Érzelmek nélkül élni a lehető legkönnyebb dolog a világon, hisz valljuk be, hogy az adott személy olyankor élvezi az életet, semmi sem korlátozza, boldog, és ráadásként hatalmat kap, hisz nincs sebezhető pontja, mert egy teljesen üres érzés kering benne legbelül. Ilyenkor a halál fogalma édes mindegy számára, sőt úgy érzi, hogy ez a megváltást tükrözi, ezért sem fél az üres fenyegetőzésektől, hisz ha nem kötődik senkihez, ha nem érez, akkor nincs mivel fájdalmat okozni neki, nem de? Számomra megszűnt létezni minden eddigi hamis élet reménye, és egyszerűen ez boldogságot ad. Bárkit megölhettek, emberi véren élhettek, szórakozhatok, és hatalmam van, amit senki sem korlátozhat, avagy szabályozhat le. Se Damon, se Elena, se Caroline.. se Lexi, aki szánalmas módon nyilván visszaakarna hozni, de nem tud, mert lám.. meghalt Damon által, és én örülök ennek a tudatnak, sőt mi több nevetek a sorsán, hisz legalább nem vihet vissza abba a szánalmas földi nyomorúságba, amelyben eddig éltem. Kegyetlen lennék? Ugyan már, kérem szépen, én csak megtanultam élvezni azt, ami van, és élek a lehetőségeimmel, avagy csak egyszerűen az énemmel, amely a valódi személyiségemet tükrözi. Az, amit a szemed előtt látsz; én vagyok. Az a kegyetlen, szívtelen, és egyben gonosz személyiség; én lennék, és nem pedig Silas. Hol tudna ő így viselkedni, mint én? Röhögök, egyszerűen röhögök már gondolatban ezen apró kis cseleken, avagy dolgokon, hisz valljuk be, ha egymás mellé állunk csak külsőre hasonlítunk, de belsőre nem, de ami az egészben a legviccesebb az, hogy ő kezdte a gyűlöletet, pedig én közvetlen okot sem adtam rá.. nem különb Katherine-nél legalább ezt bevallhatja magáról, ha már mást nem is. Ebben a városban a jelenléte nem el tűrt, szóval ajánlom, hogy maradjon a tér felén, és akkor minden rendben megy, mert én túl tudok lépni a tettein amennyiben ő békén hagy, de ha nem, akkor megtanulja azt, hogy ki az a Stefan Salvatore. Nocsak, nocsak.. merre kalandozom már a gondolataimban? Messzi földre, távolra.. álomországba? De hisz társaságom van; egy úri Mikaelson személyében, akit muszáj kitüntetnem a figyelmemmel, ha a fejemet szeretném a helyén tudni, bár nem érhetne hozzám, sőt miket beszélek?! Egy mozdulattal megvédem magam.. na jó ez túlzás.
-Jó hatással?-Nevetésben török ki, ahogy Elijahra nézek, mégis mi abban a jó hatás, hogy arra buzdít, hogy mészároljam le az egész várost? Úgy látszik a drága Elijah lemaradt egy-két részletről, de nem gond érte, hisz amit nem tud az nem fáj neki, nem de? A városra tekintek, amely elég forgalmas, és igazán lenyűgöző látványt nyújt jelenleg.-Te sem gondolhatod komolyan, hogy a mi párosításunk a legjobb, Elijah.-Mutatok le az emberekre.-Én számukra halált jelentek.-Nevetek.-Tudod egy apró kis mozdulat, egy lenge suhanás, és hopp az áldozat mögé kerülök, akkor pedig elváltoztatom az arcom, és átharapom a finom kis bőrét, majd magamhoz veszem a vérét.. s lám nem tudok leállni, mert mi vagyok én? Egy ragadozó, és egy magam fajta sohasem áll le.. annak idején egy egész várost irtottam ki.-Röhögöm el a dolgot, pedig komolynak kellene lennem, de nem tudok az lenni, amikor is.. ki vagyok kapcsolva.
-Barátra?-Elkezdek lefelé bámulni az erkélyről a lenti tömegre.-Szerintem eltévesztetted a házszámot.-Jegyzem meg, hisz érzelmekről való beszélgetés velem?! Az egy nagyon, de nagyon rossz vicc.-Csupán teszem a kötelességem.-Mondom ki komolyan, ahogy újra Elijahra nézek. Nem fogom nagy dobra verni, hogy Klaust a barátomnak tartom, hisz elég, hogy ha csak az adott személy tudja, nem de?-Tudod mondtam a múltkor a sztorit, amikor még az a szánalmas alak voltam.. nos ezért jövők neki, hisz segített túllépni azon a kis ügyön. Most meg, hogy ki vagyok kapcsolva jól jön neki a gyilkos énem..-Húzom sejtelmes vigyorra a számat.
-Elijah.. jól vagy?-Nézek rá megjátszott aggódó tekintettekkel.-Komolyan.. jól vagy?-Vonom fel a szemöldököm.-Miért akarod Klaust olyannak látni, amilyen nem? Egy a bajod, Elijah.. neked, és a testvéreidnek.. senki sem tudja elfogadni az igazi énjét, mert mindenki megakarja változtatni! Senki sem fogadja el annak, aki, és ebből elege van.. tönkreteszitek ti! Nem Mikael, hanem ti.-Mutatok rá a kezemmel.-Csak értsd meg, és ne akard megváltoztatni, hisz neki kell változnia, ha akar. Egy barát nem kritizál, sőt egy testvér pláne nem! Én nem vagyok a családotok része, mégis eltudom fogadni, hogy ő ilyen, ti meg nem? Azt hiszitek, majd a gyerek megváltoztatja? Nos akkor tévedtek.-Mondom komolyan, és ellököm magamat a korláttól, ahogy oda-vissza kezdek járkálni.
-Katherine.. meg Katherine.-Tárom szét a karjaimat, ahogy igencsak közel megállok hozzá.-Igazad van nem ismertem emberként, de nem is akarom.. és tudod mit roppantul nem érdekel az a nőszemély.-Suttogom, ahogy megnyomva a szavakat kiérződik hangomból a gúny egyvelege.-Felőlem lehetett volna a pápai püspök felesége is.. az sem érdekelt volna.-Futtatom végig a tekintettemet az erkélyen, majd végül Elijah szemeibe nézek mélyen.-Játszadozott a bátyámmal, és velem.. szerettem, és lám tönkretett. Ő miatta lett a kapcsolatom Damonnel a lehető legrosszabb. A bátyám azért utált eleinte, mert Kath engem tett előbb vámpírrá, aztán meg azért, mert befejeztem a vámpírrá válását. Az a nő mindent tönkretett.. az egész életem, szóval ne papolj itt nekem semmiféle szép, és érzelmes Katherinről.. ő meghalt Elijah, az a Kath illúzió.-Vonok vállat, és hátrébb lépek, mert ez a téma kiakasztott, és már semmit sem szeretnék azzal a nővel kapcsolatban. Sem beszélni, sem látni, sem semmit.. mert ha meglátom, akkor megölöm.
-Igen, egy érzéketlen vámpír vagyok.-Mutatok magamra.-S épp ezért fejezd be a Katherines témát, amíg ilyen jó hangulatomba vagyok, ha már elutasítottad a "szent a béke" dolgot. Én nyújtottam neked a kezem, de te nem fogadtad el, akkor meg ne is akarj barátian cseverészni nekem arról a.... hagyj ne mondjam kiről.-Az erkély legszélére sétálok, ahogy egy mozdulattal felülök a korlátra, és onnan bámulok Elijahra lássuk mit lép velem szemben.. esetleg besértődött-e? Ha igen az sem érdekel, mert semmi közöm hozzá.

Felszabadultság, élvezet, gyönyör, és maga egy lélek ábránd az, mely a szemem előtt lebeg. Minden egyes mozzanatomban megvilágosul ama fogalomnak a jelentése, hogy kegyetlenség. Magam után nem hagyok mást csak zűrt, poklot, és kárhozatot. Ha bárki is gonosznak tartja magát, akkor még nem látott engem.. engem, aki megöl bárkit, aki emberek ezreinek a vérét veszi el, avagy csak simán játszadozik velük. Engem, aki embereket tép milliónyi foszlány darabkára, és mindezt csak az énem miatt; a valós önmagam miatt, mert élvezem, és élek azon lehetőséggel, hogy szórakozás. Minden egyes ölésben az a szép, hogy látod kihunyni a fényt az emberi szemekben, a félelem, amely eléd tárul olyankor leírhatatlan, és maga a vér íze mámorító.. avagy önmagával ragadó. Lélegzetvételeim száma meg van, mintha csak egy ember lennék, pedig koránt sem vagyok az.. Minden egyes vágyam, célom, és tervem valóra válik lassacskán, csak idő kérdése csupán. Ebben a házban eddig három személlyel futottam össze; Klaussal, de ez természetesen alap, Elijah-val, akit jelen esetben utálok a múltkoriért, hisz mégis mit képzelt már magáról, hogy egy egész városból kidob?! Na meg persze Isabellával, aki Klaus egyik kötődéssel ellátott hibridje, hát nem sajnálom a feladatkörét illetően. Szinte már fel is nevetek az ezen való gondolatkor. Lazán nyitom ki végül az erkélyre nyíló üvegajtót, ahogy a függöny rögtön táncba is kezd a szél hatására. Hajamba kap, ezáltal megborzolva azt, míg engem kiráz tőle a hideg, de mit sem törődöm azzal, hogy enyhe szellő játszadozik most. Határozott, mégis kimért léptekkel sétálok a korlátig, ahogy végül odaérve megtámasztom magamat a két kezemmel, és úgy nézek le a városra.. Gyönyörű összkép lehetne, ha engem ennek a szépsége magával ragadna, de jelenleg nem foglalkoztat, csak levegőzni kívántam, ami érdekes, hisz általában enni szoktam ilyenkor; valamelyik finom kis emberkéből.. Szinte nem is törődöm semmivel sem, és minden egyes külvilági hang kizáródik az elmémből, ahogy arra összpontosítok, hogy hogyan tovább a tervvel. Vannak céljaim; ez kétségtelen, s tagadhatatlan, de akkor is kell valami út, avagy mód arra, hogy eltávolítsam Silast, és még ha nem is gyakorlatban, akkor csak simán képletesen. A legegyszerűbb megnyilvánulás az lenne, ha eltudnám intézni, hogy már ugyan New Orleansbe ne tudja betenni a lábát, és ha ez megtörténik, akkor minden bizonnyal nem fogom zaklatni, és ő sem engem.. mert komolyan mondva elegem van a szörnyű jelleméből, sőt mi több belőle.. ha szeretne élni, akkor maradjon meg Mystic Fallsban a hátsóján, és elvagyunk rendezve, ha nem, akkor minden bizonnyal akármibe is kerüljön, nos megölöm őt, de előtte Amara halálát nézi végig. Idegesen fújom ki a levegőt, ahogy megrázom a fejemet, és törlöm ezen opciót. Én nem akarok vele háborút, és végképen pedig ő kezdte.. miért kellett engem utálata tárgyává tennie? Mit tettem.. tán azt, hogy megszülettem? A saját szájával mondta, hogy kellett neki egy árnymás, akkor tessék.. itt van. Hirtelen zökkenek ki a gondolatmenetemből, ahogy meghallom egy ismerős hang által a nevemet, és nem is kell sokáig várni, hogy végre mellém lépjen, amikor pedig megtörtént rátekintek. Istenem.. már csak ez hiányzott itt! A városi utcára szegezem a tekintettemet, hogy ne keljen ránéznem Elijara egy cseppnyit sem, hisz elegem van abból, amit a múltkor csinált. Menjek el a házból, menjek el a városból.. szánalmas. Már csak arra lennék kíváncsi, hogy jelenleg mégis mit szeretne tőlem, mert tutira, hogy nem azért jött, hogy a ruhámat dicsérgesse. Megingatom a fejemet, és ezzel utalok arra számára, hogy nem kívánt közszemlélet a társasága nekem, főleg nem azért, amit művelt, és én még azt hittem, vagyis az emberi oldalam azt hitte, hogy ő a legnormálisabb ősi, de hát tévedni tudni kell, míg mostanra pedig már nem vagyok hülye, hisz lám ki vagyok kapcsolva, és mindent tökéletesen látok, szóval akármilyen taktikai lépésbe kezdjen lebuktatom, és megállítom, hisz számomra nem tehet keresztbe, sőt nem dobhat le innen, mert nem akar itt látni..
-Tessék?-Stílusom árulkodik a meglepettségemről, ahogy felé fordítom a fejemet, és érdeklődően nézek rá.. Sajnálja a velem történteket? Ezen elhatározásra mikor jutott? Szinte azonnal ledöbbentett a szava, amint meghallottam, hisz mindenre számítottam, csak erre nem.-Nekem nem kell szánalom, sem sajnálat, sem semmi.. meg vagyok.-Mondom végül visszavágva eléggé nyugodt, és normális hangszínen, mintha minden rendben lenne köztünk, pedig nincs így.. én a múltkorin nem tudok átlépni csak egy ilyen egyszerű kijelentéssel, amit megejtett.
-Elijah.. jól vagy?-Kérdezem meg komolyan, ahogy végig nézek rajta, hisz nem hiszem, hogy a múltkori után hirtelen ennyire megkedvelt volna, és a barátom akarna lenni, bár.. amiket utoljára közöltem vele; lehet, hogy meghatották.. ez szép!-Miért változott meg a véleményed.. én azt hittem gyűlölsz? Mert egy érzéstelen, és kegyetlen Ragadozó vagyok.. most már kikapcsolt állapotban, mert amikor legutóbb beszéltünk, akkor éreztem, kedves Elijah.-Hangom teljesen megfelelő, és megmutatom neki, hogy ilyen is tudok lenni, ha nem akar rögtön megenni, avagy kidobni minden honnan.-Nem mellesleg nekem nem kell felépülnöm, hisz egészen jól vagyok, mint látod.-Mosolyodom el.-Nem érzek, hanem élvezem az életet.-Nézek a szemeibe végezetül.-Elena meg már rég nem érdekel.-Fűzöm hozzá érzéstelenül.. az a nő számomra senki lett.
-Igen.. talán ez a jó ebben a helyben, hogy egyetlen egy hasonmás sem rohangál itt, bár a múltkor megjelent Katherine.. ki tudja miért, de közöltem vele, ha még egyszer idejön neki annyi.-Mondom sejtelmes hangszínen.-De ha kell tekintettel vagyok rád, hisz mint látom felzaklatott az előbbi mondandóm vége.. elnézést nem akarom Kathet kritizálni, de gyűlölöm, és ez még úgy sem múlt el, hogy ki vagyok kapcsolva.. pedig én mindent megtettem.. de lásd. A múlt emléke nem száll el tova tűnve.-Vonok vállat, és végül a korlátot kezdem nézegetni.
-Ezek szerint.. megbékélsz velem?-Nézek rá érdeklődve.-Szent a béke, Elijah?-Nyújtom oda neki a kezem, és ha benne van, akkor magunk mögött hagyhatjuk a múltat, de mint már említettem ki vagyok kapcsolva, ez meg nem fog neki tetszeni, de remélem nem szabja meg, hogy mikor mennyit ehettek, és hol.. avagy mi módon. Na jó.. nem gondolok ilyenekre, hisz úgy tűnik megbékélt velem..