Tárgy: Re: Elhagyatott ház Szomb. Aug. 16, 2014 11:38 pm
Időugrás után...
Hello darling, call me by my name
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Elhagyatott ház Vas. Márc. 02, 2014 3:24 pm
Amara Petrova & Silas
"Az életre csak a halál lehet a megváltás, és nem pedig más.."
A lehető legkönnyebb választás az életben a halál lenne, amely megnyugvást, sőt immáron békét nyújthatna. Azon évek alatt, amikor szenvednem kellett csak az tartott életben, hogy egy nap eljön a megváltás; maga a halál, amely majd feloldozva harmóniát ad, és véget ér minden szenvedéssel telt órának. Nincs egyszerűen már értelme az életben maradásomnak, hisz semmi sem köt már ide; egyedül Silas, de neki is meg kell érteni. Lehet, hogy őrült vagyok, és beteges, amiért a halálra vágyom, de ez nem csoda annyi év után. Ez az egyetlen támaszom, és ha kell harcolok ellene is ezért. Légzésem egyre erőtlenebb, szívverésem csak lassul, és a vérem jelentős része már elhagyhatta a testemet, de ezen felül magamnál vagyok még. Arra eszmélek fel hirtelen, hogy Silas begyógyítja a sebet, mely után érdekesen tekintek rá, de nem szólalok meg. Nem ellenkezem, sőt még az sem rebegem, hogy megakarok halni, mintha beletörődtem volna abba, hogy élnem kell, de ez persze nincs így, csak most nem jön szó a számra. Viszont szavai, miszerint soha nem enged el érdekesen hangzanak.. ellenem is fel venné a harcot? Mit várt, hogy annyi év horgony lét után majd a nyakába ugrom, és boldogan életben akarok majd lenni? Nem, ez túl képtelenség lenne.. Nincs más kiút ebből, csak az, ha végleg meghalok, és ezt neki is fel kell fognia, sőt meg kell értenie. Figyelem őt, ahogy valamit csinál, aztán azt, ahogy felvesz engem a földről, és elindul valamerre. Nos úgy őszintén nem is figyelem merre megyünk egyszerűen csak az érdekel, hogy mit akar velem kezdeni.. Leszedni rólam ezt az átkot? Legyen, ha ezt akarja, de a halált azután is kívánni fogom, hisz ez bennem nem fog megszűnni egyik pillanatról a másikra. Veszek egy mély levegőt, miközben azon gondolkozom, hogy szavai után mit mondhatnék neki.. egyezek bele? Vagy talán mégsem annyira jó ötlet? De persze hiába is legyen bármi a válaszom ő véghez viszi, hisz olyan magabiztosnak hat az egész lénye jelenleg, mintha tényleg elhinné, hogy életben maradok, pedig ez képtelenség. -Nem sokára vége..-Suttogom, és ezzel két értelmezést adok számára. Az egyik miszerint leszedheti rólam a horgony átkot, míg másrészről a halálra utaltam, amely majd megoldja a gondomat. Az idő csak telt, és telt, míg nem Silas kifogott valamilyen.. nem is tudom mi ez. Érdekesen néztem az ismeretlen valamire.. míg egy nővel cseverészett, aki majd elájult végül, aztán már arra térek magamhoz, hogy valamiben ülök. Kíváncsian pillantok körbe, de mégis kérdően, hogy mi-mi, vagy hogy mi ez úgy egyáltalán, mert fogalmam sincs erről a korról, na meg a szokásairól.-Ez meg mi?-Kérdezem meg végül suttogó hangszínen, miközben felé pillantok, és csak figyelem, hogy valamit csinál. Bólintok, ahogy ő is rám néz, és ezután minden bizonnyal útnak indulunk.. Talán mégsem lenne annyira megváltás maga a halál? Viszont én azt szeretném, azt akarom.. Silas nem ellenkezhet, hisz ez az én akaratom!
Játék Vége!
Hello darling, call me by my name
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Elhagyatott ház Csüt. Feb. 27, 2014 6:22 pm
Romeo and Juliet
Sokáig csak néztem a földön ülő személyt, a lányt akiért éltem akit a szívembe zártam és akiért feláldoztam magam. Hezitáltam ahogy a kést magam felém tartottam nem akarom lecserélni a biztos helyzetemet a bizonytalanra. Egy szadista vagyok! Aki nem érdemli meg a szerelmet ezért is vették tőlem el mindig őt az égiek. Lassan lehunytam a szemem egy pillanatra majd nagyot lélegeztem a tűz a fákon kialudt és csak a hold fénye vetítődött Amara arcára és véres nyakára. Kezemet feltartva Amara arca felé begyógyítottam a vérző sebet. –Nem engedlek el soha többé. Suttogtam halkan felé. Ott abban a szent pillanatban eldöntöttem, hogy teljesítem Damon-nék kérését. Visszahozom a Bennet boszit és ő ráfogom tenni Amara horgony átkát. Végül is betartom az ígéretemet csak kap a kis boszi egy kis extra szolgáltatást is. Hiszen mindennek megvan az előnye és a hátránya is. Én tényleg együtt lehetek Amara-val nem kell kockáztatnom, hogy a túlvilágon is együtt leszünk esetleg vagy nem. Elővettem a telefonomat és elkezdtem Elena-nak írni az üzenetet. „Visszahozom Bennett barátotokat a túlvilágról. Találkozunk a Salvatore házban, hozd magaddal Katherine-t és a Bennett boszorkányok könyvét. Hogy miért kell Katherine? Időben megfogod tudni! Lehajoltam Amara testéhez és a karomba vettem fel lassan és emeltem fel, olyan könnyű volt mint egy pihe a karomban. –Ne haragudj rám. Megtaláltam a megoldást a kettőnk bajára nem fogsz tovább szenvedni már. Ebben a fél órában elég érthetetlen helyzetbe kerültem egyszer ellengettem most meggyógyítottam ezt csinálja az emberrel a szerelem. Ilyen a szerelem mikor ott vagy már az elválás határánál egyből visszafutsz onnan és megteszel mindent, hogy máshogy végződjön ostoba helyzeted. Fejemet az övével érintem össze és lassan dörzsölöm a fejemet a fejéhez és közben melegség tölti el a szívemet. Meg kell értse Amara is, hogy olyan vagyok aki nem bízik a jóban, tudja ő is. A nyakán a seb teljesen begyógyult már csak az odaszáradt vérnyomok voltak a nyakán. Szeme alatt még mindig nedves volt a bőrfelülete a sírástól. Ha beleegyezik, hogy levegyem róla nem fogom hagyni, hogy bármi fennakadás legyen a természet se fog beleszólni ebbe a varázslatomba amit megfogok csinálni mindjárt. -Hey. Nem sokára vége a szenvedésednek. Mondtam neki és csókoltam meg a homlokát. Azzal lassú léptekkel elindultam kifelé menet az ajtón a karomban lévő személlyel. A fák lombjai teljesen megégtek lehetet érezni gyengén a füst szagát ami a varázslatom hagyott maga után. Elena szerintem hamarosan megkapja az üzenetet és ott lesz a megadott helyen azért írtam neki, hogy hozza magával Katherine-t mivel ekkora varázslatot nem lehet csak úgy két szóval elintézni. Rengeted energiához a holdhoz nem tudom kapcsolni mivel csak a normál mennyiséget tudom vele megteremteni. Ezért nekem a max-on túl kell teljesítenem a varázslatot és a hasonmás vér elég erős ahhoz megkössem az energianyalábot és kántálhassam a varázslat szövegét. Már nem látom értelmét, hogy lebontsam a túlvilágot hisz megvan amit akartam. Itt tartom a kezemben és együtt vagyunk nincs mi szétválasszon minket és lassan akadály se lesz ami gátolja Amara életét ezen a földön. Boldogan fog élni amíg világ a világ és velem fog. Elindultam az erdőből ki az útra. Egyre tisztább lett már a táj világosabb minden, nem volt már a lábam alatt faág, hogy recsegjen sima felületen mentem. Mint ha az életemet szimbolizálta volna, hogy minden rendben van sínen van az életem. Ahogy lépkedtem fényt láttam a hátam mögött egy autó jött. Nem akartam egész végig gyalogolni a Salvatore házig ezért elébe álltam az autónak mire lefékezet. –Kérem segítsen! A barátnőm nincs túl jól. Kiáltottam a kocsija felé mire kiszállt és mondta, hogy üljünk be. –Inkább én vezetnék ha nem nagy baj. Erre a nő elájult a varázs erőmnek köszönhetően. Oda sétáltam az autóhoz majd kinyitottam az autó ajtaját és beültettem Amara-t. Gyors léptekkel az autó másik ajtajához mentem, hogy én is beüljek. Amint beültem beindítottam a kocsit és gázt adtam neki majd Amara-ra pillantottam.
words:440.music.
Hello darling, call me by my name
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Elhagyatott ház Vas. Jan. 05, 2014 5:08 pm
Minden vágyam, hogy Silassal legyek, és hogy végre ez a szerelem teljesülhessen annyi év után, de egyszerűen muszáj megértenie, hogy számomra már nincs élet ebben a világban. Ha ugyanez történt volna vele, akkor ő is megértene engem.. ha egy átjáró lett volna, akkor tudná azt, hogy milyen kínokkal jár ez az egész, de nem tudhatja, viszont én pontosan tudom.. milliónyi szenvedés, kín, és fájdalom. Megannyi széttépő, s már-már marcangoló érzés fut végig a testemen belül, ha csak ez történik. Elviselhetetlen, ahogy egy-egy szellem arra használ engem, hogy átjárhasson rajtam. 2000 év alatt rengeteg volt a halott, és nagyon sokszor kellett elviselnem ezt a fajta érzést.. ezeket a hirtelen előtörő hullámokat, amelyeket nem tudtam sohasem elfeledni, és elűzni magamból. Mindannyiszor előjött.. mindannyiszor el kellett tűrnöm.. mindig fájt, s elmondhatatlanul. Az évek alatt megbélyegezett, egyszerűen a rabjává tett oly annyira, hogy a való életet ezek után nem tudnám elviselni. Muszáj.. muszáj meghalnom. Ha ez nem történik meg, akkor beleőrülök még jobban ebbe az egészbe. Megszállottan keresem a halált.. immáron kétezer éve, és most hogy eljöhetne Silas akadályoztat! Azzal, hogy itt van, sír.. és ez olyan fajta szívszorító érzést vált ki belőlem, hogy majd belepusztulok, hogy így kell őt látnom. Annyira fáj.. annyira kínoz.. szétmar, széttép, megéget.. s megöl belülről teljesen. Könnyek áztatják arcom, érzem a kést nem messze tőlem. Érzem, ahogy az idő lassú telésbe válik, és tudom, hogy ez a vég. Tudom, hogy meg fog történni a halálom oly annyi év után. Még ha fájdalmas búcsút is kell egymástól vennünk. Nem nézek rá.. egyszerűen képtelen vagyok a szemeibe pillantani, hisz tudom, hogy dühöng, tudom, hogy nem akarja ezt elfogadni, hogy visszakozna, hogy nem ért meg.. hogy fáj neki.. Szavai megrémítenek némileg, és fájó érzés még fájdalmasabbá válik hirtelen. Kételkedem a szavaitól, de egyszerűen nem lehet az, hogy a túlvilágon sem lehettünk együtt.. nem történhet meg.. egyszerűen együtt leszünk, és kész! Ezt akarom hinni, ezt szeretném, és ennyi. -Nem tudom, de a túlvilágon is van élet.. és együtt lehettünk. Ezt akarom hinni!-Jelentem ki neki halkan.. már-már csendesen, de pontosan ki lehet a szavaimat venni. Még mindig nem tekintek rá, hisz egyszerűen félek attól, hogy ha ránéznék, akkor a fájdalmam még ennél is nagyobb lenne, mint amilyen most. Érzem a dühét.. a haragját, ahogy a kés a távolból ismét közelít felém.. ahogy a nyakamhoz nyomja erősebben, és folyni kezd a vérem.. a kés is, az egész nyakam is, és már a ruhám is olyan lesz. Azt várom, hogy megtegye, hogy megcsinálja végre, azt amit kell.. -Sajnálom.-Suttogom neki, miközben rátekintek összeszedve magamat ezzel.-Én.. sajnálom.-Ismétlem meg önmagamat, miközben az egyik kezemet megemelem, és az arcára helyezem, hogy ezzel töröljem le onnan a könnyeit.-Nem lesz semmi baj.-Nyugtatom őt halk szavaimmal, és miután letöröltem a könnyeit még utoljára végig simítok az arcán.. érintésem lassú, és egyben gyengéd, míg végül magam mellé ejtem a kezemet. Én szeretném az együtt létünket, és abban hiszek, hogy ez megtörténik, de az ő kételkedése némileg át hatott rám. Újabb szavai kissé meglepnek, hisz azt mondja, hogy megérti, hogy ezt akarom. Végre tényleg megértett volna? Szemeibe nézek mindvégig.. megpróbálok belőle olvasni, és kivenni azt, amit kell. Úgy érzem itt az idő, itt a vég, és ezzel befejeződik most minden.. Szemembe nézve nyomja a pengét még erősebben a nyakamhoz, majd érzem, ahogy a bőrömön végig húzza azt. A vérem azonnal ömleni kezd, míg figyelem ahogy Silas hátrál, és maga felé tartja a kést.. a szíve felé. A fal mentén lassan csúszom le egészen a földig, és ezzel leülök a földre végül. Egyre erőtlenebbé válok, ahogy a vér folyik belőlem.. és lassacskán elvérzem..-Szeretlek!-Suttogom felpillantva rá utoljára, aztán végül lehunyom a szemeimet, és már csak a halálomat várom..
Hello darling, call me by my name
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Elhagyatott ház Vas. Jan. 05, 2014 1:17 pm
Romeo and Juliet
Kést szorítva figyelem ahogy csorog le a vér a nyakán a mellkasa aljáig, életemben először sebeztem meg Amara-t. Egy 2000 éves történet így kell véget érnie, hogy elkel engedjük egymást, olyan gyönyörű volt sok sók éve a szerelmünk ahogy kezdet kibontakozni. Körül járt minket a boldogság és a szerelem, most pedig kezd elhervadni. Évekig húzhatnám ezt a 3 órás jelenetet de nem haladok a jó helyzet felé csak jobban és jobban fáj. Nem lelem a szavakat, hogy búcsúzzak tőle csak meredten és könnyek közt állok előtte szorítva a kést a szerelmem nyakánál. Minden izmom be van feszülve, nem tudom enyhíteni a fájdalmat ami a lelkemben van. Megértettem, hogy Amara megkel halnia mert nem bírja ezt az életet megértem ha már nem akar engemet. Némán tűröm kérlelő szavait, habozást érzek magamban nem tudom megtenni azt amire kér. Miután válaszol a kérdésemre, hogy „együtt leszünk a túlvilágon vagy még ott se” Érzem a kételkedést a szavaiban, mikor oldalra nézve mondta ezt magának, hogy „igen együtt” csak magát akarta elhitetni. –Hazudsz! Nem tudod te se, látszik a szememben. Válaszoltam neki ingerülten, mondatom után szorítottam össze az állkapcsomat. Ideges lettem Amara-ra nagyon! Próbálja elhitetni velem, hogy együtt leszünk mikor még ő sem tudja. Csak ámítani akar engem, hogy könnyebb legyen a teher számomra. Bánatom, haragba megy át, egyre erősebben szorítom a kést és egyre közelebb teszem a kést a nyakához. Már a pengén keresztül folyik a vér a nyakából. Még is úgy fáj nekem mint ha a sajátomat vágnám el, megörülök. –Nem rég kaptalak vissza és te már is menni készülsz tőlem! Felelem neki erőteljesen lököm ki a számból a szavakat. Érzem egyre tovább és tovább akarom húzni a jelenetünket, egyre több kérdés, mondat, könyörgés akar ki törni belőlem. Olyan szánalmasak az emberi érzések, hogy minden kapaszkodott megakar fogni, hogy elkerülje annak történését. Folytak és folytak a könnyek rólunk mindkettőnknek fáj ez a dolog. Nem vagyok rá képes nélküle élni, nem megy de csak így lelhet békére ha még azt is elutasítja, hogy a horgony átkot másra teszem át csak hogy velem maradjon. -Megértem ha ezt akarod. Feleltem neki oda csendes suttogással. Elérkezett a pillanat a vége a történetünk utolsó része. Szemébe nézve nyomom a pengét teljesen a torkához majd húzom végig hamvas bőrén a vágásból elkezd ömleni a vér. Összetört szível állok előtte és kezdem elhúzni magam tőle, szívem felé tartom a pengét. .Az őrület közelit felém, nem merem megtenni, nem merek öngyilkos lenni. Mi van ha nem lehetünk együtt a túlvilágon? Ha ott is megakadályoz egy hatalom? Mindent elveszitek akkor és nem lesz visszaút nem lesz több kapu a menekvésre. Csak Amara-ra tudok most gondolni, hogy mit tettem vele, hogy hova sodortam kettőnket.
words:440.music.
Hello darling, call me by my name
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Elhagyatott ház Vas. Jan. 05, 2014 12:20 am
Silas & Amara Petrova
"A valódi szerelem létezik, és örökre meg is marad, csak a kérdés az; hogy mit vagyunk érte hajlandóak megtenni? Képesek vagyunk elengedni, és kockáztatni, vagy pedig mindent a régibben akarunk megtartani, úgy ahogy most van? A döntés nehéz.. mindkettő más-más helyzetet kínál, de a kérdés az; hogy melyiket válaszuk?"
Szeretem őt tiszta szívemből, és ez az érzelem sohasem fog elmúlni, hisz nem lehet csak úgy megszüntetni. Igaz szerelem a miénk, amely kitartott 2000 éven át is, ezért akár élve, vagy halva, de örökre össze vagyunk kötve, s ezért a teljes örökké valóság a miénk lehetne. Annyi év után is megdobban a szívem Silasért, ezt az érzelmet sosem fogom magamból kitörölni, hisz nem szeretném, nem akarom, sohase kívánnám a megszűnését. Olyan hihetetlen, hogy annyi év után láthatjuk egymást, a szerelmünk túlélt egy szenvedés áramlatot, annyi kínt, gyötrelmet, megpróbáltatást, amelyet Tessa állított ki nekünk akadályként, de mégis keresztbe ment a számítása, hisz újra élünk élőkként, csupán ezzel az élettel az a gond, hogy nincs nyugalmam, hisz még mindig szenvednem kell, s még mindig át kelnek rajtam a szellemek. Szeretném, ha ez megszűnne, de nem szűnik.. egyszerűen nem múlik el. 2000 évnyi kínnal teli szenvedést kellett átélnem, oly sok fájdalmat, hogy el sem bírom már viselni, ezért akarok meghalni ezért akarom, hogy meghaljak végre, hisz beleőrültem abba a rengeteg elviselhetetlen fájdalomba. Nagy öröm érezni Silas érintését, testét, és szinte ebbe az egészbe bele is borzongok. Kellemes érzés tölt el, de sajnos fel kell ébrednem, és újra a valóságba kell találnom magamat. Szeretem, ez kétségtelen, de meg kell értenie, hogy meg kell halnom. Nem élhettek már ebben a világban, hisz semmi értelme nincs. Szenvedni nem akarok újra, ezért akarom oly annyira a halált magamnak. A csókunk nem akármilyen lesz, hanem olyan búcsúféle, amelynek nem akarnék véget vetni, de meg kell tennem végül, aztán elengedve őt bemegyek a házba. Megteszem ezt, akármennyire is fáj akkor is. A kést, amelyet megpillantottam azonnal a kezembe véve magam felé fordítom, aztán épp elkezdem megmozdítani, hogy végre megtegyem, de ekkor Silas lép be az ajtón, aki rögtön magához veszi a kést. Ránézek, és egyszerűen elönt egy olyan kínzó érzés, amely még az eddigi fájdalmaimnál is nagyobb. Hirtelen nyom a falhoz, és ezzel egyúttal a torkomhoz is szorítja a kést. Szemeibe nézve szinte kiolvasom az összes eddigi érzelmet. Látom, sőt tudom, hogy fáj neki ez az értetlen helyzet, egyszerűen le lehet róla olvasni, hogy nem szeretné ezt, hogy nem így akarja a dolgokat 2000 évi várakozás után, de én semmit sem nyújthatok neki itt ebben az átkozott életben. A szívem összeszorul teljességgel, a szemembe könnyek szöknek, és lelkileg mardos a fájdalom, amibe majd belepusztulok. Nem akarom őt elveszíteni, de ez az egyetlen egy megoldás létezik számomra. Végül sírni kezdek, miközben a szemeibe nézek, és szavait hallgatom. -Kérlek.. meg kell értened, hogy az egyetlen egy megoldás számomra a halál.. 2000 éven át szenvedtem egy magam, egyedül.. Tessa miatt! Szeretnék ennek véget vetni, és ezt csak a halállal tehettem meg.-Mondom neki válaszként, persze fáj kimondani, de meg kell halnom. Nincs más választás, nincs más lehetőségem. A torkomnak szorított kés felsérti a bőrömet, de ez engem koránt sem zavar, sőt várok.. várom arra, hogy mikor öl már engem meg végre, persze tudom, hogy nehéz ezt megtennie, de meg kell csinálnia. Némi vérem kicsordul, de nem zavar igazán, inkább arra figyelek fel, hogy Silas az erős tartást gyengébbre váltja fel. Tekintetemet nem veszem le a tekintetéről egy pillanatra sem. -Silas együtt leszünk, minket nem választhatnak szét csak úgy.. mi összetartózunk.. örökre! A túlvilágon végre együtt lehetünk.. örökké!-Mondom neki, miközben komolyan gondolom, de némi kétely felmerül bennem a kérdése miatt, ami egy röpke pillanatra a szemeimbe is látszik, ezért rögtön leveszem a tekintetemet Silasról, és másfele nézek.-Együtt leszünk!-Jelentem ki a semmibe bámulva, bár magamnak mondtam részben, hisz azt szeretném hinni, abban akarok hinni, hogy örökre együtt leszünk az életben.-Készen állok-Hangom némileg megremeg, de magabiztosan mondom neki. Ő rajta áll a döntés, hogy mi is lesz velünk..
Hello darling, call me by my name
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Elhagyatott ház Szomb. Jan. 04, 2014 8:33 pm
Romeo and Juliet
Nem tudom őt elengedni! Egyszerűen nem megy. Mikor megtaláltam őt egy dobozban kővé dermedve nem akartam elhinni, hogy nem halt meg és Tessa csak átvert engem! Véremmel itattam meg, hogy kidermedjen a szobor átok fogságából. Egyetlen boldogságom Amara ezen a világon, minek volt az a sok szenvedés ha elkel őt engednem? Minek volt az a 2000 év ha nem lehetek vele? Nem akarok meghalni most, hogy én vagyok a legyőzhetetlenség mintaképe, hatalmat gyakorolhatnám itt a földön. Amara és én az egész világ Urai lehetnénk úgy lehetne minden ahogy csak mi akarjuk. Hallgatom a szavait és szívem legmélyén tudom, hogy igaza van de nem megy, nem tudom elengedni. Két világ közt imbolyog Amara, itt is jelen van és a túlvilágon is egyben. Némán hallgatom a szavait szinte iszom, szemem egyre jobban könnyben vannak szinte majdnem kicsordul, ha nem lennék férfi itt bömbölnék térden állva és úgy ölelném a derekánál fogva. Nem tudok megszólalni a szavaira számat harapva erőltettem magam és fogom vissza magam, hogy ne sírjam el magam nem tudok mit felelni. Legbelül érzem elkel engednem őt, hogy ne érje több bántás, fájdalom, kín. Mi lesz velem? Ezek mind átfognak szállni rám és én fogom ezeket érezni. Mikor arra kér, hogy öljem meg döbbenten nézzek a szemeibe számat nem harapom tovább egy kicsit kitárva a döbbenést fejezem ki vele, hogy ilyet kér tőlem. –Nem megy. Ne kérj tőlem ilyet! Egyik mondatomat halkan könnyek közt mondom a másikat már háborodást mutatva. Mikor azt kéri engedjem el végtagjaim irányításom nélkül elkezdik szorosabb ölelni a nyakam pedig ráfekszik a vállára és úgy tartom Amara-t. Egy ígéretet se veszek készpénznek, az a szó csak azért született meg, hogy reményt nyújtson a reményteleneknek. Nem hiszem el a szavait, hogy együtt leszünk mert ott is történhet a túlvilágon is valami ami megakadályozza együttlétünket. Akkor meg nem lettem boldog se éltemben se halálomban. Csókja égeti a számat, beleborzongtam ahogy hozzá ért a számhoz olyan jól esett. Szívem ver a sírás fojtogat gyengülök nem akarom ezt legyen már nekem is valami örömöm az életben. Félek megkockáztatni a halált, félek, hogy ott se leszünk együtt és akkor mindentől megfosztanának. Hatalmamtól ami életemben kísért végbe és Amara-tól akivel együtt lettem volna a halálom után. Lassan érzem, ahogy karjai elengednek és elkezd távolodni, szívem még jobban ver én pedig térdre esve nézzem amint elment. Szemem oly annyira megteltek könnyel, hogy akaratom ellenére csorgott ki már a jobb szememből. Kezemet feltartva nyújtom Amara felé de ő egyre jobban távolodik.–Amaraa, kérlek. Csorog a könny a szemeim közül, nem akarom elveszíteni őt nem akarom, mondatomban kétszer is megcsuklott a hangom. Bement a házban és hallottam, ahogy egy kést vesz elő. Nagyot nyögve álltam fel, úgy éreztem mint ha valaki a földön akarna tartani de nagy erőt véve magamon utána mentem. Láttam, ahogy maga felé tartja a kést, nekimenve az ajtó oldalának és úgy lépve be a házba. A kést kikapva Amara kezei közül fogtam meg az én kezembe. Testét a falhoz nyomtam és a kést pedig én nyomtam a torkához. Ugyan olyan hideg volt a kés mint amilyen Amara teste lesz a halála után. Ahogy néztem őt sírt és nekem is folytak a könnyeim. -Találunk meg oldást szerelmem! Átvarázsolom a horgony átkodat valaki másra egy.. egy.. másik személyre. Feleltem könnyek közt habogva, nem bírom el ha sírni látom őt, nem bírom. Oly sokáig tartottam a kést a nyakánál, hogy az megsértette a bőrét és elkezdet folyni a vér. Megrémülten néztem, ahogy szerelmem nyakáról kezd folyni a vér lassan elvettem a kést a nyakától de nem túl távol. Éreztem, hogy megkel tennem de nem bírom el, hogy megöljem az egyetlen személyt akit szeretek a világon.–Mi lesz ha nem leszünk együtt a túlvilágon sem? Tettem fel a kérdést tisztán érthetően. Mindjárt vége lesz ennek vagy így vagy úgy és nagyon félek, hogy nem fog tetszeni. Erőmet nem akadályoztam belobbant még több fa.
Tárgy: Re: Elhagyatott ház Szomb. Jan. 04, 2014 6:42 pm
Silas & Amara Petrova
"Mindennél jobban szeretlek téged, de meg kell értened, hogy számomra már csak a halál nyújt vigaszt.. el kell engedned.. és egyúttal meg kell halnom..!"
Nehéz ez az egész helyzet be kell vallanom, de mást nem tehet, én már nem akarok élni.. és ezt fel kell fognia.. meg kell értenie. Muszáj, hogy megértse, hogy akkor, és ott nem hiába vettem el a vérét, és változtam emberré! Szeretem őt, de ez a fájdalom már elviselhetetlen, és az egyetlen megoldás erre az egészre az, ha meghalok, ha valaki megöl, vagy pedig én ölöm meg magam. A folytonos szellem átkelések már-már olyan mértékben megkínoztak, hogy elvesztettem az eszemet. Őrült lettem, egy rab, aki már csak a halálát várja epekedve, és ezt Silasnak is meg kell értenie.. akármennyire szeretem őt mégsem maradhattok vele itt az élők sorában. Szeretnék meghalni.. és ezt most a tudomására is hoztam. Ha nem képes beletörődni, akkor sajnálom, de muszáj mellettem állnia.. muszáj hogy végre megértse a fájdalmam, a kínom, a 2000 éves szenvedésem okát, amelyet Tessa okozott nekem. Ha megszüntetem ezt, akkor az csak a halállal lehetséges, és semmi mással! -Silas.. ezek nem üres szavak, ezek nem butaságok, hanem a valóság adta szavak.-Figyelem őt, miközben öröm számomra, hogy érezhettem magamhoz közel. Tudom azt végre annyi év után, hogy velem van, hogy végre együtt lehetünk, de nem itt, hanem a túlvilágon.. Itt csak kínokat élek át, míg ott nyugodt életem.. életünk lehetne egy örökké valóságig. Hallgatom a további szavait, sőt már-már kérdéseit.. figyelem Silast.. a tettét, és némileg meg is ijedek, hogy ezt művelte. Pár fa lombja teljességgel égni kezdet, ami nekem viszonylag rémisztőnek hatott. Ugyan az éjszakában világosságot adott, de nem láttam értelmét az erdő tűznek jelen esetben.. egyszerűen ne dühöngjön, hanem értsen meg. Muszáj ezt elfogadnia!-Silas, kérlek..-Pillantok fel szemeibe, miközben belekezdek.-Tudod jól, hogy Tessa mit művelt kettőnkkel... elválasztott, és azt remélte, hogy ez majd örökre tart, de nem így lett.. hisz újra belekerültünk az életbe, de nekem nem kell ez az élet. Egy átjáró vagyok.. egy átkozott horgony, ami újból, és újból fájdalmat idéz elő, ha egy szellem át kell Rajtam a túlvilágra. Én nem akarok ilyen életet, sajnálom.-Komolyan beszélek, és már rég eldöntöttem, hogy ezt szeretném.-Kérlek ölj meg! Olyan egyszerű az egész, és majd a túlvilágon egymásra találunk.-Szólalok meg most már kissé erőtlenebbül mint az előbb. Fájnak a szavak, mert mindennél jobban szeretem őt, de ez a kín, ez az egész.. megőrjít! Muszáj.. muszáj meghalnom! Ha nem halok meg, akkor megőrülök! -Silas.. meg kell tenned.. értem.. értünk.-Bújok hozzá közelebb.-Engedj el, és ígérem, hogy a túlvilágon majd örökre együtt leszünk, csak most légy rá képes..-Tekintettemet az övébe fúrom, és megnyerő próbálok lenni, hisz az egyetlen megoldás nekem a halál, és ezt vele is tudatni szeretném.-Én is szeretlek.. téged.-Viszonozom a csókot, amit ad nekem, és voltaképpen ezzel a csókkal tervezem a tőle való elbúcsúzást, hisz nincs értelme már az életemnek.. Szenvedtem épp eleget, és ezért már nyugalomra vágyom, amit csak a halálom hozhat el. Ott nem lesz kín, szenvedés, és fájdalom. Ott senki sem kell majd át rajtam, hisz ott minden nyugodtabb lesz, jobb, és szebb. Lassan engedem el őt, és egyúttal el is távolodom tőle.-Sajnálom, de meg kell tennem..-Óvatosan felállok, majd az Elhagyatott ház felé veszem az irányt, hogy ott kereshessek valamiféle eszközt, amivel végre megölhettem magamat. Csak egy éles tárgy kell nekem semmi más.. Kissé gyorsabbra veszem a lépteim számát, hogy Silast lehagyjam.. mert érzem, hogy utánam fog jönni.. Nem sokára el is érem a házat, amelynek az ajtaját kinyitva rögtön be is lépek oda. Körbe pillantok a helyiségben, és nem sokára megpillantok egy kést, amit rögtön felkapva magam felé fordítok, és készen állok arra, hogy magamba szúrjam.. feltéve, ha senki sem állít meg eközben!
Hello darling, call me by my name
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Elhagyatott ház Szomb. Jan. 04, 2014 11:57 am
Romeo and Juliet
Még most se hiszem el, hogy Amara itt van megérinthetem, ölelhetem, még mindig ugyan annyira szeretem őt mint régen. Minden vágyam volt, hogy vele lehessek és ez most megtörtént . Itt állunk egy sötét erdőben pont mint annak idején mikor az a végzetes éjszaka volt és azt hittem, mindennek vége. Ugyan olyan gyönyörű Amara mint annak idején és még mindig szeret engem és én is viszonzom az érzést ami összekötött oly rég minket. Erőtlen szavak hagyták el ajkait, többnyire nem is értettem, kicsit szorosabbra fogtam Amara testét, hogy ki ne csúszón a karjaim közül, többé már nem fogom elengedni. –Ne beszélj butaságokat. Feleltem neki és a homlokomat az ő homlokához nyomtam és úgy öleltem tovább. Ha belenéz szemembe még mindig láthatja, hogy szerelem ég.–Miért akarsz meghalni? Együtt vagyunk végre. Hol fáj?Tettem fel két kérdést közte egy kijelentést és nem tudtam, hogy mi a baja vagy mi történik vele. Az egész folyamatot nem értettem ami a lányban van, nem tudom mi fájdalmai vannak. –Boszorkány vagyok újra, én ittam meg a gyógyírt. Enyhíthetem a fájdalmadat. Hebegtem habogtam a szavakat a könnyes szemeibe nem tudtam hirtelen miket mondjak izgalmamban. Csak hallgattam Amara szavait és egyre jobban éreztem, hogy törik össze a szívem, egyre jobban gyötört a fájdalom, egyre nehezebb és keményebb volt a lelkem. –Nem! Ordítottam fel magamban a fájdalom és kín miatt, hangomra pár fa lombja is meggyulladt és világosságot csinált a sötétségben. –Mond hol fáj? Meggyógyítlak! Mondtam neki és végig simítottam a kezemet a nyakától lassan végig a kezén húztam és úgy fogtam meg a derekát a jobb kezemmel. Nincs olyan ember, vámpír vagy természet aki elveheti még egyszer az életemet. Ha kell még az univerzumot is elpusztítom ha nem akarja befogadni kettőnk kapcsolatát a világba. Az iménti ordításomra szegényt megijesztettem de eszem ágába se ág. A fán a láng úgy lobogót, ahogy a szívem vert csendben lehetett hallani a tűz lobogását, ahogy azok az égig törtek fel. –Nem tudlak elengedni. Feleltem neki egy kétségbe esett szörnyeteg vagyok most. A félelem felmorzsolja a lelkemet, hogy újra elveszítem, vagy hogy újra el kell engednem. Félelmemben számra harapok és úgy nézzek Amara szemeibe. –Annyira szeretlek téged. Csuklik meg a hangom az „annyira” szónál és csókot nyomok az ajkára, túlságosan szeretem, hogy így elengedhessem. Ha nem tudom enyhíteni a fájdalmat akkor fájdalmas búcsút kell vegyek tőle. Azt meg nem fogom tudni!!! Újra hangosan kezd el lobogni a tűz a fákon majd újra elcsendesül. Én vagyok a világ legerősebb természetfeletti lény én mindent elérek ha akarok, számomra térdre borul a természet. Szívemet ezer kés döfködi ha Amara elengedésére gondolok, ő az én egyetlen gyenge pontom, nincs más amivel meglehetne engem fogni! Semmi az ég világon! 2000 év után most kaptam vissza és már is elkel engednem? Nem fogom, meglelem a módját, hogy velem maradhasson.
Tárgy: Re: Elhagyatott ház Csüt. Jan. 02, 2014 6:13 pm
Silas & Amara Petrova
Rengeteg idő telt el.. napok, hetek, hónapok, évek... 2000 év. Ennyi ideig kellett mindazt átélnem, amit még most is át kell. Egyszerűen kezdem feladni már ezt, hisz lehetetlen harcot űzök magammal. Meghalni szeretnék, békében nyugodni, és ezáltal békességre lelni, de ez a hülye átjárós dolog nem engedi. Mindig át kell élnem újra, és újra, azt a kínt, azt a fájdalmat, és azt a szenvedést, amit már egészen azóta átélek amióta ez az egész elkezdődött. Eleinte nagyon elviselhetetlen volt, s szinte már kibírhatatlan fájdalmat okozott nekem, de az idő teltével egyre csökkent ez a fájdalom, de még mindig fáj... ez az érzés már oly annyira belém égődött, hogy egyszerűen beleőrültem. Csak megakarok halni már, és ennyi.. Nem kívánok életet, boldogságot, halhatatlanságot.. nem kell nekem az égvilágon semmi sem, csak az édes halál, a nyugalom, a béke.. de ezt mikor kapom meg? Mikor jön el az, amire vágyom? Mikor lesz ennek az egész rémálomnak vége? Mikor ébredek már fel, vagy mikor halok már meg? Hangom.. az ordításom betölti az egész teret, és szerintem egy olyan pár méteres körzetben hallani is lehet a fájdalommal teli üvöltést, amelyet kiadok magamból.. Érzem, hogy fáj, hogy majd belehalok, hogy majd megszakadok eme teher alatt, de mégis tehetetlen vagyok ez ellen. Nem tudok küzdeni a szenvedés ellen.. Sötétség honol a tájon, és jó esetben erre már senki sem jár, ezért is tölt el némi apró öröm, hogy nem kell látnia engem senkinek sem így.. Nem akarom, hogy így lásson bárki is.. nem akarok senkit sem magam mellé, csak legyen már ennek az átkozott kínnak vége! Egész testemmel remegek, és eközben tartani próbálom magamat a földön. Azt remélem, hogy ilyen tájt senki sem jár erre, azt akarom hinni, hogy senki sincs itt, de rá kell jönnöm, hogy mégis itt van valaki. Érzékelem, hogy hozzám ér, hogy jelen van, és nem sokára ismerős hang csendül fel. Óvatosan pillantok fel rá.. Silas.. annyi éve már.. oly régen láttam őt. Hirtelen fogom meg kezeimmel a felsőjét, aztán szorosan húzom magamhoz közel, míg fejemet a nyakába fúrom, ezáltal elrejtem magam a világ elől.. Silas.. Kérlek..-Erőtlenül hagyja el a számat eme két szó.. teljesen gyenge vagyok.-Kérlek.. ölj meg, kérlek vess ennek véget! Könyörgöm!-Sírni kezdek, és nem hagyom ezt abba.. a fájdalom szűnni kezd, de még mindig bennem van az alap érzés, ami hirtelen tört rám.-Nagyon fáj.. Fáj ez az egész.. már csak meghalni szeretnék..-Suttogom a szavakat, de pontosan ki lehet venni, hogy mit beszélek. Örülök a jelenlétének, sőt annak, hogy ilyen közel van hozzám, és hogy velem lehet, de már elegem lett annyi év után abból a kínból, amit el kell viselnem. -Örülök, hogy itt vagy.. velem.-Pillantok fel rá végül, míg az arcomat könnyek áztatják.-El sem hiszem, hogy láthatlak, hogy érezhetlek.. de mégis akármennyire is fáj muszáj.. muszáj megölnöd, mert én nem bírom már tovább.. 2000 éven át folyton újra, és újra szenvednem kell.. elég ebből..-Zárom le ezzel a mondandómat, miközben újra zokogásban török ki.
// Nos nem a legjobb, de remélem azért elmegy
Hello darling, call me by my name
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Elhagyatott ház Csüt. Jan. 02, 2014 1:34 pm
Romeo and Juliet
2000 évet töltöttem vágyódással egy lány után, akinek a szépsége egy életre elrabolta a szívemet. Amíg a barlangban raboskodtam minden éjjel Amara-val álmodtam. Amint épp ott vagyunk a sátorban és az arcáról lefedi a sálat és megpillantom bársonyos arcát. Ott fogadtuk meg egymásnak, hogy örökre szeretni fogjuk egymás és boldogok leszünk amíg idő az idő. Álmomban éreztem ajkai ízét ahogy az övé az enyémhez tapad. Mindig azzal végzet ez a csodás álmom amint Qetsiyah megjelenik, félre hajtva a sátornak a rongyát és mutatja meg nekem Amara szívét. A testemben érzem ugyan azt a fájdalmat amit ugyan azon az éjszakán éreztem. Álmomból mindig nyögve keltem fel és ordítottam a fájdalomtól, szétakartam szakítani a bilincseket amik kőrbe zárták testemet. Bárhogyan is téptem mozgolódtam volna nem ment! Nem sikerült sehogyan sem, a testem csak egy helyben állt. Üvölteni akartam a dühtől amit akkor éreztem de az sem ment, semmi nem működöt. Lassan de lassan lenyugodtam de az bele telet egy napba, mire eljött a hold újra jöttek az álmok, újabb kitörések. Nem bírtam felébredni se az álmomból, hogy véget vessek ennek az éjjel előjövő szenvedésnek. Magamat okolhatom, hogy ez így történt, de muszáj volt! Ha az ember előrébb akar jutni az életben ki kell használnia a másikat. Én pedig a legveszélyesebb személyt használtam ki. Muszáj volt mindent bevetnem, hogy elérjem a célomat, és ennek a „cselekvésnek” Amara itta meg a levét. Nem így kellet volna történnie! Megkellet volna ölnöm még akkor Qetsiyah-t mikor elkészítette a gyógyírt. Ki kellet volna tépnem a szívét a mellkasából vagy nem tudom, Nem így kellet volna végződnie! Nem így. Hiányzol Amaraaaa! Nagyon nagyon! Ordítom fel magamban és víz hangzik a fejemben a kijelentésem. Nincs olyan erő a világon ami most tudna dacolni fájdalmammal, nincs olyan város amit ne tudnék most elpusztítani ha szabad lennék. Őt hónap telt el mióta kiszabadultam a barlangból minden embert akit megöltem Qetsiyah arcát képzeltem oda, ahogy előttem élettelen teste összerogyik és elterül a földön. Nagyobb fájdalmat akarok okozni neki, nagyobbat amit velem tett. Az úton haladok zsebre dugott kézzel csak is a hold világítja meg előttem az utat. Fejemet lehajtva és földet nézve lassú fájdalmas léptekkel haladok előre hátam mögött sötétedik egyre jobban a tér. A sötétség elnyel és érzem megint nem szabadulok meg tőle újra a rabja leszek valaminek aminek nem akarok. Érzem, hogy megint várhatok Amara érintésére 2000 évet. Hullám érzések fognak el folyton egyszer az az érzés van bennem, hogy hamarosan Amara együtt leszünk boldogan az örökkévalóságban. Egyszer pedig rám tőr a fájdalom, hogy nem tudok nem megy nem találom őt!!! Érzés fojtogató megfulladok annyira vágyom rá nem tudok már nélküle létezni. Ez az én büntetésen, hogy örökké boldogtalan legyek? Megérdemlem! De nem bírom elfogadni ezt. Már nem rég egy erődben sétálgatok letértem az autó útról. Itt még nagyobb a sötétség alig látok valamit. Ahogy lépkedek úgy törnek recsegnek a faágak a lábam alatt, kerülgetem jobbról balról a nagy fákat. Az egész tér ágas bogas alig lehet látni valamit, nem akarok varázsolni semmit most mert amilyen állapotban vagyok egy erdő tűzzel végződne az esti sétám. Minél lassabban lépkedek annál gyorsabban kezd elverni a szívét. Nem értem milyen jelenség ez mert ilyet csak akkor éreztem utoljára mikor Amara elmondta, hogy viszont szeret és velem akar lenni. Nem értem mi történik velem! Hamarosan egy női ordítás hallok a sötétből egy pillanatra megtorpanok. Tudtam, hogy ismerős ez a hang de per pillanat nem tudtam rájönni a viselőjére. Elkezdtem futni abba az irányba amelyből jött a hang a fákat kerülgettem közben, recsegtek, ropogtak a lábam alatt az ágak, minél gyorsabban kerülgettem a fákat annál jobban vert a szívem majd szétrobbant a mellkasom mikor egy elhagyatott romos házhoz értem. Az utolsó fát kikerülve néztem rá a lányra, nem akartam elhinni. –Amara. Feleltem neki és nyeltem egy nagyot akkora gombóc volt a torkomban, hogy hallatszott a nyelésem.Nem akartam elhinni, hogy ő áll ott előttem megismertem mert ugyan abban a ruhába volt mint régen mielőtt megölték. „Haljak már meg végre” ordította a semmibe. Rohamos léptekkel elé léptem és ott tartottam a kezemben egy pár másodpercig. Éreztem a tapintását, éreztem az egész testét, könnybe lábat mindkét szemem és úgy néztem őt.–Nyugalom minden rendben van, én vagyok az. Silas. Nyugtattam meg miután észhez tértem mert hihetetlen volt ez az egész. –Tessa azt mondta meghaltál. Azt hittem meghaltál. Feleltem neki könnyek közt ebben az érthetetlen helyzetben ami itt van és nem tudom eldönteni, hogy valóság vagy Tessa kínoz engem de a szívem majd kiszakad a mellkasomból.
Tárgy: Re: Elhagyatott ház Szer. Jan. 01, 2014 6:15 pm
Silas & Amara Petrova
2000 év.. oly hosszú időnek tűnő, és oly meguntnak már.. annyi évig szenvedni, kínokat átélni, és fájdalmat érezni? Annyi éven át egy átjáró lenni? Nem.. elég ebből már! Mára már meguntam teljességgel ezt az életet, hisz nem akarok örökre egy fogoly lenni.. egy rab, aki nem szabadulhat ki a ketrecből, és akinek sohasem lehet nyugalma, mert folyton el kell viselnie, hogy egy átjáró.. egy horgony, akin átmennek a szellemek újból, és újból. S hogy ennek mikor lesz vége? Nem lehet tudni, én csak várom az alkalmat, amikor megölhettem magam, amikor végre abba marad ez a fájdalom, amikor végre meghalva nyugalomra lelhettek. Annyi év után nyugalmat akarok, harmóniát, és békét.. nagy kérés tán? Oly sokat kérnék? Oly nagy kívánságom lenne talán? Csak ennyit kívánok már az élettől mindösszesen, és semmi mást.. csak a halál az, ami édesebbé teheti az életemet, amely nyugalmat ad, amely végre.. végre békét nyújt nekem, és soha többé nem kínoz már tovább. Meghalni, feladni, és soha többé nem élni! Pihenni, aludni, és nyugalomba lenni. Édes álom ez, ami még nem jött el, de már nem sok kell.. érzem, és végre akkor az lehet, amire vágyom, és amit akarok. Onnantól kezdve nem lesz kín.. fájdalom, és szenvedés. Megszűnik minden érzelem, és soha többé nem kellesz már átélnem azt, amit most. Lépteim lassúak, már-már erőtlenek, így haladok az előttem lévő terepen. Erdő.. fa, és még több fa, növények, állatok, hangok.. Érzékelek annyi év után, de mindhiába, ha az érzés, ha ez az egész nem múlik el.. Félek, sőt már-már rettegek, hogy egyszer csak újból előjön azaz érzés, az a kín, és az a szenvedés. Miért? Miért történik mindez velem? Mit vétettem az életemben? Az volt vétek, hogy éreztem, hogy szeretem, és hogy reménykedtem a boldogságban? Az volt a bűnöm, hogy szerelmes lettem? Furcsa érzésem van, mintha valaki erre járna.. mintha valaki figyelne.. de az lehetetlen, hisz körbe tekintek, de még sincs itt senki sem, vagy csak én nem látnám azt a személyt, mert elrejtőzött? Vagy újabb szellem kell majd át? Nem, nem, és nem! Nem akarom..! Könyörgöm ébredjek fel ebből a rémálomból.. legyen vége.. haljak már meg végre! -Nee!-Ordítok fel, amikor nem messze előttem megpillantok egy szellemet, aki átakar rajtam kelni.. Megtörténik a folyamat térddel esek a földre, és eközben teljességgel ordítok a fájdalomtól.-Haljak már meg végre!-Ordítom lélek szakadtából, és az egész erdőt betölti ez a hang.. ez a mondat.. ezek a szavak. Szememből könnyek folynak végig az arcomon.. amelyek végül a földre hullnak. Térddelek a földön mindkét lábammal, míg odáig is eljutok, hogy a kezeimet is bevessem a folyamatba, mert ha nem tenném, akkor összeesnék. Remegni kezdek.. és eközben iszonyatosan fáj a folyamat.. tehetetlenek érzem magam jelen esetben, és csak annak örülök, hogy most nem lát engem senki sem..
// Remélem tetszik *-*
Hello darling, call me by my name
Elena Gilbert
LOOK OUT!! I'M A VAMPIRE
❦ Hozzászólások száma : 810
❦ Join date : 2013. Mar. 15.
❦ Age : 32
❦ Tartózkodási hely : ☣ Whitmore college
❦ Job/hobbies : ☣ student on Whitmore
Tárgy: Elhagyatott ház Szomb. Nov. 16, 2013 6:39 pm
Most a Young Blood frpg oldalára tévedtél. Reméljük, hogy az oldalunk elnyeri a tetszésedet, hiszen itt biztosan nem fogsz unatkozni. Ezen a helyen tényleg csak a fantáziád szabhat határt, illetve ha valami egyedi ötlet merül fel benned a karaktereddel kapcsolatban ne habozz! Mit is rejt ez az oldal? Sok-sok izgalmat, illetve kezedbe adja Mystic Falls és New Orleans városát, hogy te alakítsd az ottani lények, emberek életét, de akár azt is mondhatnám, hogy a város életét. Ne feledd itt semmi nem az aminek látszik, mert itt minden árnyékben egy "démon" lapul, aki vagy jót akar cselekedni, vagy pedig a poklok poklát járatni veled. Elég bátor vagy ahhoz, hogy szembe nézz velük és te magad alakísd a jövődet? Akkor ne habozz, itt a helyed! Ha ez se lenne elég, akkor még egy dolgot elárulok neked. Mindenegyes széllel egy újabb jövevény érkezik a városba, hogy az ott élők amúgy se unalmas életét még jobban felbolygassa. Bármiben segítségre lenne szükséged, akkor nyugodtan keresd fel az egyik staff tagot, hiszen szívesen segítünk neked. Minden kedves kezdőjátékost is szívesen látunk az oldalon, mivel itt nem "tévedhetsz el". Légy részese a mi kis kalandunknak! A döntés a te kezedben van... Mi szeretettel várunk téged. (;
Oldal alapítása: 2013. december 20.
Belépés
Fecsegõ-tipegõ
ahol mindig beszélhetsz...
Jelenlévõk ..
Akik a város életét színesítik.
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég
A legtöbb felhasználó (79 fő) Vas. Szept. 29, 2024 2:39 pm-kor volt itt.
Bejelentéseink
Ami az újságok címplapján is megtalálható.
❦ Oldalunk több mint fél éves fennállásának, illetve nagy időugrásának köszönhetően gyönyörű új külsőbe öltözött, ami ezúton is köszönünk Kenzynek! <3
❦ Az oldalon jelenleg semmilyen faji- illetve nemi korlátozás nincsen. Szívesen látunk mindenkit! (:
❦ Egyre több sorozatbeli, keresett karakter, illetve most már canon karakterek is keresik a megalkotójukat. Amelyik az adminok fejéből pattantak ki. Bármivel kapcsolatban kérdésed lenne, akkor keresd a hirdetőt vagy pedig az adminokat.
❦ A sorozatbeli karakterek listája a sorozat adásaival folyamatosan frissül, bővül, de ha van olyan karakter, aki nálunk nincs feltüntetve és a státusza az oldalon szabad, akkor ne habozz! Mindössze jelzésképpen egy pm-et kérünk tőled! (;
❦ Továbbra sincsen megkötött szószám, illetve sorok száma sincsen meghatározva. Eddig nagyon szép hsz-ek születtek és reméljük a továbbiakban is ilyen szép olvasmányokkal lesz tele az oldal. Szóval ilyen téren abszolút szabad minden!
❦ Különböző nemi beállítottságú karakterek érkezése sincs betiltva az oldalon, valamint a felnőtt tartalmú játékoké sincs, pusztán az utóbbinál arra kérünk titeket, hogy ezt tüntessétek fel a reagok elején.
❦ Valamint, köszönjük szépen minden egyes tagunk maradását, illetve aktivitást, mert nélkületek az oldal nem működhetne. Tovább jó szórakozást kívánunk mindenkinek és sok izgalmat. (;
3>
Újdonságok
legutolsó üzenetek
» Heart of Europe pötyögte Rebekah Mikaelson Kedd Márc. 17, 2015 5:04 pm
» Szent Johanna Gimi pötyögte Rebekah Mikaelson Vas. Márc. 15, 2015 3:35 pm
» City of Fallens pötyögte Rebekah Mikaelson Hétf. Márc. 09, 2015 2:44 pm