Mikor éppen sikerült volna felvenni Kendra-t, a kezeim közül Elijah kivette, és amint láttam, sírt. Kezdtem megsajnálni, láttam rajta a megbánást. Mégsem akkora szörnyeteg, mint aminek gondoltam. Sokan nem éreznek ezután semmit, csak ott hagyják rohadni a hullát. Ő segített, kitudja milyen okból kifolyólag. Kész voltam meghalni, mert, mint mondtam, Kendra élete fontosabb az enyémnél, és miután bevittük a kórházba, önként fogok jelentkezni nála, hogy megölhet. A haláltól nem féltem, az életemnél már az is jobb lenne. Kendra megérdemli az életet, én semmit nem tettem érte. Mikor felvette az unokatestvéremet, hirtelen eltűnt előlem. Láttam, ahogy berakja az autóba az eszméletlen Kendra-t, és beül az autóba. Letöröltem a könnyeimet, amik rögtön visszajöttek egyből, mert nem tudtam visszafojtani őket. Elindultam a jármű felé, hiszen én is bent akartam lenni a kórházban a rokonommal. A másik pillanatban nyílt a kocsiajtó, és vámpírsebességével odajött hozzám Elijah, és, mint Kendra-t engem is ugyanúgy karjaiba vett. Megijedtem, hiszen hirtelen ért az egész. A nyakába kapaszkodtam, és inkább meg sem próbáltam ellenkezni, nehogy úgy járjak, mint Kendy. Az autóhoz vitt, és az ajtónál lerakott, ami azt jelentette, hogy beszállhatok, és mehetünk a kórházba. Úgy tettem, beszálltam, és vártam, hogy elinduljunk. Meglepett, hogy idehozott a kocsihoz, hiszen az előbb tanúsította mekkora kegyetlen szörnyeteg, aki majdnem megölte az utolsó embert aki maradt nekem. Nem terveztem vele jóba lenni, de ha nem fogja tönkretenni az életem, akkor nem fogom utálni annyira, mint most. Megmutatta nekem az igazi okát annak, amiért a vámpírok pusztulását akarom, és most már száz százalékosan biztos vagyok benne, hogy vadász akarok lenni. Nem fogom hagyni még egyszer, hogy egy olyannak baja essen, akiért az életem odaadnám.
zene: Funhouse | megjegyzés: sok szeretettel. *.* | szavak száma: secret.
Anyádat Elijah, nem csak neked hanem másnak is könnyű vagyok. xddd
Sosem gondolkodtam, hogy hogyan fogok meghalni, de ha már meg kell halnom olyas valaki helyett halljak meg akit szeretek! Nem akarom, hogy Caitnek baja essen. A családomból csak ő maradt, mindenki más kit szerettem meghalt. Meghalt kínok közt. Nem akarom, hogy ő is így végezze. Rá egy sokkal jobb világ vár. Vámpírok és más természetfelettiek nélküli élet vár unokatesómra. Sosem akartam, hogy ebbe belekeveredjen, mert ez nem jó világ. Valaki mindig meghal. És sosem lehet tudni, hogy ki lesz a következő áldozat. Az élet választja ki azt, hogy kit visz el az élők közül és viszi fel a mennybe, vagy épp a pokolba. A halál csendes, békés. Nyugodt. A halál jobb mint a való élet, mert ott már nem gyötörnek bajok gondok. Nincsen zavaró tényező, csak ott vagy és létezel, de senki nem tud róla. Békére lelsz. Nem lesz több baj. A halál ezért jobb, mint az élet. Még akkor is ha nagyon félünk tőle, bele kell törődnünk, hogy egyszer eljön ez az idő is. Mikor a halál eljön értünk és elvisz magával egy békésebb, s nyugodtabb hely. Fáj a tudat, hogy elveszítettem az utolsó embert is akit szerettem, de nem tehetek mást csak beletörődök. Beletörődöm abba, hogy az egész életem másból sem állt csak vámpírok megöléséből és abból, hogy Caittel foglalkoztam. De most őt is elveszítettem... Az utolsó embert akit mindenkinél jobban szerettem. Elveszítettem őt... Rich biztos nem lenne most büszke rám, hogy ilyen könnyen elfogadom a dolgokat, de nem tehetek mást. A haláltól nem tudok megszabadulni, hisz csak egy egyszerű ember vagyok. Lehunyom teljesen a szemem, kifújom a levegőt és úgy érzem, hogy megkönnyebbülök, megszabadulok minden gyötrelemtől és bajtól ami eddig ért. Vége mindennek.
Hello darling, call me by my name
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Tisztás Csüt. Jún. 26, 2014 8:15 pm
Elijah † Kendra † Caitlyn
Elvesztem.
Érzem a vért az arcomon, s azt, hogy mennyire elhagytam önmagamat. Egy vérengző valaki lettem, aki egy pár másodpercre kikapcsolta magát, és visszakapcsoltam. Érzem, nem kapok levegőt, s még szerencse, hogy magamat nem látom. Érzem, hogy teljesen elhagytam magamat. Az arcom teljesen véres volt, államtól egészen ajkamig, a szemem alatt pedig végig szürke erek pihentek meg, s szememet vastag fekete hártya vonta be. Egyet hátrébb lépek Kendrától, aki most már teljesen legyengült. bevallom,ezt nem érdemelte meg, de tönkretett ez az elmúlt pár hét. Katherinenel való találkozásom teljesen tönkretett, és úgy érzem, jobb, hogy ha mást fogok szeretni. Ha persze még ezek után tudok érezni, még hogy szeretni. Úgy érzem, bennem minden összeomlott, akárcsak egy szenvedően felépített kártyavár. Nem, nem tudok felépülni. Idegileg összeomlottam, s ezt végül azokon vezetem le, akik nem tehetnek arról, hogy velem mi történt az elmúlt egy hétben. Számomra megszűnt minden érzés, s az, hogy valaha is szeressek valakit. Nézem, ahogyan előttem Kendra háttal csúszik le a fának, miközben markában megpillantottam a karót, amivel leakart szúrni. Megérdemeltem volna, de most már a lánynak annyi ereje sem volt, hogy megtegye, s végül belém mélyessze, a szívembe a karót. Nem láttam tisztán, mindenhol sötétség volt a hártya miatt ami a szemem fehérjére keletkezett, s egyre inkább késztetést éreztem ahhoz, hogy ne hagyjam abba. Ki kell kapcsolnom, nem szabad éreznem! Nem bírom elviselni ezt a terhet, azt, hogy... nem bírom! csak állok a majdnem holttest előtt, s már azt sem tudom magamról, hogy ki vagyok. Elvesztem. Nem találom a kiutat. Bent ragadtam, megfulladok! Érzem, hogy a véres arcomon végigfolyik valami, de az nem a vér. Hanem valami más. A szememből eredt, s ahogyan lefolyt ajkamon lassan, s felvette a vöröslő vér színét, míg nem eggyé vált könnycseppem a vérrel. Olyan, mintha az a könnycsepp soha nem is csordult volna ki bal szemem sarkából. Mintha soha nem sírtam volna, amiért ide kerültem, s ezt tettem. Mintha én magam is megszűntem volna, és helyettem egy szörnyeteg bolyongana magányosan. Egy szörnyeteg vagyok. Már majdnem a kikapcsolás szélén álltam, amikor arcomon egy csípős érzés futott végig, s azzal elfordul arcom, s lehunyom szemeimet, mintha már soha nem nyitnám ki többé; meghaltam lelkileg. Egy utolsó levegő folyt el, s ránézek arra, akitől a pofont kaptam. észre sem veszem, de arcomról a vért könnyeim mossák le, mintha ezzel minden bűnöm lemosná rólam. De nem. A bűn örök. Nem hallottam a lányt tisztán, a fájdalomtól nem hallottam tisztán. Mintha a vér méreg lett volna, s megölne. Szédültem, rosszul voltam. Csak egy név jár az eszemben, akire már nem kellene gondolnom, de még is. El kell felejtenem..őt.. Megfordulok, megpróbálom magamat észhez téríteni, nem gyengülni. Nehezemre fog esni újra tisztán gondolkozni, de ez most nagyon nehéz lesz. Gyorsaságom segítségével Kendra mellett jelenek meg, a lánnyal szemben, akitől kaptam a pofont. Arcomról visszahúzódnak az erek, s a fekete folt a szemeimről, akárcsak egy visszafordított felvétel. Kár, hogy az egész nem fordítható vissza. Letérdelek én is, s a lány fölé hajolok, hogy megnézzem, hány kárt tettem benne. Érzem, hogy újra eluralkodik rajtam az érzés, amit még akkor éreztem, amikor Kendra nyakát elharaptam. Úgy érzem, teljesen megszűnt ezzel minden érzésem. ~ Nem lesz vége a szenvedésének, azt megmondom! Elviszem a kórházba, ott pedig biztos, hogy tönkreteszem még jobban. Megfogja legalább tanulni, hogy egy ősivel, főleg nem velem, nem ajánlatos kikezdeni, ha drága az élete! Az egyik tenyeremet háta alá csúsztatom, a másikat pedig térd alá, s azzal könnyedén felemelem a számomra könnyű lányt. Az autóm a fa túloldalán van, belehajtva egy gödörbe véletlenül. Majd meglátjuk, hogy a kórházban még hogyan fog mellettem szenvedni... Gyorsaságom segítségével megint csak, megjelenek a kocsimnál, s egy kézzel kinyitottam, és a hátsó ülésekre fektettem el a lányt, aki most már nincs eszméleténél. ha rajtam múlik, akkor meg is hal. Megvárom a lányt, akitől a pofont kaptam, gondolom ő is jön. Bár én bent ültem az autóban, köszönhetően a vámpíroknak adott adottságok miatt.
Minden erőmmel azon voltam, hogy eltereljem a vámpír figyelmét Kendra-ról, aki éppen próbálta megölni. Nem nagyon figyeltem oda mit csinálok, csak tettem azt ami ösztönösen jött. A nyilakat próbáltam a szívébe célozni, de ez nem sikerült. Féltettem az unokatestvéremet, és a védelme érdekében nagyon sok dolgot megtettem volna. Ha kellene közel mentem volna, és inkább engem bántson, mint őt. Amikor végeztem a nyilakkal, eldobtam reflexből, mert a vámpír felém fordult, aki, mint hallottam Elijah névre hallgat. Féltem, hogy most mit fog tenni, és, hogy a fejében milyen beteges dolgok lehetnek most. Fiatalok voltunk mindketten Kendy-vel a halálhoz, és nem ilyen módon lenne szabad megtörténnie a végnek. Alig találkoztam vámpírokkal, sőt, még csak ő a második, de máris egy veszedelmes találkozás ez. Láttam, ahogy Kendra elveszti az eszméletét, és egyből könny szökött a szemembe. Tudtam, hogy még életben van, nem szabad meghalnia! Egyik legfontosabb ember volt számomra, és minden egyes közös percünk lejátszódott előttem. Odafutottam Elijah-hoz, magam felé fordítom egy mozdulattal, és dühömben egy pofont adtam neki. Nem fájhatott neki, hiszen ő egy vámpír, én meg még egy szimpla ember. Féltem, nagyon. - Hogy tehetted ezt? - kiabáltam. - Inkább ölj meg engem, de rajta segíts. Kérlek, vidd be a kórházba, utána esküszöm megölhetsz, csak ő jusson biztonságos helyre. - kérleltem már halkabb hangnemben, és az arcomon pár könnycsepp végiggördült az arcomon. Nem akartam elveszteni őt, és reménykedtem, hogy megteszi nekem ezt. Egyre jobban kezdtem sírni, és odaguggoltam Kendra-hoz, és elkezdtem felemelni, hogy elvigyem a helyszínről. Be kell vinnem a kórházba, ha segít a vámpír, ha nem.
zene: Funhouse | megjegyzés: sok szeretettel. *.* | szavak száma: secret.
Hello darling, call me by my name
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Tisztás Csüt. Jún. 26, 2014 6:10 pm
Elijah x Kendra x Caitlyn
Felnyögök mikor megharapja a nyakamat. Nem volt óvatos mint az évek során Rich, Elijah durva volt. Sokszor haraptak meg vámpírok, néha engedem mivel a tervem része - ezért nem is iszok vasfűvet, bár a bálon mikor Richel "elköszöntünk" egymástól ő adott a vénámba verbénát, de azóta nem iszom, hisz minden vadászatnál kell egy terv. nekem pedig mindig van tervem - de Elijah természetesen fájdalmasan szívta a véremet és egyre mélyebbre hatoltak a szemfogai. Érzem ahogy a bőröm átszakad és ahogy a vér elkezd áramolni az ő szájába. Ahogy egyre gyengébb vagyok egyre halványabban látok mindent, de egy utolsó mozdulathoz gyűjtenem kell energiát. Meg kell csinálnom. Halkan felkiáltok - hangosabbhoz már nincs erőm - mikor elfordul tőlem, hisz a bőrömből kiharapott egy darabot. Meglepődök közben mikor látom, hogy Cait kezében van az íj cuccom, hát mégsem olyan reménytelen eset mint amilyennek gondoltam. De azért még lesz vele elég munkám. De mint mondtam, szívesen segítek neki, hisz az a legfontosabb számomra, hogy ő biztonságban legyen és ne járjon úgy a vámpírokkal mint én. Habár egyidős velem, de ő jobb életet érdemel mint én. Mindig is kiakartam zárni őt a vámpírok életéből, de úgy látszik nem sikerült... Kiveszem a zsebemből a tőrt majd úgy célzok, hogy eltaláljam Elijaht. Ez a dobás elvette a maradék energiámat is, már tartani sincs energiám magamat. Szép lassan hátammal a fának dőlve lecsúszok a tövébe majd becsukom a szememet.
Hello darling, call me by my name
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Tisztás Szer. Jún. 25, 2014 9:18 pm
Elijah † Kendra † Caitlyn
"...Teljesen más látványt nyújt ő, mint bárki más."
Nemsokára elérem azt a pontot, hogy nem fog érdekelni senki, és semmi. Beleuntam az egészbe. Még is mi vagyok én? Most már senki sem fog kihasználni, még Katherine sem. Kezdek mindenkit gyűlölni. Talán még abba sem fogok belemenni, hogy Katherinenek adjak a véremből. Egyszer úgy érzem, hogy a kikapcsolás szélén állok, másodjára meg azt, hogy visszaesek, vagy pedig a kettő közé kerülök. Annyira kezdek haragudni a világra, hogy még talán képes lennék mindenben támogatni apámat, aki csak Klaus halálát akarja, nem a többi gyerekét. Én pedig, mint a legidősebb ősi, nem állok senki oldalán. Én nekem van egy külön elvem, amit majd én döntök el, hol érdemes alkalmazni, s ki ellen. Kegyetlen leszek, és nem fogok senkin sem segíteni! Figyelem Kendra lépéseit, bár arcomról még mindig nem húzódtak a vastag erek, melyek arra utalnak, hogy vigyázzon, mert nemsokára ömleni fog az áldozatomból a vér. Éhes, s dühös vagyok, másrészt pedig már két napja nem öltem. Eléggé hiányom van e felől, és talán Kendra ez ellen csillapíthat egy kicsit. - Jókor jöttél, Kendra. - Jegyzem meg szavára, ami alatt csak annyit értek, hogy nem csak a hiányomon csillapít, hanem egyenest az éhségemet is. Tökéletes! Nem várok túl sokat, hiszen nekem nincs időm a csevegésre. Nagyon jó volt beszélni, de most már ideje nekilátnom nekem is csak táplálkozni. Ebben a pillanatban visszahúzódnak az erek arcomról, mintha csak egy visszafordított felvétel lenne, és egy szelíd mosoly keletkezik arcomra. Mintha nem is akarnám őt bántani, mintha meggondoltam volna magamat. Nem látszok idegesnek, sem éhesnek. Ekkor gyorsaságom segítségével Kendra nyakát megragadom, miközben ujjaim közé csavarom, nekilököm annak a fának amire feltűztem még az előbb. De ugyan, mikor lenne olyan rész kihagyva, amikor egy vámpírnak, főleg nem egy ősinek ne változna meg az arca? Most már nem csak az erek futottak le oly gyorsan arcomon, hanem szemem fehérjét is bevonta a fekete hártya, amely még inkább csak arra utal a másik félnek; " Na, komám, neked annyi!". Igen, körülbelül nálam is így volt, de én nem akarom őt megölni, hiszen az nekem sem lenne jó. Akkor nem kínozhatom soha, s csak a jelentéktelen életén segítenék. Szemfogaim kihúzódtak ínyeimnél, mind a két oldalnál oldalt a négy szemfog, s hidegvérrel harapom át Kendra nyaki vénáját. A hosszú, vastag, hegyes szemfogaim először belemélyednek a bőre alá, a húsába, a hajszálerekbe, s végül a főérrendszerbe, a vénába. Torkomat elönti az édes vér melegsége, forrósága, sós íze, s azt erősen kezdem el szívni. Öt perc, és semmi vér sem marad benne, az biztos. De én csak jól járok! Kezdem élvezni, hogy ha másokat kínozhatok. Talán erre még rámegy a jólelkűségem, és az érzelmeim is. De kit érdekel?! Állkapcsommal összeszorítom a számba vett nyaki részt, melyet már mindenhol vér ont el, s már nem is kell erőlködnöm hogy szívjam a vérét, hiszen magától spriccel ajkaim közé. Államon pereg a vér egyvelege színe, elkezdve a vöröstől a halvány rózsaszínig, s soha nem emlékszem arra, hogy utoljára mikor táplálkoztam ilyen kegyetlen módon akárkiből is. Mióta Katherine tudtomra adta, hogy nem szerethetem őt, azóta teljesen megőrültem. Mindenkit megutáltam, gyűlölöm az egész világot! S talán az sem kizárt, hogy kikapcsoltam magamat, csak nem tudok róla. Már majdnem biológiai halottá teszem Kendrát, amikor megérzem a hátamban öt nyíl lövését. Az egyik a vállamban, a másik az oldalamban, a másik a lábamban, a többi pedig majdnem ugyanott. Ki ilyen szerencsétlen? mindenhová talált, csak oda nem, ahol fájna is! Nem veszem észre, hogy ajkaimmal szorítom Kendra nyakát, s amikor megfordulok, érzem, hogy a számban maradt pár nyaki része, amit természetesen el is távolítottam a szájrendszeremből. Hopp, csak nem hiányzik ettől fogva Kendra nyaka? Visszanézek, és lám, valóban, egy kis rész jött a számmal együtt, ahogyan megfordultam. Államról letörlöm alkarommal a vért egy húzással, s azzal már végigkentem mindent. A pólóm is természetesen olyan lett, a nadrágom is, mindenem csupa vér. Még szerencse, hogy autóval jöttem, különben a járókelők fel-alá rohangásznának, ha meglátnának. Látom, hogy az a lány lőtt belém nyilakat, akin megakadt még nemrégen a tekintetem. Nocsak! Elmosolyodom, bár még arcom torzulása még sem változott. Kitépem magamból egyenként a nyílhegyeket, s én már azonnal meg is gyógyultam, viszont Kendra még nem. Nos, mit kezdjek vele most?
A félelmem megvolt afelé a szörnyeteg felé, ami éppen fellógatta a fára az unokatestvéremet. Elfutottam volna, ha nem az egyik nagyon fontos személyről lenne szó, akit meg kell védenem. Félelmetes látvány volt, ahogyan a felkarját átszúrja a nyíllal, de annál is fájdalmasabb volt hallani Kendra kiáltását, belefájdult a karom. Nem tudtam mit tehetnék, ezért csak álltam, és sokkoltan néztem a jelenetet, miszerint egy vámpír éppen megölni készül az unokatestvéremet. Aztán rám nézett, és abban a percben lepergett előttem az egész életem, azt hittem megakar ölni. Mégis a megnyugvást láttam rajta, aki nem egy gyilkos, hanem egy normális ember. De ez nem igaz, ő egy gyilkos. Megráztam a fejem és körbe-körbe tekintgettem, mikor megláttam Kendra felszerelését, a nyilat és egyebeket. Gyorsan felkaptam a szükséges dolgokat, és bemértem a célpontot, aki szerencsére pont a rokonomra összpontosított. Csak a vámpírra koncentráltam, és arra gondoltam, hogyha nem lövöm le a nyilakkal, akkor megöli Kendra-t. Elöntött a düh, és magamban biztató mondatokat ismételgettem. Az első nyilat kilőttem, ami pontosan a vállát találta el, majd sorban lőttem a nyilakat, amennyit csak tudtam. A félelem kezdett elmúlni, és felváltotta a meglepettség, hogy mégsem vagyok annyira nehéz eset. Kendra helyzete nem volt a legfényesebb, ezért nem hagytam abba a nyilazást, hajthatatlanul folytattam ezt. A félelem legkisebb nyoma sem maradt bennem, és ez erőt adott. Sosem éreztem magam ennyire erősnek, holott még alig tettem érte valamit. A nyilak nem nagyon ártottak neki, szóval ennek semmi értelme nem volt.
zene: Funhouse | megjegyzés: sok szeretettel. *.* | szavak száma: secret.
Hello darling, call me by my name
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Tisztás Szer. Jún. 25, 2014 2:19 pm
Elijah x Kendra x Caitlyn
Sorry, hogy ilyen izé lett a reag, de... Belevittem most az user érzelmeit is valamilyen szinten.
Az életben adódnak váratlan meglepetések, váratlan fordulatok melyekre az ember nem számít csak úgy bumm és már meg is történik. Mondhatni az élet egy póker játék; sosem lehet tudni milyen lapot oszt számodra. Most is pontosan ez történt, nem számítottam arra, hogy így végzem, de Rich belém "nevelte", hogy sose adjam fel azt amit elkezdtem. A vadászást sem adom fel, ahogy azt sem, hogy végzek ezzel a vérszívóval. A pokol legmélyebb bugyrában kéne megrohadnia, és én tenni fogok róla, hogy az élete filmje ne végződjön Happy End-el. Felkiáltok mikor eltöri a felkar csontomat, de szerencsére így még tudok harcolni. Ha jól akarom végezni azt amit elkezdtem akkor el kell következtetnem a fájdalomtól és az előbb történtektől. Kegyetlennek kell lenni, hisz 2 évig ezt tanultam. 2 évig ezt hallgattam Richardtól és ezt is láttam. Viszont én valamilyen szinten nem akarok ugyan olyan lenni, mint ő. Nem akarok teljesen kegyetlen lenni, csak is a vadászás közben. Akkor viszont muszáj! Hisz ha a vámpír megérzi, hogy bizonytalan vagy akkor ezt ki is használja és akkor egyenes út vezet a halálba. Én pedig ezt nem akarom. Veszek egy mély levegőt, majd szép lassan kihúzom a kezemből a nyilat amíg Elijah Cait felé néz. És ekkor döbbenek arra le, hogy az unokatesóm melletti lévő fa tövénél hagytam az íj felszerelésemet. Mondjuk itt van a zsebemben a tőr amivel oly sok vámpírt öltem már meg, szóval ha arra jutna a sor meg tudom védeni magamat és Caitet is. - Elijah... Öröm téged újra látni. - mondom neki arcomra pedig egy gúnyos mosoly húzódik miközben közelebb lépkedek hozzá pár lépést. A kezem a testem mellett van, direkt nem a zsebemnél, hogy ne legyen túl feltűnő. Nem szabad tudnia, hogy van nálam más felszerelés is, mint íj, hisz számára meglepetést akarok okozni. Fájdalmas és gyötrelmes meglepetést.
Hello darling, call me by my name
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Tisztás Hétf. Jún. 23, 2014 9:21 pm
Elijah † Kendra † Caitlyn
"...Teljesen más látványt nyújt ő, mint bárki más."
New Orleans fél éve teljesen megváltozott. Amikor visszajöttem Mystic Fallsba katherine miatt még régebben, teljesen más volt akkor a város, mikor elhagytuk. A mi kezünk alatt volt, minden ment a tervek szerint, nem akadtak olyan vámpírok, sem boszorkányok, akik keresztbe tettek volna nekünk. Klaus szokása szerint hasonmások után kutatott, és amikor a fülembe jutott a hír, hogy Katherine a Mystic Fallsba van, minden ösztönöm azt sugallta, hogy nekem kell az első ősinek lenni, aki először lép be oda. És így is lett. Igaz, megkeserítettem a Salvatoreék életét akkor, hiszen Rosemarie és Trevor elrabolták nekem az ember hasonmást, Elenát. Amikor elsőre megpillantottam a lányt, eleinte csak leblokkoltam, hogy hasonmás, de még sem hasonlít Katherinere. Hiába is hasonmás, de valahogy még is más volt, mintha két külön emberről beszélt volna mindenki. Sokan mondták, hogy kiköpött Katherine, de én mindig is tudtam, hogy hatalmas nagy a különbség. Nem sorolnám fel, hogy mennyi minden más, hiszen felesleges lenne. Mindenki másképpen lát dolgokat, én viszont mindent realistán. Várok a megfelelő pillanatra, hogy valakinek elharapjam a torkát, s annak édes véréből táplálkozzak, s szívjam el az összes életét hidegvérrel. Most nagyon éhes lettem, két napja vér nélkül, nem éppen könnyű, főleg nem nekem, aki naponta öl legalább két embert, de most ez valahogyan elmaradt. De nem baj, soha nem késő pótolni. Gondolataimban valami igen erős fájdalom rántott vissza, melyet a szívemen át éreztem. Nem különösen kellemes, hiszen a gyorsan gyógyulásnak is van ára. Egyre szorosabban szorítja az idegen testet magába a szervezetem, és eléggé tud fájni. Nem mozdulok egy tapottat sem, hiszen nem fáj annyira, hogy felkapjam a vizet. Lenézek, hogy még is mi állt belém, bár eléggé rossz, hogy a szívemet piszkálja ez a valami... nyíl. Az éles nyílnak a vége véres volt, bár az egész szála, ami kiállt belőlem. Egy nagyot sóhajtok, és inkább azzal törődöm hogy kiszedjem magamból, mit sem azzal foglalkozzak, hogy még is melyik gyengeelméjű mer ellenem kiállni. A nyíl végét letöröm, miközben a fától ellököm magamat lassan. A nyíl végét eleresztem markom közül, míg az a darabka a száraz földön húz magának helyet. Hátranyúlok óvatosan, miközben hang alapján mérem, hogy ki hol van, s ki áll közelebb hozzám. Óvatosan kihúzom magamból a vastag nyílhegyet, miközben hallom a szívritmusra jellemző hangokat. Az egyik zakatol, a másik pedig inkább erőltetett dobbanású, a leghangosabb, tehát aki a legközelebb áll mögöttem. Ketten vannak. Nem is nézem meg, hogy ki van a hátam mögött, hanem gyorsaságom segítségével jelenek meg az illető előtt, s azt a mellette lévő vastag fának vágom neki, miközben észre sem veszem azt, hogy mit tettem, s annak az illetőnek a letört nyílt szúrtam át a felkarján, egyenesen át a felkarcsonton, hiszen éreztem, hogy az átment a csonton, átszakítva ott a főereket. Arcomat behálózzák a vastag szürke erek, egyesen elhaladnak, majdnem egészen le ajkamig, s fogaim közt megérzem, hogy szemfogaim éles végük karcolják ínyemet, ajkaimat nem, hiszen nem mutatom annyira a szemfogaimat. Most látom igazán, hogy végül is ki áll velem szemben, akinek most törtem át a felkarcsontját egy nyíl segítségével. - Kendra...- Kúszik arcomra egy arrogáns mosoly, mely a vér láttán, s szagán inkább csak arra ösztönöz, hogy harapjam el a torkát, és addig szívjam a vérét, míg meg nem hal. Ez a bolond nő, még a múltkor azt hitte, hogy képes engem legyőzni. Ah, miért nem öltem meg akkor! Az egyik markomban a nyilat tartom, mely még mindig felkarjában áll, a másik markomban pedig eme becses lány nyakát szorongatom olyannyira, hogy még lélegezni is nehezére essék. Hüvelykujjamat a fejbitcent, s a gégeporc közé helyezem, s innentől fogva egyre inkább érzem a szívritmusát, a vénánál, mely egyre inkább csak kitörne a dús vér miatt érrendszeréből. Átharapnám, bár nem szenvedne akkor sokáig. Hallom magam mellett, legalábbis észlelem, hogy valaki más is áll mellettem. Még egy utolsó, gonosz, s vérszomjas pillantást vetek Kendra komámra, aztán tekintetem egy új lányon akad meg, akit eddig észre sem vettem. Ő nem csinált semmit, és így végtére is nagy szerencséje volt azzal, hogy drága barátom hátrahúzta őt, különben ha ez a lány maradt volna elől, akkor bizonyára ő lógna most fent a fán félig. A lány tekintete egyből magával ragadott. Mintha újra ezer év után most szabadulnék fel igazán lelkileg, s mint érzelmileg is. Ekkor az erek felszívódnak arcomról, s arcom kétségbeesettségbe zuhan át a gonoszságból. Teljesen más látványt nyújt ő, mint bárki más. Képes volt most lenyugtatni csupán csak a puszta tekintete, pedig most egyben éhes, és dühös is vagyok. Nem szabad! Nem! Egy nő nem fog újra megbolondítani! Miközben tekintetemet elfordítom, s mire Kendra barátomra nézek, addigra már arcomat újból a vastag erek hálózták be elszórtan, s egy olyan mosolyt vetek arcomra, melynél fehéren rikító szemfogaim ágaskodnak. Már csak arra várok, hogy átharapjam a nyakát, és megöljem... de valamiért nem teszem.
Beleültették a bogarat a fülembe, hogy a vámpírok veszedelmes szörnyek, és ez igaznak bizonyult. Ebben a városban, sőt, nagyon semelyikben sem voltam biztonságban. Két esedékes megoldás lehetett volna a problémámra, vagy átváltozok, vagy az esküdt ellenségük leszek a vámpíroknak. Nem akartam egy szörnyeteg lenni, ezért inkább harcolni akarok ellenük. Az unokatestvérem Kendra két éve nem jelentkezett, és tőle tudtam meg, hogy ő is vadász, akkor tanult, azért nem hallottam a hírét. Bevállalta, hogy átadja a tudását nekem, és, hogy mivel egy városban vagyunk így könnyebben is tud engem tanítani. Teljesen felcsigázott a tudat, hogy nem kell félnem majd attól, hogy én csak egy gyenge ember vagyok, egy szabad préda minden ragadozó számára. Utálok ebben a tudatban élni, utálok, és ezen ideje változtatni. Kendra unokatesómmal a tisztásra jöttünk gyakorolni, meg az alapokat átvenni. Nem tudtam mire készül, de örültem, hogy újra láthattam régen látott rokonomat. Emlékszem kiskorunkban mennyire jóban voltunk, szinte legjobb barátok, és minden nyarat együtt töltöttünk. Ez amint idősebbek lettünk változott, de még itt a lehetőség, hogy visszahozhassam a régi kapcsolatot ami köztünk volt. Nyugodtan sétálgattunk amikor egy férfi állt velünk háttal. Valószínűleg nem ember volt, mert Kendra egyből egy nyilat lőtt a szívébe. Nekem ez túl új volt, ezért teljesen sokkot kaptam először, és mozdulni sem tudtam ijedtemben. Tudtam, hogy meg kell szoknom az ilyesmit hiszen ugyanezeket kell majd tennem, meg egyebeket, amik talán sokkal durvábbak lesznek, mint ez. Kerekre nyílt szemekkel álltam ott, mint egy rakás szerencsétlenség, és inkább csendes szemlélő maradtam.
zene: Funhouse | megjegyzés: sok szeretettel. *.* | szavak száma: 244.
Hello darling, call me by my name
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Tisztás Hétf. Jún. 23, 2014 7:45 pm
Elijah x Kendra x Caitlyn
Keményen 1 hónapja vagyok itt New Orleansban és mondhatni csöppet sem unalmas az itt eltöltött időm. 2 héttel ezelőtt találkoztam a parkban egy boszorkánnyal. Valami megfogott benne, erősnek tűnik, viszont bizonytalan. Egy boszorkánynál pedig nagyon nem jó ha bizonytalan. Mondjuk ez igaz mindenkire, nem szabad bizonytalannak lennünk, bíznunk kell magunkban és abban, hogy jó az amit csinálunk. Ezt Rich mellett megtanulhattam mint még sok mást, kegyetlennek kell lenni ahhoz, hogy az ember jó vadász tudjon lenni, mivel nem gyengülhetek el, nem hagyhatom veszni a vámpírt akit megakarok ölni. A pokolra kell juttatnom mindet, egyiknek sem szabad élnie. Mindegyiknek már ott meg kellett volna halnia mikor átváltoznak, de hát ez nem történt meg ezért én gondoskodok róla. Meg persze a többi vadász akit még nem öltek meg a vérszívók. Aztán ha ez nem lett volna elég 2 nappal ezelőtt találkoztam egy ősi vámpírral. Elijah Mikaelson volt az, természetesen megpróbáltam megölni nem túl sok sikerrel. Egy ősi túl erős hozzám, de majd gyakorlok eleget és őt is lefogom győzni, a testvéreivel együtt. Lecsapolt egy adagot a véremből, de szerencsére volt nálam karó amit sajnálatos módon nem a szívébe szúrtam, de ahhoz elegendő volt, hogy eltudjak olyan gyorsan menni a közeléből ahogy csak tudok. Azóta sem láttam, de ha még egyszer meglátom megölöm. Én magam fogom megölni, nem lehetetlen és én is rájövök, hogy hogyan lehet velük végezni. Az unokatestvéremet megfogom tanítani vadászni úgy döntöttem. Ő is jócskán benne van ebben a világban és nem szeretném ha bármi baja esne, mivel nem vagyok mindig mellette, hogy megvédjem. Caittel találkoztam, és a tisztásra jöttünk ahol tudunk gyakorolni mindent amit tudnia kell. Jó vadászt faragok belőle. Viszont kegyetlenséget ne fogok belé nevelni, mivel nem akarom elvenni a személyiségét. Tőlem elvették, vele ez nem történhet meg. Mikor oda értünk a tisztásra meglátok egy ismerős személyt. Elijah... Magam mögé húzom az unokatestvéremet majd kiveszek egy nyilat a tartóból ami a hátamon van, azt lerakom, majd felveszem az íjat és bemérem a célpontot. Szinte levegőt is alig veszek, hogy Elijah nehogy észre vegyen minket, mivel ugyebár háttal áll nekem. Mikor úgy vélem megfelelő helyzetben tartom az íjat és minden tökéletes elengedem ami szépen belefúródik az ősi vámpír szívébe.
Hello darling, call me by my name
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Tisztás Hétf. Jún. 23, 2014 7:23 pm
Elijah & Kendra & Caitlyn
Anyukátok mondta már, hogy egy ősivel SOHA nem szabad kikezdeni?
Jót tesz most ez a friss levegő. Tulajdonképpen amiért ide jöttem, az az, hogy táplálkozzak, ugyanis mióta Katherinetől eljöttem, nem ittam semmit sem azon a vértasakon kívül, ami a fél fogamra sem volt elég. Eléggé éhes vagyok, most szerintem bárkit képes lennék lecsapolni, csak mert körülbelül két napja nem táplálkoztam. Igaz, más vámpírok körülbelül két hétig is bírják, de én ősi vagyok, az azért mégis csak másabb. Meg én nem fogom magamat kontrollálni, minek tenném? Már nem érdekel mások élete, talán már Katherineé sem. Muszáj kiszeretnem belőle, különben soha nem jutok el arra a pontra, amikor nem érdekel más. Az érzéseimet ki szeretném kapcsolni, mert elfáradtam, bár az is elég, hogy ha nem törődök senkivel, s semmivel. Hayley abszolút nem érdekel már. Ő még túl fiatal ahhoz, hogy ellássa a hibrid gyermeket. Klaus mellett a gyereknek a helye, mert az öcsém jobban megtudja védeni a gyerekét, mint Hayley. Nem is róluk szólt az egész elmém, inkább csak az éhség nyomása alatt vagyok most jelenleg. Érzem az ínyemen a kihegyesedett szemfogakat, most akár még egy csepp vér is képes lenne megőrjíteni. Nem is uralom magamat, hogy ne tegyem, mert nem akarok. Ölni, s ölni, más már nem éltet... Egy tisztásra értem, s az melletti erdő sarka szélére helyezkedtem el, feszülő mellkasom elé helyezem két karomat egymásra téve, nekidőlve egy fának, s várva várt áldozataimat, akiknek nem fogok kegyelmezni. csak várok lesre, akárcsak egy oroszlán, aki a kiszemelt áldozatait tépné szét cafatokra.
"Ne akarj szabályozni, mert azzal csak rosszul jársz..!"
Kegyetlennek lenni, élvezni a jellemem, az életet, és mindent, ami körbe vesz.. oly nagy bűn lenne, tán? Mindent ott hagytam Mystic Fallsban végleg, és épp ezért vagyok itt New Orleansben, hogy új életet kezdve mindent a hátam mögött hagyjak. Ezentúl nincs jó fiú, avagy az a kedves, megértő Stefan, akit dróton lehet rángatni bárkinek kénye-kedve szerint. Az önmagam úrra vagyok, és minden egyes tettem az én akaratomból történik! Az egyetlen dolog, amely egész életem alatt jellemzett az a vér kábulatba ejtő mámora, amely nem engedve magától mindig visszaterelt eme útszakaszra. Mondanám, hogy megbántam a mostani döntésemet, de akkor hazudnék, mert egy kicsit sem érzem felelősnek, avagy megbántott félnek magam, sőt mi több öröm, hogy megléptem, bár a bűntudat olykor-olykor felemészt majdan, de szerintem nagyon is tűrhető, vagy ha nem is, akkor elviselem, hisz én már oly sok mindent kibírtam, nem? Akkor miért most adnám fel? Miért most hátrálnék meg annyi minden után? Nem, nem fogom megtenni, hisz egyszerűen ez az eredeti oldalam, ez az eredeti jellemem, és ha valakinek nem tetszik, akkor lám.. el lehet szépen kerülni, mert én ugyan senki kedvéért sem fogok változtatni egy hajszálnyit sem magamon! -S ez téged hol foglalkoztat, drága Tessa?-Lépek felé közelebb, ahogy kezemmel rámutatok.-Mintha törődtél volna velem valaha is.. ha tudnád azt, amit én, akkor nem ezt mondanád..-Megrázom a fejem.-Az eredeti énem ez, ha tetszik, ha nem, az meg hogy mit gondolsz.. tartsd meg magadnak, kérlek szépen. Mert, aki lealacsonyodott az, Silas.. ő kötekedik mindenkivel, ő teszi földi pokollá az életet, és utána csodálkozik majdan, hogy egyedül van.. ő alacsonyodott le oda, hogy "nélkülem mit sem ér az élete" szint, mert ha nem érdekelném, akkor nem járna a nyakamra, hogy szenvedést okozzon. S legfőbben volt olyan hülye, hogy vámpírságát eldobva ember legyen.. egy sebezhető lény.-Széttárva karjaimat nevetni kezdek.-Aki szánalmas az ő, mert nem bír elszakadni egy valamitől, egyszóval.. tőlem.-Döntöm oldalra a fejemet végül mosolyogva, és ha lehet, akkor ennyivel zárnám is a témát, mert kezd elegem lenni a "Silas témákból". Mindig csak ő, és ő, és ő.. akkor menjen rohanjon hozzá, és meg van oldva. Nekem nem fér bele a napomba, hogy arról a nem normálisról beszéljek folyton. -Én nem menekülök.-Hangom cinikussá válik hirtelen.-Én egyedül csak élvezem az eredeti valómat, de ha ez ennyire zavar, akkor lám..-Mutatok egy irányba.-Arra van a visszaút, és minden meg van oldva, hisz mint Silashez.. hozzád sincs kedvem.-Közlöm őszintén, amit gondolok.-Elegem van, hogy kritizáltok, lenéztek, és magatokat többre tartjátok, de oké, legyen, nem panaszkodom.. nyiss véleményt, mert jogod van hozzá, de nekem meg ahhoz van, hogy eljátsszam az "egyik fülemen be, a másikon meg ki" játszmát.-Mosolyodom el sejtelmesen. Mindaddig nem volt Tessával semmi bajom, amíg nem kívánt ilyenféle megjegyzésekkel traktálni, de hát.. az idők változnak ugyebár, és ebben ő sem különb, bár nem csodálom, hisz egy időben Silas társaságában volt... szóval tanulhatott bőven attól a szeméttől. -Ez igazán örömhír.-Mosolyodom el ravaszul, ahogy hátrébb lépve oda-vissza kezdek el járkálni végül.-De el kell mondjam, hogy.. én szeretném őt.. mondjuk úgy.. megölni. Ugye nem bánnád, ha ezen jogot átadod nekem..? De ha akarod egyszerre is megölhetjük..-Az arcomról egy percre sem tűnik el a mosolyom.-Én leszek ebben a partnered.-Kacsintok, ahogy megállva felé nézek, és mindösszesen csak ennyit fűzök ehhez. A folytonos Silas téma nem a kedvencem azok után, amit az a... - hagyj ne mondjam mi - művelt velem. -Nem lehetetlen, Tessa.-Kezdek bele mondandómba, ahogy veszek egy mély levegőt.-Tudod az élet sors döntő, és hoz váratlan dolgokat, én úgy döntöttem, hogy mindenkit magam mögött hagyok, és ennek ennyi.. minden ennyiben marad. Nem lesz többé semmi sem, ami ahhoz a városhoz köthetne, mert én befejeztem, mint vetted észre nem a kedves Stefan vagyok immár, szóval, ha kérhettem, akkor fogadd el, hogy ez leszek, ez maradok, és a többi.-Vonok vállat egyszerűen, miközben feltárom a valós tényt, és ezzel leeshet számára, hogy eszem ágában sincs meggondolni magamat. -Jól van, jól van..-Emelem fel megadóan a kezeimet, miközben elkezdek hátrébb lépkedni jóval tőle.-Befejeztem, viszont a mókus diétát felejtsd el! Megvettem!-Hangom kicsit sem kedves, sőt rideg, hisz nem akarom, hogy más döntse el helyettem, hogy én mit is akarok.-Ha pedig itt tartunk.. minek kellek én neked? Ha semmire, akkor ideje lenne mennem, hogy ne húzzam itt az időd feleslegesen.. tudod; utálok zavarni.-Mondom komolyan, ahogy bólintok egyet, és végül megállva a mellkasom előtt keresztbe fonom a karjaimat.
Hello darling, call me by my name
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Tisztás Vas. Május 11, 2014 5:28 pm
Stefan & Tessa
N em tudom eldönteni, hogy Stefan most jó irányba változott vagy rosszba, tudtam, hogy elfog jönni az alkalom mikor igazából megelégeli az egész életét, amit Mystic Fallsban töltött a kis felesleges harmadikként, de álmomban, sőt tovább megyek egyik rémálmomban sem mertem volna gondolni, hogy ilyenné fog változni a hasonmás. Nem tudom, hogyan is segíthetnék rajta. Lehetséges, hogy teljesen meg van magával elégedve és nem akar egy olyan személy lenni, akinek sínen van az élete. Gyötrődik inkább… Gratulálok Stefan. Minek is nevezzelek? Ha én pszichopata vagyok, akkor te biztosan mazochista. Miért jó neked, hogy sanyargatod a saját életedet, engem nem lehet becsapni, pontosan látom mi történik itt. Amit pedig látok az elképesztő, rossz értelemben, senkiért sem lennék képes ilyen életet élni. Tudom, hogy Stefan min megy keresztül, de lássuk be ez részéről igazán kényelmetlen helyzet lehet, és nem akar senkitől sem segítséget kérni. Vagy inkább csak túlontúl büszke természetű, bár Silasra még lehetne mondani, hogy igen is egy bunkó, aki inkább érdemel halált, mint életet, de nem emlékszem rá mikor tett volna ilyet önmagával. Stefan rossz úton jársz, hát nem veszed észre? Nem volt szép dolog tőlem, hogy kisütöttem az agyát, de ezért még hányszor kérjek bocsánatot egyébként sem alacsonyodhatnék le ennyire, ha le akarom győzni egyszer és mindenkorra Silast. De most már valóban látom, hogy nincs semmilyen probléma velem, nem én nem jól fogom fel a helyzetet, hanem ezt képtelenség lenne felfogni másképp. Kíváncsi lennék, hogy most jelenpillanatban ki is istápolja a hasonmás lelkét. Vagy inkább mondjam úgy, hogy ki volt az a személy aki ezt tette vele, azontúl, hogy mi is történt Mystic Fallsban. Mert a rémes igazság még mindig az, hogy nem képes felnőni a feladathoz és csak szenvedteti magát. Nem veszi észre, hogy az a valaki, aki a háttérből irányítja a szálakat nem akar neki jót, sőt azt hiszem, hogy lelke legmélyén egy közeli barátra támaszkodhat csak. Aki ez esetben talán egy kedves és szeretetteljes vámpír. Nos persze az értelmezés csak is az iróniára értendő, tehát Stefan bajban van. Valakinek meg kell védeni saját magától, mert nevetséges, ahogyan fest. Még akkor is, ha Elena elhagyta és helyette Damont választotta. - Persze, hogy nem érdekel ugyan is belül marcangolod magad, és tudod mit Stefan szánalmasan festesz. Csak, hogy tovább ne ragozzam, Silas tett néhány rossz dolgot, ugyan miket beszélek az egész élete egy pokol és mindenkiét azzá tette, de sosem alacsonyodra le arra a szintre, mint te. – Nem érdekel, ha most azonnal rám támad, megtudom, magam védeni egy vámpírtól, ha az hasonmás is, de joga van tudni, hogy mi a véleményem róla, persze nem akarja, de hiába én ilyen vagyok. - Ne is mond tovább, látszik rajtad, hogy nem esett jól, de hajrá Stefan menekülj csak. Nem is vagy másra képes! – Felháborító, amiket mond, lesz ami lesz nem hagyom tovább is ezt csinálja. - Nem voltál képes rá, hogy szembe nézz a problémáiddal Stefan! Nincs jogod hozzá ezek után, hogy megszabd nekem, hogy én mikor nyilvánítok véleményt! – Betelt a pohár, jöhet tűz és víz, de Stefan Salvatore, te nem menekülsz egykönnyen. Ideje szembe nézni azzal, amivé lettél. - Ugyan kérlek! Az egyetlen dolog, amit Silassal akarok, az-az, hogy megöljem! Ne mondogasd nekem, itt hogy veled akarom őt pótolni, mert ha ez így lenne azt hiszem nyugodt szívvel végeznék veled. – Igazán, mit is képzel magáról, nem tudom eldönteni, hogy most ki kapcsolt-e, de az már biztos, hogy nem jó úton jár, én pedig akár tetszik, akár nem segíteni fogok. - Ne akard megszüntetni ezt a traktált állapotot, az egyedüli dolog, ami csillapíthatja haragomat az, Silas jéghideg teste! Holtan! – Húzom számszélét mosolyra. Egyszer eljön a nap, mikor negédesen mosolyoghatok, majd Silas holtteste felett. - Igen Mystic Falls… Ott élni egy kissé nyomasztó, na de én már csak tudom. Hiszen… Hagyj ne mondjam tovább. Minden ott kezdődött és ott is kell befejeződnie. Nem érdekel semmi sem engem Stafen, de hogy téged ne érdekeljen az egy kicsit abszurd nem gondolod? – Igazából kezdek egy kicsit feloldódni, úgy érzem, hogy talán nem is olyan rossz az új Stefan, de valójában csak annyiban gondolok ezekben a percekben, hogy hasonlít Silasra csak rosszabb perpillanat. Nem kell még egy Silas a földnek. Elég lesz egy is köszönjük… - Igen, erős vagyok, és szerintem jobb lesz, ha nem kötözködsz velem Stefan, tudod értékes az életed számomra, de egy szempillantás alatt véget vethetnék neki, ha továbbra sem fejezed be. Pimasz vagy, és szemtelen. Tudod amikor a túlvilágról néztelek benneteket ez nem volt jellemző rád, de lehetséges, hogy újból mókus diéta kellene csak neked. – Kíváncsi vagyok mit lép ezek után, tudja nagyon jól, hogy nem okoz nagyobb erőfeszítést leszámolnom vele, úgyhogy csak okosan Stefan! Okosan!
Hello darling, call me by my name
Stefan Salvatore
LOOK OUT!! I'M A VAMPIRE
❦ Hozzászólások száma : 887
❦ Join date : 2014. Feb. 24.
❦ Age : 177
Tárgy: Re: Tisztás Csüt. Márc. 27, 2014 6:24 pm
Qetsiyah /Tessa/ & Stefan Salvatore
"Az élet hoz magával meglepetéseket, és jelen esetben pont én vagyok az, aki váratlan dolgot okoz.."
Talán életem legnagyobb hibáját követtem el azzal, hogy Klaustól kértem segítséget, hogy újra felvettem ezt a jellemem, de ha belegondolok, akkor megérte.. megéri, mert már semmim sem maradt. Mindent elvesztettem, ami egykor fontos volt.. Újra az vagyok, aki régen; egy Ripper, aki gyilkol kegyetlenül, és nem törődik másokkal.. Miért is tenném? Elenáékat érdekelte az, hogy eltűntem? Nem! Boldogan éltek azalatt a pár hónap alatt, és nem csak ők, hanem mindenki elhitte, hogy jól vagyok.. hogy Silas én! A saját bátyám nem ismert fel annyi év után.. ez hihetetlen, de mégis valóságos. A szeretet nő a bátyámmal van, és épp ezért kellett onnan eljönnöm, hisz el kell felejtenem Elenát! A bátyám megérdemli a boldogságot, s még ha nekem ez fáj is meg kellett lépnem.. mert ki kell törölnöm az életemből azt a nőt. Jelenleg viszont nem ez nyomja rám a legsúlyosabban a bélyeget, hanem az, hogy megöltem két embert, akiket végül szétmarcangoltam, majdan pedig összeraktam. Mégis hogy vagyok erre képes? Hogy lehettek ennyire kegyetlen? Hatalmas bűntudatot érzek magamban, de ezt azzal csillapítom, hogy jól cselekedtem.. abban a pillanatban nem léteztek emlékek, szerelem, szeretet, és magány.. akkor nem voltam ennyire letört belülről. A vér megadta az élvezetet, és mindent.. mindent elfeledtetett velem. Nem volt előttem hazug látszatkép, nem volt fájdalom, ami széttépett volna belülről, akkor semmi gond nem volt.. Épp ezért játszom le újra, és újra a fejemben a jelenetet. Talán betegesen megrögzött vagyok, de épp ez az élvezetes, nem? Két út van.. vagy meghalok, vagy élek így. S ez az élet ezerszer jobb, mint hogy eldobjam az életet, ami voltaképpen nem is olyan szörnyű, mint ahogy az elsőnek tűnik.. Ezzel az énemmel többet érek sokkal, hisz így elfelejthettek mindent.. és mindenkit. Ugye milyen jól hangzó dolog? Bár elmegy a jó oldalam, de megéri, hisz élvezhettem végre oly sok bezártság után azt, amit eddig képtelen voltam megtenni. Most viszont semmi, és senki sem állíthat meg! -Nem érdekel senki véleménye sem ezzel kapcsolatban..-Mondom egyszerűen közölve a tényt számára.-A magam ura vagyok, és nagyon is jól esett az, hogy megölhettem őket.-Arcom, és tekintettem is ugyanazt sugallja; az élvezetet, de bensőm közben majd széttép belülről darabokra.-Szóval.. amíg én élvezem addig másnak nem kell nekem a véleménye, rendben?-Nézek rá kérdően. Egyáltalán nem vagyok bunkó, de ne akarjon már mindenki az életembe avatkozni! Olyan vagyok, amilyen! Azt csinálok, amit akarok, és ezzel ennyi! Más meg, hogy mit gondol.. nem érdekel, sőt tartsa meg magának, és akkor már is jóban vagyunk. Elkövetkező szavaira bólintok, hisz találkozni akart velem, bár azt nem értem miért.. Talán Silas nem elég.. vágy keltő? Én nem fogok pót akármi lenni, mert ugyanúgy nézek ki.. szerintem rossz ajtón kopogtatott az édes drága Tessa. Van egy alapvető különbség Silas, és köztem.. ő egy igencsak szánalmas, és őrült alak, míg én legalább megpróbálok valamit magammal kezdeni, és nem pedig mindenkivel szórakozgatok.. -Itt vagyok én, mint hasonmása, nem de? Talán vele akarsz pótolni?-Lépek közelebb Tessához igencsak.-Tudod.. Silas őrült, amiért átvert téged, és kihasznált.. értékes vagy, drága..-Nézek szemeibe, és jobb kezemet az arcára helyezem.-Vele ellentétben én senkivel sem játszadozom.-Teszem még hozzá, majd végig simítom lágyan az arcát, és végül a nyakát is.-Mond.. ezt a traktált állapotot, mivel lehetne megszüntetni?-Nézek rá érdeklődve, míg magam mellé ejtem a kezem, hisz nem szeretném, ha kellemetlenül érezné magát a közelemben.. Tudom; Silast látja bennem, de nem vagyok az! -Nos.. elmesélem neked, ha már megkérdezted.-Kezdek bele a mondandómba komolyan, de semmiféle érzelem sem tükröződik rajtam eközben.-Elena Damont választotta még mielőtt a víz mélyére kerültem volna. Kiszabadulva pedig arra a döntésre jutottam, hogy ha már senkit sem érdekeltem Mystic Fallsban, akkor ide jövők..-Vonok vállat.-Szeretném élvezni az életet, és ehhez nekem senki sem kell! Sem Elena, sem Damon, sem Caroline, és még olyan hosszan sorolhatnám.. Szóval.. hogy mi történik ezentúl velük nem érdekel!-Mosolyodom el ravaszan.-Silas-szal ellentétben én túl tudok lépni a hasonmásokon.. nem is értem, hogy miért volt ennyire hülye. Ott voltál neki te; halhatatlanok lehetettek volna, és egyben erős boszorkányok. Uralkodhattatok volna, de ő.. ezt eldobta egy szánalmas cselédért ugyebár. De ne aggódj túl lehet ezen lépni.. sikerülni fog, hisz erős vagy!-Teszem a vállára a kezem, és biztatóan megszorítom azt kissé. Talán a végén az lesz, hogy nekem esik, hogy mégis miért érek hozzá, meg hogy miért mondok ilyeneket.. de ha belegondol, akkor csak az igazat teszem. Megérdemelné már azt, hogy újra jó élete legyen; Silas nélkül. Végül elengedem, és kissé hátrébb is lépek, mert túlságosan is közel voltam hozzá, majd ezt követően ránézek, és várom mit tesz..
Hello darling, call me by my name
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Tisztás Vas. Márc. 23, 2014 5:13 pm
Stefan & Tessa
T udom milyen az mikor az ember életében történik egy dolog, ami megmagyarázhatatlan, rettenetes és sorsfordító. Végül is hogyne tudnám… Hiszen velem is megtörténtek dolgok… Amik mára már szót sem érdemelnek, ellenben a bosszúval. Nem felejtünk és nem tudunk minden percben egy jó szóra, egy szép, biztató és támogató beszédre azt mondani, hogy jó rendben van megbocsájtok. Ez az idő már elmúlt. Amit láttam az szinte megrettentett. El sem tudom képzelni mi történhetett Stefannal. Látom inkább magam előtt Silast, amikor rápillantok. Vérfolt a pólóján… Itt voltam már egy ideje, persze nem szóltam neki. Végig néztem a jelenetet és azt kell, hogy mondjam egy pillanatra nem hittem a szememnek. Ez Stefan lenne? Káprázik a szemem… Komolyan megölte azt a két lányt. Bár halottam, hogy ő az a testvér aki, ha bekattan nem lát mást csak pusztulást és vért. Vérre vágyik mindennél jobban és ezért képes kiszakadni saját tudatából is. Ösztönösen cselekszik. Vadászik… Egy igazi szörnyeteggé válik. Nem igazán követtem életének minden egyes részletét. A többi hasonmás kicsit jobban lekötötte érdeklődésemet. Most már valamilyen szinten bánom. Silas volt mindig is ilyen kegyetlen, de hihetetlen számomra, hogy ez a Salvatore még rajta is túl tesz. Ám a lelkiismeret munkálkodik… Öntudatlanul vagy talán tudatosan, de összerakja a testet, mintha nem történt volna semmi. Tudom magamról, hogy pszichopata vagyok, de őrület. Ilyet még nem tapasztaltam. Ez szó szerint MORBID! Vajon tegyek valamit? Segítsek rajta… Ugyan mikre nem gondolok… Nem vagyok Teréz anya… Káoszt és pusztulást hozok… Nem kedvességet és holmi segítség nyújtást. Ez viszont megrázott akárhogy nézem a dolgot. Segítségre szorul… De nem tőlem fogja megkapni, illetve ki tudja… Lehet felcsapok jótét lelkű apácának… De először is egy másik problémát kell megoldanom, aminek a neve nem más, mint: Silas! - Hűha Stefan. Le a kalappal… Silas sem végzett volna szebben az áldozataival. Még mielőtt megkérdezed… Kereslek egy ideje és sajnos láttam mindent, akármennyire is próbálsz menekülni. A jeleket nem tudod magadról lemosni. Viszont a pólódat nem ártana. – Megvetésről árulkodott testtartásom. Bár ironikus, hogy pont én nézem le az ilyesfajta megnyilvánulást, de ez rettentő és egyben szórakoztató látványt nyújtott számomra. - Mint mondtam kerestelek, így számodra is világos lehet, hogy itt találkozunk. – Egy lemondó sóhajjal díjaztam Stefan kérdését, hiszen nem lehet ilyen elvakult vagy még mindig a vér hatása alatt van… - Tudod Silas a legkevésbé sem érdekel jelen pillanatban. Majd el jön az idő mikor nagyobb hangsúlyt fektetek rá, de ez nem most lesz. Jelenleg örülök neki, hogy nem kell bámulom azt a két mutató arcát. Ellenben itt vagy nekem te… Hopp… Elkiabáltam, hiszen a hasonmása vagy… Na mind egy nem is számít. Eléggé traktált állapotban vagyok. Sok már nekem Mistic Falls… Kell egy kis klíma változás. – Nem gondoltam volna, hogy lesz mersze ilyet kérdezni tőlem, de valójában nem is érdekel… Ki vagyok én, hogy ne adjak rá választ, amúgy is kezd megjönni a kedvem egy kis játszadozásra. - Őszintén szólva csak bocsánatot akartam kérni, de ahogy elnézlek nem sokat segít a jelenlegi állapotodon, de kíváncsi lennék, hogy még is mi késztetett arra, hogy ide gyere és az édes kis Elena hogy van? Na és a csipet csapat? – Nem tudom miért kérdezek ilyen felesleges dolgokat… Nem érdekel az a nagy helyzet. Csak jól esik, hogy beszélgethetek Stefannal. Mi ez az átkozott érzés már megint ?
Hello darling, call me by my name
Stefan Salvatore
LOOK OUT!! I'M A VAMPIRE
❦ Hozzászólások száma : 887
❦ Join date : 2014. Feb. 24.
❦ Age : 177
Tárgy: Re: Tisztás Szer. Márc. 12, 2014 7:23 pm
Qetsiyah /Tessa/ & Stefan Salvatore
"Tetteimet a vér uralja, és én ennek következtében cselekszem.."
Számon érzem a vér édes ízét, sőt azt, ahogy a torkomon végig folyik.. bár még csak tasakos vért fogyasztottam, de ez is elég ahhoz, hogy fejemet elveszítve vágjak neki az utamnak. Ölni kell, gyilkolni hajtó vágy visz előre, vérengző vadállat akarok lenni, aki leöli az embereket a vérért, s majdan újra élve ezeket csodálatos emlékeket, akarom látni, s érezni azt, amit akkor abban a pillanatban; a vér egyedi érzését, a lágy, sőt kecsegtető ízét, és a hullát, mely végül jelzi, hogy ezen egyed sorsáról én döntöttem, és nem más.. Emberi énem bennem ég, és arra késztet, hogy ne váljak ezen dolog rabjává, mely felé rohamosan haladok egyre csak előrébb. Bűntudat, kín, és fájdalom tűzze gyúl lángra bensőmben, de nem engedem magamnak meg, hogy érezni merjek.. inkább rohamosabb léptekkel haladok az utcán át. Szinte már majd nem futásnak eredek, hogy elhagyjam az emberek sokaságát, de mintha ezek egyre, és egyre többen lennének. Uralmam, önkontrollom nem megy, és nem kevés választ el attól, hogy itt nyomban neki esek egy egyednek, aki épp nem messze vérez tőlem.. Oly rohamosan megyek a külterület felé, s már-már idegesen, hogy a velem szembe jövők meg sem mernek szólítani.. Nem futhatok örökké magam elől, nem rejtőzhetem el a valódiságomtól, mely átövezve hatja át lelkem, s egyaránt testem. Klaus miatt lettem ez, hisz ezt kérte, de ami jön.. ami megtörténik most az egyszerűen borzalmas. Nem akarom érezni ezt az égetően ható vágyat, sőt nem szeretném ha kezeimhez vér tapadna; ártatlanok vérre. Épp ezért küzdök ellene, de miért? Megígértem, hogy átengedem magamat a vérnek.. ehelyett szánalmasan viselkedem, és most én mondom ezt magamra, hisz ez az őszinte valóság. Mély levegőt veszek, ahogy kiérek a külterületi részlegre, majdan belépek az erdőbe. Suhanni kezdek a fák között, hogy mindent elfeledve, kitörölve, és elnyomva engedjem át magam a száguldásnak, de hirtelen a hangok hallatán megtorpanok. Erősen fülelek.. két csengő emberi hang. Már vagy egy napja csak tasakos vért ittam, és nem eredeti emberből emiatt sem bír magával az énem, mely most már tombolva akar kitörni belőlem. Gyilkos vágy hajtja, vérszomjasan változik el arcom, de nem indulok meg.. egyszerűen erősen tartom magamat, hogy ne keljen megtennem. Mit akarok? Miért mentem ebbe bele? Hirtelen mozdulattal indulok meg előre, míg tekintettemmel szinte ölni lehetne.. Ökölbe szorítom jobb kezemet, és nem messze megállva a két fiatal lánytól nézek rájuk nyugodtsággal, de mégis düh uralta vággyal. Egy hirtelen mozdulattal szegezem az egyiket a fának a nyakától fogva, míg a másik félelmében meg se mer moccanni.. -Csodálatos ez a nap.. szikrázóan világít a napfénye, melyben tündökölni lehet. Tökéletes időzítés ahhoz, hogy megöljelek titeket..-Szavaim bosszú ittasan hatnak fel, míg elengedem a lányt, és ujjaimmal finoman hátrébb rakom a haját, majdan gyengéden végig simítok bőrre felületén.-Oly könnyű feladni az emberi énemet, oly könnyű átcsábulni erre..-Szavaim sóvárgásba megy át, ahogy hallgatom szíve heves dobbanását, és érzem félelmét, mely teljesen izgalmat ad ennek.-Nincs senkim magam alkotom a létem..-Pillantok rá a másik lányra, aki sírva lépdel hátra felé, majdan nem figyeléséből adódóan hátra esik egy faágban, és beveri a fejét..-Nos míg ő pihen, addig te itt vagy.-Fordulok vissza a másik nőhöz.-Tudod milyen élvezet ilyennek lenni? Ölni újra, és újra, mert csak ez van a létedben.. ez adatott meg neked.. A magány ural, de ez.. ez az egy dolog az, amely megszünteti ama érzést, és reményt ad arra, hogy ne légy magányos.. Mond csak mi a neved neked, és a barátnődnek?-Kérdezem tőle, és hallgatom a válaszát.. Lucy & Leila.-Szép nevek.. az enyém Stefan..-Biccentek.-Tudod mi a jó? Az, amikor kiélhetted a benned lévő bosszút, mely körül övez. Jelenleg engem tudod mi jellemez? Épp ez.. Szerelmem a bátyámat választotta helyettem, engem egy tó mélyére dobtak, és ottan szenvedtem, míg ők.. boldogan éltek ketten együtt. Bevették Silas meséjét ki voltaképpen ugyanúgy néz ki, mint én, aztán nem mellesleg egy vadidegen szabadított ki.. és ez fájt.. az hogy nem a szeretteim mentettek meg, hanem egy idegen.-Ordítok kegyetlenül, néhol gúnyosan hat át a szavam, míg nem végül nyakához hajtva fejemet átharapom gyenge bőrét.. Inni kezdem a vérét, és az élvezet úgy tölt el, hogy el sem hiszem.. Szívverése lassul a lánynak, míg nem pulzusa, légzése elmúlik, és végezve vele elengedem.. hogy élettelen teste a földre rogyjon. A másikhoz sétálok, akit megrázok.-Kelj fel.. nem érek rá várni.. te vagy a desszert.-Mondom, és amiért nem reagál, ezért felpofozom. Ezek után pedig egy fához suhanok vele. Erőszakosan vonom magamhoz a csuklóját, majdan felharapva azt veszem vérét.. ezek után mindkét lányt darabokra marcangolom.. Eltelik egy jó pár óra mire észhez térek, és arra ébredek, hogy egy fának vagyok dőlve.. a lányokra pillantok, míg számat megtörlöm kezemmel, és arról lenyalom végül a vért.. Összeteszem a testeteket, és egy hatalmas bűntudattal vágok neki folytatva az utamat, amely a tisztásra visz.. Fájdalom tölt el, hogy hogyan voltam ezt képes megtenni, hogy miért mentem bele, de végül elcsillapodik, ahogy léptek hangja üti meg a fülem.. Véres nem vagyok, tekintettem szelídebbé válik, de gondolataim ide-oda cikáznak.. Érdeklődve hallgatom a hangot, mert már épp elmentem volna, hogy ne keljen társaságot fogadnom, de megállok, és finoman elé suhanva nézek a szemeibe. -Igen, Tessa?-Vonom fel a szemöldökömet kérdően. Egy hófehér póló van rajtam, egy fekete nadrág, bár pólóm kissé vérrel átitatott. Tekintettem érdeklődve fürkészi őt.-Nem számítottam arra, hogy pont itt találkozunk majd.-Nézek körbe.-Esetleg követtél.. vagy épp Silas nem enged magához közel? Vagy miért pont én kellek neked, mond hát, kedvesem?-Mondom elbűvölően baráti hangon számára.. szinte lágyan suttogva, de pontosan hallhatja.
Hello darling, call me by my name
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Tisztás Kedd Márc. 11, 2014 7:06 pm
Stefan & Tessa
H ajdanán az életem nem volt mondható rémesnek. Sőt egyenesen pompás volt. Mindenem megvolt. Hatalom, erő, szolgák és minden más ami csak szem, szájnak ingere. Szerelem volt az éltemben. Mindent elsöprő végtelen, kihunyhatatlan szerelem. Ám a legcsodálatosabbnak induló napon, megváltoztak a dolgok. A boldog percek azon nyomban megsemmisültek. Megtudtam az igazságot, amelyet oly sok ideje titkoltak előlem. A szívem majd kettéhasadt a fájdalomban. Mert ugyan a külsérülések már azokban az időkben is gyógyíthatóak voltak… A szívfájdalom viszont nem, de ha bele gondolunk, akkor még most sem lehet az ilyen problémákat orvosolni esetleg csak enyhíteni lehet a fájdalmakon. A mostani világban elszaporodott a megcsalás fogalma. Ugyan nem sokat tudok azért láttam én is egy, s mást. A túlvilág börtöne mondhatni átlátszó, csupán egy fal takar el. Te láthatsz mindenkit és mindent. Viszont téged senki sem láthat. Az enyhítő tényező az én esetemben a bosszú méz édes íze. A rég sóvárgott elégtétel. Bár annak idején én megbosszultam egy abszurd értelemben szerelmem bűnét, még sem vagyok képes elszakadni az igazi, valódi fájdalomtól. Már sosem lehetek a régi, soha sem lehetek boldog. De úgy tűnik én is rászolgáltam erre az életre. Több évezredet vártam arra, hogy valami végre történjen és lám, beteljesedett a jóslat, ami a csillagokba van írva. Az összes hasonmás életét végig figyeltem. Ugyanis nem volt elég az én büntetésem , az univerzum úgy döntött még jobban megkínoz és, hogy ismét visszaálljon a természetes egyensúly az elpusztíthatatlan szerelmes pár mellé egy pokoli ajándék is kijárt… A hasonmások. Rossz bele gondolni is milyen volt végig nézni, ahogy az összes hasonmás újra és újra összejött, nem számított ki vagy esetleg mi állt az útjukba mindig beteljesedett a totálisan unott régi már-már elcsépeltnek mondható história, legenda és maga a valóság. Hát ezért kellett nekem visszatérnem, hogy ne engedjem meg, hogy mikor Silas rátalál élete szerelmére, akinek persze nagyon jó sorsot szántam, hogy végérvényesen együtt lehessenek, ezt kell megakadályoznom. Több dologgal is sikerült mindig az útjukba állnom. Viszont megismertem egy hasonmást, sőt mi több megmentettem az életét, majd önző céljaimra felhasználva konkrétan kisütöttem az agyát, aminek persze az lett a következménye, hogy az én kedves ex vőlegényem megütötte a bokáját és elvesztette hőn szeretett képességét. De sajnálatomra ez sem volt elég, hogy végérvényesen a túlvilágra taszítsam drága Amarája nélkül. Ez az én szerencsém mondhatom… Mikor kezd elveszni a remény úgy érzem, szívem elkezd zakatolni úgy mint rég, hogy talán még van esély, talán a lenyugvó nap, a rózsa illata és a természet karöltve a mágia varázslatos erejével képes végre utat mutatni. Én pedig belekeveredtem egy olyan helyzetbe amibe nem szívesen akartam, most még is megtörténik. Mondanom sem kell, hogy látva a fejleményeket visszaadtam Stefannak az emlékeit, a memóriáját, inkább gonoszságból, mint sem kedvességből. Valahogy megakartam mutatni neki, hogy nem lesz abból semmi jó sem, ha adja magát és a kínálkozó alkalomkor újra és újra belehabarodik a jelenleg aktuális hasonmásba az-az Elenába. Valami vonzalom, húzóerő még is van köztük… Akármennyire szereti Elena Damont… Mindig is ott lesz a megmagyarázhatatlan érzés, ami vonzza Stefanhoz. Ez pedig maga a kínkeserves univerzum. Én pedig miként nem maradt szívemben és lelkemben semmi jóság mindent a magam érdekében akarok megtenni. Most még is itt van nyelem hegyén egy szó, amit nem tudok, illetve nem akarok kibökni. Egy érzés nyomja szívemet, amelyet nem akarok érezni, Egy elfeledett pillanat, amire nem akarok visszagondolni. Ez az a perc, mikor fájdalmat okoztam a hasonmásnak, és valami okból kifolyólag engem bánt. Félek, amely pecsét, amely láncok szorosan nyomták szívemet és lelkemet, most elszakadnak és feloldódnak, ami pedig egyet jelent azzal, hogy muszáj végre visszatérnem a valóságba, elengednem a régi emlékeket, a mázsás súlytól megszabadulnom, és olyat kell tennem, amit még legvadabb álmaimban sem. Egyetlen célom van jelen pillanatban, hogy találkozzak azzal az ominózus hasonmással, aki Silas arcát birtokolja, sőt nem csak az arcát, egész testét, egész lényét annyi különbséggel, hogy ő nem gonosz. Pont ez ösztönöz arra, hogy bocsánatot kérjek mindenért. Elindultam egy olyan úton, ahonnan nincs visszaút és mentem egyesen a New Orleansi tisztásra ugyan is úgy értesültem, hogy az általam keresett személy jelenleg ott tartózkodik. Megpillantottam szemeimmel, bár még messze volt én elkezdtem kiáltani kérdésemet, ami úgy tűnt egyenlőre teljesen hidegen hagyja. -Stefan! Látlak! Beszélhetnénk? – Magabiztosan tettem fel előbbi kérdésemet azonban éreztem, ahogy egyre gyengébb leszek a jelenlétében és valami ismeretlen még is ismerős érzés kezd rám törni, amit csak akkor éreztem mikor Silasal még minden rendben volt közöttünk. Mikor a szerelem elsöprő ereje izott minden egyes porcikámban. Ám jól palástlom érzéseimet így ezt most is alkalmaztam. Végül is az előbb bennem lezajló jelenetnek csak egy személy lehet az oka: Silas!
Most a Young Blood frpg oldalára tévedtél. Reméljük, hogy az oldalunk elnyeri a tetszésedet, hiszen itt biztosan nem fogsz unatkozni. Ezen a helyen tényleg csak a fantáziád szabhat határt, illetve ha valami egyedi ötlet merül fel benned a karaktereddel kapcsolatban ne habozz! Mit is rejt ez az oldal? Sok-sok izgalmat, illetve kezedbe adja Mystic Falls és New Orleans városát, hogy te alakítsd az ottani lények, emberek életét, de akár azt is mondhatnám, hogy a város életét. Ne feledd itt semmi nem az aminek látszik, mert itt minden árnyékben egy "démon" lapul, aki vagy jót akar cselekedni, vagy pedig a poklok poklát járatni veled. Elég bátor vagy ahhoz, hogy szembe nézz velük és te magad alakísd a jövődet? Akkor ne habozz, itt a helyed! Ha ez se lenne elég, akkor még egy dolgot elárulok neked. Mindenegyes széllel egy újabb jövevény érkezik a városba, hogy az ott élők amúgy se unalmas életét még jobban felbolygassa. Bármiben segítségre lenne szükséged, akkor nyugodtan keresd fel az egyik staff tagot, hiszen szívesen segítünk neked. Minden kedves kezdőjátékost is szívesen látunk az oldalon, mivel itt nem "tévedhetsz el". Légy részese a mi kis kalandunknak! A döntés a te kezedben van... Mi szeretettel várunk téged. (;
Oldal alapítása: 2013. december 20.
Belépés
Fecsegõ-tipegõ
ahol mindig beszélhetsz...
Jelenlévõk ..
Akik a város életét színesítik.
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
A legtöbb felhasználó (79 fő) Vas. Szept. 29, 2024 2:39 pm-kor volt itt.
Bejelentéseink
Ami az újságok címplapján is megtalálható.
❦ Oldalunk több mint fél éves fennállásának, illetve nagy időugrásának köszönhetően gyönyörű új külsőbe öltözött, ami ezúton is köszönünk Kenzynek! <3
❦ Az oldalon jelenleg semmilyen faji- illetve nemi korlátozás nincsen. Szívesen látunk mindenkit! (:
❦ Egyre több sorozatbeli, keresett karakter, illetve most már canon karakterek is keresik a megalkotójukat. Amelyik az adminok fejéből pattantak ki. Bármivel kapcsolatban kérdésed lenne, akkor keresd a hirdetőt vagy pedig az adminokat.
❦ A sorozatbeli karakterek listája a sorozat adásaival folyamatosan frissül, bővül, de ha van olyan karakter, aki nálunk nincs feltüntetve és a státusza az oldalon szabad, akkor ne habozz! Mindössze jelzésképpen egy pm-et kérünk tőled! (;
❦ Továbbra sincsen megkötött szószám, illetve sorok száma sincsen meghatározva. Eddig nagyon szép hsz-ek születtek és reméljük a továbbiakban is ilyen szép olvasmányokkal lesz tele az oldal. Szóval ilyen téren abszolút szabad minden!
❦ Különböző nemi beállítottságú karakterek érkezése sincs betiltva az oldalon, valamint a felnőtt tartalmú játékoké sincs, pusztán az utóbbinál arra kérünk titeket, hogy ezt tüntessétek fel a reagok elején.
❦ Valamint, köszönjük szépen minden egyes tagunk maradását, illetve aktivitást, mert nélkületek az oldal nem működhetne. Tovább jó szórakozást kívánunk mindenkinek és sok izgalmat. (;
3>
Újdonságok
legutolsó üzenetek
» Heart of Europe pötyögte Rebekah Mikaelson Kedd Márc. 17, 2015 5:04 pm
» Szent Johanna Gimi pötyögte Rebekah Mikaelson Vas. Márc. 15, 2015 3:35 pm
» City of Fallens pötyögte Rebekah Mikaelson Hétf. Márc. 09, 2015 2:44 pm