Már egy ideje, hogy itt töltöm az időmet, eme szép városban, mint New Orleans. Sokkal másabb mint gondoltam. Valamivel nyugodtabb, de azért van mikor zsong a sok embertől, és további természet feletti lényektől. Mostanában nem sok feladatot kaptam Klaustól, mióta visszajöttem. Néha őr járatoztam, és megöltem azokat akik ellenszegültek a parancsnak. Fogalmam sincs mi járhat Klaus eszében, hogy Marcel, meg a többi boszorkányt még miért hagyta életben.
Reggel mikor felkeltem, azt a parancsot kaptam, hogy jöjjek ki a boszorkányok területére, és nézzek szét találok e valami érdekes dolgot. De hát komolyan, most mi a fenét találhatnék itt a poron, meg a szeméten kívül? Az eszem megáll, hogy ilyen hülye feladatokat kell elvégeznem. Na meg ha nem lenne elég, még ott van a két hibrid lány is akik az eszemre mennek, a bugyuta okoskodásukkal. Azt hiszik, hogy mindent tudnak, és közben eszük annyi mint a tyúknak. Ahányszor találkozok velük, mindig elkezdenek okoskodni, főleg Isa. De erre ne is gondoljunk bele, mert a végén még megfájdul a fejem.
Ahogy sétálgatok a terülten, rugdosom a köveket, meg a kis poros romháznál vagyok, mintha itt találnék valamit is. Csak a por, a patkányok vannak semmi más. Unottan ülök le az egyik kis kőtömbre, és elővéve a telefonomat, kezdem el nyomkodni, hátha kaptam már valami izgalmasabb feladatot annál, hogy itt vagyok, és unom magamat. Ahogy telik az idő nem sok minden történik, míg nem hallok mozgást, egy kicsit távolabbról, kimegyek, és kit látnak szemeim? Constance. Na már csak ő hiányzott a mai napomból. Bár ami igaz, az igaz, elég csinos lányka, de hát mást mit lehet még mondani?
- Nocsak Constance. Hát mi járatban erre, ilyen korai időben? - kérdeztem tőle kíváncsian ,és vártam hogy elkezdje a szokásos okoskodását.