azért, hogy az emberek örüljenek, felbecsülhetetlen. A flitter és csillám rikítóan kiemeli a ruhánkat, és azért vagyunk ennyire kirívóak, ha ránk süt a reflektor, és amikor boldogan jelentkeznek önkéntesként.. Mindig kíváncsi vagyok kiben bujkál ugyanolyan lélek, mint bennünk. Amikor a kisgyermekek szeme felcsillan, ahogy feljönnek, és nekik kell feladatot megoldani.. Imádom! A gyerekeket szeretem a legjobban, mivel ők szeretik az ilyen dolgokat. A színeket, a feltűnést, a csillogást. Mindig vad álmokat kergettem én is kicsiként, és sosem az érdekelt ami a másik gyerekeket. Én mindig is egyéniség voltam, nem tömeggyártmány. Szüleim remélem most büszkék rám, akárhol is vannak. Régóta nem láttam őket, de néha felhívnak.
Kicsi voltam, szinte még gyermekszájjal beszéltem minden egyes dologról, amit terveztem felnőttkoromra. Sokszor emlegettem, hogy én majd bűvész leszek, mert őket mindenki szereti. Majdnem az is lettem, de a segítőfeladat nagyon tetszik nekem, örömmel csinálom. Nem szeretem, amikor engem istenít mindenki, hiszen nem tudnék megállni a lábamon. Poppy olyan, mintha a testvérem lenne, így nagyon könnyen tudok megmaradni, hiszen ő mindig ott van, hogy elkapjon, ha zuhanok. Mindig vágytam egy ilyen barátra is, ha már nem adatott meg, hogy testvérem lehessen. Egyke vagyok, és ez így is marad már. Isa mindig a testvérem volt, sokszor hívtam úgy, így ő is családtagom attól függetlenül, hogy évek óta nem láttuk egymást. Most viszont itt az ideje, hogy minden bepótoljunk, és akár a műsorra is elhívhatom. Biztos örömmel nézné, ahogy felvágnak, hiszen mindig borsot török az orra alá csupa szeretetből.
Most viszont húsz éves vagyok. Itt vagyok, és megállok a lábamon. Az átkot nem tudom visszafordítani, de most vérfarkasként elvagyok. Miért? Megtanultam értékelni önmagam. Ha nem értékeljük önmagunkat, és nem fogadjuk el, akkor mások sem fognak. Szívesen tanulok mások, és egyaránt saját hibáimból is, abból a legjobban. Elesel, felkelsz, leporolod magad, elindulsz, elbuksz megint, és ez mind újra és újra. Ez az élet rendje. Viszont most én az életem csúcspontját értem el. Büszke vagyok magamra, és mindenki másra aki segített nekem ebben. Minden megélt nap tanít valami jót, a mai pedig azt, hogy a siker kulcsa az elfogadás és a beismerés. Nincs tökéletes ember, csak tökéletes álca. Most pedig lemosom az álarcot magamról, és megünneplem, hogy újra sikeres estém volt.