† Hello, darling

Tudtam, hogy amit elkezdek azt nem fogja bánni. A sok éveim alatt megtanultam mi kell a férfinek. És ha a férfi azt megkapja… nos nagyobb eséllyel ad ő is valamit a nőnek. Valami mást, amire nagy szüksége van. Például nekem egy erős boszorkányra.
- Samantának hívják. Most érkezet New Orleansban és ahogy hallom egy kis falu legerősebb boszorkánya. mondtam, de alig szakadtam el az ajkától. Inkább csak arra leheletem a válaszokat. Mikor a fenekemre tette a kezét, csak egy kis mosolyra húztam az ajakaimat.
- Remélem számíthatok majd a segítségedre továbbra is. Valamint a diszkréciódra. feleltem, miközben a kezem a nyakáról lecsúszott az izmos felsőtestére.
Bár bevallom kezdetben csak azért kezdtem el ezt az egészet, hogy még inkább az információt adjak a tervemről, de mostanra elkezdtem élvezni is. Hisz ez a srác annyiban másabb, mint amilyen Tom volt. Az a férfi egy sörhasú idióta volt, akinek mindent vagy hatszor kellett elmondani, hogy érjen is valamit az ember szava, na meg még varázsolni sem tudott normálisan. Egyetlen okom csak az volt arra az idiótára, hogy régebben az anyámnak dolgozott, bár azt sem értem miért… De felesleges most ezen gondolkodnom.
- Bármikor félbeszakíthatsz, ha akarod… mondtam neki, megjátszva a komolyságot, miközben a kezem már a nadrágján lapult.  

† music: music † note: *.* † words: nem tudom >.<

◌

Dalen & Freya

E lmentem a városból azért, hogy kiderítsem melyik ősitől is származok. Tudom, hogy ezt Freya mondta, hogy megteszi, de úgy többet tudok meg, ha nem csak ő hanem én is nyomozok. Ezért New Orleansba mentem, mert tudomásom szerint ott tanyázik Klaus és Elijah. Nagyon szép lett ez a város, régen nem volt ilyen szép. Itt voltam annál a szörnyű robbanásnál is. Borzasztó volt. Estére értem a Francia negyedhez és egyből láttam vagy 10 éjjeljárót. ~Ezt nem fogom megúszni bunyó nélkül.~Gondoltam magamba és lám igazam is lett. 3 vámpír egyből odajött hozzám. Azt mondták, hogy idegeneknek tilos bemenni. Kiröhögtem őket, majd az egyiknek nekimentem vállal, úgy mentem tovább. Természetesen nem hagyták annyiba, az egyik megfogta a vállam és hátrahúzott, a másik elkapta a nyakam. Gúnyos nevetést tört ki belőlem, annak a fiúnak aki elkapta a nyakam, annak megfogom a csuklóját, és elkezdem szorítani, hallok egy roppanást, ez törés volt. Mosolyogva elkapom a torkát, majd a falnak lököm. A többi már nem is mert semmit csinálni. Épp léptem volna be a házba, amikor megcsörren a telefonom, jelezvén, hogy sms-em jött. Freya írta, hogy S.O.S. Nagyon jó, eltűnök egy kis időre és egyből bajba kerül. Visszasuhantam a kocsimhoz, majd teljes gázzal, kezdek el hajtani. Háromnegyed óra múlva, már a szoba ajtaját kopogtattam. Hallom a lépteit, szépen lassan lépdel. Majd amikor mondja, hogy késtem elmosolyodtam.
-Én is örülök, hogy látlak.Meglepődtem amikor leültetett a kanapéra, és amikor mondta, hogy már tudja ki lesz az emberünk. Már válaszra nyitottam a számat, amikor beleült az ölembe és megcsókolt. Visszacsókoltam, majd a tenyeremet a fenekéhez tettem.

† Hello, darling

Már egy ideje megállt az élet a városban. Legalábbis számomra. Anyámról nem hallok semmit, és még a hasonmása is folyton hol a Whitmore-on van, hol pedig nem. Én meg csak... nos velem meg lassan elbánik a gyógyír. Hisz így, hogy ember lettem a napjaim megvannak számlálva. Ki tudja talán egy kocsi, vagy egy busz csap majd el a következőnapon. Vagy alvásközben ered el az orrom vére és ebbe halok bele.
Épp ezért mostanában csak a kalickába bezárt énekes kismadár szerepét játszom el. A hotelszobámon és a Whitmore kollégiumi szobámon kívül nagyon sehova sem megyek. Csak a kettő között ingázok.
És ami még jobban az, az, hogy még az én kis vámpírszövetségesem is tojik nagyban a fejemre.
Ezért elhatároztam nem várok vele míg ő, magától képes lesz idetolni a képét, hanem inkább én veszem a kezembe az irányítást. Még ha egy törékeny ember is vagyok, jól manikűrözött "manccsal". Telefont ragadtam a kezemben és egy rövid, ámbár roppant lényegre törő sms-t írtam. S.O.S. Mystic hotel, 223. Majd megnyomtam a küldés gombot.
Majd helyet foglaltam a kanapén és vártam. Bő háromnegyed óra telt el mire szólt a csengőm, én meg -ha már ő is így megvárakoztatott- lassan, komótosan keltem ki a kanapéból és vánszorogtam az ajtóhoz. Kinyitottam azt, majd mikor megláttam, hogy Dalen az a karjánál fogva berántottam. - Késtél. feleltem nem túl kedves hanglejtésbe és leültettem a kanapéba mindezt olyan hirtelen, hogy ne nagyon tudjon ellenkezni.- Azt hiszem rájöttem ki is lesz az emberünk. feleltem, majd mielőtt válaszolhatott volna, vagy kérdést tett volna fel, beleültem az ölébe és vadul megcsókoltam.
Tommal ez mindig így ment, ha egy kis plusz információmorzsát akartam belőle kiszedni.

† music: music † note: bocsánat a kései reagért, de remélem a minőségét tekintve jó lett † words: nem tudom >.<

◌