Emma Sixx



 

Megosztás
 

 Emma Sixx

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Hello darling, call me by my name
Elena Gilbert
Elena Gilbert

LOOK OUT!! I'M A VAMPIRE

❦ Hozzászólások száma : 810
❦ Join date : 2013. Mar. 15.
❦ Age : 32
❦ Tartózkodási hely : ☣ Whitmore college
❦ Job/hobbies : ☣ student on Whitmore

Emma Sixx        Empty
TémanyitásTárgy: Re: Emma Sixx    Emma Sixx        Icon_minitimePént. Okt. 31, 2014 4:33 pm

Elfogadva,  üdvözlünk itt!

Édesem! *.*
Háát bevallom neked, hogy én majdnem elfelejtettelek... Rolling Eyes De ott van az a majdnem a mondatba, szóval azért nagyon ne utálj meg, légyszi!  :27:
Na de térjünk rá a lapodra.... hát kis anyám bizony te is korán lettél édesanya, de azt hiszem emiatt pont én nem ítélkezhetek!  tongue
Az et-d nekem nagyon tetszett, de azt hiszem ezzel nem mondok semmi újat. Imádom a te "kreálmányadiat" olvasni, annyira beleélem magam a sztoryba, hogy arra nincs is rá szó.
Most is, amikor  a végére értem azt kérdeztem, hogy: MIÉRT?!!! MIÉRT TESZED EZT VELEM? Miért van vége?
Egyszerűen imádtam és annyira beleéltem magam Emma nem éppen hétköznapi életébe.
Így hát... ennyi szép szó után, vétek lenne téged nem elfogadni. Foglalózz és nyomás játszani! *.*

Vissza az elejére Go down
http://it-isnt-easey.blogspot.hu/
Hello darling, call me by my name
Emma Sixx
Emma Sixx

I'M A VENOMOUS WEREWOLF

❦ Hozzászólások száma : 5
❦ Join date : 2014. Oct. 20.
❦ Age : 36
❦ Tartózkodási hely : New Orleans ♛
❦ Job/hobbies : I'm a doctor ♛

Emma Sixx        Empty
TémanyitásTárgy: Emma Sixx    Emma Sixx        Icon_minitimeHétf. Okt. 20, 2014 11:37 pm


Emma Sixx


"Ha barát kell, én a legjobb leszek.
Ha magányra vágysz, én a csönd leszek.
Ember leszek, mert emberre vágysz:
ki szeret, ki elfogad, s kit igaznak látsz."



Teljes név: Emma Annabelle Sixx
Becenév: Em, Annabelle
Születési hely: Colorado
Születési idő: 1988. Feb. 16.
Kor: 26
Faj: Vérfarkas
Play by: Tatiana Maslany
Kapcsolat: Elég sok ismerősöm van New Orelans városában, tekintetbe véve, hogy milyen munkakörben dolgozom és mióta élek ott.
Mit szeret csinálni: Szeretek az emberekkel foglalkozni, amiben tökéletesen segítségemre van a munkám, egy doktori állás a kórházban. Ennek hála, több emberen is segíthetek, mind testi és lelki egészségük megőrzésében. Szeretem a munkám, szeretem, hogy segíthetek, hogy gyógyíthatok.
A munkámon kívül azonban létezik egy másik életem, amiben gyermeket nevelek és minden szabad percem erre a kincsre áldozom. Szívesen játszom vele, rajzolok, bújócskázom, ha kell, esti mesét olvasok és szeretek néha csak úgy mellé kucorogni és átölelve azt a kis csöppséget, vele aludni.
Valamint, bár nem nagyon folyok bele a falka ügyeibe, elsőként állok ki a királynőnk mellett, s támogatom bármiben, ami a falka javát szolgálja.






ez vagyok én
A legtöbb ember mindig csak a külsőségekre figyel. Nem érdekli őket, hogy az adott személy milyen belső tulajdonságokkal rendelkezik, hanem csak abból indulnak ki, amit látnak. Ha valaki nagyon csinos, megvannak a testi adottságai és történetesen szőke, az már biztos, hogy nem lehet okos, vagy, hogy csúnya szavakkal éljek, biztosan buta mint a... segg. Az meg már senkit sem érdekel, hogy lehet valójában hat diplomával rendelkezik. Ha valaki kevésbé szép, nem éri el az „átlag” kategóriát sem, mert éppen súly felesleg van rajta, vagy csak az arcának vannak furcsa vonásai, akkor az biztos, hogy már hozzászokott a különböző cifra sértésekhez, így nyugodt lelkülettel vághatunk hozzá egy újabbat, hisz neki teljesen mindegy... Csak az emberek abba nem gondolnak bele, hogy szegény szerencsétlennek, akinek azért mégsem annyira „teljesen mindegy”, milyen lelkülete van, mik a jó tulajdonságai, mert könnyen lehet, hogy bizony ő az a személy, akit egy másik szív igazán keres.
Aztán itt van az a bizonyos átlagos lányokat tartalmazó kategória, amelybe szerény személyem is tartozik. Ide bizony azok a lányok kerülnek, akik okosak, szépek és csinosak, de annyira már nem vonzóak, hogy lépésenként megriszálva a hátsófelüket, húsz dollárosokat dugdossanak a bugyijukba. Ha az én véleményemre vagytok kíváncsiak, nincs is szükségünk efféle luxusra ahhoz, hogy jól meglegyünk és párt vadásszunk magunknak. Különben is, csak az a lány gyűjti ilyen úton, módon a pénzt, aki utána szélesre tárt lábakkal - hogy a gigájáig fellát az ember - várja a vendégeket otthon, a belépő szőnyegen a következővel: „Come to mama.”
Ha valaha az életben ilyen trükkhöz folyamodnék, itt és most kérvényezném, hogy lőjenek le!
Na és akkor most surprise, bitch! Az átlag lányok ilyet bizony sosem csinálnak. Meg van nekünk is a módszerünk arra, hogy az ujjunk köré tekerjük a hímegyedeket, azonban koránt sem a fent említett, vulgáris módon. Én személy szerint, csak megrebegtetem nagy, dús szempilláimat, melyek bekeretezik meleg, barátságos, barna szemeimet. Lágy mosolyra bírom rózsaszín, dús ajkaimat és beletúrva, hosszú, sötét szín hajzuhatagomba, oldalra billentett buksival pillantok fel a prédámra. Persze ez nem minden! Csinos alakomat igyekszem olyan csomagoló papírba burkolni, ami kiemeli a vonalaimat, megmutat minden szépet és jót, mégis ápol és eltakar. Az én épphogy csak 160 centimmel nem árt, ha magasabb sarkú cipőket hordok, de az ég szerelmére a tűsaroktól kíméljenek! Öltözékem inkább a kényelmes, s mégis nőies vonalat viszi, inkább a nadrág, mintsem a szoknya, ebből adódóan a sportosabb cipőket, vagy a laposabb sarkú balerinákat jobban kedvelem. A kiegészítőkkel egész jóban vagyok, bár nem sokat hordok belőlük. Az egyetlen ékszer, amit minden nap, minden percében viselek, az a hold gyűrűm, amire nem is olyan régen tettem szert.
Nos, én ezekkel a „külsőségekkel” bűvölöm el az ellenkező nemet, de a sok pláza pudlival ellentétben, akik a kirakatba pakolják, amijük van, én az eszemmel és a szavaimmal is képes vagyok magamhoz kötni valakit, anélkül, hogy lejjebb húzkodnám a felsőmet magamon. Természetemből adódóan nagyon kedves, érdeklődő és gondoskodó típusnak tartom magam. Érdeklődve fordulok minden új dolog irányába, az új ismeretségek is könnyedén képesek lekötni a figyelmemet. Kedvességet mutatom minden ember felé, még azok felé is, akiket úgy isten igazából a hátam közepére sem kívánnék. De hát, az én mottóm: szeresd az ellenséged és ettől bedilizik. Valamint szeretek törődni másokkal, még egy vadidegennel is, nem véletlen a kórházi állás. Roppant empatikus vagyok, átérzem mindenkinek minden baját, attól függetlenül, hogy mi is legyen az, s készen állok bármikor a segítségére sietni az illetőnek bármiben, ami csak ahhoz kell, hogy jobban legyen. Ezeken kívül pedig nagy előnyöm - a farkas géneknek köszönhető, heves vérmérséklet ellenére - a higgadtságom. A leghúzósabb, lehetetlenebb helyzetekben is képes vagyok nyugodt maradni és kedves arckifejezéssel másokat is nyugodtságra bírni. Legutolsó fegyverem még a humorom, ami azért be kell vallanom, nem utolsó... ráadásul nem is félek megmutatni, mennyire bolondos tudok lenni.
Persze, most egy igazi angyalnak tűnhetek, de nekem is vannak rossz napjaim, amikor mindent és mindenkit a föld alá tudnék kaparni, vagy egyszerűen csak rámordulni, de úgy, hogy az többet pislogni se merjen.  S bizony én is, ahogyan sok fajtársam képes vagyok úgy dühbe gurulni, hogy a fal szétreped és a koponya betörik, ráadásul ezt a fajta sérülést én meg nem gyógyítom a kiérdemlőjének az fix.
Mint mindenkinek, nekem is létezik egy vadabb oldalam, akire bár jellemzőek a fent említett jellemvonások, ez az énem sokkal hevesebb, lazább és belevalóbb. Ezt az énem pedig csak a falka ismeri, illetve a hozzám nagyon közelálló személyek.
Tehát ez vagyok én, csupa báj és kellem és most, hogy jobban megismertetek, remélem meg is kedveltetek.



az én kicsi történetem ...

Amikor három és fél évvel ezelőtt, ide, ebbe a városba költöztem a családommal azt mondták nekünk, már előtte is rossz volt, de a dolgok akkor fordultak a legrosszabbra New Orleans - amúgy se nyugodt – városában, amikor azt ellepték a Mikaelsonok. A falka úgy mesélte, hogy eleinte kicsi, puhatolózó lépéssel kezdték, aztán ezek a lépések egyre csak bátorodtak, míg nem idővel nagyobbak is és gyorsabbak is lettek. Szinte száguldottak az úton, mely a hatalom megszerzéséhez vezetett. Az ősi családnak sikerült elindítania egy lavinát, mely megállíthatatlanul vonult - és még most is vonul - végig a város bel – és külterületein. Az eddigi szabályok megváltoztak, a játék pedig egyre csak durvul.
Először nem hittem el, nem akartam elhinni, amit a falka mesél. Úgy gondoltam azért találnak ki ilyen történeteket, mert még sem látnak engem és a családomat szívesen a köreikben, mint azt hangoztatták. De tévedtem velük kapcsolatban.  S hogy erre rájöjjek, nagy áldozatra volt szükség.

Könny áztatta szemekkel figyeltem, ahogy a fekete öltönybe csomagolt férfiak, - akik a falka tagjai voltak - a fényes, fekete koporsót a földbe helyezik. Nagyon kevés tartott vissza a teljes összeomlástól. Egyszerre bőgni és toporzékolni akartam, hangosan akartam kiabálni a férjem nevét, hogy ne hagyjon el minket, valamint ordítani akartam azzal a személlyel, akinek mind ez köszönhető volt. Égető vágyat éreztem rá, hogy ordibáljak vele, hogy ország világ megtudja; Klaus Mikaelson újabb családot tett tönkre, igaz, hogy három évébe telt, de megtette. Azt hiszem, ez jelenlévőket annyira nem lepte volna meg, ha hirtelen kikelek magamból, de nem tettem. Csak csöndben pityeregtem tovább, kezemben szorongatva egy szál rózsát, amit elsőként szándékoztam a koporsóra tenni és egy levelet, amit a férjem, vagy is csak a volt férjem utoljára írt nekem, s csak most jutott el hozzám. Mintha megérezte volna a saját halálát. Persze számítani lehetett rá. Már akkor sejtettem, hogy baj lesz, amikor elhatározta, hogy belép a hibrid seregbe, hogy erősebb legyen, hogy jobb legyen és, hogy meg tudjon bennünket óvni. Mennyire kár, hogy a védelmünk érdekében a saját életét áldozta egy olyan valakiért, mint Klaus. Mégis miért? Mert hitt benne, hogy a csúnya, gonosz hibrid, majd megóv engem és lányunkat. Kár, hogy én nem tudtam hinni ebben. Amiben viszont erőteljesen hittem, az a mindent felemésztő gyűlölet, amit egyetlen személy irányába tápláltam, kinek nevét megemlíteni sem érdemes, hiszen annyira nyilvánvaló. Gyűlöltem őt, s teljes szívemből kívántam, hogy olyan mélységesen szenvedjen, akárcsak én.
Összeszorított szemeim közül egy-egy könnycsepp bukkant elő, s gördült végig orcámon, hogy a porba hulljon, ahová a többi is hullott az előző húsz percben. A rózsaszálat tartó kezemet összeszorítottam, a tövis beleszúródott a tenyerembe, az ujjamba, de nem voltam hajlandó engedni a szorításból. Éreztem, ahogy a lassan gyöngyöző vér végigfolyik a kezemen, s kinyitva szemeimet, a tekintetem a vércseppre szegeztem és láttam, ahogy lassan az a csepp is a föld porába hullott, oda, ahova a könnycseppjeim is áztatták már a földet. Kellett a kezembe nyilalló fájdalom, hogy enyhíteni tudjam azt a kínt, ami a lelkemet marcangolta. Érezni akartam, hogy fáj, látni akartam, ahogy a vérzik. Meg akartam győződni róla, hogy ez a fájdalom valóságos és egy ideig biztosan nem múló. Ha pedig csak arra gondoltam, hogy ezek után Sara és én csak ketten leszünk a világ ellen… darabokra hullott szívem még porrá is zúzódott egy-egy ilyen felvetés alkalmával. Fogalmam sem volt róla, hogy mi lesz velünk ez után. El nem mehetünk, ez lett az új otthonunk, itt van az új falkánk, a családunk. Velük kell maradnunk, szükségük van ránk, s nekünk is rájuk - legfőképp nekem, hogy ne adjam fel, hogy legyen miért tovább harcolni. A férjem, Liam is a falkáért harcolt, értünk harcolt, hát most én is harcolni fogok. Tovább fogom vinni, amiben hitt, támogatni fogom a királynőnket, Hayleyt, az első leszek, aki mellé fog állni, hogy a segítsek neki bármiben, ami csak szükséges a falka összetartásához. Akkor is mellette leszek, mikor minden összedőlni látszik és akkor is ott leszek, amikor a cél már közel. Jobbá akarom tenni a falka életét, a várost, hogy békében nevelhessük a gyermekeinket, hogy egy jobb helyen tudjam felnevelni az én Sara-mat, aki a világot jelentette nekem.
A búcsúbeszéd abbamaradt, hálás pillantást vetettem azokra az emberekre, akik eljöttek a temetésre. Vettem egy mély lélegzetet és előreléptem. Megálltam a sír mellett, lenéztem a koporsóra, szemeimből könnyek hullottak annak a tetejére, aztán előrenyújtottam a kezem, melyben a véremmel tarkított rózsát fogtam, lassan szétnyitottam ujjaim és hagytam, hogy a virág kihulljon a kezemből az utolsó pár csepp vérrel együtt.
- Hiányzol… - suttogtam, miközben tekintetemmel nyomon követtem az elhullajtott rózsa útját, mely puha könnyedséggel landolt a koporsó tetején, én pedig megrázkódtam a zokogástól…


Vissza az elejére Go down
 

Emma Sixx

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vampire Diaries :: Karaktersarok :: Vérfarkas-