Gyerekszoba



 

Megosztás
 

 Gyerekszoba

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Hello darling, call me by my name
Tatia Petrova
Tatia Petrova

HEY DEAR, I'M A ORIGINAL

❦ Hozzászólások száma : 457
❦ Join date : 2013. Oct. 20.
❦ Tartózkodási hely : † Mystic Falls †
❦ Job/hobbies : † Blood-suck †

Gyerekszoba Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gyerekszoba   Gyerekszoba Icon_minitimeVas. Aug. 17, 2014 12:22 am

Időugrás után...

Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Vendég
avatar

Vendég


Gyerekszoba Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gyerekszoba   Gyerekszoba Icon_minitimePént. Aug. 01, 2014 9:05 pm




Lezárt játéktér!

köszönöm Klaus a játékot,

majd még máskor (;


Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Vendég
avatar

Vendég


Gyerekszoba Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gyerekszoba   Gyerekszoba Icon_minitimeHétf. Jún. 23, 2014 11:33 am




Niklaus & Elijah
Family above all.


Fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Gondolataimba beleöltem magamat, teljesen meg vagyok zavarodva. Nemrégen jártam Katherinenél, és volt is egy csodás gyönyörű éjszakánk, mely olyan ironikus lett mára számomra. A nő aki nem szeret, egy férfi, aki halni tudna érte, mi közük van egymáshoz? Röhejes az egész. Tulajdonképpen csak az itthoni dolgokkal kéne foglalkoznom, és Katherinet már simán el is felejteném. Bár az ígéretemet betartom neki, amit természetesen magamhoz illő módon el is végzek becsületesen, utána pedig elválnak a mi kis kacskaringós utunk. Egy ősi nem érezhet, sem szenvedhet! Ezt Stefannal is megvitattam, aki gőgösen, s nagyképűen húzta fel a magaslatig az orrát. De ugyan! Körülnézek, s nem látok senkit sem, aki ezt érdekelné. Engem legalábbis abszolút nem mozgat, hogy ő mit akar, s mit nem. Úgy vélem, eleget tettem értük még anno, hogy ha megvalósítható, akkor Klaus sújtása miatt ne haljanak meg, de úgy látszik ez a becses hála, melyet most kaptam meg még nemrég pár nappal ezelőtt. De ugyan, nem kérem én senkitől, hogy legyen elnéző velem szemben, ha valaki jómagammal áll szóba. Én azt szeretem, ha valaki őszinte. Én azt eldöntöm a végén, hogy jól csinálta-e, vagy sem. Ha nem, azt úgy is észreveszi, bár addigra észhez sem fog térni, lehetetlen, hiszen addigra a feje már a túloldalon díszeleg. Stefannal pedig nem tettem ezt a csodás mozdulatot, hiszen drága öcsém elvtársa, még is miért venném el tőle a megigézett barátját? Persze, a vallásom ugyan nem tiltaná, de mint megesküdtem rá ezer évvel ezelőtt idétlen módomra, hogy Klaust mindenben támogatni fogom, még abban is, hogy ha velem akarna végezni. Szeretem az öcsémet, csak emlékezzen vissza, mennyi mindent megtettem érte, amikor még emberek voltunk javába. Gyerekként még inkább szoros volt a kapocs köztünk, hiszen a többi testvéreink tudatlan kis elmék voltak, akik soha nem érezték át Klaus fájdalmát. Én viszont annál inkább.
Minden reményem abba száradt, hogy Klaus szeretni fogja a gyermekét, akit Hayley hordoz szíve alatt. Az a lány még túl fiatal, úgy véltem, hogy ő neki még nem való a gyermek. Nem foglalkozott igazán azzal, hogy a gyermeknek hol lesz a helye, s azzal, hogyan fogja megvédeni. Nem. Mintha minden normális lenne, nem lenne várandós, aztán pedig nemsokára köztünk lesz egy újabb családtag. Előre félek, hogy azzal a gyermekkel mi lesz. Klaust hiába gondolják egy vérbe fagyott szemétnek, de meg van neki a maga ösztöne, hogy ha gyermeke lesz, igen is odafigyel rá, mint ahogyan azt az ő apja, Mikael nem tette vele. Igazam lesz, Klaus jobban fogja a gyermeket védelmezni, mint Hayley! De ha még sem úgy lenne, én segíteni fogok az öcsémnek, bármi áron is, de nem hagyom cserben! Marcel pedig elmehet valamelyik melegebb éghajlatra, ő közénk nem kell. Takarodjon el New Orleansból, ő nem ide való!
Lentről a földszintről zaj szivárgott át a precízen átdolgozott parkettán, s már ha hallásom nem csal, akkor bizonyára Klaus hangja rohanja be az egész felső emeletet is, még a suttogását is. Remek! Legalább nem nekem kell egyedül megcsinálnom mindent. Milyen vicces, nagybácsi rendezi a gyermeket, amikor ez a szülei dolga lenne. Ami azt illeti, Hayleytől nem várom el, ő ehhez a dologhoz még elég fiatal, érthető, viszont Klausnak igazán eszébe juthatott volna eme varázslatos, nehezen eső gondolat számára, hogy még is, hova teszi a gyereket, ha megszületik?
De mindegy is, ezt a feltételezést megtartom neki akkora, mire felér, hiszen csak közlöm vele, hogy nem -e felejtett el valamit?
A kék festékanyagot egyenletesre kevertem el, s eszembe jutott az, amikor régebben a bíborszín volt a legbecsesebb mind közül, hiszen azt volt akkoriban a legnehezebb kikeverni. Nem is véletlen, hogy nemes emberek hordták az olyan ruhákat akkor, s mint jó magunk is, mi Mikaelsonok is hívük voltunk a bíborszínnek. De mára már inkább a lájtosabb szín a kedvelt számomra, meg egy csecsemőnek nem lehet sötét, s búskomor színt adni a szobájának. Igen, én erre is odafigyelek, ha már más nem teszi meg helyettem.
Fülemet ajtócsikorgás tölti meg, melyre elmosolyodok, s guggolásomból megigazítva magamat, tekintetem kedves öcsémet szelik át, aki lazán dőlt neki az ajtó szárfájának, mellkasára tekerve két karját.
- Üdv, kedves öcsém.- szólalok fel becses, tisztelettudó hangnemben, mely hangsúlyban általában megszólalok, bár kivehető volt némi kis csín, cinikus hangnem.
Az újságpapírokkal körülvett szoba már lassan kész lesz rá, hogy ki lehessen festeni kékre, és ne ez az elmegyógyintézetre jellemző hipó szín legyen a falon.
Figyelmesen hallgatom, s nézem mozdulatait Klausnak, miközben szemeim kitágulnak, s aranybarna szemeim tökéletesen tükrözték az előttem lévő teret.
- Ki mondta, hogy Hayleyt is megkérdeztem? - Kérdezek rá tudatlanul, hiszen Hayleynek eszébe se jutott ez a dolog sem, akárcsak kedves öcsémnek sem. Meg honnan is veszi ezt a sületlenséget? Hayley ilyennel foglalkozna? Ne röhögtessen!
Ezen egy kicsit kuncogok, ajkaimat összeszorítom, s némi nevetésre utaló hangot adok, ki, de persze visszafogom magamat kellőképpen.
- Apropó...- hangsúlyozni próbálom, hogy akarok mondani valamit.- Ha már itt vagy, s ennyire érdekel téged a szoba külseje, te is beszállhatnál, legalább előbb végeznénk.- Csípek egy mosolyt ajkaim szélére, s Klaus elé nézek, majd őt végig nézve, vándoroltatva rajt arrogáns tekintetemet, mely inkább egyben gúnyos attól, és kielégült, hogy ha Klausnak ennyire számít a leendő gyerekszoba, akkor ő is alkothatna valamit, ne csak vászonra vessen!



• Music: Avicii - Hey Brother • Note:  Twisted Evil  • Words: s.k.h.

Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Niklaus Mikaelson
Niklaus Mikaelson

HEY DEAR, I'M A ORIGINAL

❦ Hozzászólások száma : 380
❦ Join date : 2014. Feb. 26.
❦ Age : 1024
❦ Tartózkodási hely : New Orleans
❦ Job/hobbies : Don't Laugh – You Might Be Next

Gyerekszoba Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gyerekszoba   Gyerekszoba Icon_minitimePént. Jún. 20, 2014 11:14 pm



Elijah & Klaus




A bejárati ajtó hangos csapódása veri fel a csendességbe búvó otthonunk falait, melyek úgy nyelik magukba a robajos zajt, mintha csak száraz szivacs szippantaná magába az eléje folydogáló tükörtisztaságú vizet, midőn a szemközti falról csattan vissza újonnan kedvenc játszópartnerem teste, vérrel átitatva az egyik gyönyörű perzsaszőnyegemet, amit még valahonnan az ezernégyszázas évekből hoztam magammal Itália területéről. Lassan folydogál a a vámpír nyakából a vér, ahogy lassan, kimérten és határozottan sétálok utána, csak ekkor tűnik fel, hogy némi károkat is okozott a bejárati falon, vérének festői szépségével, de jómagam sem panaszkodhatom a vöröslő színben pompázó textíliáim végett, volt egy kis össztüzesem ugyanis a helyi vámpírokkal, de szerencsére Diego nem volt rest velem tartani, bár a kényszerítés talán helyesebb megfogalmazás volna.
- Tudod-e, Diego, mi jár ebben a városban annak, aki árulóvá lesz? - teszem fel a kérdést magasztos hangnemben, mintha csak valami szónoklatra készülnék, mostanában ugyanis kissé költői, de még inkább művészi hangulatomban vagyok, főleg, hogy nyugtatólag hatnak rám azon tények, hogy terveim kiváló irányban haladnak, ezt pedig már csak egyetlen egy dolog fogja tökéletesen megkoronázni, még pedig a gyermekem. Na de ne szaladjunk ennyire előre, hiszen az előttem fetrengő vámpír éppenséggel válaszolni próbálna, ha magam nem volnék olyan kegyetlen, hogy egy gonosz mosollyal bele nem fojtom a szót. - Még nem fejeztem be. - pillantok le rá, majd kínzó vánszorgással guggolok le fölé magasodva, ő pedig vérben fürödve, hunyorgó tekintettel néz rám, ahogy szembogaraiban megcsillan a gyűlölet, amitől az én mosolyom, csak egyre szélesebb lesz, hisz nem számítottam kevesebbre. - Nagyon csúnya ez a seb, Diego. - teszem a kezem a nyakára, ahol harapásom élesedik meg és egészen olyan arcot próbálok magamra varázsolni, mint aki sajnálkozik, holott nem igazán érdekelne az sem, ha most azonnal elhalálozna, de természetesen nem fog, ugyanis ez a szerencsétlen flótás félti annyira az életét, hogy megtegye, amit kérek tőle, vagy ha nem is, megvárhatjuk, míg a verbéna kiürül a szervezetéből és akkor szépen megigézem, de az túl könnyű volna és kicsit sem szórakoztató. - Nos tehát, az árulóknak halál jár... - nézek rá, ahogy végül ismét felállok és lassú léptekkel járom be a terem amelynek falai jelenleg egy helységbe zárnak minket össze, pedig valójában nem szeretem az ilyen szűkös dolgokat, szükségem van a térre, mindenféle szempontból. - De egy olyan árulónak, aki engem támogat ezzel, nos azzal már más a helyzet. - húzódik egyre szélesebbre a mosolyom, két kis gödröcskével kiteljesülve arcom jobb és bal oldalán. - Meggyógyítalak téged a véremmel, de tudod mi az ára. - nézek rá, ahogy egy mozdulattal rángatom fel a földről, majd irányt mutatva lököm arrébb, hogy végre távozzon a házból, csinált már éppen elég felfordulást. A kérésem roppant egyszerű volt, csak némi információra van szükségem, hogy Marcel jelen esetben éppen mire készül, noha tudom Diego erről pontosan és részletesen fogja őt tájékoztatni és pontosan ez a célom. Hogy miért? Bolond lennék elárulni. - A helyedben igyekeznék, tik-tak. - mutatok a csuklómra, mintha azon egy óra mutatná meg nekem az idő tovatűnését, de természetesen ez csak egy elképzelt illúzió. Mosolyom mintha beleégett volna arcom vonásaiba, egy lendülettel vágom be az orra előtt az ajtót, majd ütemes léptekkel indulok fel az emeletre, hogy a folyosón végig szaladva érjem el a szobámnak nevezett helységet. Kissé ironikus, hogy így hívom, hiszen ritkábban járok oda, mint bárki más, aki ebben a házban él, állítom, hogy Hayley is többet volt abban a szobában, mint magam, pedig aztán neki semmi keresnivalója nem lenne ott. Megfontolt léptekkel haladok végig a falak mellett, tekintetem a felszegezett festményeimen pihen, melyek milliónyi emlékképemről árulkodnak és életünk színterei vágódnak elibém a pillantás töredéke alatt, majd amikor mozgolódásra leszek figyelmes, visszafordulok, hiszen ez a gyerekszoba felől jön, ami mellett már voltam szíves elballagni. Meglepő kép tárul elém, ahogy a bejáratához lépek és az én nemes fivérem festői harci díszben ácsorog a szoba közepén. Hát mégis léteznek csodák?
- Elijah, csak nem rákaptál a művészetekre? - dőlök neki az ajtófélfának, midőn kezeimet keresztbe fonom megfeszülő mellkasom előtt, és kissé cinikus mosolyomtól pompázik arcom. A világért sem akarnám bántani testvérem, hiszen láthatóan sokat vesződve készült erre, csak a miértje nem teljesen tiszta, bár ha elgondolkodom talán a farkaslányt akarta lenyűgözni. - Ugye engem is szándékoztatok megkérdezni Hayley-vel, hogy milyen legyen ez a szoba? - lépek be végül, majd mutató ujjamat a magasba emelve egy jól látható kört írok le vele. Tulajdonképpen kicsit sem érdekel, hogy sárga vagy épp kék színű lesz ez a szoba, hiszen itt egy valami fontos, a gyermekem, ezt pedig Elijah-val is meg fogom osztani, hiszen jó testvérhez hűen, mi segítjük egymást. Mosolyom tán árulkodó számára is, hogy valamit forralok a gondolataim között szorongatva, de természetesen vele is meg fogom osztani és ha segítő kezet nyújt, akkor átgondolom a kabátom alá rejtett tőr ötletét. Itt az ideje, hogy adjunk egy esélyt az örökkön örökkének.




/ bocsánat, hogy ilyen sokat késtem, de nagyon igyekszem majd legközelebb Smile /
Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Vendég
avatar

Vendég


Gyerekszoba Empty
TémanyitásTárgy: Gyerekszoba   Gyerekszoba Icon_minitimeVas. Jún. 08, 2014 1:34 pm



Klaus & Elijah


Hayley hasán már régóta látszódik, hogy nem sok idő kel, és meg lesz a csecsemő. Eddig még nem sikeredett egy gyerekszobát sem összerakni, de most már éppen itt lesz az ideje, hogy legyen egy, hiszen a gyereket nem lehet Klaus mellé berakni. Klaus a testvérem, és nagyon szeretem őt, de attól függetlenül nagyon nem raknám be mellé azt a gyermeket. Éjjelente felkelne sírni,

meg hasonló, Klaus meg nem egy mintaapa, ezt lássuk be. Nem tudom, mi lesz, hogy ha megszületik ez a drága, de jó nem, azt előre tudom. Én nem szeretnék nagyon belefolyni az ügybe, azt pedig majd meglátom, hogy kinek a pártját fogom állni. A gyermek érdekét fogom nézni, és mivel sokan fognak az életére törni, így mindig is az erősebbnek ítélném az újszülöttet.
A minap elmentem bevásárolni, hogy a gyermek számára minden biztosítva legyen. A kiságyat reggel elintéztem, az már bent van a kinézett szobában. Klaust ma még nem láttam, sem Hayleyt, így nagyon nem is tudtam szólni, hogy készülődöm a gyermekre.
A fal hipó fehér, ezért vettem baba kék festéket, hogy legyen valamilyen gyerekszoba beütése. Szerettem volna mindig is egyszer ezt megtenni, és ez csak azért van, mert nekem már 1000 éve nem adatik meg, hogy legyen egy saját gyermekem. Talán ez is azért van, hogy ennyire készülődök hirtelen, mintha csak a saját gyerekemet várnám, de nem, csupán csak a testvéremét, aki túlságosan elfoglalt Marcel hülyeségeivel.
A szoba elé, a folyosón leraktam a dobozokat, melyekben minden olyan benne volt, ami egy  gyermeknek szükséges. Reggel a kiságyat sikerült összeraknom nagy nehezen. Ha Klaus hazajön, őt is befogom, hogy segítsen.
Az öltönyömet még tíz perce lecseréltem egy egyszerű, szürke pólóra, hogy ha festékes lennék akkor ne a drága öltöny legyen olyan, s nadrágban pedig egy fekete csőnadrágot húztam, cipőbe pedig egy egyszerű sportcipőt, most először fiatalosabban. Jó kedvem volt, nem olyan, mint máskor, a megtestesült komorság...
A festéket kikevertem, s az egész szobát most már ellepte a jellegzetes facsaró illata. Kellemes kék szín lett az eredmény, miközben forró vízzel bolondítottam a szilárd festékanyagot. Vettem festékhengert, s vastag ecsetet, mellyel a fal kis zugát is be lehet festeni, pl sarkokat, vagy hasonló.

Újságpapírokat terítettem le végig, letérdeltem, és körbenéztem, hogy hol is kezdhetném a festést. A bútorokat később hozom be, egyedül a kiságyat hoztam be, hogy azzal később ne keljen kínlódni később.
A vastag ecsettel egyneműre kevertem a festéket.
A szoba végéből pedig ajtócsikorgás hallatsszék.
Csak nem Klaus jött meg? Ha igen, biztos örülni fog annak, hogy mennyi mindent beszereztem már, és miknek álltam neki.
Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Ajánlott tartalom



Gyerekszoba Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gyerekszoba   Gyerekszoba Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 

Gyerekszoba

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vampire Diaries :: Welcome to New Orleans :: Lakónegyed :: Mikaelson birtok-