Teljes sötétség árasztja el a helyet, ahogy az idő már jócskán estére jár. A zárt rejtek már-már ijesztő összhatást kelt, hisz ez nem csak egy egyszerű föld alatti terep, hanem annál jóval több; egy sírokkal telt kripta, ahol megannyi halott holteste hever, s tán a szellemük is itt bolyong. Tekintettem a névvel megjelölt sírköveket pásztázza; a teljes Carter család.. Anya, apa, és a gyermekeik.. A környezet sötétségét a meggyújtott gyertyák enyhítik, melyek némi fényt adnak, de egyes pontokat homályosan hagynak így is. A kinti idő drasztikus, hisz már akkor hideg volt, amikor idejöttem, akkor még mi lesz, ha majd vissza felé megyek.. szinte bele sem akarok gondolni abba, hogy talán halálra fagyok, bár nincs nekem olyan szerencsém.. pedig a világnak jobb lenne nélkülem, hisz valljuk be nem az univerzum, avagy a normális boszik akaratát képviselem, hanem a sötét erőkét; a fekete mágiát, ami minden esetben nem pozitívum, hanem negatívum, viszont én ennek ellenére mégis élvezem, hisz játszhatok másokkal, kiélvezhetem azt, amit jóként nem lehetne, és mindemellett passzol a stílusomhoz. Kegyetlen vagyok, és ezt csak még jobban fokozza az a tény, hogy eme egyszerű kis sötét oldalon állok. Valljuk be ez minden vámpírt, és hatalmasságot csábít, hisz ha jól belegondolnak, akkor láthatják azt, hogy egy ilyen boszi bármire képes, és még akkor is, ha ellenkezik egyes akaratokkal, avagy szabályokkal. Engem nem lehet lekötni semmivel sem, hisz számomra nincs határ, sőt sosem lesz, hisz én nem akárki vagyok; én Georgina Carter vagyok, aki kíméletlen, szívtelen, és gonosz.. avagy egy velejéig romlott nőszemély. -Legyen neked jó napod, szóval.. Klausnak szólítalak.-Mondom ki egyszerűen, ahogy rátekintek, és komolyan szólalok fel. Nem is értem, hogy miért kéri ki magának a Klaust, de jól van nem vitatkozom a nagy, és erős hibriddel, hanem elfogadom a kívánságát, és teljesítem, feltéve, ha nem szándékozik egyebet óhajtani, hisz bevallom.. mostanában senki boszorkánya nem vagyok, addig pedig senki ne dirigáljon nekem egy szóval sem! Majd ha ajánlatot tesznek, akkor talán átgondolom a dolgot, de addig, amíg szabad vagyok a saját akaratomat hajtom végre minden szó, avagy megbocsájtás nélkül, hisz nem korlátoz semmi sem. Hallgatom a szavait, és valahogy gyanítottam, hogy nem fogja megköszönni, sőt miért is tenné?! Ellenkezik a nagy farkas úrral.. Arcvonásom tükrözi, hogy nem tetszik a dolog, de ugyan én nem fogom ellenezni, ha ő nem képes annyit mondani, hogy 'köszönöm', akkor beérem Stefanéval, hisz ő legalább megtanulta a fogalom használatát.. -Sejtettem.-Szólalok meg végül, ahogy szúrós tekintettel illetem, de csak amolyan rosszallóan, hisz nem fogom tagadni, hogy nem tetszik, ha ez van, akkor ezt fejezem ki.-Nem kell nekem semmiért sem fizetség, csak egy 'köszönöm' szót vártam, de bevallom Stefan már megadta, szóval.. le vagy tudva!-Vonok vállat végül.-Őszinte leszek.. nekem tőled nem kell semmi. Megelégszem azzal, hogy átakarod venni a hatalmat, ez már magában kifejezően jó pont, és egyben ki van fizetve a tartózásod, így meg is lennénk.-Mondom komolyan, ahogy elmosolyodom végül, és tekintettem akaratlanul is azon sírkövekre szökken ahol a családom tagjai nyugszanak.. Marcel semmi sem lesz a tiéd, hisz mindened porrá válik, minden uralom, hatalom, avagy erőd.. egy perc alatt homályba torkollik. -Hogy te mennyire egoista vagy!-Jegyzem meg, ahogy a mellkasom előtt keresztbe fonom a karjaimat.-Csak a gond az, hogy egyik indok sem talált, bár igazán szép kék szemed van, de engem az ilyesmi nem szokott meghatni.-Szólok utána, ahogy megindul egy adott irányba.-Csupán gondoltam, ha már meg van mindened az előző ajándékban, akkor egy ilyen sem ártana, hogy az uralmad teljesebb legyen, nem?-Mondom felvázolva az indokomat.-Vedd úgy, hogy kiegészítő az előző dologhoz.-Mosolyodom el, ahogy a hátához sétálok.-Most pedig ha nem bánod.. nem fogom neked oly sokáig fogni.-Elengedve a karjaimat megemelve a kezeimet Klausra teszem a nyakláncot, bár csupa vér, de most nem nagyon zavar eme tény..-Igazán tökéletesen illik hozzád, sőt mindenkit lenyűgözz majd, hogy belépsz egy ember lakta házba.-Suttogom, majd elengedem a nyakláncot, és hátrébb lépek Klaustól, ahogy végre sikerült ráhelyeznem az ékszert. Egy hirtelen mozdulattal indulok meg a kijárathoz, majd egy pillanat erejéig megállok, hisz végül is ennyi volt.. nincs más elintézni valóm, ő pedig el van foglalva, akkor ideje mennem, nem?
- Adj nekem időt és én adok neked forradalmat. - jegyzem meg egy apró mosollyal az arcomon és hogy ezt éppen melyik cselekedetére, melyik mondatára vagy épp melyik eseménysorozatra jegyeztem meg, az tulajdonképpen majdhogynem mindegy is, hiszen ha elég okos az előttem ácsorgó hölgyemén, akkor ő maga is rájöhetett már, Stefan pedig amennyit elmondott róla, afelől kétségem sem lehet, hogy ravasz nőszeméllyel van dolgom. Az, hogy köszönömöt vár tőlem kissé irreális ebben a helyzetben, ugyanis bizonyára őt még senki nem tájékoztatta arról, hogy Klaus Mikaelson nem, hogy nem igazán szokott köszönetet mondani, de tulajdonképpen sohasem, így most bizonyára el fog keseredni, bár az is lehetséges, hogy nem, hiszen ha már halott rólam, már pedig kellett, akkor hallotta mind azt a sok történetet, ami a személyemet ezer éven át körbe lengte, amelyeket emberek suttogtak rólam a hátam mögött, vagy amelyek csak úgy szárnyra kaptak a tovatűnő, hűvös, esti, őszi szélben. - Maradjunk a Klaus-nál, ha egy mód van rá. - pillantok a lányra, ahogy elém nyújtja a nyakláncot, amit a szememmel jól megnézek, de egyenlőre nem veszem magamhoz és még csak meg sem érintem. Felmerül a kérdés, hogy egy ismeretlen hölgyemény, aki kedves és gyönyörű mosolya mögé rejtőzve fekete mágiát űz, vajon miért akarna pont engem meglepni egy ilyen tárggyal. - Sajnos a köszönetnyilvánítás egy olyan dolog, amit tőlem nem kaphatsz meg, mert nem szeretek hálálkodni, de hidd el, a munkád bőségesen meg lesz fizetve. - pillantok rá az arca rendüléseit fürkészve, hiszen a legtöbb ember, amikor azt gondolná, hogy teljesen merev tudott maradni, akkor is van egy szinte láthatatlan mozdulat, amit talán maga észre sem vesz mégis állandóan elfogja árulni. Ezer évem alatt rengeteg alakalom nyílt arra, hogy megfigyeljem az emberek, a személyek rezdüléseit, hogy megtanuljam a gesztusaikat, hogy lássam a ki nem mondott szavaikat és olvasni tudjak a rejtett gondolataikban. Elijah szerint én az egész időmet a bosszúval, az átok megtörésével, kegyetlenkedéssel és pusztítással töltöttem, de van valami, amit ő nem tud. Ez alatt az idő alatt, sokkal többet tanultam meg róluk, mint az ő nemes lelke, ki csak bájologni járt össze a néppel, de ezt is csak azért, mert az illem ezt diktálta. Ehelyett én valóban romboltam, öltem és pusztítást végeztem, de lássuk be, én legalább nem vettem fel álarcot és azt csináltam amit szeretek, élveztem és szórakoztam, hátha valaki ezért lesz bűnös, én mindig vállalni fogom ezt a romlott lelket, aki vagyok. - Mond miért adnál nekem ilyen értékes tárgyat? Kétlem, hogy a két szép szemem győzött meg! - fordulok körbe egy pillanatra, miközben a tekintetemmel keresni kezdek egy bizonyos pontot, amely megadja számomra, annak a dolognak a rejtekhelyét, amit évszázadokkal ezelőtt hagytam itt. - Vagy talán Stefan akar újabb ajándékot közvetíteni? - lépek egy egészen közel hozzá, ahogy az érveket sorolgatom, majd ellépve a szeme elől, tovább megyek egyenesen a falhoz, ahol megállok egy megjelölt kőnél, mert megtaláltam azt, amit kerestem.
A hatalom mit sem ér, hisz csupán egy mulandó dolog, amit bárki eloszlathat. Egy édes álom, amiről mindenki ábrándozik. Azt hiszik ezáltal bármit megkaphatnak; elismerést, rettegést, félelmet, avagy hódolatot, de nem kaphatnak meg alapvető dolgokat. Szeretetet, szerelmet, barátokat, törődést.. Az élet kegyetlen tudom, és épp ezért vágyik megszállottan mindenki az élre, avagy sem. A legbiztosabb pont az életben; az akarat. Ez az, amely áttörést eredményezhet az akadályok felett, a problémákon át, és a nehézségeken keresztül. Ez az egyetlen dolog, amely sosem tűnik el, hisz mindig velünk van, mert csak rajtunk múlik, hogy milyen döntést hozunk. Én felálltam a padlóról mindig, és tudtam, hogy ezzel mit vállalok, de azt is tudtam, hogy feladni nem szabad, mert akkor ezzel eldobom az életem lehetőségét. Miután Marcel mindenkimet elvette; megtanultam, hogy nincs gyenge pontom. Miután azaz átkozott megfosztott az élettől rájöttem, hogy a gonoszság a legideálisabb hozzám. Nem törődve semmivel, és senkivel gázolok át bárkin, mert én elérem a célomat mindig, és így növeltem meg az erőmet is, ami pont kapóra jön Marcel megöléséhez. Még ha én is belehalok sem lesz gond, hisz a tény, hogy ő is velem hal épp eléggé mámorító lesz. A gyertyák lángja egyszerre mozdul meg, ahogy átjárja a testemet a hidegség érzete. Szívem egyenletes dobbanása jelzi nyugalmamat, míg levegővételeim sem különbek. Szemeimet lehunyva várom, hogy az adott illető elmenjen már azonnal.. kezd elegem lenni a Marcel-féle brigádból, kik folyton zaklatva követnek, hogy Marcel elé vigyenek, avagy a nem verő szívemet adják át a kezébe. Engem nem lehet megölni.. ezzel a hatalommal nem, s épp ez kellene mindenkinek, mert hatalmas nagy erőt eredményez a gazdájának, de a nyaklánc már mit sem ér a nyakamban, mert az egykori ereje belém lett olvasztva. Felsóhajtok, ahogy nyugtázom, hogy az a bizonyos illető még most sem távozott, sőt beszélni kezd, amivel nem is lenne gond, de azaz egyetlen egy szó. Úgy nyílnak ki a szemeim, hogy szinte ölni tudnának, amíg hallgatom szavait. -Nem vagyok a kedvesed!-Emelem meg a hangomat, és ezzel egyúttal a gyertyák lángja nagyobbá válik.-Nem vagyok senkid sem, hogy tulajdonodként tekints rám.. vagy javíts ki, ha tévednék.-Állok neki háttal, és ő folytatja a beszédét, míg nem elém sétál, én pedig szembe találom magamat vele.-Rendben, akkor...-Egy pillanatra elakadok, hisz eszembe jut a láthatatlan védő fal, de az... lehetetlen, ha csak nem övé lett az általam készített tárgy.. szóval ő lenne Klaus?!-Nos.. valóban nem ismerlek, azt leszámítva, hogy azt én csináltam neked, szóval jól vigyázz... harapok.-Mondom immár egy mosollyal az arcom, s dühöm tova száll, amíg a gyertyák lángja újra normálisan kezd égni.-Marcelt pedig én is nagyon megszeretném ölni.. bármi áron.-Nézek az előttem álló úrfira, aki igencsak nagyra tartja magát minden bizonnyal. -Az én nevem pedig Georgina Carter, de nyilván már tudod.-Hajolok meg enyhén előtte tiszteletem jeléül, de ne várja, hogy ennél többet kap majd felőlem, mert nem fog úgy sem.-Jössz nekem egy köszönet nyilvánítással, Niklaus.-Mondom számára komolyan, amíg kitüntetet figyelembe részesül, de ez megszűnik, amint megemelem a kezemet, és a sírokat nézem, amelyen nevek szerepelnek. Egy határozott csukló mozdulattal eltöröm Alexander McQueen sírját. Majd hátrébb mozdítva a kezemet a darabkák egy helyben repkednek, amit nem sokára a falnak csapok, és a könyv por változatára hullanak, hisz a könyv már nem létezik. Elsétálok a hibrid mellett, és közelebb kerülök ezáltal a sírhoz, míg végül kutakodva elő húzok egy tőrt, amit a csizmám belsejébe rejtek.-Meg kell jegyeznem, hogy nem így számítottam rád... megleptél.-Nézek az irányába.-Marcelhez képest ezerszer jobb pasi vagy.-Mondom mosolyogva, és voltaképpen ezzel nem céloztam semmire, csak elismertem, hogy Marcelnél jobb.. remélem nem egoista! Tovább kutatok, míg előveszek egy nyakláncot.. amúgy voltaképpen a sír üres, csak én rejtettem el ide pár dolgot.-Mr. Véres úr..-Sétálok az ősi elé.-Megtisztelne vele, ha ezt elfogadná tőlem.-Nyújtom bal kezemet felé, amelyben a nyaklánc van. Voltaképpen fekete vékony bőr, amin egy ezüst kereszt található.-Úgy gondolom illene hozzád, meg ezen felül beléphetnél olyan házba ahol emberek laknak, mert ugyebár eddig nem tudsz..-Mondom sejtelmesen célozva egy valamire, miközben ajkaimon sejtelmes mosoly jelenik meg.
Hangos sóhaj szakad fel tüdőm legmélyéről, ahogy végignézek a sötét terepen, melyet csak a Hold fénye világít, helyként áthatolhatatlanul próbál betörni az erdő lombjain keresztül, hogy némi utat mutasson, de szükségtelen próbálkozásként csak a lombkoronákat díszíti kellemes és szikrázó ragyogásával. Ahogy a fenti csendéletre emelem lassan a tekintetem, kihullik az ujjaim között tartott szív és az áldozatom vére hullik alá a tenyerem széleiről a semmibe. - Erre már bizonyára nem lesz szükséged. - mondom alig halhatóan, miközben a tüdőmből kiszökő levegő a szemem előtt testet ölt, hiszen a városban ma kimondottan hűvös idő lepett meg minket. Marcel azt hiszi, hogy amennyiben néhány vámpírját rám küldi, azok majd képesek lesznek engem feltartani vagy épp megakadályozni abban, amire készülök. Hát ennyire ostoba volna? Erre tanítottam én annak idején? Ebből is látszik, hogy hiába neveltem saját magam képére, Niklaus Mikaelson-ból még mindig csak egy létezik a világon és ezáltal bármennyire is fájlalja a történteket, nem tud meghatni a nyomora, pont úgy, ahogy senki másé sem. Annyit áradozott, hogy védi az övéit, de cselekedetei teljesen másra engednek következtetni, hiszen úgy tűnik számra csak az úgy nevezett belső kör a fontos, a többi mihasznát csak bábként mozgatja egy hatalmasra rajzolt sakktáblán, melyen ő a legsötétebb és legádázabb cselszövő, aki minduntalan elbukik. Óvatosan lépek keresztül a hullákon, miközben kimért és határozott lépteim alatt szinte sírva könyörögnek a recsegő faágak, a növények, a talaj, mint azt rebegik: távozz innen. Öltözékem és arcom temérdek vámpír vérében fürdik, de ügyet sem vetve rá, haladok a kitűzött cél felé, hiszen ma este magamhoz kell vennem valami egészen fontosat, amit még akkor rejtettem el, amikor elmenekültünk a városból. Kimondottan lassú tempóban közlekedem, hiszen élvezem az engem körbetáncoló sötétséget, ahogy a magány és egyedüllét most is itt lépked mellettem, élvezem a hűvös szellőt, ahogy lesimogatja az arcomról a vörös, mámorító nedűt, majd elszaladva szökik keresztül a ruháimon, hogy megborzongasson. Egy pillanatra megállok, ahogy érzékeim felerősödve jelzik, hogy van még itt rajtam kívül valaki és ez már tisztes távolból is jelzésértékűen hat rám, de túl nagy jelentőséget nem szentelve neki haladok tovább, míg végül megérkezem. Egyre erősebben hallom a hangokat, ahogy közeledem, majd egy határozott és erőteljes mozdulattal nyitom ki az ajtót, amely egy hosszú folyosót tár a szemem elé, miközben szemeim vészesen villogni kezdenek. Itt valaki varázsol, amióta Stefan-tól megkaptam a kis ajándékomat, melyet hálámmal díjaztam, bár nem mondom ki, de azóta érzem ha valahol varázslatot végeznek, hiszen eme kis tárgy jelzi számomra. Az út nem hosszú addig a teremig, amelynek létezéséről, csak igen kevesen tudnak és ennek meg vannak a maga okai, bár ez jelen helyzetben teljesen lényegtelen információ. Éppen, hogy csak az ajtóba lépek, amikor is egy fiatal, szőke hajú lány modortalanul lép fel ellenem, de nem hibáztatom érte hiszen bizonyos esetekben én sem szeretem, ha megzavarnak, de ő a megjegyzéseivel azt hiszem nem igazán sejtheti, hogy kivel áll szemben, így a bejáratnak támaszkodva állok meg. - Először is tisztázzunk valamit, kedvesem, én senki üzenetvivője nem vagyok, tehát ha akarsz neki valamit add át neki magad, mert ha én legközelebb találkozom Marcel-lel, akkor nem lesz rá szükség, ugyanis egy hulla, kétlem, hogy fel tudna dolgozni egy ilyen információt. - egyenesedem ki, ahogy elmosolyodom a saját terveimen, amik jelenleg is az elmémben cikáznak. - Másfelől, úgy látom nem igazán tudod, hogy kivel beszélsz. - lépek át a küszöbön, majd be a nyitott helyiségbe, melyet már olyan jól ismerek és az elmúlt évszázadok alatt szinte semmit sem változott, leszámítva azt, hogy azóta mások is ide rejtették el a világ szeme elől a dolgaikat. Lassan indulok a terem közepe felé, majd újra felé fordulok egy kellemes mosollyal, amint szemrevételezem a környezetet. - De hogy lásd én sem vagyok ily modortalan, bemutatkozom. Niklaus Mikaelson. - hangzik fel a nevem a sötétségben és ez az egyetlen név, melybe még a falak is erősen és borzongóan beleremegnek.
A Hold ezüstös csillogásban, a csillagok apró fénypontokban tűnek fel, és az éj úgy honol a tájon, mint ama végtelen sötétség záloga. Szívem is hűvösen jéghideg, rideg, és olykor kegyetlen, míg mindeközben sötétség köde borítja be. Az idő kései, sőt már-már hajnalba nyúlóan jelzi, hogy jócskán este van, viszont én mégis úgy megyek az erdő belseje felé haladva, mintha csak reggel volna, és semmitől sem félnék. Farkasok vonyítása, a baglyok huhogása, és a néma csendben feltörekvő lépteim hangja az, amely rémisztően hathatna rám, de megtanultam azt, hogy a félelem csak elnyomásba taszít, így tehát nem félek semmitől, és senkitől sem, s erről erőm is gondoskodó kezet ad, sőt már csak azért is, mert boszorkány vagyok, ki fekete mágiával él, és tengeti a napjait. Fény forrásként egyedül a csillagok sokasága, és a Hold szolgál, míg élesen figyelek a terepre.. már csak azért sem keltek fényt körülöttem az erőmmel, hogy ne vegyenek észre.. már így is túl hangos vagyok bárki számára. Kezeim közt egy könyvet szorongatok, amelyet erősen fogva tartok a mellkasomhoz.. Lépteim halkan zendülnek fel, de sietősen szedem a tempót, hogy mielőbb oda érjek.. minden éjszaka pontosan ilyenkor eljövők ide, hisz innen nyerem a gyakorlásom igazi forrását. Eme helyen nyugszanak a szüleim, és a testvéreim, akiknek a holtestét Marcel elől rejtettem el.. szerencse, hogy rátaláltam eme helyre. Finoman emelem el az egyik kezemet a könyvtől, és immár a másikkal tartom csak meg, míg egy határozott mozdulattal magam elé tartva a szabadon hagyottat elintézem, hogy a rejtett ajtó felnyíljon.. igyekezve indulok meg a bejárat felé végül, majdan magam mögött bezárom azt, míg a lépcsőn elindulok lefelé.. egyre mélyebbre, és egyre lejjebb. Már-már futni kezdek, ahogy a hosszú folyosón kötök ki, és mindaddig meg sem állok, amíg el nem érem a terembe vezető nagy "kaput", amelyet végül egy varázslat által lezárok, így pedig elzárom a vámpírok kellege elől. Semmi kedvem a Marcel-féle bandához, akik előszeretettel utánam nyomozva keresnek engem mindenhol, hogy végül a hőn méltatott királyuk elé vigyenek, és halállal fizessek a bűneimért, de én ugyan meg nem halok. Leguggolok a földre, ahogy a könyvet leteszem.. az egész helyiségben sötétség hever, és épp ezért a számtalan körülöttem lévő gyertyát egy finom rákoncentrálással meggyújtom, míg végül fény gyullad meg az egész teremben. Végig nézek azon az oldalt ahol a halottak testei vannak elrejtve.. magamban felolvasom a neveket, melyeket már kívülről tudok, aztán egy határozott mozdulattal a könyvre lépek, miközben felállok, és kiegyenesedve a terem belépő részének háttal vagyok. Jobb kezemet magam elé tartom, és suttogva magam előtt a neveket idézek meg egy bizonyos szellemet, aki immár láthatóan ki is rajzolódik előttem.. -Miben segíthettek?-Teszi fel a kérdést, ahogy szembe találja magát velem.. jól ismer, és tudja nem akármiért tettem ezt most.-Tudod mindennek árra van, amit művelsz, és te a határokat feszegeted túlontúl is.. e világ gonosz, és te csak azzal tetézzed, hogy fekete mágiát alkalmazol, pedig jól tudod, hogy a természetrendje felbomolhat, ha csak egyetlen egy hibát vétsz.-Kezemet a nyakláncomra csúsztatom, amelyen egy kereszt medál van.. az ékszer hatalmas mágia hordozója, ezért sem hagyhatom, hogy más megkaparinthassa. -Nem, nem fogok ellenkezni a természet akaratával..-Emelem meg kissé a hangom, ahogy dühössé válok.-Egyedül csak embereknek ártok, és íme láthatod közel járok.. Marcel idejének annyi.. letelt az idő, amelyet ráhagytam, és ezáltal épp ideje annak, hogy megfizesse a tettei mélységes súlyát. Arra kérlek hát, hogy adj tanácsot.. mit tegyek az ellen, hogy eme egyetlen, és jogosan kitüntetett nyaklánc biztonságba kerülhessen? Mit tegyek azért, hogy ne tudják tőlem elvenni? Ha rossz kezekbe kerül.. akkor mindennek vége, és azt te sem akarhatod!-Mutatok rá az ujjammal, ahogy kimondom az igazságot. -Igazad van, és egyetlen dolgot tehetsz..-Megindulva felém a kezével megfogja a kezemet.-Most koncentrálj.. hunyd le a szemeidet.-Azt teszem, amit mond, mert felettébb bízok benne.. na jó nem, de ő az egyetlen, aki a megoldás kulcsát tükrözi. Mormolni kezd valami egyszerű varázsigét, amelyet én is ismétlek, majdan hirtelen megszűnik az érintése, mintha nem is fogta volna a kezemet az eddigiekben. Kinyitva a szemeimet pedig nem látom magam előtt.. a nyakamhoz nyúlok, de a nyaklánc immár egyszerű jelentéktelen ékszer lett csupán.. Egy csettintéssel kioltom a gyertyák lángjait, és mint, aki átverve érzi magát kiadom a dühömet. A könyvet megragadva a szemközti falnak dobom, majd apró porrá zúzom azt.. -Ez, hogy lehet?-Üvöltök, de válasz nem érkezik erre..-Ilyen nincs..-Rázom meg a fejemet, amikor is léptek igencsak éles hangja üti meg a fülemet.. és mi van, akkor ha eme illető eddig is itt volt? Megrázom a fejemet, miközben a nagy bejárati kapu felé fordulok, és azt nézem kitűrően, amíg meg nem érkezik az adott személy. A mágia, ami belengi a környéket mutatja, hogy valami természetfelettivel van dolgom.. és hirtelen erőm is immár a régi formáját ölti, vagyis a saját erőmhöz hozzáadódik a nyaklánc tényleges ereje. Egyszóval belém olvasztotta az erőt, hogy illetéktelen kezébe ne juthasson.. ravasz, igencsak ravasz.. Mosolyra húzom ajkaimat, ahogy immár meggyújtva a gyertyákat egy laza mozdulattal meglátom az ide érkezőt. Mellkasom előtt keresztbe font karokkal indulok meg közelebb az adott láthatatlan fal felé, mely gátolja, hogy beléphessen..-Nem szeretem a váratlan látogatókat, és főleg nem akkor, ha Marcel-féle környezetbe tartóznak..-Hangom gúnyos, és még mi előtt megszólalhatna folytatom.-Üzennem annak a mocsoknak, hogy a tervem már készen áll, és lefogok számolni vele.. és a drága boszorkánya sem védheti meg!-Továbbra sem változtatok a stílusomon.-Most már mehetsz..-Legyintek kezemmel a vissza vezető út felé, és hátat fordítok az illetőnek, mert nincs kedvem nézni őt, bár el kell ismerni igencsak jól néz ki, de ez most koránt sem lényeges..
Hello darling, call me by my name
Georgina Carter
I'M A MAGIC WITCH
❦ Hozzászólások száma : 64
❦ Join date : 2014. May. 15.
❦ Age : 38
❦ Tartózkodási hely : ł Everywhere.. wherever..
❦ Job/hobbies : ł Magic..
Tárgy: Elrejtett kripta helyiség.. Pént. Május 16, 2014 4:24 pm
- Az erdő belsejében található régi kripta helyiség, amelynek létezéséről, csak pár személy tud. Többek közt egymáshoz kapcsolódó családok, avagy személyek holtesteit helyezték el itt. Illetve olyan rejtett tárgyak lelhetőek fel, amelyet egy-egy személy helyezett el itt biztonságban.. ahhoz, hogy valaki ide bejuthasson meg kell keresni egy ajtót a földön, majdan felnyitva azt egy megfelelő "titkos módszerrel"; a szem elé egy lépcső tárul, amely igencsak mélyen a föld belseje felé visz, míg végül egy folyosón áthaladva mindezt egy hatalmas terem belépő ajtaja követi.. Viszont vigyázni kell a hellyel, hisz akármilyen kevesen is járnak ide.. ellenségesen viselkedhetnek az adott érkezővel.. -
Most a Young Blood frpg oldalára tévedtél. Reméljük, hogy az oldalunk elnyeri a tetszésedet, hiszen itt biztosan nem fogsz unatkozni. Ezen a helyen tényleg csak a fantáziád szabhat határt, illetve ha valami egyedi ötlet merül fel benned a karaktereddel kapcsolatban ne habozz! Mit is rejt ez az oldal? Sok-sok izgalmat, illetve kezedbe adja Mystic Falls és New Orleans városát, hogy te alakítsd az ottani lények, emberek életét, de akár azt is mondhatnám, hogy a város életét. Ne feledd itt semmi nem az aminek látszik, mert itt minden árnyékben egy "démon" lapul, aki vagy jót akar cselekedni, vagy pedig a poklok poklát járatni veled. Elég bátor vagy ahhoz, hogy szembe nézz velük és te magad alakísd a jövődet? Akkor ne habozz, itt a helyed! Ha ez se lenne elég, akkor még egy dolgot elárulok neked. Mindenegyes széllel egy újabb jövevény érkezik a városba, hogy az ott élők amúgy se unalmas életét még jobban felbolygassa. Bármiben segítségre lenne szükséged, akkor nyugodtan keresd fel az egyik staff tagot, hiszen szívesen segítünk neked. Minden kedves kezdőjátékost is szívesen látunk az oldalon, mivel itt nem "tévedhetsz el". Légy részese a mi kis kalandunknak! A döntés a te kezedben van... Mi szeretettel várunk téged. (;
Oldal alapítása: 2013. december 20.
Belépés
Fecsegõ-tipegõ
ahol mindig beszélhetsz...
Jelenlévõk ..
Akik a város életét színesítik.
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
A legtöbb felhasználó (79 fő) Vas. Szept. 29, 2024 2:39 pm-kor volt itt.
Bejelentéseink
Ami az újságok címplapján is megtalálható.
❦ Oldalunk több mint fél éves fennállásának, illetve nagy időugrásának köszönhetően gyönyörű új külsőbe öltözött, ami ezúton is köszönünk Kenzynek! <3
❦ Az oldalon jelenleg semmilyen faji- illetve nemi korlátozás nincsen. Szívesen látunk mindenkit! (:
❦ Egyre több sorozatbeli, keresett karakter, illetve most már canon karakterek is keresik a megalkotójukat. Amelyik az adminok fejéből pattantak ki. Bármivel kapcsolatban kérdésed lenne, akkor keresd a hirdetőt vagy pedig az adminokat.
❦ A sorozatbeli karakterek listája a sorozat adásaival folyamatosan frissül, bővül, de ha van olyan karakter, aki nálunk nincs feltüntetve és a státusza az oldalon szabad, akkor ne habozz! Mindössze jelzésképpen egy pm-et kérünk tőled! (;
❦ Továbbra sincsen megkötött szószám, illetve sorok száma sincsen meghatározva. Eddig nagyon szép hsz-ek születtek és reméljük a továbbiakban is ilyen szép olvasmányokkal lesz tele az oldal. Szóval ilyen téren abszolút szabad minden!
❦ Különböző nemi beállítottságú karakterek érkezése sincs betiltva az oldalon, valamint a felnőtt tartalmú játékoké sincs, pusztán az utóbbinál arra kérünk titeket, hogy ezt tüntessétek fel a reagok elején.
❦ Valamint, köszönjük szépen minden egyes tagunk maradását, illetve aktivitást, mert nélkületek az oldal nem működhetne. Tovább jó szórakozást kívánunk mindenkinek és sok izgalmat. (;
Újdonságok
legutolsó üzenetek
» Heart of Europe pötyögte Rebekah Mikaelson Kedd Márc. 17, 2015 5:04 pm
» Szent Johanna Gimi pötyögte Rebekah Mikaelson Vas. Márc. 15, 2015 3:35 pm
» City of Fallens pötyögte Rebekah Mikaelson Hétf. Márc. 09, 2015 2:44 pm
Kezdőlap 
Vas. Aug. 17, 2014 5:36 pm
