Isabella Sanders



 

Megosztás
 

 Isabella Sanders

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Hello darling, call me by my name
Elena Gilbert
Elena Gilbert

LOOK OUT!! I'M A VAMPIRE

❦ Hozzászólások száma : 810
❦ Join date : 2013. Mar. 15.
❦ Age : 32
❦ Tartózkodási hely : ☣ Whitmore college
❦ Job/hobbies : ☣ student on Whitmore

Isabella Sanders Empty
TémanyitásTárgy: Re: Isabella Sanders   Isabella Sanders Icon_minitimePént. Dec. 27, 2013 9:07 am

Elfogadva, üdvözlünk itt!

~ Sweetheart heart  *.*  hug2 ~
Be kell, hogy valljam tegnap már elolvastam a jellemzésed, amit egyszerűen imádtam!!  10 ma meg az et-d *-* Ez (is) levett a lábamról. Micsoda hibridlány...  10  18 Nem is szaporítom tovább a szót, mivel egy ilyen lapnál nincs értelme. Irány foglalózni, és vigyázz az én Hayleym-re Rolling Eyes


Vissza az elejére Go down
http://it-isnt-easey.blogspot.hu/
Hello darling, call me by my name
Isabella Sanders
Isabella Sanders

I'M A STRONG HYBRID

❦ Hozzászólások száma : 127
❦ Join date : 2013. Dec. 25.
❦ Age : 30
❦ Tartózkodási hely : New Orleans ↯

Isabella Sanders Empty
TémanyitásTárgy: Isabella Sanders   Isabella Sanders Icon_minitimeCsüt. Dec. 26, 2013 1:00 am



Isabella Sanders

A gyűlölet, a szeretet egyik ereje. A gyűlölet, az olyan szeretet, ami a hátát mutatja.





Cruel Delight



Név:Isabella Sanders
Becenevek:Isa, Izzy, Bell, Bella
Születési hely:Illinois; Chicago
Születési idő: 1994. Júli. 16.
Kor:19!
Faj:Hibrid
PlayBy:Nina Agdal
Ez vagyok én:Önállóság…
Ez minden, amire vágyom, ez az egy dolog, amit bár nem egészen birtoklok, még is az enyém. Önállónak lenni egyet jelent a szabadsággal, a korlátok nélküli élettel, szabad akarattal.  Világ életemben önálló voltam, nem hagytam senkinek sem beleszólást az életembe. Szabadszelleműségem néha a legvadabb helyzetekbe sodort, de sosem bántam ezt. Az idő fogy, az élet halad tovább és lássuk be, én sem leszek már ennél fiatalabb. Ebből adódóan kapható vagyok az életre. Minden őrültségbe; buliba, balhéba bele lehet rángatni. Sőt! A legtöbbször saját magamtól ugrok fejest a legvadabb dolgokba is. Azt vallom, hogy: „Addig kell élni az életet, míg el nem múlik.” Mind ezek ellenére megtanultam ám, hogy az élet nem egy habos torta. Minden jó dolognak van egy csúnya, gonosz árnyoldala is. Hát, nekem is van egy ilyen oldalam…
Hirtelen haragú vagyok és gyakran meg esik, hogy az öklöm előbb lendül, mint hogy gondolkoznék. S bizony, egyszer még azt a bizonyos határt is átléptem, azt a határt, ami kiváltotta az átkot. Nem féltem tőle, egyrészt mert sosem voltam félős kislány, más részt pedig tisztában voltam vele, hogy egyszer ez úgy is meg fog történni. Hála, heves vérmérsékletemnek. Azonban azzal nem számoltam, hogy emiatt előbb vagy utóbb űzött vadként is végezhetem. De ez történt. Hallottam történeteket arról a vámpírról, akinek farkas vér folyik az ereiben. A történetek alapján mindenki úgy gondolta, hogy bárhol vagyunk, veszélyben lehetünk. Ezért anyámék úgy döntöttek, hogy alaposan kiképeznek az önvédelemre. A falka velem egy idős, fiatal tagjait összegyűjtötték és kiképezték. Hála ennek a több évnyi kiképzésnek, mára tökéletes fegyvernek merem nevezni a testem. Jó megfigyelő lettem, szinte megszállottan rajongok minden apró részletért, legyen az táj, tárgy, dolog vagy élőlény. Remek célzó képességre tettem szert, legyen az lőfegyver, illetve dobófegyver. De be vallom a szívem jobban húz a különféle kések, csillagok és tűk felé, amiket olyan jó hajigálni. Az évek folytán, megtanultam, hogy nem bízhatok meg senkiben, hogy a barátom is könnyen lehet az ellenségem. Bizalmatlan és kissé távolságtartó lettem. Nem szeretek másokat közel engedni magamhoz, nem szívesen alakítok ki barátságokat, de egy szövetségesnek mindig nagyon örülök. Kedvesen viselkedem, bárkivel is állok szemben, azonban, mint már említettem; mindig megtartom a kellő távolságot. Kissé harapós a modorom, szeretek csipkelődni, gúnyolódni, és előszeretettel használom a szarkazmust. Érdekesség, hogy amilyen szúrós tudok lenni, pont olyan pimasz is. Nem mellesleg fergeteges humorérzékkel rendelkezem, még élet halál harc közben is képes vagyok viccelődni. Tudni érdemes még rólam, hogy ha az életem forog kockán, bármire képes vagyok. Ó, és szörnyen magabiztos és hidegvérű vagyok. Nem riadok vissza a gyilkolás gondolatától sem. Még egy szuper fontos infó rólam:
A saját fejem után megyek, a saját szabályaim szerint játszom ezt az életnek nevezett játékot. Ha pedig, valaki, netalántán megpróbálna nekem parancsolgati, az jól kösse fel a gatyáját, mert nem állok jót magamért! 
Ezek után kicsit sem lehet meglepő, hogy külsőm pontosan a belsőmet tükrözi. Hosszú, világosbarna hajam lágyan omlik vállaimra, karakteres arcomat keretezve. Zöldes-barna szemeimből - mely, többször inkább sárgának, borostyánnak látszik - sugárzik a hidegvérűség, a veszély, a magabiztosság. Majd 180 centi magassággal és vékony, izmos testalkattal rendelkezem. Mind ezt pedig megkoronázza napbarnított bőröm. Testtartásom, mozgásom egy nagymacska kecsességére, eleganciájára és hidegvérére utal. Az egész megjelenésem valamilyen oknál fogva, arra ösztönöz másokat, hogy legyenek óvatosak a közelemben. Talán a kisugárzásom teszi, talán nem. Nem izgat.

Előtörténetem


Abban a pillanatban, mikor az ajtón beléptem, már tudtam, hogy a fenékbe rúgás elkerülhetetlen – de hogy adni fogom-e, vagy kapni, azt még én sem láttam előre.
Ez az érzés szinte mellbe vágott, alig hogy behajtottam magam mögött a szárnyas ajtót. A szobában félhomály fogadott, a függönyök elhúzva, s csak azok rései között szűrődött be egy kis fény. Szemben velem egy íróasztal foglalt helyet, mögötte egy kényelmes kis, bőrszékkel, amibe már nem először ültem bele pofátlanul. Most is magabiztos léptekkel indultam meg a szék felé, és pikk-pakk kényelemben is helyeztem magam benne. Jobb kéz felől egy álló lámpa, néhány könyvespolc, bal kéz felől pedig egy üvegszekrény helyezkedett el, tele mindenféle felesleges holmival. Velem szemben nem volt más csak az ajtó és néhány nagyon ocsmány kép a falon. Csodálom, hogy bárkinek is tetszenének ezek a képek, mert ezek egyszerűen borzalmasak. Tűzifának sem használnám őket. Amikor utoljára jártam ebben az irodában, halálosan meg lettem fenyegetve, mert Mr. Ősi Hibridnek nem tetszett, amit a többi teremtménye művelt Tyler hatására. Hogy miért engem fenyített be? Mert én voltam az egyetlen épelméjű, aki nem szándékozott újat húzni vele. Nem volt kedvem kockára tenni az életemet, amikor oly’ sokáig élhettem volna boldogan. Mind össze annyit kellett tennem, hogy elmondom, hogy az ifjú hibridecskék miért nem teljesítik a parancsot, amit Mr. Ősi kiszabott rájuk. Mondanom sem kell, nem voltam spicli. Azonban én nem törtem meg a kapcsolatot, így nem tehettem mást, minthogy elmeséltem mindent, amit csak erről az egészről tudtam. Naná, hogy a történet vége öldökléssel végződött, de én megúsztam épp bőrrel és ez a lényeg. Persze, mind ez már legalább más fél éve történt, azóta pedig hála istennek a színét sem láttam idáig. Éltem nyugodtan az Ősi hibrid mentes életemet, erre tessék! Vissza jön és azonnal látni akar…  Hogy örülök neki!
Cipőmet halál nyugodtan pakoltam fel az íróasztalra. Elvégre úgy sincs itt, nem láthatja, nem igaz? Az ajtó hirtelen nyílt ki és a beszűrődő fényben hunyorognom kellett, hogy normálisan kivehessem az alakot, aki az ajtóban állt. A fény pont mögüle érkezett, így kicsit nehéz dolgom volt, de a lényeget ki tudtam venni.  Kidüllesztett mellkas, széles váll és bosszús fújtatás hangja… Kétségkívül Klaus az.
Olyan gyorsan pattantam le a székből, ahogy csak tudtam és így is majdnem zakóztam egy hatalmasat. A dühöngő hibrid megindult felém és gyilkos pillantásokkal méregetett. A szívem a torkomban dobogott, ő az egyetlen személy, aki a frászt hozza rám és, akinek a közelében képes vagyok rettegni. Nem tapasztaltam még saját bőrömön milyen az, ha írtó pipa és úgy vagyok vele, hogy nem is szeretném. Bár, most biztosan morcos valami miatt, hisz’ orrlyukai hihetetlen nagyra tágultak, ahogy élesen szívta be a levegőt. O-ó… valaki nagyon dühös.
Pontosan előttem állt meg, fenyegetve, emelve rám jobb kezének mutató ujját. Szemeiből szikrákat hányt a düh, arcáról sütött a harag és az idegesség. Összerezzentem, ahogy rámkiáltott.
- Mond meg mit csináljak?! – Szavai úgy hasítanak belém, mint balta a fába. Ugyan nem fáj, de ez is elég hozzá, hogy a gyomrom görcsbe ránduljon és félve pillantsak az Ősi szemeibe. – Az az átkozott Marcel mindent elvett tőlem, mindent! Vissza kell szereznem! – csattant fel. Már nem engem figyelt, sokkal inkább lefoglalta őt, hogy összevissza mászkáljon a szobában és az orra latt szitkokat mormogjon el. Mókásnak találtam a helyzetet, de nem mertem mosolyogni. Pedig ó, mennyire jó lett volna most egy kicsit felfelé görbíteni a számat. – Ráadásul még ott van az a gyerek is… - Azt hiszem rosszul hallottam. Lélegzet visszafojtva álltam és vártam, hogy hangosabban is elismételje, vagy csak mondjon még valami hasonlót. De semmi ilyesmit nem tett, így erőt kellett vennem magamon, hogy rákérdezzek a dologra.
- Gyerek? Milyen gyerek? – Bátortalanul csengett a hangom, Klaus pedig morcos ábrázattal fordult felém újból. Le sem tudta volna tagadni, hogy dúl benne a düh. Olyan volt, mint egy bika, akit jól felhergeltek azzal az átkozott vörös anyaggal…
- Az enyém! – tört ki belőle hirtelen, hatalmas meglepetésemre. Fel sem tudom fogni a szavait. Illetve fel tudom fogni csak épp nem tudom elhinni. Gyereke? Ennek a szörnyetenek? Pont olyan hihetetlenül hangzik, mint, hogy piros hó esik. Hitetlenkedve néztem rá, de az ő arcáról csak komolyság sugárzott. Elkerekedett szemekkel néztem, ahogy közelebb jött és megállt előttem. Szokása volt, hogy ilyen közelről magyarázzon bele dolgokat a fejembe, hátha ettől majd jobban megértem. Persze értettem én mindent, amit most mondott. Csak épp elhinni nem tudtam. Mert ez… ez felfoghatatlan volt, még számomra is.
Látva értetlen tekintetemet, megragadta a karomat és jó erősen megszorította. Kegyetlenül fájt, és tuti biztosra vettem, hogy ha nem lennék részben vámpír, holnapra belilult volna. Összeszorított fogakkal vártam, hogy akkor most mondjon még valamait. Nem adtam ki egy hangot sem, nem akartam megmutatni fájdalmamat. De most nem bírtam tovább. Úgy szorította a karomat, hogy önkéntelenül is felszisszentem. Erre elvigyorodott és elengedett.
- Holnap velem jössz New Orleans-ba. – Nem kérés volt, hanem kijelentés. Ellenkezhettem volna vele, de tudtam, hogy nem lenne jó ötlet. Inkább hallgattam és csendben bólintottam…
Vissza az elejére Go down
 

Isabella Sanders

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Amber Sanders *--*
» Városhatár

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vampire Diaries :: Karaktersarok :: Hibrid-