Na jó, ennél azért sokkal jobbnak gondoltam a belépőmet. Elsőre még nem sikerült eldöntenem, hogy a nevetés azt jelzi-e, hogy elnyertem a nemes kisasszony tetszését, pukedli és az a néhány odavetett szó viszont meggyőz arról, hogy ennél azért nyújthattam volna jobb teljesítményt is. Vagy csak ezeknek a lányoknak már semmi sem jó, ami többet visel egy bőr ágyékkötőnél és nem csupa izom? De az is megeshet, hogy én értékelem alul a helyzetet. Majd a következő pár percben kiderül, bár a merészebb ruhát viselő lány szabadkozva távozása nem sok jót sejtet. De mentsük, ami menthető!
- - De hisz ketten is észrevettünk! –Szólok a távozó lány után. Aztán megnézem magamnak a csinos hátsóját, mielőtt még eltűnne a sarkon, legalább ennyi örömöm legyen.
- Ilyen rossz társaság vagyok? Remélem, nem előlünk menekül. . –A fejemhez nyúlok, hogy gondterhelten megvakarjam a fejem búbját, de rájövök, hogy sisak van rajtam, így meg legfeljebb a körmeim köszörülhetem a fémen.
- - Amúgy a te jelmezed se semmi, gondolom nem délután dobtad össze a sufniban. Biztos borsos árat kértek érte a kölcsönzőben.

Nem az az első, hogy valaki nem ismer rám, szóval meg sem lepődtem, amikor Elena azt mondta, hogy nem tud beazonosítani, tényleg. Nekem nem igazán van kedvem bulizni, még annak ellenére sem, hogy ő ajánlja fel, szóval szerintem vissza fogok menni a hotelbe hamarosan. Közben megérkezik egy fiú, akinek nagyon ember szaga van, s mostanában nem nagyon tudom irányítani magamat, így van még egy okom arra, hogy gyorsan elhúzzak. Nagyon furfangos embernek tűnik ez a fiú, hisz fel is ajánlotta nekünk, hogy megvéd minket a vámpíroktól, de attól tartok, hogy inkább magát kéne megvédenie és nem mást. Még mindig nem tudom, hogy mit mondhatmék, de ha már Elena is mosolyog, hát én sem teszek másként. Szerintem látszik rajtam, hogy egyáltalán nincs kedvem itt lenni, szóval nem is tudom, hogy miért jöttem ide. Nagyon jól esik, mikor Elena többször is megdícséri a ruhámat, ami egyáltalán nem az én stílusom, de legalább jobb kedvre derít ezzel is. - Hát Elena, örülök, hogy tetszik a ruhám, bár nem igazán az én stílusom, és ne haragudj, de nem sok kedvem van, bulizni, inkább haza fogok menni. - Mondtam neki, s a mosoly úgy tűnt el az arcomról ahogy ráment, azaz hamar. Közben a fiút is köszöntenem kéne, ebben nem tart vissza semmi. - Szia, ismeretlen iú aki meg akar védeni a vámpíroktól, de nem igazán félek tőlük, mert tudod egy harapásom és nekük annyi! - Mindössze csak ennyi hozzáfűznivalóm volt a fiú mondandójához, most már tényleg úgy érzem, hogy jobb lesz ha elmegyek. - Ne haragudjatok, de tényleg semmi kedvem itt jópofizni a bálon itt mindenkinek, mert úgyis csak kevesen vesznek érszre. Jobb lesz nekem otthon a hotelben, szóval sziasztok! - Nem igazán adok időt nekik arra, hogy bármit is mondjanak nekem, mert ahogy búcsút mondtam, el is tüntem.

Hogy miért jöttem el Mystic Falls kicsiny városába ezen a szép tavaszi napon?  És pláne miért Középfölde egyik harcosának öltözve? Ha megkérdeznek biztosan azt mondanám,hogy szórakozni, de igazából magam sem tudom. Nem mintha nem tűnne jó mókának egy beöltözős buli, de még számomra is őrültségnek tűnik New Orleans-ból egészen idáig leautózni egy kis szórakozásért.  De elég az elmélkedésből, még lekésem a legcsinosabb macák érkezéséről! Kiszállok a kocsimból és a gimnázium felé indulok. A jelmezem nem a silányabb darabok közül való, borsos árat fizettem azért a kölcsönzőnek, hogy most tetőtől talpig páncélban, pisztoly helyett karddal az oldalamon sétálhassak be az iskola kapuján. Biccentek pár embernek menet közben, mintha ismernék itt bárkit is. Belépek az épületbe és elindulok, hogy felmérjem a terepet. Szépen, komótosan, most nem sietek sehova, mintha tényleg az iskola őrségének tagja lennék, vagy valami, még a kezem is a kardom markolatán nyugtatom, mindenre készen. A folyosón két lányba botlok, egy igazi hercegnőbe és egy legalább annyira csinos, de jelmeznek csakugyan nehezen nevezhető ruhát viselőbe. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem vagyok érte is rögtön úgy oda, mint hajótörött a szárazföldért. Még pont elcsípem a beszélgetésük utolsó pár szavát.
- Hello hölgyeim! Akarom mondani: állok szolgálatotokra. – Meghajolok a jobb összhatás kedvéért.
- Amíg itt vagyok nem kell félni a kint tanyázó vámpíroktól. –Mondom, mert befelé jövet vámpírnak öltözötteket is láttam.

Mikor nekimegyek a lánynak kissé elszégyellem magam, hogy milyen figyelmetlen vagyok, de nem megyek tovább, hanem inkább bocsánatot kérek. - Ohh ne haragudj kissé figyelmetlen vagyok mostanában. Elena? - Mikor ránézek a lányra akkor látom, hogy Elena az, s egy kissé meg is ijedek, mivel nem gondoltam volna, hogy ő lesz az az ember akinek ma elsőként nekimegyek. Most már tényleg nagyon szégyellem magam, így is eléggé fura a viszonyom vele. Nem is tudom, hogy mit mondhatnék, de aztán amikor elkezd ő beszélni hozzám, teljesen olyan mintha nem is tudná, hogy ki vagyok. Mintha semmi sem történt volna és nem is mondtam volna el, hogy mi ketten testvérek vagyunk, amit amúgy szerintem el sem hitt. Azt mondta rám, hogy csinos vagyok, aztán ugymond belém szúr, hogy ez egy jelmezes bál. Igen tudom, hogy ez egy jelmezes bál, de semmi kedvem bohócnak beöltözni, szóval jó ez a sima merészebb ruha is - Ohh, hát köszi. - Mosolygok rá, de komolyan alig jön egy szó is a számra. - Igen tudom, hogy ez egy jelmezes bál, de nem akarok úgy kinézni mint egy bohóc, szóval inkább maradok ennél a ruhánál. Tényleg ne haragudj, hogy neked mentem, csak eléggé máshol jár az agyam, azt sem tudom, hogy mit keresek itt. - Most már tényleg ennyi volt, ennél többet ha akarnék sem tudnék mondani, mivel ő Elena, és a testvérem ha minden igaz. A ruháját megemlítve, nagyon különlegesen néz ki, bár én tálom az ilyen jelmezeket, soha nem venném fel, de rajta nagyon jól áll.

Ma bál lesz a suliban én meg elmegyek. Párom nincs, de talán így szerezhetek barátokat, mert abból nem sok van, sőt szinte egy sincs. Nem tudom, hogy velem van-e a baj, vagy másokkal, de inkább velem. Elenának elmondtam, hogy testvérek vagyunk, de nem tudom eldönteni, hogy most örül-e neki vagy nem. Előkészítettem a ruhámat, bár egyáltalán nem jelmez. Vadabbnak nézek ki, mint amilyen szoktam lenni, szóval remélem, hogy ez mindenkinek elegendő lesz. Egy hotelban élek, ami eléggé jól néz ki ahhoz képest, hogy hotel. Felvettem a ruhámat, aztán kis sminket tettem magamra. A hajam be van göndörítve. Ezután kimentem a szobámból és elindultam a suli felé. Tudom, hogy mehettem volna egy könnyed suhanással, de mégis a sétát választottam. Mystic Falls utcáiban van valami nagyon különleges, ami egészen tetszik nekem. Késöbb amikor odaértem a suliba, bementem aztán a folyosókon kezdtem sétálni, s ekkor véletlen nekimentem valakinek.