Gregory Marescot

You should stop killing people because this isn't you.

Az életem:

Életem egyik legnehezebb döntése volt Lydia-t elhagyni, de nem tehettem mást. Berögzült az agyába az ölés, és leállíthatatlan volt. Régebben nekem is voltak gondjaim a vággyal, és nem akarok megint bajba kerülni miatta, mert a vadászok akkoriban és most is ölték a gyilkos szörnyetegeket. Nagyon kedveltem Lydia-t, és mindent megtettem volna azért, hogy a Pestis járványból felépüljön. Rettenetes állapotban volt, és nem bírtam volna elveszteni, ezért hagytam, hogy igyon a véremből és átváltozzon vámpírrá. Egy szóval, az én hibám, hogy ő most habozás nélkül öl.
Mivel elhagytam, nem hagyhattam, hogy a nyomomban legyen, ezért nagyon messze mentem. Nem is tudom merre járhattam, nagyon régen történt. Annyira emlékszem, hogy gyönyörű hely volt, mindenki boldog volt.. Kár, hogy nem emlékszem a hely nevére és, hogy hol lehet megtalálni, mert élveztem az ott töltött időt. Az utam közben rájöttem egy életbevágóan fontos dologra ; Én szeretem Lydia-t.
Még ha tisztában is voltam az érzéseimmel, nem mehettem vissza hozzá azok után, hogy elhagytam, főleg azért, mert nem bírtam nézni ahogy öl. Én is vámpír vagyok, voltam és leszek, de sosem térek vissza abba a korszakba ahol mindenkit megöltem aki szembe jött velem. Nem az volt a legfényesebb időszakom. Bánom is, hogy ilyen voltam valaha, de már nem tudtam kitörölni akármennyire is akarom.
Új fejezet állt előttem, amit olyanná alakíthattam amilyenné akartam. Bár a szeretett lányt nem bírtam kiverni a fejemből, kerestem a páromat akivel boldogan élhetek. Sokáig kerestem, de nem nagyon találtam azt az embert aki boldoggá tudna tenni, és mikor már kezdtem feladni, megláttam azt a lányt akit akartam. Végtelen sok teperés után sikerült megszereznem a lányt, és azt hittem boldog voltam, pedig egyáltalán nem voltam az. A lány ember volt, és mikor már lassan 2 éve folyt közöttünk a szeretői viszony, arra kért, hogy változtassam át. A kérésének eleget tettem, megitattam a véremmel és kitörtem a nyakát.
Problémák nélkül éltük át az évszázadokat, és mintakapcsolat voltunk. Nem veszekedtünk, de úgy éreztem a szívem még mindig másé, és az a valaki nem más, mint Lydia. Ő volt az első szerelmem, akit mindig is szeretni fogok. Ez az érzés megfojtott, hiszen egy másik nő volt már ott nekem, akit mégsem szerettem szerelemmel soha.
Pár hónappal ezelőtt hírét kaptam, hogy keres engem, és, hogy leállt a gyilkolással miattam. Tudtam, meg kell keresnem, hogy talán újra kezdhessem vele amit még elkezdtünk régebben. Tettem, amit tennem kellett, és véget vetettem a kapcsolatomnak. Nem tehettem mást, nem hülyíthettem tovább, ha már évtizedek óta ezt teszem vele. Most visszatértem a városba, mert tudtam, hogy itt lesz. Remélem köztünk megint újra meglesz a tűz, és a vonzalom, ami még az elején ott volt.