Egy vágy emészt engem mióta Amara-t egy dobozból kiszedtem! Embervérrel itattam, hogy kiszáradt megkövesedett teste változzon át emberi bőrré. 2000 éven át feküdtem egy beton asztalon mozdulatlanul és abban reménykedve, hogy kiszabadulhatok és Amara-val lenni. Leakartam bontani a túlvilágot csak azért, hogy ne ragadjak a purgatoriamban. Nem rég kiderült, hogy Amara nem halt meg csak Tessa akarta ezt elhitetni, hogy tovább gyötörjön egész életen keresztül. Tessa és én mondtuk ki régen halhatatlanság igéjét. Mindenért csak magamat hibáztatom, álmomban se képzeltem, hogy ilyen lesz Tessa. Szívbe maró ez az egész érzés, hogy Amara itt akar hagyni engem. Amint végigpillantok Amara-n látom rajta, hogy elméje kitisztult nem zavaros, tele van élettel az egész személye. Már csak a pillanatra vágyok, hogy azt mondja nekem Silas veled akarok maradni itt a földön örökké. –Uhh. Kezded a frászt hozni rám. Rázom meg magam az ijedtséget szimulálva és lassan húzom megint mosolyra a szám és nézzek szemébe. -Tényleg nem vagy az? A program amit elindítottam, hogy húzom fel a felsőmet. Perfekt választ adott rá, hogy igen is féltékeny lenne ha most egy lány elkapna engem. Ha most levettem volna a felsőmet sok lánynak itt a teremben lett volna egy kis öröme mikor megpillantotta volna a felső testem. Miután Amara megállít engem lassan húzom magam felé és ölelem át. –Kezdek kifogyni abból, hogy mit vessek be ellened. Céloztam arra, hogy maradjon velem. Nem akartam újra egy amnézia varázslatot kántálni ezért nem mondtam ki tisztán számára, hogy „már nem tudok mit csinálni, hogy rávegyelek, hogy velem maradj, kedvesem”. Tökéletesen áttudtam verni Amara-t! Igaz nem szép dolog ez tőlem felé mivel már tönkre tettem az életét nem szabadna bántanom. Viszont még mindig jobb mint, hogy ha elszúrtam volna az estéjét. Nézzük csak meg eléggé jól elvagyunk ma este röhögünk, mosolygunk egymásra mint valami tinédzserek. –Nem tudtam másra rá nézni mert mindig csak a te jártál a fejemben. Ezért a sok lányt kiszorítottad a látókörömből. Válaszolom neki mosolyogva és remélem eltudom érni, hogy zavarjában elpirosodjon az arca. –Szerintem nem iszol többet ma. Mondom neki parancsoló nézésen, nem akarom, hogy bármi baja legyen már. Féltő vagyok? Igen! Csak most kaptam vissza és nem akarom újra elveszíteni őt. Nehezen élném túl ha el kellene veszítenem újra, de ugyebár még ott van Tessa b tervnek. Együtt uralhatnánk az univerzumot és úgy lehetne minden ahogy szeretnénk. –Egyáltalán nem mindegy. Hangom átment kötekedőbe és úgy nézzek rá a lányra aki előttem próbál táncolni és önfeletten szórakozni. –Látod! Ebben tökéletesen igazad van. Válaszolom neki a letépő fejek mondatára. Nagyon kíváncsi vagyok kik lehetnek azok a személyek bár van egy két sejtésem Elena vagy Caroline ők szóba jöhetnek. –Nézd. Mondom komolyan.–Nem vagyok osztozkodó fajta. Hajtom le a fejemet és onnan pillantok fel Amara-ra. Bámulatos milyen megtévesztő tudok lenni, merek fogadni ha lenne következő élet ott biztos én lennék a világ bűvésze mert mindenkit áttudnék verni. Majd eljött a finálé melyben Amara úgy döntött velem marad. Szívemben a fájdalom és az aggodalom semmivé vált, felszabadult lettem, még a levegőt is jobban tudtam beszívni. Önkontrolt elveszítettem és csókoltam meg azonnal Amarat. Csókja pont olyan édes volt mint rég sose akartam volna abba hagyni vele a csókolózást. Hirtelen hagyom abba a csókot mikor látom, hogy előttünk egy lány az életéért küzd. Ne ne ne! Mondom magamban, miért pont most kellet ez történnie? Az univerzum miért engem ba****at mindig? Ott van Elena szerelmi háromszöge foglalkozzon vele. Érzem Amara távolodását tőlem ezért tekintettem rá figyel. Rémült arccal suttog egy nevet „Bonnie”. Felé kezdek sétálni és megfogva a kezét indulok ki a kijárat felé. –Ennyi volt mára, kezdesz veszélyben lenni. Felelem neki közben  szapora léptekkel hagyom el a tornatermet. Kiérve a parkolóba egy Audi a4-est pillantok meg a rendszámon Dalen név van. Kinyitom az ajtót egy varázslattal erre mind két ajtó kipattan, Amarat beültettem és becsukom rá az ajtót majd sietve megyek a másik oldalra, hogy elfoglaljam a sofőr ülést. Egy újabb varázslattal kapcsolom be a motort ami rögtön felbőg, megkapartatva hagyjuk el a parkolót és gyorsan térünk át az úttestre. –Elmondanád mi közöd van Bonnie-hoz? Hallottam, hogy ezt a nevet súgod magad elé mikor a lány halálán volt. Kérdezem meg tőle komor arccal és felhúzott szemöldökkel, megtudtam volna menteni a lányt de ellenkezik a gonoszságommal. Neki ennyi volt az élet. –Ő az aki segít neked? Célozgatok rá. –Megakart engem ölni. Kővé változtatott! Hirtelen fogom meg a kuplungot és váltok magasabb fokozatra. Nem tudok uralkodni magamon fogcsikorgatva vezetek. Hirtelen elveszítem a kocsi felet az uralmat és csúszik meg a kocsi, nem tudom, hogy ez miért lehet. A levegőben pörög a kocsi ide oda verődik a kocsi az úthoz majd a feje tetejére, elveszítve eszméletemet az esemény után.

Megfojtanak már ezek a gondolatok, hogy elhagy engem és nem lesz több számomra mint egy emlék. Békére lelik majd a szíve de az enyém nem tud megbékélni a fájdalommal, a bűntudat, hogy elrontottam egy ártatlan ember életét megfolyt. Mint ha Stefant idézném ezzel a bűntudat szöveggel.  A csók amit a végzetes éjszakán nyomot a számra belül megmaradt és egyre gyötrőbb az egész, csupa kín, szenvedés és fájdalom. Nem tudok megválni önként Amara-tól, hogy ne fájjon annyira az elvesztése. Nagy levegőt veszek és fújom ki a levegőt amit Amara is halhat, félek a döntésétől, hogy elkel engedjem a kezét. Ami még fájóbb az, hogy muszáj lesz elengednem mert ennyivel tartozok neki, hogy tönkre tettem az életét. Nem normális vagyok akire örülten hatot a szerelem és nem gondolkodtam csak sodortam magam az árral és nem törődtem a történtekkel.  Ő is tudja, hogy nem megyek vele a halálba mert tartok attól, hogy elveszítem ott is őt. Ezt gondolom és? Semmi és senki nem cáfolja meg azt, hogy nincs igazam. –Még is mit tennél ellene? Váltok újra mosolygásra és nézem őt. -Nem hiszem el, hogy nem vagy féltékeny. Húzom fel a szemöldökömet. Lassan pedig lenyúlok a felsőm aljáig és kezdem felhúzni ingerelve Amara idegeit. Nem láttam még sose féltékenynek Amara-t most pedig megnézném, de azért nem fogok varázsolni magamnak egy lányt, hogy ide jöjjön és csinálja a feszültséget köztünk. A régi módi mondatára nem felelek semmit csak elnevetem magam halkan. Most még kihagyná kíváncsi vagyok egy kis idő múlva mennyire hagyná ki. –Honnan veszed, hogy én gondoltam úgy rád? Kérdezem meg tőle a szavaim alatt meg érződik, hogy minden szó hazugság. Nem tagadom le, hogy nem gondoltam rá úgy, mert szeretem és vágytam rá. Az lett volna a nagy, ha nem vágytam volna úgy rá. Még azt hitték volna, hogy meleg vagyok. –Aha, talán legközelebb iszol még belőle, ne legyél telhetetlen. Vágom én is rá a szavaira ugyan olyan hangsúllyal mint amilyennel intézte felém a két mondatát. A „Silas Úrfi” becézésen felnevetek és csak vigyorgok sokáig rá miután hülyéskedésből előköt magától, de visszahúzottam hozzá . –Nem azt mondtam, hogy pörögsz, hanem azt, hogy gurulsz, szépségem. Jobban is figyelhetne a szavaimra ha már a társaságomban van. Mikor válaszolta a véletlen kibukott mondatomra csak némán bámultam rá mert nem is akartam kimondani ezt a dolgot. Ez volt az esti beszélgetésünk eddigi hatásszünete azt hiszem. –Szeretném megismerni azokat a barátokat Gondolom elítélnek engem. Mutatom a barátok szónál a macskakörmöt a kezeimmel. Jól eset a szörnyű lelkemnek a mondata második fele, hogy engem senki se pótolhat. Nem tudtam mit mondani csak mosolyogtam rá. Ha ennyire szeret akkor ne hagyjon el maradjon velem örökkön örökké és boldogok leszünk. –Talán hülyeség, talán nem. Viszem tovább az emlékvesztő búbáj ügyünket, hogy egy kis bizonytalanságot keltsek Amara fejében. Még a nézésem is komolyra válik miközben Amara önfeletten nevet majd én is elnevetem magam, hogy tovább játszhassak vele. Eljött a finálé mikor Amara döntést hozz és egyre hevesebben vert a szívem szinte táncolni lehetett volna rá olyan ritmusa volt. Nagyot sóhajtok „.-Nem maradok veled ma.” Hangosan fújom ki a levegőt és utána nézzek el jobbra mert nem tudok tovább ránézni. –Aj gyerünk Amara ne gyötörj tovább. Szólalok meg nagyot nyelve és nézzek újra vissza rá és szuggerálom, hogy bökje már ki azt a választ kérdésemre mert megtébolyodok. Mikor megadta a választ elgyengültem tőle és örültem neki. Végre megszűntek a gyötrő érzések a kínok a fájdalmak éreztem és láttam a szemében, hogy végleges a döntése. –Amara. Szóltam halkan csak a nevét tudtam kimondani hirtelen és csókoltam meg az ajkát. Olyan finom volt az ajka, ahogy az enyémhez ért és nem engedtem el. Felemelve Amarat függőleges helyzetből két kezemet arcára helyeztem és úgy csókoltam. Egy kis idő elteltével hallottam, hogy valaki mellénk szegődik egy nő nemű egyén mert éreztem lépéseiből. Kissé furcsálltam, hogy mire fel jön mellénk, nem is koncentráltam most Amara csókjára inkább az a személy érdekelt. Hirtelen megállt a csaj és hallottam, hogy elvágja a torkát hallottam, ahogy felsérti a bőrt magának és levegőért kapálózva fulladozik. Mikor elvágtam magának a torkát hirtelen nyitottam ki a szemem és engedtem el Amara száját és fordultam a lány felé. Mellettünk két három lépésre terül el és folyik a nyakából a vér. –Úgy gondolom most ezzel vége a bulinak. Szólalok meg a nagy csendben.

Vajon melyik lenne jobb? Harcolni és küzdeni azért, hogy éljen vagy elengedni azért, hogy örök békére leljen és megváltsa magát kegyetlen életéből? Minden bizonnyal időben megkapom a válaszát sem hamarabb, sem később. Áh 2000 év hosszú és fájdalmas év volt egymás után vágyódni, és akár, hogy is végződik valamelyikünk örülni fog. Akárhányszor a szemébe nézzek táncolás közben, látom a fénylő csillogását pont mint régen. Ezért nem tudom hagyni, hogy elmenjen tőlem megint. Táplálja bennem a reményt, hogy a válasza igen lesz a folytonos kérdésemre.  Nem erőszakolhatom rá az életet, hogy éljen! Csak újra elvenném a döntését, egyszer már elvettem mikor elcsábítottam őt és vállaltam Tessa bosszúját. Hiba volt ilyen korán megkérdezni tőle, hogy hogyan döntött de legalább tudom a válaszát, hogy hol tart. Szerencsére ő nem emlékszik rá, hogy ez megtörtént és így nem tettem tönkre az estéjét.–Szerinted lenne esélyük ellened? Kérdezem meg tőle én is, lassú felhúzott szemöldökkel és mosolygok mert viccesnek találom ezt az egész helyzetet.–Csak nem féltékenységet látok rajtad? Megdöbbenést szimulálva kérdezem meg tőle majd lehajtom a fejem és rápillantok az ajkára majd pár másodperc után újra a szemébe nézek. -Miért is lehetetlen? Kérdezem meg nevetése közt.-Ja igen. Mint ha szememben tudnád hazudni azt, hogy még sose képzeltél el, úgy. 2000 év hosszú idő. Tekintettem a szemébe ivódik és úgy fürkészem az agyában lejátszó eseményeket. Nagy megfigyelésemben látom, hogy töpreng  valamin, talán most jött el az ideje a választásnak? Meglehet. A finálé meg lehet, a döntése lesz középpontban. A tv-s válaszára nem mondok semmit csak elmosolygok magamban csak annyit mondok. Remek! Talán akkor esetleg megtudnám mutatni neki azt a készüléket ha velem maradna a földön. Nem szeretnék szellemlátó lenni mint a kicsi Gilbert fiú aki szexet játszik a szellem Bennett boszival. Aztán meg beállítanának a Ghostbuster fiúk és elkezdenének itt irtani a lényeket. Na jó! Tényleg sok volt a tv mostanság számomra ami nem nagyon válik előnyömre. –Te pedig még akarnál belőle inni.  Bologatók mondatom közben és a kezemet lassan emelem arcához és simogatom meg két ujjal. –Félek ha többet iszol még jobban nem fogok bírni veled. Nevetem el egy kicsit magam. Az ujjaim még mindig az arcát simogatja gyengén és finoman. „Túl drága vagy nekem, Amara” mondom magamban és az ujjaimnak megállt parancsolva húzom vissza a kezemet a derekára. –Szerintem pedig el gurulnál addig. De ha lehet azért ne próbáljuk ki. Mosolygom el magam és a fülig érő szájjal néztem a reakciót, majd rám tör egy érzés. Újra kihűl a boldogság és az öröm színe a szememben. Mint ha 2000 gyertya aludt volna ki úgy érzem magam, teljes sötétségben keresem a fényt amit nem lehet találni mert nincs. –Hamarosan minden rendben jön. Suttogom teljes gondolkodásom közepette és túl hangosan is gondolkoztam, nem akartam kimondani, de kibukkant. –Óhh ezt nem akartam hangosan mondani. Rázom meg a fejemet és nézzek rá szerény arccal. Most már mindketten tudjuk, hogy mind a ketten gondolkodunk belül, hogy hogyan is legyen, tovább. Lélektépkedő érzések ezek amin most megyünk keresztül és lehet, hogy elkel fogadnom, hogy elbukok ebben az akadályban amit az élet elém állít. Mert elakarok bukni. Nem használnám a varázserőmet, nem csalnék, hagynám folyni az eseményeket. Nem csak a lelkemben halványul el a fény de a teremben is teljes hangulat világításban táncolunk. Nevezhetnénk ezt a teknika ördögének, de ez teljesen a varázserőm műve nem másé. –Még is milyen emberek? Kezdek féltékeny lenni, hogy velük több időt töltesz mint velem. Válaszolom felé és egy kicsi féltékenység érezhető szívemben amit hamarosan elnyomok mivel elhidegülést tervezek Amara felé, hogy ne fájón annyira majd ha elhagy. Jól esett a válasza melyben igent mondott arra, hogy hiányoztam neki. Jó lenne ha másra is igent mondana nekem, illetve nem másra hanem arra a kérdésre. Kicsit meglepődve figyeltem mikor a fülemhez hajolt és úgy suttogott bele. „.-Mit szólnál ahhoz, ha az életet választanám..?” Megremegtem az izgatottságom miatt és megijedtem a pillanattól mert éreztem itt ér pontot a döntés mert változtatni már nem lehet rajta. Hirtelen megint bedöntöm Amarat és lassan hajolok le felé és összeérintem  a homlokomat az övével.–Mit szolnál ahhoz, hogy nem rég megkérdeztem tőled ezt a kérdést és te majd nem itt hagytál és egy emlékvesztő bűbájt vettettem be ellened.  Feleltem kérdésre kérdéssel és röhögtem fel a végén milyen jó kis viccet találtam ki most. Csak mert nem azért kántáltam el az imént a varázslatot, hogy újra eszébe juttassam ezt. –És el is árulod nekem döntésed? Vagy tovább akarsz gyötörni belülről, hm? Kérdeztem meg felcsigázott tekintettel felé. –Nézd, bármi is történjen ma maradj velem, kérlek. Suttogtam felé a kérlek szót még magamban is el ismertem háromszor. –Nem akarom, hogy bármi bajod essen. Szóltam felé és csuktam be a szememet hát ha megérzem a varázserőmmel, hogy veszélyben van e az élete most vagy sem. Nem lenne megfelelő, hogy igent mond és netán valamelyik ellenségem megöli őt.

Szeretni őt mindennél jobban, hát ha velem marad? Ezt tervezem vele mindent megtennék neki csak maradjon velem és boldog lesz.  Bármit megtennék, hogy maradjon még térdre is kényszeríteném magamat csak maradjon. Amara a legjobb dolog életemben és nem mondok le oly könnyen, nem akarok megválni tőle csak úgy. Nem akarok meghalni! Imádom, hogy halhatatlan vagyok és terrorizálhatok másokat kénem, kedvem szerint. Nem akarok meghalni, mert akkor elveszítek mindent és az nem lenne valami jó dolog, hogy lezárjam az életem. –Persze, nem mondanám akkor levetném a pólóm és egy izmos félmeztelen sráccal lennél most. Mondom és picit felkacagok a hülyeségektől amit kitudok adni magamból. –Öhm inkább veled akarok fürödni. Csillan fel a szememben egy ördögi és szexre utaló nézés, amitől én is elmosolyodok. Gyönyörű Amara, nem hiszem, hogy valaha is eltudnám őt engedni örökre, vagy, hogy teljesen megszüntessem amit érzek. Ha tegyük fel a halál mellet döntene, akkor biztos összeroppannék a hiányától 1 évig siratnám mikor senki se lát és mindennap megölnék valakit, hogy gazdagítsam a túlvilágot. Mindennap egy valakit, ahelyett, hogy én lennék az az egy akit megölnék csak, hogy Amara-val lehessek. –Igen az a ronda Tv. Majd egyszer megmutatom, hogy mi is az. Felelem neki és a kezét kezdem el simogatni amit fogok. Újra látom azt a csillogást a szemébe pont mint régen mielőtt jöttek volna a bajok. Egy ártatlan személy akit nem kellet volna belekevernem ebbe az egészben nem érdemelte meg ezt az életet. –Szívesen. Nyomom az arca felé a fejemet és suttogom én is a szavakat elébe és mosolygom el magam. Majd akaratom ellenére is kibukott belőlem az ami a szívem vágya, ráakartam venni, hogy mondja azt, hogy velem akarjon élni, itt. Talán jó dolog volt felhozni megint ezt a témát? Jó dolog volt elrontani a másik kedvét? Nem tudom. Égtem a vágytól és a reménytől, hogy a válasza ez lesz „Igen Silas veled maradok” Túl gyors a tempó? Lehet! Mindenki vágyik valamire és én se maradok ki a sorból. Szomorúan a földre tekintek és azt nézem pár másodpercig. Körülöttem zajlanak az események, forog velem a világ mindent érzek és mindent látok ami történik a teremben. A kedvem ami Amara látványától jött tovaszáll, eltűnik, köddé, füsté válik. Megérdemli e a szeretetemet? Egy ilyen nő? Aki azt se tudja mit akar. Teljes elhidegülés fog rám szállni és nem fog érdekelne tovább Amara sorsa. Mikor Amara kinyögte az első szót már tudtam a válaszát mielőtt befejezte volna a következő szót. Kihúzva magam, előtte, fejemet felemelve néztem az arcára és bólintottam kettőt előtte majd elnéztem jobbra, keserűségemben. Akkor tekintek rá újra vissza mikor azt veszem észre, hogy itt akar hagyni. Nagyot nyelve és fájdalmat érezve kezdek kántálni egy varázsigét. –Lorem impsum lamos. Mivel már nem vagyok vámpír nem tudom megigézni őt ezért egy amnézia bűbájt küldök rá mellyel eltüntettem ebben a 10 percben történt dolgokat. Úgy is majd az italra fogom, hogy mi volt, és ő is ezt fogja mondani magának. Gyorsan megint a keze után kapok és visszahúzom őt a nyakamba. –Ezt a táncolás dolgot még átvesszük egyszer. Mindig valahol máshoz kőtől ki! Nem pedig a karjaimban. Mondom neki viccesen és mint ha misem történt volna. –Még hogy kell még abból az italból neked. Aha! Aztán mehetek ki az udvarra mert odáig pörögsz. Mondom mosolyogva, ő rá hat az amnézia bűbáj de én nem felejtek, nem felejtem el, hogy még most sem tudja a dolgait biztosra. Volt elég ideje gondolkodni az életben maradásán és rajtam, de még most se tudja. –Nem értek egy dolgot ezt magyarázd már el nekem. Mondom neki oldalvást nézve rá. –Honnan tudtad, hogy egy ápolónő így viselkedik? Mert ha jól tudom régen nekünk nem volt ilyen tanfolyam ha jól emlékszek. Kérdezem meg tőle, hogy honnan tudott így viselkedni mint egy idei kori ápolónő. Ez az egész  nem más mint egy színjáték ami most végbe megy. Én vagyok a színész aki eljátssza a minden rendben szerepét! Csak azért, hogy a „néző” gondolok itt Amara-ra jól érezze magát és felejtessem minden gondját és jól érezze magát velem. Hirtelen bedöntöm Amara-t és lassan hajtom felé a fejemet ajkaink bőre összeér de megállt parancsolok vágyaimnak és érzéseimnek, nincs csók! Érződik az elhidegülés amit Amara felé irányítok. –Hiányoztam? Kérdezem meg tőle édes mosollyal és csillogó szemekkel.    

Átakarom élni én is a XXI századi bulikat, hogy még is milyenek. Annyit hallottam, hogy nem szól másról csak beb***ni, megvadulni, szexelni, inni. Minden bene van ami tiltott és mégis ezt lehet élvezni legjobban ami tilos vagy nem szabad. Olyan hangulat lesz úrrá rajtam, hogy pezsegni kezd a vérem, teljesen átadom magam a hangulatnak és bulinak. Amara váratlan jelenléte kissé meglepet egyáltalán nem számítottam rá, hogy ma itt lesz. A Salvatore ház pincéjében hagytam, hogy ott ne essen bántódása és ne tegyen magában kárt. Nem akarom semmi kép  nem akarom őt elveszíteni most, hogy visszakaptam. Amint előttem termettem kissé megrémült a jelmezemtől, de pont ezt a hatást akarom elérni mindenkitől. Az arcán látszott, hogy nem tetszett nekem, hogy úgy elküldtem a srácot, de még mindig jobban járt, hogy szó nélkül lépet le. –Kit érdekel most, hogy leöntesz vagy sem. A lényeg, hogy itt vagy. Mondtam neki miközben öleltem őt és éreztem a kezét, hogy megsimogatja a hátam közepét. Majd miután eltávolodott megfogtam a szabad kezét és úgy álltunk ott. –Sok volt a tv mostanság számomra és ez lett belőle. Válaszolom gyorsan és pillantok végig Amara-n. –Gyönyörű vagy. Bukott ki belőlem a szó véletlenül, ahogy befejeztem a végig nézést a testén.  Amara úgy kortyolta a pezsgőt mint ha hozzá lenne szokva pedig régen a szolgáknak tiltották az alkoholt vagyis a bort mivel régen csak az volt. Megszédülve hullik a karomba én pedig csak mosolygok azon, hogy milyen nehezen tűri az alkoholt. Vidámsággal és boldogsággal tölt el Amara jelleme mivel egyáltalán nem látom rajta, hogy megakarna halni vagy kárt akar magában tenni. Reménnyel tölt el, hogy letett arról, hogy meghaljon és itt hagyjon engem egyedül és magányosan ebben a nagy világban. A szeretet mindenkinek kijár még a magamfajta szörnyeknek is, és ezt a szeretet csak Amara tudja betölteni. „Kell még ebből az italból majd..”  csak biccentek egy igenlő választ és tovább mosolygok a lányra. Amara érintésétől teljesen elgyengült a testem erőltetve tudtam csak állni is. Nagyon nagy hatással van rám és ez a lazulós stílusa felejteti velem minden problémát és kínt amit elszenvedett a kapcsolatunk.  Újabb és újabb reményekkel tölt el minden viselkedése, beszéde és mondandója. –Talán rászorulók némi ápolásra. Válaszoltam oda halkan és húztam vissza a fejemet az arcától közbehajolásom után. Csak hagytam, hogy játszón velem vagyis rajtam, nem akartam elrontani az örömét mindent, úgy csináltam, ahogy mondott, ha kérte levegőt vettem és nagyot sóhajtva fújtam ki a levegőt majd nevettem el magam ezen a nevetséges helyzeten. –Gyere táncolni. Jelentetem ki neki és megfogva a kezét hátrálva lépkedtem a parkett közepére. Végig az arcát néztem és mosoly hűlt ki rajtam, miután beértünk a parkettre magamhoz rántottam gyengéden és a kezei pont a vállamra estek. Az én kezem lassan csúszót fel a derekára és állt meg majd a szemébe néztem. Tánc közben hátra léptem és megforgattam Amara-t majd gyengéden megint magamhoz húztam. Olyan közel volt, hogy ajkunk majd nem összeért. –Most, hogy ilyen széppé tetted az estémet, már csak azt kéne mondjad nekem, hogy élni szeretnél velem, itt a földön. Lassan lihegtem az ajkára a mondatot érezhető volt, hogy kérlelem, hogy maradjon itt velem ezen a bolygón.

Eljött ez a nap is! Mystic Falls-ban jelmezes bált tartanak amin persze ott a helyem. Soha nem voltam ilyen rendezvényen. Nem is volt időm ilyenen részt venni mivel egy betonasztalon feküdtem mozdulatlanul. Mindenki ott lesz aki számít és ha netán rosszpasszba fogok kerülni még az is szóba jöhet, hogy tönkre vágom a bulit. Előre látom, hogy unatkozni nem fogok a bulin, belevettem a 21-dik századi „beba**ós” buliba magamat. Jelmez kell? Nos már meg is van az ötlet. A mi nap néztem egy jó kis filmet „Batman a sötét lovag”. Volt benne az a színész Joker illetve az őt játszó színész Heath Ledger. Nagyon jól eljátszotta a csóka a karaktert! Joker és én egy csomó pontban hasonlítunk még a nézeteink is egyforma. Ami meglepő volt, hogy ő is nagyon szeretet a kicsi késével játszani pont mint én. Hiába voltak fegyverrel ellene ő tökéletesen elvolt a kis késével ellenük! Szegény alakító csóka! Meg is halt a szereplés után, bámulatosat alakított még az úgy nevezet Postumus Oscart is megkapta. Ha jól olvastam az illető színész halála után kapja meg tökéletes alakítása után. Hm nem rossz, de milyen érdekes lenne ha visszahoznám az életben Heath Ledger-t. Mindenki ámulna bámulna és a végén én kapnák  Oscart. Lassan divatba is jönnék akkor, hogy mikre vagyok képes. Na nem azért ezt a visszahozós dolgot hanyagoljuk! Felkészültem teljesen a bálra beszereztem a festékeket és ezt a zöld hajfestéket is. Bezzeg ilyen nekem nem volt Görögországban, hogy zöldre fessem a hajam. Legalább ráfoghattam volna Tessa-ra, hogy ha meglátom még a hajam is bezöldül tőle. Az ágyról felkelve indulok el a fürdőszoba felé, menet közben egyenként dobom le a földre a ruháimat míg meztelenül érek be a fürdőszobába. Megnyitom a tusoló csapot és beállok alá, hogy folyón rám a víz ami kijön. Elővéve a tusfürdőt, sampont fürdök és mosom meg minden porcikámat. Azért nem minden dolgon lepődök meg mivel volt időm használni ezeket már vagy 1 hónapja élek ebbe a házba. A korábbi gazdájának meg úgy se fog rosszul esni, hogy  használom a házát mivel már neki úgy is mindegy. Egy fél órán belül végeztem is a fürdéssel, elzárva a csapot lépek ki a tusoló alól és veszek el egy törölközött. Megtörölközve mindenhol veszem el az alsó nadrágomat és húzom fel magamra. Beállok a tükör elé és a hajfesték tartalmát a tenyerembe nyomom. Összedörzsölöm a két tenyeremben és kennem be jó mélyen a hajamat minden hol, minden hajszálamat bekentem ami hamarosan zöldé is változott. A kagylóban a víz folyamatosan folyt, hogy ne keverjem a festékeket amiket használok. Kinyitottam a fehér festék tubusát is és az arcomra kezdtem dörzsölni amíg teljesen fehér lett. Lemosva a kezemről a fehér festéket vettem elő a fekete festékű tubust amit a szemem körül kezdtem el kenni. Hamarosan végeztem is vele már csak a piros festék hiányzott amit a számra kell felkennem, hogy tökéletes legyen az álarc. Pár perc alatt fel is kentem a számra. Újra megmosva a kezemet és törölve meg egy törölközőben vettem le a polcról a parfümős palackot. Megszagoltam az illatát, de gyorsan elhúztam az arcomat tőle mivel elég erős és szokatlan szaga volt. Nem baj befújtam magam, a nyakam és a mellkasom körül. Utána bezseléztem a hajam, hogy úgy álljon, ahogy szokott.  Kimenve a fürdőből a régi tulajdonos ruhatára felé vettem az irányt. Kinyitva a szekrényajtót turkáltam a holmik közt, nem mind nyerte el a tetszésemet. A választásom egy fekete farmer nadrágra és egy fekete v nyakú pólóra esett, na meg beszereztem magamnak egy zöld kis öltöny mellényt. Hamar fel is húztam magamra majd sietősen a kijárat felé indultam mivel kezdtem kifutni az időből. Kint felhúztam a cipőmet és magam mögött becsapva az ajtót indultam el Mystic Falls suli felé. Ezt az egész ceremóniát könnyebb lett volna varázslattal megcsinálni de inkább emberként viselkedtem. Ötven percen belül elértem a sulihoz, nagy felhajtás volt már a suli körül. Mindenkit tereltek el a tornateremtől mivel ott még állítólag valami meglepetés lesz. Engem nem érdekelt táncolva mentem a tornateremhez, azzal a céllal, hogy engem nem fognak meglepni ilyen hülyeséggel. Majd én fogom meglepni őket, mosolyogva mentem a célom felé. Beérve látok egy botladozó lányt doktornő cuccban, látszik rajta semmi kedve nincs az egészhez. Akkor minek jött el? Neki menve egy srácnak pillantom meg az arcát és fejezem be a táncolást. Meglepődöttség hűl ki az arcomra és indulok el felé behunyva a szememet hallom, hogy bocsánatot kér a sráctól. –Hallottad elnézést kért, most pedig tűnés lesz. Biccentek a fejemmel a srácnak és pillantok rá a lányra. –Amara. Szólítom meg őt aki csodálatosan nézett ki. –Nem hittem, hogy eljössz erre a mulatságra. Ölelem meg gyorsan és szorítom magamhoz. Ha tudtam volna, hogy akar vagy ha szeretne jönni elmentem volna hozzá és nagyon remélem nem tépi le a fejem.