Katherine & Richard

Hinni akartam, mert azt reméltem, hogy ami rám vár jobb lesz. Reméltem, hogy az eddigi múltban történt szörnyűségek korszakának befellegzett, de ez a képzet akkor omlott össze semmivé, amikor is újabb csalódás ért. A múltban el vétett hibák, az évek lassú eltelésének korszaka, és mindeközben a fájdalom érzetének a folytonos tudata nyomasztott, de nekem mit ér holmi érzelem? Mit ér az, ha egyszer minden kártyalap úgy is összeomolva ledől? Mit ér az én átkozott életem? Játszhattok kártyákat kiterítve, elrejtve, vagy tán dobálva, de önmagamat el nem fedhettem, s mit egykor Nicolas mondott igaz. Nem vagyok én átokverte szörnyeteg, csak az élet tett ilyenné, és most, hogy boldog lehetnék, inkább tovább kínzom magam azon tudattal, hogy valaki olyannak ártsak, akinek nem kéne. Mit reméltem, hogy a nyakamba omlik, és azt mondja szeret? Egy hasonmásról beszélünk, aki kikapcsolt, mert gyenge! Egy hasonmásról, aki ugyanolyan, mint a többi.. ribancok. Megrázom a fejem, ahogy elmosolyodom, és úgy figyelem az ifjú Petrovát.
-Nem veled van a baj, kedvesem.-Simítom végig a kezemet lágyan az arcán, ahogy őt nézem.-Én nem bántani akarlak, csupán egyetlen egy megoldást várok, drága.-Nyomatékosítom benne a szándékom, ahogy gondolkozóra veszi a dolgot. Úgy látszik hazugságot akar kreálni egy hazug személy előtt. Hazudni egy olyan illető előtt, aki önmagának hazudik? Nos nagy hiba! De, amint kiejti a száján a választ elmosolyodom, és értékelem azt, amit mondott, és bár ő neki sejtése sincs ezzel mit árult el nekem, de én legalább tisztán látom, ami alapvető tényező. Tatia gyenge pontja nem én leszek, hanem egyetlen egy személy.
-Köszönöm a választ kielégítő.-Eldobva a fadarabot meglepő módon az ölembe kapom őt.-Gyere vár rád egy igen közeli kórház, csak hogy lásd nem vagyok olyan szívtelen.. bár azt is hozzá tehetted a listához, hogy egy ujjal sem bántottalak.-Ejtek meg egy barátságos mosolyt.-A nevem Edward.-Mondom komolyan számára, hisz Tatia a barátnője is így ismer engem, szóval hagyj higgyék, hogy ez a nevem. Végül egy határozott, és gyors suhanással a kórházban kötök ki, ahol azonnal kezelésbe is veszik Katherinet, aki ember.-Köszönöm.-Suttogom, és mintha ott sem lettem volna soha.. eltűnök.

Játék Vége!

Katherine & Richard

Hit, remény, bizalom... mit érnek, ha minden elveszett mi egykoron fontos volt? Hinni akartam abban, hogy egy nap megváltoznak a tények, s az élet jobb sorsot ad nekem, de ebben akkor csalódtam, amikor meghallottam azt az egyetlen egy mondatot, mely eltűnhetne a semmiben, mely elveszhetne örökre, mely a homályba vetülhetne, de nem.. egyszerűen képtelen vagyok eltörölni magamból, amikor égetően járja át folytonossággal a lelkem, amikor hatalmas nagy csapásként csak úgy belém döf egy tőrt, és a jelenet újra a szemeim elé tárul. Kegyetlen kép sor ez, szörnyű átok, borzalmas rémkép.. Lám mit tesz az emberrel az érzelmek hada, lám hogyan is lettem én egy teher nyomása alatt, egy átok csapásának csapdájába kerülve lezárva. Reményt akartam arra, hogy az élet változik, hogy én magam boldog lehettek annyi sok évnyi kínzó szenvedés után, de mit kaptam? Újbóli gyötrelmet, melyből az egyetlen kiút, ha kitépem a saját szívemet, mely átkozottul érezni kíván. Ha tehetném elfelejteném őt, az érzést magát, és az emlékekkel járó oltári nagy teher súlyát, mely olyan szinten gyülemlik fel bennem, hogy maga a lelkem is beleszakad. Nem bírom, nem megy, nem akarom ezt.. Annyira fájnak azon képsorok, de azaz egyetlen egy mondat küldött a padlóra csupán, mely örökre véget vetett az egész boldogságomnak, mely eltörölt belőlem minden érzelmi sort, mely kiiktatta magát a lelkemet. Mondja azt valaki, hogy érdemes élni, hogy mindez csupán egy álom, s nem maga a szörnyű valóság. Bízni akartam a jövőben, mely elém tárhatott volna annyi megoldást, de mind közül is a legszörnyebbet kaptam, mely egy életben elképzelhető. Fájdalom, kín, szenvedés...
-Én nem veled akarok végezni, kedvesem.-Hangom áttetszően rideg, de mégis közre játszik benne egyfajta gúnyos monológ.-Felőlem simán élhetsz, ha azt szeretnél, hisz egyetlen egy dologért jöttem csupán, amire a választ tudnod kell, hisz ismersz valakit, akit én is ismerek, és ebből kifolyólag most segítesz vele végezni.-Nevetem el magam, ahogy végig pillantok az ifjú ötszáz éves hasonmáson, aki nem mellesleg ebben az állapotban igen ramatyul néz ki, de hát mindent összevetve nem én sodortam ez eddig, hanem a hibrid, aki minden bizonnyal élvezte is a helyzetet, de nekem nem levadászni való egy szánalmas ember, aki oly sok éven át csak menekült a saját árnyéka elől is, mert az élete fontosabb volt, mintsem az, hogy szembe nézzen az ellenfelével. Mondanám, hogy sajnálom, de akkor hazudnék, ami belőlem ugyebár nem kinézhető, hisz mindig is voltam annyira udvarias, hogy az igazat adtam csupán elő, és ez most sem lesz másképp. Nem szándékozom eltitkolni egyik fajta tervemet sem, hisz úgy is győzök, hisz bármit is akarok elérni; azt elérem.
-Hmm..-Kezdek el játszadozni a kezemben lévő fadarabbal.-Tudom, hogy megittad a gyógyírt.-Nézek a szemeibe, bár meg kell hagyni napszemüvegben egészen más a látó kör.-Tudom, hogy min mész át, és hogy a drága vérem mit sem érő.. amúgy is szerinted adtam volna ebből?-Mosolygok cinikusan, ahogy végig húzom a karján finoman az eszközt, mely egy pillanat alatt végezhetne immár vele; gyenge.. túl gyenge.-Amúgy is csak akkor segítek, ha szépen válaszolsz a kérdésemre.-Veszem szemügyre jobban azt, hogy hol sérült, és hogy mi a baja. Érzem a vért, de nem érzek késztetést semmire sem.. sokakkal ellentétben nekem megy az önkontroll. Nekem nem okoz gondot egy kis vér; az évek sok mindenre megtanítottak. Sok éheztetés, annyi kínzás.. egy borzalmas élet! Gyűlölöm az életem.. a múltam, de azt imádom, hogy ilyen lettem.
-Ez a beszéd.-Mosolyodom el elégedetten a kérdése miatt. Végre rájött, hogy a lényegre térve hamarabb végzünk, bár kétlem, hogy elárulna nekem bármit is, de ha kell neki a feje, akkor szépen beszél.-Mélyen ajánlom, hogy az igazat mond, mert egyetlen egy hazugság, és ez a csinos fa beléd kerül.-Suttogom kegyetlen hangszínen, ha azt hitte, hogy nekem hazudni tudd, akkor tévednie kellesz.-A kérdésem tehát az, hogy Tatiának mi a gyenge pontja? Mi az, ami értékes, vagy úgy egyáltalán fontos számára? Ajánlom a helyes választ.-Bólintok rá a szavaimra, ahogy kihúzva magam letekintek rá, és várom immár a válaszát, amely feltehetőleg eredeti lesz, mert ha nem, akkor az életének is annyi ezáltal..

Katherine & Niklaus & Richard

Sohasem voltam a legkedvesebbik személy, de ez a bizonyos Niklaus Mikaelson jóval túl tesz rajtam, hisz amiket hallottam azok koránt sem azt taglalták, hogy eme ifjú úriember mennyire illedelmes, és a többi. Veszek egy mély levegőt, miközben a nőre terelődik a figyelmem, aki egy bizonyos kérdésre igenis választ adhatna majd. Tudom nem vagyok éppenséggel a közkedvelt személyek listáján, de azokén sem szereplek, akiket utálni kellene. Na jó.. kegyetlen vagyok, kissé, avagy inkább nagyon gonosz, de amíg nem rontja el az esélyét addig semmi baja sem lesz; ezt én garantálhattom, persze ha betartja a rá eső részt, és úgy csiripel, mint a kismadár, ami valljuk be nem Katerina Petrova, avagy Katherine Pierce stílusa, de most az lesz, ha kedves neki a féltet kis élete, amely inkább lesz rémálom, mintsem valósan szép, ha el meri hallgatni előlem az adott információt, amelyért akár ölni is képes lennék. Nos tehát irány a valóság, ahogy Klausra nézek végül.
-Nem problémával keresem fel önt, hanem egy jóval komolyabb dologgal majd.-Mondom komolyan, ahogy az ifjú szemeibe nézek, bár ő kétszer idősebb, mint én, de sebaj, hisz ettől még fiatalnak néz ki, és nem mondjuk ötven akárhánynak.-Azt fogom tenni, hisz szükségem van egy-két információra.-Mondom keményen megnyomva a szavakat, ahogy a hölgyeményre nézek, és tudatosítom benne, hogy csak is helyes válaszai legyenek majd. Finoman hátrébb lépek, ahogy figyelem az eseményeket, és akaratlanul is elnevetem magam, ahogy kidobja a hasonmást az ablakon, bár ezzel szegény kis élete kezd veszélyben lenni nagyon, de nagyon. Felsóhajtok végül, és továbbra is állok egy helyben, amikor is Klaus közelebb lépve hozzám egy mosollyal az arcán a vállamra teszi a kezét, mintha annyira baráti viszonyban lennénk, na mindegy is.
-Meg lesz.-Mondom utána, ahogy ő eltűnik a messzi távlatok valamelyik irányába, én pedig szépen lesuhanok a nőhöz, akit felsegítek a földről, majd minden fájdalma ellenére az ölembe kapva besuhanok vele a nappaliba ahol ugyanis leültettem a kanapéjára. Elsétálok ezek után egy szép kis falábért, majd ezzel állok meg a nő előtt, ahogy elmosolyodom pimaszul.-Nos miután eltűnt Klaus.. úgy hiszem én következek, de nyugalom semmi baj.-Simítom végig a szabad kezemmel az arcát gyengéden, ahogy arra kényszerítem végül az álla alá nyúlva, hogy a két szemembe nézzen.-Válaszolsz nekem egyetlen egy kérdésre, és cserébe segítek neked a meggyógyulásba..-Suttogom lágy hangon, ahogy közelebb hajolok hozzá, de a napszemüvegemet nem igen veszem le, sőt sokkal inkább magamon tartom.-Amennyiban rosszat mondasz, vagy hazudsz úgy.. egy szép kis szúrást kapsz, amelyből ömleni kezd majdan a vér.. szóval helyes válasz legyen, de gyorsan, kedvesem.-Nevetem el magamat végül.-Megegyeztünk?-Vonom fel a szemöldökömet, ahogy mélyen a szemeibe vésem a tekintettemet.

Katherine & Niklaus & Richard

Az élet nem kegyes, hisz nem fogja eléd állva megkérdezni, hogy minden rendben van-e, nem fog megkímélni a szenvedések hadától, és nem is fogja azt mondani, hogy; "figyelj, sajnálom". Az élet ad, és egyben elvesz, örömöt nyújt, de szenvedést is okoz mindemellett. Én csak erre annyit tudok mondani, hogy magunk alakítjuk a sorsunkat, mi döntjük el, hogy merre tovább, hogy mit akarunk, és hogy min változtatunk, ha a kezünkbe vesszük az irányítási lehetőséget, akkor igen is terelődhetnek jobb helyzetbe egyes pillanatok, de ha csak ülünk, és várunk a nagy semmire, nos azzal nem érünk el egy fikarcnyi jóságot sem, hisz ki fog megszánni minket? Tán a nem létező Isten? Nem halok meg, hisz halhatatlan vagyok, s épp ezért is számolnom kell azzal, hogy eme nyomorúságos földi poklot el kell viselnem valahogyan, bár eddig még nem tudtam kifejleszteni ama technikát, hogy mit lenne érdemes meglépni annak érdekében, hogy a kárhozat eltűnjön az életemből, és ezzel szerintem nem csak én vagyok így. Hatalom, mégis miért ez tartana pont engem életben, mint minden halhatatlant? Semmit nem ér, ha nincs megfelelő eszközöd, ha nincs elég érzéked a tökéletes uralkodáshoz! Ősiek? Nos.. hosszasan sorolhatnám a nevüket, hisz vannak egy páran, de úgy gondolom nem kell részleteznem semmit sem belőlük, avagy róluk, mert mindenki tökéletesen ismeri őket. Közülük egyről ejtenék jelenleg szót; Niklausról, aki nem mellesleg New Orleansben törekedik a maga uralmának felépítésére, persze mindeddig sikertelenül. Nos ő is a hatalmat akarja a halhatatlansága által, de vajon eléri? Meg van hozzá a kellő motivációja? Ugorjunk tovább van itt; Silas, aki erős boszorkány, van itt Tessa, Esther, és Mikael, van itt kegyetlenség bőven, és mind.. oh hagyj ne részletezem. A lényeg azon van, hogy mind-mind uralmat akar, avagy épp a legkegyetlenebb címre pályázik, és ebben épp az a baj, hogy ők maguk sem képesek egyes dolgokra; mindegyikben van gyengeség.
Lépteim határozottak, és az egész kisvárosban lévő lakóövezeti terepet ez tölti be csupán, mint egyetlen hangforrás. Utánam nem marad más, mint üresség, és érzéketlenség, avagy csak a tova játszadozó lágy szellő fújása, amely végig fut néhányszor a bőröm felületén. A napfény sütése kellően lehetővé tette nekem, hogy felvehessek egy napszemüveget, míg önmagamhoz kimérten egy fekete pólóból, egy farmer nadrágból, és egy fekete cipőből áll az öltözékem. Barna hajam kissé össze van borzolva, míg a szemeim élesen kutatják az egymás után jövő házak közötti házszám tábla között azt a bizonyos számot, amely Katerina Petrova, avagy más néven; Katherine Pierce lakását takarja. Meg kell hagyni tudnak nagyzolni ezek a hasonmások, hisz számukra teljesen nem is mindegy milyen körzetben laknak, és hogy milyen házban; a lényeg a kényelem.. ez az utca pedig valahogy épp erről árulkodik. Felsóhajtva közelítem meg a házat, ahogy lenne kedvem bekopogni, és szépen bemenni, de most nem vagyok az udvariasság mintapéldája, ezért kifürkészek egy ablakot, majd egy rögtönzött mozdulattal bedobom az ablaküveget egy kővel, amely olyan szépen csattan rajta, hogy eléggé hangosan felveri a környéket ezáltal. Mindeközben persze az üveg ezernyi darabra törik szét, amire egy ravasz mosoly jelenik meg az arcomon, és simán kihasználva a vámpírsebességemet beugrom végül a.. nos ez hálószoba. Könnyed, de mégis gyors szerű léptekkel indulok meg lefelé, ahogy felfigyelek a lenti hangokra. Leérve megállok egy pillanatra, és körbe tekintek. Nem sokára kiszemelek egy széket, amelyet végül megfordítva széttörök, vagyis csak a négy lábát töröm le, de na.. kell a védelem. Belépek végül lazán a nappaliba, ahogy egy férfi, és egy nő fogad a látványával. A fadarabokat ledobálom oldalra, ahogy közelebb lépek feléjük.
-Nem akarom megzavarni eme csodás kínzó jelenetet.-Tekintek inkább a férfire, mintsem a nőre. Minden bizonnyal a nő; Katherine ki más is lehetne?! Míg az ifjú urasság Klaus.. nem kell nagy szám, hogy felismerjem az életkora ezren felül van, és egyben hibrid. Pár trükknek köszönhetően ezt megtudom állapítani könnyedén.-Mr. Mikaelson, kérem, ha megengedné, akkor esetleg válthatnék a hölgyeménnyel pár szót?-Nézek a hasonmásra, és eléggé élesen villan meg a tekintettem, ahogy szemügyre veszem. Tökéletes Tatia Petrova külső.. Megrázom a fejemet, és csak egy ölésre való tekintet csillan meg nálam.-Ugyanakkor a későbbiekben igényt tartanék majd önre is.. nem kell aggódni, tudom merre keressem.-Nézek Niklaus szemébe komolyan.-Szóval majd találkozunk New Orleansben, őfelsége.-Hangom kellően játékos csengésű, ahogy közel lépek a férfihez, és enyhén meghajolok tisztelet gyanánt.-Az élet annak fáj a legjobban, aki nem is sejti mi vár rá..-Mosolyodom el, ahogy suttogom a szavakat.-Minden bizonnyal még találkozunk, szóval nem kell aggódnia egy kicsit sem.. tőlem egykönnyen nem szabadul, amíg el nem intéztünk valamit.-Nézek mélyen a szemébe, ahogy hangom komoly, majdan elállok az útjából, hisz ha jól sejtem távozni készül az úrfi, míg nekem itt van Katherine Pierce, mint ama játékszer..