Operaszínház belső tere



 

Megosztás
 

 Operaszínház belső tere

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Hello darling, call me by my name
Vendég
avatar

Vendég


Operaszínház belső tere Empty
TémanyitásTárgy: Re: Operaszínház belső tere   Operaszínház belső tere Icon_minitimeSzomb. Júl. 19, 2014 12:38 pm


My father, and I.
A családunkat már régen tönkretettük.

A családunk már soha többé nem lesz a régi, jól tudom. Már ezer évvel tönkretettük azzal, hogy az első gyermek világra jött, s utána még a többi testvér, és azután pedig a legszörnyűbb dolog következett be. S, hogy mi is az? Az, hogy Ősök lettünk, azok a személyek, akik hidegvérrel tehetnek meg akármit. Vámpírokat, s egyéb lényeket tudunk igézni, képtelenség minket megölni, s itt vagyunk, még ezer év után is. De tudjátok, mint mondok?! Nem érdekel! a családom számomra a legfontosabb, elvégre rajtuk kívül más senkim sem maradt! Ők vannak nekem, s foggal-körömmel védeni fogom őket, még akkor is, ha az az életembe fog kerülni! Mikael akár itt helyben meg is ölhet miatta, nem érdekel! Öljön meg, tegyen velem amit akar, akár meg is kínozhat, de nem adom fel neki magam! Akkor már a halált választom, ha oda kell egyszer jutnom!
Nem adom meg magam soha senkinek, de még Klausnak sem!
Végighallgatom Mikaelt, bár annak nagyon nem örültem, hogy a nyakam köré tapassza ujjait. De nem támadtam, sem szedtem le róla, mert az csak olaj lenne a tűzre. De nem is fogom magamat hagyni. Mikael csak kerüljön Rebekah, vagy Hayley, akár Hope környékére is, azonnal lesz az, hogy olaj a tűzre! Ha őket bántani meri... még akár csak egy ujjal is hozzájuk nyúl, azonnal teszek róla, hogy máskor ne legyen így! Leginkább Rebekaht féltem. Ő a húgom, és minden áron megvédem, az ördögtől, Klaustól, s egyaránt Mikaeltől is, ha kell. Klaus nem erősebb nálam, elvégre ezer alkalmam lehetett volna már őt megölnöm. De nem tettem, mert hiába is féltestvér, számomra ő is a család része. És aki a család része, mindegyiket foggal-körömmel fogom védeni.
- Azt én tudom, mit csinálnék akkor. - Mondom szavai után, s már éreztem, hogy Mikael, az apám már leszedte nyakamról az ujjait.
Még utólag nyakamhoz nyúltam, ugyanis nem gyengén szorította.
Szemeimben látszódott a kétely, s az, hogy nagyon haragra buzdít minden beszélgetésünk.
- Nem, nem történt semmi. Én csak arra kérlek, hogy Rebekaht hagyd ki ebből a játékból. Ő nem tehet semmiről sem! - Kértem meg apámat idill hangnemben, hogy ha teheti, Bekaht hagyja ki a bosszúállásból. Nem akarom a húgomat is elveszíteni. Ő érte még Klaust is megölném, ha úgy kéne tennem. Akárkit megölnék, legyen az akárki, de Bekaht nem hagyom, hogy bántsák fizikailag, s mint lelkileg sem!
- Klaus ezt tette, az tény. Több évszázadra tett minket félre, de nem ölt meg minket, pedig megtehette volna. - Tettem hozzá a jó oldalát is, hogy Klaus nem egy vérengző vadállat, mert ha az lenne, már megölt volna minket régen.  de nem tette. Amikor Mystic Fallsba voltunk, amikor abban a pillanatban hibrid lett, én hideg vérrel megöltem volna akkor Klaust. De amikor meghallottam a szájából a család szót, tudtam azonnal, hogy bármi is legyen, de ha Klaus igazat mond, Bekaht kiszabadíthatom. De ez persze nem így lett, az csak később következett be. Ilyen téren igaza van az apámnak, de Klausnak oka van rá, hogy ilyen legyen. Bár nem tudom. Az egyik tizenkilenc, az egyik pedig egy híján húsz. Mikaelnek is van igaza, de azonban Klausnak is.
- És? Mostantól Klaus életére fogsz törni újra? - kérdezem tőle, miközben már régen elkezdték a színdarabot. Apám válasza azonban jobban érdekelt, nem is kicsit. Biztos, hogy mostantól Klaus életét vette célba, de az sem kizárt, hogy velünk is végezni fog. Végezzen csak nyugodtan, de Bekaht csak a testemen keresztül fogja bántani, vagy megölni!


Mikael & Elijah Video • megjegyzés • ©


Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Vendég
avatar

Vendég


Operaszínház belső tere Empty
TémanyitásTárgy: Re: Operaszínház belső tere   Operaszínház belső tere Icon_minitimeVas. Jún. 15, 2014 11:57 am

Elijah and Mikael



 

-Ennél nagyobb lepelt már nem tudtál volna magadra ejteni. ugye? Vágtam ki a számból erőteljesen a szavakat indulatságom miatt és fékezetlen dühömtől. Észrevettem, hogy olyan hangnemben kezdek már beszélni mint ha Klaus. Megnyugvást parancsolva magamnak felejtem el ezt a hangnemet hisz Elijah fiammal vagyok nem pedig Niklaus-szal. A kíváncsiságom még mindig nagyobb mint, hogy bántsam Elijah-t, még egy rövid ideig fékezni tudom magam. Hangos tapsvihar zeng a teremben mikor felkonferálják a színészeket és elkezdődik a nyitó rész. Jobban tetszik az előadás mint Elijah társasága, lesír róla, hogy semmi kép sem akar mellém állni. Szörnyeteg ként tekintek minden egyes gyermekemre, mert ha Henrik nem halt volna meg Niklaus hibája miatt akkor nem kellet volna vámpírrá változniuk. Már rég holtak lennénk mindannyian és nem kéne folyton mindig harcolnunk egymás ellen, mint ha nem is egy család lennénk. –Bizony nem ma lesz a napja, hogy végig tudod majd nézni ezt a színdarabot. Felelem teljes nyugodtsággal most már és mosolyodok el majd egy enyhe kacaj jön ki a torkomon. Elijah figyelmét jobban leköti most az, hogy újra itt vagyok az életben és újra Niklaus életére török. Elijah biztos elárulja a testvéréinek, hogy az apjuk visszatért és újra kezdődik a történelmük. Szeretnék ott lenni és látni Niklaus arcát mikor megtudja, hogy visszatért az apja. Szeretném látni a megdöbbenést az arcán mikor leforog újra az összes emlék az agyában. –Hogy mondod? Kérdezzem meg tőle felé fordulva és felhúzott szemöldököt biggyesztve az arcomra. Nem akartam hinni a fülemnek észrevettem, ahogy az erek kezdtek duzzadni az arcán. Nem tetszik neki a helyzet? Velem akkor se tud dacolni még a legkedvesebb gyermekemet is képes vagyok azonnal megölni, ha nem úgy csinálja a dolgokat, ahogy én előírtam neki. Ne higgye azt, hogy nálam erősebb mert sosem volt és sosem lesz. Látom Niklaus társasága gyengíti Elijah-t is mert Niklaus is azt hiszi magáról, hogy erősebb mindenkinél. –Ez lenne az utolsó szavad? Kérdezem meg tőle lassú hanggal mert a tettrekészségem most gyorsabb lenne mint, hogy hangot ejtsek ki a számon. Már hallom is az igenlő válaszát, mellyel lezárja azt, hogy nem segít nekem és nem áll mellém. –Tiszteltél?! Kiabálom a szót és a bal kezem a nyakára tapasztom és kisebb szorítást helyezzek rá. –Áruld el nekem fiam mert kíváncsi vagyok, hogy mit tettél volna akkor mikor Niklaus a mellkasomba vágta a karót? Megállítottad volna előtte? Vagy hagytad volna? Áruld el. Kiabálom a szavakat Elijah-ra és nézzek a szemébe roppantúl érdekel, hogy mit tett volna akkor este. Hagyta volna, hogy megölje az apját a szeme láttán? Hagyta volna, hogy égjek el?! Hát mondja már meg, hogy milyen tisztelet ez, hogy Niklaust támogatja velem szemben. –Ez csak tőled függ mennyire foglak bántani téged. Válaszolok neki és engedem el a nyakát. Nagyobb szeretet van bennem Elijah iránt mint, hogy bántsam, nem érdemli meg, de nem hagy nekem nagyobb választást ha nem áll mellém. –Ez neked a tisztelet? Hogy arcon köpsz engem megint mint, hogy mellém állj? Gyengülsz fiam, kezdesz teljesen megváltozni. Ha jól tudom egy koporsóba voltál bezárva egy jó darabig és te még is szereted azt a förtelmet ami családunk foltján van. Mutattok megdöbbenést az arcomon és elkezdek tapsolni Elijah-nak tökéletes viselkedése révén. Nem lett volna szabad Niklaus mellet felnevelnem Elijah-t  teljesen megrontotta az én tiszta szívű fiam lelkét. Átkozom azt a napot mikor Niklaus megszületett. –Történt valami távollétemben az úgynevezett családunkkal? Kérdezzem meg tőle kíváncsiságot leplezve fájdalmam alatt.






Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Vendég
avatar

Vendég


Operaszínház belső tere Empty
TémanyitásTárgy: Re: Operaszínház belső tere   Operaszínház belső tere Icon_minitimeVas. Jún. 15, 2014 9:14 am


“Mikael & Elijah”

 
- Néha lepleznünk kell magunkat, kedves apám. - válaszoltam kimért hangsúllyal arra a szavára, amikor megjegyezte, hogy még is hova tűnt az úriember stílusom. Sokan felismernének akkor, hiszen sokat számít az öltözék is. New Orleansba már nem vagyunk titkok, sőt... már egy szabaduló pletykák. Az emberek még ugyan nem ismernek minket, de pár önfejű vámpír képes akármit elkövetni ellenünk, csakhogy Marcelnél hírnevet szerezzen. Az a fiú sem sokáig fog élni, nem érdekel, hogy Klaus miként nevelte s védte őt. Az hidegen hagy!
De a legfontosabb, hogy most apám minden egyes mozdulatát figyeljem. Érdekes számomra, de még is hogyan került ide? Hisz Klaus gondoskodott arról, hogy Mikaelnek esélye se legyen a szabaduláshoz. Valahol sajnálnom kéne apámat,
hogy ilyen sorsa jutott, hogy a fiai miként váltak szörnyetegekké, de nem tudom. Egyszerűen nem megy! Apámra való tiszteletet eldöntötte a meggyalázó gyerekkor, melyben ő tartott minket terrorban. Én mindig azt mondom, hogy ha Klaust nem bántotta volna, akkor nem lennénk itt. Nem lennének vámpírok, hanem az élet természetes módján forogna. De én nem bánom, hogy ide kerültünk. Az életet élvezni kell, míg lehet. Mi Mikaelsonok ezt is tesszük.
- Hallottam róla. - válaszoltam szűkszavúan, ridegséggel megbolondítva. Előre néztem, de ugyan nem láttam semmit sem, mert nem akartam. Beleőrülök a tudatba, hogy apám itt ül mellettem, aki bármelyik pillanatban megölhet. Az sem kizárt, hogy nála van a karó, mivel meglehet ölni egy eredetit. Nem kívánom a halálomat, mert ha én nem leszek, akkor mi lesz Hayleyvel, a gyermekkel, és Klaussal? Klaus az megbolondul, hogy ha egyedül marad.
Feszülten ülök a székben, nem tudva, hogy mihez kezdjek most, hogy itt van apánk, aki kész arra, hogy megölje az öcsémet, akit a világon legjobban szeretek.
Apám utolsó szavára ridegen elmosolyodom félajkamra, miközben lehajtom a fejemet, s alig észrevehetően biccentek oldalra.
Soha...
Soha nem fogom megtenni amit kér!
A dühtől szemeim alatt pár ér behálózta arcomat, mely arra utal, hogy abszolút nem tudom magamat uralni. Jobb lenne, hogy ha kimennénk innen, ugyanis nem hiszem, hogy ezt normális körülmények közt letudnánk rendezni.
Nagy erő véve magamon, az erek visszahúzódtak, míg nem normális arccal néztem újra Mikaelre, s szemeimben szikrák is égtek attól, hogy mennyire utálom, amikor valaki engem kér meg postagalambnak.
- Nem teszem meg.- válaszoltam egész nyugodt hangnemben, mintha semmi következménye sem lenne ennek a szavamnak, mit mondtam. Tudom, hogy apám nem tűri a visszautasításokat, de én akkor sem vagyok az, akit ő akar látni!
- Én mindig is tiszteltelek téged apám, ezt te is tudod. Hazudnál, ha azt mondanád, hogy nem.- Jegyzem meg, már csak azért is, hogy gondoljon vissza ezer évvel visszább. Emlékezzen vissza, hogy én még akkor sem mertem ellene kiállni, sem bemocskolni, amikor Klaust a sárga földig megverte. Azaz inkább csak próbálkoztam, de Mikael ellen akkor sem tudtam mit kezdeni.
Valahol most már erősebb lettem nála. A múltkor még majdnem sikerült megölnöm Klaust, amikor a fiatalabbik hasonmással egyeztettem, hogy mit fogok tenni az ő érdekében. De nem tettem, mert Klaus kiejtette a család szót, s onnantól fogva már nem érdekelt a hasonmás, sem a Salvatoreék. A család számomra az, ami a legfontosabb! Klaus, Bekah, Kol... számomra már csak ők jelentik azt, hogy igen is ; van értelme az életnek.
- Soha nem bántottál engem, bár gondolom ez mostantól másképp lesz.- Veszek egy rövid sóhajt a végére, s a tekintetem a nézőtérre irányul. Fel kell készítenem magamat lelkileg is, hogy mostantól minden nehezebb lesz.
Mikaelnek nem szabad megtudnia, hogy "nagypapa" lesz, hiszen az, hiába is Klaus nem a gyereke, de ő nevelte fel őt.
- Nem tudom, hogy miként jöttél vissza újra, vagy jobban mondva inkább hogy hogyan. Gyerekként is örültem neked sokszor, mondhatni most is, de te is tudod, hogy Klaus számomra a legfontosabb, így nem tudok neked segíteni. - Nézek vissza arcára újból, melyben kiolvasni mindent, hogy még is mit gondol. Biztosra utál most már, bár ez eddig is így volt.
Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Vendég
avatar

Vendég


Operaszínház belső tere Empty
TémanyitásTárgy: Re: Operaszínház belső tere   Operaszínház belső tere Icon_minitimeSzomb. Jún. 14, 2014 10:14 pm

Elijah and Mikael



-Örülök, hogy itt látlak fiam. Nézzek rá mikor leül mellém és egy gyenge mosollyal zárom a mondandómat. A szemén látom, hogy retteg tőlem, van oka? Szerintem nincs, sosem bántottam. Elijah csak azért retteg tőlem mert Niklaus festet rólam egy szörnyű képet amit elhittet a testvéreivel . Annyira idegesít az a gondolat, hogy a gyermekeim azért gyűlölnek amit el sem követtem, semmit sem fogok helyrehozni mert semmit sem követtem el ellenük, volt, hogy túlreagáltam dolgokat és kaptak egy egy karót a testükbe mert megakartak állítani. Emlékekbe merülve el nem szólalok egy ideig a fiamhoz csak előre tekintek meredtem és közben a székkarját markolom egyre erősebben, minél nagyobb gyűlölet szabadul fel bennem és a testem már teljes melegségben ég tőle. Pár perc múlva arra ébredek fel az emlékek zuhatagából, hogy kezd el sötétedni a terem, kezdődik a műsor. A sötétség ami ránk hullót aranyszínben és vörösben világit az egész terem. -Még is, hogy nézel ki? Hova tetted az úriemberi kinézetedet? Egyre mélyebbre süllyedsz Niklaus mellet.  Teszem fel gyorsan a kérdéseket neki és még mindig előre tekintek a műsorra és nem vettek Elijah-ra egy pillantást sem, nem azért mert haragudom rá, csak visszataszít, ahogy kinéz. Sportos utcai ruházatban jelenik meg egy ilyen estére, azt hittem nem fogja félre dobni az úriember stílusát. Éppen csak egy kicsi tartott vissza, hogy azt mondjam neki „az én szememben is egyre jobban süllyedsz” Mik lettek a gyermekeimből mindegyik megromlott és nem látok sok reményt, hogy újra azok lesznek a szememben akik egykor voltak. Hamarosan új nap fog virradni a Mikaelson családra vagy megváltoznak vagy meghalnak a választás adott számukra. A választásuk fogja meghatározni jövőjüket és életüket. Vagy átállnak vagy elbuknak! Dacolni egyikük se tud velem szemben, nincs esély rá. –Láttad már ezt a színdarabot Elijah? Kérdezem meg tőle és tekintek rá még mindig látom a szemében a rettegés amit jelenlétem sugározz. Bármelyik pillanatban a hasába tudnám állítani a karót ami a belső zsebemben lapúl, de megvárom még Elijah válaszát egy igen érdekes kérdésemre és majd aztán eldöntöm, hogy mi lesz a sorsa a kedvenc fiamnak. Niklaus-nak nincs választása ő mindenképp megfog halni a kezem által, bármennyire is fognak győzködni gyermekeim a szíve a kezemben fog egy utolsó dobogni. Terveim vannak Elijah-val ő ál legközelebb a mostoha báttyához, pár információval elláthatna mindennap bármi is történik vele, tudni akarom. Két hónap alatt volt mit megtervezzek és, hogy hogyan fogom az őrületbe kergetni Niklaus-t. Silas folytonos rémálmokat küld Niklausnak amit szinte már valósághoz hasonlóak..színte. Ahogy hallgatom fiam szavait csak bologatok majd hirtelen szólalok meg és vágom félbe a szavait. –Miért nem tisztelsz engem fiam? Folyton szembeköpsz engem mikor Niklaust támogatod. Nem hinném, hogy tettem én valaha olyat is számodra, amiért ezt érdemlem tőled. Teszek a lelkébe egy kis bűntatot a fiamnak csak, hogy gondolja át miket is tett az apjával szemben. Elijah gyengéje a tisztesség és ha ezt támadja az ember összelehet roppantani vele. Én pedig ezt fogom támadni és Elijah sosem fogja hagyni, hogy az apját megöljék ha tegyük fel ilyen helyzetbe kerülnék. Bármennyire is rossz az ember mindig lesz a rossz embernek egy szerethető oldala amiért nem tudod elengedni. Nem fogja úgy sem hagyni, hogy az apját legyilkolják. Ha ott lett volna azon az átkozott éjszakán mikor Niklaus a mellkasomba döfte karót merem állítani nem úgy történtek volna a dolgok, ahogy történtek. Ami volt elmúlt, visszatértem és senki sem tud már megállítani engem a tervem befejezéséig.–Szeretném ha beszámolnál nekem a bátyád minden egyes lépéséről. Hangsúlyozom ki a fiam számára a szavakat. –Ne kérésnek fogd fel.[/b][/color] Mondom neki fenyegető hangnemben mert parancsolom neki ezt a feladatot, nem akarom megölni Elijah-t de ha elárul kénytelen leszek. Ha az ember a saját fiába nem bízhat akkor ne is legyen neki fia.  







Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Vendég
avatar

Vendég


Operaszínház belső tere Empty
TémanyitásTárgy: Re: Operaszínház belső tere   Operaszínház belső tere Icon_minitimeHétf. Jún. 09, 2014 8:10 pm


“Mikael & Elijah”

 
Egy levél utasítása alapján az operaház elé mentem. Markomban a levél, melynek tapintása durva felületű, mely bizonyára férfi stílusra jellemez. Az aranybarna levélen pedig fekete tintával írott nagy, hurkos "M" betű díszelgett.
Eleinte fogalmam sem volt róla, hogy mi ez a levél, és hogy kinek érkezett. De lám, így felbontva - szerencsére Niklaus nem látta meg -, nekem szólt a levél. A nevem szerepelt benne csupán csak egyszer, s a központi operaház neve. Az írásból csak egy ember tudtam leszűrni. Igaz, már nagyon régen nem láttam. És így hirtelen, csak azt tudom gondolni, hogy remélem csak félreláttam az írástípust, s ez valaki más. De a név...
Mikaelre utalt mindenképpen. Az apám, aki engem még akkor sem bántott, hogy ha védtem Niklaust. Még akkor sem, inkább csak az üvöltésével a ruhát is legyújtotta rólam. Apa nem volt rossz ember a maga módján. Szeretett minket, de Klaust valamiért soha. Pedig akkor nem tudta, hogy Klaus valójában nem az ő fia. Bár az én szememben az öcsém nem változott, hiszen úgy nevelődtünk, hogy testvérként tekintsünk egymásra. Igaz, ez nem mindig így volt. De én kitartok Klaus mellett, bármin kell is keresztül mennem! Kötelességem, hogy megvédjem az öcsémet. Elértem azt a kort, hogy bármit megtegyek érte, amit apám soha érte.
Aki a levelet írta, apámnak hiszek. Nem tudom miért hiszem ezt. Talán csak a félelem, mely mai napig bennem él. A gyerekkorom mindig megmarad emlékeim közt, még halálom után is. Talán.
Öltözékemet egy egyszerű fekete bőrdzseki, egy szürke póló, nem túlságosan feszülő fekete csőnadrág, és egy kék tornacipő. Nem akartam nagyon öltönybe menni, mint amikben általában szoktam, mert nem akarom összevérezni nagyon, hiszen kitudja, miként kerülök hova, és kerülök ki. A biztonság kedvéért eltettem egy fehér kendőt, hogy ha esetleg véletlenül véres lennék, bár nem tervezek mára semmilyen incidenst. De persze...; Ember tervez, Isten végez.
Öt perce, hogy az előkelő, nemes operaház előtt állok, és markomban tartom a levelet, melyet a titokzatos embertől kaptam, aki valószínűleg bent van az épületben. Az "M" betű minden bizonnyal Mikaelre utal, de ezek csak émelygések, némi félelem, mely hirtelen kerekedett fel bennem. Nem biztos, hogy ő az. De az írása, az opera, a levél stílusa... mindenhogyan őt látom a dolgok mögött, bármilyen szempontból is kell néznem!
Apámat szerettem, nagyon. Fiaként születtem, és úgy is halok meg, bárhogy is tesz majd velem. Szerettem volna egy családot. És most... Mikael nemsokára nagypapa lesz, aki minden bizonnyal a fia életére, és annak gyermeke életére törne. Nem tudom megakadályozni, sehogy sem, bárhogy is akarom. Mikaelt nem akarom megölni, mert még is csak az apám!
Lassan belépek a nagy kapuajtón, míg végül szemem elé tárul egy hatalmas nagy terem. Felül szintén székek, és lent, akárcsak egy aréna. Felül pedig gyönyörűen ábrázolt élethű angyalok voltak lefestve, melyek egy aranyszínű, rikítóan világító csillárt vettek körbe. Lent a földszinten pedig piros székek álltak, mindegyik megtelve, majdnem.

Viszont... előttem pár lépésre, a  legutolsó sornál, mely felmagaslott, csak egy szék volt szabad. S mellette pedig...
- Mikael...!- ejtem ki a nevét nem öntudatosan, csak úgy véletlen az ijedség miatt. Ajkaim elváltak pár milliméterre egymástól, s vele együtt a lélegzetem is megakadt. A jegyet már odaadtam, így nem akartam megfordulni. Meg.. nem is akartam! Az apám visszatért, aki Klaus életére fog törni. Bár annyival jobb a helyzet, hogy egy tömegbe hívott, ahol nem tud engem megölni, bár kitudja. Félek, hogy megteszi. Rettegek tőle, akárcsak Niklaus. Mikael nem emberi vérrel táplálkozik, számára könnyű az ittlét ennyi ember közt. Vámpírvér számára az, ami őt életben tartja. Félek, hogy az én vérem is nemsokára ajkain fog száradni.
Lassú, rettegett, kimért léptekkel lépek az utolsó sorhoz, a széléhez, és az üres szék oldalát érintem meg, amikor félve nézek oldalra, hogy megtudjam, tényleg nem csal -e a szemem.
- Apa..- mondom végül ki elsietve, s ekkor minden gyerekkori emlék leforgott előttem gyorsított felvételben. Mindig így hívtam őt, és most újból...
Helyet foglalok mellette, ügyelve minden mozdulatomra, hogy nehogy bármiért is a nyakamat elharapja. Mit sem változott ő. De... ki hozta vissza, és hol volt?
Minden kérdés leforgott bennem, de csak őt bámultam, és nem tudtam megszólalni a jelenlététől. Féltem, hogy ha valamit is kérdezek az ittléte okáért, akkor tényleg itt vége nekem, és Klaust megöli.
Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Vendég
avatar

Vendég


Operaszínház belső tere Empty
TémanyitásTárgy: Re: Operaszínház belső tere   Operaszínház belső tere Icon_minitimeHétf. Jún. 09, 2014 9:29 am

Elijah and Mikael



Lassan két hónapja vagyok itt New Orleans-ban Silas jó voltából, Klaus még csak gondolni se tudja, hogy akit legjobban gyűlölt az most visszatért az életbe, hogy megölje. Legyen is így! Úgy is akkor fogok belépni mikor már berendezkedet Klaus és azt hiszi simán van minden. Hamarosan minden kiderül, hogy mik történek és mik fognak még. Az Operaház karzatán ülök és várom az előadást amit még utoljára Milánóban láttam, kedvenceim közzé tartozik ez a mű, minden megvan benne amire egy személy vágyik. A történet egy fiúról és lányról szól a függetlenségi háború alatt. A fiú akit a katonaságba és háborúba ráncigált az élet. A lány Párizsban maradt egyedül és oda is várta vissza a fiút. Mindannyian tudjuk, hogy egy háború sokáig elhúzódik és fájdalmas évek alatt sóvárgottak egymás iránt. Levélben tartották a kapcsolatot keserű öt hosszú évig, érzelmek hadai folytak rajtuk keresztül. Utolsó egy évben lassabban jöttek a levelek a lánytól mint, ahogy várta a fiú a harctéren. Retteget a fiú, hogy a lányt elveszíti és másé lesz gyönyörű szerelem, a rettegés és a félelem tartotta életben a fiút a harcban. Vége lett a háborúban a fiú visszatért Párizsba, hogy felkeresse szerelmét, a háború még szebbé tette a fiút mint egykor volt. A városban, ahol a lány élt már nem találta a régi a helyen, közölték vele, hogy egy nemes ember udvarolt neki az utolsó pár hónapban és a lány beleszeretet, hogy volt ott neki aki betölti vágyait. Mély tragikus a fiú számára csak egy kicsit kellet volna kibírni és örökké boldog lehettek volna. A fiú szíve darabokra tört elárultnak érezte magát és fájt minden emlék. Félelme beigazodót és a történteken nem tudott változtatni, részegségbe fojtotta a bánatát és úgy ment számon kérni. Mint megtudta a lány nem bírta a távolságot és volt kipótolni a hiányzó érzelmeket. A lány megmondta a fiúnak, hogy nincs már esélyük és fogadja el a helyzetet, kis híján majd nem megfojtotta a lányt a bánatában. Következő napokban még mindig mélyponton volt a fiú, egy nap bizony rátalált a szerencse egy herceg életét mentette meg aki cserébe nemesi és vagyont adott neki. Ilyen tett után már csak a bosszú járt a fejében a fiú lelkében, csinált egy óriási bált akire mindenkit meghívót még a lányt is vele az új szerelmét. Ott pedig a nagy tömegben leszúrta a szerelmét a lánynak és senki nem vette észre. Egyetlen mondatot mondott a lánynak mielőtt észrevette az új szerelmét. „Te elvetted az én életemet én meg elvettem a tiédet” A gyilkosságot nem tudtak rábizonyítani a férfire. A nézőt elgondolkoztatja, hogy miért nem tudta szeretni a lány újra szeretni a régi szerelmét? A vágy ami 5 éven keresztül forgatta őket újra lángra kellet volna lobbantsa a lány érzéseket. Vajon mivel volt több az a férfi aki most a saját vérében feküdt? Drámai a mű, mi fájdalmat érezhetett a férfi mikor megtudta, hogy a hőn szeretet kedvese mást szeretet és őt nem éltette mást csak a lány. A háború mélységében is vérben folyva csak rá gondolt és, hogy hamarosan hazatér hozzá épségben és együtt lesznek egy életen át. A férfi a gyilkosság után csak rémálmok gyötörték, nem lelt értelmet az élete. Alkohol problémák gyötörték és teljesen megváltozott a lány miatt, egy tisztesség és egy jól nevelt emberből nem lett más mint egy lezüllött ember. Egy fényes éjszakán amit csak a hold világított be írt egy levelet és az összes vagyonát egy árva családra hagyta, hogy legalább ők éljenek boldogan. Felvágva az ereit tántorgott ki a főtérre és térdre esve várta a halált. Hamarosan egy 5 sornyi ember gyűlt köré és nézték mert tudták, hogy nem lehet mit csinálni ő választotta a sorsát. 2 percen keresztül lehunyt szemmel várta a halált majd mielőtt a holtan dőlt volna össze egy utolsó kiabált még a semmibe ami így hangzott. Minek éljek ha már nem szeretsz? Ne hibáztass azért amit tettem, de nem bírtam elviselni őt. Hamarosan a lány is ott termet a tömegben és, hogy ő mit is csinált a látvány miatt azt hamarosan megtudjátok a fiamtól. Ahogy olvastam az egyik plakátos falon, hogy lesz szombat este az Éjjeli fájdalom című mű, azonnal igéztem magamnak két jegyet. Az egyiket elküldtem Elijah fiamnak, hogy együtt tekintsük meg ezt az alkotást és hogy elbeszélgessünk egy kicsit. Régen nem láttam őt és remélem már megváltozott felém és ott hagyja Niklaust miattam és csatlakozik az apjához. A széken ülve kényelmesen várom, hogy mellém foglaljon helyett a fiam. Nem tudom lehet, hogy már látta ezt a művet. A borítékra amit elküldtem neki egy M betűt írtam mely sejtelmesen és titokzatosan jelenít engem meg.






Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Vendég
avatar

Vendég


Operaszínház belső tere Empty
TémanyitásTárgy: Operaszínház belső tere   Operaszínház belső tere Icon_minitimeHétf. Jún. 09, 2014 9:21 am

...
Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Ajánlott tartalom



Operaszínház belső tere Empty
TémanyitásTárgy: Re: Operaszínház belső tere   Operaszínház belső tere Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 

Operaszínház belső tere

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Belső udvar

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vampire Diaries :: Welcome to New Orleans :: Belváros-