Hmm, hol is kezdjem. Idős személy vagy, aki pontosan tudja, hogyan kell az emberek bizalmát elnyerni, de ugyanakkor nem bízol meg senkiben se könnyen, vagy talán egyáltalán nem. Tapasztalt harcos vagy és szereted megvédeni az ártatlanokat, de már ezt is egyre kevésbé tetted, mert hirtelen nem találtad a helyedet se, mert a barátodat nem régen ölték meg.
Az élet végül Mystic Fallsba sodort, ahol véletlenül egymásba botlottunk. Tovább akartam menni, de mivel láttam rajtad, hogy valami nem stimmel így megálltam és mondhatni az agyadra mentem a beszédemmel. Te nem nagyon szólaltál meg, de eltűrted az ostobának hangzó fiatal lány csacsogását, de szép lassan te is rájöttél arra, hogy nem egy üresfejű szőke lány lett a társaságod és ezzel felkeltettem az érdeklődésedet. Viszont mire erre rájöttél én nekem már menni kellett.
Kutatni kezdtél utánam és hamar meg is találtál. Egyre többször kezdtünk el találkozgatni, mondhatni ezekről a találkozásokról senki se tud, de soha nem is bántam, mert tudtam pontosan, hogy képtelen lennél bántani engem. Nem sokat beszéltél még a múltadról, de soha nem is faggattalak, de még te se tudod pontosan a múltam minden egyes darabkáját, de nem is erőlteted a dolgot. Végül pedig részben  a mesterem lettél. Elkezdtél tanítani a különböző küzdősportokra és ezek még inkább közelebb hoztak minket egymáshoz. De vajon ennek mi lesz vége? Nos, ez részben rajtad múlik. (;
/Gyere gyorsan, mert várlak nagyon.     /