ł Stefan Salvatore..



 

Megosztás
 

 ł Stefan Salvatore..

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Hello darling, call me by my name
Tatia Petrova
Tatia Petrova

HEY DEAR, I'M A ORIGINAL

❦ Hozzászólások száma : 457
❦ Join date : 2013. Oct. 20.
❦ Tartózkodási hely : † Mystic Falls †
❦ Job/hobbies : † Blood-suck †

ł Stefan Salvatore.. Empty
TémanyitásTárgy: Re: ł Stefan Salvatore..   ł Stefan Salvatore.. Icon_minitimeVas. Aug. 17, 2014 4:38 pm

Elfogadva, üdvözlünk itt!

STEFAN!!!  :21: 
Nem is tudom mit kellene mondanom neked, azon kívül, hogy tökéletes és mindent elmondó lapot hoztál nekünk össze újra.  :27: 
Igen, lehet valamiféle bocsánatkéréssel kellene előállnom a tetteimért, amiket két éve ellened elkövettem, de hát nem fogok ilyeneket mondogatni. Razz Tudom, ahogy kiszabadulsz a poklot zúdítod a nyakamba, de én nem félek tőled, sőt! Izgatottan várom az összecsapást.  :41:  :34:
Addig viszont, további jó pancsolást!  :26:  

Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Stefan Salvatore
Stefan Salvatore

LOOK OUT!! I'M A VAMPIRE

❦ Hozzászólások száma : 887
❦ Join date : 2014. Feb. 24.
❦ Age : 177

ł Stefan Salvatore.. Empty
TémanyitásTárgy: ł Stefan Salvatore..   ł Stefan Salvatore.. Icon_minitimeVas. Aug. 17, 2014 4:20 pm



Stefan Salvatore


"Éld az életedet, amíg csak lehet, s élvezd ki minden egyes percét, mert ki tudja, hogy a sors mikor csap le hirtelen.."



Teljes név: Stefan Salvatore.
Becenév: Stef.
Születési hely: Mystic Falls.
Születési idő: 1847. Szeptember 29.
Kor: 170.
Faj: Vámpír.
Play by: Paul Wesley.
Kapcsolat: Bonyolult.
Mit szeret csinálni: Ez most komoly, kérlek?! Jelenleg mit is szeretek csinálni..? Mondjuk megfulladni egy széfben, mert az olyan remek móka..





ez vagyok én
Jelenleg éppen egy széfben tartózkodom két éve immár. S hogy mivel kezdhetném? Nos nem is tudom igazából.. tán írhatnék külső leírást, de mi haszna lenne? Írhatnék szépen leírható szavakat, melyeknek a megfogalmazásából fény derülhetne az egykori jellememre, de úgy érzem mostanra teljességgel megváltoztam. A külsőm meg úgy el van rontva, ahogy van.. a ruhám csurom víz, én fuldoklom mindinkább, ahogy a remény elveszett belőlem mindörökre. Nincs szabadulásom, nincs reményem, nincs életem.. azért érkeztem Mystic Fallsba, mert volt egy tervem, de egyik sem valósult meg, hisz belebotlottam egy Petrovába, akinek nem tetszett a stílusom.. mit tehettem volna, ha ki voltam kapcsolva? Tán térdre kellett volna ereszkednem előtte, csak hogy a bocsánatáért esedezem? Nem, én nem voltam akkor ilyen.. sohasem leszek már semmilyen sem, mert úgy érzem innen végleg nincs kiút. Egykor Tessa segített, de most senki sem fog.. senkit sem érdeklek, hisz miért is érdekelnék bárkit is..?
Zöld szemszín, barna haj, átlagos testsúly, és ugyanilyen magasság. Testalkatom sem változóbb igazából. Kidolgozott felsőtest, normális ruha, amely igazából tiszta víz már egy jó ideje, de hát elhihetted nem ez a legnagyobb bajom jelen esetben.. Valamit kihagytam esetleg? Oh, igen! Rajtam van a napfényvédőgyűrűm, melynek jelenleg haszna sincs, aztán ezen kívül egy nyaklánc van a nyakamban, amit sikerült bezsákmányolnom azelőtt a bizonyos két év előtt, amikor is szabad voltam. Ennyi, nem? Vagy esetleg ide tehettem, hogy mozdulatlan vagyok; néha élő, néha holt.. vagy fuldoklom, vagy meghalok, avagy feltámadok, mintha ez lenne az örökké valóságom záloga.. két év hosszú idő! Nagyon hosszú! A szervezetemben már vér sincs, egyszóval.. ki vagyok éhezve.. de kit érdekel ez? Téged nem hinném, kedvesem, amikor is.. épp a boldog életedet űzöd, míg én lent szenvedek, és szenvedek, mintha ez maga lenne a végtelen idő. S hát ennyit akkor a külsőmről!
Jellem, jellem, jellem.. jelenleg semleges, sőt megőrülök inkább ez a megfelelő kifejezési mód erre! Őrületet érzek, kínt, gyötrődő fájdalmat, elmúlást, halál vágyat, haragot, vagy éhséget, de ami meghatározz azaz elmém állapota, mely a két évnyi eltelési idő alatt totál összezavarodást okozott nekem. Képzelődök, hallucinálok, vagy éppen már magam sem tudom. Néha azt hiszem, hogy minden rendben van, és kint vagyok a széfből, míg néha azt, hogy szenvedek a vízben.. egyáltalán melyik a valóság? Melyik az, mely igazán meghatározó, avagy ki vagyok én úgy egyáltalán? Levegő nincs, fény sincs, élet sincs, jövő sincs... semmim sincs, csak egy széf, és a végtelen víz! Kint létemkor két személyiségem volt; jó, és a rossz.. mostanra mindkettő semleges lett, hisz én lelkileg már meghaltam; őrült lettem, s tán ez is maradok a végtelenségig, hisz nincs miért változnom.. nem tudok változni, ha egy börtönbe vagyok elzárva! Fuldoklom, meghalok, s majdan valamikor feltámadva előröl zajlik eme jelenet.



az én kicsi történetem ...

Két év csupán azaz idő amióta a víz alatt vagyok; fuldokolva, meghalva, feltámadva. S már néha magam sem értem, hogy melyik következik melyik után, vagy hogy hol vagyok, avagy mégis micsoda a valóság. Fuldoklom, vagy sem, az életben vagyok, vagy tán mégsem? Ezernyi érzés kavarog bennem, hisz valahogy még ha ki is voltam kapcsolva mindez mostanra hatástalan lett, mintha minden azt akarná, hogy még jobban szenvedjek - még erőteljesebben. Két év, mely oly gyorsan elrepült, és én már egy végtelenségnyi időnek néztem, aminek tán sosem lesz vége.. csak kezdete volt egyszer, de befejezése eddig nincs. Miért akartam bármit is ebben a városban? Miért voltam oly hülye, hogy visszatértem ide? S miért találkoztam össze Tatiaval, aki ugyanolyan szinten kikapcsolt, mint amilyen én is voltam akkor? Egyszer boldog voltam, egyszer éltem, s léteztem, mint szabad személy, míg mára.. szenvedve szenvedek a nap minden egyes pillanatában. Borzalmas érzés, és még Silas volt oda a kétezer évnyi bezártságtól? Oh, mily sajnálatos lehetne, de ez ezerszer rosszabb. Az idő eltemetett, én magamat is elfeledtem, s nem hogy azokat, akikre emlékeznem kéne. Keverek mindent, s mindenkit, az életet magát, az eltűnő napot, az évek számát.. Élnem kellene, léteznem, élveznem azt, ami van.. nem pedig szenvedve kínzást éreznem, mely belülről felmarva, széttépve, megfojtva, lelökve a mélybe tesz semmivé egy pillanat alatt. Mit reméltem, hogy vissza jövők, és majd minden megoldódik Damonnel? Hát tévedtem! Mindig is tévednem kellett, és most tessék szenvedek! Ők élvezik az életet, nekem meg fáj.. fáj minden mozdulat, minden érzés, minden gondolat, mely felemésztve végül őrültté tett. Próbáltam józan maradni, normális, és kitartó. Reméltem, hogy kiszabadulok, de mindez nem történt meg.. minden mi eddig valóság volt álom lett, minden mi egykor számított elpárologva mondott búcsút, s minden mit szeretem volna lehetetlenség. Én már nem élek, én már meghaltam, én már nem érzek jót soha többé, csak szenvedés lesz minden pillanatom, melyet megélek. Hiányzik a szabadság, az élet maga, a jövő árnyalata, a múlt emléke, a szeretteim kiket lassan elfeledek, de nem gond.. sohasem voltam senkinek sem fontos. Ha ez eddig nem kerestem, akkor aztán sem fognak. S íme így leszek végleg semleges!

Meghalás, meghalás, meghalás? Feltámadás, meghalás, megfulladás, vagy megfulladás, feltámadás, meghalás, avagy meghalás, megfulladás, feltámadás? Jó, rendben van! Nem értem a sorrendet, ezért ne engem okolj, hanem azt, aki ilyen sorsra ítéltetett! Minden pillanatban maró érzés kaparja végig a mellkasom, mintha a szívem felakarná adni, de dobog-e egyáltalán? Élek-e még? Egyszer ember vagyok, egyszer vámpír, egyszer fulladozom, egyszer a való életben vagyok... most melyik is? Kín, fájdalom, szenvedés, gyötrődés, égetés, marcangolás, bűntudat... miért kerültem ide? Mert rossz voltam, mert vétkeztem, mert a számra mertem venni Tatia lányának a nevét, és ezért. Vagy nem ezért? Úgy érzem kellene nekem valami, de nem tudom, hogy mi.. ja igen; levegő, fény, és... vér. Ez az!

Mélyen lent a Mystic Falls-i tó fenekén fekszem egy széfbe zárva, s rabul ejtve ezáltal egy örökké valóságra. Mozdulatlanul, törékenyen, élettelenül, s szinte erőtlenül fekszem, és fekszem immár két éve. A víz az, mely minden irányból körbe véve közre zárva elrejt végleg. Ez az, amely újból, s újból szenvedésre juttat. Kár, hogy nem ember vagyok, hisz akkor már rég megfulladtam volna. Tán jogos, hogy halál vágyam van, s miért is ne lenne az, amikor minden egyes pillanat maga a kegyetlen szenvedések kínsorozata? Oly sok ideje vagyok mozdulatlan, szinte már-már ledermedve, és várok.. de vajon mire? Szabadulás nincsen, ha eddig nem volt, akkor mégis miért lenne mostan? Örökre elvesztem, végleg.. S tán egykor éltem, de már sosem fogok soha! Nem érdeklek senkit, és semmit.. ennyi volt a híres neves Stefan Salvatore, aki immár örökre ki lett zárva az életből.. a kínzó szenvedés lesz a végzetem, és majdan a halálom lesz a megváltás, hisz meg kell halnom.. muszáj meghalnom!

"S hát temess el, vagy én temetlek el!"


Vissza az elejére Go down
 

ł Stefan Salvatore..

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» ł Stefan Salvatore..
» Damon Salvatore
» Damon Salvatore
» Régi Salvatore ház
» Stefan szobája

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vampire Diaries :: Karaktersarok :: Vámpírok-