Niklaus & Stefan

"Megérkeztem, és gondoskodni fogok róla, hogy ez senkinek se tetsszen..!"

Lépteim elhaló sikolyok övezte könyörgő szavakkal, könnyek mosta véres és megszűnő tekintetekkel, parázsló és végletekig kitartó mozdulatokkal és félve őrzött titokzatos gondolatokkal körülírt magasságokban megtagadott sötét és pusztuló tánc. Lágy, hűvös szellő kellemesen simogatja arcom, gyengédebb, mint a legpuhább női kéz által befogadott érintés, mégis ridegebb, mint bármelyik elutasító magába zárkózó jellem és úgy húzza magával árnyékként magányosságom követő pillantásait, mintha az örök hűséget fogadva nekem, örökké mögöttem szaladna. Szemeimben romlandó, meglobbanó tűz bármely hatalmasra csapó lángoknál hevesebben ég, midőn kabátom alatt beszalad a szél és tovább is áll, hogy ne csak engem tiszteljen meg jelenlétével, hanem a mellettem lépkedő barátomat is.
- Tán neked, nem kell bemutatnom milyen, mikor egy egész város vérben fürdik, de ez a város a legszebb a vérvörös tengeren, mikor minden lélek pusztulva hullik lábaid elé, hogy vérét onthasd és te végletekig élvezhesd a soha meg nem szűnő, édes nedűt. - pillantok rá és az arcomba szökő sejtelmes mosolyom csillan meg az éjszakában, amely a legbosszúsabb sötétségben is képes elűzni az ébenfekete égi palettáról a csillagjait eltakaró borús felhőket. Az utcai lámpák fénye világítja utunkat, mégis minket a Hold ezüstös fénye övez, hogy ezzel is dicsőségben tartva minket mindenki számára jelezhesse, nem akárki lépett ma éjjel utcára és ha élvezni kívántak valaha is egy estét a francia negyed pezsgő életet adó falai között, hát most megtehetik, bár a vég talán nem lesz komikus mindenki számára, sőt talán egészen tragikus lezárásra számíthatunk, mikor majd emberi hullák tömege övezi a vértől túlcsorduló utcákat, épületeket és falakat. Ma este olyan festmény kerül megalkotásra, melynek szépségéről csak az tud érdemben nyilatkozni, ki a művész teljes lényével látja a világot, hiszen kinek könnyektől csillognak a szemei, annak homályos fátyol borul szemére, de kinek vérben fordul át jelleme, az át tudja magát adni, ennek az egészen különleges művészetnek. Kinek szíve sötét és üres, kinek elméje gonosz és ördögi, kinek lelke pusztuló és romlandó, kinek undorodó mozzanatai ijesztve keltenek haragot másokban, mégis van valami fény, amely ott pislákol a szemükben. Hogy milyen fény ez? A gyilkolás fénye, életet elvenni, elragadni ugyanis olyan erősségű imádatot kelt, hogy még annak szíve is beleborzong, kiből már évszázadokkal ezelőtt kivesztek a gyenge érzelmek. Önmagát senki nem tagadhatja meg és ha valami élvezetet okoz egy vámpír számára, akkor az a vér mámorító illata, íze és látványa, az emberek elhullása és az erőnk ilyen módon való bizonyítása. Kár volna tagadnia ezt bárkinek is, hiszen a sötétbe vezető út is fénnyel van kikövezve és ki maga megpróbál elkerülő útra térni, nagyobb kínszenvedések árán léphet szívpadra, mintha sorsát meg nem tagadva haladt volna a gyötrelmes úton. Az utcák csendesek, csak a lépteink csapnak zajt, hiszen késői óra lévén már mindenki talált magának valahol elfoglaltságot és legtöbben éppen ma este az Operaház falai közé húzódtak, hogy megnézzenek egy darabot, egy véres darabot, melyet maga Niklaus Mikelson fog komponálni, ebben városban még soha nem látott formában. Csak győzzék kivárni, hiszen ilyen előadásra, nem mindenki válthat jegyet. Ahogy lassan elérünk az épület elé, megállok egy pillanatra és felpillantok magasságába, hol az ég tetején szaladgálnak a fényes csillagok és gonosz mosoly kerül az arcom vonásaiba.
- Mond Stefan, jártál már az Operában, azóta, hogy itt tartózkodsz? - teszem fel kötői hangzatosságban a kérdést, ahogy végül ráemelem a tekintetem, a pillantásomban valami sejtelmes csillogás suhan keresztül, majd meg is pihen szemeim sarkában. - Az első alkalom mindig különleges, mert egy életre megjegyezendő emléket ad. - teszem az egyik kezem a vállára, majd a másikat kinyújtom előre, ezzel szabad utat adva neki az emberek tömegei közé, akik ma itt bent tartózkodnak. - Csak utánad, barátom. - zárom le végül a mondandómat, azt hiszem kellemes és élvezetes estének nézünk elébe, bár élvezni mindösszesen talán csak mi ketten fogjuk.