Caroline & Elena

Ismét eltelt egy év....

Végre egy kicsit úgy érezhetem, hogy igazán élek. Nem kértem sok mindent az élettől, de amikor visszagondolok arra, hogy egy hasonmás vette el tőlem a döntés jogát... Megfosztott a választási lehetőségemtől. Már eltelt az idő, de kezdetben úgy éreztem, hogy én mindig csak egy töltelékidőbe fogok ragadni és ez lesz a vesztem, hogy nem nőhettem fel. Nem lehetek igazán érett felnőtt nő soha.  A sors fintora, hogy éppen a gonosz ősi hibrid térített a jó útra és adott az életemnek egy új útirányt. A szenvedések sokasága sosem tűnik és szűnik meg létezni, ám valahol a szívem mélyén én tudom, hogy mindennek így kellett történnie. Ezt a lapot osztották nekem. Talán jobb, hogy így történt... Talán.... Megtanultam kezelni a vérszomjamat. Nem vagyok kifejezetten vámpírnak való... De lehet pont ebben rejlik a varázslat. Bár azt tudom, hogy sosem lesz olyan problémám, mint Stefannak a vérrel.  A segítségéért pedig örökké hálával tartozom neki, amit persze szokásomhoz, illetve új szokásomhoz híven próbálok viszonozni. Mindig itt leszek a barátaimnak. Ohh, Bonnie, Drága Elenám! Egy új korszak kezdődik el az életünkben! Talán most végre halott szívünk újra megdobbanhat és felismerheti a csodát, eme nagy világban. Hiszen itt vagyunk a Withmore előtt és csak azt várja, hogy bearanyozzuk a kicsit sem unalmasnak mondható életét! Vigyázz Withmore főiskola, jövünk!
Izgatottság lesz úrrá rajtam. Egyenlőre semmit sem szólok. Magamba merülve elmélkedek, de valójában őszintén szólva nem tudom miről... Most boldognak kell lennem hiszen mindent elrendeztünk magunk mögött hagyhatjuk végre Mistyc Falls rejtélyes kis városát. Elkezdődik egy szebb élet... A sok tanulás.... Nem azt hiszem ez nem fog lekötni. Persze benne van a pakliban, de most komolyan???! Nem fogom a könyveket bújni, hiszen miről is szól a főiskola? Hát igen... Buli...Buli...Buli! Ez lesz a nekünk való hely, így is túl sokat szenvedtünk már. Megérdemlünk egy kis kikapcsolódást csak valyon mi lehet Tylerrel? Még mindig hiányzik... Egyszerűen nem értem miért nem jön már vissza hozzám... Hiszen Klaus megengedte neki, hogy visszatérjen... Állj! Fejezd be Caroline! Az a helyzet, hogy nem érdekled őt, már rég jött volna, ha nem így lenne. Túl sokáig tudok a gondolataimba mélyedni észre sem veszem a mellettem haladó legjobb barátnőmet. Pedig biztosra veszem, hogy éppen az imént szólt nekem. Ó a francba, nem is értem magam néha. Gyerünk Caroline! Ébredj fel! Ideje elengedni álmaid országát! Csöppenjünk bele a valóságba!
- Ne haragudj Elena! Nagyon izgatott vagyok és teljes homály szállt rám az elmúlt három percben. Mondtál valamit? - Persze, ha mondott volna valamit, akkor csak meghallom kifinomult hallásom segítségével, de ez nyilván azért van, mert ő is épp olyan boldog, mint én.
- Nagyon örülök, hogy veled lehetek itt a Withmore főiskola kapuja előtt. Ez egy nagyon régi vágyálmom volt, ami úgy tűnik végre valóra vállt. Bárcsak Bonnie is itt lenne... - Ó Bonnie vajon merre járhatsz? Tudod hiányzol nekünk nagyon-nagyon.
- Na de nem rontom el mindkettőnk hangulatát úgyhogy Elena Gilbert, vámpír, hasonmás most vagyunk az új élet kapujában, ahol őrült sok tankönyv fog földet érni és még több diák fog lerészegedve szerelmet vallani! Úgyhogy irány fedezzük fel a főiskolát! - Ki is adtam az ukázt legjobb barátnőmnek, de hogy nyomatékosítsam szavaimat letettem a kezemben lévő dobozokat, majd közelebb léptem barátnőmhöz és jó szorosan megöleltem ezzel is utalva előbbi mondandóm lényegére. Várom, hogy mit hoz a holnap számunkra!