Petra Blake & Stefan Salvatore

"Egy biztos terv mindig jól jön, hisz az élet ellen fel kell készülni.."

Mellkasom összeszorul, szívem nem dobban, lelkem felemésztődik, az érzelmeim szörnyűek, a fájdalomtól kiráz a hideg, és eközben a bűntudat az, mely bennem kering folytonossággal. Tudom a tetteim súlyát, átérzem, hogy minden öléssel bűnt követtek el, de nem.. egyszerűen nem hat meg. Akkor, és ott abban a pillanatban felejtek.. Nincs kín, szenvedés, avagy gyötrelmi érzet.. nincs semmi, csak a vér, mely rabul ejtve kábít el, mint akár egy drogost a kábítószer. Megbűvöl a jelenet, élvezetet ad, megbabonázóan hat, és eközben úgy érzem semmilyen gondom nem lehet. Viszont most, hogy nem öltem, és teljesen józan vagyok kikészít belülről az önsanyargató jellemem, és olyan pokoli érzést kelt bennem, hogy majd belepusztulok. S ekkor jön a kérdés, hogy helyes volt a tettem, és hogy megérte-e mindez számomra? Igent mondok ezredjére is, hisz tudom jól, hogy minden egyes lépés, melyet megteszek a javamat szolgálja, és majd eljön azaz idő is amikor ennek vége, amikor ez megszűnik minden másik érzelemmel együtt, és nem lesz semmilyen problémám. Mélyen fújom ki a tüdőmben tartott levegőt, és úgy megyek egyre csak előrébb az utcán, mintha ismerném a terepet. Arcom vonásai érzéstelenségemről árulkodnak, míg szemeim is ugyanezt tükrözik. Megjelenésem figyelem felkeltő, járásom lassú, óvatos, és egyben kimért, hisz alaposan megfontolom, hogy merre is menjek. S mintha egy cél vezetne úgy nézek szembe az ismeretlenséggel. Legbelül összeomoltam, a porba hullottam, és mindent feladtam, amit eddig hinni mertem. Érzéseim zavarosak, megfojtóak, és egyben mégis égetőek. Hatalmas nagy lánggal égetik a bensőmet, és legfőbb képen a mellkasomat, avagy egyszóval.. a szívemet. A képek, amik néha elém kerülnek csak az ölésről mutatnak jelenetet, a látvány, amelyet megpillantok szörnyűen kínoz, és mindeközben úgy érzem elveszek a teher nyomása alatt. Ezernyi ember, és megannyi épület az, mely mellett elhaladok, de ügyet se vetek egyikre sem. Mind hasztalan, érdektelen, és értéktelen számomra, sőt már csak abból kifolyólag, hogy az érzelmeim ingadozva táncolnak bennem; hol Silas kínzása, hol a vízben eltöltött időm, és hol pedig a bűntudat nyújtotta ármány jelenik meg, mely szembesít azzal a ténnyel, hogy egy ragadozó vagyok, ugyanakkor ezen által egy kegyetlen szörnyeteg, avagy csak egyszerűen gyilkos, aki nem ad kegyelmet senkinek, aki könyörtelenül megöl bárkit.. mintha egy szívtelen alak lennék, pedig nem vagyok az kicsit sem. Mégis mit hittem én magam? Mit hittem.. azt, hogy ez oly annyira könnyed lesz? Azt hittem majd minden megoldódik egy csettintésre? Nem, hisz százszor, sőt ezerszer rosszabb állapotba sodortam magam, mint ahol eddig voltam, de nem baj, mert majd ennek is vége lesz.. előbb, vagy utóbb, de biztosan.
Megközelítve egy boltot kinyitom az ajtót, majd mint aki nem is zavartatja magát belépek. Nos igen.. pontosan egy ilyen helyet kerestem, hisz mindenképp kell perpillanat egy szép kis boszorkány, aki a segítségemre lehet. Minden oly könnyedén fog menni, és bármit kér megteszem, csak legyen hajlandó segíteni nekem.. szerintem az alku egyértelmű lesz, ha meg nem, akkor ennyi. Finoman lépek beljebb, míg felül a csengetés jelzi a jöttöm, de mintha kihalt lenne a helyiség, sőt nem is olyan annyira, hisz mint hallom valaki elment elrejtőzni előlem, és még beszél is.. mily kegyes, hogy megmutatja maga felé az utat. Elmosolyodom, ahogy hallgatom a tanakodását, és hogy önmagában beszél, nos.. kicsit sem tűnik hülyének, de most nem ez a lényeg, hisz a szavaiból már is leszűrhető, hogy boszorkány nővel van dolgom. Bezárva az ajtót megindulok végül a lány felé, aki valahol a hátsó részben bújhatott meg, és majdan végül előtte állok meg.
-Tudod, ha magadban beszélsz, akkor azt egy vámpír kiszúrja, és ha jól leszűrtem a szavaidból, akkor boszorkány vagy..-Nézek szemeibe komolyan, miközben beszélek.-Mit szólnál egy alkuhoz, kedvesem? S hidd el nekem, hogy nem fogod ezt megbánni!-Lépek közelebb hozzá, és a falnak támaszkodom az egyik kezemmel.-Mond csak mit szólnál ahhoz, ha én kérnék tőled egy varázslást, cserébe pedig megteszek számodra bármit.. nos?-Tekintettem egyben kérdő, de ugyanakkor érdeklődő, míg egy mosoly kúszik az ajkaimra.

**********************************************