-Mégis ez mit jelentsen?-Nézek a velem szembe álló emberre hűvös tekintettel, míg a szavaim komolyan csendülnek fel. Már magam sem értem, hogy hogyan is juthatunk el ez eddig, de kíváncsian várom a magyarázatát, amely voltaképpen többet érne, mint némely szavak egymás mellé tétele, de hát mit is várok egy szánalmas embertől, akinek a léte már maga az elenyésző kárhozatot jelképezi. Semmire sem hasznosak azon kívül, hogy teljesítik az igézések alatti parancsot, és másrészről pedig táplálékok.. ezenfelül pedig totál nullának minősíthetőek.
-Nem kémkedek senkinek sem, csupán egy bizonyos személy felkeresett azzal, hogy jól tudja ki vagyok.-Tekintette komoly, őszinte, de a bizalmam nincs meg az irányába. Hiába az emberem, hiába én igéztem meg, ha közben másnak is tovább adhatja a dolgokat.-Így pedig azt kérte, hogy adjam át neked az üzenetet.-Teszi még hozzá viszonylag óvatosabban, és egy kimért, mégis félelmében való lépést tesz hátrébb.
-Én ezt miért higgyem el?-Teszem fel logikusan a kérdést, ahogy töprengés nélkül a falnak szegezem a nyakától fojtva.-Tudod legtöbb esetben nagyon hasznosnak bizonyultok.. van vérretek, míg másrészről kiválóan teszitek a dolgotokat, ha épp igézés hatása alatt álltok. Ezen kívül pedig egy hatalmas nagy szánalmas senkik vagytok egytől egyig. Nem utolsó sorban hozzá tenném, hogy halandóak, és ezt pontosan tudod jól, hogy mit takar, szóval koránt se akarj nekem arról pampogni, emberke, hogy nekem dolgozol.-Szavaim cinikusak, és már-már gúnyos hanglejtésűek, ahogy elhangzanak.
-Kérlek, én komolyan mondom.. nem dolgozom annak a nőnek.-Hangja a fojtottság miatt halk, és már-már fuldoklik is a mondandója közepén. Akármennyire is hitelesen adja elő, nos nem tudok benne megbízni.. tudom jól, hogy mindenkinek vannak hátsó szándékai, és ez nála sem lehet másképp.

Az idő az éjszaka környékén jár, és már-már homályba veszett az a mai beszélgetés, amit az egyik emberemmel folytattam, vagyis csak volt emberemmel, mert meghalt. Sajnálatos módon túl sok hátul ütője volt annak, hogy életbe hagyjam. Ha kiváltképp neki dolgozott, akkor egyes információkat tovább adhatott, és ezzel nem csak az én személyiségemet tettem volna kockára. Ugyan megölni nem tud azaz átokverte nőszemély, de a felhasznált dolgokból fogást lelhet rajtam. Nekem pedig semmi kedvem ahhoz, hogy bármit is tegyen velem, inkább személyesen kitépem a szívét, és végeztünk is. A plafont bámulom kitartóan, ahogy az ágyamban fekszem betakarózva. Nincs hideg, nem is vagyok fáradt.. magam sem tudom már, hogy miért is feküdtem le.. talán töprengeni. Hirtelen egy hangra leszek figyelmes, amely lentről jön.. remek! Hirtelen ülök fel az ágyam szélére, ahogy a szekrény felé pillantok eközben. Beletúrok kissé ingerülten a hajamba, ahogy minden egyes eshetőség eszembe jut, hogy ki is állhat lent, mint vendég, ha ő esküszöm, hogy... felállva a szekrényhez lépek ki veszek egy fekete nadrágot, ahogy magamra kapom, és már épp megyek is lefele egy kulccsal a kezemben. Végül leérve a zárba teszem, és kinyitom az ajtót belülről, ezt követően lenyomva a kilincset kitárom a bejáratot, hogy szabad levegő jöhessen be, és meglássam az ifjú vendéget, aki érkezett. Kissé goromba a nézésem, de ez nem csoda, mivel ingerült vagyok.
-Coni.-Mondom, ahogy a szemeibe nézek, míg ezzel egyúttal egy mosoly szökik az arcomra, hisz látom mennyire zavarba jött attól, hogy totálisan félmeztelen vagyok felülről. Nem tagadom, hogy élvezem a helyzetet.-Gyere csak beljebb!-Állok arrébb, és amikor bejött becsukom az ajtót. Ezt követően veszem csak észre, hogy a nadrágon egyes dolgokat kihagytam. Egy gyors mozdulattal felhúzom a cipzárt, majd begombolva becsatolom az övemet, miközben figyelemmel követtem a mozdulataimat. Végül Coni mellett elsétálok, ahogy véletlenül hozzáérek a karommal..-Mond mi az, mi ily kései órán nem tűrhet halasztást, szívem?-Teszem fel a kérdést egy ravasz mosollyal, ahogy megállok pontosan előtte, ezáltal közel vele szemben.

   

▼ Note; ConConnak    ▼ Sexy and I know it. ▼

Amióta visszaérkeztem a városba, nemigen csináltam valamit, csak Klaus kedvében próbáltam járni. Talán gyerekjátéknak hangzik, de korántsem a legkönnyebb dolog a kedvére tenni. Egész nap ugrálni, mint valami fáradhatatlan kisgyerek, ki nem találja a helyét, és inkább anyja után rohangászik; na ez voltam én. Azt hiszem kezdek ráébredni, hogy egyedül többre megyek, de akkor is ott volt egy ember aki megakadályoz a lelépésben, aki itt tart akaratomon kívül is.. Kol. Átokverte legyek, de miatta képtelen vagyok elmenni, mert biztosan megbántanám vele, az életében már történtek megrázó események. Nem akarok rossz emlékké válni a memóriájában, mert hiába rejtegetem, fontossá vált számomra. Nem vagyunk a nyálcsurgató, minden mondatban imádjuk egymás fajta, de számíthatok rá, és ez kölcsönös számára.
Julian szó szerinti visszarángatása miatt úgy érzem öregedtem pár évet, pedig alig mentem el pár hónapra. Te jó ég, azon az idiótán mennyit kellett szenvednem amíg hajlandó volt meghallgatni, utána meg visszajönni. Nem tudom miért makacskodik ennyit, és miért ilyen, mikor az életének külön megváltása volt az, hogy hibrid lett. Ki ne örülne neki? Ez a legjobb amit kívánhat az ember, csak ára van, mégpedig Klaus. A kötelék, amit fájdalmakon keresztül tudsz csak megszakítani a legrosszabb, és ha megszöksz meglakolsz. A lényege a hűség, az a kulcs a jó élethez, csak bírnod kell a gyilkolást, a menekülést, a bűntudatot, és minden súlyt ami a válladra nehezedik.
Lassan fél órája támasztom ezt fát, mi itt Kol házának közelében gyökerezett, és tökéletes szögbe dől ahhoz, hogy neki lehessen dőlni gond nélkül. Na igen, a fák már csak ilyen aranyosak, hogy gondolnak azokra kik jobb szeretnek kényelmesen ácsorogni. Nem is tudom miért jöttem ide, mintha búcsúzkodni akarnék, holott nem ezért érkeztem, hogy máris menjek. Gyors és rugalmas lépésekkel vettem az irányt a bejárati ajtó felé, mi előtt nagyot sóhajtva megálltam. Középerősségű, épphogy hallható legyen, elvégre mégis csak késő este közelítem meg őt. Pár pillanatig kínosan vártam az ajtónyitásra, épp sarkon fordulás határán voltam mikor kulcszörgés volt hallható odaátról, s majd egy ismerős arcot csodálhattam, mi kissé gorombán néz.. Csak lám, pechemre póló nélkül pillanthattam meg. Nos, köztudottan nem akarok tőle semmit, de örülök, hogy így nyitott ajtót, így már százszázalékosan feldobva az estém.
- Kol! Zavarok? - hadartam el ezt a két szavacskát, mert elég cinkesen éreztem magam amiért a tekintetem akaratlanul azt mondja ne csak a szemeibe nézzek. Na igen, ezért átok és áldás egyszerre este jönni ide.

ஃ note: ez nagyon gyenge de nézd el, mert szeretettel írtam.  ஃ music: Human ஃ