Tárgy: Re: Rebekah & Stefan - Időugrás előtt (2014) Csüt. Nov. 06, 2014 6:53 pm
Rebekah & Stefan
"Mindenen túl lehet lépni előbb, avagy utóbb.."
A fájdalom, a szenvedés, a gyötrelem, avagy csak a kín maga.. mind-mind ismerős érzést takar, s oly annyiszor átéltem már intenzíven, erőteljesen, s felfokozottan, hogy szinte regényt lehetne gyártani az életem ezen szakaszából, hisz jelentősebb, sokáig tartóbb volt, mint az bárki is első ránézésre megállapítaná. Az idő telése nem feledtet, az idő nem old meg semmit, ezen nekünk kell túllépnünk, ezt nekünk kell legyőznünk, mert más különben elnyom, és egy olyan mélyre ható sebet váj beléd, hogy egyszerűen a halál lesz minden gondolatod sora. Játék, elnyomás, elfeledés.. jó taktikai trükkök lehetnének, ha az elnyomás sokáig tartana az örök végtelenségre szólóan, ha a feledés csak egy csettintésre menne is, és az álca, amelyet játékként űzünk érni is bármit. Ha vele élünk, akkor is fáj, ha feledni akarjuk, akkor is fáj, és ha csak elnyomjuk, akkor is fáj mélyen valahol legbelül, így emésztve fel, így kínozva meg, így nyomva el. Tehersúlyként nehezedik rá a lélekre, erősen tartó gyötrelmes kínt okoz a mellkasban, elnyomva tart, mintha ezzel lenne a sors maga lepecsételve egy életre kifejezően. Ugyan már! Miért kapcsol ki egy vámpír? Gyengeségből, gyávaságból, kudarcból, mert nem bírja elviselni az életet, pedig ez koránt sem igaz. Én azért tettem meg, mert ez vagyok, mert ezt teszi velem a vér, és mert élvezem minden egyes cseppnyi percét annak, hogy ilyen lehettek. Ha ez eddig kételkedtél bennem, akkor kérlek ne tedd, én nem vagyok gyáva, mert egész életem alatt tűrtem a magányt, a kínt, és azt a borzasztó fájdalmi sorozatot. Elnyomtam magamban, azaz nem mutattam ki senkinek sem oly nagyon, mert azt hittem megbékélek majdan vele, hogy egyszer végleg megszűnik, de nem.. nem, ez voltaképpen sosem történt meg, csak leláncolt engemet, mintha csak a rabja lennék. Oh, hányszor voltam szánalmas kis emberi jellemzőkkel megáldott egyed, hányszor is? Csak, hogy jobbá tegyem a pokoli életemet, mert sosem tudtam belátni, hogy ez vagyok.. ez itt, aki mostan! Egy ragadozó, egy kíméletlen gyilkos, aki oly annyira élvezetes játékot űz. Soroljam még a tulajdonságot fokozva talán? Azt hiszem nem kell! -Persze, Rebekah, persze ezt majd azután mond, amikor meggyőzővé válik eme meséd.-Mondom nevetve, ahogy kicsit sem törődöm a stílusommal immár.-Hiszel Rebekah, hiszel a szerelemben, szóval nem vesztetted el a hitedet mindenben, csak te látod, azaz beszéled be magadnak az őrültséget. Mindenki hisz, kapaszkodik valamibe, hogy könnyebb legyen az élete, de hagyj adjak egy tanácsot. Felejtsd el a múltad, engedd csak el, és lásd úgy a világot, ahogy én. Megmutathatom neked azt, amit ez eddig képtelen voltál meglátni, és ami nyilvánvalóan az orrod előtt lebeg. Nem minden az, hogy Klaushoz kötöd magad, nem minden az, hogy keresztbe teszel neki valamilyen csellel az évszázadok alatt.. tudod, ha lazábbra veszed az életet, ha kilépsz az emberek közé, ha látod őket, úgy mint bábok, akkor oly könnyedé válik az életed. Minek foglalkozni holmi érzelmekkel, melyek fájdalmat adnak?-Vonom fel a szemöldökömet, ahogy beszélek, s beszélek neki arról, amit kihagy eme életből.-Én végig éltem az életemet emberi jellemzőkkel, s tudod mit éreztem? Fájdalmat, magányt, ürességet.. a francba minddel! Nem emberinek kell lenni, hanem önmagunknak alakítani a sorsunkat, de ha folyton Niklaus mellett ragadsz le, akkor erre esélyed sem lesz. Csak gondold végig egyetlen egyszer alaposan!-Zárom le befejezve végül a mondandómat, s csak ennyit tanácsolok egy ősi vámpír nőnek, s nem többet, hisz ő dönt a saját helyzetéről, én nem fogok neki semmit sem megszabni. -Nem mindenről tudhat mindenki..-Vonok vállat.-De ez nem meglepő, tudod már rég elmúlt, s semmivé lett képpé vált.-Mondom könnyedén, mint aki eltudja felejteni a saját múltját, mint aki ezen túl tud lépni, holott nem, de már nem fáj, s immár nem is nagyon érdekel.. -Hmm.. inni?-Kérdezem meg elgondolkozva, aztán csak hátrébb lépek egyet a bőröndöm felé.-Úgy hiszem jobb, ha megyek, nem tartok fel egy ősit.. még kell a fejem.-Kacsintok egyet, majd a bőröndöm mellé lépek végül, amely már készen áll az útra, de vajon én magam is készen állok? Veszek egy mély levegőt, s állok még egy helyben egyenlőre.-Legyen szép az itt töltött időd, Bekah.. biztos jobb lesz nélkülem.-Mondom célzásként egyfajta mosoly féleséggel megspékelve, mert hát miért ne?!
Hello darling, call me by my name
Rebekah Mikaelson
HEY DEAR, I'M A ORIGINAL
❦ Hozzászólások száma : 435
❦ Join date : 2013. Oct. 11.
❦ Age : 1022
❦ Tartózkodási hely : ◙ New Orleans
Tárgy: Re: Rebekah & Stefan - Időugrás előtt (2014) Szer. Nov. 05, 2014 4:37 pm
Stefan&Rebekah
Hosszan Stefanra nézek, tekintetem elmélyül az övében. Előtörnek emlékeimből az első találkozásunk. Hosszú ideig nem gondoltam rá, ahogy ő sem. Hiszen a bátyám tett róla, hogy ne tudjon emlékezni rá. Ó, pedig olyan csodás idők voltak azok… Nikkel éltem, csak mi ketten, a többi bátyám ugyanis valahol a koporsóik mélyén feküdtek. Éppen menekülőben voltunk, nem sok időt töltöttünk egy helyen. Chicago biztonságos helynek bizonyult, tetszett a város nekem is és a bátyámnak is. Azon az estén, mikor először megpillantottam Stefan Savatorét, azonnal beleszerettem. Minden pillantásában volt valami, ami megfogott. Valami tűz. Ő akkor éppen ripperként élt, minden érzést kizárva. Egész éjjel folyt a vér, egy huzamban az alkohollal. Nik is jól szórakozott. Ő is talált az ifjú Salvatorében valamit, ami megfogta. Bár, ő teljesen mást, mint én. Meglepetésként ért a hír, miszerint Mikael ránk talált. Nem gondoltuk, hogy ilyen rövid idő alatt hallunk róla, hiszen nem tartózkodtunk régóta Chicago városában. Menekülnünk kellett. Én viszont nem akartam. Készen álltam arra, hogy új utat kezdjek, hogy elhagyjam a bátyámat és Stefannal maradjak. Készen álltam vele lenni, ameddig csak lehet, ezzel felhagyva a családommal. Szerelmes voltam a szerelem gondolatába, boldog akartam lenni valakivel, aki szeret. Képes voltam megtagadni Nik kérését, hogy induljunk, csak hogy Stefannal maradhassak. Ennyi volt minden kívánságom. S hogy mi történt utána, az már történelem… Hiba volt azt hinnem, hogy Stefan akkor szeretett. Túlságosan is naiv voltam, hogy arra gondoltam, egy olyan ember, illetve vámpír, akinek nincsenek érzései tudna szeretni bárkit is. Egyszerűen nincs magyarázat arra, miért hittem abban, hogy boldog lehetek vele. Hiba volt úgy dönteni, vele maradok, mert később kiderült felesleges lett volna. Idő kérdése lett volna, hogy mikor találkozik először a hasonmással. És akkor amúgy is vége lett volna. De én mégis őt választottam volna. Mert az én gyengém a szerelem… - Nem hiszek a sorsban. Ahogy Istenben sem. Évszázadokkal ezelőtt elvesztettem a hitem. Mindenben. – nos, a sors, isten és hasonló dolgok számomra egyáltalán nem fontosak. Nem törődöm velük. Vámpírként teljesen máshogy látod a világot. Az ilyen emberi kérdések, mint hogy,, hogy lett az ember?” nem tartozik a fontos dolgok közé. És a sors… nekem tényleg ez volna a sorsom? Örökké élni remény nélkül, miközben olyas valamire vágyom, amit sosem kaphatok meg? Tényleg ez volna az én sorsom, így élni? Nem. Én ezt sosem akartam. Percekig hallgatom a történetét, amit mesél nekem, és egyre jobban szembesülök azzal, hogy mi történt vele az elmúlt időkben. Elena és Damon a legkisebb problémája igazából, pedig én mindvégig azt hittem, hogy ez az igazi ok, amiért újra kikapcsolta az érzéseit. De koránt sem. El sem tudom képzelni milyen kínok között élt és, hogy min ment keresztül. Erről nekem fogalmam sem volt, de most hogy elmondta, nem tudok megszólalni. Csak állok, mint aki a hír hallatán ledermedt. A földet bámulom és próbálom összeszedni a gondolataimat. Mondhatnám, hogy sajnálom, nem tudtam vagy akármit, de mit érnék azzal? Neki nem lenne jobb és így, érzéstelenül már nem is hiszem, hogy érdekelné az együtt érzésem. Jöttem én itt neki az elhagyásról, arról, hogy Elena mást választott, közben teljesen másról volt itt szó. Kicsit rosszul érzem magam e miatt. Pillantásomat újra az övébe mélyesztem, és végre megszólalok. - Én… ezt nem tudtam. – Lehet, hogy Klaus kitöröltette vele az emlékeket, az igézés hatásos, de belül, mélyen az ember nem tudja elfelejteni a dolgokat. Vannak emlékei, csak nagyon mélyen. - Akkor hát igyunk a költözésre! – töröm meg a csendet, hisz, igaz már más a téma, még mindig kissé sokkos állapotban vagyok a hallottaktól. Az italos szekrényhez lépek, kiveszek egy teli üveggel, abból, amit éppen találok és nem megvárva a reakcióját, már öntök is egy pohárba. Először magamnak, majd előveszek egy másik poharat, de azt csak leteszem az ital mellé, ha ő mégsem kérne és kortyolok egy nagyot. - Egyáltalán nem tartasz fel, Stefan. Látva a csomagodat és tudván, hogy éppen indulni készülsz, azt hiszem, inkább én, tartalak fel téged… - én is félre lépek és várom, hogy megy vagy sem.
Hello darling, call me by my name
Stefan Salvatore
LOOK OUT!! I'M A VAMPIRE
❦ Hozzászólások száma : 887
❦ Join date : 2014. Feb. 24.
❦ Age : 177
Tárgy: Re: Rebekah & Stefan - Időugrás előtt (2014) Kedd Okt. 28, 2014 5:59 pm
Rebekah & Stefan
"Az élet nem boldogság.."
Felszabadultam az átoksúly alól, mely ezidáig teherként nehezedett a lelkemre. Immár szabad vagyok mindentől, és nem kell azon töprengnem, hogy vajon melyik pillanatban ér egy újabb fájdalmi pont, hisz már kicsit sem érdekel, hogy mi zajlik ebben a nyomorult világban. Nem kell törődnöm senkivel, csak én vagyok, és az ösztönös vágy, amelynek immár engedtem. Oh, Istenem, hányszor akartam emberi lenni; jóságos, kedves, és segítőkész, de amikor is egy egyed rádöbben, hogy mindez puszta felesleges tény volt, akkor az lesújtó állomás. Mindez eddig azért nem éltem önmagamként, mert azt akarták, hogy emberi legyek, ha változtatni mertem, akkor elítéltek, s rögtön azzal jöttek nekem, hogy mindezt vissza kell fordítanom az ellenkező irányba. Nem merték elfogadni, hogy vámpír vagyok; egy Ripper, aki embereket öl a vérért.. igen megbabonázz a vér maga, és olyan késztetést ad, mint még soha semmi eme földön, mégis ez volt a leghelyesebb döntés, amit megtehettem, hisz ezzel vége szakadt a szenvedéseim hosszú sorozatának. Immár nem kell elnyomnom önmagam, nem kell látszatképet alkalmaznom. Azt tehettek meg, amit csak akarok, és úgy, ahogy azt én szeretném. Nem szabályoznak holmi kicsinyes korlátok, és ím Klaushoz sem kötődöm, hogy esetlegesen itt maradjak. Csupán.. nem akarok ebben a házban lábatlankodni, már nem mintha zavarna, hogy itt tartózkodom, de nincs kedvem minden itt lakóval szembetűzést kezdeményezni, sőt mindig összekapok mindenkivel, szóval nem hiszem, hogy lenne értelme maradnom. Meg amúgy is ideje egy önálló lakás végre, ahol kedvem szerint írhatom a falra a neveket, és semmi bonyodalmat nem okozok senkinek sem a viselkedésemmel. Ugyan a várost nem hagyom el, és Klaus sem tud semmit ezen apró nézetelvről, de úgy hiszem nem fogja bánni, hogy ha nem vele lakom, és a hatalmas nagy családjával.. -Ez nem az akaratomon múlik, ez csak úgy megtörtént a sors akarata által.-Fejtem ki egyszerűen, amit gondolok, majd mélyen felsóhajtok, ahogy az ajtó felé tekintek. Lassan ideje lesz tényleg mennem, hisz nem akarom sem őt, sem mást zavarni. Az emberi oldal elengedése könnyed tett volt, mégis teherként nehezedik a lelkemre azon tudat, hogy itt annyi gondot okozott a jelenlétem. Hayley, sőt még Elijah sem kedvelte az ittlétem, pedig én mindent megtettem annak érdekében, hogy ne legyek az a bizonyos betolakodó. Rossz ötlet volt ideköltöznöm.. a legjobb az, ha már itt sem vagyok, és azonnal magam mögött hagyok mindent, mi létezik, mi ez eddig bennem élt valaha. Újabb mély levegő, és megrázom a fejem visszakozva Rebekah szavainak hatása alól, hisz ezt kikérem magamnak! -Nincs semmi köze, Elenának ehhez!-Jelentem ki, ahogy Rebekahra nézek igencsak komolyan.-Kezdetben talán fájt, és igen.. gondolkoztam azon, hogy lelépek, és új életet kezdjek, de sehova sem kellett mozdulnom.. töltöttem épp elég időt nélküle..-Felsóhajtok, de ha már Elijah, és Klaus is tudja, akkor miért ő legyen az, aki nem tudja? Szóval folytatom azonnal, amit megkezdtem.-Silas testével megindultam aznap a Mystic Fallsi tó felé, miután megelőzőleg Damonnek gratuláltam, hogy legyen boldog. Időközben persze a varázslat feloldódott, mert Bonnie meghalt, és ahelyett, hogy Silas került volna a víz alá.. nos én kerültem. Majdnem négy hónapra, és hidd el, hogy el sem tudod képzelni, hogy milyen volt ott.. lent.. mélyen. Ezért érkeztem ide, majd Klaus kitöröltette velem a fájdalom, sőt a szenvedésem minden cseppnyi emlékét.-Szögezem le, ahogy érzéstelenül adom elő, hisz ez mit sem vált ki belőlem, csak rossz emlék mára.. -A lehető legjobb döntésem volt, de persze Klaus az igézésért cserébe ezt kérte tőlem, szóval.. ugyan mindegy.-Mosolyodok el kínomban, ahogy bevallom a dolgot. -Ha ezt lehet annak nevezni, hogy kiköltözöm egyedül egy saját házba, akkor igen.. van hova mennem egymagamban.-Mondom szavait követően, majd finoman hátrálok néhány lépést.-Nem szeretnélek feltartani, szóval..-Nem fejezem be a mondandómat még..
A hozzászólást Stefan Salvatore összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Nov. 05, 2014 5:06 pm-kor.
Hello darling, call me by my name
Rebekah Mikaelson
HEY DEAR, I'M A ORIGINAL
❦ Hozzászólások száma : 435
❦ Join date : 2013. Oct. 11.
❦ Age : 1022
❦ Tartózkodási hely : ◙ New Orleans
Tárgy: Re: Rebekah & Stefan - Időugrás előtt (2014) Szomb. Okt. 25, 2014 1:32 pm
Stefan&Rebekah
Ó, hogy ezer év alatt hányszor gondolkoztam én is azon, hogy elköltözöm vagy inkább, amit ebből a házból nekem lehet, megszöknöm. Hogy új életet kezdhessek valahol máshol, ahol még talán értékelnek is. De miért nem tettem meg? Már réges- régen el kellett volna mennem messzire innen, felhagyni ezzel az egész családi kötelékes hülyeséggel és végre szabadon élni a saját életem. Úgy kellett volna tennem, mint Kol. Azt hiszem, csodálom egy kicsit őt, amiért neki sikerült és olyan élete van, amilyet akart. Igaz, nekem már nem lehetne olyan életem, mint amilyet megálmodtam, hiszen ember már nem lehetek, de talán ha elmennék, és máshogyan alakulnának a dolgok… De nem megy. Talán Elijah miatt, mert tudom, hogy nem szabad egyedül hagynom Nikkel, nem akarom egyedül ráhagyni ezt a feladatot. És talán Nikket sem akarom itt hagyni… Ha valakivel ennyi időt töltünk együtt, valahogyan az ember nem tud elválni mellőle. - Meg történt Stefan, akár akartad, akár nem. – válaszolok hasonlóan kijelentésére, mert, hogy összefutottunk. - Értem. – szögezem le egyszerűen. Nem várom el, hogy magyarázkodjon nekem, tudom, hogy szabad. Azt csinál, amit akar, az biztos. Csak éppen olyan fura ez a válasz. Úgy beszélt, mint annak idején, mikor megismertem, ami őszintén szólva sokkal jobban tetszik, mint az állatvéren élő emberi Stefan. Ripper korában ismertem meg, akkor még szimpatikusnak találtam. Aztán Mystic Fallsban a kis hasonmás mellett teljesen más volt. Sosem kedveltem a jó Stefant. - Vagy úgy. – bólogatok. – De azért mégis sok köze van ehhez a hasonmásnak… - Mindig is gyanús volt nekem, ahogy Elena viselkedik Damonnel. Tudtam, hogy van köztük valami, de azt hittem Stefan és Elena szerelme egymás iránt ennél erősebb. Erősebb annál, hogy a hasonmás végül a bátyját válassza. Azt hittem, hogy a szerelmük örökké tart. Nos, tévedtem. - Na, látod? Ez egy jó ötlet volt. A ripper Stefant jobban bírom, mint a jó fiú Stefant. De szerintem ezzel te magad is így vagy. – A paranoiás bátyám manipulált, érzelmileg bántott és összeszámolva évszázadokig koporsóba zárva tartott, de mindezek kínok ellenére sosem fordult meg a fejembe, hogy kikapcsoljam az érzéseimet. Tudom, hogy könnyebb lenne, hogy minden egyszerűbb, hogy simán azt csinálhatnám, amit akarok bűntudat nélkül. Végre szabad lehetnék, nem érdekelne semmi. Mindez csábító, de sosem tettem meg. Nem titok, hogy mélyen mindig is az volt a vágyam, hogy mindent előröl kezdhessek, hogy újra ember legyek és az is maradjak. Hogy olyan életem legyen, amit naiv kislány koromban elképzeltem. De erre nincs mód, és ami volt is, elbuktam, így a lehetetlenséged akarom. Ezért csak annyi emberség maradt nekem, amim van, ami még maradt, amit az idő nem vett el tőlem. Ha ezt is feladom, mégis mi marad nekem? Ha nem érzek semmit, bánatot, bűntudatot, szeretet, akkor mi értelme az életnek? Mi értelme lenne ennek az egésznek? Most sincs. Remény nélkül élünk örökkön-örökké. De ha kikapcsolnám az érzéseimet, annyim sem lenne, mint most. - Igen, a sok hibrid.. kezd már az agyamra menni Nik új családja. De örülj, hogy legalább neked van hova menned.- egyszer én is ezt fogom tenni. Majd egyszer…
Hello darling, call me by my name
Stefan Salvatore
LOOK OUT!! I'M A VAMPIRE
❦ Hozzászólások száma : 887
❦ Join date : 2014. Feb. 24.
❦ Age : 177
Tárgy: Re: Rebekah & Stefan - Időugrás előtt (2014) Kedd Aug. 26, 2014 4:42 pm
Rebekah & Stefan
"Az idők változnak.."
Az életem tele volt ürességgel, fájdalommal, szenvedéssel, és kínzással, amely ezidáig csak is azért történhetett meg, mert éreztem. Azt hittem az emberi oldal akarásával egy jobb életem lehet, azt hittem, hogy nem kellesz szenvednem, azt reméltem, hogy ezáltal megváltást nyerve emberi életet élhettek; iskolába járhatok, megkímélhetem a ragadozó oldalamtól az embereket, és nem leszek ezen által egy rémséges szörnyeteg, aki emberek százait gyilkolja le, de tévednem kellett. Minden kiejtett szó, minden leírt betű, avagy mondat fájt, mert ember akartam lenni vámpírként, de mindeközben rég rá kellett volna jönnöm, hogy én sohasem voltam ember; vámpírként csak egy ragadozó lény vagyok, aki szórakozgat, és aki élvezi az egész eseménysorozatot, amely történik. Körül vesz engem az ötletek tárházának a végtelen fogadása, és van időm kiélvezni azt, amit már oly régóta csak kényszernek éreztem. Végre önmagam vagyok; végre megleltem azt, akinek, és aminek lennem kell. Hisz a kezdetekkor is szembesülnöm kellett a vér élvezésének lehetőségével, akkor is elvesztettem tőle a fejem, mint ahogy most is, és mindig is tudtam, hogy én erre születtem, hogy én egy Ripper vagyok. Most már beismerem magamnak őszintén, hogy voltaképpen nem azért nem tudok leállni, mert segítségre van szükségem, hanem azért nem tudom megtenni, mert nem akarom.. egyszerűen nem, amikor vonzó, élvezhető, és csak az előnyömre váló eme dolog, avagy tett. Szeretem ezt az életet, és innentől kezdve nincs megállás, nincs több kín, vagy átkozott fájdalom, hisz semmit sem érzek. Egyaránt nem is idegesíthet már a Mystic Falls-i lakosok egyike sem, ha őket nem érdekeltem, akkor én miért foglalkozzam velük? Csak idő pazarlás lenne a részemről, és van jobb dolgom is, mint hogy a szánalmasságukkal törődjek; a nyálas Elena Damon jelenettel, vagy Caroline nyávogásával, és még sorolhatnám ugyebár, de ez mind csak felesleges tény felállás, hisz ami a lényeg az már megadatott nekem. Van hatalmam, van életem, és végre nem kilátástalanul szenvedéssel telt az életem.. ez lennék én; Stefan Salvatore, aki öl, és nem kímél. -Talán, Rebekah, vagy talán nem.-Nézek mélyen a szemeibe, ahogy kifejtem a válaszomat, hisz nem mindenki kedvel előszeretettel. Sokszor pártoltam Elenát, és emiatt az ősiek valljuk be sohasem rajongtak értem, ezért is kell itt hagynom ezt a házat, hisz az egyetlen, ami ideköt; az maga Klaus, bár nem vagyok a szolgája csupán tartózom neki, de mégis közben ennél többről van szó; a barátom. Még így érzéstelenül is! -Nem, nem tud, és amúgy sem tartózom senkinek sem beszámolóval.-Szögezem le a tényt.-Azt teszek, és azt csinálok, amit csak akarok; szabad vagyok.-Mondom ki oly könnyedén a szavakat, és teljességgel jelentőség teljesen, mintha ez minden nézőpontot megváltoztatna, mintha ez egyfajta támpont lehetne, avagy valamely szemlélet, aminek értelme van. Őszintén szólva meghatározták az életemet folyton. Lexi nem engedte, hogy az legyek, ami.. ő szoktatott rá az emberi életmódra; ő tett egy szánalmas senkivé, és Elenáék csak fokozták a helyzetet. Mindenki tudta jól, hogy nem lehettek a jó fiú örökké, de mégis erőltették.. -Azon részig igaz, hogy Elena döntött, és Damont választotta.-Mondom, ahogy veszek egy mély levegőt. Nem a hasonmás érint meg, hanem, hogy Silas bezárt egy jó pár hónapra egy széfbe, és a víz alján dekkoltam, ahol megfulladtam, meghaltam, majdan feléledtem, aztán mindez előröl zajlott folyton.-Bár beismerem, akkor fájt a lány döntése, de nem ezért kapcsoltam ki; nem ez volt a gondom.. nem a hasonmás vezetett el eddig, és nem partizással indult a Klaussal való találkozásom. Voltaképpen megkértem a bátyádat, hogy igézzen meg.-Vallom be számára, bár nem mintha sok köze lenne hozzá, de ez most mellékes, s tán, ha így haladunk, akkor nem sokára el is mesélem a sztorit, amely inkább szenvedés, mint maga az élvezet, bár jelen pillanatban nem érzek semmit sem.. -Vagytok elegen ebben a házban úgy hiszem, nem de bár?-Vonom fel a szemöldökömet.-Maga ti, mint Mikaelsonok, aztán Klaus hibridjei, akik őrjáratoznak neki, ugyebár Hayley... úgy hiszem épp elegen vagytok, és nem kellek én ide. Tökéletesen meg vagytok nélkülem, én pedig szeretnék végre saját életet.-Vonom meg a vállamat, ahogy végül a bőröndre nézek egy pillanatra, majd vissza Rebekahra.
// Itt is lenne
Hello darling, call me by my name
Stefan Salvatore
LOOK OUT!! I'M A VAMPIRE
❦ Hozzászólások száma : 887
❦ Join date : 2014. Feb. 24.
❦ Age : 177
Tárgy: Rebekah & Stefan - Időugrás előtt (2014) Kedd Aug. 26, 2014 4:40 pm
***
Hello darling, call me by my name
Ajánlott tartalom
Tárgy: Re: Rebekah & Stefan - Időugrás előtt (2014)
Most a Young Blood frpg oldalára tévedtél. Reméljük, hogy az oldalunk elnyeri a tetszésedet, hiszen itt biztosan nem fogsz unatkozni. Ezen a helyen tényleg csak a fantáziád szabhat határt, illetve ha valami egyedi ötlet merül fel benned a karaktereddel kapcsolatban ne habozz! Mit is rejt ez az oldal? Sok-sok izgalmat, illetve kezedbe adja Mystic Falls és New Orleans városát, hogy te alakítsd az ottani lények, emberek életét, de akár azt is mondhatnám, hogy a város életét. Ne feledd itt semmi nem az aminek látszik, mert itt minden árnyékben egy "démon" lapul, aki vagy jót akar cselekedni, vagy pedig a poklok poklát járatni veled. Elég bátor vagy ahhoz, hogy szembe nézz velük és te magad alakísd a jövődet? Akkor ne habozz, itt a helyed! Ha ez se lenne elég, akkor még egy dolgot elárulok neked. Mindenegyes széllel egy újabb jövevény érkezik a városba, hogy az ott élők amúgy se unalmas életét még jobban felbolygassa. Bármiben segítségre lenne szükséged, akkor nyugodtan keresd fel az egyik staff tagot, hiszen szívesen segítünk neked. Minden kedves kezdőjátékost is szívesen látunk az oldalon, mivel itt nem "tévedhetsz el". Légy részese a mi kis kalandunknak! A döntés a te kezedben van... Mi szeretettel várunk téged. (;
Oldal alapítása: 2013. december 20.
Belépés
Fecsegõ-tipegõ
ahol mindig beszélhetsz...
Jelenlévõk ..
Akik a város életét színesítik.
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég
A legtöbb felhasználó (79 fő) Vas. Szept. 29, 2024 2:39 pm-kor volt itt.
Bejelentéseink
Ami az újságok címplapján is megtalálható.
❦ Oldalunk több mint fél éves fennállásának, illetve nagy időugrásának köszönhetően gyönyörű új külsőbe öltözött, ami ezúton is köszönünk Kenzynek! <3
❦ Az oldalon jelenleg semmilyen faji- illetve nemi korlátozás nincsen. Szívesen látunk mindenkit! (:
❦ Egyre több sorozatbeli, keresett karakter, illetve most már canon karakterek is keresik a megalkotójukat. Amelyik az adminok fejéből pattantak ki. Bármivel kapcsolatban kérdésed lenne, akkor keresd a hirdetőt vagy pedig az adminokat.
❦ A sorozatbeli karakterek listája a sorozat adásaival folyamatosan frissül, bővül, de ha van olyan karakter, aki nálunk nincs feltüntetve és a státusza az oldalon szabad, akkor ne habozz! Mindössze jelzésképpen egy pm-et kérünk tőled! (;
❦ Továbbra sincsen megkötött szószám, illetve sorok száma sincsen meghatározva. Eddig nagyon szép hsz-ek születtek és reméljük a továbbiakban is ilyen szép olvasmányokkal lesz tele az oldal. Szóval ilyen téren abszolút szabad minden!
❦ Különböző nemi beállítottságú karakterek érkezése sincs betiltva az oldalon, valamint a felnőtt tartalmú játékoké sincs, pusztán az utóbbinál arra kérünk titeket, hogy ezt tüntessétek fel a reagok elején.
❦ Valamint, köszönjük szépen minden egyes tagunk maradását, illetve aktivitást, mert nélkületek az oldal nem működhetne. Tovább jó szórakozást kívánunk mindenkinek és sok izgalmat. (;
3>
Újdonságok
legutolsó üzenetek
» Heart of Europe pötyögte Rebekah Mikaelson Kedd Márc. 17, 2015 5:04 pm
» Szent Johanna Gimi pötyögte Rebekah Mikaelson Vas. Márc. 15, 2015 3:35 pm
» City of Fallens pötyögte Rebekah Mikaelson Hétf. Márc. 09, 2015 2:44 pm