Micsoda gonosz húzás a Teremtőnktől, hogy amit külső szemlélőként látsz, egyáltalán nem ekvivalens a személyiséggel. Vagy a gondolatokkal, melyek megfordulnak az ember csodálatos fejében. Igazából relatív ez is, mint minden más. Csupán szempont kérdése. Tény, hogy sokkal jobb lenne a világ, ha az emberek kiszámíthatóak lennének és homlokukra lenne írva, kik ők, honnan jöttek és mit akarnak. Ha olvasni lehetne őket, akár egy nyitott könyvet. De micsoda óriási kár, hogy ez nem így megy, a rossz embereket nem lehet csak úgy felismerni az utcán, sőt talán még akkor sem, ha már átlépték házad ajtajának a küszöbét, vagy netán részeivé váltak a mindennapjaidnak. Kár-kár-kár. De túlságosan eltértem a témától.
Rám pillantva egy bájos nőt vélhetsz felfedezni szemeid előtt, ki általában pozitív első benyomást kelt az emberekben. Dús, hosszú, szőke haj keretezi elbűvölő arcom, mely legalább olyan jól áll szabadon, vállamra omolva, mint kontyba, esetleg lófarokba felkötve. Eredeti állapotában egyenes, de legalább annyi alkalommal láthatod lazán begöndörítve, mint kisimítva. Amit talán legelőször észreveszel, azok a már-már virító kék íriszeim, de megeshet az is, hogy a mosolyom ragadtat el elsősorban. Szeretem kiemelni a szépséget, amire tökéletes módnak találom a sminket. Túlzásokba nem szeretek esni, ezért legtöbbször maradok az egyszerűbb, natúrabb megoldásoknál – szemeimet illetően, ajkaimat viszont imádom intenzív rúzsokkal ékesíteni. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindennap a legextrémebb rúzzsal lépek ki az otthonomból. Testalkatomra terelve a témát, az csinos, nőies, véleményem szerint ideális.

Van ami sokkal komplikáltabb, összetettebb a külsőnél, az pedig nem más, mint a belső. Sosem voltam ok nélkül gonosz vagy rosszakaró, mindig is az a fajta lány voltam, aki kedves mindenkivel – addig természetesen, míg az illető velem is normálisan viselkedik. Emiatt egy bizonyos szinten majdnem mindenki kedvelt az iskolában, majd onnan kilépve a nagybetűs életbe is hasonlóan történt. Újságíró lett belőlem, végre azt csinálhattam, amit szeretek, aztán kaptam egy furcsa ajánlatot, ami által minden megváltozott. Én is. Új célom lett, de hogy teljesíteni tudjam, mindent úgy kellett csináljak, ahogyan az meg van írva. Hazudozó lettem. Elértem egy olyan szintet, hogy szemrebbenés nélkül képes vagyok hazudni, pillanatok alatt kitalálni valami hihető mentősztorit, ha éppen arra van szükség. Ebből viszont, a körülöttem levők semmit sem vesznek észre, látszólag ugyanaz a lány maradtam, aki évekkel ezelőtt voltam. Kedves, aranyos, közvetlen, mosolygós. Megbízható. Így férkőzök a célpont bizalmába.
Vámpírok; ti vagytok a célpont!