M

ondtam már, hogy én mennyire utálom az utazókat? Réges-régen a boszorkányok elsüllyesztették ezt a cigány fajt. Most még is egyre többet lát belőle az ember vagyis akarom mondani boszorkány. Mivel Nadia is valami utazó féleség lett ezért nem fogom elengedni, úgy, hogy nem tudom meg mit is terveznek ők itt Mystic Falls-ban. Ha Nadia úgy is érzi, hogy nem tartozik rám ez a dolog, előbb utóbb ki csalogattam belőle. –Meglátjuk ki nevet a végén.  Feleltem neki erőteljes hangnemben, hogy éreztessem biztos vagyok a dolgomban, amit teszek és amit tenni készülök. Nem tetszésemet úgy fejeztem ki, hogy a srác testét széjjel vágtam és próbáltam rávenni, hogy igyon belőle. A fejében olvasva hallom, ahogy magának mondja, hogy ha iszik a testből vége lesz a hosszantarto diétájának. Borzasztó látványt nyújt Nadia mikor duzzadó erek közt rám néz és közben viaskodik magával. Még is az ördögi énemet boldogság tölti el, ha fájdalmat tudok okozni másnak. Előttem térden áll, kezét az arcára teszi, hogy ne lássa a holtestet miközben nekem próbál kimondogatni szavakat. Értelmes szavaira közelebb lépek és nézzek bele a szemeibe. –Tényleg igaz!Nem ismerem a ti cigány fajtátokat, de engem ők ismerni fognak. Felelem neki megvető pillantásokkal az arcomon. Arra a válaszára, hogy „Bármit is teszek elkéstem” hangos nevetésbe váltok át és a szemébe nevetek. Amara jelenléte biztonságban a Salvatore házban, egyenlőre baj nem érheti a kicsikémet. Hirtelen olvasok megint a fejébe Nadia-nak mert máshogy nem tudom kiszedni belőle a szavakat, egy nevet olvasok ki gyorsan fejéből és fejezem is be a gondolat olvasást. –Ki az a Markos?  Kérdezzem meg tőle ördögi tekintettel csak nem a férje lehet Nadia-nak? Akkor szoktak az emberek nevekre gondolni ha valakiért aggódnak! Bármit is titkol Nadia 1 órán belül mindent kiderítek. –Tévedsz drága szívem. A csillagos égnél is tovább szál az egóm. Ezt nem hagyhattam ki muszáj volt egy kis viccet is belőnöm a beszélgetésünkbe, még a végen csak egy hangú kínzás válna ki. Az erek kezdtek visszahúzódni az arcán, de én aki ördögien gonosz egy lény még jobban felnöveltem az arcán az ereket. Ne érezze, hogy engedek a gonoszságomból amit épp rajta adok ki jelen pillanatban. Nem túl szép látványt okozok neki, de számomra elég jó és jól eső látvány. –Felőlem megölheted anyádat, nem érdekel a szánalmas élete. Felelem oda vállat rántva jelezve tényleg komolyan gondolom a szavaimat, igaz, hogy nem rég bíztam meg egy küldetéssel, de hosszútávon nem váll be nálam Katherine. Úgy is csak azon morfondírozna, hogy hogyan tegyen el engem láb alól és szabaduljon meg tőlem. Azt hiszi én is olyan vagyok mint Klaus, hogy bujkálhat előlem és sosem találom meg. Nagyot Téved! –Utoljára hagytam, hogy feleslegesen járjon a szád. Hirtelen vágom oda, a vértasak ajtajához Nadiat! A vértasakos ajtaja behorpant és hangosan hallatszott a körletben. Lassan felé kezdek el lépkedni felé, minden lépésem céltudatos, könyörületlenül lépek felé és hajlok le a földön lévő kezemet szorosan a torkára tapasztom és úgy húzom fel a földről szorítom a falnak. Varázserőmmel nyelőcsöveit elzárom egy kicsit, csak, hogy nehézkesen vegye a levegőt. –Nem hagyom abba!  Kiabálom a szemébe, végessé vált türelmem amit fél órája igen csak tudtam kontrollálni vele szemben. Szavaira belenézek a fejébe, hogy lássam tényleg igazat szól, megdöbbenésemre igazat beszél. Lassan engedem el a torkát és a varázslatot is leveszem róla, a fejemben pedig csak az a gondolat jár, ha megpróbál valami trükkel kicselezni, azonnal megölöm.

–Hallgatlak. Felelem neki és jobbra biccentek a fejemmel. Izgatottan várom a mondandóját, ajánlom neki, hogy megérjen a beszéde annyit, hogy képes voltam 2 órát elpazarolnom rá.

 

M

ióta Katherine ember lett azóta Nadia kapta meg a vámpírribanc posztot itt Mystic Falls-ban. Amilyen az anya olyan a lánya, nagyon jól illik ide most ez a mondat. Ha jól tudom Nadia és az anya Katherine nem ápolnak jó viszonyt. Ha Nadia elmeri rontani a Katherine-nel való tervemet azonnal gondolkodás nélkül megfogom ölni. Nem tudom, hogy mit szeret Nadia abban a vértasakban! Érből való vér az a finom, nem ez a nyálkás szar. Ahogy kifolyik az illető testéből a vér és folyik le az ember torkán. Vagyis én így emlékezek rá! A srác aki ott volt biztos megvolt igézve a helységben mert még akkor se rezzent meg mikor a kezemet a nyakára tettem és rántottam el gyorsan. Ekkora pazarlást! Katherine már biztos kinyírta volna a srácot és az összes vérét kiszívta volna belőle. Éreztem Nadia érzéseit, hogy aggódik a srác miatt, az egész helységet bejárta aggodalmassága. A srác szívének lüktetése egy pillanatra szakadt meg és tovább már nem lehetet hallani. Talán nem valami
hozzátartozója lehetet a kis utazó cigányunknak? Most már úgy is mindegy a történteken nem lehet változtatni, hanem Silas ereje van a birtokodban. Egy bosszúszomjas nővel állok szemben aki azért haragszik Katherine-re mert azt hiszi, hogy elhagyta, eldobta, kilökte. Bárcsak tudná az igazságot! Na de családi dolgokba én nem megyek bele. A bosszú mindig olyan érzés ami az utolsó pillanatban azért kiállt, hogy ne tedd meg, onnan már viszont a te döntésed. Viszont nem maradhat előttem titokban, hogy mire is készülnek az utazok. Miért tértek most vissza, miért pont most? Miért nem hamarább? Gondolatom most Katherine körül forog, mivel kíváncsi vagyok elvégezte azt a feladatot amit rábíztam. Ha nem ért el sikert az ügyben, akkor ne várjon irgalmat számára. Nagyobb baja is lesz mint az öregedés ezt garantálom. Úgy fogja magát érezni mint még soha, befogja látni, hogy Silas elől nem fog tudni menekülni. Mert én mindenütt ott vagyok ahol kell legyek, ahol akarom, hogy legyek. –Személyesen! Fellelem neki és nézzek rá lenéző tekintettel és veszem a levegőt lassan. Kíváncsi kezdek lenni, hogy még is, hogy fog tudni kiszabadulni innen és mi okot fog majd tudni felhozni nekem, amivel szabadon engedem őt a rabságából. –Nem? Húzom fel a szemöldökömet. –Ou. Lesz időm gyakorolni feléd az ijesztgetés, erről teljes mértékben biztosítalak majd néhány percen belül. Mondom neki és húzom mosolyra szám és csillannak meg ördögi szemeim a lámpa fényben. Szemmel láthatóan gúnyolódik velem! Szereti ha az idegeim táncol, meglátjuk, hogy fog táncolni mikor én fütyülök. –Jó választ adtál, van egy plusz pontod nálam. Megjegyzem, ha te tudnál olvasni a gondolatomban akkor már térden állva könyörögnél nekem. Mondom neki komoly és szemrebbenés nélküli arc tekintettével. Már rég rángatná a nadrágomnak a szárát és közben mondogatna „Ne Silas kérlek. Ne csináld. Bármit megteszek” szókat! Újra és újra ismételné ezeket a könyörgő szókat. Pedig nem sokra menne velük, nem ismerek könyörületet. –Hízelgéssel nem sokra mész, szívem. Csak késlelteted az elkerülhetetlenedet. Kuncogok fel és mosolyodok el válaszom után. Lábammal a srác arcát Nadia felé tolom, felé is elkezd folyni az egyén vére. Azt hiszi ilyen szövegekkel majd megenyhül a szívem? Ami teljesen csordultan van sötétséggel. Szánalmas kis élete és Katherine után kutató élete csak egy cérna a két kezemben amit bármikor elszakíthatok úgy, hogy még el se vágja az ujjamat. Gondolat olvasás nélkül is belelátok a fejébe nem kell ide varázserő és hokuszpokusz.

Látom, hogy alig bírja kontrollálni magát a vér látványa miatt, a szeme alatt jönnek ki az erek és csak a véres holtestre koncentrál. Figyelmét csak a szavaimra kapja el a testről ami vérben úszik. –Én döntöm el, hogy igazat szólsz vagy meghalsz! Emelem hangosra a válaszomat mely visszapattogzik a falról Nadia felé. Még is mit hisz ez a liba? Hazug nekem két szót és máris tovább engedem mint ha mi sem történt volna? Kizárt! –Tudod mit? Játszunk egyet. Hirtelen nyúlok a farzsebembe és veszem elő a késemet. –Én csak úgy fogom hívni. Éhség. Kicsit vicsorgok a fogaimmal majd a test felé lépek és elkezdem meg gyalázni a testet. Mindenhol fel vágom az ütőereket, hogy még több vér ömöljön ki a testből. Nem tisztelem az emlékét a srácnak. egyáltalán nem vagyok tisztelgős kedvemben. Állok fel a testtől miután szét vágtam és egy jobb fej biccentés jelzi, hogy kész vagyok, felőlem mehet a játék. Kezemet felé tartom és teszek rá egy varázslatot mely növeli az éhségét. Viszont ennyinél nem állok meg! Akárhányszor eszik a testből annál éhesebb lesz, szóval még nagyobb úr kell legyen a testén mint volt valaha is. –Első kérdés! Mire készülnek az utazók a  horgonyt már nem tudják tovább rejtegetni. Akkor miért vannak még itt? Kérdezem, sőt hadarom a kérdéseket Nadia felé mint egy örült szadista.

 

A

korház fele vetődött az utam, mint megtudtam egyre több utazó jár Mystic Falls felé. Az első Nadia volt és a pasija Bred vagy Alex nevezetű, tudja már a fene. Nem volt időm megismerkedni vele mivel leszúrta Nadia a pasiját előttem. Jobb is így legalább ezt nem az én számlára kellet felírni. Megláttam amint Nadia Petrova a korház felé veszi az irányt. Hírtelenül gondolat csapta fel a fejemet, mivel Katherine-t nem rég küldtem el egy küldetésre és bizakodva remélem, hogy nem történt semmi baja. Ha történt is akkor remélem, hogy eltudta intézni amit rábíztam. Mert az élete számomra egy cseppet se fontos és érdektelenségeim közé sorolhatom be. Nadia már rég bement a korházba én hosszasan lemaradva sétáltam felé. Lépteimet gyorsabb tempóra váltottam és siettem utána be. A korházba nem volt nagy tolongás, folyósokon is alig volt egy két ember. A recepciós pultnál se volt senki, legalább enyelgés nélkül tudtam folytatni a követést. Megkel jegyeznem, hogy szívesen kirúgnám a recepciós embert, mivel nincs a helyén. Nem értem miért vannak még itt az utazok mivel a horgonyt már nem tudják tovább rejtegetni mivel felfedtük a kilétét és a helyét. Elbuktak! Nagyon megakarják keverni az életet itt Mystic Falls-ba én úgy érzem. Megláttam amint Nadia a raktárba surran be, ahol mit is tartanak a vértasakokat? Istenem. Nem szeret ez ölni vagy vadászni. Borzasztó egy lény. Lassú léptekkel lépek a raktár ajtaja felé és állok meg az ajtónál hallgatózni. Nem igazán halok semmi se. A fényeket lekapcsolom egy varázslat segítségemre. Majd kinyitom az ajtót és belépek. A raktáros fiúnak hírtelen csavarom ki a fejét a helyéből és lököm Nadia lába elé, majd hirtelen egy polc mögé búvok el. Felkapcsolom a villanyt, hogy nézze meg mi történt a sráccal, 1 percig hagyom a fényeket, hogy égjenek még, majd újra lekapcsolom.

Hirtelen hagyom el a polc árnyékát és lépek Nadia elébe és kapcsolom fel megint a fényt. –Ahogy mondtad, már csak élve kéne kijutnod innen. Most már tudod! Nem lesz oly egyszerű mint hinnéd. Veszem fel az ördögi vigyort az arcomon és világosítom fel Miss Nadia Petrova-t. Van egy pár kérdésem felé ami választ érdemel meg. Ajánlom neki igazat szóljon mert különben megmutatom mire vagyok képes, mikor elvesztem a fejemet. Az örült énem meg olyankor színre lép. Imádom magam! Mindig úgy érzem ilyenkor magamat, hogy én vagyok az a személy aki mindenki fél. Vallásos nyelven szólva. Én vagyok LUCIFER a bukót angyal. Múltkor csak ennyit tudtam megjegyezni egy templomi misén, nem jó lélekből mentem oda, csak kinyírni a papot. –Mondták már neked, hogy túl sokat beszélsz magadban? Ha társaság kell csak szólj itt vagyok. Mondom neki egy félmosoly keretében majd legyintek az ajtó felé és zárombe az ajtót. Nézzek hátra az ajtóra majd megint vissza hajlok Nadia-ra. –Azt hiszem most már kezdhetjük is a társalgást. Mosolygok neki.