Újabb fejfájást okozhatok Stefan-nak ha Katherine sikerrel jár és eltudja lopni azt a bizsu gyűrűt. Szereti azt a gyűrűt tehát utánam fog jönni, hogy visszaszerezze azt, az már másik történetszál, hogy vissza tudja e szerezni. A fejemet teszem rá, hogy Stefan Klaust fogja ellenem használni, ha megpróbál ölni. Egyedül nem megy a kis tutyi mutyinak! Nem sok esélyük van ellenem, ha meg is ölnek, ami teljességgel lehetetlen dolog. Még akkor is visszatérek a történetünkben, mert befejezetlen ügyem van vele. –Nézz rám. Úgy nézzek én ki mint akit érdekel, hogy mit mondtak neked, vagy mit fognak veled csinálni? Mutatók magamra és teszem fel a kérdést Katherine-nek és teljes érdektelenséget mutatók neki. –Hadd válaszoljak én helyetted! Nem érdekel! Közeledek hozzá és a haját, eltüntettem az arcából egészen a füle mögé teszem. –Még mindig jobb lenne, ha megölne, drágám. Mert amit én fogok veled tenni ha nem jársz sikerrel, az rosszabb bárminél. Felelem neki minden egyes szavamat kihangsúlyozó hanggal, hogy tisztán érthesse szavaimnak súlyos súlyát. Ami nem csak üres szavak lesznek ha nem viszi sikerrel a tervet, Nem csak üres szavak lesznek, amiket most csak úgy kiejtettem a számból. Ajánlom járjon sikerrel, vagy cseszheti a segítségemet és kap magának egy újabb pár kör problémát az életébe. Lassan a pohár kezdem el fogdosni ami előttem állt a pulton, közben lassan veszem a levegőt be. Nyelvemmel megnyálazom az ajkam, mert teljesen kiszáradt már. –Ha nem tudod teljesíteni a feladatot. Szorítom össze a poharat ami szétreped a kezemben és felvágja a kezemet. –Úgy jársz mint ez a pohár. Felelem neki az ezelőtti pár perc némaságom után, a pultról elveszek egy törlőpapírt és törlöm meg a véres kezemet. Elvéve a poharát öntök ki magamnak egy kis italt azt gyorsan lehúzom majd felállok a pultról és lépek mellé. –Van 5 napod, hogy ellopd Stefan gyűrűjét. Súgom a fülébe. –Vagy olyan dolgot adok neked, amit egész életedben nem tapasztaltál még soha. Nyomok egy puszit az arcára, majd hagyom ott és elkezdek sétálni az ajtó felé. A kezemmel letörlöm a számról a bőre izét és úgy sétálok a kijárat felé.

Tudtam én, hogy ráharap a tervemre Katherine. Ha az életről van szó bármit megtesz az a személy akinek fontos. A halál való közelgés az a legjobb motiváló eszköz világon én mondom, mikor csak azon agyalsz és pörög és pörög az agyad mikor mit kéne tegyél, hogy megakadályozd a véget. Viszont ha sikerrel jár megkapja újra amire vágyik és folytathatja bujkáló életét ameddig csak akarja. Elég nehéz lesz neki végrehajtani a tervemet, de mindenért megkel szenvedni, mindennek ára van. Legyen ez már a ő gondja én már nem foglalkozok vele ettől a résztől. –Remek. Csapok rá az asztalra örömömre igaz, hogy ez csak fél öröm mert nem biztos, hogy véghez tudja majd vinni. Hirtelen benyúlok a kabátja zsebébe és veszem elő a telefonját, hogy bepötyögjem a telefonszámomat. Az ujjaim villámgyorsan mozogtak a telefonon majd beírtam a nevemet is a telefonjába. –Ezen hívj amint elvégezted a feladatodat. Nem sokára el is mondom mi lesz az, nyugi. Nyújtom felé a telefonját, majd visszahúzom és szólok felé. -Viszont ha elbuksz, ennél is rosszabb élet jár majd neked. Mondtam fenyegető arcommal és néztem barna szemeibe bele. –Hogy mit akarok Stefantól? Hm például tönkre tenni az életét. Szervezkedik, szövetkezik a hátam mögött arra, hogy megöljön. Ha már egyedül nem megy neki akkor már megy sírni a többi emberhez. Kis rohadék. Mesélem neki mosollyal az arcommal, gondolom ennyit megérdemel Katherine, hogy elmondjam, hogy mit készülök tenni a bájgúnárjával tenni. Egy pancser az én hasonmásom aki mindent elveszít elég mostoha vele az élet vagy inkább az univerzum? Áh inkább mindkettő. –Ha leállt volna nem történne mindez vele. Felelem neki és rántom fel a szemöldökömet mosolygós arccal. Stefan most épp New Orleans-ban szövögeti a terveit és beköltözött Klaus házába. Két szerető egymásra talált újra, remélem Hayley nem lesz féltékeny, hogy több időt tölt Stefan-nal mint vele.  –Milyen furcsa ez, drágám. Ha Stefan-nak baja van akkor egyből Klaus szoknyájához fut. Mutató ujjammal mutatom jelezve, hogy kezdem már érteni Stefant. Viszont Klaus, hogy lehet ilyen nyomi, hogy folyton ad egy újabb esélyt neki, úgy is átveri amint Elena szép szavai meghatja Stefan szívét. –Most már gondolom érdekel a tervem, mit is kéne megtegyél, hogy újra vámpír lehess. Felelem neki hosszú mosollyal az arcomon. -Dobpergés!!!. Elkezdek az ujjammal dobolni a pulton. -Elkel lopd Stefan gyűrűjét New Orleans-ból. Húzódok újra közel hozzá. -Kezdő feladat számodra, ha megtudod csinálni, akkor elhiszem, hogy méltó vagy rá, hogy megmentselek. Ez még nem az ördögi tervem része. Olyan előjáték rész. Mondom neki komoly tekintettet sugározva.

Személyiségem félelmet és irgalmatlan gonoszságról tud ordítani. Nem tud nekem ártani sehogy, viszont én, igen és meg is teszem, ha nem fog úgy cselekedni, ahogy én azt elvárom tőle. Elég nagy elvárások vannak, hogy ha azt akarja, hogy le állítsam az öregedési folyamatot. Valamit valamiért senki se dolgozik ingyen akkor én miért is?  Kezéből megfogom a poharat és kiveszem majd én iszok bele. Nagyon édesnek találtam a folyadékot ami a pohárban volt, nem mondhatom, hogy jól esett számomra, de annyira rossz se volt.  –Igen? Gondolom Damon és a szuper csapata. Felelem neki majd rántom fel a szemöldökömet hirtelen és mosolyodom el. Jelezve, hogy sok sikert kívánok a lehetetlenhez. Mivel engem lehetetlen legyőzni én vagyok a világon az egyetlen olyan akit nem tudnak legyőzni sehogy. Ez pedig így fog maradni míg világ a világ. –Hogy mit akarok? Nézzek rá az előttem lévő pohárra és az ujjamat elkezdem a pohár szélén körbe kőrbe húzogatni. –Volna egy pár tervem amihez kell egy szövetséges. Nézzek fel és a fejemet felé fordítom. –Rád gondoltam. Súgom oda neki miközben a fejemet előre nyomom neki majd lassan vissza. Keresztbe akarok tenni Stefannak csak, hogy érezze, hogy nem hagyja el őt a kis árnyékmása. A világ végén is üldözni fogom és az őrületbe kergetem azok után, hogy megakart ölni engem. –Ha el vállalod akkor én leszek olyan kegyes számodra, hogy megállítom az öregedésedet és újra vámpírrá változtatlak. Mondom neki, hogy megfizetem az árát annak amit kapok. Nagy meglepetés lenne ha visszautasítaná ezt a nagy fizetséget, pár tervet kellene végre hajtson és már mán is közelebb került az örök életéhez. –Válaszolj! Benne vagy? Kérdezem meg tőle és kényszerítem, hogy gyorsan válaszoljon mert minden egyes perccel bővülnek Stefan öröm percei. Pedig én minden percét csak szenvedéssel akarom beteríteni csak, hogy tudja semminek sincs vége! Sőt most kezdődik el az egész szenvedés. –Csak, hogy fokozzam az érdeklődésedet, mert látom nem nagy kedved van hozzá. Mondom neki és forgatom meg a szemem. -A te kis bájgúnárodról lenne szó! Stefan-ról. Talán ez most feldobja hisz  fülig szerelmes belé még mindig. Jobban szerette őt mint bátyát Damon-t, és mindent megadna ha újra együtt tudna lenni vele.

Az egér mindig elő búvik a rejtekéről nem de? Pont ez történt Katherine Pierce-l is aki 500 plusz mínusz pár év bujkálás után elkövette élete legnagyobb hibáját. A hibáit pedig kikel használni, hogy még esélye se legyen még egy újabb hibát elkövetnie. Áhh Mystic Falls-i kis vámpír ribi aki a Salvatore fivéreket hülyítette. Végül is neki köszönhetem, hogy újra boszorkány lettem! Mióta kiszívtam a nyakából a gyógyírt újra és újra felfedezem hatalmamat amivel megáldott az a fránya természet. Klaus elől eltudott menekülni egy fél évezreden keresztül, de előlem csak 3 hónapja bujkál. Egy út szélén álltam meg a kocsival és onnan figyeltem a járókelőket még is mit tevékenykednek. Csak cipekedtek és cipekedtek, most lehet minden leakciózva? Nem hinném, hogy valami ünnep közelegne most. Két ásítás is elhagyja a számat annyira unalmasnak találom az elmúlt két órát. Kezemet a kormányról leveszem, hogy megvakarjam a homlokomat majd újra visszateszem a kormányra. Legszívesebben most lángra gyújtanám az összes embert aki most jelen van és úgy égnének mint a gyertya, elég szép látvány lenne. Hamarosan a járókelők közt egy díva lép ki közepes ribi léptekkel halad el előttem, hirtelen vetődik rá a tekintettem és figyelem a szemeimmel. Nem más az mint Katherine, egy bárba veszi az irányt és csukja be maga után az ajtót. Lassan elfordítom a a kulcsot a kocsiban ami feldübörög alattam majd gázt adok melyre a kocsi megkapartat. Hirtelen váltok fokozatot a kocsival és térek át a bár irányába. A bár előtt leparkolok a kocsival és a bár ajtaját nézzem. A kocsi motorját leállítom és kiszállok belőle magam után becsukom az ajtót és lépek az ajtó irányába. Minden lépésemnél egyre nagyobbra húzódik az arcomon az ördögi mosoly amit Katherine jelenléte fest fel az arcomra. Végre megvagy! Mondom ki magamban és az ajtót nyitom ki magam felé. Belépek a bárba és lassan hajtóm be az ajtót magam után, mögöttem a fény lassan halványul el, majd becsapom magam után az ajtót. Pár másodpercig megállok az ajtóba és nézek végig az éppen ülő nőn. Tökéletesen illet a személy leírás Katherine-re már gondolok itt a a ribi leírásra, mert a nadrágjából félig ki volt csúszva az alsóneműje. Lassan indulok el a felé lévő irányba közben jobbra balra nézzek mert még nem voltam itt. A helység vörös színben pompázott félig tele vendégekkel, még a v nyakú felsőm is mint ha ide terveztem volna az utam, úgy néz ki most ez a jelenet. Mellé érve Katherine-nek ülők le mellé és hajlok be oldalvást fejemmel, hogy vegyen észre. –Katherine. A kis helyi vámpír ribanc. Illetve csak volt vámpír. Szólítom meg egy eléggé sekélyes megszólítással és ördögi mosolyra húzom fel a szám. Nem kerestem ez tény! Viszont nem is volt tervem, most pedig nem is egy van belőle. Ő lesz az én informátorom akit kihasználok majd és úgy dobom el mint egy véres rongyot. –Végre megtaláltalak. Elég régóta nem láttalak már Mystic Falls-ban sétálgatni. Felelem a lánynak és pillantok végig majd kifigyelek a hajában pár ősz hajszálat és nyúlok felé. Hirtelen kitépem azokat a hajából és magam előtt a fénynél elkezdem vizslatni. –Te öregedsz! A folyamat már elkezdődőt.[/color] Mondom neki majd a haját jobbra összemorzsolva dobom le a földre. MEGVAN! Ez lesz az amivel Katherine-t hatékonnyá tudom tenni terveim bebiztosítására. Miután kiszívtam a nyakából a vért azóta öregszik és fokozatosan épül le a teste. Még az idő is velem van! Mivel nincs sok ideje már, gyorsan tud cselekedni nekem. Én aki hatalmas erővel, tökéletes kinézettel és egóval tud rendelkezni megállíthatom a folyamatot és újra vámpír lehet.