Nappali



 

Megosztás
 

 Nappali

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Hello darling, call me by my name
Tatia Petrova
Tatia Petrova

HEY DEAR, I'M A ORIGINAL

❦ Hozzászólások száma : 457
❦ Join date : 2013. Oct. 20.
❦ Tartózkodási hely : † Mystic Falls †
❦ Job/hobbies : † Blood-suck †

Nappali          Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nappali    Nappali          Icon_minitimePént. Okt. 24, 2014 4:45 pm





You can play
brand new to all
the other chicks out
here but I know what
you are, what you are, baby


Mi az, ami kezdetektől furcsának tűnik ezen főcőcskézési folyamat alatt? A válasz rögtön a szemünk elé is tárul, hiszen mi més lenne, minthogy ketten együtt tesszük, a lányom és én. Valahogy furcsa ez az egész dolog. Valami szokatlan érzés mozog, lassan végigkúszva a bensőmben. Szinte tapintani lehetne köztem és a lányom között lévő feszültséget, szabad szemmel lehet látni a kettőnk között tátongó hatalmas szakadékot, ami a végtelen, s fekete űrbe vezet. Egy évezred választ el bennünket, amit valamiért úgy érzem, hogy sosem fogunk tudni kitölteni. Az, hogy nem voltam mellette, míg ő felcseperedett mély nyomot hagyott benne, anya nélkül kellett felnőnie, nem volt senki az életében, aki megadta volna neki azt a tiszta, anyai szeretetet, ami járt volna neki. Sajnálnom kellett volna ezt, éreznem kellett volna, hogy ez mennyire rossz dolog lehet, de nem érzem. Egyszer már elmondtam neki, hogy mennyire szánom és bánom, ő mégis akkor döntött úgy, hogy kiszáll az életemből és nem akarja megismerni az anyját. Ami vicces, hogy most mégis itt van és bár igyekszik előttem nem mutatni, valamiért úgy gondolom, hogy szüksége van rám. Nagy és talpraesett nő lett belőle, de még az érett, több száz éves nagylányoknak is szükségük lehet az anyjukra. Én pedig itt vagyok neki. Segítek neki, bármit is kérjen, hiszen nekem úgysincsen jobb dolgom a környéken. Nélküle csak tengenék céltalanul, talán tivornyáznék, egész vérfürdőket rendeznék a városban. De ő itt volt, nekem meg akadt mellette dolgom nem is kevés. Azt hiszem talán megpróbáltam bepótolni vele azt a sok elmaradott időt, legalább is, egy részét. A beszélgetés és a komoly lelki témák köztünk szóba sem jöhettek, tekintetbe véve, hogy belém mostanában nem igen szorult sem empáia, sem érdekeltség. De próbálkozom és ezt hiszem, ez is több, mint a semmi.
Érdeklődve fürkészem Freya-t, aki -már egy ideje elkészült a vagdosással, s bár közben a saját ujjából is „belevágott” egy kicsit, néhány csöpp vérrel díszítve egy egy szeletet – szintén érdeklődve néz rám, illetve a tálamra amibe már belesöpörtem a felszeletelt ételt. Most szintén rajtam van a sor, hogy érdeklődjek a lányom ügyei felől, de ahogy így elnézem őt, azt hiszem, ő nagyon nem akar ebbe belefolyni. Vagy legalábbis csak nekem nem akar ebből többet elárulni. Talán attól tart, hogy talán felkelti az érdeklődésemet? Csak mert, ha ez a helyzet, jobb ha tisztázom vele, hogy csöppet sem érdekelnek a vársoban történő dolgok, az átok megtörések, meg aztán pláne. Az egyetlen, ami érdekel, az saját magam vagyok, plusz az én édes kicsi lányom. Az elmúlt négy év alatt különben is teljesen elszigeteltem magam a külvilágtól, azt sem tudtam őszintén szólva, hogy mi volt a harci helyzet odakint a nagy világban. Csak azokat az információkat ismertem, amiket Freya megosztott velem. Én őt sosem kérdeztem a kinti dolgkrl, ha magától beszélt róla, csak akkor értesültem én is.
- Miféle átkot? – kérdezem meg, csak azért, hogy fent tartsam a beszélgetés fonalát. Mint ahogy a többi kérdésemre, erre sem köteleő ám választ adnia. Majd elmondja, ha akarja. Én biztos, hogy nem fogom semmire sem kényszeríteni.
- Hogyan tovább a főzéssel? – terelem el a témát, kezeimmel az előttünk felsorakoztatott alapanyagokra mutogatva. Még mindig várom az instrukciókat, hogy elkészüljünk az étellel. Ha tényleg magához karja édesgetni azt a kis boszorkányt, nagyon finomnak kell lennie minden fogásnak. Na meg, ennek a segítségével magamat is rávehetem egy kis gyakorlásra, hogy jól betanuljam a remek háziasszony és anya szerepkörét. Elvégre, nem akarjuk elijeszteni a vendégüket. Tehát a legjobb taktika, ha megmutatjuk neki, mennyire kedvesek, barátságosak és összetartóak vagyunk. Semmi morcos arc vagy agyarvillogtatás, csak mosoly.




Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Freya Denissa Petrova
Freya Denissa Petrova

LOOK OUT!! I'M A VAMPIRE

❦ Hozzászólások száma : 49
❦ Join date : 2014. Jan. 22.
❦ Tartózkodási hely : ♑ Mystic Falls

Nappali          Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nappali    Nappali          Icon_minitimeSzomb. Szept. 27, 2014 8:01 am

To my "lovely" mom

Meglehetősen furcsa volt. De jól esett ez a kis főzőcskézés. Rég éreztem már magam ennyire hétköznapinak, pedig nem is olyan rég még én is újra ember voltam. Ugyanakkor a kés használata nem éppen az én jól elsajátított képességem, "tehetségem" volt, mivel már vagy kétszer is belevágtam szépen manikűrözött ujjamba. Pedig nem ez volt a cél. De nem szisszentem fel, sőt szinte észre sem vettem azt a kis csípős érzést, amit a hagymaszeleteléskor az ujjamnál éreztem, mivel kellett -mindössze- egy fél perc és máris begyógyult a miniatűr sebhelyem, amit a hideg fém ejtett ujjaimon.
Néha átnéztem anyám vágódeszkájára, aki szerintem sokkal, de sokkal óvatosabban haladt, mint én de nem érdekelt, hogy ezzel szembe nála sokkal gyorsabb voltam a munkába, valamint, hogy az én vágódeszkámon már ott van egy-két csepp vámpírvér is. Jajj ha felidézem, egykoron hányan lázongtak ezért a vérért a régmúltba. Ebólások, és egyéb fertőzöttek, akik a történelem előrehaladtával mániákusan keresték a meggyógyulás apró kis 'csodáját'. Hányan könyörögtek és jajveszékeltek, mikor ki lett mondva kerek perec, hogy a fajtám vére segíthet rajtuk. De hát persze ők is csak a történtet egyik felét hallották, de koránt sem az egészet. Épp ezért is lett volna olyan felelőtlen döntés ha eleget tettem volna az akkori reménykedők kérésnek. Nem. Inkább csak egy kis mosollyal az arcomon néztem ahogy az élet utolsó kis fénye kis huny szemeikből. És ekkor már tudtam, hogy ők megbékéltek. Azt tették, amire én sosem leszek képes. Végleg itt hagyták ezt a pöcegödröt. Gyors gondolatmenetem lefuttatása után visszatértem a jelenbe, hisz ha csak ilyen dolgokra gondolok az sosem várat sok jót a közeljövőben. Tatia táljára néztem amiben már ott voltak a felszeletelt paradicsomok. - Amit mindenik akar egy erős boszorkánytól mostanság. Megtörni az átkot.  - ezt meg most mi a francért kellett?! Miért pont neki? Látod Freya... egy percre csak, hogy elterelődik a figyelmed és máris valami hülyeséget csinálsz. Hisz Tatiának elmondani ezt az egész mizériát a világ legnagyobb hülyesége volt.


©️ zene: szám címe | megjegyzés: várattalak vele, bocsi érte! hug
Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Tatia Petrova
Tatia Petrova

HEY DEAR, I'M A ORIGINAL

❦ Hozzászólások száma : 457
❦ Join date : 2013. Oct. 20.
❦ Tartózkodási hely : † Mystic Falls †
❦ Job/hobbies : † Blood-suck †

Nappali          Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nappali    Nappali          Icon_minitimeHétf. Szept. 22, 2014 1:43 pm





You can play
brand new to all
the other chicks out
here but I know what
you are, what you are, baby


Édes. Ez a főzőcske a lányommal akár egy is lehetne az eddigi temérdek anya-lánya pillanataink közül, már ha lenne nekünk olyanunk. Csak hogy, hiába élünk egy házba már vagy négy egész éve, azon kívül, hogy egy légtérben mozogtunk, nem igen voltak közös pillanataink. Ha lettek is volna, egész biztos, hogy vagy ő, vagy én - de én biztosan -  darabokká zúztuk volna valamilyen módon. Hiába volt a vérem, az, hogy nem nevelhettem fel őt, elvágta a kettőnk közt lévő, születésétől fogva fennálló kapcsot, plusz az én kikapcsolásom teljesen hazavágta a kettőnk ügyét. Megerőltethetem volna magam, próbálhattam volna helyrehozni és megmutatni neki, hogy igenis képes vagyok az anyja ként viselkedni és nem csak az a nő leszek, aki életet adott neki, de nekem semmi kedvem a próbálkozáshoz. Okom volt rá, amiért elhagytam és négy éve még teljesen abban a tudatban éltem, hogy már réges régen, évszázadokkal ezelőtt meghalt, de azért boldog élete vol nélkülem. Arról már nem én tehetek, hogy miután ezt és az akkori, meg a négy évvel ezelőtti problémáimat is elmondtam neki, tényleg mindent elmondtam, de nem volt képes ezt megérteni és csak a saját vámpír dolgaival foglalkozva kisétált az életemből örökre. Legalábbis, akkor még úgy hittem, hogy ez örökké szól. Tulajdonképpen az ő megjelenése és távozása volt az a felkavaró ok, amiért eldobtam minden emberségemet és mára már semmi sem érdekel az ég egy adta világon a véren kívül. Ezt mondjuk lehet, hogy neki elfelejtettem megemlíteni... De miért is említettem volna? Nem az számít, hogy miért kapcsoltam ki, hanem az, hogy megtettem és semmi kedvem újra érzelgőssé válni. Persze, arra azért kíváncsi lennék mit is szólna az én édes kislányom, ha megtudná, hogy az anyucija ő érte képes lett volna bármit megadni attól a perctől, hogy újra megjelent az ajtajában, csak aztán a viselkedésével és ahogy kisétált az életéből, minden  felborogatott ezzel és kikapcsolta az anyját? Tényleg, vajon hogy fogadná a tényt, hogy ő tett ilyenné? Most így ebbe belegondolva... még is csak volt egy anya-lánya pillanatunk. Az volt az első és feltehetőleg az utolsó is.
- Kétlem, hogy a főzéstudományomat tőlem örökölted volna. Csak azért mert majdnem ezer éve nem fogtam egyszer sem serpenyőt a kezembe, az nem jelenti azt, hogy semmi közöm a főzéshez. Valójában, nagyon is tudok főzni. Régen imádtam. – osztom meg vele ezt a kis darabot a múltamból. Egyáltalán nem csodálom, hogy minden rossz tulajdonságát annak tudja be, hogy a lányom, hiszen sosem volt igazi anyja, akihez hasonlíthatná magát, így gondolom a Petrovákról terjengő hírekből mazsolázgatott, hogy milyen is lehet az ő anyukája. Hát... tévedett. Legalább is, ami az elmúlt ezer évet illette, az előző négy évet nem beleszámítva, persze. Mert ettől a négy évtől eltekintve, sosem voltam egy Katherine Pierce, nem is állhattam volna tőle messzebb, mint akkor, ami egész rémisztő, mert most pont ő az a hasonmás, akihez a legközelebb állok.
Egy szelíd mosollyal az ajkaimon figyelem, ahogy a lányom szorgoskodni kezd a konyhában és figyelmen kívül hagyva a Petrovákra tett megjegyzését, azért tudomásul veszem, hogy szeretné, ha maradnék. Amint elém kerül a deszka és Freya megmutatta mit csináljak, már bele is lendülök. Gyorsan és pontosan  mozgok, figyelve, hogy a paradicsomok tökéletesen szelve készüljenek el. Furcsa érzés, megint a konyhában szorgoskodni. Olyan emlékeket és régen eletemetett dolgokat mozgat meg bennem, amit jobb szerettem volna elkerülni. Így tudmoást nem véve ezekről a dolgokról, egyszerűen csak szeletelek tovább, mint valami gép és közben várom a következő utasításokat. Csinálnám a dolgom magamtól is, ha tudnám, hogy milyen ételt készítünk pontosan. Ugyan is, nem rémlik, hogy Freya megemlítette volna mit csinálunk, bár lehet csak én nem hallottam. Bezzeg erre a Hastings lányra már felfigyeltem. Hallottam is róla ezt-azt az eltelt évek alatt. Eddig nem igazán fűzött érdek a lányhoz és most sem keltette fel az érdeklődésemet igazán, de ha a lányom úgy érezte érdekében áll, hogy magához édesgesse, ámen. Akkor segítek neki benne. Addig sem fekszem a szobámban, a plafont bámulva, a vérről ábrándozva. Na meg, valamilyen szinten én is érintetté váltam az ügyben, már csak azzal is, hogy Freya-hoz kapcsolódott a dolog. Nem, még mindig nem érzek semmit azzal kapcsolatban, hogy ő a lányom, semmit sem. De! Ő a vérem, és mivel ezer éven keresztül tudomást sem vettem róla (csak mert nem tudtam, hogy él!), plusz valamiért úgy gondoltam, hogy felelősségel tartozom érte, így evidens, hogy mellette álltam mindenben.
- Na és azt tudod már, hogy mit akarsz kezdeni ezzel a Lacy-vel? – kérdezem, a lány nevénél kérdőn nézve, hogy biztosan jót mondtam-e. Közben a elkészültem a paradicsomokkal, amiket egy lusta mozdulattal söprök bele egy kissebb tálba, majd tövábbi instrukciókra várva, a lányom felé fordulok.




Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Freya Denissa Petrova
Freya Denissa Petrova

LOOK OUT!! I'M A VAMPIRE

❦ Hozzászólások száma : 49
❦ Join date : 2014. Jan. 22.
❦ Tartózkodási hely : ♑ Mystic Falls

Nappali          Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nappali    Nappali          Icon_minitimeSzomb. Szept. 06, 2014 11:38 am

To my "lovely" mom

Miközben a szatyorból kipakoltam, ismét a gondolataimba a hasonmások ötlöttek. Emlékszem arra a napra, mikor anyám arra adta a fejét, hogy elmegy és segít azon a Benett boszorkányon. Bonnien. Hisz a lány visszatéréséhez elengedhetetlen volt az anyám, jobban mondva csak a vére...  Bár nem értem mire fel volt ez a nagy adakozás. Hisz mostanra bebizonyította, hogy már rég nincs olyan kedvében, hogy másokon segítsen.
Akkor mégis miért tette?
- A főzéstudásomat minden bizonnyal tőled örököltem, szóval örülök ha egy omlettet nem égetek oda így "első próbálkozásra". - felelem egy kis elégedett mosollyal, hisz most pusztán csak az igazat mondtam. Több hónapon keresztül voltam ember és bár néha kellett főzni magamra, mégis mindig elintéztem, hogy ezt a "munkát" valaki más lássa el helyettem. Mivel még éltemben egyszer sem fogtam komolyan fakanalat. Pont mint anyám, valószínűleg...
- Azt szeretném, hogy itt maradj este. Mármint te egy Petrova vagy. Egy hasonmás. Ez azért -valljuk be- jól jön nekem. - felelem egy enyhe vállrándítással, miközben a most vásárolt vágódeszkára helyezem a friss hagymát és elkezdtem felvágni. Nagyon nem óvatoskodom el a dolgot, hisz most már ismét gyors gyógyuló, regenerálódó génjeim vannak. Az apró kockára vágott zöldséget egy műanyag tálba teszem, miközben anyám, Tatia elé is teszek egy vágódeszkát és a könyökömmel a kés felé, majd a paradicsomok felé bökök és mutatom a mozdulatot, hogy hogyan is vágja fel a hozzávalókat. Mintha csak egy gyereket tanítanák rajzolni...
- Lacey Hastings. Gondolom a Hastings név nem ismeretlen számodra. Nagyon összeforr a Bransonnal is, hisz a mi kis Lexink előszeretettel tett új barátságokra. - bár a szöszke vámpírlányt közvetlen közelből nem ismerem, de egy időben sikerült jó és hasznos infókat gyűjtenem Tatia Petrova első hasonmásáról, vagyis Katherine Pierceről, alias Katerina Petrovaról. Onnan meg már csak egy lépés volt Stefan, illetve a szőke angyalka, aki a jó útra terelte a Rippert. A kutatásaimat persze az időmúlásával, -és célom elérésének szándékával- hogy itt tudjak maradni felfedtem Tatianak, így ezzel már valószínűleg ő is képben van.
És így hála Lexinek egy erős boszorkány vérvonalra tettünk ismereti szert, ami bizony talán képes arra, hogy a világ ismét normális körforgásban haladjon. Már ha az előző éveket normálisnak lehetett tekinteni...- Lacey jelenleg semmit nem tud az erejéről, hisz az előtte lévő generáció a mágiát nem birtokolta. Sebezhető, édes kis ajándék számomra. - mosolyodtam el, majd mikor befejeztem a mondatot az összes aprított hagymát a tálba tettem és enyhén megsóztam.


© zene: szám címe | megjegyzés: borzalmas lett. tudom és sajnálom, de nem vagyok formában :s
Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Tatia Petrova
Tatia Petrova

HEY DEAR, I'M A ORIGINAL

❦ Hozzászólások száma : 457
❦ Join date : 2013. Oct. 20.
❦ Tartózkodási hely : † Mystic Falls †
❦ Job/hobbies : † Blood-suck †

Nappali          Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nappali    Nappali          Icon_minitimeSzer. Aug. 27, 2014 7:27 pm





You can play
brand new to all
the other chicks out
here but I know what
you are, what you are, baby


Értetlenkedve állok és várom, hogy a lányom jobban kifejtse, miért is akarja maga mellé azt a boszorkányt. Illetve azt sem ártana neki elmagyaráznia, hogy miért csak most szól nekem minderről. De nem baj. Igaz, hogy az én méhemből lett, de nem vagyok az anyja, hogy felelősségre vonjam. Mondhatni egy vadidegen vagyok, aki csak kötelességtudatból vigyáz a hátsófelére és terelgeti az úton a jó irány felé, s elkapja, ha netán a rossz útra lépne. Szóval minden vagyok én az életében csak az nem, aminek lennem kellene. Nem tudom, ő hogyan is néz rám, miként gondol rám, mióta velem van, de én tudom, hogy nem tudok úgy nézni rá, mint mikor először felbukkant az ajtómban.
- Éééértem. – húzom el a szó elejét, miként lassan bólintok egyet és közelebb lépek hozzá, hogy segíteni tudjak. Végig nézek milyen alapanyagokat hozott a vacsorához. – Na és mit főzünk? Mivel akarod elcsábítani a boszorka ízlelőbimbóit? – érdeklődöm, ahogy egy lusta mosolyt engedek arcomra. Tekintetem most először reppen rá, egyenesen az arcát fürkészve, s ha rám néz, akkor a szemét nézve. Furcsa, de még mindig magamra emlékeztet…
- Gondolom, akkor el kellene tűnnöm innen az este, hogy nyugodtan beszélgethess a boszival? – formálom meg tökéletesen kihangsúlyozva ajkaim között a szavakat. Bármennyire is fúrja az oldalamat a kíváncsiság, nem fogom beledugni az orromat a lányom ügyeibe. Én sem szeretem, ha az én dolgaimba beleszólnak, így én sem szívesen avatkozom bele máséba. Pláne nem akkor, ha ez a más, éppen az én vérem, az egyetlen lányom. Intézze csak a saját ügyeit. Ha kellene neki az anyja furfangja, segítsége, háttérbeli támogatása, akkor majd szólni fog. De már nagylány, megy neki nélkülem is.
- Na, ki vele… mit kell csinálnom? – Bökök kezemmel az alapanyagok felé és várom, az utasításokat. Régen nagyon sokat főztem, még mindig emlékszem azokra a receptekre, amiket még az én anyám tanított nekem. Akkoriban nagyon szerettem főzni és szívesen is tettem, bárki is kérte. De ennek a tudásnak legalább ezer éve nem vettem már hasznát. Nagyon remélem, hogy azóta nem felejtettem el semmit és ugyan olyan finoman készítek el bármit, amit most a lánykám kitalál.
- Egyébként ki ez a boszi? – Fordulok felé, tekintetem tele kérdőjelekkel – persze, ez utóbbi csak képletesen mondva. – Ha nem akarod elmondani, akkor nem kell. Nem szeretnék belekeveredni semmibe, hacsak te nem mondod, hogy kellenék. – teszem hozzá gyorsan, mielőtt az arcomba vághatná, hogy semmi közöm a dologhoz. Hiszen ki voltam én, hogy beleszóljak?




Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Freya Denissa Petrova
Freya Denissa Petrova

LOOK OUT!! I'M A VAMPIRE

❦ Hozzászólások száma : 49
❦ Join date : 2014. Jan. 22.
❦ Tartózkodási hely : ♑ Mystic Falls

Nappali          Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nappali    Nappali          Icon_minitimeSzer. Aug. 27, 2014 11:42 am

To my "lovely" mom

Magam sem értem miért is ragaszkodok ennyire ehhez a házhoz. Vagy, hogy miért is nem lépek ki az anyám szoknyája mögül. Talán csak várom a megfelelő időpontot. Hogy az a hülye Dalen ismét jelentkezzen, vagy legalább adjon magáról valami életjelet. Hisz... 4 éve semmit nem hallottam róla. Talán csak fél, hogy ismét vámpírrá lettem és félti a kicsiny szívét. Mondjuk ezért nem is hibáztatom.... hisz jelen pillanatban ha összefutnánk az utcán akár ott, az emberek előtt ölném meg puszta kézzel. És a következmények sem érdekelnének.
Kis mosoly csúszik az arcomra, mikor ezen gondolatok jutnak eszembe, majd ez a kis jelenség olyan gyorsan elfoszlik az ajkaimról, mint amilyen gyorsan az anyám terem mellettem. Enyhén megrántom a vállam, és ezzel igazából semmi konkrét választ nem adok a tudtára. Döntse el ő. Ha akar segítsen, ha nem akkor pedig nem. Ennyi az egész. Persze azért nem ártana tudatnom vele, hogyha az igent feleli, akkor vajon mire is kell majd vetemednie.
- Szeretnék főzni valamit. Ma estére meghívtam egy boszorkányt, aki még az erejéről sem tud. Előbb akarom az oldalamra állítani, mint hogy megtudja mire is kell. - felelem teljesen közönyösen, mintha csak a sulis minden napomról kérdezett volna, nem pedig egy eléggé komoly tervem megvalósításáról.
Ugyanis... már 4 büdös éve keresem a megoldást arra, hogy mégis hogyan oldhatnám fel ezt a bűbájt, ami ránk szállt és ami miatt a vámpírok - vagyis köztük én is- ilyen nagy veszélyben vagyunk. Hisz mostanában vagy hatszor annyi vadász él a településen, mint régebben, aminek az oka csak is az lehet, hogy a halandók rájöttek valamire. Tudják, hogy itt nincsenek biztonságban, ezért be akarják magukat biztosítani, nem nagy meglepetésre, pont vadászokkal...
Vagyis, ez a hülye varászlat a mi életünket kezdte el fenyegetni és én ezt nem hagyhatom. Ezért keresem oly' eszeveszettül a megfelelő boszorkánytanoncot, aki természetesen az én külön bejáratú diákom lenne. És a tudásom legjavával halmoznám el.


© zene: szám címe | megjegyzés: -
Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Tatia Petrova
Tatia Petrova

HEY DEAR, I'M A ORIGINAL

❦ Hozzászólások száma : 457
❦ Join date : 2013. Oct. 20.
❦ Tartózkodási hely : † Mystic Falls †
❦ Job/hobbies : † Blood-suck †

Nappali          Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nappali    Nappali          Icon_minitimeHétf. Aug. 25, 2014 12:10 am





You can play
brand new to all
the other chicks out
here but I know what
you are, what you are, baby


Érdekes az életben, hogy mindig az rúgja belénk a legnagyobbat, akit mondhatni a világon a legfontosabbnak tartunk, akik sokat jelentenek nekünk. De ami ennél is érdekesebb, hogy mi mégis újra, meg újra fejjel megyünk a falnak, beleesve ugyanabba a hibába, hogy próbáljuk magunk mellett tartani, aki belénk rúgott, mert hisszük, hogy talán lehet ennél jobb, hogy megváltozhat. Mondhatni, én is egyenesen belegázoltam ebbe a „falba” és azóta is újra, meg újra nekimegyek. Hogy miért? Azért, mert bár kikapcsoltam, attól még tudom, hogy anya vagyok, van egy lányom. Anyja, egy olyan lánynak, aki mellett nem volt ott az édesanyja, akinek még csak egy amolyan helyettes sem volt az életében. Mikor Freya először eljött hozzám… összetörte a szívem, s elérte, hogy végleg kikapcsoljak. De a lányom maradt, akkor pedig megfogadtam, hogy ha törik, ha szakad, de mellette maradok. Most pedig itt vagyok. Ő pedig velem van, velem él, immár négy hosszú esztendeje. Néha rácsodálkozom, hogy miért van még mindig velem, amikor már megkapta, amit akart. Megint vámpír lett, már nem lenne miért velem maradnia. A maga ura lehetne, arra mehetne, amerre akarna, én meg még csak meg sem próbálnám ebben megakadályozni, nem tartanám vissza. Nem én.
Hallom az odalentről érkező zajokat, hallom a pakolászást, a lányom motoszkálását. Még azt is hallom, ahogy felszól utánam, de én csak tovább fekszem mozdulatlanul az ágyon és nem is szándékozom megmozdulni. Tűnődöm, még pedig a múlton, a jelenen és a jövőn. De inkább a múlton, azon belül is az elmúlt négy éven. Kemény évek voltak, de még keményebbek, amiket műveltem annak érdekében, hogy alányom megint vérszívó lehessen, illetve, amit műveltem az ifjabbik Salvatore testvérrel, azért, mert a szájára vette a lányom nevét. Így utólag belegondolva, lehet, hogy talán túl kemény, kegyetlen voltam vele, de ezen már nem változtathatok és őszintén megvallva, nagyon nem is akarok. Stefan Salvatore jó helyen van ott, ahol van. Az pedig, hogy a szabadulása után miket tervez esetleg ellenem, már más kérdés és a jövő zenéje.
Összeborzolom szemöldököm, ahogy ebbe belegondolok. Nem tetszik, hogy talán pár nap múlva, valaki az én fejemre akar vadászni, amiért úszni küldtem az ifjabb testvért. Feltápászkodom az ágyról, s mikor az újabb szavak leperegnek lánykám ajkáról, én már a konyhafalat támasztom mögötte, kezeim a mellkasom előtt összefonva, jobb lábam talppal a falat tapossa.
- Ebben a városban bármi lehetséges. Pláne azok után, ami az elmúlt években történt. Én már semmin sem lepődöm meg, talán neked sem kellene. – válaszolom neki, kissé talán hűvösen, de azért a végére egy mosolyt odabiggyesztek neki. Tudja, hogy kikapcsoltam, hozzá szokott már ehhez a viselkedésemhez, de azért én látom rajta, hogy valahol mélyen ellenzi, amit csinálok. Nekem viszont még ennek tudatában sem áll szándékomban változtatni bármin is.
- Segítsek valamiben? – Bökök fejemmel az étel felé, amit hazahozott. Nem értem, hogy miért ragaszkodik az emberi ételekhez ennyire, bár lehet az emberként töltött idő tehet róla. Akár hogy is, ha gondolja, összedobhatunk ketten valami finomat, legalább is neki. Én jól megvagyok a vérrel.




Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Freya Denissa Petrova
Freya Denissa Petrova

LOOK OUT!! I'M A VAMPIRE

❦ Hozzászólások száma : 49
❦ Join date : 2014. Jan. 22.
❦ Tartózkodási hely : ♑ Mystic Falls

Nappali          Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nappali    Nappali          Icon_minitimePént. Aug. 22, 2014 11:17 am

To my "lovely" mom

4 év is... a fenébe! Négy r*hadt év telt el, mióta anyám rájött, hogyan is váljak ismét vámpírrá és könnyűszerrel ismét azzá tett. Viszont én még mindig nem tudom pontosan hogyan is... de azt hiszem most már nem is ezen kell filóznom. Inkább azon, hogy mikor és hogyan lépjek le innen. De ahhoz kellene pár szövetséges is, hisz egyedül egy hasonmás lányaként elég veszélyes számomra a világ... plusz szinte biztos vagyok, hogyha anyám rájönne a szökésemre, akkor értem jönne. Hisz biztos volt valami oka, hogy újra vámpírrá tett.. ezért jövök neki egyel!
Ezen gondolatok közepette vágok át az előszobán, majd a konyhán és oda egy könnyű mozdulattal ledobom a cuccaimat, amit az előbb vettem meg a legközelebbi élelmiszerboltból.
Bár már egy ideje nem vagyok ember, mégis valahogy nagyon ragaszkodom az emberi étkekhez. Plusz legalább azzal, hogy elmehetek vásárolni kicsit normálisnak / normálisabbnak érzem magamat és az életemet.
- Megjöttem. És hoztam egy kis kaját. - kiáltok fel Tatia szobája felé, bár van egy olyan érzésem, hogy őt a véren kívül semmi sem érdekli. Főleg így az utóbbi időben... azt hiszem el szalad vele a ló és már a mértékletesség, mint fogalom sem szerepel a szótárában. De én nem ítélkezek felette, hisz bármilyen szörnyű is kimondani, de az anyám és azt hiszem ez alatt a négy év alatt valamennyire megszerettem és talán kezdnem elfogadni, hogy anno miért is hagyott el.
Bár még mindig fura vele együtt élni, még ha ez pusztán csak "átmeneti" is, míg le nem lépek... Most majd én hagyom el őt, csak a megfelelő alkalmat kell kivárnom...!
- Azt hiszem Elena Gilbertet láttam ma a Grill fele menet. Lehetséges, hogy ő is visszatért? - teszem fel a kérdést még mindig egy kicsit erősebb hangerővel, mivel nem látom, hogy lejött-e már a szobájából. Már ha egyáltalán ott van... kitudja lehet, hogy csak magamba beszélek. Az mondjuk elég furcsa lenne!
Míg várok az anyám jelenlétére én csak könnyedén lepattanok a kanapéra és leveszem a cipőmet, majd egy kicsit arrébb rúgom. Pontosan úgy viselkedek, mintha tényleg ez a hely lenne az otthonom. Mondjuk pár éve már tényleg az...


© zene: szám címe | megjegyzés: -
Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Tatia Petrova
Tatia Petrova

HEY DEAR, I'M A ORIGINAL

❦ Hozzászólások száma : 457
❦ Join date : 2013. Oct. 20.
❦ Tartózkodási hely : † Mystic Falls †
❦ Job/hobbies : † Blood-suck †

Nappali          Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nappali    Nappali          Icon_minitimeSzomb. Aug. 16, 2014 11:22 pm

Időugrás után...

Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Richard Redway Weston
Richard Redway Weston

YOU'RE A VAMPIRE?! I'M A HUNTER

❦ Hozzászólások száma : 77
❦ Join date : 2013. Dec. 25.
❦ Age : 515

Nappali          Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nappali    Nappali          Icon_minitimeCsüt. Jún. 19, 2014 4:23 pm

Tatia & Richard
zene: I Hope You Never Forget.. | megjegyzés: Köszöntem a játékot (;
Számomra a halál volt annak idején a megváltás, de rossz irányba terelődött ez el, hisz nem meghaltam, hanem feléledtem; egy szörnyetegként, mely énemet ma már áldásnak tartom, hisz valljuk be, hogy ezerszer jobb, mint emberként, de a múltam mégsem a maga jóságáról árulkodik. Viszont cserébe egy olyan szintet értem el, amelyről maga az idősebb vámpírok is csak álmodni mernek. A kínzó eszközök egyike sem okoz fájdalmat, a vasfű sem nyújt kínt immár, és bátran ihatok olyan emberből is, aki fogyasztja eme szert. Minden könnyebb lett, de egy valamit leszámítva nem.. érezni kezdtem, amellyel a lehető legnagyobb hibámat követem el. De mit tegyek? Nem parancsolhatok azon érzelmeknek, amelyet nem kapcsolok ki, hisz ugyan elnyomhatom, de bennem él. Legalább most az egyszer kimondtam, közöltem vele, és ennyi. Azt egyszóval sem mondtam, avagy tettem hozzá, hogy jöjjön hozzám feleségül.. ugyan már! Én, és a házasság? Isten mentse meg tőlem inkább a nőket, hisz mindegyikben a vadászati eszközt látom, és semmi mást! Tatiaval sincs másképp, hisz legszívesebben a szívébe döfnék egy karót, mert egy vadász ezt teszi; öl. Mindenkit, és mindent mi az útjába kerül, én is ezt tenném, de vannak határok, avagy vonalak, amelyeken túl nem léphettek, amelyeken nem sétálhatok csak át egyszerűen. Tekintettem megvillan, ahogy kimondja a "sajnálom" szót. Szinte rideggé válik minden arcmozzanatom, és egy pillanat alatt öltök gúnyos mosolyt ajkaimra, ahogy játékosan megemelem a kezemet, és a plafonra mutatok egy sima, sőt egyszerű mozdulattal, hisz valljuk be nem nehéz megemelni a kezemet; még nem vagyok tonnás..
-Úgy omoljék rád az a plafon, mint ahogy te sajnálod?-Vonom fel a szemöldökömet.-Te, és a sajnálat.. ezerszer külön fogalom.-Rázom meg a fejemet enyhén, és az ajtóhoz megyek, hisz nem érzem azt, hogy maradnom kellene. Semmi értelmét nem látom, amikor voltaképpen egy ütőkártyát terítettem ki magam ellen, de nem gond, hisz elnyomom eme érzelmet, és onnantól kezdve vége a kínomnak, onnantól kezdve nem érzek majd semmit sem iránta. Mindenen túl tudtam lépni, akkor ezen is túl fogok, csak ki kell várni a megfelelő alkalmat minden bizonnyal. Végül veszek egy mély levegőt, ahogy kinyitom az ajtót, és visszatekintek Tatiara, aki immár beszélni kezd. Szavai, mintha érzésekről árulkodnának, de kár remélni.. kikapcsolt, ezáltal nekem is könnyebb lesz feldolgoznom a veszteséget. Legutolsó szava nagyon rosszul esik, de nem mutatok ki semmit, sőt egy kegyetlen mosolyt öltök, ahogy kilépek az ajtón, és megtámaszkodom oldalt, ahogy a tekintettemet nem veszem le róla egy pillanatra sem.
-Teljesen igazad volt.-Mondom bólintva a szavamra.-Te számomra nem lehetsz jó, és nem is leszel az; soha. Mint ahogy tökéletesen ezt vártam; azt, hogy ne szeress!-Hangom rezzenéstelen, és egyben érzéstelen is.-Könnyebb lesz rajtad túllépni, sőt amúgy is csak a teremtőm vagy, akkor maradjunk meg ennél a felvázolásnál, viszont a "soha többé nem akarlak látni" elv nem változik semmit. Szóval remek érzelem mentes életet.-Integetek is neki, ahogy végül bezárom az ajtót, majd csak simán elsuhanok immár az erdőbe végképpen, hisz ideje vadásznom is, hisz mennyi ideje szünetelek már, míg szegény lények, és teremtmények meg már unatkoznak is nélkülem, viszont ezt nem engedhettem meg, hisz nekem meg kell őket ölnöm mielőbb, sőt gyorsan, és könnyed egyszerűséggel. Nem marad végül más utánam csak a hűlt nyomom, ahogy messzire eltűnök, és még az sem biztos, hogy az előbb itt voltam..

Játék Vége!

Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Tatia Petrova
Tatia Petrova

HEY DEAR, I'M A ORIGINAL

❦ Hozzászólások száma : 457
❦ Join date : 2013. Oct. 20.
❦ Tartózkodási hely : † Mystic Falls †
❦ Job/hobbies : † Blood-suck †

Nappali          Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nappali    Nappali          Icon_minitimeSzer. Jún. 18, 2014 5:03 pm

"I'm not love you" - Rich & Tatia

Kegyetlenség, kín, fájdalom…
Ez tükröződik minden megmozdulásából, a szeméből, az egész lényéből. De még mindig nem olyan kegyetlen, olyan kínzó, olyan fájdalmas, mint amilyen maga az élet, mely mindkettőnket kiosztott.
Nem rendülök meg a szavaira, ahogy arra sem, hogy jobban szorongatja a torkomat, elszorítva a légcsövemet. Szemem sem rebben, mikor kihúzza belőlem a karót, csupán összepréselt ajkaim árulkodnak fájdalmam mértékéről. Dacosan nézek fel a szemeibe, kihívón vonva fel szépen ívelt szemöldököm. Nem félek tőle, nem számít, mit csinál, akkor sem fog bennem félelmet kelteni. Nem érzek semmit, s ha még éreznék is, túl büszke lennék ahhoz, hogy félelmet érezzek. Észre sem veszem, mikor emelkedem fel a földtől, csak a nyomást érzem a torkomon, majd pedig azt a könnyedséget, mellyel átrepülök a szobán, végül pedig a becsapódást, melytől összekoccannak fogaim. Nem mondom, hogy meg sem kottyant ez a kis esés, mert ezt bizony nehéz lett volna nem megérezni. Lángol a koponyám, a hátam, illetve a torkom is, a szorítástól, mely újra elzárja előlem a levegőt. Ökölbe szorítom kezeimet, próbálom megemelni csípőmet, hogy valahogy lelökjem magamról a rám nehezedő testet. Kitartóan nézek a dühtől forgó szemeibe. Nem értem miféle árulásról hablatyol összevissza, de ahogy bármit is mondanék a fuldoklás tör rám, s a szavak egyszerűen csak leperegnek ajkamról. Hiába látom a meggyötört arcát, hiába figyelem az orcáján legördülő könnycseppet… nem tudok mit mondani. Egyszerűen nem tudok együtt érezni vele, nem.
Csak nézek rá azokkal az üveges, semmit mondó szemekkel, melyek mindenre választ adnak.
Ahogy a szorítás megszűnik a nyakam körül, levegő után kapok, mely fájdalmasan, szúró érzéssel tódul be a tüdőmbe újra és újra, míg nem egyenletessé válik újból a légzésem. Egy pillanatra lehunyom a szemem, míg kiélvezem, hogy újra akadálytalanul szedhetem a levegőt. Amikor pedig újra felnézek a vámpír szemeibe, az enyémben megcsillan valami, talán a szánalom. Szánom őt, amiért pont én vagyok az, akibe sikerült beleszeretnie. Szánom őt, amiért egyedül maradt az érzéseivel, mert én nem viszonzom őket. Talán még sajnálnám is őt, de az igazság az, hogy nem.
- Sajnálom. – suttogom neki, de mind a ketten tudjuk, hogy ez hazugság. Nem tudom őt sajnálni, egyszerűen nem lehet. A szánalom, ami egyedül eszembe jut, ha csak ránézek meggyötört arcára. Fogalmam sincs milyen nehéz lehetett neki rávennie magát, hogy végre engedjen az érzéseinek, de lássuk be, nagyon rosszul tette. Igaza volt, mikor azt mondta az érzelmek feleslegesek, megvetendőek és szánalmasak. Szánalom… már megint ez a szó. Milyen meglepő, hogy újra és újra előkerül…
Csak figyelem, ahogy leszáll rólam, de én mozdulatlanul ott maradok a földön. Bárhogyan is próbálom, még mindig nem tudom szó nélkül elengedni. Még mindig úgy gondolom, hogy joga van tudni, miért tettem azt vele, amit, ha tetszik neki, ha nem.
- Azért hoztalak vissza, mert nem tudtalak elengedni. – mondom neki, miközben a hasamra fordulok, hogy jobban láthassam őt. Hogy utoljára még láthassam őt. – De hiba volt, mert én nem vagyok jó neked. Nem lehetek az, akit szeretni akarsz. Mert én… - megakadtam egy pillanatra. – Nem szeretlek. – a szemébe nézve ejtem ki eme szavakat, amik jól tudom, valószínűleg beviszik nála a végső ütést. Hangom sem remeg, szemem sem rebben. Komolyan gondolom, amit mondtam. Kegyetlenül hangzik, tudom. Azonban nem akarom őt üres reményekkel traktálni. Lássuk be, kettőnknek nincs esélye. Sosem volt és sosem lesz igazán. Jobb lesz neki így, ahogy nekem is.


Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Richard Redway Weston
Richard Redway Weston

YOU'RE A VAMPIRE?! I'M A HUNTER

❦ Hozzászólások száma : 77
❦ Join date : 2013. Dec. 25.
❦ Age : 515

Nappali          Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nappali    Nappali          Icon_minitimeSzer. Jún. 18, 2014 3:32 pm

Tatia & Richard
zene: I Hope You Never Forget.. | megjegyzés: Az egyetlenemnek <3
1700. Június 12., New York.
Az idő éjszaka körül járhat, de ezt a tényt már magában jelzi a felül lévő ablakon át látható égboltozat. A Hold fénye, és egyúttal a csillagok sokaságának ragyogása szűrődik be, mint fényforrást adó tényező. A rácsokon át enyhe, nyirkos, ugyanakkor hideg szellő szökik be, ahogy megborzongat engem, de én mégsem mozdulok meg. Erőtlenül, egymagam, halálom érzetén, és megtörve fekszem a homokban. Jobb kezemet lassan mozdítom meg, ahogy megmarkolok egy maroknyi homokszemcsét, majdan egyúttal el is engedem. Végül ismételten mozdulatlan lesz a kezem, és ezáltal én is. Tekintettem a kőfalat pásztázza, mintha megakarnám számolni, hogy mennyi kőből van kirakva, míg néha-néha a pillantásom a plafonon köt ki. Önmagamon kívül vagyok, szinte tudatlanul, de mégis érzékelek egy-két jelenséget.
-Vámpírkám.-Szólal meg a vasajtó mögül egy éles hang, mely ugyan eljut a tudatomig, de nem reagálok rá mit sem. Betekint a férfi az ajtón lévő kis rácsos ablakon, és úgy szemlél engem. Tekintettem üres, arcom érzéstelen, míg belülről majd összetörök.-Mond csak mit szólnál egy kis esti programhoz?-Vonja fel a szemöldökét, és élesen is látom őt, sőt minden mozdulatát, de akkor sem moccanok, mintha direkt szánt szándékom lenne, hogy egyetlen egy hangot se adjak ki a torkomon jelen esetben. Egy lassú, mégis határozott mozdulattal kinyitja az ajtót, és beljebb lép hozzám.-Mi lelt téged.. tán annyira szánalmas lettél, hogy a halálra vágysz?-Lép közel hozzám, ahogy mellém guggol le végül, és egy karót tart a szemeim elé. Szemeimet lezárom, és elfordítom eközben tőle a fejemet.-Ne légy már ilyen.. ünneprontó.-Vágja bele a mellkasomba a karót, amely a szívem melletti részt súrolja. A jelenetre felüvöltök, és hangomból érződik a fájdalmam egyvelege. Szemeim előtt mindeközben egy dolog lebeg; "a halál megváltás.."
-Egy nap mindenki meghal.. egy nap te is meghalsz.-Nyitódnak ki a szemeim, ahogy élesen fúrom bele a férfi tekintetébe a pillantásomat. Hangom rezzenéstelen, és egyben határozott, hisz ő sem élhet örökön örökké. Nem sokkal később meg is lesz a jutalma a szavaimnak, hisz a karót kihúzza belőlem, majdan egyre többször, és többször vágja bele egyazon helyre, ahogy a hangom betölti a terepet..


Egyetlen egy érzés van bennem, mely jelenleg mindennél erősebb, és ez pedig a düh, melyet nem kívánok palástolni. Szívem szerint helyben kitépném a nőnek a szívét, és nem érdekelne a következmény, hisz valljuk be nem vagyok kegyes, és sosem leszek az. Jelenleg viszont a tetteim uralma nem az én kezemben van, hanem a múltam jelenképében, hisz mégis, hogy tudott oda.. bezárni..? Ugyanolyan, mint minden vadász, és boszorkány, ki a fajtámra vadászik, és nem kizárt, hogy épp ellenem játszik. Nem kizárt, hogy valamelyik boszorkány, avagy vadász parancsára csinálta ezt.. Racionális gondolkozásom a homályba veszlett el jelenleg, ahogy úgy válok elmebeteg, avagy traumás állapotba, hogy azt szinte kibírhatatlan megélni is. Nem figyelek a mozdulataimra, a tetteimre, sőt semmire, hisz az számít, hogy ez a személy bűnhődjön.. amiért bezárt. Meg kell fizetnie ezen cselekedetének az árát! Úgy vágom bele a karót a gyomrába, hogy egyetlen egy érzelmi szálam sem rezdül meg, és én magam is elhiszem, hogy képes vagyok megölni őt..
-Kár, pedig igazán bánhatnád..-Hangom fenyegetően hat, és egyben tökéletesen rideg, ahogy egy határozott mozdulattal még erősebben szorítom a nyakától fogva. Kihúzom belőle végül a karót, majd a nyakához helyezem, ahogy finoman végig húzom a bőrén, amely felsértődik ezáltal. Minden egyes megmozdulásomból látszik, hogy nem mérséklem magam.-Miért?-Ordítok fel végül, ahogy a nyakától fogva emelem meg a földtől a magasba, majdan a nappali másik sarkába hajítom.-Miért kell neked is árulónak lenned.. mond?-Egy határozott mozdulattal termek mellette, és immár a padlónak szorítom, ahogy ráülve felé kerülök, és ugyancsak fojtogatni kezdem.-Én hittem benned..-Suttogom, mintha egy féltett titkot mondtam volna ki jelenleg.
-Illetve ha már itt tartunk, akkor ecseteld már el nekem, hogy miért tetted?-Kérdezem meg tőle felvont szemöldökkel, majdan még mielőtt bármit is mondhatna megszólalok.-Várj, kérlek! Azért tetted, mert áruló vagy, mert neki dolgozol, ugye? Megvártad míg fontos leszel nekem, aztán most a megfelelő időben hátba támadtál, nem igaz?-Vázolom a feltételezésemet számára.-De miért..? Annyi évnyi kínzás után nyugalmat akarok, és nem újból egy pincét!-Arcomon egy könnycsepp folyik végig, amit határozottan törlök le, de a másik kezem még mindig a nyakán van.-Fáj, Tatia.. nagyon fáj, hogy pont te..-Engedem el a nyakát, ahogy visszatér a valós énem, és a düh tova száll, mert sikerül leállítanom magamat. Bal kezemet a feje mellett támasztom meg, míg a jobb kezemet a vállára helyezem, ahogy egészen közel hajolok hozzá, és a szemeibe nézek. Végül finoman végig simítok a karján, ahogy végül megfogom a kezét, és a mellkasomra teszem.-Annyira fáj, hogy olyan árul el, akit szeretek.. és annyi év után igen.. érzek valamit, de hiba volt beleszeretni egy olyan nőbe, aki árulással jutalmazza eme érzelmet.-A mellettem lévő karóra téved végül a tekintettem, majdan egy határozott mozdulattal leszállok róla, így pedig állás helyzetbe kerülök.-Soha többé nem akarlak látni!-Jelentem ki, majd megindulok a kijárati ajtóhoz, hogy távozhassak ebből a házból mielőbb.

Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Tatia Petrova
Tatia Petrova

HEY DEAR, I'M A ORIGINAL

❦ Hozzászólások száma : 457
❦ Join date : 2013. Oct. 20.
❦ Tartózkodási hely : † Mystic Falls †
❦ Job/hobbies : † Blood-suck †

Nappali          Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nappali    Nappali          Icon_minitimeKedd Jún. 17, 2014 1:40 pm

"Upsetting Feelings" - Rich & Tatia

Nem is tudom mit gondoltam. Hogy ha bezárok egy érzések nélküli vámpírt a pincébe, akkor az majd nem lesz irtózatosan dühös és nem fog őrjöngeni? Igen, azt hiszem, mikor kitörtem a nyakát és hazahurcibáltam, határozottan ez járt a fejemben. Éreztem, hogy őrültség lesz hazahozni, de egyszerűen muszáj volt. Tudnom kell, hogy mi az, amiért képtelen vagyok hagyni, hogy elmenjen.
Legalább tizenöt-húsz perce heverészem a kanapé arra várva, hogy a vámpír magához térjen. Gondolataim sűrűm sötét függönyként borítják el az elmémet és nem hagynak nyugodni. Kérdések ezrei gyülekeznek fel bennem, melyeket újra, meg újra igyekszem elkergetni. Butáság lenne arra gondolni, hogy bármit is éreznék iránta, mert az egyszerűen nem lehet… Igaz? Képtelenség lenne. Ha csak egy kicsit is éreznék iránta, az azt jelentené, hogy nemsokára minden egyéb érzelem is a felszínre bukik bennem, azt pedig egyszerűen nem engedhetem. Nem akarom átélni újra a kínok kínját, nem akarom, hogy az ezer éve magammal hordozott bűntudat győzedelmeskedjen. Azt hiszem igaza volt, gyenge vagyok. Nem bírnám tovább elviselni a fájó érzéseket, tönkretennének. Már így is tönkretettek, meggyaláztak, összetörtek és mihasznává tettek. Lassan már élni sincs okom…
Mély, dühös, majdhogynem állatias ordítás tör fel a pince legmélyéről, én pedig úgy ülök fel a kanapén a hangra, mintha csak rugóra járnék. Elkerekedett szemekkel figyelem a pince ajtaját, miközben hallgatom az odalentről felszűrődő hangokat. Szép lassan állok talpra, lélekben felkészülve arra, ami következni fog. De ami a pince ajtóval történik, felülmúlja legvadabb képzeleteimet. Az tömény vasból készült ajtó olvadni kezd, s meg sem áll addig, míg teljesen semmisé nem lesz. Döbbenten, hitetlenkedve nézem az egykori ajtó maradványait, azzal nem is foglalkozva, hogy áll most annak a helyén. Erős szorítás a torkomon, egyetlen átváltoztatott vámpírom vasmarokkal szorongatja az említett testrészemet, miként hirtelen a falhoz szorít, a becsapódás pedig elég kellemetlen. Vállaim és fejem elég keményen ütődnek a falhoz, de egy kanyi hangot sem adok ki magamból. Figyelem Edward veszélyesen villogó szemeit, melynek látványától bárki másnak összerándulna a gyomra. Vicces, nekem is összerándul, csak nem éppen a pillantásától, sokkal inkább a karótól, melyet most belém szúr. Összeszorítom fogaimat, ajkaimat is összepréselem, nehogy egy hanggal is tudatára hozzam, hogy fáj. Szemeim is üresek ebből a szempontból, csak is a dac játszik benne. Ismerős a helyzet. Tudom, félnem kellene tőle, tartani attól, hogy esetleg meghalok. De nem félek. Ugyanúgy nem félek tőle, mint legelőször, mikor abból a célból jött el hozzám, hogy megöljön. Sőt mi több, most sokkal inkább felbátorodom ahhoz, hogy akár tovább hergeljem a bikát…
- Látom felébredtél. – vigyorgok rá gúnyosan. – Bocsánatot kellene kérnem, amiért kitörtem a nyakadat és a pincébe zártalak, de… valahogy nem érzek megbánást. – Lefelé görbítem ajkaimat, megvonom vállaimat, miközben szemet forgatok. Tekintetem újra összefonódik az övével, s csak nézem az ő üveges, mit sem mondó tekintetét. Tudom, hogy belülről majd felemészti a düh, érzem a szorításából, abból, ahogy remeg a keze. Bár ki tudja, lehet, a keze azért remeg, mert erősen igyekszik visszafogni magát, nehogy idő előtt tépje ki a nyelőcsövemet.
- Még mielőtt úgy határoznál, hogy végképp elteszel láb alól, legalább hagy mondjam el, hogy miért tettem. – kérlelem, s ezúttal tekintetemből is látszik, hogy nem holmi kifogásokat akarok keresni az életben maradásra. Meg akar ölni? Öljön! Úgy sem számítana senkinek sem a halálom. A legtöbb személy, akiket valaha ismertem úgy is mind halottnak hisznek. A lányom gyűlöl, őt nem rendítené meg az anyja halála. Katherine pedig most a saját bajával van elfoglalva, kétlem, hogy érdekelném. Összefoglalva; nincs kiért, miért életben maradnom, hiszen senkinek sem számítok.


Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Richard Redway Weston
Richard Redway Weston

YOU'RE A VAMPIRE?! I'M A HUNTER

❦ Hozzászólások száma : 77
❦ Join date : 2013. Dec. 25.
❦ Age : 515

Nappali          Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nappali    Nappali          Icon_minitimeKedd Jún. 17, 2014 10:06 am

Tatia & Richard
zene: Animal I Have Become.. | megjegyzés: -
Minden egyes múltban történt dolog az örök homályba veszett, egykor remélni akartam, de mára azt sem merek. Nincs remény, nincs fény, nincs semmi olyan sem, amely megnyugtathatná a lelkem. S miért is lenne? Az idő, amelyet megéltem, az órák száma, az elvesztegetett percek, és minden egyes pillanat egy jelentéktelenné vált zálog. Reméltem, hittem, és azt akartam, hogy egy szép napon boldog legyek, s ne ilyesfajta életet folytassak le, de nem.. ez nem történt meg, hisz csupán egy elfeledett álomkép lebegett a szemem előtt, mely már-már néha valóságosnak hatott, pedig koránt sem volt az. Szívem nem dobbanása, és lélegzetvételeim kihagyása mind azt bizonyítják, hogy meghaltam, hisz meg kellett halnom; mind lelkileg, és mind belsőleg. A sorsom, amely kikövezve állt fent előttem tehát ez lett; egy szánalmas alak voltam, aki érezni akart, de megszűnt minden egyes egykori vonás. A gonoszságom lett a főszereplő, és én pedig élvezettel ölök, sőt kegyetlenül bánok mindenkivel, ki az utamba kerül. Mit sem foglalkozom a nő száját elhagyó szavakkal, csak fogom magam, és tovább megyek, mintha itt sem lenne, hisz mégis miért érdekeljen ő, amikor én sem érdeklem őt? Bár többről lenne szó, ha hagynám az érzelmek eluralkodását magamon, de nem akarok sebet ejteni senkin sem, hisz aki kötődik hozzám; az sebet kap, én pedig ezzel nem törődöm, hisz valljuk be érzéketlen tuskó vagyok. Épphogy teszek pár lépést máris utánam jön, mert valamiért nem bír elengedni ily könnyedén, de nem értem, hogy miért is nem hagy engem békén. Váratlanul ér, ahogy végül hátulról kitöri a nyakamat. Védekezni sem tudok ellene, és csupán mindösszesen annyi marad meg képként, hogy eszméletlen leszek. Minden világosság kihunyni kezd, és végül a sötétség költözik a helyére, ahogy elájult állapotban esem a földre, és hogy mi történik ezt követően, azt magam sem tudom.
Egy jó félórával később térek magamhoz. Még ki sem nyitom a szemeimet, de már is érzem a hátamon a hidegséget, mely oly annyira átjárja a testem, hogy szinte hirtelen leszek éber. Szemeim kinyitódnak, ahogy végig futtatom a tekintettemet a helyiségen belül. - Nem, ez nem lehet.. - Mondja egy belső hang bennem, ahogy alaposabban átnézem az adott helyszínt. Felül egy kisebb ráccsal övezett ablak, míg idebent semmi egyéb nincs, csak színtiszta homok.. avagy nevezzük földnek ezt. Hideg kőfal, és egy vasajtó, amely minden bizonnyal zárva van. Remegve csúszom egyre hátrébb egészen az ablak alatt lévő falterületig, ahol ugyanis a mellkasomhoz felhúzom a lábaimat, és ijedten nézem az ajtót, amely élesen szembe van velem. Én kiszabadultam, szóval.. ezt hogy? Szabad vámpír voltam.. nem lehettek a múltban. Teljes testem beleremeg a jelenetbe, ahogy én magam lehunyom a szemeimet, csak álmodok, de amikor kinyitom ugyanott találom magamat; a pincében.
-Nem!-Ordítok fel végül fájdalmasan, ahogy az egész térséget, sőt talán a házat, ha ott vagyok, akkor azt is betölti, ha pedig csak egy erdőben elrejtett föld alatti kamra ez, akkor felhallatszik a felszínre.-Nem, ez nem lehet.. én...-Kezeimet a falra csúsztatom, ahogy a hátamat is neki támasztom a hideg kőnek, majd végül lassan felfelé csúszva felállok, de erőtlen vagyok ahhoz, hogy megtartsam magam, ezért térdre esek.-Nem!-Ordítok fel immár sokkal erőteljesebben, ahogy a testemben az ideg, és a düh úgy árad szét, mint valamely drog. Összeszedve minden erőmet felállok, és az ajtóig meg sem állok, ahogy hozzá érintem a kezemet hirtelen el is kapom, hisz teljességgel csodák csodája módon tűzforró. Kissé hátrébb is lépek, amint észreveszem, hogy az ajtó... Olvad az ajtó? Megvárom, amíg végleg hűlt helye lesz, majdan egy határozott mozdulatsor következtében a nappaliban kötök ki, és olyan élesen villan meg a tekintettem, hogy szinte aki eddig bátor volt az ezután félelmet érez. Vámpírsebesség által szorítom a nyakától fogva a falhoz a teremtőmet, és ha bármi a kezébe van, akkor az immár nincs, hisz elveszem tőle. Belső zsebemből egy karót húzok elő, ahogy beleszúrom azt a gyomrába, míg én magam erősen tartom a falnak szorítva a nyakától fogva, hogy ne tudjon elszökni.. Minden mozdulatom határozott, és egyben érzéstelen, de mégis remegek, hisz a múlt kísértete utolért..

Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Tatia Petrova
Tatia Petrova

HEY DEAR, I'M A ORIGINAL

❦ Hozzászólások száma : 457
❦ Join date : 2013. Oct. 20.
❦ Tartózkodási hely : † Mystic Falls †
❦ Job/hobbies : † Blood-suck †

Nappali          Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nappali    Nappali          Icon_minitimeHétf. Jún. 16, 2014 6:25 pm

"Upsetting Feelings" - Rich & Tatia

Azt hiszem megőrültem. Vagy ha még nem, akkor hamarosan meg fogok. Mert ez, ez… őrület. Nem értem magamat, nem értem, hogy miért kellett a sértődős vámpírka után rohannom, mintha bármit is jelentene számomra… Mert biztosíthatok mindenkit, hogy ez nem igaz, nem lehet. Képtelenség, hogy bárki iránt is tápláljak bármiféle, felesleges, haszontalan és igen szánalmas érzéseket. Ahogy pedig ő rám néz, amilyen szavakat kiejt ajkai közül, mind-mind megerősítenek a tényben, hogy ő sem érez semmit irántam, én pedig pláne nem ő iránta. Mókás is lenne. „A két érzelmek nélküli egymásra találása.” Meg kell hagyni, remek szalagcím lenne, ha ez egy film lenne. De ez nem film, ez a valóság. A valóság pedig sokkal zordabb és kegyetlenebb, mint ahogy azt a kijelzőkön keresztül látni lehet.
Nem is értem miért, de felháborodom a szavain. Valami megvillan a szememben, s bármi legyen is az, nem éppen kellemes dolog. Legalább is nem az ő számára. Figyelem, női hiszti közeleg!
- Visszaadtad a múltkorit?! Én talán neveztelek téged valaha is gyengének?! Tettem valaha is szemrehányást arra, hogy nincsenek érzéseid?! Megmondjam a választ? Nem! Sosem mondtam semmi arra utalót, hogy gyenge lennél! – adok ki magamból mindent, ami így hirtelen eszembe jutott. Magam sem értem mire ez a hirtelen kirohanás, de határozottan jobban vagyok tőle. Furcsa elégedettséget érzek, hogy ezt kimondtam. Még is… van még valami, ami nem engedi, hogy hagyjam elmenni. Valami, amiről fogalmam sincs, hogy mi az. Talán pont ezért kell maradnia, hogy kiderítsem.
- Ne merészelj itt hagyni! – szólok utána kissé talán indulatosan. Nézek utána, bosszús arckifejezés telepszik rám. Idegesen fújom ki a magamban benntartott levegőt. – Anyám… - dünnyögöm és utána megyek. Vagy is, pontosabban vámpírgyorsasággal kerülök mögé, majd egy határozott és hirtelen mozdulattal töröm ki szerencsétlennek a nyakát. Vigyorogva nyugtázom, ahogy a teste összecsuklik, de még mielőtt földet fogna a feje is, megragadom őt. Hátulról ölelem át a mellkasát, és indulok meg vele vissza a házamba. Mit ne mondjak, ez a nap legnagyobb hülyesége, szerintem.
Olyan gyorsan értünk a házhoz, amilyen gyorsan csak tudtunk. Igyekeztem, hogy még véletlenül se fussak ki az időből és a vámpír ne kezdjen ébredezni. Miért van olyan érzésem, hogy ha magához tér, akkor talán még az eddigieknél is sokkal morcosabb lesz rám?
Felkattintom a pincébe vezető lépcső villanykapcsolóját, aztán szélesre tárva annak ajtaját, már le is vonszolom magam után a kiütött vámpírt. Odalent, a nyirkos és hűvös pincében egyszerűen csak leültetem őt a fal mellé, míg jó magam összeszedek odalentről mindent, amit „fegyverként” hasznosíthatna, ha magához tér. A sok holmival a kezemben pedig visszaballagok a nappaliba és lerakom őket a földre. Eztán a pinceajtóhoz lépve – mely egyébként tömör vas, lelakatolom azt, a kulcsot pedig a lehető legmesszebb helyezem el az ajtótól. Nem tudom ki lakhatott itt előttem, de a pincéje egészen vámpír biztosnak tűnik. Mikor idejöttem egy egész verbena rakományt találtam lent. Szóval bárkié is volt a ház előttem, nem kedvelhette a fogas szörnyeket.
A kanapéhoz sétálok, és egyszerűen csak eldőlök rajta. Nincs is más hátra, csak megvárni, hogy magához térjen a pincébe zárt vérszívó…


Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Richard Redway Weston
Richard Redway Weston

YOU'RE A VAMPIRE?! I'M A HUNTER

❦ Hozzászólások száma : 77
❦ Join date : 2013. Dec. 25.
❦ Age : 515

Nappali          Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nappali    Nappali          Icon_minitimeHétf. Jún. 16, 2014 4:15 pm

Tatia & Richard
zene: Take Me.. | megjegyzés: Remélem tökéletesen tetszik a kegyetlenségem xD
Minden egyes lépésnek, avagy döntésnek ára van, és olykor egy-egy ilyen áldozatért súlyos fizetséget kell megadni. Van, hogy az élet elvesz tőlünk ennek következtében, de van olyan ritka pillanat is, amikor ad számunkra. Vannak, akik fontosakká válnak, és vannak, akik eltávoznak, sőt végleg elhagynak bennünket. Az élet örökös körforgás, amely folytonossággal változik, mégis a múlt sérelmei azok, amelyek örök időkre elkísérnek bármerre is menjünk. A fájdalom, a szenvedés, a kín.. mind egy-egy jellem vonás, és mégis jelen van mindig. Az élet bármely szakaszában felbukkan, és ezzel romba dönt egy egész életet, ahogy a sors kegyetlen, úgy vagyok egyúttal az én is, hisz miért legyek más milyen? Kiért érné meg jónak lenni, ha csak gyötrelmet ad az élet, és nincsenek szép dolgok benne? Miért lennék olyan, amilyenek mások szeretnének látni? Miért? Megválaszolatlan kérdések ezrei állnak sorban előttem, és egyikre sincs válasz, mintha ez egyfajta szívatás lenne a számomra, miszerint nekem nincsen jóság, csak a szomorúság örök rablánca. Oly régóta meghaltam belülről, oly régóta eltemettem az egykori önmagam, és mindent belepett a por, a kosz, a piszok.. tűnő múlékony semmisség lett a létem, és nem több. Egyenlő lettem megannyi homokszemcsével, és még mindig élek, mert létezni akarok egy olyan világban, és egy olyan helyen ahol csak a szenvedés lehet a jutalom mindenért.. minden megmozdulásért. Lépteim lassúak, mégis eléggé gyorsak ahhoz, hogy mielőbb eltűnjek a ház elől, hisz mégis miért legyek egy olyan helyszínen, egy olyan lakásban, avagy házban ahol egy érzéstelen vámpír él.. egyúttal nem érdeklem őt. Direkt bántam így vele, viszont tudom, hogy ezzel elvágom a magam egyetlen egy esély forrását. Mégis miért akarjak általa érzelmessé válni? Csak a teremtőm, és nem több, hisz nekem nem jelent semmit, csak azt, hogy ily életet adott nekem, ezért természetesen hálás vagyok, és ha kéri a segítségemet, akkor állok rendelkezésre, de többet nem adhatok. Az már túl sok lenne nekem.. Mély levegőt veszek, ahogy egy pillanatra lehunyom a szemeimet az utam során, és amire kinyitom lám mit hallok meg a hátam mögül? Lépteket, és nem is akárkiét.. egészen mellém sétál, de én nem foglalkozom vele, csak megyek tovább előre a megkezdett utamon, hisz mit sem ér ő.. mit sem jelent nekem. Végezetül elém sétál, amivel megadva magam megállok előtte, és csendben figyelem, hogy mégis mit akar tőlem. Kérdései élesen hatnak el az elmémig, és szinte rögtön át is gondolom, hogy ezen dolgokra mit lenne célszerű felelnem, de fogalmam sincs.. nem tudom, hogy mit mondhatnék neki. Majdan, csak egyszerűen megrázom a fejemet nem helyeslően.
-Pontosan jól mondtad, hisz egy jelentéktelen senki vagy nekem.-Mutatok rá ezzel is egyértelműsítve, hogy komolyan gondolom ezt.-Csupán visszaadtam a múltkorit, nos erről volt szó. A továbbiakban pedig nem kívánnám magaménak tudni a társaságodat, hisz túlságosan idegesítő vagy, amely arra enged következtetni, hogy lassan alkalmaznom kell a bevált módszerem, szóval.. állj el az utamból.-Mutatok jobb kezemmel oldalra, ahogy igencsak közel lépek hozzá, és már-már félreértelmezhető is lehetne eme mozdulatsor.-Ha megengeded, akkor nem szeretném pont a teremtőmet kinyírni, hogy aztán én is meghaljak, szóval tűnj el.-Mondom nyomatékosan a szavakat, ahogy oldalra lépek, ha ő nem megy el, akkor majd kikerülöm én őt.-Szóval viszlát, Tatia.-Hajolok meg újból, ahogy hangom tökéletesen rideg, és majdan megindulok tovább folytatva az utamat, hisz elegem van ebből a nőszemélyből. Én túl akarok rajta lépni, és túl is fogok, mert én mindent átélek, megélek, és mindenen keresztül tudok jutni. S most, ha hagyja, akkor végleg távozom is, mert semmi közünk egymáshoz, főleg ebben az egészben az a jó, hogy kikapcsolt.. így megkönnyíti a dolgomat nagyban.

Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Tatia Petrova
Tatia Petrova

HEY DEAR, I'M A ORIGINAL

❦ Hozzászólások száma : 457
❦ Join date : 2013. Oct. 20.
❦ Tartózkodási hely : † Mystic Falls †
❦ Job/hobbies : † Blood-suck †

Nappali          Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nappali    Nappali          Icon_minitimeSzomb. Jún. 14, 2014 9:16 pm

"Upsetting Feelings" - Rich & Tatia

A tasakos vér kisebb puffanással landol az ölemben, amit csak egy - hálásnak nem igen mondható bólintással nyugtázok. Hogy őszinte legyek, már pedig az vagyok; nagyon nem érdekel a viselkedése, hogy milyen hanglejtéssel beszél. Egyszerűen… nem izgat. Elvégre, ki ő nekem, hogy akár csak egy percre is fontolóra vegyem szavainak jelentőségét? Hát ez az, senkim!
- Ühüm, pápá. – Rá sem nézek, csak hanyagul intek neki, jelezve, hogy egyáltalán tudomásul vettem a távozását. Unottan iszom bele a vérbe, s pár korty után valahogy undorodom még a látványától is. Nem tudom, mi van velem. Úgy érzem, hogy ez a kis „beszélgetés” rossz ízt hagyott maga után a számban. Valami azt súgja belül, hogy menjek utána, hogy keressem meg és beszéljek vele. De bárhonnan is jön ez a hang, én csak mélyre temetem magamban és nem foglalkozom tovább vele. A kezemben tartott vért is egy perc töredéke alatt elfogyasztom, a tasakot pedig lerakom a kávézóasztalra. Jómagam pedig visszadőlök a kanapéra, lehunyom szemeimet és csak pihenek. Hallgatom szívem ritmusos dobogását, egyenletes lélegzetvételeimet. Elmémet kiürítem és próbálok a nagy semmire koncentrálni. Szeretnék elmerülni a tudatalattimban, megismerni teljes önmagam.
Úgy érzem órák teltek el, mióta egyedül maradtam itthon. De ahogy kinyitom a szemem, s az órára pillantok, szembesülnöm kell a ténnyel, mely szerint csak két perc telt el, Edward távozása óta.
Vajon miért foglalkoztat ő ennyire? Miért zavar, hogy elment? Miért tartotta fontosnak, hogy ide jöjjön, és a szememre hányja mit tettem? Miért foglalkozik velem, mikor épp ő maga nem akart érezni? Hiszen ő maga mondta, hogy az érzések rosszak és nélkülük szép igazán az élet. Akkor meg?
Nem értem. Esküszöm, hogy fogalmam sincs miért csinálta ezt. Ahogy azt sem értem, hogy én miért foglalkozom egyáltalán ezzel? Meg fogok bolondulni, sőt! Már most meg vagyok őrülve. Ez őrület!
Egy hirtelen mozdulattal kecmergek talpra a kanapéról, s ugyan ilyen hirtelen, mielőtt esélyem lenne meggondolnom magamat indulok a vámpír után, aki azt hiszem talán egy kicsit megsértődött rám. Nem ismerem igazán őt annyira, hogy teljességgel biztos legyek benne merre is mehetett, de azért vannak tippeim. Ha pedig a megérzéseim nem csalnak – már pedig ilyet nem szoktak, akkor valami olyan helyre ment, ahol nem tartózkodnak túl sokan, mint például a… külterületen. Talán. Mi veszteni valóm lenne, ha arra indulnék először utána? Semmi. Akkor mindet bele.
Vámpírsebességgel haladok az utcákon, szemrevételezve mindent és mindenkit, aki csak mozog. Nem tudom miért, de meg kell őt találnunk. Úgy hiszem, van egy elvarratlan szálunk, ami nagyon zavar.
Fogalmam sincs, mennyi idő telt el utána, lehet akár egy perc, vagy egy óra… én nem érzékelem az idő múlását. Túlságosan lefoglal, hogy megtaláljam… ó! Már meg is van!
Éppen előttem, talán pár méterre lehet tőlem. Felismerem az alakját, a tökéletesen kócos haját…
Egek! Ezek meg miféle elvetemült gondolatok? Brr…
Megindulok felé és meg sem állok, míg mellé nem érkezem, s ő nem hajlandó tudomást venni rólam.
- Na jó, ne nézz hülyének, de fogalmam sincs miért akartam utánad jönni. De te igazán elárulhatnád, hogy miféle érdeked volt abban, hogy ma megkeress? Miért hánytad a szememre, hogy mit műveltem, mikor tudtommal téged ez csöppet sem érdekel, mert te is pont olyan érzéketlen vámpír vagy, mint én magam? – vonom őt kérdőre, ahogy idők közben elé állok, s összefonom karjaimat a mellkasom előtt. Arcomról semmit sem lehet leolvasni, maximum a kíváncsiság csillanhat meg tekintetemben, ahogy az ő arcát fürkészem. – Vagy egyáltalán miért érdekellek, mikor egy jelentéktelen senki vagyok a számodra? Hisz az vagyok, egy senki. – Ez utóbbit sokkal inkább azért mondom, hogy magamat meggyőzzem ennek igazáról, sem mint őt ösztönözzem elgondolkodásra. Még is, valahogy nagyon foglalkoztat ez az egész dolog. Nem csak a mostani találkozásunk miatt, hanem a legutóbbi miatt is. Tudom, nem kéne érdekelnie a dolognak, de kíváncsi vagyok. Már pedig, ha én kíváncsi vagyok, akkor addig teperek, míg ki nem elégítem kíváncsiságomat.


Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Richard Redway Weston
Richard Redway Weston

YOU'RE A VAMPIRE?! I'M A HUNTER

❦ Hozzászólások száma : 77
❦ Join date : 2013. Dec. 25.
❦ Age : 515

Nappali          Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nappali    Nappali          Icon_minitimePént. Jún. 13, 2014 6:40 pm

Tatia & Richard
zene: Take Me.. | megjegyzés: -
A kegyetlenségnek nincs határa, viszont túlzásokba lehet esni, mint például ennek a hasonmásnak, aki mindenhogyan megtagadja saját magát, de hogy őszinte legyek kicsit sem érdekel, hisz valljuk be; csak a teremtőm, és nem több. Engem az ölés foglalkoztat, a kegyetlenségem, sőt az ereimben csörgedező bosszúvágy, mely oly édesen lecsap majd arra a bizonyos életben lévő utolsó boszorkányra, ki kínozni volt hajlandó akkoriban. Tehát ennyit akartam, és miután közöltem vele, mint már említette is nincs itt keresni valóm, hisz mégis mit csináljak itt? Nézem őt, avagy hallgassam ezt az arrogáns stílusát, amely inkább szánalmas, mintsem tetszetős nekem. Vállat vonok, és megindulok a konyhába végül, hogy hozzak neki egy tasak vért, aztán már itt sem vagyok. Egy mozdulattal szedem ki végül a hűtőből neki, majd a nappali felé veszem az irányt, és amikor a bejárathoz érek megállok. Érdekes, hogy én voltam még egykoron a nem érző, és kegyetlen alak, most pedig íme tessék; ő az.. ő, aki érzelmekről fecsegett, és azt mondta őrültség kikapcsolni, erre tessék! Élőpélda rá, hogy érezni őrültség.. és amiket tett, avagy csinált csak az igazamat bizonyítja, míg másrészt pedig azt, hogy képtelen volt elviselni az életet.. nekem több szenvedés járt, s tán ő ezt nem élte meg sohasem, de mégsem kapcsoltam ki egy pillanatra sem, hanem éltem, és hagytam, hogy az élet vezessen előre. Ismeretlen utakon haladtam, idegen terepekre, és érdekes helyzetekbe..
-Tessék neked tasakos vér..-Hangom kellően rideg, és egy undorodó tekintettel dobom neki oda.-Én nem ilyenből táplálkozom, hanem eredeti emberből.. szóval az előző italos dolognál nem erre céloztam, hanem alkoholra.-Vonok vállat, de lényegtelen.-Elmondtam számodra tökéletesen, amit erről gondoltam, és ezzel be is fejeztük.-Mutatok rajta végig.-Szóval viszlát.-Egy enyhe meghajlással köszönök el, ahogy szavaim gúnyosságának egyvelege kihallatszik a hangomból. Egy érzéstelen vámpírral így kell bánni. Ridegen, kegyetlenül, és egyben mégis szívtelenül. Már azon sem lepődnék meg, ha hirtelen visszakapcsolna. Teszek hátrébb néhány lépést, ahogy végül a kijárati ajtó felé fordulok, majdan megindulok előre, és oda érve kinyitom azt. Engem voltaképpen senki élete, sem pedig panasza nem érdekel, hisz miért érdekeljen? Mást sem érdekel az, hogy velem mi volt, vagy hogy mi van velem éppen most. Hidegen hagy, hogy kikapcsolt, ha neki jó, hát akkor jó, én pedig mehettek vissza vadászni, kegyetlenkedni, és ölni. Egy roppant egyszerű mosollyal lépek ki a házból, majd bezárom magam mögött a drágalátos bejárathoz tartozó eszközt, mely csapódva jelzi a távozásomat. Majd a lassan mozgó, mégis lágy szellő kap ekkor bele a hajamba. Újból szétborzolja, de immár még jobban, miközben én megindulok előre, és a városközpont belseje felé kanyarodok el. Az élet kegyetlen, és egyben én is az vagyok, hisz miért legyek jó, ha nincs miért, avagy ha nincs kiért annak lenni? Megtanultam a szenvedést, annyi mindent átéltem, és éppen ezért lépek át ilyen egyszerűen egyes dolgokon, mint például ezen a hasonmásos eseten, hisz neki semmi köze hozzám, nekem pedig hozzá nincs közöm, és ennyi. Veszek egy mély levegőt, ahogy végül mégsem a belvárosba megyek, hanem inkább a külterületi részlegre, hisz az a vadászati helyem, és nem pedig amaz. Szóval ennyi volt Tatia Petrova jelentősége nekem; így tehát fogva magam eltűnök a házának a környékéről a lehető leghamarabb, hisz nem akarom őt még egy percre sem látni..

Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Tatia Petrova
Tatia Petrova

HEY DEAR, I'M A ORIGINAL

❦ Hozzászólások száma : 457
❦ Join date : 2013. Oct. 20.
❦ Tartózkodási hely : † Mystic Falls †
❦ Job/hobbies : † Blood-suck †

Nappali          Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nappali    Nappali          Icon_minitimePént. Jún. 13, 2014 5:59 pm

"Upsetting Feelings" - Rich & Tatia

Mikor legutóbb látogatóm érkezett, valami olyan történt velem, amire sohasem számítottam. Megismerkedhettem a rég halottnak hitt lányommal, akinek sikerült szembesítenie vele, hogy milyen borzalmasan szörnyű anya vagyok. Mit ne mondjak; hatalmas sikere lett a beszélgetésnek. Freya elment, valószínűleg nem is akar majd látni többet, én pedig kikapcsoltam, érzéketlen szörny lettem.
Talán ezért is, de most sem számítok semmi jóra, ami ebből a beszélgetésből kijöhet. Fel vagyok készülve rá, hogy kapok egy jó kis szemrehányást, fejmosást vagy valami hasonlót. Hisz’ legutóbb még is csak én voltam az, aki az érzések fontosságáról beszélt neki, erre tessék!
- Hát láthatod, minden rendben velem. Jól vagyok, az élet mesés és vérben fürdő. – Mosolygok rá, amolyan „Tessék, itt vagy, láttál, most már mehetsz” jelentéssel. Nem örülök neki, hogy látom, határozottan nem. Frusztrál a jelenléte és kicsit még feszélyez is.
- Megkínálhatnálak, de nem inni jöttél. – Viszonzom azt a gonosz mosolyát, amit meg spékelek egy kacsintással is. – Ki vele. – bíztatom hamis kíváncsisággal. Az igazság az, hogy cseppet sem tud érdekelni, hogy miért jött ide. Bár, már vannak elképzeléseim és lám… be is igazolódnak. Csak a szememet forgatom és horkantok egyet. Ajkaimon egy nemtörődöm mosoly foglal helyet.
Hát, ez most aztán nagyon meghatott és a szívemig talált… egy fenét! Nincs jelentősége annak, hogy mit gondol. Ami meg a szemrehányását illeti… tény, hogy megérdemlem, csak épp nem izgat.
- Na, ha csak szemrehányást akartál tenni, akár mehetsz is. Tudod hol az ajtó. – Éles, maró hangnem, cinikus mosoly, ezzel le is rendezem ezt az egészet. Kezemmel az ajtóra bökök, aztán fogom magam és betipegek a nappaliba, elfekszem a kanapén, bal karomat pedig a lehunyt szemeimre fektetem. Nem szólok többet, csak hallgatok és várom, hogy az ajtó kinyíljon, ő pedig eltűnjön. Persze, van egy olyan érzésem, hogy nem szabadulok meg tőle ilyen könnyen, sőt! Biztosan akar még valamit.
Egy perc után bosszúsan morrantok egyet, leveszem kezemet a szememről és a könyökeimre támaszkodom. Oldalra döntött fejjel, bosszús pillantással figyelem a vámpírt, aki még mindig itt van.
- Vér a hűtőben. Ha sokáig maradsz, akkor hozz egyet nekem is. Legyen kettő. – mondom neki, fejemmel pedig a konyha irányába bökök, hogy véletlenül se tévedjen el. Csak tudnám, hogy miért van még itt? Jobban örülnék, ha folytathatnám a semmittevést és a gondolataimba fulladhatnék. Nem mintha azok most sem kavarognának folyamatosan, csak most épp egész más körül. Hogy egész pontos legyek, a múltkori találkozásunkon. Ijesztő, hogy akkor még mennyire másként vélekedtem erről a kikapcsolás dologról, és hogy próbáltam meggyőzni róla, hogy az érzelmek jók… Jesszus!
Persze tudom én, hogy a kikapcsolás nem megoldás, azzal is tisztában vagyok, hogy az érzések ott vannak bennünk, csak jó mélyre eltemetve. S van, hogy néha, egy-egy pillanatra felbukkannak, mi pedig gyorsan vissza is söpörjük őket a szőnyeg alá, nehogy újra érezni kelljen. Hát, én túl sokáig éreztem, és túl sokat, túl fájóakat és túl mélyen voltak ahhoz, hogy túl tegyem magam rajtuk. Az buta és szánalmas érzések voltak azok, amik tönkretettek, meggyaláztak és összetörtek. Soha többé nem akarok érezni, soha többet nem akarom átélni megint azt a kínt, amint a bűntudat hoz magával.


Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Richard Redway Weston
Richard Redway Weston

YOU'RE A VAMPIRE?! I'M A HUNTER

❦ Hozzászólások száma : 77
❦ Join date : 2013. Dec. 25.
❦ Age : 515

Nappali          Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nappali    Nappali          Icon_minitimeCsüt. Jún. 12, 2014 6:02 pm

Tatia & Richard
zene: Take Me.. | megjegyzés: Kissé szívtelen vagyok, de ez van xD
Boldogság, és szomorúság, remény, és csalódás, élet, s halál.. lám mi vesz minket körbe eme világon, s mily gyorsan múlik el a szemünk előtt az élet pereme. Minden egyes pillanatot nem élvezhetünk ki, nem foghatjuk meg magát az időt, hisz egyszer meghalunk; én is meghaltam, amikor egy vámpírrá váltam, s kegyetlen módszerrel, avagy éhség vágyból, de gyilkolni kezdtem. Az éveim alatt megtanultam sok mindent; uralni a vágyat, kiélvezni a hatalmam, játszani mesteri fokon, tűrni a fájdalmat, elveszteni a gyengeséget, sőt megölni bárkit, bármikor, és bárhol. Nem számít számomra egyetlen egy mulandó élet sem, nem érdekel, hogy ki van a hátamnál, avagy ki van előttem. Annyi éven át egyedül, egymagam, elhagyatottan éltem a földi pokolban. A teremtőm sehol, csak önmagamon segíthettem, csak én magam voltam az, aki megtanulhatta a magányában az élet iramát felvenni, és a saját sorsát uralni. Földön feküdve, beporozva magam, sárban tiporva, szenvedve, megtépve, tönkre téve álltam a helyzet magaslatán, és mindmáig élek, mert nem voltam öngyilkos, hisz kár lenne az életet eldobni holmi jelentéktelenség miatt. Az élet maga kegyetlen, de csak addig a pontig, amíg nem teszünk ellene; minden egyes lépés, avagy cselekedett számít. Vagy mi uraljunk a sorsunk, vagy ő ural minket, s melyik a jobb szerinted? Önmagad lenni, vagy uralom alatt lenni? Élvezni, ami van, vagy szenvedni egy átok súlya alatt?
Lépteim lassúak, kimértek, határozottak, és egyben mégis felsőbbrendűségre utalóak. Mindenki felett állok, törvényt diktálok, szabályokat hozok, ölök, és sohasem kímélek meg senkit sem. Nem tartom magamat nagyra, csak csupán tudom az adottságaimat, és az értékeimet. A lágyan fújó szellő belekap a hajamba, és átfut az egész testemen, ahogy beleborzongok egyszerűen. A napfénye ragyogó, és már-már elkápráztató, ahogy a kiszemelt terepen haladva egyre előrébb török a célom felé. Megmutatom a drága kicsi Petrovának, hogy nem minden az, ha a vámpír kikapcsol, s hogy én ezt honnan tudom? Vannak embereim, kémeim, besúgóim, akik annyira szorgalmasan tevékenykednek nekem az igézésem által, hogy ennél precízebb munkát már csak el sem tudnék magamnak képzelni. Kegyetlen mosolyra húzom az ajkaimat, ahogy megközelítem nem sokára a gyönyörűséges házat. Lám, lám.. itt él egy kegyetlen, s nem érző Tatia Petrova, aki minden bizonnyal most eléggé remekül érezheti magát, csak hogy tőlem még sincs biztonságban. Az ajtóhoz lépek, ahogy kopogtatok, és mivel hallom, hogy itthon van, ezért többször is megismétlem ezt, hogy eljusson az elméjéig, avagy a füléig, ha már vámpír hallania kellene, nem? Lazán beállok, ahogy arcomon a tökéletesen felvett nyugodtságom, és a szokásosan semmit mondó jellemem tükröződik, viszont szemeimben ott van egyfajta csillogás, amely utal arra, hogy a gyilkos énem feléledt. Oly régóta tartottam csak körbe magyarázást, avagy félrebeszélést, hogy szinte időm sem juthatott a kedvenc tevékenységemre; az ölésre, mely egyedül, s egymagaként nyújt számomra békét, csak ez szünteti a magányomat.. csak ez.
-Gondoltam megnézem az érzéketlen Petrovát.-Hangom kellően semmit sem tükröző, s már-már lenéző vele szemben, amint félreállt besétálok, és megvárom, amíg becsukja az ajtót.-Hogy miért is jöttem? Nos.. lássuk csak! Oh igen, ha már ide jöttem, akkor megkínálhatnál egy itallal.-Húzom ajkaimat gonosz mosolyra.-Az indok pedig az, hogy elmondhassak neked egyetlen egy dolgot.-Sétálok hozzá eléggé közel, ahogy a nyakától elseprem a haját, majd óvatosan a füléhez hajolok.-Gyenge vagy.. csak az kapcsol ki, aki gyenge, és te pontosan az vagy.-Suttogom megnyomva a szavakat, majdan hátrébb lépek egyszerűen, és végig mutatok rajta.-Érzelem nélkül élni? Nem elmondtam a múltkor, hogy így a jó, de te nem hittél nekem, te azt mondtad érezni kell.. most pedig épp az ellenkezőjét lépted meg? Ez arra utal, hogy igazam van, másrészt pedig, hogy feladtad..-Nevetek fel, ahogy a falnak vetem a hátamat, és onnan figyelem a hasonmást. Csak a teremtőm, és semmi több..

Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Tatia Petrova
Tatia Petrova

HEY DEAR, I'M A ORIGINAL

❦ Hozzászólások száma : 457
❦ Join date : 2013. Oct. 20.
❦ Tartózkodási hely : † Mystic Falls †
❦ Job/hobbies : † Blood-suck †

Nappali          Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nappali    Nappali          Icon_minitimeHétf. Jún. 09, 2014 4:11 pm

"Upsetting Feelings" - Rich & Tatia

Ez az unalmas napok egyike, mikor itthon a saját házamban tartózkodom, és az ég egy adta világon semmit sem csinálok. Csak fekszem a kanapén és bámulok ki a fejemből, éppen valami terven, vagy a két város; Mystic Falls és New Orleans ügyein agyalva. Nagy ritkán az is elő szokott fordulni, hogy bekapcsolom a tévét, és folyamatosan kapcsolgatok a csatornák között. Ha már itt tartunk, ez a ketyere most is szól, csak úgy ontja magából a hülyeségeit. Még hogy állattámadás… Vajon meddig fogják még bevenni az emberek, hogy a halálesetek többségét állatok okozzák? Ennyire nem hülyék. Annak is csak gratulálni tudok, aki kitalálta, hogy kenjük rá az állatokra. Még is melyik állat az, ami csak megcsapolja egy kicsit áldozata vérkészletét és utána továbbáll? Erről beszélek! Eszetlenek…
Unottan fordulok hasra, arcomat a krémszínű párnák közé hajtva. Lehunyt szemhéjaim mögött is látom a képeket, vagy fogalmazzunk így; emlékeket, melyek az elmúlt napokban történtek velem. Nem sokat vagyok itthon azóta, hogy Freya kisétált az ajtómon. Valahogy, annyira hervasztó lett ez a ház mióta ő elment, hogy nem sok kedvem van itt tartózkodni. Persze, valahol nekem is laknom kel, ez a ház pedig az utóbbi napok ellenére is nagyon a szívemhez nőtt, így biztosan nem hagyom el.
Kopogtatnak, é pedig összerezzenek ennek a hangjára. Lustán emelem meg buksimat, hogy a hang irányába forduljak, ami a tévé képernyője felé terelődik. Egy szemforgatás közepette eresztem vissza fejemet a puha párnák közé és a nap emlékeinek furcsa világába. Újra hallom a hangot.
Kopp-kopp!
Ezúttal meg sem mozdulok, úgy hiszem, megint a tévé járatja velem a bolondját. De megismétlődik.
Kopp-kopp! Kopp-kopp!
Ezúttal sokkal sürgetőbbnek, erőszakosabbnak tűnik. Ráadásul roppant élesnek is, mintha csak az ajtómon kopogtatnának. A hang hangosabb és erőteljesebb lesz, mire ráveszem magam, hogy az ajtóhoz vonuljak és szélesre tárjam azt. Az ajtóban egy olyan valaki áll, akire nem számítottam.
Barna szemei a szemembe pillantanak, arcán valami ismeretlen kifejezés csücsül. Barna haja kócos, talán az odakint lágyan játszadozó szellőtől, vagy talán vadászat közben kócolta össze ennyire.
Döbbenten, meglepetten állok előtte, de egyéb jeleit nem adom annak, mennyire lepett meg érkezése, illetve mennyire kavart fel megjelenése. Legutóbb eléggé érdekesen váltunk el egymástól. Azóta nem is jutott eszembe, bár csak azért, mert lefoglalt, hogy mennyire összetörtem és kikapcsoltam. Mókás, hogy a múltkor még én papoltam neki az érzelmek kifejezésének fontosságáról… Nem is tudom, lehet szégyellnem, kéne magam miatta, de az igazság az, hogy egy fikarcnyit sem foglalkoztat a dolog. Nem érzek bűntudatot és megbánást sem.
- Lám, lám. Nem gondoltam volna, hogy szándékodban áll meglátogatni. – jegyzem meg neki közömbösen, miként félrelépek az ajtóból, hogy beengedhessem. – Minek köszönhetem a látogatásodat? – érdeklődöm, miközben becsukom utána az ajtót és a hátamat megtámasztom rajta. Érdeklődve figyelem őt, arcocskámon egy féloldalas mosoly játszik. Tekintetem végig szalad rajta, apró, az érkezése okára rámutató jeleket keresve. Azonban nem látok rajta semmi furcsát. A vonásai most is egyenesek, nyugodtak és semmit sem árulnak el belőle. Idegesítő, hogy van aki ennyire el tudja rejteni mi játszódik le a fejében, miféle érzések, gondolatok kavarognak benne. Mondjuk, nekem sem lehet okom panaszra. Az én ábrázatomról sem lehet leolvasni semmit, míg én azt nem akarom.


Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Elena Gilbert
Elena Gilbert

LOOK OUT!! I'M A VAMPIRE

❦ Hozzászólások száma : 810
❦ Join date : 2013. Mar. 15.
❦ Age : 31
❦ Tartózkodási hely : ☣ Whitmore college
❦ Job/hobbies : ☣ student on Whitmore

Nappali          Empty
TémanyitásTárgy: Nappali    Nappali          Icon_minitimeSzomb. Nov. 16, 2013 6:23 pm

***
Vissza az elejére Go down
http://it-isnt-easey.blogspot.hu/
Hello darling, call me by my name
Ajánlott tartalom



Nappali          Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nappali    Nappali          Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 

Nappali

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Nappali
» Nappali
» Nappali
» Nappali
» Nappali

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vampire Diaries :: Welcome to Mystic Falls! :: Lakónegyed :: Tatia háza-