Elijah Mikaelson & Stefan Salvatore

"Semmit sem tudsz, de mégis elítélsz.. nagy dicsőség!"

Lenyomva a kilincset kinyitom egy kis résnyire az ajtót. Nem nézek Elijah felé, sőt nem is várom, hogy bármit is mondjon.. eleve nem miatta jöttem ide, sőt.. nem is a drága Hayleye miatt! Érkezésem oka egyetlen egy indok, melyet felejtéssel akartam eltüntetni, de nem egészen ment így.. Klaus csak az érzelmeket törölte ki ezzel kapcsolatban, míg magát az emlékekkel telt képet bennem hagyta.. Meghallom nem sokára Elijah szavait, és legszívesebben fogva magam itt hagynám, hogy hagyj beszéljen magának, de nem teszem.. Az ajtót nézem, mely ugyan nem ad sem nyugalmat, sem békét, sőt még emléktörlést sem, pedig néha tényleg jól jönne.. Szívembe nyíllal az, amit mond, miszerint nem tudja miért vagyok itt, és ezt kifogja deríteni.. Tovább hallgatom a többi szavát is, melybe árnyaltan máshová akarna küldeni, meg hogy fékezzük magunkat.. mégis kinek képzeli magát? Dühöm rohamosan kerít hatalmába, és kicsit sem fékezve magamat fordulok vissza felé. Tekintettem agresszívan hat, és olyan szinten látszik rajtam a düh, hogy menten neki is ugorhatnék, de nem.. Mit tud ő mégis az életemről? Mit tud ő.. a szenvedésről? Egyáltalán mit? Szívesen elcserélném az életemet az övévvel, mert ő neki sokkal jobb, mint nekem..
-Mond, drága Elijah, mégis kinek képzeled te magadat?-Hangom gúnyos hanglejtéssel szólal fel.-Kiakarsz innen tenni, amikor semmi jogod hozzá! Ezek után szabályokat állítasz fel nekem, mert neked úgy tartja a kedved, és még te akadsz ki azon, hogy miért vagyok ebben a rohadt házban, vagy hogy mi okkal érkeztem!-Immáron üvöltök vele szemben, és kicsit sem zavartatom magamat a társaságában.-Nos ha annyira akarod tudni, akkor miért is ne.. elmesélhettem végül, mert ez egy olyan boldog sztori, avagy legyen történet..-Mondom cinikusan, majd végül megkomolyodom. Erőtlenül dőlök neki az ajtónak a hátammal, ahogy újból felidézem azt az emlékképet, még szerencse, hogy nem érzek ezzel kapcsolatban mit se már..
-Az, akit szerettem elhagyott.. a bátyámat választotta.-Hangom szelídebbé válik, és tekintettem magam elé réved.-Úgy döntöttem aznap este, hogy Silas holtestét a tóba dobom, mert ugyebár Bonnie tett rá egy varázslatot, amellyel elzárta.. de nem sikerült.-Lehajtom a fejem, és a padlózatot nézem.-Életre kelt, és ahelyett, hogy ő került volna le.. én kerültem.-Hangom halk suttogássá válik, de pontosan kitudja venni a szavaim.-Bedobott a tó mélyére bezártan egy széfbe, és én több hónapig ott tartózkodtam lent! Nem volt sem fény, és sem levegő.. nem volt semmi ott lent, csak szenvedés, és kimondhatatlan kín. Megfulladtam, meghaltam, majd magamhoz térve minden kezdődött előröl. Szervezetemből elfogyott a levegő mennyisége egy rövid idő után, majd a vér is.. tova tűnt. Az, amit megéltem szörnyűséget.. nyomott hagyott bennem, Elijah, és ha azt hiszed, hogy tudod milyen az, amikor ezt éled meg tévedsz.-Pillantok rá.-Több hónap után kiszedett onnan egy ismeretlen nő, mert ugyebár senkinek sem tűnt fel a hiányom.. egy idegennek többet értem..-Veszek egy mély levegőt.-Azért jöttem tehát ide, mert a kiszabadulásom utáni napokban rám tört a gyötrelem.. józanságomban is azt láttam, hogy még mindig lent tartózkodom, és szenvedek, ezért tehát megkértem Klaust, hogy törölje ki belőlem ezt, mert már nem bírtam épp elmével.. és ő megtette nekem ezen szívességet, bár csak az érzelmeimet vette el.. Szóval amiért ezt megtette tartózom neki, és nos hát.. tessék örülj megtudtad ezt a nagy kíváncsiságod általi hírt! Boldog vagy? Remélem igen!-Hangom cinikussá válik a végére.-Nos tehát így ítélj előre el.. így, hogy csak annyit szeretem volna, hogy normális legyek.. és ne aggódj eltűnök ebből a drága házadból keresve magamnak egy másikat.. Nem fogom zavarni a fajtádat, mert én egy brutális szörnyeteg vagyok.. és még ki sem kapcsoltam, de már az vagyok persze.. na se baj.. További jó életet!-Egy hirtelen mozdulattal lököm el magam az ajtótól, majd kinyitva azt kilépek rajta, és felmenve a szobámba bezárkózom, aztán a naplóimat egyesével vágom neki a falnak.. Elegem van! Elegem!

Játék Vége!
// Köszöntem a játékot

Elijah Mikaelson & Stefan Salvatore

"Te nekem ne mond meg, hogy mit tegyek, és hogy hol legyek, hisz semmi közöd hozzá..!"

Miért kegyetlen az élet? Miért űz játszmát velem? Minek vesz el mindent.. tőlem? S miért ad olyan érzelmeket, amelyek belülről tépik szét a lelkem? Ragadozó vagyok, egy kegyetlen gyilkos, de a bensőm képtelen elviselni a bűntudatot, a fájdalmat, és a kínt, amelyet az énem okoz. Embereket ölök - ártatlanokat - , akiknek nem kellene meghalniuk, de én mégis a halálukat okozom, mert képtelen vagyok leállni.. egyszerűen nem megy. Lerakom a kávés poharat, míg tekintettem csak az asztalt nézi.. Eltolom magam elől az italt, miközben a kezem megremeg. Ismét átjár az érzés, mely oly annyiszor jelen van bennem. Így fogom szenvedéssel leélni az életem? A poklok poklát fogom érezni? Tekintettemet lassan emelem meg Elijahra, akinek hallgatom a szavait, melyek talán jogosak lehetnének, de nem ismer.. és nem miatta vagyok ebben a városban sem. Én nem ölök akárkit.. én emberekkel végzek, akiknek elveszem a vérüket, akiket darabokra szaggatok, és akik általam lesznek újra össze téve.. Hirtelen fordítom el a fejem az ablak irányába, és ezáltal nem nézek a férfira, aki voltaképpen jelenleg fenyegetni próbál, bár nem értem minek.. Semmi gondot nem jelentek erre a rohadt városra nézve! Miért akarnék ártani én Hayleynek? Vagy egyáltalán, hogy esik nekem..? Azt hiszi olyan könnyű volt ott hagyni mindent? Azt hiszi tudja min megyek keresztül, vagy hogy ki vagyok? Ha igen, akkor téved, de nagyot!
-Én..-Hangom elcsuklik, ahogy halk suttogásban tör fel. Fejemet lehajtom, és a padlózatot bámulom, mintha az sokat segítene jelenleg rajtam. Veszek egy mély levegőt, és bár nem nézek rá, de beszélni kezdek.-A saját döntésem volt.. és képzeld el nem vagyok az, akinek gondolsz.-Suttogva mondom magam elé a szavakat, ahogy felállok végül a székről, és a pulthoz sétálok, hogy megtámaszkodva megálljak.-Igazad van.. a te házad, szóval.. elnézést, hogy próbáltam kedves lenni. Elnézést, amiért ott hagytam azt az átkozott Mystic Fallsot!-Hangomat megemelve közlöm ama bocsánatkérésemet.
-Nem nyúlok Hayleyhez, sőt senkihez egy ujjal sem, aki hozzád tartózik.. nem is értem, hogy miért tőlem félted.-Megrázva a fejem fordulok felé, de nem nézek rá.-Jól jegyezd meg, Elijah! Én innen sehová nem megyek, ha akarsz menj el te, de én nem fogok.. soha többé nem megyek oda vissza.-Szavaim kegyetlenül csendülnek fel, határozottan, és egyben felemelten.-Ha akarsz tessék dobj ki, vagy vigyél vissza oda, de akkor is visszatérek akármit csinálsz.. Klaus miatt vagyok ebben a házban, szóval még mielőtt bármit is terveznél előtte beszélj vele.-Hirtelen indulok meg az étkezőből kivezető ajtóhoz.-Fogalmad sincs róla ugye, hogy miért csináltam ezt, igaz? Akkor meg hagyj békén, vagy próbáld ki az életem..-Hangom elhalkul, és így nyomom le az ajtó kilincsét..

Elijah Mikaelson & Stefan Salvatore

"Megesik, hogy olyan valaki is él a házban, akire nem is számítasz.."

A napfénye besüt az ablakon át, és így világítja meg konyha helyiséget, mely ezáltal a világosságban úszik. Nos mondhatnám, hogy ez engem csodálattal tölt el, de akkor nagyot hazudnék, mert őszintén egy kicsit sem érdekel.. sőt leginkább érdekes módon nem azért jöttem le, hogy bármiféle gyönyörködtető nap ragyogásban legyen részem, hisz ha erre lett volna szükségem, akkor a szobámban is van ablak.. Jól esően iszogatom a kávét, míg egy igencsak érdekes személy jelenlétét tudhatom végül magaménak. Hazudnék, ha azt mondanám kedvelem, és olyan nagyon jó viszonyt ápolunk.. bár a mi kapcsolatunk eléggé - hogy is mondjam? - összetett, hisz hol jól megvagyunk, és ennyi, míg máskor gyűlölöm a másikat.. viszont amíg itt lakom addig egy kicsit sem szeretnék zűrt, avagy káoszt. Végig pillantok a férfin, majdan hellyel kínálom, és intézek is hozzá néhány szót.. első kérdésén meg sem lepődöm, sőt azon sem, hogy ennyire döbbent arcot vág. Megvárom, míg helyet foglal, és úgy nézek a szemeibe, mely kérdően vizslat engem várva a választ a kérdésére.. Rendben van, hogy itt él, meg minden, de hogy ennyire le van maradva az eseményekkel? Végül is hamar le lehet ezen részt tudni.
-Jogos kérdés volt, Elijah.-Mondom komolyan, míg megfogom a vértasakomat, és lassan felbontom.-Nos.. lényegében úgy történt, hogy egy apró incidens történt Mystic Fallsban velem, és mivel elegem lett az ottani környezetből, sőt mindenkiből, ezért úgy döntöttem, hogy New Orleansbe költözök. Klaus segítségét kértem, aki cserébe a valódi énemet kérte, amit meg is kapott, és most itt élek.-Mondom komolyan, és egyben őszintén.-Szóval.. most már itt élek veletek..-Vonok vállat, és iszom a vérből.-Egyszóval csatlakozom a Mikaelson családhoz, a hibridekhez, és Hayleyhez, aki közben gyereket is vár.. Remélem nem okoz gondot az ittlétem, ígérem rövidre fogom, és keresek valami.. házat. Addig is meghúzom magam..-Meghúzva a tasakot elfogyasztom belőle a vért, majd felállva kidobom a kukába az üres tasakot.
-Jó étvágyat ahhoz.-Mondom a vértasakra célozva, ami előtte hever - na meg egy kávé is van még ott neki, ha kéri - , míg a kezembe veszem a kávés csészét, és újabbat iszok a forró italból, közben meg helyet foglalok ismét, és az asztalt nézegetem, mint fő nézni valót..

Elijah Mikaelson & Stefan Salvatore

"Nos megesik, hogy nem várt személlyel találod szemben magad.."

Reggel 5 óra környékén járhat az idő, amikor hirtelen megébredek, és szinte kapkodom a levegőt.. Álmomban rengeteg embert téptem darabokra, sok volt a vér körülöttem, és még több volt az áldozat.. A bűntudat olyan szinten tudatosul bennem, hogy öröm, ha még van kedvem életben lenni. Egyszerűen, hogy vagyok erre képes? Hogy tudok egy szörnyeteg lenni, aki áldozatok ezreit hagyja maga után? Megrázva a fejemet ülök fel, és ezt követően felhúzom a mellkasomhoz a lábaimat, majdan kezeimet rátéve hajtom oda a fejemet. Kifújom a tüdőmben tartott levegőt, és próbálok valami igazán egyszerűre összpontosítani, csak hogy ne érezzem belülről ezt a széttépni akaró érzést, mely már olyan szinten felemészt, hogy a bensőm kezdi feladni. Fáj.. kegyetlenül fáj, és az egészben az a legszörnyűbb, hogy önmagamtól művelem ezt. Amíg emberi vért fogyasztok semmi probléma, de amint ezt abbahagyom, és eltelik egy kis idő előtör bennem ez az átkozott bűntudat. Mit meg nem adnék azért, hogy ez megszűnjön.. Klausnak talán igaza van abban, hogy ez az énem adja meg az eredeti valómat, de koránt sem hiszem, hogy ez az élet azzal párosítva jó, hogy.. kín. Egy lassú mozdulat sorral lököm el magam a jelenlegi helyzetemből, és csúszok az ágy szélére, ahol a lábamat a talajnak érintem, majdan óvatosan felállok, és megindulok a ruhás szekrény felé. Végül megállva előtte kinyitom azt, és végig böngészem a ruháimat.. nadrágok, pólók, pulóverek.. Kiszedek belőle egy sötétszürke hosszú ujjú felsőt, amihez társítok egy fekete nadrágot, és egyéb lényeges dolgot, majd átöltözök. Nem siettem el a dolgot egyáltalán sem, hisz nem érzem szükségességét, hogy rohanjak.. a koszos dolgaimat összeszedve beviszem a fürdőben található kosárba, majd visszamenve a szobába megigazítom az ágyat. Gondolataimba mélyedve indulok meg végül le az emeletről, hogy a konyhába menjek.. ahol ugyanis készítek kávét. Ott hagytam mindenkit.. képes voltam megválni azoktól, akik ezidáig fontosak voltak nekem.. de ezt csak maguknak köszönhetik!
Megfogok egy tálcát, amit a konyhai pultra helyezek majd ráteszem a cukrot, a tejet, és a kávét meg vagy két poharat, mintha készülnék még valakinek vele. Ezt követően az étkezőbe indulok, ahol lerakom az asztalra, és kihúzom az egyik széket, de még mielőtt helyet foglalnék hozok két vértasakot. Leülök végül a székre, és magam elé veszem az egyik kávés poharat, amelybe öntök kávét, és rakok hozzá cukrot is.. na meg egy kis tejet.. majdan beleiszok, míg meg hallom, hogy épp erre tart valaki. Nos úgy látszik nem csak én vagyok az a korán kelő típus! A velem szembe lévő székhez tolom az egyik vértasakot, majdan odarakom a pohárt, és töltök bele kávét is. A többit meg majd ízlés szerint csinálja az érkező. Kortyolok még párat a kávéból, míg bevárom az adott személyt.
-Áh, Elijah..-Suttogom magam elé egy mosollyal az arcomon, miközben felé fordulva nézem őt.-Jó reggelt, és ha már itt tartunk, akkor foglalj helyet velem szemben. Van ott neked egy kávé, amihez ízlés szerint tehetsz cukrot, avagy tejet, és egy vértasak is vár még rád, persze csak akkor csatlakozz, ha van ehhez kedved.-Mondom számára közölve a tényt.-Bármilyen kérdésed legyen a jelenlegivel kapcsolatban válaszolok rá, hisz tudom, hogy meglepő a jelenlétem..-Döntőm oldalra a fejem kissé beismerve, hogy ez a Mikaelson ház, de most már itt élek, szóval.. alkalmazkodjanak a többiek is.. én is azt teszem. Hibridek, ősiek, és vérfarkas, aki gyereket vár.. na jó a mai reggelt nem ezzel akarom eltölteni. Biccentek udvariasan Elijahnak, és a kezemmel intek, hogy foglaljon csak mégis helyet, ha gondolja.

***