A lány amikor visszahúzott, felőle is már érzéseket vettem észre, mint amikor még megláttam. Nem értettem miért tette, de persze nem csak a mozdulatát vettem figyelembe, hanem a felém kívánt szavait is. Persze, nem válaszoltam neki vissza, mert nem akartam. Most jobban érdekelt az, hogy Kendrának megtanítsam azt, hogy egy ősivel, főleg nem velem, nem ajánlatos kikezdeni!
Hallgatom Kendrát, aki most már teljesen kitért magából. Láttam az arcán, hogy fél a haláltól. Ugyan, a halál nem is biztos, hogy olyannyira fájdalmas.
Két ujjam közé csippentem az injekciós tűt, ami nemsokára Kendrában fog landolni.
Valójában nem érdemli meg, amit kapott eddig tőlem, és az elkövetkezendő tetteimet sem fogja megérdemelni, hiszen nem tett ellenem semmi olyat, mint amit én ellene. Bevallom kegyetlen vagyok, de mostanában annyi csapás ért. Mikael, Katherine, Klaus, Hayley, és még kitudja, hány baj jön még. Jön majd, talán mint a zuhogó eső. Nem tudom, hogy mi lesz. Egyszerre szeretnék mindenkit megvédeni, akit szeretek, de Mikael szavát kivéve halálra vagyok ítélve. Nem fogom teljesíteni a kéréseit, ami csak annyit jelent, hogy meg fog ölni. Talán jobb lesz, hogy ha felkeresem Katherinet, hogy rám ne számítson, amikor vámpírvérre kerül sor, mert valószínű megfogok halni. Szeretném megvédeni Bekaht, Katherinet, de így nem fog menni. Hiába is szeretném. Rebekah Kolra lesz bízva, hogy ha még is történne velem valami, Katherine pedig addigra biztosan majd talál valakit, akit ő is szeret. Azt kívánom, legyen boldog, s felejtsen el örökre. Én elbúcsúztam tőle már múltkor, most már csak azt kell megvárnom, hogy Mikael mikor lép elém, s végez velem. Tudja, hogy ha engem életben hagy, akkor soha nem fogja elérni azt, hogy megölhesse Klaust. Tudom a sorsomat, s ezt majd Rebekahval is közlöm, hogy jobb, ha felkeresi mihamarabb másik bátyját, Kolt. Klausban nem szabad bíznia a húgomnak, tudja is jól, hogy miért. Azt akarom hogy boldog legyen, még akkor is, ha én már nem leszek. Az élet akkor is menne tovább, s én azt ajánlom Rebekahnak akkor, hogy hagyja el New Orleanst. Ezt majd még közlöm vele. Viszont mindent megfogok tenni annak érdekében, hogy megóvjak másokat, de ha magamat nem tudom, akkor másokat hogyan?
A lányra abszolút nem figyeltem. Minek kéreti magát? Úgy is beadom neki, ehhez nem kell rizsáznia!  
Hallom azután, hogy a másik lány is megszólal, hogy adjam be neki is. Ez megőrült?
Szemeim fennakadnak, s visszaereszkednek Kendrát végigtekintve.
Egy pillanatra letettem az asztalra az injekciót, ugyanis még kifelejtettem valamit.
Caitlyn előtt jelenek meg, gyorsaságom segítségével melyet lidérces hang követett.
A szemeibe tekintek, hogy megelőzzek egy dolgot.
- Nem mozdulsz, ameddig azt nem mondom, hogy mozoghatsz. Nem szólsz, nem beszélsz, ameddig én azt nem mondom! És ami a legfontosabb, őrizd meg a nyugalmadat.- Mosolyodok el a végére, amikor befejeztem az igézést. Remek! Most már nem veszélyeztetett a lány sem, meg nem is áll most semmi sem az utamba.
Gyorsaságom segítségével Kendra mellett jelenek meg újra, de most már markomban tartom az injekciót is.
Olyan gyenge még, hogy még védekezni sem tud.
A tű hegyét alkarjához emelem, ahol a főerek szaladnak végig, s egy aprót megmozdítom, és már a tű hegye a lány ereibe férkőzött be. A méreg már benne van, most már csak az a kérdés, megmentsem -e az életét, vagy sem? De valószínű megfogom, nem vagyok annyira kegyetlen. De viszont ijesztgetni lehet másokat.

Mit vár ez a kettő egy Mikaelsontól, főleg nem tőlem? Ha akarom, még Klausnál is kegyetlenebb leszek, bár ezt nem kívánom senkinek sem. Kendra az első, aki megtapasztalja, hogy milyen vagyok akkor, amikor valaki ujjat húz velem! Olykor általában nem szoktam jót állni magamért. És persze most sem.
Hallgatom a lányt, aki mindjárt cirkuszt rendez a kórház kellős közepén, ami igen nem lenne jó. Végighallgatom, bár szerintem a lány is sejti, hogy nem fogom bántani, s visszaél a türelmemmel.
Végighallgatom, bár mielőtt csináltam is volna valamit, beviharzott Kendrához.
Arcomról nem lehetett leolvasni semmit sem, olyan közömbös volt, mint Kendráé. Viszont annyi különbség volt, hogy én nekem vanank hátsó szándékaim. Ő szerintem örül, hogy ha lélegezni tud, bár ezt is leszabályozom ha kell.
Amikor bement, én is utána haladtam, s amikor Kendrához lépett, egyszer csak cselekedtem hirtelen, nem tudom, hogy miért.
Gyorsaságom segítségével a falnak nyomtam neki Caitet, s testünk összesimul hirtelen, talán egy hajszálnyi szünet van köztünk.
Bal tenyerem feje mellett a falnak van nyomva, jobb tenyerem pedig nyakánál pihen le, miközben ajkaihoz felcsusszan hüvelykujjam, s szemeibe tekintek, de nem azzal az arccal, mint amikor Kendrának kitéptem a nyakát. Nem, valami más arc volt ez. Őszinteség, s egyben szerénység lapult ebben a vonásokban.
- Ne oktass ki! - mondtam végül ezt, s egyet hátrébb léptem szavam után. A lány számomra csodálatos volt, kedzem megkedvelni. Talán csak nála szeretném a vigaszt lelni? Nem tudom, mit akarok. Az érzéseim teljesen romokban van az elmúlt napok miatt.
Az ajtó felől végül megérkezett az orvos, akit megigéztem azzal, hogy hozzon egy adag húsevő baktériumot.
Megfordulok a lánytól ellentétes irányba, s az orvosra tekintek mosolyogva. Injekciós tűk formában hozta, ami még jobb!
- Egyet alkalmazzon magán.- Igézem meg, amikor a szemébe nézek.
Induljon a Jackass.
A nő végül letette a dobozt az asztalra, ami az ágy végében pihent meg, s egyet kivett belőle, olyan egy arasznyi méretű tartállyal rendelkező tűt.
S végül bólintok, hogy tegye csak, bár a nő ilyenkorra már zakatolt. Az arcáról könnyek hullottak. Remek!
- Na, Kendra, figyelj csak! - nézek rá mosolyogva, amikor a nő elé lépek, s várom, hogy megtegye a bemutatót, amit Kendra barátomnak tartogattam.
A nő végül csuklója fölé helyezi a tű hegyét, s mint a kést, vágja magába, és a három centis tűhegye elmélyül ereibe.
A lány ekkor összeesik, az injekció a földre esik mellé, és rángatózni kezd. Az alkarján megjelennek a hullafoltok, tehát elhalálozott a karja. Leguggolok óvatosan mellé, s már a nő nagy részét hullafoltok vonják be.
- Köszönöm, kedvesem.- Köszönöm meg a szívességét, s ekkor két tenyeremet helyezem nyakához, és könnyedén kitöröm.
Felköhögök, s kiegyenesedem a nő mellett. Az injekciós dobozhoz lépek, és Kendrára néztem.
- Nálad milyen formában legyen? - gondolkozom el, s várom nagy érdeklődéssel a válaszát, hátha kitalál valami kegyesebb halált magának.

Bal lábamra nehezedek, s karjaimat feszes, izmos mellkasom elé fonom, nézve körbe mindent nagy figyelemmel, bár orrom minden egyes érzékét vérszag öntötte el. Ami a kabátom alól jött vérszag elöntötte a tömör kölni illatát, így eléggé húzós lesz a dolog, hogy feltűnés nélkül menjek be a kórházba. Bár aki még ferde szemmel is fog rám nézni, annak biztos, hogy elválasztom a testétől a fejét.
S aztán ezt a nagy csöndet a lány törte meg, aki megint csak hülye kérdésekkel sújtott.
- Minek kérdezed, ha utána elkezdesz beszélni? - nézek rá komor arccal, s szépen ívelt szemöldökeim felcsusszannak egy kicsit.
Ajkaim egyenesbe mennek, s csak a lányt nézem rideg tekintetemmel, aki most már végre valahára bemutatkozott.
- Elijah Mikaelson.- Mutatkoztam be végül én is a teljes nevemmel, hogy vegye az adást, nem csak egy egyszerű, mezei vámpírral áll szemben. A lány számomra nagyon különlegesnek tűnt, még első pillantáskor is megfogott a tekintete.
Újabb sújtásaitól megint csak padlót fogok, amikor kérdezi, hogy megbántam -e, amit tettem?
Ezen barna bogárszemeim is kikerekedtek, s tekintetem a kórház előtt áll meg csodálkozva, hogy még is hogyan kérdezhet ilyet egy ősitől?
- Ha tudod a választ, minek kérdezed? - kérdezek rá megint csak, mikor arcom nyugodt vonásokat vesz fel, s azzal a nézéssel tekintek újra Caitre. Szép neve van, csodálásra méltó. Tetszik nekem a lány, bár ez az öntelt modor... tudja jól, hogy nem fogom bántani, ezét él is a lehetőséggel. Nem hülye, azt már is észrevettem rajta.
- Mire odaértél volna a kocsihoz, addigra már elvérzett volna Kendra. - Válaszoltam rá szűkszavúan, mikor egy újabb gúnyos, buja mosoly szökött arcomra. Egy kicsit kiismerni akarom a lányt, aki számomra teljesen más. Olyan szelíd, de még is olyan bátor lélek. Nem mostanában találkoztam ilyen lánnyal, meg kell, hogy mondjam. De, egyedül Katherine. Ő is ugyan ilyen volt velem. Másokkal csöppet sem volt szelíd, de jól is tette, hogy nem. Ő neki is erősnek kell maradnia, különben tudja, hogy mennyi baj fog őt érni, ha olyan lesz másokkal, mint velem. Mindig kedves volt hozzám, s számomra ő volt az élet, az értelem, s még mai napig is fontos számomra, de tudom hogy ez fordítva nem így van. Nem baj. Megviselte az elmúlt évek, és így tudom, hogy számára a szeretet bonyolult érzés. Megértem. Én mindig mellette fogok maradni, bármit is tegyen. Kell barátilag, kell ellenségként, de én mindig kiállok mellette, jóban, s rosszban.
Látom, hogy a mentős int hogy lehet menni.
Caitnek biccentettem, hogy menjünk, de én nem várva rá elindultam, s a folyosón lassú, kimért léptekkel haladok végig.
Közben megbotlok egy nőben, akire ránézve első látásra orvosnak tűnik.
A szemeibe tekintek, hogy megigézhessem.
- Hozzon egy adag húsevő baktériumokat.- Mosolygok, s látom, az üvegen át, hogy Kendra a szobában fekszik. Látom, hogy ébredezik, a szemhéját mozgatja. Remek!
Lassan nyitok ajtót, persze az orvos majd nemsokára jön a drága kis haverokkal, amik majd felzabálják Kendrát. Nem biztos hogy adok belőle neki, de lehetek vele kegyetlen.

A kórház dombra vezettem fel az autót, miközben hallgatom a hátul ülő, még épp lánynak a szavait. Egy mély, haragos sóhajt veszek, bár nem törődöm vele, hiszen abszolút hidegen hagy, hogy ő mit akar és mit nem. Azt majd én eldöntöm. Viszont még Kendrának nincs vége a szenvedésének. Ő is tudhatja, hogy ha nem lenne vele tervem, akkor adtam volna a véremből, és hagytam volna útjára engedni. Sokan családcentrikusnak, s erkölcsösnek hisznek, ami valóban igaz. De azok az emberek már megtanulták, hogy egy ilyen embernek a haragját nem ajánlatos próbára tenni. Legalább most majd jól kiszórakozom magamat.
- Inkább maradj csöndben, a végén még kiszáradsz nekem.- tettem hozzá egyből szavai után, s egy buja mosoly kúszott arcomra.
Valójában nagyon nem volt jó kedvem. Végre otthon szeretnék lenni, Rebekahval elbeszélgetni, hogy Mikael itt van New Orleansba. Klausnak nem szeretném elmondani, mert nem tudom, hogy milyen következmények lennének azután. Bekah talán tudja tartani a száját ilyen téren, de az is lehet, hogy nem. Eléggé nagy galiba fog történni, hogy ha elkürtöli Klausnak, aki mindent elfog követni hogy megölje az apánkat. Én nem állok senki oldalán sem. Sem Klaus oldalán, sem pedig Mikael oldalán. Engem hagyjanak ki a játszmából, felőlem szét is szedhetik egymást, de én nem fogom senkinek sem a pártját! Szeretem Klaust, egyben az apámat is, hiszen volt múltam, gyerekkorom, amit soha nem fogok elfelejteni. A család számomra a legfontosabb, és nem a halálukat akarom, mint ahogyan apámnak, hiszen hiába is egy kegyetlen alak lett, attól még ő is a család tagja, nem tehet ellene senki semmit! Én pedig mindent feltudnék adni a Mikaelsonokért. Ha kell, mindenkit rommá tudnék értük ölni, legyen az akárki! Most legalább Kendra is megtudja, hogy ha valakit vadásznak akar taníttatni, ne egy Mikaelsont tegyen ki próbababának. Én a múltkor figyelmeztettem, hogy nem állok jót magamért, ha még egyszer ellenezni próbál ellenem. Akkor sem szólhatott rám semmit, hiszen nem bántottam. Normális voltam vele, igaz, kaptam karót a szívembe, de attól függetlenül nem mentem utána, hogy letépjem a fejét. Akkor még elnéző voltam vele szemben, de most elérem azt, hogy ha még a nevemet meg is hallja, azonnal összeszoruljon a gyomra, s szenvedjen!
Nem szólok semmit sem a lányhoz, hiszen mit? Van nekem elég gondom, s most semmi ingerem sincs ahhoz, hogy másokkal fecsegjek, miközben készülök valakinek tönkretenni az egész életét. Kendra nem fogja elfelejteni soha sem ezt a napot, arról gondoskodni fogok! Ha kell, tűnjön el Mystic Fallsból, de a halálba is üldözni fogom, ha nem veszi észre, hogy valójában mire képes! Kendra túlértékeli magát, azt hiszi, erősebb egy ősinél, főleg nem nálam. Engem még talán Klaus sem tud túlérni, nem hogy még Kendra! Na ne röhögtessen!
E gondolatok közepette megrázom a fejemet, s csak mosolygok ezeken a meghitt gondolatokon, hogy Kendra mennyi mindent képzel magáról. Igazából most lenne jobb dolgom is, például, hogy új életet kezdjek a Mikaelsonokkal, elfelejteni Katherinet, s mindenki mást, aki valaha is ártott nekem. Már hogy őszinte legyek? Engem már nem érdekel senki, s semmi! Egyedül Hope, akit nemrégen Hayley világra segített. Nem tudom elfelejteni azt a pillanatot, amikor az a gyermek rám nézett, s látszott rajt az ártatlanság egyvelege. Remélni tudom, hogy Hope nem jár majd úgy, mint a nagybácsikája, azaz én. Őt nem fogja senki sem megbántani! Ha kell, Klaus helyett is gondoskodom a gyermekről, apja helyett apja leszek, ha Klaus csak kihasználja a gyermeket! Klaus az öcsém, de nem fogom neki azt hagyni, hogy mások ellen használja a gyermeket!
Ha elvégeztem a tervemet itt, azután egyből megyek haza, itt hagyni mindent hátra. Kendra pedig Isten kezében lesz, én nem fogom őt meggyógyítani a véremmel! Egy kicsit ijedjen csak meg, hogy valójában mekkora rossz húzást osztott ki saját magának.
A kocsit leparkolom, s gyorsaságom segítségével, melyet lidérces hang követett, jelenek meg az autó hátsó bal ajtójánál, hogy kivehessem Kendrát.
Meglátom a lányt, aki még mindig bőg, s ezen azonnal felakadnak szemeim, s vissza. Nem kell sírni, talán nem hal meg. Ha még is, akkor az úgy volt megírva. Én ugyan nem segítek neki!
Kendra térde alá helyezem bal tenyeremet, a másik tenyeremet pedig óvatosan háta alá, s úgy emelem ki, ahogyan a karjaimban marad a lány. Arcom komoly, de belül ég bennem a vágy, hogy tönkretegyem.
Még gyorsan odadobtam a lánynak a slusszkulcsot, hogy majd zárja be a kocsit, persze merem feltételezni hogy tudja hogyan kell.
Az egyik mentős már észrevette, hogy valami nincs rendben, ő idejött azonnal, s a lányt kikapta a kezemből, hogy elvigye az intenzívre, de szerintem lassan a hullaszállítót kell tárcsázni, és a porlasztót. Ja, meg a papot.
- Várunk míg visszajönnek az eredménnyel, aztán majd felmegyünk hozzá.- Választom meg szavaimat normál hangnemben.
- Megkérdezhetném, hogy hogy hívják? - kérdezem tőle, ugyanis rohadtul unom, hogy úgy szólítom hogy te, meg hasonló. Én e felől is erkölcsös vagyok, szeretek másokat a nevük szerint szólítani.