Klaus Mikaelson & Demetri Westford

"Mi a jogos büntetésünk a tetteink után..?"

Az élet mindig oda sodor, vagy épp olyat mutat fel számunkra, amelyet sohasem gondolnánk. Nos.. nem hittem volna, hogy egy szép napon szembe találom magamat azon térképvázlattal, amelyiken rajta szerepel az elhagyatott területi egység, mely már önmagában azt sugallja számomra, hogy ott van a rejtekhelyem.. a rejtekhelyünk. Lehet, hogy a tetteim nem helyén valóak, és Klaus akaratával ellenkeznek, de hát miért is ne ölhetnék meg egy-két olyan vámpírt, akit tök feleslegesnek találok? Marcel védelme ezáltal gyengül, míg maga Klausnak csak hátradőlve kellene néznie, hogy annak az ifjú uralkodónak hogyan fogyatkozik a védelmet jelentő bandája. De miért érzem azt, hogy akárhogyan is hozom elő számára ezt a jelenetet számára.. abból büntetés lesz? Ha egy másik személyt hozok elé, akkor is mérges lesz, ha meg magamat akkor még jobban, és nem mellesleg csalódik is bennem, de csupán csak azért, mert nem közöltem vele azon tényt, hogy egyben nem csak egy hibrid, de egy vadász is vagyok. S ez miért bűn? Megrázom a fejemet, és próbálok minden eddigi átsuhanó gondolatot kizárni az elmémből, hisz egyszerűen képtelenség, hogy pont ez határozzon meg. Ez, amelyen még gondolkozhatok épp eleget, és nem most kellene gyötörnöm magamat lelkiekben, de hát egyszerű; gyáva módon meghúzódok, és nem vallom be neki a dolgot, hanem mást hozok a szeme elé, avagy vele szembe állok, és bevallom, hogy íme én lennék az? Melyiket tenném meg? Egyáltalán melyik lenne helyén való, és egyben helyes? Minden bizonnyal nem vagyok gyáva, ezért.. ha akarom, ha nem muszáj bevallanom neki, hogy mi is a helyzet, és talán emiatt megöl, de megeshet, hogy kínozni fog.. nem is érdekel. Ha nem bízik bennem ezek után, bár eddig se bízott, de hogy most csalódni fog az... végtelen százalék. S én okozok számára csalódást, akire rábízhatott dolgokat, aki mellette volt, aki intézte az ügyeket, és egyben én leszek az a szerencsétlenül szánalmas hülye is, aki majdan felbontja ezt a harmóniát, és magára vonzza élesen Klaus haragját, de hát kell ez nekem, nem de bár? Már hiányzott egy adagos balhé az életemből, ezért tessék meg kellett teremteni magamnak valamit, amiből sehogy sem jöhettek ki jól, mert ez vagyok én.. egy idióta, aki feltűnést kelt, és a nagyságos hibrid háta mögött szervezkedik..
-Igen, igen.. világos, máris hozzá látok, vagyis kezdem a keresést, és eléd fog állni mielőbb!-Mondom miután pár perccel később leesik számomra, hogy már rég válaszolnom kellett volna, de hát nem mindig lehet pontos az ember, nem? Nálam is lehet kilengés, mint mondjuk ez, mert ezek a gondolatok megőrjítenek, de sebaj, hisz én mindent kibírok; a jót, és a rosszat, a kínt, és a poklot.. Jaj, hogy én mit fogok kapni azért, hogy én, mint Klaus által kreált hibrid az ő beleegyezése nélkül műveltem ezt. Poklot már nem adhat nekem, mert az eddigi életemben, vagyis a múltamban jócskán meg volt, és ez már nem is hiányzik.. szóval, amit adhat az egy halál, vagy pedig egy hosszas kínzás, amiért ezt műveltem.. én. Nagyot nyelve lépek pár lépést hátrébb, és úgy nézek vissza még Klausra mielőtt elhagynám ezt a helyet, hisz mi értelme itt lennem? Égetni magamat, hogy milyen egy hülye vagyok? Nos majd megkapom nem sokára a jutalmamat, addig pedig még szeretnék legalább egy doboz whiskyt meginni, vagy legalábbis pár üveggel.
-Rendben. Mindenképp meg lesz a válasz, és ha csak ennyi, akkor mentem is. Van egy bizonyos sejtésem már ezen üggyel kapcsolatban.-Mondom sejtelmesen, míg egyben tudom jól, hogy én magam vagyok azon személy, akit elé kell vonszolni.. vagyis magammal viszem magamat Klaus elé. Valami ilyesmi a helyzet..-Nos addig is viszlát.-Suttogom magam elé, és határozottan közelítem meg az ajtót, majdan kinyitva azt kilépek az utcára, és miután bezáródott mögöttem az ajtó azután úgy tűnök el, mintha soha itt sem lettem volna.. egyszóval elsuhanok könnyedén, és már hűlt nyoma sincs annak, hogy valaha azon a helyen, avagy környéken jártam az életem során..

Játék Vége!
// Köszöntem a játékot, és közben van egy olyan sejtésem, hogy miután bevallottam neked a dolgokat.. nos nekem ajaj lesz xDDD

Klaus Mikaelson & Demetri Westford

"Mégis mit rejt magában a titkos kis rejtekhely?"

Megfelelni az elvárásoknak, avagy a kötelezettségeknek? Nos ez könnyű dolog abban az esetben, ha hajlandó vagy céltudatosan, és eléggé figyelmesen hozzáállni a feladathoz, de ez csupán nem csak ennyiből áll, hisz kell hozzá kitartás, nem feladás, és elsősorban precízség, melynek kidolgozása aprólékos, viszont ha pontosan meg van a terv, és az összeállított információ, akkor sikeresen végre tudjuk hajtani azt, amit kell, és épp ezért végzem el oly tökéletesen azt, amit rám bíznak. Nem ejtek hibát, hisz számításba veszem a következményeket, és előtte persze van egy tervezeti sorrend, ami szerint haladok, hisz azért mégsem ugorhattok fejest az ismeretlenbe, ezért is kell előkészülni mindig. Tudom jól, hogy milyen elzárkózni, és ezzel Klaus Mikaelson is tökéletesen tisztában van, hisz a rideg, sőt már-már kegyetlen stílusa innen származik, de én ebbe nem fogok beleszólni, persze ha már itt tartunk, akkor megemlíthető, hogy bizalmatlan, amivel én tisztában vagyok, de ezidáig panaszra nem lehetett oka rám, hisz a kötődés nélküli állapotom ellenére hűséges vagyok, és teljes mértékben szolgálom őt. S lehet, hogy őrültséget művelek, de legalább tiszteletben tartom azt, hogy ő a teremtőm. Nem vagyok vele szemben egoista, hisz tudom jól, hogy hol a helyem, sőt felfogom a "halhatatlanság" fogalmát, hisz őt nem lehet elpusztítani.. nem ellenkezem, mint mondjuk Tyler, aki Klaussal szembe fordult, de persze megérhető, hisz akaratán kívül lett hibrid, aztán meg a családját is elvette tőle; Niklaus. Nos nekem ezzel nem kell törődnöm, hisz ilyennel nem büntethet, mert nincs senkim, akihez köthető lehetnék, ugyanakkor pedig tűrőm a fájdalmat magamban csendesen. Miután megöltem a saját testvérem úgy érzem, hogy jogosan állíthatom azt, hogy nem mindent jelent a családi kötődés.. a saját véremet öltem meg.. a vér szerinti testvérem, de hát mit tehettem? Kiakartam váltani az átkot, és ő volt a legjobb jelöltem erre, majdan ezek után a szüleim szánalmasságát néztem végig, ahogy egymást követően meghaltak.. undorító férgek, aljas alakok! Gyűlölöm őket, de végre már nem élnek mostanra, és ez a lényeg!
-Tudom jól, és én bármit felvállalok ezzel.-Mondom a szavakat egyszerűen intézve Klaus felé. Ezidáig hűséges voltam, és azután is az leszek, ha pedig meg kell halnom emiatt meghalok, ha felakar áldozni Klaus állok elébe, amit kér azt teljesítem. Számomra a parancsa egyenlő a szabályzati könyvel, vagy mint egy hívőnek a Biblia. Néha csodálkozom azon, hogy miket meg nem teszek, de már rég nem számít. A kezeimhez vér tapad, és hogy eggyel több, avagy kevesebb lesz az áldozatom az csak múló csekélységnek számító tett. Jobban belegondolva ebbe az egész helyzetbe arra jutottam, hogy ideje felfedni talán magamat Klaus előtt, és azt mondani neki, hogy én vagyok, azaz ember, vagyis természetfeletti, aki vadászgatja Marcel egyedeit. Az áldozatok száma eddig a 10-15 közötti számot súrolja, de ezen felül még rengetegen vannak, és hogy őszinte legyek, ha ez bűn neki, akkor legyen az. Mivel büntethet? Nem hazudtam, csak nem mondtam el egy részletet.. na igen, majd megadja a halált, mert csak azzal tud fájdalmat adni, és mással nem.
-Értettem.-Vágom rá a szavai után egyből, és mélyen magamba szívom a levegőt, majdan ugyanúgy ki is fújom.. bár most erre miért is volt szükség? Nos nem is tudom! Hallgatom a parancsot, és ezáltal nem távozhatok, nos rendben, ahogy kívánja.-Azonnal!-Indulok meg egy határozott mozdulattal az adott helyre, majd alaposan szemügyre veszem, hisz egy ilyet kinyitni sosem könnyű feladat.. Nem sokára találok egy rejtett, és szinte alig látható pici lyukat. Előkapok a zsebemből egy érdekesnek titulálható dolgot.. még hozzá egy igen csak éles drótot, és ezt követően belepiszkálva mindösszesen tíz másodperc lefolyása alatt kinyitom. Talán kissé túl gyakorlott vagyok ebbe, ami lehet meglepő, de hát na.. de még mielőtt teljes örömöt lelhetnék ebben kinyitom a reteszt is, amivel el van még ráadásképen zárva, és csak ezt követően tárom ki, hogy láthatóvá váljék a tartalma. Kiveszem belőle a papírdarabot, amit ahogy magam elé tárok egy térképet ábrázol. Hátrébb lépek rögtönzötten, és nem törődve semmivel hajtogatom szét, majd terítem le egy lepedővel lefedett szekrényre. Ujjamat finoman húzom végig egy egészen különös útvonalon, és a felismerés kétségtelenné válik. A teljes elhagyatott terület feltérképezett ábrázolata ez.. egy határozott mozdulattal hajtogatom vissza, majd Klaus elé lépve átnyújtom neki minden szó nélkül, hisz ehhez nem kívánok semmit sem hozzáfűzni.

Klaus Mikaelson & Demetri Westford

"Minden egyes szó, és parancs számomra a lehető legkomolyabb dolog.."

Demetri Westford az a név, melyet felvettem az álcámhoz. Mindenki oly gyorsan elhitte, hogy ez a valódi nevem, hogy ez az, amely engem jogosan születésemtől kezdve képvisel, de nem.. ez nem az. Csupán nevet változtattam, mert szükséges volt ahhoz, hogy ne bukjak le, hogy ne jöjjenek rá a családi hátteremre, ha ez bűn, akkor sajnálom, de a múltam, csak a sajátom! Ha valaki akar erről valamit tudni, akkor kérdezze meg, és ne a hátam mögött settenkedjen, mint ahogy az a Marcel-féle vámpír is tette. Lemerem fogadni, hogy őfelsége; Klaus Mikaelson is kutatott utánam elég sokat.. de hát, amit megtudhatott az egyenlő a nagy semmivel, mert ezen névvel egy információ sincs, amely hozzám köthető lenne. A valódi nevem rejtély, és senkinek sem fogom elárulni.. soha! Ehhez vagy hozzászoknak, vagy pedig nem, bár ez engem kicsit sem érdekel, de annyit megjegyeznék itt magamnak, hogy Klausnak egy szava sem lehet ellenem, mert tökéletesen elvégzem a feladatot, amelyet kiszab, és soha egy hiba sincs benne. Hűséges vagyok, és nem árulóm el, kivétel persze azon pont, hogy éjszakánként vadászgatok, de ez nem árulás.. ez nem az! Persze igaz, hogy Marcel emberei halálát adom, de ez nem lehet akkora bűn..
-Ugyan, kérem.. ez a feladatom!-Válaszolom a dicséretére. Néha azt mondom, hogy jól esik, de kegyetlen énem nem tűri az ilyesmit, és nyilván ő sem szeret dicsérni másokat.. nos erről ennyit.-Hűségből teszem, amit teszek.-Biccentek udvariasan az irányába, és ehhez voltaképpen ennyit kívántam hozzárakni, viszont felettébb érdekelne, hogy a késésért mi jár majd ki nekem. Kínzás, vagy esetleg más? Mert ugyebár, mint tudjuk a halál nem büntetés, hanem csak megváltás! A többi hibridhez képest nekem nincs családom, sőt senkim sincs, így pedig azokkal nem tud kínozni, míg másrészről a kínzást halkan eltűrőm magamban, hisz annyi mindent megéltem már gyerekkoromtól kezdve. Hirtelen megrázom a fejem, és talán kissé furcsa lehet, de hát valahogy el kell terelnem a hülye gondolataimat, és persze kötelezően figyelnem kell Klaus szavaira, amelyek igencsak érdekesen hangzanak el.. hozzam elé azt a bizonyos személyt, nos én kétségtelenül nem vallhatok színt.. nem fogok! Nem tehettem meg.. Miután befejezte a beszédet a teremtőm, én csak szótlanul állok néhány percig átgondolva a dolgokat, de észhez térve végül erősítésképen bólintok. Valahogy sejtettem, hogy előbb-utóbb ebből ez lesz, de hogy ilyen hamar..
-Mindent úgy fogok tenni, ahogy parancsolja, de szeretném megkérni önt..-Pillantok Klausra eléggé bizalmasan.-Ne dicsérgessen.. ilyesmire nincs szükségem. Végzem a munkámat, ahogy kell, ezért cserébe nem várok semmit sem.-Hangom őszinte, és egyben komoly. Klaus jól tudja, hogy az a fajta hibridje vagyok, aki megtörte az átkát, de mégis szolgálja őt, ugyanakkor azzal is tisztábban van, hogy én bátran felvállalom a véleményemet minden körülmény közt, és ez most sincs másképpen - úgy hiszem. Nem szokott érdekelni az, hogy Klaus erre mit reagál, vagy mit gondol magában, hisz a lényeg azon van, hogy kimondom, és ezáltal őszintén kifejezem magamat. Figyelni kezdem őt, és ha csak ennyi, akkor gondolom indulhattok is.. mert hát ez a szép ügy nem tűrhet halasztást - gondolom valami ilyesmit mondana minden bizonnyal. Hátrébb lépek egyet, majdan megszólalok, ezáltal megtörve a csendet.-Ha csak ennyi lenne, akkor máris intézném az ügyet, hogy mielőbb megtaláljam önnek ezt az embert.-Mondom komoly hangszínen, hisz a rám bízott feladatkört mindig minden körülmény között komolyan veszem. Tekintettem Klaus hátát nézi, és amennyiben azt mondja, hogy mehettek, akkor már itt sem vagyok..

Klaus Mikaelson & Demetri Westford

"Csak is tökéletes munkát adok ki a kezemből, és hibát egyetlen egyszer sem vétek.."

Tudom jól, hogy a késésem ára mit fog megkövetelni, hisz Klaus nem tolerálja.. nem vagyok süket, sem pedig értetlen, mint a legtöbbek, de mégis mi a francot tegyek, amikor követnek? Talán vezessem el idáig, akkor meg az lett volna a gond.. Veszek egy mély levegőt, és kitörlök mindent, hisz joggal megérdemlem a büntetésem zálogát, ha bármitől is megakar vonni, akkor vonjon, ha elakarja venni az életemet tegye, ha kínozni kíván itt vagyok. Más hibridje nem lenne ennyire szívélyes, hogy ezek után elé áll, és felvállalja a Klaussal való szembenézést, de bennem meg van a bátorság, és a határozott kiállás, ezért sem mondok nemet, hanem kiállva elé vállalom a tettem súlyát, és ha emiatt kegyetlenül sújt le rám, akkor tegye, mert ő megteheti, mert ő eszményien felettem áll, és mert tisztelem tőle bármit.. - ismétlem bármit - elviselek. Hallgatom szavait, amelyek tökéletesen tudatják velem, hogy eme témát későbbre akarja helyezni, ezáltal pedig szerintem még nem találta ki a nekem szánt büntetést.. de nem gond, én türelmes vagyok, mint mindig. Határozottan, és egyben udvariasan bólintok, majd ezzel le is zártam eme témakört, hisz nem szeretnék ehhez semmit sem hozzáfűzni. Tekintettem óvatosan áll meg a szemein, és egyben bizalmasan hathat, bár ettől függetlenül nem ismer; sem ő, és sem más. Rejtve szoktam tartani mindent, ami a múltamhoz tartózik, ezért néha elgondolkoztathatóvá válhat, hogy egyáltalán bízhat-e bennem? Lemerem fogadni, hogy végzett már kutatást utánam.. sőt biztos vagyok benne, hisz Klausra tökéletesen illik a bizalmatlanság jele, de nem csodálom. Kissé eltöprengve állok így, míg nem arra figyelek fel, hogy megszólal egy kérdéssel utalva arra, hogy ideje lennem hozzákezdeni. Gondolom értékelhető választ vár, ami a hasznára lehet, és nem mellesleg nem szereti a körbe beszélést, amit én sem, ezért a tárgyra is térek.
-Először is azzal kezdeném, hogy eléggé érdekes dolgok derültek ki a nyomozásom alatt.-Kezdek bele immár a mesémbe.-Jobban beleásva magamat megtudtam, hogy az a személy, aki állítólag egyedül öli meg Marcel vámpírjait nincs is olyan egyedül. Egy csoportot épített fel maga körül, ami több tagból áll. Vadászokból jóformán, akik igencsak képzettek, és mindenki kiveszi az ölésből a részét. Az a személy, aki után pedig nyomoztam, nos.. ő a fővezető, és mindenki úgy szólítja, hogy az 'íjász'. Ezek mellett álarcot, hang elváltoztatott használ, és egy zöld álruhába öltözik, amit ismertetőjegyként lehet venni a részéről. Felismerhető a zöld színű nyilairól.-Végül hirtelen ugrok el a téma ezen részéről, hisz gondolom nem az öltözék érdekli, de ezt is muszáj megemlítenem, ha már ennyire kérte azt a részletes információt.-A csoport gyülekező helye, és főhelyszíne az elhagyatott házak környékén található meg. Csoport találkozókat rendeznek ott, és egy eldugott helyen van a bázisuk, ahol fejlett számítógépes technikával, és modern kiegészítőkkel dolgoznak.. jóformán sok mindent tudnak erről a városról. Ugyanakkor az egész csoport csak is kizárólag egy feljegyzett lista alapján öli meg az egyedeket. Ez a lista Marcel vámpírjainak azon egyedeit tartalmazza, akiket nem vélnek megfelelőnek ezen városban való életre. Egyszóval a céljuk kiiktatni a felesleges vámpírokat, és a gyenge személyeket.. ezzel csökkentik Marcel embereinek a számát, illetve erősen meghatározzák, hogy a trónt át kell vennie másnak. Ezen személy pedig ön lenne.-Szavaim tökéletesen tiszták, őszinték, és egyben komolyak. Az információk teljesen valódiak, és olyan tökéletesen elmondottak, hogy szerintem elégedett lehet velem, hisz mindent elmondtam neki, amit kellett.-Az ön javára dolgoznak.. illetve azon személyről.. személyes információt nem tudok, de helyette.-Belső zsebembe nyúlva előhúzok egy papírt.-Ezen a lapon lévő személyek dolgoznak neki.-Lépek Klaus elé átnyújtva a lapot, mely körülbelül húsz nevet tartalmaz.-Képük, nevük, életkoruk, és a csoportban betöltött szerepük található rajta. Illetve, hogy melyik milyen kiképzésben részesült.. gondoltam csak ennyi lényeges, ugyanakkor nem árt megemlíteni, hogy ezen személyek egyikének sincs családja, így azzal fenyegetni őket nem lehetne..-Jegyzem meg, és ezzel ezen témának ennyit szenteltem, ha csak nem kérdez rá valamire, de szerintem mindent tökéletesen ismertettem..

Klaus Mikaelson & Demetri Westford

"Az életben megesik, hogy késünk valamiért.."

Éjszakánként háztetőkön ugrálni, vadászgatni Marcel vámpírjait, és mindeközben élvezni ezt.. nos igazán egyszerű, bár a két életemet élni, van, hogy igen csak nehéz feladat. Az egyiket napközben használom, míg a másikat éjszaka, és ha véletlenségből éjszakára kellene egyszerre két helyen lennem, akkor a választás sosem könnyű, de hát mindig az adott helyzettől függ. Lassú léptekkel haladok egyre előrébb a megadott találkozó hely felé, míg a gondolataim teljesen zavarosak. A minap meghalt az egyik igencsak fontos emberem - valaki által - , akivel voltaképpen találkozom lett volna.. de mielőtt bármilyen infót is közölhetett meghalt hirtelen. Gondolom olyat tudott meg, amit nem lett volna szabad, és épp ez vezetett a halálához. Viszont esküszöm, ha megtalálom azt a személyt, aki megölte, akkor a torkán fogom ledugni azt az átkozott szívét, hisz mégis mi joga van bárkinek is a 'íjász' embereihez nyúlni? Veszek egy mély levegőt, és megrázom a fejem, míg a mellettem haladókat nézem, akik boldogan, és vidáman élvezik ezt a nem átlagos életét, mely valójában borzalom.. Nem is olyan sokára arra leszek figyelmes, hogy a hátamnál tartózkodik egy személy, aki követ nem mellesleg. Azért annyira nem vagyok hülye, hogy ezt ne szúrjam ki.. így a megadott irány helyett másfelé indulok el.. most már meg van pecsételve az a sorsom, hogy késni fogok, de hát Klaus is elnézheti nekem, amikor egy Marcel-féle vámpír követ.. Mosolyogva megállok, és a kezembe veszem a telefont, majd úgy teszek, mintha épp most fogadnék egy hívást, eközben az ismeretlen alak megközelít engem. Egy hirtelen mozdulattal fordulok felé, és teszem zsebre a telefonom, majd a nyakától fogva megemelem a vámpírt.. Hisz mégis mit képzel ez magáról, hogy követ engem? Talán Marcelék engem szemeltek ki új áldozatnak, vagy valamilyen tervet akarnak velem véghez vinni? Na nem fog menni, mert hűséges vagyok Klaushoz, szóval.. rossz címet választottak arra, hogy Klausról bármiféle infót is megtudjanak. Érdeklődően pillantok végig a férfin, aki nagyon próbálkozik a szabadulásával, de nem engedem.. bár erősebbnek kellene lennie nálam, de valahogy ez mégsem látszik meg jelen esetben. Finoman rángatom az egyik elhagyatottabb részhez, majd úgy nyomom neki a ház falának, hogy majd nem áttöri a falt..
-Mégis mit képzelsz magadról mond, hogy csak úgy követsz engem?-Ordítok rá, és teljes idegességem átjön rajtam.-Ha valamit szeretnél, akkor kérdezz, és ne tarts megfigyelés alatt, mert azt egy kicsit sem szeretem..-Egy hirtelen mozdulattal engedem el.-Ha még egyszer bárki is követni mer, ígérem, hogy kitépem a szívét minden szó nélkül.. most pedig fogd magad, és üzenem annak, aki küldött, hogy nem érdemes utánam járkálni, sem nézelődni, sőt még leskelődni sem.. szóval fogd magad, és tűnj el, amíg kedves vagyok hozzád.. Legközelebb már nem leszek ilyen elnéző, nos.. viszlát.-Egy hirtelen mozdulattal elsuhanok, és visszatérek az eredeti úti célomhoz, hisz ideje lenne ott is megjelenem. Eleinte oda is indultam, de ez a nem normális feltartott.. Tekintettemet az órámra szegezem, és az idő igencsak jelzi, hogy néhány perce már ott kellene lennem. Lépteimet szaporábbra veszem, és így indulok meg sietősen az adott épülethez, amely már nem messze esik tőlem. Gondolatmenetemben lejátszom, hogy mit fogok mondani az adott személyről Klausnak, hisz a múltkor azzal bízott meg, hogy nézek utána a különös halál eseteknek, amit voltaképpen én okozok, és a csapatom, de erről nem igen fogok beszámolni Klausnak, szóval.. ezért is dolgoztam ki egy apró részlet tervet, amelyet előadok neki. Arcomon, és egyáltalán semmiből sem lehet lesz azt látni, hogy hazudok, mert nem fogok, csupán egy apró részletet titkolok el, és ennyi.
Megközelítem végül az épületet, amelynek az ajtaján egy laza mozdulattal belépek, majd úgy hallgatom azt, hogy Klaus merre található. Most vagy leszedi a fejem azért, amiért késtem, vagy nem.. Lépteimet lassabbra veszem, de egyben határozottan közelítem meg az ősi hibridet. Végül megállok nem messze tőle, és így nézek rá komolyan.-Elnézését kérem, amiért késtem.-Hangom komolyan csendül fel, míg lehajtom a fejem, ezáltal beismerve a bűnömet.-De.. követtek.-Teszem még hozzá röviden ehhez az egészhez, és ezzel le is zártam ezt.-Illetve van információm azt a dolgot illetően.-Célzok arra, hogy megtudtam az ölésekkel kapcsolatban valamit. Megemelem a fejemet, és végül ránézek az előttem álló Klausra, de csak óvatosan.. nem kívánom a haragját kivívni..