Caroline Forbes



 

Megosztás
 

 Caroline Forbes

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Hello darling, call me by my name
Elena Gilbert
Elena Gilbert

LOOK OUT!! I'M A VAMPIRE

❦ Hozzászólások száma : 810
❦ Join date : 2013. Mar. 15.
❦ Age : 32
❦ Tartózkodási hely : ☣ Whitmore college
❦ Job/hobbies : ☣ student on Whitmore

Caroline Forbes Empty
TémanyitásTárgy: Re: Caroline Forbes   Caroline Forbes Icon_minitimeVas. Márc. 23, 2014 9:04 am

Sajnáljuk...

Nahh itt volt az a másik csodás történet, ami (személy szerint engem) magával ragadott! Annyira imádom az írásstílusod és a fogalmazásmódodat, hogy csak na!  borso Ezért is imádok veled játszani... :roll:Ez a lap is csodálatos lett! Terjedelmes és szépen megfogalmazott. Viszont... Arra jutottunk, hogy mivel a másik Caroline is hasonló érzelmeket váltott ki belőlünk  és ő még nem tagja az oldalnak, sem a közösségnek ezért neki szavazzuk most meg a bizalmat. Persze ha ő is esetleg  úgy eltűnne mint az elődje, akkor mindenképpen te lennél a mi kis "joker"ünk. Köszönjük a próbálkozást, mert tényleg csodás lett a lap!
Staff nevében: Elena



Vissza az elejére Go down
http://it-isnt-easey.blogspot.hu/
Hello darling, call me by my name
Vendég
avatar

Vendég


Caroline Forbes Empty
TémanyitásTárgy: Caroline Forbes   Caroline Forbes Icon_minitimePént. Márc. 21, 2014 11:34 pm

http://static.tumblr.com/g1ncvqx/Zmalvgame/ilikecakebloodcake.gif

Caroline Forbes
" The darkness is in sometimes, somewhere.
You cant see it, but You can feel the touch of it."


¤Név:Caroline Forbes
¤ Becenév:Caro
¤ Kor: 19 (17 éves testbe zárva)
¤ Nem:
¤ Szexualitás:Heteroszexuális
¤ Születési idő, hely: 1993. október 10.
¤ Pb alany:Candice Accola
¤ Kapcsolat a családdal:
Viszonyom a családommal sosem volt felhőtlen. A kezdeti nehézségek minket is elértek.

William Forbes.:  - Édesapám elhagyott minket anyával. Máshol kereste a boldogságot. Nehezen dolgoztam fel a történteket. Mikor pedig sikerült, apám visszatért azzal az elképzeléssel, hogy kigyógyít engem a vámpírságból. Szenvedésem nem ért fel azzal a kínnal, ami csak ez után jött. Apámat megölték, de a testében vámpír vér volt így azzá válhatott volna, amit legjobban gyűlölt életében. A választás nem az én kezemben volt, így tiszteletben kellett tartanom, hogy az élete megpecsételődne, ha vámpírrá válna.  Édesapám meghalt… Szívemen egy fájó seb keletkezett. Még idő kell, hogy begyógyuljon, de a lelkemet érő kínok között az egyetlen pozitívum, hogy bár fájó szívvel, de megbocsájtással váltunk el egymástól.

Elizabeth Forbes.:  - Anyával sem ment minden zökkenő mentessen. Miután édesapám elment ő beletemetkezett a munkába, nem igazán foglalkozott velem. Mindig is a vámpírok ellen harcolt. Amikor pedig kiderült, hogy vámpír lettem… Mondhatni még rosszabb lett a viszonyunk. Viszont az égbolt kitisztult és a sok gondot, problémát együttes erővel megoldottuk.
Anya az egyetlen ments váram, és bármi történt közöttünk mi mindig számíthatunk egymásra, akárcsak egy normális anya-lánya kapcsolatban.

Caroline Forbes Trzhreu_www.kepfeltoltes.hu_


Szeret & nem szeret

Életem története...

Az élet nehéz. A világunk kegyetlen és veszélyes. A sors nem mindig azt hozza felénk, amire számítunk. Életünk nem áll másból, mint elkeseredett keresésből. Megakarjuk találni a helyes utat, ami saját magunk megismeréséhez vezet. Minden pillanatban, minden percben egy különleges jelre várunk. Egy momentumra csupán, ami végig segít minket és dacolva jóval, rosszal megtaláljuk azt, mit mindennél jobban keresünk.

Életem legrosszabb napjához érkeztem… A születésnapom… Elgondolkozom rajta minden egyes másodpercben, hogy ennek a napnak kellene engem közelebb vinni céljaim eléréséhez. Ennek a napnak kellene a legboldogabbnak lennie életemben. Előre kéne néznem… Én még is mindig hátra fordulok, körbe tekintek és rájövök, hogy az út, amit magam mögött hagytam semmire nem vezet. Az életem bonyolult lett. Minden nap, azon kell küzdenem, hogy ne uralkodjon el rajtam a sötétség. Hiszen egy szörnyeteg lettem. Akárhogy nézem a dolgokat én sosem nőhetek fel. Nem tudok egyről a kettőre jutni. Nem lehetek sosem tizennyolc éves, illetve az lehetek egy elcsépelt emberi szokás végett, de mindig egy tizenhét éves testbe leszek zárva. Bármennyire vágyom a változásra, nekem nem adatik meg, hogy éretten gondolkodjak, hogy méltón ünnepelhessem születésnapomat. Minek ünnepeljem?  Az ember ezt várja életében a legjobban, de én nem vagyok ember. Egy szörnyeteg vagyok. Embert öltem. Vérrel táplálkozom. Manipulálok másokat és mindezt azért, mert megszülettem, mert a földön vagyok, és úgy tűnik nekem ez a sors lett megírva, ami ellen nem tehetek semmit sem.

Képtelen vagyok elfogadni azt a tényt, hogy számomra nincs remény és meghaltam. Nem akarom ünnepelni a napot, ami valójában számomra sosem jön el. Maradok inkább bebugyolálva a takaróban és várom, hogy felébredjek. Várom, hogy kinyissam szemeimet és feleszméljek, hogy ez csak egy rémálom, nem a valóság. Ám akármennyire próbálok magamba feledkezni, rá kell jönnöm, hogy ezt már nem egyszer próbáltam, de semmi hatása. Hogy is lenne hatása, ha ez az igazság. Inkább csöndben meghúzom magam és próbálom átvészelni valahogy ezt a napot, úgy ahogy csak a többit.

Tervem ott dől meg, hogy barátaim, nem hagyják annyiban a dolgot. Nem engedik, hogy búslakodjak az én napomon. Hálás vagyok nekik mindenért, de meg kell érteniük, hogy a régi Caroline abban a pillanatban távozott a földről, amint meghalt. Ez pedig így a helyén való. Meg kellett volna halnom… Ehelyett még mindig a földön vagyok.  Szememet egy kendő takarja… Matt pedig vezet valamerre… Gondolatomban éket vert, hogy valószínűleg nem mondtak le rólam és mindenáron meg akarják ünnepelni a születésnapomat.
Az autó lassulni kezdett, ez pedig tudatta velem, hogy megérkeztünk. A kendőt még mindig nem vehettem le. Bátortalanul lépkedtem arra, amerre Matt húzott engem. Annyira szeretem őket. Mindent megadnék érte, hogy újból a régi lehessek, de tudom ez nem lehetséges. Mentem arra, amerre Matt és a lábam vitt. Megálltunk. Lefelé vezetett. Nem értettem… Vajon hol lehetünk?
Előbbi fel nem tett kérdésemre azonnal választ is kaptam, mert a bűvös szó felcsendült én pedig szinte téptem le a szememet takaró anyagot.

Megdöbbenésem határtalan volt…  A kriptánál álltunk. Barátaim kitettek magukért. A helyiség hangulatosan ki volt díszítve. Gyertyafény világította be elkeseredett lelkemet. Ez nem egy születésnapot ünneplő helyszín… Mindenki tudta és talán még át is érezte, hogy mi megy bennem végig. Egy lépéssel előttem jártak és megrendezték számomra a legalkalmasabb születésnapot. Amit innentől kezdve csak Caroline Forbes temetésének, és feltámadásának emlegethetek. Az események gyorsabb tempót öltöttek és már csak arra eszmélek fel, hogy a szeretett férfi ott áll előttem, bocsánatot kér és odaadja nekem a legszebb ajándékot, amire valaha vágyhattam… Ez pedig nem egy karkötő, amit először ajándéknak szánt. Őt kaptam, a vallomását és egy biztos pontot, a bizalmat, hogy nem tudja Klaus irányítani. Legalábbis azt hittem.
A következő, amire emlékszem egy csípő, nyilalló fájdalom a nyakamban. Összeestem és szememre újból sötétség ereszkedett.

Mikor sikerült kinyitnom szemeimet kezdtek visszaszállingózni fejembe az emlékképek az elmúlt pár óráról. Nyilvánvalóvá vált számomra, hogy Tyler megharapott.  Nem is kellett olyan sokat rimánkodnom a végért. Nem maradt számomra más csak néhány kimondatlan szó és az út a végzetem felé, ami nemsokára bekövetkezik. Egyik oldalam örült, hogy nem kell tovább szenvednie. Míg a másik, félt… Nem akarta itt hagyni barátait, az életét, amit oly szorgosan építgetett. Nem akarta elengedni a múltat.

A sors sem úgy írta meg nekem, hogy hátat fordítsak és elmenjek. A világ legnagyobb ellensége lépett a szobámba. Nem volt túl sok energiám végig mérni. Inkább el voltam foglalva a hőn áhított pillanattal. A kegyetlenséget magával hordozó személy leült az ágyam szélére és, ha nem én élném át éppen ezt az egész helyzetet, akkor azt mondanám, hogy káprázik a szemem, de Klaus kedvességet tanúsít felém. Egy olyan titkot osztott meg velem, ami valójában meghatározza a vámpír létet, megmutatja annak minden hátrányát, és egyaránt előnyét is. Én pedig kétségbe esve kapaszkodok az élet után. Ennek pedig egy olyan következménye lesz, hogy kiejtem számon a szavakat, amik a földön tartanak… Ezek pedig így hangzanak.:  Nem akarok meghalni.
Klaus az életet hozta el nekem ezüst tálcán. Beleharapok csuklójába és a vér, mámorító, fémes ízét kezdem érzékelni, ahogy lefolyik torkomon. Most már tudom, ez azt jelenti, hogy adnom kell magamnak még egy esélyt.

Beesteledett, a kimerültségtől pedig álomra hajtottam fejem. Majd mikor a nap ismét felragyog, úgy én is egy új napra, és egy új esélyre ébredhetek. Szinte meg sem történt a tegnap. Azonban, amint éjjeli szekrényemre nézek és megpillantok rajta egy hosszúkás alakú dobozt, ami egy elegáns masnival van összekötve, ismét tudatosul bennem, hogy minden megtörtént tegnap. Bátortalanul húzom le a masnit… Kinyitom a dobozt és egy mesébe illő karkötőt pillantok meg. Gyorsan elolvasom a kártyát, amit eddig nem vettem észre. Szívem örült, ám józan eszem nem tudta hova tenni, a miérteket és legfőképpen azt, hogy az ajándék kitől is jött.
Ezt a csodát vártam, hogy valami elindítson a helyes úton. Biztos vagyok benne, hogy nem hiába történtek velem ezek a dolgok. Tudom, hogy megtaláltam az ösvényt, amit kerestem. Mindenkinek van választása, csak tudnunk kell helyesen tiszta szívvel dönteni…

Vampire barbie ¤

http://www.deviantart.com/download/187126655/vampire_diaries_gif_by_burnyourblood-d33erun.gif

    Hosszú utat jártam be… Sokat változtam és büszkén mondhatom magamról, hogy már nem vagyok olyan, mint egykor. Egykor a lehető legrosszabb tulajdonságokat tudhattam a magaménak. Amiből persze sok meg is maradt, de sikerült felállítanom magamnak egy határt, amit nem ajánlatos átlépnem. Olykor-olykor ugyan megcsúszok én is, de vagyok olyan talpraesett, hogy gond nélkül legyűrjem az akadályt. Heves vagyok, nem tagadom. Viszont olyan tulajdonsággal is rendelkezem, mint az őszinteség. Nem félek kimondani a véleményemet másról, akármit gondolok róla. Nem a háta mögött beszélem ki az embereket, hanem szemtől szemben. Úgy gondolom, ennyi kijár mindenki számára. A látszat néha csal… Külsőm alapján mindenki csak egy buta szőke libának tarthat, de aki eléri a lelkem, annak kinyitom szívem, mint a tavaszi virág szirmait. Megmutatom, hogy aki csak külső alapján ítél az nem több annál, mint amit másról gondol. A látszat alatt szinte ragyogok. A nap fénye bevilágítja egész lelkem és méltán mondhatom el magamról, hogy szeretetteljes, odaadó, megbízható és segítőkész vagyok. Határozott kiállással ajándékozott meg a sors. Ugyanakkor hamar fel lehet húzni. Néha hisztis és elkényeztetett hercegnőt játszok. Minden tulajdonságom azt tükrözi, hogy feltétel nélkül tudok másnak esélyt adni. Hiszek és bízok benne, hogy ha meglátom másban a jót, minden rossz ellenére, az azért van, mert más is észreveszi bennem azt az értéket, ami a szemnek ugyan vak, de a szívnek, és a léleknek megmutatkozik.


Vissza az elejére Go down
 

Caroline Forbes

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Caroline Forbes
» Caroline Forbes ◘ Vampire Barbie
» Caroline szobája
» Padok
» Caroline és Elena szobája

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vampire Diaries :: Karaktersarok :: Karakteralkotás :: Elutasított karakterlapok-