Hát igen, ő is pasiból van és vámpírból is. Mindig is utáltam a pasikat, valahogy soha nem sikerült megértenünk egymást. Természetesen azt gondolhattam volna, hogy nem tanulásért jött ide, hisz' én is csak azért jöttem, hogy valamivel eltöltsem a szabadidőmet, amig azon dolgozom, hogy végre legalább az egyeten családtagomal normálisan beszélni. Dalen azt hiszi, hogy Klaus miatt jöttem ide, de vele még véletlen sem akarok találkozni, ha már nem kötődöm hozzá minek nyaljam a seggét éjjel nappal? Még mindig mosolygok közben és őt nézem majd meg is szólalok - Ohh oké, ha már iylen öreg vagy szivecském, akkor gondolom, hogy unalmas is neked már a sulis élet, igazából én is unom szóval nem tudom, hogy mit keresek itt. Viszont a piát na azt én is szeretem, de azért nem akarom a fél sulit megzabálni, szóval azt már rád bízom. Klaushoz már nem kötődöm, már rég óta nem szerencsémre, mert utálom ha valakinek a "seggnyalója" vagyok. Szóval hallottál, hát igen imádok hallgatózni, de amúgy csak véletlen hallottam meg ezt, most tényleg! Szóval most hogy már hivatalosan is sulitagok vagyunk, mit fogunk csinálni? - Nézem még mindig őt.

Hát igen rájött, hogy tudom, hogy mi is ő, de legalább mostmár nem néz totál hülyének. Nagyon rendes fickónak tűnik, de tudom, hogy nem bízhatok itt senkiben, csak Elenában, akinek még el sem mondtam, hogy testvérem vagyunk. Na mindegy, azért eléggé bejön nekem ez a fiú, bevallom, hogy mindig is szerettem a vámpírok csábító udvariasságait. - Úgy látom, hogy nagyon szépen belelátsz a fejembe, ha ilyen könnyen rájöttél arra, hogy tudom micsoda vagy te! Én egy hibrid vagyok szóval jóval erősebb vagyok nálad. Mondd csak mit keresel te itt akárhány évesen egy suliban? Nem jártad ki már elégszer? Amúgy meg hallottam, amikor megigézted az igazgatónőt, már onnan is rájöttem! -  Gondolom ezzel vilásan kifejtettem neki mindent amit csak tudtam. - Szóval Dalen, mondd csak mióta vagy te Mystic Fallsban? - Miközben felteszem a kérdést szembefordulok vele, mivel ő szépen beült a hátam mögé.

Néha én is komolyan elgondolkodom azon, hogy minek egy suliba ennyi hülye papír, tök fölösleges az egész. Ha minden igaz ő is új ebben a suliban akárcsak én, de úgy tűnik, hogy nem csak jól néz ki, hanem udvarias is. - Te mindenkivel ilyen udvarias vagy? - Kérdezem tőle, miközben még mindig széles mosollyal nézek rá. - Igen, én is új vagyok errefelé, csak nem rég jöttem a városba. Amúgy itt születtem Mystic Fallsban csak ide-oda elkóboroltam, mert tudod unalmas az élet és ki kell élvezni minden egyes percét! - Nem fura, hogy ennyit kérdezősküödik, sőt szinte biztos vagyok, hogy azért csinálja, hogy megtudja vámpír vagyok-e. A kezén látom a napgyűrűt, de úgy teszek mintha egy átlagos emberke lennék, pedig egyáltalán nem vagyok az. Ez egy suli és emberien kéne viselkedni, legalább látszólag, bár azt hittem, hogy letépem ma az igazgató fejét, de nem szabad ilyet csinálni. Így is már túl sok úgy nevezett "állattámadás" volt itt a városban és ilyet már nem sokáig hisznem el az emberek. - Na és te, mi járatban ebben a városban? Te honnan jöttél? - Bombázom én is a kérdésekkel ha már itt vagyunk azért jó lenne ezt-azt megtudni róla, hogy miért is jött ide, és vajon mi dolga lehet itt egy újabb vámpírnak?

Idejöttem Mystic Fallsba, hogy az utolsó családtagomat megtaláljam, erre hol vagyok? egy iskolában. Soha nem volt alkalmam normálisan kijárni a sulit, bár egyes emberek ölni tudnának azért, hogy kihagyhassák egy életre a sulit, de nálam valami mégis más, én szeretem. Nemrég jöttem ki az igazgatóiból és mivel semmi kedvem nem volt ötmilliárs papírt beszerezni ezért az igézéssel értem el a célomat. Épp a szekrényem felé indulok, amikor belebotlok egy fiúba, aki néhány papírt, vagy nem is tudom mit tart a kezébe, vagyis már csak tartott, mert ahogy nekimentem azok mind széthullottak a folyosón. Valószínű, hogy óra van, mert kettőnkön kívűl egy árva lélek sincs azon a hosszú folyosón. - Ohh, ne haragudj, kissé figyelmetlen vagyok. - Kérek tőle bocsánatot, mert mostanában tényleg minden olyan fura körülöttem, mármint állandóan figyelmetlen vagyok és csak néhány emberrel tördöm, bár olyan sokkal nem tudok, mivel még barátaim sincsenek. - A nevem Jackie! - Most hogy már bocsánatot kértem, széles mosollyal mutatkozom be neki és megjegyzem a fiú egész jóképű, a másik megjegyzésem pedig az, hogy az első napom a suliban másképp kéne kezdődjön és nem úgy, hogy áhh nekimentem egy pasinak aki tök jól néz  ki. Na de mindegy, ez is csak velem történhet meg, de legalább addig is nem unatkozom amíg beszélek valakivel, már ha egyáltalán hozzám fog szólni, de remélem nem haragszik. - Úúú már majd elfelejtettem, segítek felszedni a papírjaid. - Lassankán elkezdem a földről felszeni a papírokat amik az én kalandozásaim miatt repültek össze-vissza a folyosón, majd a kezébe adom és most már hagyom, hogy legalább egy szót szóljon ő is és ne csak én dumáljak, meg mondjam itt ezt a rakás hülyeséget.