Heather Hopewaley & Jace Weston

"Én mindent megtettem, de ha ez nem hat meg, akkor.. feladtam.."

Érzelmekkel, avagy érzelmek nélkül élni? Menekülni, avagy megmaradni egy biztos pontnál? A legnagyobb hiba az életemben, hogy beleszerettem ebbe a nőbe, és hogy ettől az érzéstől nem vagyok képes szabadulni, pedig nem lenne nehéz félredobni, ha.. kikapcsolnék, de azt nem fogom megtenni. Egyszerűen nem lehettek gyáva, aki abba menekül, hogy fogva magát kikapcsolja az érzéseit, és amikor visszakapcsol, akkor meg hatalmasabb fájdalmat érez, mint azelőtt.. na nem! Én így maradok, és még ha bele is pusztulok, akkor is érezni fogok, csak azon különbséggel, hogy próbálom elnyomni magamban. Minél mélyebbre kerül annál jobb nekem is, és mindenki másnak is.. Nem szeretem amúgy sem az érzelmeket, így pedig nem is mutatom ki.. ez alól persze most Heather kivétel, de még ő is ellenkezik.. jó, oké, megértem! Egy idióta voltam, hisz ott hagytam már nem egyszer, de most amikor esélye lenne.. pont akkor dobja el magától? Felsóhajtok, és hátrébb lépek tőle, mert nem viszonozza a csókot, és így pedig értelmetlen a közelébe lennem. Egy laza mozdulattal indulok meg a pulthoz, és rendelek magamnak egy üveg whiskyt, amit felbontva iszogatni kezdek. Eszembe sincs visszamenni Heatherhez jelenleg.. valahogy nem megy!
Miután megittam az italt csak azután sétálok vissza hozzá, és a szemeibe nézek egy ideig, míg elgondolkozom azon, hogy mit is mondjak, majd végül megszólalok.-Amíg eldöntöd, hogy mit szeretnél.. addig hagylak, és amikor rájöttél, akkor tudod merre találsz..-Körbe nézek.-Nem olyan nagy ez a város.-Vonok vállat, és hátat fordítva neki megindulok kifelé az épületből. Ha hagyja, hogy elmenjek, akkor elmegyek, ha viszont nem, akkor megállít, de ez már csak is rajta áll.. Én nem fogok térden állva könyörögni neki, hisz már mindent elmondtam, és kipróbáltam annyi sok dolgot, hogy azt mondom, hogy ha ez nem hatotta meg, akkor idő kell neki.. és ahhoz pedig nem kell az én jelenlétem.. úgy hiszem.

Heather Hopewaley & Jace Weston

"Az enyém vagy örökre.."

Az élet egy nagyon nehéz játszma, és mondhatom, hogy nem hiába bántam vele úgy, ahogy. Érzéstelenséget akartam, és még mindig azt akarom, mivel az érzelmek csak tönkre tesznek engem; fájdalom, kín, és szenvedés.. de komolyan kinek kell ez? Ki akar folytonossággal a padlóra kerülni? Ki szeretne, de úgy Isten bizony érezni, ha jó érzelmei nem lehetnek, csak rosszak? Én nem, és épp ezért vagyok távolságtartó, de ezt ő nem értheti, hisz mit tud az életemről semmit? Csak jön nekem itt azzal, hogy részeg vagyok, és persze a nem törődésével, de nem veszem be.. Szeret, és amíg él ezt fogja érezni irántam.. legalább is ezt hiszem, és én is szeretem őt, ezért sem engedhettem el most, mert ezzel nem csak magamat, de őt is tönkre tenném. Megszakadna a szívem, ha képes lennék elhagyni, csak azért, mert egy gyáva, öntelt barom vagyok, aki nem akarja azt, hogy az érzelmei irányítsák. Mély levegőt veszek, és tudomásul veszem, hogy semminek néz.. remek! Megérdemlem, mert végül is ezt én okoztam magamnak, de fáj.. Annyi év után fáj valami nekem? El sem hiszem szinte, de komolyan! Érzek.. érzek megint, és ez miatta van, de nem érdekel.. nem számít, ha egyszer szeretem őt!
-Azért akartam érzéstelen lenni, mert amit eddig megéltem nem volt épp a vidám stádium.-Kezdek el beszélni, miközben felülök a biliárdasztal peremére, és úgy tekintek rá.-A szüleimet egy vámpír ölte meg a szemem láttára, a testvérem bent égett egy faházban, vámpír lettem, és a vérszomjam annyira elöntött, hogy... megöltem a saját nagybátyám, és mindenkit, aki fontos volt nekem.. Egyedüli jó dolog volt, hogy te megjelentél az életemben, de miután leléptem..-Elakadok hirtelen. Kifújom a tüdőmben tartott levegőt, és a földre téved a tekintettem.-Azon időszak volt a legszörnyebb.. több vadász kínzott engem, mert úgy vélték, hogy ez egy nagyon jó szórakozási alkalom.. ezért akarok nem érezni, mert elég volt a szenvedésből, érted?-Lököm el magamat az asztalról, és mellé sétálok.-Nem kell nekem fájdalom, amely felemészt folyton. Kín, amely belülről éget el, és...-Nem folytatom, hanem magam felé fordítom őt.-Én szeretlek, és ez nem kitörölhető érzelem, de mond.. lehettek én ezzel együtt erős? Nem fogok emiatt sose fájdalmat érezni?-Nézek szemeibe kérdőn, míg a biliárdasztalhoz tolom őt, és arra késztettem, hogy felüljön rá.-Végül is mindegy.. már érzek.. miattad.-Suttogom a füléhez hajolva, majd lejjebb hajtva fejem végig csókolom a nyakát, míg ezt követően megcsókolom, és nem érdekel, ha ellök, akkor sem adom meg magamat. Erősebb vagyok, és nem fogom még egyszer elengedni!

// I love you!

Heather Hopewaley & Jace Weston

"Szeretlek, szeretni akarlak, szeretni foglak.. örökre, míg idő az idő.."

Szeretek egy nőt, akit elengedtem, és miért tettem meg? Azért, mert egy oltári nagy barom vagyok, aki nem akar érzelmeket táplálni, aki nem akar gyenge lenni, pedig lehet, hogy épp erőssé tenne. Tudom azt, hogy akinek gyenge pontja van az sebezhető, és én pedig az vagyok.. általa gyenge. Olyan könnyű lenne engedni ennek, de én mégis ellenkezem, mert egy gonosz lény akarok lenni, akinek nincs fájdalmi pontja! Fájdalmat tűrni, érezni, elviselni, és mélyen belül cipelni nem könnyű, ezért akarok mindent elnyomni magamban, hogy ezáltal semmisek legyenek, hogy ne keljen éreznem, hogy ne szenvedjek, avagy ne érezzek kínt. Nem akarok egy mozgó célpont tábla lenni, avagy nem akarom ennek kitenni Heathert, akit teljes szívemből még mindig szeretek, de ezt nem akarom magamnak bevallani komolyan, ezt nem akarom elismerni sem előtte, sem magam előtt, sem másnak.. Miért ilyen bonyolult ez? Miért nehéz? Mély levegőt veszek nyugtatás képen, és most már az alkohol is besegítve elnyomja azt, amit érzek.. a bűntudatot, hogy eldobtam őt, hogy elküldtem, és a többi. Óvatosan pillantok az ajtó felé, amikor az kinyílik.. szinte ledöbbenek, hogy pont ő az, ezért próbálom magamat takarni, avagy nem is tudom.. Kínos, mármint az, hogy ott hagytam, és mostan leordítja majd a fejemet jogosan.. Nők.. miért vagytok ennyire bonyolultak?!
-Heather.-Pillantok fel rá, amikor a billiárd asztalhoz ér.-Én sajnálom.. nem akartalak a múltkor megbántani.-Vallom be őszintén, míg megtámaszkodom a dákón, és úgy nézem őt. Csodás alakját, gyönyörű szemeit, csábító ajkait.. s majdan megrázom a fejemet, hogy ne ragadjon el ez az egész hév áradat.-Mindent megadnék azért, hogy ne okozzak neked szenvedést.-Nyúlok a whiskys üvegért, és meghúzom az italt, amely végig marja a torkomat, de épp ez esik jól nekem jelen esetben. Megtámasztom a dákót az asztalnál, és elindulok Heather mellé.
-Egy bunkó barom voltam, mert érzés nélkül akartam élni, mert azt hittem nekem az könnyebb.-Keserűen felnevettek, míg megállok mellette, és megiszom az üvegből az italt. Hangom kissé részeges, de legalább őszinte.-Én.. szeretlek, és szeretni is foglak életem végéig!-Suttogom alig hallhatóan, de mivel vámpír ezért hallja. Leteszem az üveget végül, és tekintettemet levéve szemeiről valami egészen mást kezdek el figyelni, csak hogy ne keljen őt néznem jelen pillanatban. Kínos.. hisz ki tudja mit fog mondani. Felpofoz, megüt, dühöng, vagy ordibál.. mindegy végül is, hisz megérdemlem. Igen meg, mert egy öntelt, önző barom voltam, és még mindig az vagyok.. csak a pia feloldott..

Heather Hopewaley & Jace Weston

"Az élet ezernyi titkot rejt.. a szív beleszakad az érzelmekbe, az ész viszont rafinált épp ezért is ellenkezik.."

Az élet értelme mégis mi? A szenvedés, a kín, és a fájdalom megélése, avagy az, hogy beleroppansz a rád nehezedő teherbe? A súly alatt omlasz össze, mert nem bírod, de közben mégis akarnál küzdeni, de már nincs erőd ehhez? Végül kikapcsolsz, nem igaz, mert azt vallod úgy sokkal könnyebb, mintsem az érzésekkel együtt élj? Én így tettem hát! Kiakartam törölni magamból az érzelmeket, és nem pediglen azzal együtt élni, így viszont a találkozás Heatherrel felkavart olyan mértékben, hogy végül arra a pontra jutottam, hogy az eddigi egész életem egy hazugság volt.. Érzelmek nélkülinek lenni lehetetlen! Vagy vele, vagy nélküle, de ha nélküle élsz egy idő után rád szakad eme súly, míg ha vele együtt, akkor lassú kínzás kíséri életedet. Egy érzelem mentes vámpírból érző lesz.. egy szerelmes, aki már bánja, hogy ott hagyta a nőt, akit szeret. Nem voltam képes bevallani magamnak, hogy szeretem, mert egy gyáva, kicsinyes, és önző alak voltam, aki nem akart több fájdalmas órát megélni.. nem akartam gyenge lenni általa, de épp ez az.. ő tesz erőssé. Az, hogy vele lehettek, vele élhettek, és ő mellette lehettek.. Érezhettem testét, lelkét, figyelmét, és egészen ő magát. Az áll olyankor mellettem, aki szeret, és akire tényleg számíthatok... Megrázom hirtelen a fejem, hisz ez önmagam miatt nem teljesülhet! Gátat szabok annak, hogy érezhessek, pedig mindenem meg lehetne, hisz Heath nem ember immár, akit győzködnöm kéne, hogy maradjon velem, és változzon át értem.. hisz eleve vámpír már mióta, és így pedig olyan egyszerű lehetne az egész, de mégsem megy.. mégis ellenvetést érzek az érzelmek ellen, mert gyengének tartom magukat általa, pedig tudom jól, hogy erősítenék a létemet, és így kitartóbbá, jobbá, és határozottabbá válhatnék, de nem.. nekem valamiért jelen esetben nem megy. Egyszerűen darabjaimra hullottam szét, pedig lenne rá lehetőségem, hogy megtanuljak azokkal az átkozott érzésekkel együtt élni, de képtelen vagyok rá. S miért? Azért mert egy barom vagyok, aki nem képes bevallani önmagának őszintén, hogy ezáltal gyenge, és nem pedig úgy! Mély levegőt veszek, miközben erőtlen léptekkel lépkedek a Grill felé. Szívverésem már régóta nincs, arcom érzéstelen, levegővételem lassú, szemeim kissé fájdalom övezte csillogást sugall, és egész lényem eközben egy káosz.. Meggyötört, de ez nem látszik, csak magából az erőtlenségemből erre lehet következtetni, pedig nem ilyenek kellene lennem köztudott. Újabb mély levegőt, amelyet nyugtatásnak szánok, de egyszerűen képtelen vagyok.. mégis hogyan lehettem annyira egy gyáva féreg, hogy leléptem akkor, és ott hagytam Heathert? Mégis miért voltam ennyire őrülten hülye? Most hogyan tegyem jóvá? Én nem akartam megbántani, mert szeretem, de egyszerűen félek átengedni magam az érzelmeknek, amikor jól tudom, hogy mennyit szenvedtem már ezidáig, persze vannak nálam rosszabb helyzetűek is, de nekem ennyi kín is épp elég volt az egész életemben. Nem akarok még többet cipelni, avagy viselni a lelkemen, mint valami örök bélyeg..
Megközelítem lassan, de biztosan a Grill környékét. Eleinte megállok, és csak végig nézek kívülről az épületen, amely igencsak családias hangulatot ad, de nekem ez miért lenne lényeges? Nem akarok családiasan cseverészni, csak inni szeretnék valami igazán erőset.. Végül lazán megindulok az épülethez, és majdan az ajtót becsapva magam mögött lépek be a drága Grillbe. A bárpulthoz megyek először ahol rendelek egy pohár whiskyt, de ahogy megkapom eltüntetem, ezért kérek meg egyet.. de azt is megiszom. Végül egy üveg whiskyt kérek, majd ezt követően pénzt csúsztatok az asztalra - jóval többet, mint kéne - , és így megyek a biliárdasztalhoz ahonnan az ott lévőket feltűnés mentesen megigézem, hogy menjenek, és egyenek valamit, majdan a kibontom az üveget, és miközben beleiszok addig előszedek egy dákót.. lehelyezem az üveget az asztal szélére, s ezek után beállítom a labdákat alap helyzetbe, majdan ütök egyet rajtuk.. és épp ekkor nyílik a Grill ajtó, amire a tekintettem is oda siklik.