Tópart

Tárgy: Re: Tópart Vas. Aug. 17, 2014 7:10 pm

Caroline and Silas

you are beautiful girl, (or no)

Világos a kép előttem, hogy fog Caroline bedőlni az aljas színjátékomhoz és miképp fogom meggyőzni, hogy Stefan visszatért Mystic Falls-ba. Már a hazugság is megötlődőt a fejemben miközben a mólon fekszem egy karóval a hasamban és a nap sugarai égetik a bőrömet. Elég sok embert küldtem már a túlvilágra még jó, hogy a túlvilág kerete végtelen így akár hányan beférnek oda. Még régen mikor kiszabadultam mozdulatlanságom börtönéből arra vágytam, hogy lebomlasszam a túlvilág láthatatlan fátyol falát és egyesüljek életem egyik legédesebb részét képző személlyel Amara-val. De! Menet közben kiderült, hogy él ezért nincs értelme leomlasztani a falat. Nem rég rávettem arra is, hogy ne akarjon meghalni és velem éljen örökkön-örökké. Minek haljak meg ha megtudom itt is csinálni, hogy a földre hozom a poklot. Egyetlen lény sem tudja megakadályozni, hogy elérjem azt a célt amit kitűzök elém. Mint megtudtam, hogy a szőkék hülyék szebben fogalmazva buták, ezért mivel Caroline is az akkor ő is khm khm buta. Remélem nem veszi sértésnek, nem én találtam ki ezt az állítást. Ezt nem varrhatja a nyakamba és szabadon használhatom ezt mondatot jogom van hozzá mint minden máshoz. Előttem nincs határ egy Isten testesült meg itt Mystic Falls-ban és jött el közéjük. Mint régen némely király álruhában járt le népéhez megnézve, hogyan élnek azok. Én pontosan ezt teszem álruhám pedig az, hogy bárki személyét testét felvehetem. Mert ez vagyok én! A király szerepet meg meghagyom Klaus-nak nem tetszik ez a titulus nekem. Annál inkább tetszik a bukót angyal megnevező cím. Egy angyal vagyok aki nem úgy jár el, ahogy szeretnék tőle hanem a maga útján adja tudtára az embernek mit hogyan és hol határ helyzeteket. Sosem voltam jó egy pillanatot nem tudok felhozni, amiben jó voltam aszerint az elv szerint élek, hogy a jókat mindig átverik, megvetik, elnyomják. Ez pedig nem tetsző dolog számomra és nem is lesz. Hamarosan Caroline közelségét fedezem fel mellettem aki egyből kérdéseket tesz fel nekem. –Caroline! Ez nem a legjobb….idő, hogy kérdéseket tegyél fel. Válaszolom Stefan féle mozdulatokkal közben a fogcsikorgatva nézek rá mert majd meghalok a fájdalomtól. Szükséges ez a színjáték, ennyire? Igen meggyőző kell legyek különben ez a játék elég hamar véget fog érni és nem lesz kedvező élet pillanat a társam számára, ha értitek mire gondolok. Mindig a gyilkolás kicsit unalmas lehet már, de nem nekem. Caroline megragadta a karomat és vámpírsebességgel elkezdet valamerre az isten tudja hova vinni, helyettesítek húzni. Tényleg szőke bennem hagyta a karót és így kezd el húzni. Áhh még a végén a nyakamat töri ki ez a szőke buta liba. Nem válaszoltam Caroline mondatára mivel nem tudtam, hogy Stefan ilyen helyzetben mit mondana ezért inkább fájdalmamat mutatva próbáltam én is kihúzni vele a karót a hasamból. Hirtelen fokozódott fel a fájdalom a testemben mivel belém nyomta gyorsan a karót a fájdalomtól hangosan felnyögtem és feldühödtem, hogy mit képzel el majd rájött, hogy Silas vagyok. Eddig 1-0 Caroline javára, hogy használta a tompa fejét. –Miket beszélsz.….Stefan vagyok! Bah! Nyögtem egy nagyot mondatom végén mellyel a gyomromból kijött a számon a vér és véreztem össze fehér v nyakú felsőmet. Kicsit zsákutcában érzem most magam mivel elég nehézkes most a helyzetem, de még adok egy esélyt kettőnknek mielőtt az ő vére fogja itt beteríteni a tópartot. –Bízz bennem Caroline. Nem ő vagyok segíts rajtam!Morogtam ki a szavakat és adva még egy esélyt kettőnknek. Még nem értünk sötét vagyis árnyékos helyre ezért még mindig ért a napnak a sugara ezért meggyullasztottam a felsőmet ami lánggal kezdet el égni. Hörögtem a lángoktól amik perzselték a bőrömet és hirtelen kiterjesztettem a szememet rá mint ha halál küsszöbén állnék. Hahó szöszi a legjobb barátod aki segítet neked minden nehéz percben most megfog halni ha nem cselekszel dönts máshogy mint, hogy megmentesz, de kedveskedést ne várj akkor.

words:438

Tárgy: Re: Tópart Csüt. Aug. 14, 2014 11:17 pm

Silas & Caroline

On the field of the nightmare.

Az igazat megvallva semmi kedvem állandóan mások kénye kedve szerint cselekedni, de végtére is, mindig a fejemhez vágják, hogy Caroline, mintha nem te választottad volna magadnak ezt az utat. Hahaha... Legszívesebben mindenki orra alá dörgölném, hogy hahó vámpír volnék vagy mi... Nem kellene esetleg befognod a szád, mielőtt én fogom be? Persze ez mind csak ábrándozás, mert mindenki elvárja tőlem, hogy én legyek a kedves megbízható jó kislány. Egy ponton viszont el kell gondolkoznom rajta, hogy akarom én ezt az életet? Úgy értem nem is ilyet szántam magamnak. Megannyi különböző, más és más tervem, álmom volt, majd jött egy baklövés beszálltam az autóba és lábadozásom közepette egy nő aki kiköpött Elena elvette tőlem az életben azt, ami számomra a legfontosabb... A döntés jogát. Ám nem kellene állandóan ezen töprengenem hiszen ez már régi nóta. Stefan elment Mistyc Fallsból... Ki tudja merre járhat. Azt csiripelték a madarak, hogy újból kizökkent kedves és vegetáriánus oldalából és elkezdett a csúnya gonosz ősi hibrid oldalán papucs állátkát játszani... Most megint állíthatom le magam, hiszen a legjobb barátodról beszélsz Caroline... Noha néha tényleg az agyadra megy attól még szükségetek van egymásra. Igazából szeretek magamba mélyedni és elmélkedni azon, hogy mit kellett volna másképp csinálnom, de valahol fél úton mindig rájövök, hogy feleslegesen teszem, hiszen nem talált még senki sem időgépet amivel visszamehet a múltba és meg nem történté teheti a jövőt. Szerencsétlen vagyok annyi fix. Eljöttem egy kicsit a közeli tóparthoz úgymond kiszellőztetni a fejem... Ilyenkor adok hálát vámpír hallásomnak ugyan is egy eléggé erőteljes és ismerős hangot kezdek hallani jó messziről... Stefan hangja az... De az nem lehet... Vagy talán visszajött? Nem leszek buta és kiderítem a dolgot... Silas eltűnt, lehetséges lenne, hogy visszatért és vérfrissítőként velem akar játszadozni? Nem tudom... Bármi megeshet minden esetre nem vesztegetem az időt. A sebesség és az idő most jelenpillanatban nekem kedvez. Néhány másodperc alatt a helyszínen termek és elkezdem vizsgálni a látványt, ami a szemem elé tárul. Stefan az... Más nem lehet... De Silas... Istenem Caroline szedd már össze magad! Gyorsan oda ugrok az említett személyhez, személyekhez, hiszen nem tudom végül is kicsoda...
- Istenem Stefan! Hogy-hogy itt vagy? Még is mi a francot művelsz? Hol van a gyűrűd? - Gyorsan kapcsoltam... Nincsen rajta a gyűrűje. Még szerencse, hogy ismerem a tópart minden egyes szegletét. Van nem messze innen egy kis kunyhó ahol sötétség honol, ami jelen esetben életmentő lehet Stefan számára vagy éppen más számára... Vámpír sebességgel ragadom meg Stefan karját és száguldok vele az előbb említett hely felé. Út közben valami megszúrja az oldalamat és csak ekkor veszem észre, hogy Stefan hasából egy méretes faág áll ki... Buta vagy Caroline... Miért nem figyelsz jobban?
- Ó, Stefan sajnálom, máris segítek kihúzni. - Álljunk csak meg egy percre! Stefan Klaussal van... Ez olyan biztos, hogy én most itt vagyok. Klausról beszélünk és egy vágyáról, amit mindig megszerez magának... Hiszen, ha Stefan New Orleansban van akkor onnan nem is szabadul, ami azt jelenti, hogy akinek az imént segítettem az nem más, mint Silas! Hohóóó... Ne hogy azt hidd, hogy buta vagyok. Aki szép nem lehet okos is ugye Silas! Na majd én megmutatom neked, ha játszani akarsz, akkor játszunk. Állok elébe! Megragadtam két kezemmel a vaskos faágat, majd egy hirtelen mozdulattal kirántottam Stefan hasából, ám itt nem hagytam abba a cselekvény sort, mert egy határozott mozdulattal a véres rögtönzött karót beledöftem a hátába, majd még rá is raktam a lábam, hogy nagyobb erőkifejtés közepette beljebb csússzon a karó. - Ne higgy már ennyire ostobának Silas! Nagyon örülök, hogy látlak... Persze gondolom sejted, hogyan értem. Mit akarsz tőlem, és a legfontosabb miért jöttél vissza? - Válaszokat akarok Silas és persze azt, hogy ne nézz hülyének!

Tárgy: Re: Tópart Szer. Aug. 13, 2014 3:49 pm

Caroline and Silas

you are beautiful girl, (or no)

Áh Mystic Falls végre! Eléggé eltüntem mostanság a középpontból szinte már biztos azt hitték az ellenségeim, hogy meghaltam. Pedig ez sajnálatukra szólva nem így van, csak kellet egy kis kikapcsolódás mint mindenki másnak. Szerintem nem is találok olyat akinek van olyan és annyira bátorsága, hogy számon kérjen engem talán ő Amara! Őt nem bántanám addig amíg meg nem csal engem. Sosem nézném ki belőle, de megkísérheti, hogy megpróbálja elvenni őt. Nem sok esélye lesz velem szemben ugyebár. Repülőgéppel érkeztem haza a "kis" nyaralásomból, kicsit izgultam, hogy milyen lehet, hiszen ez volt nekem az első és szokatlan volt de elég kellemes ha így visszagondolok rá. Bár ezeket a stewardess-eket nem kellet volna feltalálni mert amennyit csipogtak minden fél órában eléggé idegesítőek voltak. Folyton a "Kér még valamit uram?" vagy "Szüksége van e valamire uram" mondatok hangoztak el. Tudom én, hogy csak a munkájukat végzik, de erősen túloznak már. Ezek nem tudják, hogy milyen erős és legyőzhetetlen boszorkány vagyok és bármit megtudok szerezni amire vágyok. Szóval muszáj volt két személyt is megnémítani, magukra vessenek ők a hibásak most legalább befogják a szájukat. Ugrás vissza a jelenbe egy csöppet. Na szóval! Jellenleg ott tartom, hogy megmaradt Mystic Falls-i "ellenséges barátaimat" vegyem újra a gondokságom alá. Néha örömet is lelek benne. Hazudtam! Mindig örömet lelek benne, hogy másokat áttudok vágni. Most pedig itt fekszek a tópartnak a tornácán és élvezem a napnak a sugarait, lehunyva a szememet figyelem a természet mozgását. Jobban tudok így figyelni, hogy ki lép be az erdőbe, nem érhet semmi meglepetés. Minden az én irányításom alatt áll én mozgatom a szálakat. Hamarosan egy nő vagyis lány jelenlétét érzem meg az erdőbe belépni. Lépéseiből felismertem az illetőt ő pedig nem volt más mint Mystic Falls szőke ex pom-pom lány vezető edzője vagy mije. Ding! Ding! Ő Caroline!! Meg is felel egy kis játszadozásra, csodálatos lány, de nem túl okos ami épp elég jó most nekem. Hirtelen kinyitom a szememet és oldalra pillantva kitöröm a móló egyik fa darabját ami egy élet és hosszú karó válik belőle hirtelen. Magamba döföm melyre hangosan felordítok a fájdalomtól ami oda szögezz a talajhoz. -Segítség! Ordítom torkom szakadtából, hogy szájon hangos ordításom Caroline felé. A kezemet ráteszem a karóra mint ha próbálnám kihúzni és tettem, hogy nincs erőm nem bírom kihúzni. Eszembe jutott, hogy Stefan gyűrűje még mindig nincs meg ezért mást kellet kitalálnom. Amint Caroline felém jön a testem elkezd égni jelezve, hogy nincs meg a gyűrűm ami megvédne a naptól. Hamarosan kezdődhet a színjátékom, és hirtelen egy gonosz kis mosolyt, húzok a fájdalmaim közt az arcomra.

words:438

Tárgy: Re: Tópart Szomb. Május 31, 2014 10:34 am

“Hello. My Name Is Kol Mikaelson. I'm angry.”
Vampire & Original

Mystic Falls jó hely lesz nekem. Itt születtem, és itt is szeretnék meghalni. Más már nem éltet tovább, csak ez a hitvány, naiv tudat. Mint tudjuk, mindig a jó győz mindenek végére. A gonosz veszített. Én győztem, vagy veszítettem? Tehát igen, gonosz vagyok. Nem a jók közé sorolható vagyok. De talán egyikhez sem tartozom. csak simán Kol vagyok.
Az erdő valahogy mindig is a barátommá vált. Olyan üres, és magányos, akárcsak én.

Szeretek ide járni, hogy kifrissüljön az agyam.
Párás levegő volt, az egész völgyes részen ködfelhőket teregetett ez az idő. A nagy domboson pedig kisebb házak ültek el, mintha leakarnának onnan perdülni...
A táj gyönyörű volt, s főleg hogy a felhők, ahogyan a magas fűzöld dombot ellepte, mint tenger a hegycsúcsokat. A házak kéménye füstfelhőket bocsájtott, bár ezek mind eggyé váltak a sűrű, fehér gomolyfelhővel. A levegő tiszta, nem is csoda, hiszen a hegyes részek mindig is egészséges területek voltak.
Persze, nem mintha olyan természetfriend lennék. Mert nem is vagyok az. Kegyetlen vagyok, aki bárkit képes megölni, ha úgy adódik neki. Nem érzek semmi után sem jót, csak rosszat, mely azt felemészti! Gyűlölöm a világot, és ezt nem is tagadom! Gyűlölök mindenkit, és mindent, és a bosszúvágy ez alól minden percben egyre csak fokozódik. A gyűlölet, melyet az élet nekem áldott, felhasználja maga ellen... micsoda ostoba!
Most nagyon nincs kedvem senkivel sem csevegni. Ha valaki is hozzám szól, annak azonnal letépem a fejét, vagy jobbik esetben egyesével tépem ki a bordáit! Nem vagyok most happy kedvemben, de nagyon nem... Anyám itt van, és kitudja, mit fog tenni. Már nem akarom a halálomat. Inkább csak játszom tovább az utálatos, kegyetlen ősit, akihez ha valaki egy ujjal is hozzányúl, lenyúzom a bőrénél fogva!
Dühöngésem közepette a völgyhöz érve egy tóhoz érkeztem. Szép tó, bár nem olyan tiszta a nádasok miatt.
Néhány vízgyűrű úszott a felszínre a pontyok miatt, a távolból pedig pár horgászcsónakot pillantok meg.
Egy kijárt salakos út ölelte körbe ezt a csodás tavat, pár paddal kipótolva.
A salakos részre rátérek, és körültekintően nézek körbe, hogy van -e itt valaki.

Nem szeretném, ha bárki is belém botlana azzal az indokkal, hogy itt egy ősi, meg kell ölni... ugyan! Naivak azok, akik ezt teszik. Úgy is fordítva szokott elsülni, az ölés meg számomra nem hátrány semmiben. Sőt...
Hoztam magammal egy mp4-est, hogy valamivel elfoglaljam magamat. Valahogy abszolút nincs kedvem foglalkozni a külvilággal. Így is egyedül vagyok, ez nekem így jó.
Odasétálok az egyik padhoz, míg a szélénél helyet foglalok, és hátradőlök kényelmetlenül. Nem gondolok sem a testvéreimre, sem pedig az anyámra, sem pedig Ashlynre, aki az élemre tör. Magammal kell, hogy foglalkozzak;ez a megoldás.
Az mp4-est kihúzom a zsebemből, a fülhallgatót pedig kitekerem, és az egyik részét fülemhez rakom, a másikat pedig hagyom, hogy ha valami van, meghalljam.
Behunyom a szemem, és a csendes, nem felcukkoló zenét kezdem hallgatni.

Tárgy: Re: Tópart Kedd Jan. 14, 2014 1:20 pm

Klaus & Dana

A sármos ördög és egy újabb gyönyörű angyal találkozása a két világ között.Vajon most az ördög angyali vagy ördögi lesz??Az angyal tulfogja élni mind ezt??

Láttam rajta, hogy valami miatt nagyon le van törve. Biztos valami nagyon rossz történt vele. Pár percig néma csöndben álltunk egymás mellett. Nem tudtam mit mondani neki, mert közben másra terelődtek a gondolataim. Nagy nehezen megszólalok. –Mi baja lehet egy ilyen szép hölgynek, mint neked? - na, tessék. Van, hogy nem tudom, hogy mit mondjak neki, amivel közelebb kerülök, hozzá vagy pedig úgy beszélek, mint az én drágalátos bátyám. Látszik, hogy most nem nagyon vagyok ön magam. Meg talán a napokban túl sokat voltam együtt Elijah-val. Nem hittem volna, hogy valaha egyszer az én számból fognak kijönni az ő szavai. Felnéztem az égre és láttam, hogy egyre jobban kezd beborulni az ég. Az égen fekete felhők kószáltak össze- vissza és néha, néha lehettet érezni, hogy mintha próbálkozna esni. –Esetleg tudnék segíteni?- amikor kimondtam már biztos volt, hogy csepereg. Ott álltunk egymás mellet ketten, mindenkitől messze és mondani való nélkül. Tanakodtam mit is kérdezek, mondjak, hogy ne legyen belőle később még baj. Eközben egy gyors szempillantást vettettem a lányra. Azon is elmerengtem, hogy itt hagyjam-e egyedül, de valami ettől a gondolattól visszahúzott. Az a valami egy másik gondolat volt, ami a tervemet képezte. –Nem megyünk valami fedél alá? Úgy látom, hogy ebből a kisebb esőből még lesz valami. - kérdeztem tőle, miközben még egy pillantást vetettem az égre. Látom, nem csak nekem van rossz napom. Miközben vártam a válaszát, a kezemet oda nyújtottam neki jelezve, hogy szeretném, ha velem jönne legalább egy fa alá.

Megjegyzés:Sajnálom, hogy sokat kelet várnod rám,de remélem azért a reag majd kárpótol.

Tárgy: Re: Tópart Kedd Dec. 31, 2013 8:40 am

Klaus & Dana

Félénken, és leverten elmosolyodok, a férfi szemeibe nézve. - Ezek szerint. - bólintok egyet a nyilvánvalóra, majd a szemeimet ismételten a vízre felszínére szegezem. Amint kiejti a nevemet, felemelem a fejemet. - Nem tévedsz, a nevem Dana. Dana Delavergne. - felelem, majd, ahogy az illem diktálja, a kezemet a keze felé engedem közeledni. - Örvendek, de.. a mai nap nem vagyok kellemes társaság. - teszem még hozzá az előbbi bemutatkozásomhoz, szenvtelen arckifejezéssel. Ha tudná, hogy mi zajlik le bennem, a napokban, talán még most távozna, és talán jobban is tenné. Nem szereznék fájdalmat okozni neki. Senkinek sem.
A kérdésére elnevetem magam. Nem kellemesen, nem kedvesen, inkább magamat lenézve ezzel, és azt bizonyítva, hogy velem most semmi sincs rendben, és igen is van nagy baj. De a kérdésére halkan, csendben, mindössze pár szóval felelek. - Baj? Baj az mindig van. - vonom fel a szemöldökeimet a homlokomra, majd belekezdek a ruhám babrálásába, mialatt a szemeim a talajra szegeződnek.
Az időjárás megemlítésére csak felemelem a fejemet, a szemeimet végigfuttatom az égen, majd egy aprót bólintok, válasz gyanánt.

Tárgy: Re: Tópart Hétf. Dec. 30, 2013 6:11 pm

Klaus & Dana

A sármos ördög és egy újabb gyönyörű angyal találkozása a két világ között.Vajon most az ördög angyali vagy ördögi lesz??Az angyal tulfogja élni mind ezt??

Amint rám nézet akkor jutott eszembe, hogy mi a neve. Előtte minden név eszembe jutott a-z-ig. –Akkor már ketten vagyunk ezzel. - kicsit féléknek tűnt, de kinézetre egy erős nőnek.–Egyébként Klaus vagyok, te, pedig ha nem tévedek akkor Dana.- Nézek rá érdeklődően. Reménykedtem benne, hogy most névileg jóra gondolok. –Egy kicsit levertnek tűnsz, csak nincs valami nagy baj?- Most kicsit meglepő a viselkedésem, még számomra is, mert nem szokásom annyira természetesen kedves lenni. Amikor kedves vagyok akkor azt általában meg játszom, de még így is olyan mintha kicsit át vettem volna bátyám, Elija szerepét. Igaz nyommába sem érek, mert ő jobban csinálja. - Érdekes,hogy az időjárás mindig illik az eseményekhez. - ezzel vissza idézem a fejembe a mai napot.

Tárgy: Re: Tópart Hétf. Dec. 30, 2013 4:37 pm

Klaus & Dana

Kell egy kis idő, míg felfogom, hogy mi is történik velem. Kell, hogy megértsem, nem is vagyok én olyan szörnyeteg, mint, amilyennek első látásra gondoltam magam. Kell, hogy elengedjem az emberi énemet, és kell, hogy hozzászokjak ahhoz a lényhez, amely bennem él. Nem lesz könnyű menet, nem, ezt én is nagyon jól tudom, és nem tudom, hogy képes leszek-e egyedül megbirkózni majd ezzel az egésszel. Kellene valaki, aki segítene nekem, erre Elena ébresztett rá, de azt nem szeretném, hogyha kénytelen lenne velem, csak velem foglalkozni, ahelyett, hogy élné az életét. De az mégis sokat jelent nekem, hogy segített rajtam, amikor a sikátorban elkövettem az első rémtettemet..
Nem mentem be a munkahelyemre, egyszerűen nem tehettem meg, nem szeretném veszélybe sodorni azokat az embereket, akik a kocsmában tartózkodnak, éppen ezért távol tartom magam tőlük, és az összes többitől is. A tónál nem járkáltak sokan, ezért azt a helyszínt választottam magányom helyszínének.
A gondolataimba temetkezve, nézve a tavat állok a parton, annyira elmélyülve, hogy észre sem veszem a férfit, aki mellém lép, csak, amikor megszólal mellettem. Félénken fordulok felé, félénk tekintettel nézem meg az arcát, majd mérem fel a testét, és megállapodok magamban azzal, hogy valahonnan ismerem. Talán a kocsmából. Talán.
Végül, pár perc elteltével, válaszolok neki. - Én.. csak egy kis magányra vágytam. - felelem, és nem merek ránézni, mert.. mi lesz, ha megint előtör belőlem az a fenevad?

Tárgy: Re: Tópart Vas. Dec. 29, 2013 7:41 pm

Klaus & Dana

A sármos ördög és egy újabb gyönyörű angyal találkozása a két világ között.Vajon most az ördög angyali vagy ördögi lesz??Az angyal tulfogja élni mind ezt??

A mai napom nem volt valami fényes. Amit kiterveltem balul sült el. Próbálom keresni a hibát, hogy mit szúrhattam el, de valahogy nem tudok rájönni. Mivel nem tudtam mit kitalálni, hogy hova mennyek, hogy egyedül legyek ezért a legközelebbi helyhez indultam, ami a tó volt. Csak álltam ott néha, néha mérgembe egy kavicsot vettem fel és dobtam be a vízbe. Zsörtölődésem közepedtén neszt hallottam. Amint oldalra néztem egy fiatal lányt láttam. Ismerősnek tűnt csak azt nem tudtam, hogy honnan és ki ő. Egy darabig csak ott álltam és hol a vizet, hol pedig a lányt néztem. Egyszer aztán nem bírtam tovább így elindultam a lány felé normál tempóban. Úgy voltam vele, hogy ha ellenség rég megpróbált volna meg ölni, (ami természetesen lehetetlen) ha pedig egy kedves lélek (ami itt Mystik Falls-ban meg esik, mert, tele van ilyen emberekkel) akkor egy újabb bepalizható ember. Nálam csak ez a 2 variáció lehetséges. –Elnézést, hogy megkérdem, de egy ilyen szép hölgy mint maga, miért van egy szomorkásnapon, egyedül a tónál?- álltam a nő mellé majd mikor fel tettem a kérdésemet egy mosolyt ejtettem el a lánynak.

Tárgy: Tópart Szomb. Nov. 16, 2013 6:39 pm

» Tópart

Tópart

Tópart

Similar topics

Similar topics