Mikael Mikaelson

Klaus nem más mint egy undormány! Ne beszélj nekem egy undormányról!

Az életem:

Lassan három éve rohadok itt a túlvilágon Niklaus jóvoltából, és három éve mindenegyes percében csak arra tudok gondolni, hogy jöjjön már el az a nap mikor valaki, akárki visszavisz az életbe és végre én döfhetek karót Niklaus mellkasába és végre bezárul a kőr, mely halálommal nyílt ki. Leljek Békére? Amíg Niklaust nem látom holtan addig nem lesz béke a lelkemben. Nem más ő nekem mint egy förtelem, aki a feleségemtől egy kóbor kaland után született  meg egy nyavalyás korcstól. A nap miután megtudtam, hogy ez a gyermek nem az enyém, attól fogva határoztam el, hogy a földi életét változtatom pokollá. Aznap mikor ezt a szörnyű hírt megtudtam, félretéve  férfi énemet, elcsattant pár pofon Esther arcán. Ki ne tenné meg? Mikor semmi oka se volt elárulnia engem. Esther mindig védelembe részesíti Niklaust, folyton kiáll mellette pedig ha emlékezne egy kicsit, őt is leszúrva tárolta egy koporsóba a többi gyermekével együtt. Az én drága Rebekah lányom. Hogy állhatott egy ilyen szörnyű fajzat mellé és fordított az apjának hátat? Hogy tehette ezt mikor nekem ő volt az én legkedvesebb gyermekem. Az egyetlen lányomat is megfertőzte akit egy életen át képes lettem volna védeni. Niklaus apáskodik Rebekahm felett, hogy ne törjék össze a szívét a férfiak inkább ő öli meg őket. Előbb vagy utóbb te is ugyan azt fogsz kapni Niklaus, fájdalmat, kínt, csalódást és a legszebbet a végére egy karót a szívedbe. Egész életen keresztül csak a hírnevet gyűjtötte magának, hogy később rettegjenek tőle! Árulja el nekem valaki! Mi lesz Niklaus-szal mikor meghal!? Egy hatalmas ünneplést fogok csinálni! A világ minden táján fognak ünnepelni, hogy végre megszabadultak egy zsarnoktól. Felégettem már a fél europát miattuk, átüldöztem őket már a fél világon. Mindig akkor támadtam rájuk mikor már azt hitték megállhatnak  a meneküléssel. Akkor jöttem én és darabokra törtem szét a hitüket! Nem beszéltem még az én egyetlen büszkeségemről. Elijah! Ő az akire büszkén jelentem ki, hogy ő igenis az én fiam. Minden megvan benne amit egy apa elvár a fiától. Emberként is különleges képességekkel bírt volna, megvan benne a hűség, tisztelet, szeretet és ami a legfontosabb, hogy álja a szavát. Most nem itt tartanék ha Elijah mellettem állt volna, ő is Klaus mellet van jellenleg. Minden egyes gyermekemet ellenem fordította, Kol és Finn-ról nincs mit beszélnem, Esther kedvence volt mind a kettő. Henry halála is az ő kezéhez tapad, meglett mondva nekik, hogy teliholdkor nem mehetnek el a faluból, de Niklaus kereste a bajt. Bárcsak ő lenne most halott és élne Henrik! Esther-el elváltak az utjaink ő szervezi a saját terveit csendben én pedig az enyémet, nincs többé közünk egymáshoz. –Mikael, előhívlak. Szólal meg egy hang a semmiből, meglepődöttség fakul ki az arcomra és veszek nagy levegőket, szívdobogásom kezd már normál üzemmódba állni és kezdek képes már hangot is kiejteni a számon, a sok emlék teljesen megzavarta az elmémet. –Mit akarsz te tőlem? Nyelek egy nagyot és teszek fel egy kérdést az ismeretlennek, remélem hallja is amit mondok, nem csak magamnak beszélek. Lehet, hogy ez az a hang amire régóta vágyok? Ami vissza visz az életbe és végre bosszút állhatok? Hevesen kezd újra verni a szívem izgatottságom miatt, minden egyes részem az újraéledés után sóvárog. –Igen hallom amit mondasz! Képes vagyok olvasni a gondolatodban. Úgy tudom van egy vágyad ott a túlvilágon. Még pedig az, hogy megöld Klaust. Képes vagy még mindig rá? Kérdezi a hang tőlem ami eléggé ismerős, de nem jut eszembe a gazdája. Most már biztos, hogy visszajutok a földre és folytathatom amit elkezdtem.  –Támasz fel és biztosítlak arról, hogy Klaus hamarosan meghal. Mondom neki lassan minden egyes szót kihangsúlyozva, hogy értse rendesen. Szavaimban céltudatosságom sugárzik, hogy még jobban elhitessem vele, hogy képes vagyok rá. –Ohto esstenay as vazat! Esvet ohnaz espalit. Hallom ezeket a hangokat felém suhanva. Kezemre nézzek és látom, hogy kezd elhalványulni, gondolom ez azt jelenti kezdek visszatérni az életben. –Gyerünk már! Ordítom el magam izgatotságom miatt, hogy kezdek visszatérni az életbe és ez egy elég nagy boldogságot jellent most.  Hirtelen sötétül el előttem a táj majd újra világos lesz minden, már kezdtem azt hinni, hogy vége az életemnek. –Stefan Salvatore? Kérdezem meg az előttem álló embert mert teljesen hasonlít rá, de mióta tudd ő varázsolni, eddig úgy volt, hogy vámpír. –Ne hasonlíts hozzá. A nevem Silas, egy 2000 éves boszorkánnyal állsz szembe. Ajánlom, hogy még 2 percig ne mond ki a nevét, különben mehetsz vissza a feledésbe. Klaus halálához erre is szükséged lesz. Nyújtja át a tárgyat amit mindig magamnál hordtam évszázadokon keresztül. Elvéve tőle teszem be az öltönykabátom belső zsebébe és pillantok újra Silas-re. –Innentől már a te gondod, bizonyítsd be nekem, hogy érdemes volt visszahozzalak. Ezeket szavakat kiejtette utoljára szájából majd otthagyott engem és egy villanás volt megint nekem és már is New Orleans utcáin jelentem meg. –Napjaidat kezd el számolgatni Niklaus. Mondtam magam elé és belevetettem magam New Orleans fénylő utcáiba.