Sebastian Jacques Monteresse

"The night is dark and full of terrors"

Az életem:

my story in nutshell

Az élet szívás. Jah, mindenkinek az. Akinek meg nem, az a kiváltságos kisebbséghez tartozik. Én legalábbis erre láttam példát. Bár az is lehet, hogy csak én nézem a dolgokat a rossz végükről. De kezdjük valahol az elején…
Az, hogy megszülettem nem igazán érdemes arra, hogy meséljek róla. Én is ráncos, nyálkás, véres és üvöltő csecsemő voltam, mint az összes többi is. Az egész családom new orleansi, a nagyszüleim telepedtek át még Franciaországból. A szüleim azonban már itt születtek, ahogyan összes tesóm is. Merthogy belőlük van egy rakat. Szám szerint öt.
Én a harmadik vagyok a sorban, két báty után. Gondolhatod, hogy nem volt egyszerű, amíg meg nem születtek a húgaink, addig engem néztek boxzsáknak, szóval sokat gyepáltak. Mondjuk én sem hagytam magam. Lényeg, hogy nem volt egyszerű dolguk a szüleinknek, csodálom, hogy a három fiú után még be mertek vállalni két lányt is.  
Nem, itt még nem történt semmi tragédia, a szüleim felneveltek minket, szóval az életünk nem mondhatni, hogy nagyon különleges lett volna vagy olyan, amiből bestsellert lehetne írni. Ez az egész farkas dolog sem volt napirenden, mivel se anyánk, se apánk nem váltotta ki az átkot, szóval azt hiszem nem is tudták, hogy mi újság. Ha meg igen, akkor ez nem került szóba.
Nem voltam könnyen  kezelhető kamasz, szerettem benne lenni minden balhéban, alkoholizálásban, buliban és minden olyanban, amitől óvva intenek normál esetben. Volt pár rendőrségi balhém is, de semmi olyasmi, ami komolyabban kihatott volna az életemre, egészen addig, amíg meg nem tettem azt, aminek a következtében farkassá lettem. De ennyire még ne szaladjunk előre.
A suli után fogtam magam és leléptem. Mint minden kölyök, én is meg akartam mutatni a világnak, hogy megy egyedül is – minden –, nem kell, hogy bárki fogja a kezem és törölgesse a szám. Nincs szükségem se a családra, se másra megy ez nélkülük is. Na ezen a ponton voltam baromi nagy ökör.
Alkalmi melókból éltem, stoppoltam az államokban, arra mentem, amerre épp a kedvem tartotta. Nőket szedtem fel és d*gtam meg, aztán leléptem, mint aki jól végezte dolgát.
Egy nap pedig többet ittam a kelleténél és egy barom kötött belém. Én meg nem hagytam magam, belementem a kinek a nagyobb a farka játékba és a vége az lett, hogy a srác betört koponyával feküdt az aszfalton, én meg a következő Teliholdkor olyan kínokat éltem át, mint még soha. Arról nem is beszélve, hogy k*rvára nem értettem, mi a f*szom is történik a testemmel és velem. Azon az éjjelen farkassá lettem.

the wolf inside

Nem. Nem volt egyszerű. Ma sem az. Magam sem tudom, hogy a fenébe lehetett ekkora szerencsém, de ekkortájt találkoztam Anne-el, aki megmutatta, hogyan is élhetem az életem tovább, immáron olykor bundásan.
Egy bárban akadtunk össze. Velem ellentétben, ő azonnal tudta, hogy kivel is hozta össze a véletlen. Megdöbbent azon, hogy nekem még csak halvány fogalmam sem volt semmiről. Maga mellé fogadott, a házában laktam, az ágyában aludtam és gyakrabban húztam magamra, mint a zoknijaimat. Élveztem az életet. Még nem töltöttem be a húszat, megismertem a világ egy olyan szegletét, amiről joggal hittem azt, hogy csupán mese és köze nincs a valósághoz.
Vele megtanultam, amit kellett, de két év után szétmentünk. Felesleges az okokat keresni, van ilyen.
Továbbra sem tértem vissza New Orleansba, fontosabbnak tartottam előbb még más dolgokat, amik most így visszanézve valójában nem voltak azok. Az évek elteltek, az életem megváltozott. Akkor tértem vissza a szülővárosomba, amikor hírt kaptam arról, hogy a városban egy vámpír hibrideket „gyárt”.

new life

Azt nem mondanám, hogy nagyon vonzz ez az egész, de kíváncsivá tett, annyi szent. És állítólag Anne is a városban van. Hogy mit keres itt, azt még nem tudom és talán nem is fogom megtudni. De most nem is ez a lényeg. Hanem, hogy pár hónapja már megint itt élek. A pezsgő városban, ahol újabban a természetfeletti társadalom mindennapra kitalál valamit. Nem mondanám, hogy új vagyok közöttük, de azért az is tény, hogy én még abban nőttem fel, vámpírok és vérfarkasok csak a mesékben léteznek. És erre tessék. Magam is egy mesehős lettem. Mégis ki hallott már ilyet?