Meglepett a lány kellő komolysága, hisz nem találkozik az ember mindennap egy ilyen fiatal és talpraesett lánnyal.
Persze azért valamilyen szintem ezt is képzeltem el, hogy Davina nem lehet sokkal másabb. Hisz ez a kislány, nagy erővel lett megáldva, aminek bizony rengeteg a hátlütője is...
Olyan erővel, ami arra készteti, hogy komolyan és reálisan gondolkodjon ebbe a világba, máskülönben a hatalma felemészti ebbe az Istenverte nehéz világban.
- Rendben van. Igazad is van. Nem akadhatunk fent ilyen lényegtelen dolgokon. Hisz ez a napnál is világosabb még számomra is. Te Marcel kis bábja vagy. Szóval... biztos szereztél már annyi jó pontot, hogy elárulja hol is lakik a hibrid.- magam sem értem miért lettem hirtelen ilyen bőbeszédű de valahogy éreztem, hogy ezt most meg kell osztanom a boszorkánnyal.
Mert van egy olyan érzésem, hogy Marcel pusztán csak kihasználja a lányt és a mérhetetlenül nagy erejét. Sőt... inkább csak az erejét és a gyermeki észjárását.
- Velük élek. De kimondta, hogy megbízok bennük? Amúgy is... jobb ha erre te is odafigyelsz, mivel -ha az információim jók-  Marcel volt Klaus legjobb kisdiákja. És ez idő alatt rengeteg mindent eltanult/eltanulhatott tőle.- jegyeztem meg egy cinkos kis mosollyal az arcomon. Le sem tagadhatnám, hogy élvezem a szituációt.
Kezdetben nem az volt a célom ezzel, hogy elbizonytalanítsam... csak szórakozni akartam, de mostanra ez is egy jó kis hobbynak számított. Amúgy is... unalmasak itt a napjaim. Néha kijár egy kis ilyenfajta szórakozás.
- Első kérdés...- mutattam az ujjaimon az adott számot.
- Mi a fenéért hiszel Marcelnek és hagyod, hogy egy padlásra rejtsen hercegnő? - kérdeztem tőle kíváncsian. Azt hiszem egyből sikerült a lényegre tapintanom...

I gazság szerint cseppet sem lepődtem meg rajta, hogy utálja a titkokat és egyébként is egyenes „embernek” tűnik. Bármennyire egy vérfarkas természetfeletti valahol tudat alatt mindenki vágyik egy normális életre és megint csak az jut eszembe, hogy én semmi mást nem akarok csak elérni azt, mikor eljön a nap és végre mágia nélkül szabad lehetek. Azonban úgy érzem ez a nap soha nem jön el. Mondanám, hogy csalódott leszek, dühös és haragom még talán a világot is beterítené, de nem jutnék vele előrébb. Egy lépést előre… Két lépést hátra… Mint valami buta társasjáték.  Ha belegondolok, akkor a világot és a döntéseinket is egy ehhez hasonló csiki-csuki játékhoz tudnám hasonlítani. Mert, mint a malomban egyszer megvan az aduászod, majd egy rossz, egy téves lépés következtében kinyitsz. A másik fél kapva kap az alkalmon és behúzza a fekete kis korongot ezzel pedig aláírja neked a halálos ítéletet.  Ám mielőtt vége a játéknak bevetsz mindent, hogy sikerüljön, de az ellenfeled piszkos játszmába kezd és elkezdi meghiúsítani minden egyes tervedet.  Mielőtt megkapnád, az utolsó tőrdöfést feleszmélsz, hogy csaltak ellened, de már késő a játszmát elveztetted. Itt van az a pont mikor feladjuk. Én is feladnám, de nem tehetem. Tudom, hogy egy forduló mit sem ér, hiszen nem egy nap alatt lett a világ sem.  Ezért aztán következő csatákba elegyedünk. Mikor pedig a vége közeledik el dől, hogy kinyeri meg a háborút, ha pedig rajtam múlik minden követ megmozgatok azért, hogy a győzelem az enyém legyen. Nem tud semmi és senki eltántorítani. A hatalom… mindenkit tönkre tesz. Úgy érzem, hogy lelkileg tönkre mennek a hatalom éhségbe, a tudat megőrjíti őket. Valahol félek azért, hogy ez velem is megtörténik, de elhatározásom pontos és célba érek, bármi történjék.
A farkas lány magabiztos hangja tudatta velem, hogy elkalandoztam, hozzáteszem már megint…  Ám érződött a feszültség a levegőben, aminek az lett a hatása, hogy azonnal választ adtam kérdésére.
- Jöttöm célja egyenlőre legyen lényegtelen, nem akadhatunk le ilyen jelentéktelen dolgokon, úgy hiszem köntörfalazás nélkül tudom mondani, hogy majd mindenre fény derül számodra miután elmentem innen.  – Normális hangnemmel válaszoltam első, inkább kijelentésére, mint sem kérdésére.
- Gondoltam hidd el én ugyan nem kövezlek meg érte,  csak jobb, ha tudod mivel állsz szemben és itt nem magamra céloztam sokkal inkább néhány ősire, akikben nem ajánlatos megbízni. Nos ami azt illeti, nem igazán csinálok mást, mint figyelek és talán még örömömet is lelem a sok információ átvizsgálásában.  – Keresztbe fontam magam előtt karjaimat így kinyilvánítva és nyomatékosítva szavam legapróbb hitelét is.
- Rendben van, nem most ejtünk szót a kis, nagy problémádról… Ugyan mégis mit szeretnél rólam tudni? Nem elég, hogy itt állok előtted? Más nem igazán látott még testközelből, persze akinek nem kellene. De mivel úgy látom nem igazán bízol bennem, ezért  kérdezz. Én pedig eleget teszek előbbi kérésednek és szép sorjában válaszolok, minden egyes kérdésedre. – A pimasz mosoly nekem is felcsúszott arcomra, ám különösebben nem zavartattam magam. Helyet foglaltam a farkas lány mellett és vártam a kérdés áradatot. Hiszen minden bizonnyal mindent tudni akar rólam, azonban nem adom ki magam egykönnyen. Azt hiszem így is többet mondtam, mint amit kellett volna

T alán mindenki azt hiszi, hogy naiv vagyok és elhiszek minden szóbeszédet, ami erre-arra terjeng a levegőben.  Mivel hozzám is eljutnak a légből kapott pletykák vagy éppen igazságok ráadásul nagy unalmamban még a végére is szoktam járni… akkor nem nevezném magamat hiszékeny kislánynak, akinek ha mondanak valamit azonnal el is hiszi. Már nem ilyen világot élünk. A boszorkányok kiöltek belőlem minden bizalmat. Nem tudok egyenrangú partnerként fordulni egyes személyekhez, az emberekhez. Megszűnt… csak is akkor vagyok hajlandó elfogadni egy személy közeledését, ha az kivívta a bizalmamat. Amit lássuk be elég nehéz megszerezni. Talán még Marcelnek sem adtam oda lelkem egy azon részét, ami feltétel nélkül megbízik benne. Egy ember, illetve vámpír nem is akármilyen vámpír az kinek teljes egészében neki adtam feltétlen barátságom és a hozzá tartozó minden erényt, amit csak egy számodra közel álló személynek adhatsz.  A családomban is csalódtam és még jó néhány emberben, boszorkányban. Már csak az lepne meg, ha valaki őszinte támaszt nyújtana, és nem tenne keresztbe, nem verne át. Ám, mint mondtam a hírek gyorsan röpülnek, így minden eljut hozzám is. Viszont, amit most halottam az teljességgel kizárt és lehetetlen.  Nem fordulhatott elő ilyesmi. De ahogy halottam van neki valóság alapja. Még nem mertem megkérdezni Marceltől, hogy mi az igazság, bár úgy gondolom nem is fogom.  A tények szerint, ami szerintem hazugság még is van bennem egy olyan dopping, hogy minden áron ki akarom deríteni, igaz-e a pletyka… vagy valóban csak egy kitaláció. Hiszen a negyedben élőknek az évek alatt, a sok borzalom után eléggé… fanyar ízlése lett. Nem válogatnak a módszerekben, így hab a tortán, hogy  bárki bármit kitalálhat, ami inkább csak egy fajta pánikot kelt és zsigereiben óhajtja kiiktatni már csak azt a célozgatást is, hogy mi van ha… Aki viszont itt nőtt fel, az tudja, hogy az ilyen vészjósló momentumoknak ára van, és az igazság ebben az esetben a legkézenfekvőbb dolog.  
Nincs más választásom, ha tudni akarom akkor kiderítek mindent én magam. Mióta kiszökök a "cellámból” ez csak egy kis vérpezsdítő séta… legalábbis azt hiszem, szinte igénylem, hogy valami rosszat tegyek, ami alapjában véve nem rossz csak az ilyet nem igazán díjazzák az én esetemben. De nem vagyok kislány egy erős … fegyver lennék… vagy micsoda… Tudom, hogy céljai vannak velem a vámpíroknak és nagy sajnálatomra ebbe a kategóriába bele tartozik Marcel is. Fel a fejjel Davina. Amire most készülsz az tényleg csak a te érdekedet képezi… Legalábbis azt hiszem. Minden szavamnak van egy ellentéte, amit bár nem mondok ki, sajnos érezhető és gondolataim központjában motoszkálnak. Ez pedig csak egy elemi okból kifolyólag van… még pedig abból, hogy mindennek két oldala van… Most nem foglalkozhatok ilyenekkel. Céltudatos vagyok és minden kérdésemre választ fogok kapni, ha rajtam múlik.
Így indultam el arra a helyre, ahova legszívesebben sosem tenném be a lában, de persze nekem is vannak hátsó szándékaim egy bizonyos személlyel…Hát megtörtént, álltam és csak bámultam… Micsoda hatalmas ház.  Nem értem, hogy képes egy érzéketlen ősi hibrid ilyen pompát építeni maga köré. Ha jobban bele gondolok nem is nagyon érdekel csak próbálom elterelni mindennel az igazi célomat. – Úgy gondoltam inkább beteszem a lábam és ezzel még jobban okot adok annak, hogy majd, ha létezésemről tudni fognak, hogy is mondjam… gyűlöljenek? Nem ez enyhe kifejezés. Határozottan indultam meg a nappali felé, ám ezt az előbbi mozdulatsorozatot megtörte az a jelenség, hogy hangokat halottam nagyon is közelről. Azonnal a hang irányába kaptam fejemet és nem csalódtam, úgy volt mint ahogy azt én elgondoltam. Egy terhes vérfarkas lánnyal találtam szembe magam.
- Nem csalódtam sokat. Valóban úgy volt, ahogy azt elképzeltem. – Hangom cinikus volt, valahol éreztem azt a hatalmas erőt, ami a lányból árad, de nem vérfarkas energia, hanem boszorkány… Szinte elrettentő jelenség volt, de nem adtam tudtára, hogy megrázott az a… Nem hiszen ez képtelenség. Mindenképpen utána fogok nézni. Valami magyarázat biztos van, amit nem óhajtottam  megkérdezni tőle.
- Nem tartod egy kicsit rossz ómennek, hogy pont egy ezer éves ősi hibridbe gabalyodtál bele… ilyen szinten? – Stílusom nem sokat változott, de egy kicsit visszafogtam magam és próbáltam nem mindent neki vágni, hiszen tudom milyen érzés, mikor valaki a saját hibájának issza a levét, de nem tetszésemet eléggé kinyilvánítottam, végig vezettem rajta pillantásomat, majd szemem egy ponton állt meg, a hasán. Bár még nem látszik annyira, de mivel sok mindent megérzek ezért ez számomra nem kérdés.  Az igazság pedig mindenki számára fájhat…
- Davina vagyok! Itt volt az ideje, hogy egy kicsit megismerjük egymást. Gondolom nem vagy valami, boldog a mocsaras dologtól, farkasok, hold…  tudod mire gondolok és legfőképpen egy ős, kinek gyermekét a szíved alatt hordod.  Szerintem egy más segítségére lehetnénk. – Lelkem legmélyén tudtam, hogy nem sok eredményt hozhat ez beszélgetés már csak koromból ítélve sem. Más nem hiszem, hogy képes lenne ilyen határozottsággal kiállni egy várandós farkas elé és ilyen komoly témáról faggatózni, beszélni. Valójában már el is felejtettem valódi célom, valami jobb terv kezd körvonalazódni fejemben. Már csak az áhított csodának kell megérkeznie, ami jelen pillanatban egy általam a negyedből száműzött faj, egy farkas kezében volt.