Meglepő, hogy egy nő így tudja ragozni a foglalkozásomat. Még is, miért kéne aggódnom, ha nekem közben bajom esne? Egy mentősnek, és egy orvosnak nincs azon kívül semmi sem az életében, csak az, hogy másokon segítsen, vagy azokon, akik életre szorulnak, vagy megértésre. Nem vagyok agyturkász, viszont mindig nagyon foglalkoztatott mások lelki állapota, lelki békéje, ami manapság az emberi társadalomban nagyon ritka érdeklődés.De nem baj, íme, én e élő példa, aki még hisz valamiben, nem veszett el a reménye még akkor sem, hogy ha már nincs miért voltaképpen élnie. Miszerint, mit adott nekem az élet, amiért megérné nekem élnem?  Nincs családom, nincs senkim, de talán úgy is fogalmazhatok, hogy életem sincs.- Nyilván valóan, biztosan nem tudod, Katherine, hogy mit jelent egy nincstelen embernek az, hogy ha másoknak megadja azt, ami bizonyára neki nincs. - utalgatok arra, hogy voltaképpen engem nem érdekel, hogy mivel jár ez a meló. Veszélyes, mert ugyanúgy az orvos is elkaphatja a páciensek betegségeit. De kit érdekel! Legalább ha meg kell halnom, akkor úgy haljak meg, hogy valami jót is tettem e rongyos életben.- Visszaadhatjuk nekik az életüket. Illetve, életet adhatok nekik, ami nekem nincs.  - mondom mosolyogva, hiszen erre nem tudok más arcmimikát vágni.  Bár, voltaképpen nem mondom, hogy nincs igaza neki, de tudni illik, én ezt vállaltam.- Te már jártál ott?  - kérdezem tőle érdeklődően, amolyan csevegőhangnemben, mikor felsorolja, hogy hol járt. Érdekes, biztosan szép helyek lehettek azok. Én csak Londonban voltam, elvégre ott volt az egyetem, de nem baj, örülök annak, hogy legalább egy másik kontinensre eljutottam. Valaki még a szomszéd utcába se jutott el még.Miközben beszéltünk, az ember észre sem vette, hogy már a lakásom előtt voltunk. Mindenesetre örülök, hogy segíthetek neki, elvégre, nekem voltaképpen ez a hivatásom.- Nem vagyok hős.  - Mondom határozott hangon, hiszen ez hülyeség. Amit teszek, azt csak azért, mert az az egy a megélésem, na meg a páciensekkel beszélek nap mint nap, és senki mással, mert nincs senkim. Egyedül vagyok, és sokszor megemészt mindez belülről. Ha tehetném, eldobnám az életemet. De mindezt csupán egy dologért nem teszem. Pár év munkán belüli tapasztalattal rájöttem, hogy hány ember könyörög az életéért. Van, akinek meghallgatták az imáját a fentiek, s egyaránt van olyan is, akinek sajnos ez nem adatott meg. Én pedig csak eldobnám az életemet a magány miatt, míg más azért küzd, hogy életben maradhasson? Nem... annyit nekem nem ér meg.Nos hát, nincs túl nagy házam. Sajnos eléggé röhejes a pénz, amit kapok a munkámért, így nem is nagyon van pénzem arra, hogy luxusban éljek, bár egymagamra nem akarok semmilyen luxust sem adni, mert nem tehetem meg. Átlagos polgárként élek itt mint a többiek, nem vagyok több. Bár mondjuk nem tudom, hogy gondoltam, mert csak egy szoba van, egy nappali, egy fürdő, konyha, és finito. Elég kicsi ház, bár nem számítottam arra, hogy valaha is beengedek magamhoz másokat. vagy is, nem akartam. De nem baj. Én majd kint alszom a kanapén.- És, egyébként mi a kedvenc ételed?  -kérdezem tőle udvariasan, hiszen minden bizonnyal már nagyon éhes lehet. Persze, nem mondom, hogy nincs pénzem, mert van, csak nem annyira mérem fel, mert nem érdekel. Ameddig szeretne lenni, elviszem étterembe, hiszen egy ilyen szép nő... inkább 5 csillagos éttermekbe kéne vinni.Itt a környéken van pár ilyen étterem, hiszen Atlanta nagyon szép hely minden bizonnyal.Mosolyogva nézem őt, persze, csak barátságos mosollyal. Lehet, hogy ez egy férfitól fura, hogy hogy nem plikkel rá egyből egy nőre, de én nem ilyen vagyok. Soha nem voltam ilyenben részes, így nagyon nem is tudom megfogalmazni, hogy milyen is. Meg, annyira nem érdekeltek az ilyenek.Már egy ideje az egyik rövidebb utcával rendelkező kertvároson sétáltunk, hiszen a kórház egy köpésnyire van az itteni lakástoktól. Itt laknak az orvosok, meg ügyvédek. Ehhez a lakóközponthoz vannak közel az ilyen munkahelyek, ezért eléggé elit egy lakóközösség van itt, távol minden bajtól.Az egyik ház felé fordulok, ami az enyém volt. Egyformák a lakások, bár van 1-2 olyan ház is, ami túl van dekorálva, de az enyém nem. Egyszerű fehér, tiszta fal, ami látszólag rendezett, elvégre egy fehér fal nagyon könnyen koszolódik egy kiadós eső után is. Én tisztán tartom. Belül pedig rendezett szobák vannak. Mindig adtam a rendre.- Esetleg kiülhetnénk a teraszra beszélgetni, ha kíváncsi vagy, mik történtek velem. Bár, a te történetedre is kíváncsi vagyok. Mik történtek egy ilyen szép hölggyel. - Érdeklődöm utána szelíden. A szavak bizonyára szokatlanok, bár tudni illik rólam, soha sem flörtként bántam az ilyen szavakkal. Valóban így gondoltam, hogy tényleg csodálatos, de ne értse félre. Én nem olyanok közül származom.Nyújtom a kezem, hogy fogja meg, aztán ha gondolja, akár be is kísérem.