- Ha megteszed ezt, akkor tudd, hogy ha vissza is térsz, de engem örökre elveszítettél. Ezt vésd az agyadba! - mondom neki komoly hangnemmel, hogy fel is fogja a komolyságot. Nem akarom azt, hogy miattam meghaljon. Nem akarom, hogy feláldozza magát. Mikor már nem kapar a torkom megkönnyebűlve dőlök hátra az ülésbe. - Nem tudom, hogy mi legyen New Orleansel... Túl veszélyes, hisz Klaus ott van. Most pedig még annyira sem tudom megvédeni magam ellene mint eddig. - mondom immár nyugodtabb hangnemben. Mikor meglátom a hotelt halványan elmosolyodok akaratlanul. Itt voltunk 2 hónappal ezelőtt. Az emlékek, pillanatok egyből felébredtek bennem, látom a szeme előtt a dolgokat. Elijah túl kedves velem, meg sem érdemlem a törődését. - Pontosan. Mindenki csak elítél, és Klaust jobbnak tartják mint engem, de azt egyikőjük sem tudja, hogy az édes testvéred akit oly annyira szerettek elvett tőlem mindent és mindenkit akit szeretek. Pokollá tette az életemet, úgy hogy érthető, hogy miért gyűlölöm ennyire. - mondom és kicsit dühös leszek ahogy a szemem előtt látom a szüleimet lemészárolva. ઈ Zene : James Arthur-Impossible ઈ Note : ઈ Words : secret
Hallgatom csendesen szavait, nem szólva közbe, hiszen megadom neki a kellő tiszteletet, hogy végighallgatom. A hangja is már magával ránt. De aztán... hallom, hogy csúnyán kezd köhécselni. - Katherina...?- nézek rá rémülten, de azonban a nevét csendesen ejtettem ki. Beleőrülök, hogy itt kell hagynom majd őt előbb vagy utóbb. Nem menne. Újra, s újra eltávolodni tőle... egyre inkább kezd gyilkolni a tudat. Egy ideig nézem őt, miközben szemeimben minden rebbenés árulkodik arról, hogy mennyire megijeszt ilyenkor. - Én erről nem nyitok veszekedést, mert felesleges lenne. Én szeretlek, téged, ezt te is tudod. Másrészt pedig egy ősi mióta jó? Emberek halála szárad rajtam. Ez már alapból nem vall jó jellemre. - Morgom, miközben kezdett dühíteni, hogy visszautasítsa azt, hogy ha kell, én meghalok érte, csak hogy ő boldog lehessen. Fordított helyzetben - soha nem lenne ilyen, hogy ő áldozná fel magát, bár soha nem is kérném- én is visszautasítanám, de akkor is! - Számomra te jelentetted, s jelented a boldogságot. Szeretlek, nem tudom ezt annyiszor elmondani neked, mert túl kevés lenne. - Ütöm meg jobban a szereltek szócskát, mert éreztetni akarom, hogy sokat jelent ő számomra. - Akik nem szeretnek, azok nem érdemelnek meg téged. Ők nem érzik azt, amit te átéltél. Elítélnek azért, mert a múlt tett téged olyanná, amilyen vagy. Én nem ítéllek el, mert én ott voltam. Láttam. - Nézek rá, miközben végigfürkészem tekintetemmel arcát, pár szál ősz hajtincsét, mely még jobban halálfélelmet keltett bennem. - Nekem fontos az életed, te is tudod, hogy miért. Ami pedig New Orleanst érinti, ha Klaust nem kellene támogatnom, akkor visszajönnék miattad, még ha újra lelki társként is, de vissza. Arra is gondoltam, hogy talán eljöhetnél velem. Rengeteg boszorkány van ott, akik segíthetnek rajtad. Rengeteg van, például Davina, aki képes lenne rá. - Ajánlom az ötleteket, hogy számára mi lehetne jó. Bekanyarodok a városba, s egy számomra ismerős hotel felé haladok.
Hello darling, call me by my name
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Tisztás Vas. Jún. 15, 2014 9:11 pm
Lijah & Kath
...
- Oh ne csináld már! Engem mindenki gyűlöl, mindenki a halálomat akarja. Téged viszont többen szeretnek és számítanak rád. Te jó ember vagy Elijah... És soha nem tudnék belenyugodni abba, hogy feláldoztad magad miattam. - suttogom miközben őt nézem, tekintetemet pár pillanat után rápillantok az útra, hogy most merre is lehetünk. Nem ismerős ez a környék. Épp akartam mondani neki mikor elkezdek csúnyán köhögni. Nah igen, köhögök lassan már 1 hete. 500 évig menekültem Klaus elől, nagy nehezen feldolgoztam a szüleim halálát, most pedig legyűr egy megfázás úgy hogy igen kezdek ideges lenni, és nem tudom, hogy mit tehetnék. Tatiaval sokszor próbáltuk megcsinálni az átváltoztatásomat, de egyszerűen a szervezetem elutasítja a vámpír vért, így hát nem tudok átváltozni. Halványan elmosolyodok mikor mondja, hogy nem akar szem elől veszíteni. Nagyon kedves tőle, hogy így aggódik értem. - Rendben, menjünk akkor valahova ahol megtudjuk beszélni. Van itt a közelben egy jó hotel. - mondom neki immár normális hangnemben, de még is kedvességgel. ઈ Zene : James Arthur-Impossible ઈ Note : ઈ Words : secret
Katherinaval már sok mindent megéltünk ketten. Ötszáz évvel ezelőtt is… mennyi szép pillanatunk volt, igaz, akkor még lelki társak voltunk, de az én szememben ő több volt számomra, még akkor is. „Szerelem első látásra”- szokták ezt mondani, amikor valaki meglátja őt, és rabjává vált a tekintetnek, s a pillanatnak. De engem nem igen a külső ragadott magával, melyet elsőre felleltem Katherinaban. Nem. A szavaiból, még ha nem is volt összefüggés, de kivehető volt, hogy nem volt boldog. Másabb nő volt, mint a többi. Ő meggyötört volt, s olyan árvának tűnt számomra. De elsőre tudtam; Klaus őt keresi. Minden érzés fellángolt bennem, egy célt tűztem ki, hogy mihamarabb sikerüljön elterelnem a vidékről Katherinat, s menjen el valahova máshová. De teltek a napok, és mindig egyre inkább vágytam arra, hogy lássam őt. Nem bírtam volna tőle megszakadni, pedig szerettem volna az ő biztonsága miatt. Klaus már az első perctől fogva elvitte volna magával, hogy lecsapolja a lányt, de nem hagytam neki. Haladékot kértem tőle, ami miatt sokszor jártam pórul. De mindent elkövettem, hogy ne érje el a lányt. De persze… semmi sem tart örökké. És hát… amikor Katherinaval a napokban természetesen összemelegedtünk, mikor vámpír, s ember is volt. Volt pár éjszakánk, amikor egymáséi voltunk, mert szerettük egymást. Legalábbis… én nagyon szerettem őt, és úgy hiszem, ez is olyan örökkön örökkés dologgá vált. Hallgatom szavait nyugodtan, miközben az utat nézem figyelmesen. Nem tudom, merre megyek, mert nem szeretnék még tőle elszakadni. Most látom őt újra két hónap után, és rettegek, hogy most látom utoljára is. Félek, hogy ha elmegyek innét, soha nem találom meg, bármit is teszek. - Én nem rejtegetem az érzéseimet. Ami nem kölcsönös, azt nem érdemes tovább tépni. –Válaszolom vissza, miközben az utat nézem. Le kéne szoknom arról, hogy a sértődöttet játsszam. Nem helyes dolog, hogy egyszer visszautasítom, másodszorra pedig magamhoz húzom lelkileg. Továbbra is hallgatom, hogy mik a tünetek, amik egyre inkább még nagyobb félelmet keltenek bennem. Nem akarom, hogy meghaljon! Ilyenre nem jut sor. Ha még is, nem sokáig fog az maradni, megmondtam. - Addigra már úgy sem bánod. – Nézek rá mosolyogva, s szemeim csillanásában minden őszinte jellem felfénylik. Úgy sem tehet ellene semmit, hiszen ősi vagyok, mi gátolna meg akármiben is? Az én életem nem számít annyira, mint az övé. - Én már eleget éltem. Akkor ott lenne az ideje, hogy a maradék életemet átadjam valakinek; neked. – nézek vissza az útra, mikor az utolsó szavamnál egy halk, rövid sóhajt veszek. Nem szeretném szem elől veszteni.
Legszívesebben magammal hoznám New Orleansba, hogy a szemem előtt tartsam, de Klaus miatt nem lenne biztonságos. Bár van ott egy külön lakásom, de Katherina Mystic Falls megszállott. Meg pont én lennék az, akivel soha nem jönne sehová, jól tudom. - Nem szeretnélek szem elől veszteni. Ma véletlen leltem rád, és ha elmegyek, lehet, hogy többé soha nem talállak meg. – Hajtom le fejemet, miközben az egyenes úton haladunk, ahová nem szükséges odafigyelés, hiszen eléggé kopár az egész. – Ma úgy sem megyek vissza, így is már kezd sötétedni. Arra gondoltam, hogy talán egy hotelban megszállhatnánk valahol, így lesz időnk arra, hogy megbeszéljük a lépéseket, hogy mikor van rám szükség az átváltoztatásodnál. – szavam minden egyes törődő jellemet rejt, hiszen Katherinara mindig is odafigyeltem, mint ahogyan most is. Megvárom a válaszát, hogy mennyire találja az ötletet célszerűnek, mert ha nem akarja – nem lepődnék meg, - akkor haza viszem. De elég kevés időnk maradna, hogy még fel is fogjam; itt ül mellettem az, akit örökkön örökké szeretni fogok.
Hello darling, call me by my name
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Tisztás Vas. Jún. 15, 2014 7:56 pm
Lijah & Kath
...
Úgy döntök, hogy nem válaszolok inkább arra, hogy sosem volt fontos számomra. Igen is nagyon fontos nekem a mai napig, hisz nem mindenki előtt nyílok meg és mutatom meg a valós énemet. Egész életemben egyedül voltam, soha sem volt senki akivel megbeszélhettem volna a problémáimat. Ő viszont mindig itt volt nekem, szeretett mikor senki más nem, ott volt mellettem mikor Klaus mindenkit el vett tőlem akit szerettem. 2 hónappal ezelőtt lefeküdtünk egymással, még mikor ember voltam. Minden másabb emberként, másabb megélni dolgokat. 2 hónapja nem láttam Elijaht, és nem beszéltük meg, hogy az az éjszaka mi volt most nekünk, egy éjszakás kaland? Vagy több? Nem tudom. Csak annyit, hogy jó volt, nem annyira durva mint mikor vámpír voltam én is, de jó volt. - Ne kergesd el az érzéseid, mert nem szeretném ha olyan lennél, mint Klaus. - suttogom neki a szemeibe nézve. Furcsa őt azután az éjszaka után látni, és érintését kezemen érezni. - Nem lesz bajom. És bízom benned ezért szeretnék a te véred által átváltozni. - felelem neki őszintén, és halványan elmosolyodva. Pár pillanat alatt eszembe jutnak az emlékek amiket vele éltem át, az éjszakák, a csókok, az ölelések. És a szerelem ami kettőnk közt volt. Akaratlanul is elmosolyodok amikor mondja, hogy félt. Nagyon aranyos, hogy így törődik velem és közben szokatlan is, hisz senki sem foglalkozik velem. Ő még is lesi minden óhajomat és segít mindenben amiben csak kell, megad mindent amire csak szükségem van. - Az öregedés így is utolért már, hisz csak rám kell nézni. Az pedig csak hab a tortán, hogy az állapotom haldokló fázisban van. - mondom neki szomorúan és kinézek pár pillanatig az ablakon. Elkerekedik a szemem az utolsó mondatán. - Hogy mivan?! Nem! Ebbe nem megyek bele! Ha meghalok nem áldozhatod fel magad miatta, ezt ígérd meg nekem Elijah... - mondom ránézve. Figyelem ahogy az utat figyeli. ઈ Zene : James Arthur-Impossible ઈ Note : ઈ Words : secret
“Elmentem, mert soha nem kérted, hogy maradjak!” Katherina & Elijah
Nem válaszolok az utolsó szavára. Soha nem érdekelte! Elmentem tőle, mert soha nem kérte, hogy maradjak. Fáj az igazság, az a mocskos igazság! Néha azt kívánnám, hogy bárcsak semleges lenne minden. Nem éreznék semmit senki iránt.
Klaus iránt sem testvériséget, s Katherina iránt sem szerelmet. Legjobb lenne, ha inkább megszűnnék élni, vagy talán nem is tudom mi lenne számomra a legjobb. Az életem tönkrement, és azt nem értem, hogy miért rontom a levegőt feleslegesen. A családunk romokban van, az egyik ott, a másik amott... - Soha nem voltam fontos a számodra.- suttogom halkan, mikor a kocsi elé ért, hogy hazavigyem. Kényelmesen elhelyezkedem, és a kormányra helyezem a bal tenyeremet, miközben könyökömet lógva hagyom. Az ablakon tekintek ki, Katherinaval ellentétes irányba, hogy ne nézzek rá. Szeretem őt, és tudom, hogy ő... nem is tudom, miként tekintett rám ötszáz évvel ezelőtt, és most pár hónappal ezelőtt. Mindent megadtam volna neki, amit csak kért volna. Nagy ismeretségem van boszorkányokkal, és talán úgy is tudtam volna minden álmát teljesíteni. Ha akar ember, vagy talán.. nem is tudom. Mindent megadtam volna érte, akár még az életemet is. Számomra mindig is fontos volt ő, mert tudom, hogy mindig egyedül volt. Tudom, hogy szenvedett, és tudom, hogy soha nem számíthatott senkire sem, mert mindenki magára hagyta akkor, amikor Klaus lemészárolta az egész családját. Mindenkit, egytől egyig. Katherina után akartam menni, hogy segítsem őt bújtatni, de Trevor megelőzött. Mára már nem bánom, hiszen a puszta kezemmel téptem le a fejét a drága üdvöske előtt. Hatalmas nagy vérszomj volt akkor bennem. Megbocsájtottam neki, hiszen azt kérte. De miből gondolta, hogy életben is hagyom a tettéért? Katherinat bújtatták több évszázadon át, még hogy megbocsájtani neki? Ne röhögtessen! Hallgatom Katherine szavait ridegen, de azonban belül... valami újból megmelengette a megdermedt szívemet, s aztán Katherinara tekintek újra, aki talán most volt először őszinte velem. Nem tudok vele olyan lenni, amilyennek kéne. Nem bírom, hogy ne szóljak hozzá valami jó szót... nem tudom! Katherina kezéhez nyúlok óvatosan, míg ujjam gyengéden átölelik selymes tenyerét. "Haldoklom". - ennél a szavánál teljesen megőrültem. Nem tudtam megfogalmazni az érzéseimet, s csak szemeim csillogása jelezte, hogy beleőrölnék, hogy ha elveszíteném őt végleg. Még ha nem is látom soha többé, de ne haljon meg! Nem fogom hagyni! - Én mindent megteszek érted, amit csak kérsz, Katherina. Mindig is így volt, és most is így lesz. Az életemet is odaadnám érted, ha az szükséges, hogy életben maradj. - nézek gyönyörű macskaszemeibe, melyek még inkább őrületbe kergettek. Szeretem őt, és ezt nem tudom letagadni, bármit is teszek. Legszívesebben újra, s újra elmondanám neki a szót, de nem teszem, mert az érzések nem kölcsönösek, így felesleges lenne mindig is mondanom, ha számára üresek a szavak. De nem érdekel! Ő az, akiért mindent feltudnék adni! - Szeretlek, Katherina, ezt te is tudod.- Mondom végül ki az első szót megütve, némi szünetet hagyva a többitől, hogy tényleg éreztessem vele, hogy nekem ő sokat jelent. - Az érzéstől pedig meg kéne szabadulnom, de nagyon nehezen megy. - Engedem el ujjaim rabjából aprócska kezét, s újra a kormányra pihentetem le, oda, ahol először volt. - Természetesen vállalom, hogy az én vérem által legyél újra vámpír. Attól a naptól fogva jobban odafigyelek magamra, mert nem halhatsz meg miattam...- nézek ki az ablakon mellette, s a motort elindítottam, hogy hazavihessem őt. - Mondanál egy házszámot? - kérdezem tőle elkeseredetten, hiszen hatalmas nagy felelősség, hogy ha végül ő tovább az én véremmel fog élni. De ám legyen. - Nem merlek egyedül hagyni. Mi van akkor, hogy ha az öregedés még inkább felgyorsul, és meghalsz? - Nézek először rá, miközben a kormányt kétszer megfordítom könnyed mozdulattal, s hirtelen hallani a motor kattogását. Indexszel jeleztem, hogy kihajtok az útra, míg végül meg is tettem. - Szeretném, ha egy kicsit erről beszélnénk. Most még nem akarlak téged hazavinni, mert... féltelek.- nézem az utat most már mindenek előtt jobban, hiszen most már egy ember van az autóban, akit a világon mindenkinél jobban szeretek. Féltem őt, mert nem tudom, hogy mi fog vele történni. Nem merem magára hagyni, mert kitudja, mikor gyorsul fel az öregedés.
Segíteni szeretnék neki! - Ha meghalsz, akkor sincs túl nagy gond, ugyanis nem sokáig lennél az. A boszorkányok visszatudják hozni a halottakat, hogy ha egy élő feláldozza a saját életét egy halottért. Én megteszem, ha így történne.- Beszélek hozzá minden tiszteletet megadva, de legfőbbképpen őszinteséggel nyújtva, amiért velem is az volt az iméntiekben. Soha nem tudok az érzéstől megszabadulni. Soha.
Hello darling, call me by my name
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Tisztás Vas. Jún. 15, 2014 1:48 pm
Lijah & Kath
...
Sok mindenkit átvertem és kihasználtam, az emberek nagy része semmit nem jelentett számomra akiket ismertem, de ez nem mindig volt így. Régen igenis sokat számítottak nekem az ismerőseim, a barátaim s a szeretteim. Régen halni tudtam volna értük, és kiálltam értük. Fontosak voltak számomra, hisz az embernek a család és a barátok a legfontosabbak, így hát nekem is. Szerettem ember lenni. Megszületünk és meghalunk, ez az élet rendje. Életünk során boldogok vagyunk, és beletörődünk abba, hogy egyszer csak eljön értünk a halál. Sosem tudhatjuk, hogy milyen hosszú életünk lesz ezért ki kell élvezni minden egyes pillanatát, a szeretteinkkel lenni és foglalkozni velük. Mert ez az élet rendje. Én így éltem, szerettem a családomat, amíg egyszer csak nem jött Klaus és tönkre tett mindent. Lemészárolta a családomat, és ezzel engem is tönkre tett. Aztán egyik rossz dolog után jött a még rosszabb és így tovább, még a vámpír életem sem volt könnyű. Mások pedig csak elítélnek, hogy milyen vagyok, de egyikőjük sem ismer igazán, nem tudják, hogy miket éltem át, miken mentem keresztül és kiket veszítettem el. Senki nem tud rólam semmit! vagy is de. Van egy ember aki mindenkinél jobban ismer. Elijah. Sok mindent elmeséltem neki és bíztam benne, szerettem őt. Lehet, hogy a mai napig is van bennem szeretet iránta, de túl sokáig éltem úgy ahogy, túl vastag falat építettem magam köré, hogy ne tudjanak fájdalmat okozni nekem, hogy ne kelljen újból csalódnom valakiben. Olyan vastag falat húztam magam köré amit nem tudnék egyik napról a másikra lerombolni, csak kicsit lazítani rajta, hogy újra megtudjak nyílni előtte, mert nem akarom őt is elveszíteni. Szükségem van egy barátra, még ha ő nem is barátként tekint rám. Kicsit megrázom a fejemet szavaira, nagyon téved. - Igen is érdekel, hogy mi van veled, mert akár hiszed akár nem; fontos vagy számomra. - felelem neki immár normális hangnembe. Semmi grimasz, csak úgy viselkedek mint anno. Emberként. Beszállok mellé a kocsiba majd halkan sóhajtok egyet és ránézek. - Csak te ismersz igazán, még Stefanék sem tudnak annyi mindent rólam, mint te. És lehet, hogy most gyűlölsz, de szükségem van a segítségedre, Elijah. - kezdek bele a mondandómba. - Mikor még ember voltam és megismertük egymást, akkor este emlékszel? Klaus születésnapja volt, már akkor tudtam mikor a szemedbe néztem, hogy van benned valami különleges. Valami ami megfogott és soha nem engedett el. Aztán mikor segítettél Klaus elől menekülni. Tudtam, hogy nem fogsz átadni neki, mert szeretsz. - mondom lágy csengéssel a hangomban és megfogom a kezét. - Haldoklom. Megfázok mindig, és egyéb hülye betegségek gyötörnek. A vámpír vért a szervezetem elutasítja. Viszont egy erős boszorkány tud nekem segíteni abban, hogy újra vámpír lehessek és az éveimet is vissza kapjam, hogy ne legyek kezdő vámpír. És azt szeretném, hogy majd a te véred által változzak át. - mondom neki miközben végig a szemeibe nézek. ઈ Zene : James Arthur-Impossible ઈ Note : Nem ismerek magamra, hogy ilyet írtam. ઈ Words : secret
Kezdtem egyre idegesebb lenni a szavaira. Nem bírtam, és nem is bírok belenyugodni, hogy Katherina nem az már, akibe beleszerettem. Most is szeretem őt, bármennyire is játssza nekem azt az arcmimikát, aminek az idétlen, gyengeelméjű Salvatoreék beleremegnek, akkor sem fogok meghátrálni semmiben sem. Engem nem ismer ő, ez is egy ok arra, hogy még pár hónappal ezelőtt nem szeretett, csak szükség volt egy olyan erőre, aki még egykor Niklausnál is erősebb volt, mikor az öccse nem őshibrid volt. Idősebb voltam, így én voltam az erősebb. Akkor persze, jól jött Katherina Petrova Piercenek az erősebb segítség Klaus ellen. Én naiv, én ostoba, én gyengeelméjű pedig bedőltem csupán a két ártatlannak tűnő szemének, és befogadtam magamhoz, mellé pedig foggal-körömmel védtem őt! És most pedig... a számomra unott grimaszai a hála. Engem nem ismer, nem tudja, hogy én már elég öreg vagyok ahhoz, hogy ilyen viselkedéssel foglalkozzak. Persze, ez csak hirtelen düh, melyet magamban vezetek le csöndesen, viszont ennek ellenére is még mindig szeretem őt, én naiv, én ostoba, én gyengeelméjű. De ne essék félreértés. Magamra haragszom, nem pedig Katherinara. Ő nem tehet arról, hogy ő azokat szeretik, akik inkább beletaposnak, minthogy megszánják akármivel. Én pedig azokat, avagy őt szeretem azért, mert még 1492-ben én tudtam minden titkát, s senki más a világon. "szerelem nélkül mi értelme lenne élni?" - emlékszem, hogy valami ehhez hasonló mondatot említett fel. Ezt egy olyan férfinak mondta, aki a halálba is képes lett volna érte menni. - Úgy vélem, hogy akkor téged félretájékoztattak, kedves Katherina.- Hangsúlyozom a mondatomat nyugodtan, szinte már túl nyugodtan is. Azonban még mindig felmérhetetlenül haragszom magamra. - Hát igen... attól, hogy te szeretsz, még nem ok, hogy mások is szeressenek...- suttogom olyan halkan ezt magam elé, oly halkan, hogy már majdnem csupán gondolatokat sző ez a mondat. Ez nekem szólt, csupán csak nyugtatom magamat, hogy ne legyek ennél is idegesebb. - Téged nem érdekel, Katherina, hogy én hol vagyok, és mit csinálok. - Húzom ki magamat, de már nem édes-mázas hangnemben beszélek, hanem sokkalta inkább egy ősihez méltóan, aki soha nem szánna semmiért sem kegyelmet. Meglehetően most már komor lettem Katherina szavaitól, és az arcától, az arrogáns tekintetétől, amit soha nem jegyzett meg, hogy engem hidegen hagy az arrogáns, pimasz arckifejezése. Elég idős vagyok ahhoz, hogy ezekkel foglalkozzak. Amúgy sem értettem, hogy minek kérdez ilyen ostoba kérdéseket. Őt soha nem érdekelte hogy hol vagyok, és mit csinálok, felőle még meg is ölhetnek, az sem érdekli, bár most már nem is várok mást e perctől fogva tőle. Nagyon félretájékoztatták ezt a szende kislányt. Nem vigyázok Hayleyre, inkább Klausra kell vigyáznom, minthogy egy vérfarkasra. valamelyest természetesen gondozom a várandós nőt, viszont nem úgy, ahogyan kéne. Múltkor kivittem sétálni, hogy megismerjem őt, a célból, hogy elfelejtsem azt a nőt, aki itt áll előttem, és a számomra megunott arcmimikáját produkálja. - Nos, örültem a találkozásnak, kedvesem.- Mosolyodom el, bár ebben a mosolyban semmi öröm sem volt, inkább csak sértődött, mélyen megbántott, sebzett, kínból jövő mosoly volt az. A kocsim ajtajához nyúlok újból,
nem kéretve magamat hogy jöjjön utánam, ugyanis most az egyszer nem érzem azt, hogy mellettem kell lennie. - Elvigyelek, vagy sem? -kérdezem tőle ridegen, amikor már fél lábam a kocsiban volt, s ha nemet felel, akkor azonnal elhúzzak innen, vissza New Orleansba, és soha nem jönni ide vissza. Katherina miatt jöttem ide vissza egyedül, hogy megtudjam miként éli az életét, s ha kell, vagy ha kér, szívesen támogassam akármiben is, de így most... minden jó szándékom elszublimált.
Hello darling, call me by my name
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Tisztás Hétf. Jún. 09, 2014 10:24 am
Lijah & Kath
Furcsa őt újra látni, főleg a múltkori után... Nem mintha zavarba jönnék, hisz én sosem jövök zavarba, csak furcsa őt itt látni, főleg, hogy eddig tudtommal New Orleansban tartózkodott. - Hogy hogy nem New Orleansban vagy? Azt hittem arra a bizonyos farkaslányra vigyázol. - mondom neki cinikusan, egy gonosz mosoly kíséretében. Pedig most kivételesen nem gonosznak szántam ezt a mondatomat, csak már megszoktam a reflex szerű mozdulataimat, így hát néha teszek olyat amit nem akarok. - Amúgy... Egyedül vagy most itt? Csak mert tudod... Klaussal nem éppen rózsás a kapcsolatom. Se a többi testvéreddel. - mondom neki és közben elnevetem magamat. Vicces, hogy Tatiaval ugyanúgy nézünk ki, de még is őt bírták jobban. Hát persze, hisz Klaus őt nem akarta feláldozni az átok megtöréséért. Tatia inkább olyan Elenás, illetve úgy értem, hogy Tatiat sokan szeretik, példának okául ott vannak a Mikaelson fivérek, küzdöttek a kegyeiért. De hát ez van, a hasonmások közül csak nekem nincsen jó életem, úgy látszik az összes közül én kaptam csak rossz dolgokat.
Hello darling, call me by my name
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Tisztás Pént. Jún. 06, 2014 8:48 pm
“I Miss You.” Katherina & Elijah
Szerettem őt. A mai napig is képes lennék érte mindent eldobni. Még azt a nőt is talán, akire vigyázok. Hayley. Képes lennék Katherina miatt bármit feladni, még a halálba is mennék miatta, ha úgy kellene cselekednem! Számomra még régen ő jelentette az életet, amiért még megérte lélegeznem, és minden reggel felébrednem. Csupán csak a puszta gondolat, amikor rá gondoltam, képes voltam új erőt adni magamnak. De mára már egyre inkább gyengülök a gondolattól, hogy Katherina soha nem volt az enyém, és nem is lesz soha. Nem várom el tőle, hiszen mindenki az érzései alapján választ, nem pedig akaratból. Katherinanak mindene meglenne mellettem, s ha kell, mindent felkutatnék, hogy újból vámpír legyen. Én változtatnám át, az én véremmel Davina segítségével, vagy éppen ahogyan sikerülne! Nem tudom miként, és hogyan, de Katherina képes volt engem megőrjíteni. Mai napig szeretem őt, és ezt soha nem tudnám
letagadni. Annyi emlék maradt bennem, hogy azok után nem tudok úgy rá tekinteni, mint ellenség ahogyan ő akarja, hanem úgy, mint életem értelme. Bár, a szerelem számomra Tatiaval kezdődött, És Katherinaval végződött. Hayleynek hiába mondom, hogy szeretem, de nem érzem olyannyira ezt az őrült érzést úgy, mint a két hasonmásnál még régen. Beleőrülök csupán a gondolatba, hogy itt van előttem, és semmi érzés. Én csillogó, boldog tekintettel nézem szelíd arcát, mely engem néz végig kissé cinikusan, arrogánsan. Tudom, hogy soha nem szeretett, és nem is folytatom azzal, hogy nem is fog, mert tudom magam is, hogy felesleges lenne. Későn ébredtem fel ahhoz, hogy kiszeressek belőle. Számomra ez olyan seb maradt, mint például a vér, mely nélkül nem tudnék fennmaradni. Az életem részévé vált, amitől soha nem tudok megszabadulni, még talán akkor sem, ha meghalok. Sok olyan emlék száradt lelkemen, ami miatt nem tudom elengedni Katherinat. Emlékszem, amikor Klaus üldözte őt, én pedig segíteni akartam őt. De Trevor előbb cselekedett helyettem. Ahogy én az ő nevét, ő az én nevemet mondta úgy. Közelebb léptem hozzá két lépést, de még mindig volt köztünk távolság. Egy könny futott majdnem végig az arcomon, de visszafogtam; nem szabad sírnom. Akkor csak azt a régi Elijaht mutatnám, aki mindent megtett volna érte. De az az Elijah még mindig itt van ebben a testben. Nem tudtam hozzá mit szólni. Elbűvölt a találkozás, és minden pillanat leforgott fejemben, amit együtt töltöttünk jóban, s rosszban, de szeretetben nem ő felől.
Hello darling, call me by my name
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Tisztás Pént. Jún. 06, 2014 8:00 pm
Lijah & Kath
...
Jace adott nekem egy telefonszámot, egy bizonyos Georgina száma az. Azt mondta, hogy ő egy nagyon erős boszorkány aki akár mind az 500 valamennyi évemet vissza adná a vámpírságommal együtt. Erre persze egyből felkaptam a fejemet, és természetes, hogy felkeresem a nőt. Még akkor is, ha New Orleansban él... Hát igen, a legutóbbi ott létem nem éppen szerencsés volt számomra, hisz össze futottam akkori szerelmemmel, Stefannal... Hát... Tényleg nem maradt benne egy csepp emberség sem! Úgy tervezem, hogy még ma elmegyek innen és NO-ba megyek, de mivel Damon elvitte magával a kocsi kulcsokat ezért úgy döntöttem, hogy gyalog haza megyek, és hozok egy kocsit, mivel még régebben szereztem egy nagyon jó kocsit, csak az éppenséggel otthon van. Sétáltam hazafelé, mikor csak megáll mellettem egy kocsi. Mikor kiszáll belőle a sofőr a lélegzetem eláll. Mióta nem láttam őt... - Elijah... - suttogom a nevet meglepetten, majd végig nézek rajta. Semmit sem változott. Furcsa érzés kerít magába, hisz ez olyan, mint anno, mikor megismertük egymást. Ő vámpír, én pedig ember vagyok. Egy olyan ember akit mindenki megakar ölni. ઈ Zene : James Arthur-Impossible ઈ Note : ઈ Words : secret
Beülök kényelmesen az autóba, és a kormányra helyezem rá két tenyeremet, miközben a teljesen elsötétített szélvédőn tekintek kifelé közömbös tekintettel. Nem vagyok valami jó kedvemben, hiszen Niklaus egyfolytában valalami bajba keveredik, bár nem küszöbölhető ki az ilyen helyzet New Orleansban, megértem. És ami pedig Hayleyt illeti... fogalmam sincs, hogy mit gondoljak.
Tudom, hogy eleinte felcsillant valami közöttünk, de még sem érzem azt, hogy mi ketten képesek lennénk összetartani. A lány Klaus gyermekét várja, és nem tisztességes, hogy az öcsém terhes nőjét(?) stérülöm. Nem, én nem ilyen vagyok, és nem is leszek ilyen soha! Ez a jellem nem rám vall, így természetesen nem is akarom tovább nézni, és tűrni Hayleyvel a kapcsolatunkat, de ez még nem azt jelenti, hogy ott hagyom őket. Eszemben sincs! Hayleynek szüksége van rám, de nem úgy, mint társára. Nem. Hazudnék, ha azt mondám, hogy nekem Hayley volt mindig is az életem. Szeretem őt is, valóban, de van egy ezer éves múltam, melyben csak egy arc szerepelt nálam mindig is. Eleinte Tatia, bár ő vele soha nem volt stabil kapcsolatom, a másik pedig Katherina, aki számomra mindig is több volt mindenkinél, még mai napig is. A búcsúzásunk hatalmas nagy krátert ejtett a szívemen, de még sem tudom őt elfelejteni, bármennyire is el kéne. Katherina hibázott, rengetegszer, de tudom, hogy miken ment át. Én ismerem őt a legjobban! Én láttam őt úgy, hogy milyen emberként. A Salvatoreék sem tapasztalhatták meg az akkori énjét, de még Klaus sem, aki velem együtt ott volt. Ő nem törődött Katherina érzéseivel, de én igen! és tudom, milyen volt, amikor ember volt! Hatalmas nagy ajándék ez számomra, hogy egyedül én tudom, s senki más, hogy ő akkor miként viselkedett. Katherina sebzett, ezért mindig azt az oldalát mutatja, melyet megsebeztek; a gonoszat, mely visszacsap ellenségeire. Ismerem őt, jobban mint bárki más a világon! És szeretem őt. Még mindig. És ez okból kifolyólag, vajon hova is tartok? Egyértelmű, hogy még egykori szülővárosomba, Mystic Fallsba. Minden reményemet beleöltem, hogy meglássam Katherinat. Minden reményem él efelől, és addig él ez, míg el nem hagyom Mystic Fallst. Ma látnom kell, nem fogom kibírni, hogy ne! Hiányzik nekem. Nem tudom, hogy miért. Úgy érzem, hogy szüksége van a segítségemre. Valamiért ezt érzem, és aggódom miatta! Félek, hogy talán valami rossz történt vele, amibe beleőrülnék! E gondolatok közepette már régen elindultam New Orleansból. Ha repesztek, akkor egy órás út áll előttem, míg odaérjek. De, már csak tíz perc, és nemsokára beérek a belvárosba, hogy körbejárjam annak minden zugát, és felkeressem a lányt. Katherina ember lett, tudok róla. Egy ok, hogy aggódom miatta, hiszen sebezhető, és rengetegen törnek az életére. De aki egy újjal is hozzányúl, Isten legyen tanúm, de egyesével tépem ki annak a bordáit! Egy tisztás melletti apró autópályán mentem, míg egy hölgyet pillantok meg, aki talán stoppolhat? A kecses alak, a magassarkú, a barna, göndör fürtök, valami ismerős alakról árulkodik - Katherina?! - szólalok meg magamban, és mikor egyre közelebb érek autóval, a látásomat már biztosítottam, hogy nem csal. Ő az! A lélegzetem elállt az örömtől, bár majdnem kigördült egy örömkönny. El sem, hiszem, hogy ő az! Úr isten... Bár tudom, a neve Katherine, de rám ragadt a régi neve, mely néven egykor őt hívtam. Még ötszáz évvel ezelőtt. Hm... mennyi idő telt el azóta! Emlékszem, hogy a múltkor egymáséi voltunk, most pedig teltek a hónapok, és érzem az ürességet, melyet egykor ő töltött be a szívemben. Velem soha nem olyan volt, mint ahogyan azt a Salvatoreéknak mutatta. Katherina ismer engem, és tudja, csak én tudom, hogy ő milyen volt még egykor.
Aki pedig tudta még akkor, azok már régen halottak. Én vagyok az utolsó élő példa, aki emlékszik azokra a pillanatokra! A kormányon egy nagyot fordítok, és a féket pedig lenyomom. A visszapillantó tükörbe nézek, hogy jön -e valaki, de nem, hiszen eléggé üres kis autópálya ez. Kissé göröngyös az út errefelé, talán azért sem nagyon jönnek erre autóval. Megállok a lány előtt az autóval, és azonnal ki is szállok, még le sem fékeztem. - Katherina ....! - állok elé izgatottan, s nézek rajt körbe teljes meglepődéssel. Igen, ő az! mindenhogyan felismerem. Ő az... Katherina.... mennyire hiányoztál! - csak e gondolatok jártak a fejemben először. Szemeim felcsillantak az örömtől, és a sokktól teljesen leblokkoltam;nem tudtam szóhoz jutni sem. Legszívesebben megöleltem volna, de nem tudom, hogy hogyan reagálna rá. Tudom, hogy régen volt mi köztünk akármi is, és magam sem tudom, hogy szeretett -e, de felőlem az érzések ő iránta még mai napig is táplálva vannak.
"Néha tudok normális is lenni, mint egy ember, de ez csak akkor van, ha én okoztam a bűnt.. amelyet megbántam, de tudniillik, hogy életemben ez talán a 2. eset, amikor megbánást tanúsítok..!"
Hihetetlen, én mondom, hogy ez az, de teljes mértékben! Hogy vagyok én képes arra, hogy leálljak egy emberrel beszélgetni? Mintha valamilyen régi jó barátom lenne, és most osztanám meg vele a nagyobb titkaimat, mert elérte nálam azt a szintet, hogy igenis bízok benne, de erről szó sincs. Annyi éven át megtanultam a kegyetlenség mintaképe lenni, amit nem lehet csodálni, mert folytonos kínzásoknak, szenvedéseknek, kínoknak, és fájdalmaknak voltam kitéve. A boszik, és a vadászok.. annyi emlék, s oly sok fájó pont, hogy az szinte elmesélhetetlen, ha tehetném megosztanám valakivel, de nem.. Változtam, és ez azzal járt, hogy magamba zárkóztam végleg, így már nem nyílok meg senki előtt, hisz nincs értelme. Nekem nincs szükségem barátokra, vagy bajtársra, hisz egymagam is meg vagyok. Vadász lettem, és ha kell bármikor megvédem magamat, nem kell nekem ehhez szövetséges, sőt nem is kell nyalnom senki hátsóját azért, hogy igenis az legyek, aki most vagyok, hisz magamtól értem el mindent, és akinek van egy kicsi esze is, az retteg tőlem. Fél, fut, és menekül.. míg jelen esetben nem kell, mert önmagamat megtagadva adok egy olyan jellemet magamról, amilyen nem vagyok.. nem ismerek magamra. Mi lett velem hirtelen? Tán elment a józan eszem? Szerintem elég valószínű, mert nem szoktam ilyeneket művelni csak úgy hirtelen meggondolásból, ez a srác emlékeztet egy régi barátomra, de nem ő nem az, csak egy idegen, akinek a vérét vehetném, de én ehelyett felvilágosítást tartok magunkról.. vámpírokról, és más fajokról is. Ezek után mondja már azt nekem valaki, hogy én egy normális személy vagyok! Szerintem senki sem mondaná ezt rám jelen helyzetben.. - esetben.. Mély levegőt veszek, és próbálom magamat megnyugtatni azzal, hogy semmi gond nincs, és mindösszesen csak megzavarodtam, amit úgy lehet helyre tenni, ha észhez térek végre valahára, bár ezt kétlem, de akarom azt a látszatot, vagyis képzelgést magamban tartani, hogy ez már pedig meg fog történni! -Kivételes előnyöd van eme téren is..-Sóhajtok fel, és próbálok valami ésszerűt kitalálni erre, hisz ha én az ő helyében lennék már rég feladtam volna ezen információk megjegyzését.. inkább befejezem a mesélést, majd adok neki egy irat dokumentumot, és azt majd átolvassa magának. Megrázom a fejem - mi a franc történik velem?-Hidd el nem jó előlem menekülni, rosszabb vagyok ezen a téren, mint bárki.. más.-Pillantok az irányába.-Vacsora nem leszel..-Von vállat könnyedén, és ezzel úgy veszem, mintha le is zártuk volna ezen téma részt. A lehető legegyszerűbb, de mégis leggyorsabb megoldás az lesz, hogy ha nem mondok neki erről még többet, hisz úgy látom jónak, hogy ez neki már túlontúl is bőven elég, pedig még vannak érdekességek, de majd magától rájön, ha elolvassa a feljegyzéseket. -Elég, elég, és elég!-Vetek véget a kérdés sorozatainak.-Majd mindenre választ kapsz.-Mondom sejtelmes hangszínen, és újból járkálni kezdek oda-vissza, miközben hallgatom a továbbiakban, és megérzem a vérét, de ügyet sem vetek rá, hisz miért is tenném? Tudok magamon uralkodni, csak akkor iszom vért, ha én akarok, csak akkor támadok rá másra, ha én szeretném, és ebben senki sem határoz meg! Önálló szabad döntést hozhattok bármikor, hisz nem függők senkitől sem. Nem tartózom sem az ősiekhez, sem hasonmásokhoz, sem a Salvatorekhez.. sehová! Önmagam vagyok, egyedül, és ennyi.-Elena Gilbert, pedig vámpír, és vége.-Halálosan komolyan tekintek rá. Észre veszem, hogy rosszul van, és kezdi kikészíteni ez az egész, de csak nem fog elájulni, vagy igen?-Majd mindent a maga idejében.. neked ennyi bőven elég volt.. nézz magadra.-Jegyzem meg komolyan, miközben tekintettemet rajta tartom, azért nem jönne jól szerencsétlenek, ha még a fejét is beverné.. nem hiszem, hogy szeretne meghalni, én meg a véremet adjam egy farkasnak? Ki tudja milyen hatással lenne rá.. Felsóhajtva megállok, és hallgatom azon szavait, hogy ez neki mennyire is sok. Látom, ahogy a figyelme elhagyja, megtartani sem bírja magát már, és ekkor a földre esne, de egy hirtelen mozdulattal megakadályozom ezt, hisz elkapom, majd finoman végül a földre engedem. Előkapom a zsebemből a telefonomat, és rögtön hívni kezdem az emberemet. Csörög, és csörög.. már majd nem feladnám, amikor hirtelen felveszi azt. Ha nem tette volna meg mást kellett volna kitalálnom. -Szia, Daniel. Keress már nekem gyorsan egy személyt, akivel nem régibben beszélt Nicolas Roux..-Mondom közölve a tényt egyből. -Máris várj.. utána érdeklődök itt bent a rendőrségen, hátha látta valaki, meg egy képet is nyomtattok mellé. Addig egy pillanat.-Mondja, majd neki is lát gondolom én a feladatának. Jó néhány percbe beletelik mire újból megszólal.-A főnök.. vagyis a seriff felismerte ezt a személyt. Valamikor mostanában látta a lányával. -Köszönöm szépen a választ, majd beszélünk, de most el kell intéznem valamit. Szia.-Meg várom míg elmondja ő is a "rendben, szia" szót, és amikor megtörtént kinyomom a hívást, és a drága öreg Nicet felemelve elindulok vele a Forbes házba. Remélem nem fogja bánni, ha most kirakom a nőjénél, már ha egyáltalán az neki Caroline.. Egy olyan félórával később megközelítem a Forbes házat, amelynek az ajtaját berúgva kinyílik az. "Oh, most hogyan menjek be?" - Kérdést feltehetné azon vámpír, akiket be kell hívni a házba, nos engem nem kell. A gyűrűm segít ebben, és megoldja az ilyen aprónak vélt problémákat. Lazán bemegyek, majd felsuhanok vele egy szobába.. nos ez minden bizonnyal Caroline szobája lesz. Ott leteszem a srácot az ágyra, majd lesuhanok bezárni az ajtót. A konyhába lépve feltalálom magamat, és készítek valami teát, hogy ha fel kell akkor megnyugodva megihassa, és tisztuljon majd az esze. Nem mondok én már neki többet, még ha kérdez sem.. majd megkapja a papírokat, és olvass.. Tudtommal nem analfabéta, hogy ne ismerje az olvasást. Amikor elkészítettem a forró teát akkor azt egy tálcára helyezem, majd összedobok egy szendvicset is az ifjúságnak, aztán lazán felsétálok a szoba felé. Odaérve pedig benyitok, de hogy magánál van-e, vagy sem, nos.. az kérdéses.
Játéktér Felszabadítva! Folytatás; Forbes ház - Caroline szobája // Ide írj majd Nicolas
Hello darling, call me by my name
Vendég
Vendég
Tárgy: Rich & Nick Szomb. Jan. 25, 2014 11:39 pm
Másokkal is ilyen könnyedén megosztod ezeket, vagy ebben is kivételesen előnyt élvezek?! - nézek rá kissé érdeklődve kissé félszegen, a fel alá járkálásától és a zabolázatlan zihálásától kiráz a hideg is, mint egy bősz bika aki piros kendőt lát - Őszintén szólva a rohanás megfordult bennem, de most, hogy látom milyen könnyen dühbe gurulsz inkább elvetettem az ötletet! - pillantok fel rá amikor megáll előttem - Szóval nem leszek vacsi egy ideig mi?! - mosolyodom el kínosan amikor azon szavakat mondja, hogy szeret ölni, kezdem azt hinni tényleg egy bolonddal van dolgom aki pszichopata is egyben.. de aztán eszembe jut a szomorúság a szemében és megint csak ott tartok, hogy sajnálom és megtudom érteni.. vajon nekem is elment a józan eszem!? Ezekre én is képes volnék?! Vagy ő miért teszi ezeket?! - komor gondolatok fordulnak meg a fejemben ahogy ott ülök azon a sziklán és meredek az előttem kibontakozó tájra - Mennem kellett volna már rég, de ide gyökereztem attól amit elmondott.. Gyerünk Nick, ébredj fel! - utasít az elmém, mozgásra ösztönzi a lábaimat.. ekkor felállok és teszek egy lépést előre - Ez igazán sokkoló! - nézek döbbenten, nem is tudom mit mondhatnék még, nem igazán szeretnék össze találkozni eggyel sem, és szerintem ezzel ő is pontosan ugyan így van. Leesik, hogy a vámpíroknál sokkal nagyobb faj a vérfarkas klánok és ez a Klaus.. a boszorkák akkor a kettő közt állnak gondolom.. 1000 év.. 1000 év?!?!?! - szinte elkiáltanám magam de ehelyett egy mordulás tör fel belőlem - Ezer év és erről semmit sem tudott az emberiség?! A Tanács vajon mikortól tudott ezekről!? Vajon ezek az Ősiek mikortól kezdték el teremteni a vámpírokat?! Vajon erről az én apám mióta tud!? Nekünk is vérvonalnyi felmenőnk van, aki már korábban is ellensége volt ezeknek a szörnyeknek?! Vajon az emberiség elfogadta ezt, vagy tett ellenük?! Egyáltalán volt aki csatlakozni akart, vagy mindezt rájuk kényszerítették?! Van még olyan társaság, akik ellenük van? Ki az, aki megállíthatja őket?! Ha ez a férfi mindkét fajtából való, miért van háború a fajok közt?! Vannak boszorkák akik segítik őket?! Van egyáltalán bármi kézzel fogható ebben az egészben!? Én vagyok az egyetlen akit ennyire sokkol?! Vajon Caroline tud ezekről!? Meg kell védenem! - törnek rám ezek a gondolatok nem hagynak tisztán látni sem - Hasonmások!? Mi az isten?! - nézek teljesen letaglózva szinte nem kapok levegőt - Elzárta, létrehozta?!?! Akkor ezek is vámpírok, vagy hibridek esetleg farkasok, vagy mik?! Esther és ez a Mikael?! Tessék?! - kapom fel a fejem Elena nevére hiszen már gyermekkorunktól kezdve ismerjük egymást - Elena egy hasonmás, aki kiváltotta ennek az alaknak a farkas énjét és hibrideket hozott létre majd vámpír lett!? - komolyan nem vagyok képes ezt lenyelni, szóhoz sem jutok már szédülök, folyik az orrom vére, azt hiszem itt esem össze, megkapaszkodom az egyik fába - Hogy érted, hogy a barátnője is?! - próbálok ránézni, de már a teljes rosszullét kerülget és végem, próbálom letörölni a vérem mielőtt megenne uzsira - Kire gondolsz amikor ezeket mondod?! Képtelenség, hogy az az Elena Gilbert, akit én ismerek vámpír legyen és miegymás! Kizárt, én gyerekkoromtól kezdve ismerem, és ő Nem, SOHA sem lenne ez, aminek állítod! - förmedek rá mint, ha feltételeznem kellene, hogy hazudik, bár ennek semmi jelét, nyomát sem adja - Hogy hogy nem képesek?! Ezt fejtsd ki kérlek! - fordulok felé - Jézusom! - kissé meglep kissé nem is, de Tőle hallottam és ez is valami.. - Úgy értem, nekem ez így egyszerre.. - fogom a fejem nem tudom hova nézek, mit lépjek, kezd elsötétülni minden.. - Sok! - veszek egy mély lélegzetet még így utoljára.. -
Hello darling, call me by my name
Richard Redway Weston
YOU'RE A VAMPIRE?! I'M A HUNTER
❦ Hozzászólások száma : 77
❦ Join date : 2013. Dec. 25.
❦ Age : 516
Tárgy: Re: Tisztás Csüt. Jan. 23, 2014 6:07 pm
Nicolas Roux & Richard Redway Weston
"Az élet érdekes, nem de? Felkavarja az érzelmeket.. Muszáj összeszednem magam, hisz más lehetőségem nincs!"
Kezdek megzavarodni, sőt már-már megőrülni, hisz hogy én leállok egy emberrel baráti szándékkal beszélgetni, már pusztán megdöbbentő magában, és nem hogy még az, hogy képes voltam neki beszélni a természetfelettiekről? Komolyan jelen pillanatban észnél vagyok? Vagy szimplán begolyóztam, és azért vagyok itt? Hol van az.. a vámpír.. az a Richard Weston, aki kegyetlen, érzéstelen, és egy gyilkos személyiség? Hol van az a személy? Hova tűnt? Kérdések, és kérdések.. hirtelen kezdek el oda-vissza járkálni fel-alá szinte idegesen, és ennél már nem is lehetnék jobban az, úgy hiszem. Kapkodom a levegőt, mintha fuldokolnék, de nem, csak egyszerűen nyomasztó, hogy az, ami vagyok ennek a srácnak a jelenlétében semmisé válik, mintha feltudná szabadítani az álcámat, mintha neki megtudnék nyílni.. ilyen esetben melyik vámpír nem lenne kiakadva, és legfőbb kép összezavarodva? Én már totálisan nem értem magamat, hisz ilyet életem alatt.. ilyen hülyeséget még sosem tettem! Mély levegőt veszek, és szavait hallgatva állok meg végül. Szemeimben ott ég a kínzó ideg, és már-már nem sok választ el attól, hogy valamit felemelve el ne dobjak a világ végére. -Igen meglepett, hisz legtöbben vagy keresnének olyan eszközt, amivel meg lehet engem ölni, vagy pedig őrültnek titulálva rohannának el mellőlem, hogy jó messzi távlatban tudják a saját elme épségüket, míg engem gyógyintézetbe kívánnának eme állapításaim alapján, de ugyebár lehet tudni, hogy nem vagyok őrült hisz már mutattam neked egy trükköt.-Zárom ezzel le a témát végérvényesen, hisz nem éri meg húzni az időt, úgy is ugyanott tartanánk. Érti mit akarok, és könnyedén eltudja dönteni, hogy ez mostantól már pedig igenis a valóság, amelybe bele kellett csöppennie, míg nem rádöbben, hogy hogyan lehet velünk végezni, aztán pedig majd hátba szúr engem egy szép jó kora karóval, esküszöm akkor ott helyben - még ha meg is halok - kitépném a szívét! -Szerintem szerencsének tud be azt, hogy életben vagy.. ritka azon esetek száma, amikor valaki szabadon távozhat a kezeim közül.. Szeretek vadászni, ölni, és sok-sok hullát hagyni magam után.-Nevettek fel könnyedén, mintha ez csak vicc lenne, de én ilyen vagyok, és amiket mondtam komolyak. Nem vicceltem, bennem van a gyilkos ösztön, és ezt kihasználva.. ölök, ölök, és ölök. Meg nem állva, csak folytatva ezt, hisz mit érne az életem, ha abbahagynám? Ha már vadász lettem, akkor hasznosítom ezt. Megbízásokat vállalok, megtisztítom a faji állományt, vagy szórakoztatásként teszem ezt, vagy.. táplálék formájában fogyasztók el egy szép kis halandót, akinek a vérre finom. Egyik vámpír sem különb, mint a többi, csak vannak pusztán olyan őrültek, akik megtagadják eme létett, és állati vért isznak, meg emberien akarnak élni. Szánalmas! Persze van egy ilyen barátom, szóval.. megértem, de csak őt, a többi halálra ítéltetett egyed, és örökre az is marad! -Pontosan.-Bólintok is rá a szavaira.-Viszont nem boszorkányok okozzák ezt.. már ősidőktől kezdve élnek vérfarkasok, ezek olyan emberek, akik magukban hordozzák ezt a gént, ezzel születtek. Ha ezt tovább akarják vinni, akkor összejön egy fajtársával, vagy pedig egy emberrel így létrejön általuk egy gyermek, aki ugyancsak vérfarkas lesz majd a későbbiekben.. Nem győzöm eléggé ki hangsúlyozni, hogy sajnálom szerencsétleneket, hisz nem lehet kellemes teliholdról teliholdra átélni mindezt. Csak azon az egy estén, és az első átváltozásuk a legfájdalmasabb, ami órákon át tart.-Felsóhajtok. Ő is egy ezek közül, és nem tud semmiről? Most, hogy elmondtam ezt neki, mi lesz? Ha megöl egy embert, és nem tudja micsoda? Megrázom hirtelen a fejemet, hogy nyugtalanságomat tova űzzem. -Nem, nem.. a vérfarkasok egyetlen egy harapása nyomot hagy a vámpíron, és néhány nap alatt szenvedve nagy fájdalmak, hallucinációk közt meghal ez a vámpír, amire Klaus vérre a gyógyír.-Vonok vállat.-Régen volt egy család.. még kb. az 1000-es évek környékén. Esther, és Mikael alapította.. születtek gyermekeik, de Esther egyszer félrelépett egy vérfarkassal, és Klaus eme gént megkapta. Mikor egy vérfarkas támadás által meghalt egy gyermeke Estheréknek, akkor létrehozta a vámpírfajt.. egy hasonmás által, akit megölt.. vagyis ezt hitte.-Megrázom a fejem.-Vámpír lett mindenki, és ők a legelsők.. a legidősebbek, ők nem csak embert, de szimpla vámpírt is képesek megigézni. A család; Klaus, Rebekah, Elijah, Kol, és még talán Finn. Viszont amint megölték első áldozatukat Klaus megtörte az átkát, és új fajt hozott létre a hibridet, ekkor Mikael rájött Esther megcsalására, és bosszút esküdött, míg Esther elzárta fia vérfarkas énjét, amelyet Klaus megakart törni, de hasonmás kellett ehhez. Az első Tatia meghalt, ezért a legújabban felbukkant Katerina Petrova / Katherine Pierce lett a célpont, de az vámpírrá vált, mert rájött Klaus tervére, és 500 éven át menekült. Most pedig legújabban Elena Gilbert volt a hasonmás.. ő vele megtörte Klaus az átkát, ezért ismét hibrid lett, és Elena vérével újabb hibrideket teremtett, de végül Elena is vámpír lett, mint a barátnője..-Nagyot köhögök, és ezzel lezárom a témát.-A Mikaelson család a legveszélyesebb a földön, de.. nem képesek megölni mindenkit.. egyszerre. Csak egyesével.-Teszem még hozzá. -1512-ben születtem, és 501 éves vagyok.-Mondom rátekintve komolyan, aztán persze a földet bámulom, és csendbe vagyok.. kell nekem némi idő mire összeszedem magamat teljesen. Most, hogy ilyet teszek.. nem értem magam, ezért kell egy kis hatás szünet, de az is legalább egy pár percnyi kell, hogy legyen.
Hello darling, call me by my name
Vendég
Vendég
Tárgy: Rich & Nick Szomb. Jan. 18, 2014 9:31 am
Szóval meglepett, hogy nem borultam a vártnál is jobban ki!? - vigyorgok rá - Köszönöm szépen! Azt hiszem meg kell tanulnom elég nyitottnak lenni ebben a világban, csak akkor érhetek el fejlődést és akkor érhetek új mérföldkövet, ha nem zárkózom a négy fal közé! - nézek rá - Bár még most is hihetetlennek tűnik, amit mondasz még sem annyira, hogy ne lehetne benne hinni! - válaszolom reakciójára, amely pontosan tükrözte, hogy nem hozta még össze a sors hozzám hasonlatos személlyel. Szóval én kivételes volnék!? Ezt köszönjem a hasonlatnak, hogy egy régi ismerősödre emlékeztetlek vagy csak a szerencse!? - mosolygok halványan. Végig hallgatom ahogy ecseteli azokat a fajokat, akikről nekem is volt némi fogalmam, már csak az Internetnek köszönhetően, hisz melyik gyermek ne keresne utána ilyeneknek egy rém történet vagy horror sztori után?! Szóval a szellemes rész nem lep meg, sőt úgy gondolom, hogy mára már értem is, hogy miért zaklat fel úgy a temetők látványa! Valószínűleg sok szellem tartózkodik a sírja mellett várva, hogy egyszer csak a szerelmük, családjuk vagy barátaik újra meglátogatják őket és így, kapcsolatba kerülhetnek velük.. Ezért éreztem kellemetlenül magam, apám temetésén és ezért nem szeretek oly sokáig, anyám sírjánál tartózkodni.. Azt hiszem még itt vannak és megrendít a tudat, hogy már nem mondhatok semmit sem, nem láthatom őket, bár ők engem igen, még jelezni is tudnának, de sekély gondolkodásommal, maximum a szélnek tudnám be és nem venném tudomásul, hogy Ők igenis mellettem vannak! Legszívesebben nap hosszakat ülnék ott és önteném ki a szívemet nekik remélve, hogy értem vannak még ott, hallják amit mondok és megbocsátanak! De így, elég nyomasztó az ott lét és elég kevés rá a reményem is, hogy ez így van.. talán igen, talán nem! Keresnem kellene egy olyan alakot aki látja őket, vagy egy boszorkányt.. ez lenne a legjobb megoldás! Így hát elfogadtam a boszorkák létét is.. de ezek a farkasok elborzasztanak! Embert kell ölniük, hogy egy átkot váltsanak ki, amely szenvedéssel jár!? - lepődök meg - Nos elég ész érv, hogy azt kapsz, amit adsz vagy jelen esetben elveszel.. De még is csak, ez egy Átok, miért és hogyan kerül emberekre; boszorkák teszik velük is.. vagy emberekbe, miért hordozzák ezt a gént!? - töröm a fejem, amikor felrémlik, hogy elhallgatott egy időre és ez arra enged következtetni, hogy valamit vagy nem akart elmondani, mert nem volt fontos vagy direkt kihagyta, vagy maga észlelt valamit, amit nem kell tudnom esetlegesen tudnom kellene, de még sem mondta.. Aztán a harapás, halál.. A farkasok tehát nem csak az emberekre, de a vámpírokra is halálosak, egyetlen egy harapással!? - nézek elkerekedett szemekkel, mire Klaus kerül szóba, még jobban átveszi rajtam a döbbenet az uralmát - Szóval ez a Klaus, a legveszélyesebb faj a földön és olyan hatalmat képvisel, ami képes lenne kipusztítani mind a farkas, mind a vámpír fajt!? - teszem fel az újabb kérdésemet a többi után - Szóval igaz.. - bólintok bosszúsan. A Tanács tud róla, és ahogy sejtettem el is titkolják a pánik elkerülése érdekében.. nyilván apám is ezért nem mondta el, nehogy még jobban belekeveredjek ezekbe a piszkos üzletekbe, de már érzem, hogy jogom lett volna tudnom róla, sőt most már bennem van az erős elhatározás, hogy kezdeni fogok ezzel valamit és a tudattal, hogy mik folynak a városban, tettre készebb vagyok és tenni is fogok, lépni, nem úgy mint a Tanács, akik állítólag védelmezik a közösségünket! Ezek után kiszakítva érzem magam a gondolatmenetemből, ahogy közli velem, tudomásomra adja, hogy 1512-ben született és hasonlatosan káosz volt az élete ahogy nekem.. de azóta él?! - ül ki az arcomra a teljes döbbenet még csak szóhoz sem enged juttatni - Akkor.. te..te hány éves vagy!? - pillantok fel rá. Nem mintha magam ne tudná kiszámolni, hogy 502 éves, de tudatom racionális gondolkodó fele hallani akarja, hogy ezután számba se vegye vagy a mai nap folyamán elhangzottakkal össze vetve, térjen át egy új szintre és működésileg kapcsoljon át a VALÓSÁG fogalmára, mint sem a Hit és amiben hiszünk gondolkodásmódra vagy éppen azon az állomáson ragadni.. valószínűleg az ingoványos Hit talajából akar kirántani...!?! - így töprengek el, ahogy mint egy sóbálvánnyá kövült emberként ülök mögötte és próbálom felfogni a mai nap, valóságos Megvilágosodását mint, ha csak Istent látnám magam előtt, ahogy Bibliai próféciák jövendölik vagy mint, ha egy pusztító háború utolsó túlélőjeként szemlélném ezt a tisztást, ösvényt, ami annyi titkot rejt, újdonságot tartogat és annyi veszéllyel és különlegességgel fogad, hogy az embert teljesen a hatalmába kerítve ide láncolja s nem engedi, hogy visszatérjen immáron kiüresedett sivár életébe.. kezdjen újat az ismeretekkel és ne ücsörögjön itt, mint ha kinevezett kövön üldögélne, mint ha idetapasztották volna a tények súlyos és nehézkes vasgolyós lánca, mert ez az a lánc, amit fel kell oldani és magunk mögött hagyni.. cérnafonállá kell alakítani és új életet kell szövögetni belőle..! - fejezem be elgondolásomat a világ mindenségéről.. -
Hello darling, call me by my name
Richard Redway Weston
YOU'RE A VAMPIRE?! I'M A HUNTER
❦ Hozzászólások száma : 77
❦ Join date : 2013. Dec. 25.
❦ Age : 516
Tárgy: Re: Tisztás Kedd Jan. 14, 2014 5:22 pm
Nicolas Roux & Richard Weston
"Lám, lám, hogy én mihez nem vetemedek?! Leállok beszélgetni egy emberrel, akivel úgy néz ki egy barátság van kialakulóban..!"
Az élet olyan kiszámíthatatlan, hisz szinte sohasem lehet tudni előre, hogy kivel találkozunk, és hogy ebből a találkozásból mi sül majd ki. Nos a tőlem nem messze lévő férfi nem kicsit lehet ledöbbenve, hisz olyasmiről beszéltem neki, amit csak is kizárólag természetfelettiekkel vitattok meg, de ennek az embernek megadatott csak úgy ingyen.. a tudás, persze eleinte nézhetett hülyének, vagy őrültnek, de mostanra már kezd benne összeállni a kép, hogy igenis az vagyok, aminek, és akinek leírtam magam. Nem hazudtam, nem állt szándékomban, és nem mellesleg nagyon szerencsésnek érezheti magát, mert akivel én találkozom, azok meghalnak, őt pedig láss csodát nem akarom megölni, de az okát még most sem értem.. Az 1500-as évekből emlékeztet egy barátomra, már nem kinézetre, hanem a reakciói alapján, és ez az egész által.. mára persze barátokra nem nagyon van szükségem, hisz minek is nekem? Elvagyok egymagam is, mert megtalálom a helyemet, és nem szorulok rá mások segítségére, vagy mondjuk úgy adakozására. Tudom mit tehettek meg, és hogy hol a határ, persze ez a határ nincs is.. mivel mindent átléptem már, amit csak lehetett. A saját fajomat ölöm, sőt mindenkit, aki él, és mozog.. ennyire egyszerű! Ez lettem, ez vagyok, és ez maradok bárki bármit is mondjon, vagy akarjon. Én megváltozni senki kedvéért sem fogok, az meg hogy itt kissé érzelgős hangulatba váltottam az csak azért lehet, mert emlékeztet az 1500-as évekre, de ő is csak egy halandó, és egyszer majd meghal, mint mindenki, aki ember! Tudom mivel jár az, hogy elmondtam neki, de ahhoz képest eléggé szépen fogadta, ami őszintén szólva nagyon meglepett engem, hisz ezek után valaki minden bizonnyal megőrülés jeleit produkálta volna, vagy max. nekem esik, hogy miket hadoválok én itt össze, és mi egymás. Ehhez képest viszonylag tűrhetően fogadta.. nagyon is jól! -Minden elismerésem a tied.-Pillantok rá teljes komolysággal.-Te vagy az első olyan ember, aki ilyen.. nos viszonylag nagyon jól fogadja ezt. Más már kb. azon gondolkozna, hogy mivel lehet engem a leghamarabb megölni, amit persze kétlenék, mert tanult vámpír vagyok.. Tudod nem kis életévem van.-Ezzel az ehhez köthető szakaszt végül is lezárom, mert nincs már más mondandóm ezekhez, csak gratulálni akartam neki, ami megtörtént, és kissé ecseteltem, hogy más mit tenne a helyében, de rajta nem látom a gondolkozás nyomait azon a téren, hogy hogyan is lehetne engem.. öhm.. megölni. -Ez a találkozás szerintem nem volt véletlen, és az sem, hogy nem akarlak megölni, akikkel találkozok azok holtan végzik.-Nevettem el magam, mintha csak viccnek szántam volna az előbbi szavaimat, pedig a valóságot tükrözték teljességgel, hisz ilyen téren sohasem szoktam hazudni.-Mindjárt beszélünk róluk is.. előbb elmondom gyorsan a többi fajt, vagy emberi típust. Kezdjük a szellemekkel, az a legkönnyebb. Ők olyan lények, akik meghaltak, de a túlvilágról visszajárnak az emberek közé, mert elvégezetlen dolguk van itt a földön. Emberi szem, sőt vámpír se látja őket, csak azok, akik boszorkányok, vagy azaz ember, aki már meghalt, de visszahozták. Akkor a boszorkányok.. ők emberek, de természetfeletti erővel bírnak. Ártalmatlanok az emberekre néznek, sőt őket védik, és legtöbbjük minket akar kiiktatni.. vámpírokat. Varázsolni tudnak.. pl. feltámasztanak halottat, meggyújtanak egy gyertyát, és mi egymás. A vérfarkasok eleinte átlagos emberek..-Hirtelen elakad a szavam, miközben rápillantok. Mindez idáig meg sem éreztem, hogy kivel van dolgom. A gyűrű mindig megmutatja kivel állok szemben, de most úgy látszik erre nem figyeltem, és eme ifjú épp egy vérfarkas lesz / lenne.-Nos..-Szedem össze magam.-Sima emberek, akik még nem farkasok, amint megölnek egy embert aktiválják az átkot, és rögtön vérfarkasokká válnak, ezután minden teliholdkor szenvedéses kínok közt átváltoznak, és farkas alakot öltenek. Ekkor a harapásuk rám halálos.. ilyenkor ki sem megyek a házból. Ők is erősebbek, mint egy ember, hamar gyógyul a sebük, mint nekünk is, aztán jók a reflexeik.. stb.-Fújom ki a levegőt, amit eddig a tüdőmben tartottam.-A vérfarkasokból lesznek a hibridek, akik Klaus által teremtődnek.. Klaus egy ősi vámpír volt, de az apja vérfarkas, és emiatt létrejött az új faj, nos.. a lényeg, hogy miatta vannak a hibridek, akik egyszerre vámpírok, de vérfarkasok is, és így a kettő együtt.-Zárom le a témát. -A tanács tud rólunk.. vadásznak minket, de az átlagos embereknek erről nem szabad tudniuk, mert ha megtudnák pánik roham törne ki, és ezáltal rettegne mindenki. Ezért fogják állattámadásra az eseteket. Érted már? Nem hiába van ez így jól, ahogy van. Még valamit róluk?-Nézek rá kérdőn, és szinte látszik a szemeimben, hogy ideges vagyok. Szerintem sejti, hogy a vérfarkasnál nem hiába álltam meg, és hogy elhallgattam valamit.. -Az eredeti szüleimtől elkerültem valamiért, és nevelőszülőknél voltam azok adták nekem akkor 1512-ben az Edward Redway nevet.-Fogok vele kezet, és miközben a továbbiakat mondom megrázom azt.-Amit használok az pedig a Richard Weston, ez a név maradt fent az eredeti szüleimtől..-Fejezem be.-Apropó elnézést, hogy megdöbbentettelek, de 1512-ben születtem.. és azóta élek.-Nézek a táj felé, nem akarok ránézni, így a jobb.-Tudom, tudom, sajnálom. Rossz szokásom..-Hajtom le a fejem, és a földet nézem. Szedd már össze magad Richard! Mi van veled? Te nem ilyen vagy!!
Hello darling, call me by my name
Vendég
Vendég
Tárgy: Rich & Nick Szomb. Jan. 11, 2014 4:22 pm
A vállaimon nyugtatja kezét, fel alá járkál valószínű, hogy ő is zavarodott, plusz pont amiért nem csak én vagyok necces helyzetben! - nézek rá. Bízzak benne.. egy vámpírban?! - gondolkodom el - na jó ez őrületes, de ha nem akar bántani és ilyen rossz a helyzet, tehetünk egy próbát. Letámadt, legalább beismerte.. mellette miért ilyen, mi történhetett vele, hogy "Nem változtathatnak/tok rajta?!" - morfondírozom - talán az emberek?! kiket kellett eltennie láb alól, aki megakarta változtatni vagy olyat tett amitől mérges lehetett és a gyilkolási ösztöne került előtérbe?! Jó igaza van, nem tudok hazudni, ezért könnyen át lehet rajtam látni, bár volt akit már megtévesztettem, de úgy tűnik ő lesz a kivétel. De ha én a hazugság csődtömege vagyok, akkor úgy látszik a Tanács a mestere.. vajon miért nem mondták el az embereknek az igazságot!? Vajon azok tényleg állattámadások voltak, vagy vámpírok tették és csak azért nem mondták, hogy ne keltsenek pánikot és ne sodorják veszélybe magukat, ha az emberek átkozni kezdik őket, hogy miért nem tettek semmit sem?! Vagy nem hisznek ezekben, esetleg félnek!? Esetleg eltussolni akarják mert ők sem közénk valóak?! - hadarom a kérdéseimet magamnak. Mi az igazság a Tanács körül?! Tudnak egyáltalán valamit tenni ez ellen!? Már értem miért óvott és ellenzett apám abban, hogy a városi ügyekbe folyjak. Talán ő is tudott az egészről, tudott a gyermekded hóbortjaimról, Anett biztosan aggódva szaladt hozzá és újságolta el a hírt, hogy megakadályozzon valami őrületes dologban, vagy óvjon a veszélytől.. végül is belőle kinézem. Dajkám mindig a sarkamban volt, egyszer el is kapott ahogy ilyen fajta könyveket olvasok és rosszallóan nézett rám.. Valószínű ezek a könyvek tényleg olvasásra ösztönöznek/valóak és nem arra, hogy egy kalandokat kereső kisfiú olvassa és hóna alá csapva induljon vámpír kereső akcióra. - ezen elmosolyodom bár kicsit sem mosolygós a téma - szóval belátom, ha találtam is volna egyet is, persze nem mintha annyira keresni akartam volna, azzal magamat és a családomat sodrom veszélybe, talán jobb is volt a tudatlanság ez idáig, hogy véletlenül se történjék baj, mellesleg megvédeni is hogyan tudtam volna magam?! - töprengek el ezeken. Érkezésem óta ő a második ember akivel úgy tudtam elbeszélgetni, hogy teljesen őszinte volt hozzám! Legalábbis nem feltételezem, hogy hazudna, akkor nem lenne ennyire buzgó a története kapcsán. És mivel az őszinteség alapja is egyben a bizalom, így figyelmesen végighallgatom amit mond és próbálom feldolgozni, hogy minden amit olvastam vagy láttam talán igaznak bizonyul. Bár még mindig kötnek a gátlásaim, a hitem, a látott, tapasztalt dolgaim, hogy tán álmodom, tán az egész világ amiben éltem egy jókora hazugság volt és itt az ideje felébredni! Persze még életemben nem láttam sem szellemet sem boszorkát, bár kitudja melyik jósnő a városban igazi és melyik csak kamugép. A farkasokról a filmek és az erdőségek jutnak eszembe, bár embert farkas alakot ölteni még nem láttam, ahogy hibridet sem. Vámpírok, talán ő az élő példa, hogy vannak. A vér nem okoz nagy meglepetést, bár az állatin élők igen. Ahogy pontos időtartamot sem tudtam, a könyvek nem írtak részletességet felőlük, bár a megölésük és távol tartásuk mindig is az első helyen szerepelt. Nem mintha ezt is kipróbáltam volna egyszer is.. Öröklét talán jól hangzik, de ahogy végig nézek rajta, és eszembe jut, hogy azt mondta nincsenek barátai, az utolsót is elvesztette és hasonlítok egy ismerősére már inkább hangzik borzalmasnak, mint mámorítónak. Igézés.. talán ezt tették a Tanáccsal is?! Talán csak rémlik nekik, hogy valami veszély van a városban, de nem tudják mi az, így állattámadásnak tudják be!? Vajon engem igéztek-e már meg!? - agyalok ezeken is, látszólag zavar, gyakorlatilag érdekfeszítő ez az egész. Talán nekem is hasznomra válhat, sok dolgot tudnék kiküszöbölni az életemben. Gyorsaság, és erősség! Ezt láthattam és meg kell mondjam kifejezetten bejött, kivéve a véres részek, hiszen gondolom ahhoz, hogy ezeket megtudják tenni sok sok vérre van szükségük és ez rengeteg áldozatot is jelent, én pedig nem akarok gyilkos lenni. Azt hiszem nem foglak hazacipelni. - nézek rá - bármennyire lesújt, hogy egy elveszett ember ilyen szörnyűségeket kellett, hogy átéljen. Plusz pont barátom, mert ezzel akkor már hosszú idő után nem vagy egyedül! - mosolyodom el halványan ahogy rápillantok. Hát látod, mikre nem képes egy tisztáson történő találkozás! - biccentem meg a fejem - Nos mit szeretnél még elmondani?! Nekem egy kérdésem van, mit tudsz az itteniekről és a Tanács által közölt állattámadásokról, azaz a Tanács dolgairól?! Ha nem ölnél meg, márpedig úgy látom ez most háttérbe szorult, miért is ne?! Szükséged van valakire, és nekem is szükségem van.. ha te vagy az a személy akivel találkoznom kellett, akkor Rád! - bólintok rá - Remek, nem is akartam a vacsorád lenni! Amúgy pedig az igazi neved Edward?! Én Nicolas vagyok! - nyújtok ismét kezet ahogy felé fordulok - Nicolas Roux, boccs a hazudozásért, de látom átérzed, hogy nem könnyű ilyen helyzetből jól kijönni! Főleg akkor nincs magánál az ember ha ismeretlenek támadnak rá! - fejezem be a mondandóm. -
Hello darling, call me by my name
Richard Redway Weston
YOU'RE A VAMPIRE?! I'M A HUNTER
❦ Hozzászólások száma : 77
❦ Join date : 2013. Dec. 25.
❦ Age : 516
Tárgy: Re: Tisztás Pént. Jan. 10, 2014 8:45 pm
Nicolas Roux & Richard Redway Weston
"Kérlek, bízz bennem..!"
Talán őrültséget követtem el azzal, hogy elmondtam neki eztet. Ezt az egész természetfelettis dolgot, hisz látszik rajta teljességgel, hogy összezavarodott, és nem érti, hogy jelen esetben mi van. Tudom nem könnyű megemésztenie, hisz ember, akinek eddig csak az emberileg beállított dolgok voltak a szeme előtt, de most végre képtelen volt megismerni az eredeti világot, ami nem csak az emberekből, hanem belőlünk.. vámpírokból, boszorkányokból, vérfarkasokból, hibridekből, és szellemekből áll együtt véve. Most ha vadásszá teszem eme embert, akkor azzal mi lesz jobb? Nem akarok belőle egy őrült vadászt faragni, aki mi ellenünk kell, hogy fellépjen, egyszerűen csak.. Jó néha tényleg hülye vagyok, de már ha tőlem szokatlan módon belevágtam ebbe, akkor ideje végig csinálnom, és nem hátrálhatok meg. Szemeibe nézek, és végig hallgatom azt a rengeteg kérdést, amit feltesz. Szinte meg sem bírom már-már jegyezni, hisz annyi minden érdekli, oly sok mindent sorol fel, oly sokat nem tud... semmit, csak amit elmondtam, és elmondok neki. Képes vagyok neki mindent megmagyarázni? Sőt mikor mentem át abba a helyzetbe, hogy egy halandóval leállok beszélgetni csak úgy? -Nyugodj meg, kérlek!-A jobb kezemmel beletúrok a hajamba, és veszek egy mély levegőt, miközben elkezdek oda-vissza járkálni. Sorra veszem a rengeteg kérdését, amire választ vár, és végül megállva belekezdek ebbe az egészbe.-Igen, igazad volt az első kérdés sorozataidban arról, hogy én támadtalak le, de ilyen vagyok, ez a természetem, ezen nem változtathattok.. értsd meg! Illetve onnan tudom, hogy hazudsz, hogy a rengeteg leélt évem alatt megtanultam, hogy mikor ki hazudik, ennyi. Figyeltelek titeket embereket..-Mondom komolyan számára, és mellé állok, miközben átölelve őt az egyik kezemmel a vállára teszem azt, mintha az egyik jó barátom lenne ő.-Higgadj le, és vedd észre azt, ami a szemed előtt folyik. Az emberek meghalnak tömegesen, és miért? Mit mondanak rá? Csak annyit, hogy állattámadás, de közben pedig vámpírok a tettesek, mi a véréért, persze vannak jó vámpírok is, akik állati véren élnek, de ez részlet kérdés. Nos, hogy elmeséljem a fajom. Ahhoz, hogy egy ember vámpír legyen vámpírvért kell innia, aztán pedig meg kell halnia, és amikor fel kell újra vért kell innia, de már emberit, ha nem iszik, akkor meghal 24 órán belül. Nos ennyi az átváltozás, és amit tudunk..; Az a halhatatlanság, nem öregszünk, nem változik az életkorunk, csak a halálunk előtti marad meg, míg meg nem ölnek, aztán pedig ha nem ölnek meg örökké élhettünk. Igézést tudunk még csinálni, amivel az emberekkel egyes emlékeket eltudunk feledtetni, illetve olyan emlékeket tudunk beadni, ami meg sem történt, és emellett rátudunk venni valamire bárkit, pl. ingyenes legyen ha vásárolunk egy boltban. Akkor még gyorsak vagyunk, gyorsabbak mint egy ember, és erősebbek is. Vérrel táplálkozunk; az állati véren élők gyengébbek, az emberin élőek erősebbek. Egy házba nem tudunk belépni, amíg az ott lakó be nem hív minket..-Fejezem be ezzel a témát.-Sajnálom, komolyan. Nem akartalak ezzel összezavarni, de most már valakivel beszélnem kellett, mert egyszerűen megőrülök. Annyi évet kibírni.. egyedül. Most komolyan neked mesélem ezeket?-Megrázom a fejemet, és nevetni kezdek.-Mit szeretnél még tudni?-Tekintek felé.-Esetleg lehetnénk... barátok? Persze ha nem tartasz még mindig őrültnek, és nem akarsz tőlem menekülni.. Tudjuk magunkat türtőztetni, főleg azok, akik megtanulták ezt kezelni, én megtanultam, szerencsére.-Mondom neki komolyan, miközben kifújom a levegőt, és várom a válaszát.
Hello darling, call me by my name
Vendég
Vendég
Tárgy: Rich & Nick Pént. Jan. 10, 2014 6:04 pm
Mi.. még is honnan?! - nézek fel döbbenten - Miből gondolod, nem is ismerlek, te se engem!?!- vágom rá - Különben is te támadtál le! - nézek rá - Emberre is!? - teszem fel a kérdést - Valóság!? Miket hadobálsz össze?! Vámpírok meg amiket itt összehablatyoltál nem létezhetnek! TE...te...... - döbbenek le rajta - Mi az a vasfű!? Be vagy tépve!? - hitetlenkedem - Mi az a hibrid?! Honnan kerültél ide, és miért mondod el ezeket nekem!? - pillantok rá idegesen - Megölted magad, hogy vámpír vagy mi a bánat légy!? - értetlenkedem - Kire emlékeztetlek!? - sorolom a kérdéseimet teljesen elvesztve a szám felett az irányítást, hiszen nem értem ezeket a dolgokat.. összevagyok zavarodva, és kicsit sem hiányzik, hogy most érjen véget az életem.. Én csak sétálni akartam egyet, de úgy látszik valami misztikus tisztás közepére tévedtem egy ördögi, magát vámpírnak képzelő alakkal egyetemben, aki a Véremre szomjazik.. Rémtörténetek.. eszembe jutnak a filmek és a különféle könyvek, de ennél több, semmi! Anett sosem mesélt ilyenekről, sőt rosszallóan nézett és eleve tiltott is az efféle dolgoktól még kisgyermekként, miszerint nem nekem való, meg hasonlók.. De minden amit olvastam vagy láttam, csak egy kitaláció, nem lehetnek alapjai.. ez meg amit itt művel.. talán ő is részese, talán csak ezt hiszi.. talán álmodom! - csípem meg magam, hátha felébredek - miszerint el sem indultam a temetőből, csak szimplán elnyomhatott ott az álom, vagy valami más történhetett amit magam sem tudtam uralni.. Kétségek gyötörnek és emlékképek villannak be, ahogy a srác szemében tükröződni látok a mondandója alatt különféle érzéseket, és mérhetetlen fájdalmat.. talán ami vele történt olyannyira megviselte, hogy függőségekbe fojtotta a bánatát, és itt tengeti az idejét.. talán segítségre lenne szüksége, támogatásra, barátra. De elmondása szerint neki már nincs.. talán csavargó volna!? - nézek rajta végig mire megrázom a fejem - nem, nem úgy néz ki.. még is hátborzongató ahogy itt áll előttem, kiráz tőle a hideg.. még, hogy ne féljek és nem akar bántani!? ha vámpír és a vérem kell neki, miért nem veszi el!? kezdem azt érezni, hogy rajtam is úrrá lesz az őrület, és távoznom kellene mielőtt bármi is történhetne. én nem akarom bántani, még csak felhúzni sem. nem is értem miért kezdtem el neki kérdéseket feltenni, hiszen semmi közöm hozzá, ő még is leállt velem beszélgetni.. talán a vérem miatt, vagy az egyedüllét miatt nem hagy menni, talán igazat beszél és szeretne felvilágosítani olyanról amiről fogalmam sincs, ahogy mondta is.. eszembe jut most Sam, Anett, Caroline. ők maradtak nekem, ha igaz amit mond, és a Tanács sem tud ilyenekről, akkor nekem kell lépnem, hogy ennek a városnak és a lakóinak ne essen bajuk, hogy ne legyen tragédia. bár régen is voltak, állattámadásra fogták és különféle balesetekre.. még ha azok is voltak. de ha nem!? - döbbenek le - ha a vasfű véd meg!? igézés?! - töprengek - még is miért akarna megigézni!? nem nő vagyok, és még csak nem is félbolond.. ha bárkinek is elmondanám, menten kiröhögnének érte, nem mintha bárkivel is olyan gyakran beszélnék egyáltalán ilyen dolgokról, vagy bármi másról.. szóval nem is folytatom nagyon a gondolatmenetemet, csak figyelek erre a pasasra akivel összesodort a szél.. -
Hello darling, call me by my name
Richard Redway Weston
YOU'RE A VAMPIRE?! I'M A HUNTER
❦ Hozzászólások száma : 77
❦ Join date : 2013. Dec. 25.
❦ Age : 516
Tárgy: Re: Tisztás Kedd Jan. 07, 2014 6:01 pm
Nicolas Roux & Richard Redway Weston
"Ne ijedj meg.. figyelj rám, kérlek!"
Nem lepődök már meg semmin sem, hisz mindenki azt gondol rólam, amit csak szeretne.. míg egyeseknek kegyetlen vagyok, addig másoknak őrült, aki szimplán gyógyintézetbe mehetne. Nos igen.. emberek, a jellemzésük enyhén szólva nehéz, összetett, árnyalt, zsúfolt, és némileg túl bonyolult ahhoz, hogy egy normális magam fajta lény felfogja, és megértse őket. Egyes fajtársaim nem is foglalkoznak velük, hisz szimplán tápláléknak nézik őket, míg egy kisebb részük védeni akarja őket azáltal, hogy állati véren él, és nem mellesleg akadnak olyanok, akik szimplán kötődnek emberhez, de nem akarják megérteni őket, s ritka azon esetek száma, akik amellett, hogy megölik őket figyelnek is rájuk. Minden emberi reakciót, cselekvést, és érzelmet figyeltem az embereken napról napra, és évről évre, míg rá nem jöttem arra, hogy hogyan ismerjem ki a legegyszerűbben azt, hogy mikor hogyan éreznek, és mikor mit gondolhatnak, ezáltal sikerült felállítanom egy nagyon bonyolult, de mégis alapvető táblázati rendszert.. és nem mellesleg, mivel ezek előtt én is csak ember voltam, így maradt bennem érzelem, emberi ösztön.. vagy nevezhetjük egy tulajdonságnak is. Rengeteg időt töltöttem azzal, hogy kutattam, figyeltem, és tanultam.. sőt mára olyan szintre jutottam, hogy olyan tudás van a birtokomban, amikről mások csak álmodnak. Ugyan ne értsen senki félre.. nem vagyok én tudós, sőt semmivel sem vagyok több, mint a többi fajtársam, csak a tudásom másabb, és szimplán ennyi a különbség. Egy ember, és egy vámpír kapcsolata alapvetőleg abból áll, hogy az embert a vámpír elfogyassza táplálékként, de.. emellett ritka esetben egy-egy fajtámbeli képes érezni is emberek iránt, így ezáltal kapocs jöhet létre, amely végül fájdalmas véget ér, hisz mint tudjuk a halandók előbb-utóbb meghalnak.. Na ennyit a tudományosságról, és ideje visszatérnem a valóságba.. Kegyetlen gyilkos, gonosz, és félelmetesen őrült vagyok.. Ezt akarom, hogy lássák belőlem! Arcomon mindig ott virít egy gonosz vigyor, egy emberi báj, ami azt sugallja, hogy el vagyok szállva magamtól, pedig nem, hisz ugyanolyan vagyok, mint bárki más, csak csupán annyi eltérés van, hogy utálom, ha azt hiszik irányíthatnak.. utálom ha azt gondolják, hogy engem bábuként lehet mozgatni.. nem, és nem, ekkor tévednek. Nem tartom magamat különlegesnek, sőt sohasem akarnék az lenni, csak tudom hol a határ.. és nem mellesleg gyilkolok.. bárkit bármikor kegyetlenül. Nézz rám, és mond mit látsz? Mond azt, hogy egy kedves, és normális srácot? Oh, de hogy mondod! Rám nézve látsz egy vámpírt, egy kegyetlen fenevadat, és őrült vadállatot, akinek nem számít az emberi élet, aki megöli a saját faját bármikor, sőt minden egyes fajt.. akivel szembe kerül. Őrültnek látsz, gonosznak, egyben érzéstelenek, félsz tőlem, de nem tudod miért, roppant nyugodtnak látsz pedig nem vagyok az koránt sem, hisz ez mind csak a látszatkép, amelyet mutatni akarok neked. Azt akarom, hogy ne kötődj hozzám, hogy rettegj tőlem, és hogy félj! Nézz a szemembe végezetül, kérlek, és válaszolj.. mit is látsz benne? Ürességet, homályt, egyszóval.. semmit, de ha időről időre jobban megfigyelsz át fut rajtam egy folytonos érzelem, egy olyan dolog, amitől kételkedni kezdesz bennem, hogy én.. a nagy fenevad mégis érzek? Fájdalom az, ami a mai napig bennem él, ami napról napra emészt fel, amitől majd megszakadok, és ami majd megőrjít! Egyszerűen fáj.. fáj a múltam, azok az események, amelyeket meg kellett élnem, de hogy miért kaptam azt? Miért kínoztak, és szakítottak így darabra? Kérdéses.. és az marad örökre. Hirtelen rázom meg a fejem, miközben felfigyelek az ifjú Thomasra. Nos neki úgy ez a neve, mint nekem Adam.. na ennyit erről. Szép kis ember.. hazudik, őrültnek néz, és mégis leáll velem beszélgetni.. Hoppá, hoppá.. kibe futott bele eme ifjú srác! Külsőleg vad, belül tomboló vagyok. Külsőleg az ördög, belülről a kínzó pokol jellemez. Na ennyit rólam.. -Thomas O'Connel.-Ejtem ki a nevét az összes szava után, miközben azokra még semmit sem mondok.-Mond csak mikor találtad ki ezt a nevet? Most hirtelenjében, vagy.. esetleg már régebben, és másoknak is ezt mondod? Engem ne vezess félre.. tudom jól, hogy hazudsz.-Zárom le ezzel a témát, míg végül mellé lépek.. -Elkezdek neked egy hosszú mesét..-Pillantok felé komolyan, és maradásra bírva őt tolom oda ahol ült nem régibben.-Foglalj helyet! Illetve, hogy ne legyek bunkó.. bármire vadászom, ami él, és mozog.. emellett pedig igen, mindenkit így fogadok, persze csak ha nálam van az íjam.. na meg a nyilak.-Nevettek fel kissé..-És akkor a drága történet.. Van egy emberi oldala, és egy misztikus oldala. A te szemszögedből, csak emberek léteznek, és a mesék.. Mese a vérfarkasokról, a vámpírokról, a boszorkányokról.. és van az én szemszögem, amely a valóságot adja. Van természetfeletti világ, amiről ti emberek mit sem sejtettek.. jó máris hülyének nézel.-Mosolyodom el ördögien, miközben a vállára teszem a kezem.-De nyugalom, csak várd ki a végét.. Szóval én egy vámpír vagyok, és rajtam kívül léteznek még.. boszorkányok, vérfarkasok, hibridek, szellemek.. emberek, és vadászok. Nos a vadászok az emberek közül kerülnek ki. Ők vadásznak rám, mint vámpírra, és a többi fajra. Nos én vámpír, és vadász vagyok egyben, ami abból adódik, hogy bárkit megölök. Hiszel nekem?-Pillantok rá komolysággal.-Nem hiszem, ezért egy kis ízelítő, hogy nem vagyok ember..-Vámpírsebességgel kezdek el cikázni oda-vissza, miközben ügyelek arra, hogy a srác ne tudjon semmit sem tenni ellenem.-Elég?-Vonom fel a szemöldököm elé érve.-És a véred pedig a táplálékom.. mond iszol vasfüvet? Akkor nem tudlak megigézni.. sajnos.-Vonom meg a vállam könnyedén.-Na most figyelj rám.. akármilyen hülyének nézel nem vagyok az! Egy természetfeletti lény vagyok, aki éppenséggel szeretne téged életben hagyni.. ne kérdezd miért.-Foglalok helyet vele szemben.-Sok-sok évvel ezelőtt voltak barátaim, volt életem.. emberi életem, aminek nem akartam véget vetni, de megtörtént, és ez lettem lám.. nézz rám! Egy vadállat, na és persze még nem is említettem, hogy emlékeztetsz egy régi barátomra. Ő is emberként került hozzám közel, de mint tudjuk az emberek meghalnak, én pedig nem.. Na ezek után mondj valamit, ha tudsz! Mond hülye vagyok, őrült, barom, de láthattad.. ilyet egy ember nem tud.-Komolyan beszélve nézek felé, miközben szemeimben egy pillanatra átsuhan a kínzó fájdalom, ami belülről mindig mardos, és mardos..
Hello darling, call me by my name
Vendég
Vendég
Tárgy: Rich & Nick Hétf. Jan. 06, 2014 7:48 pm
Köhögni kezdek a szorítása után - Persze, bár nem értem, de biztos, sajnálom! Thomas O'Connel vagyok! - nyújtom felé a kezem félszegen - Most járok erre először így, nem akartam elijeszteni a vadat amelyet üldözöl, egyszerűen sétálni jöttem! De megyek is, nem sok keresni valóm van erre felé! Hivatásos vadász vagy, vagy csak hobbi?! - nézek rá - Ne haragudj, nem áll szándékomban kíváncsiskodni, egyszerűen csak nem nagyon ismerek itt senkit még ha itt is élek, és néha jó lenne tudni, kivel hoz össze a sors minket. - mosolyodom el halványan mire eszembe jut a kedvesem - Ne vedd sértésnek, de mindenkinek így esel, aki az utadba kerül!? - húzom ki magamat a görnyedésből. - Érdekes fordulat ez, kezd vissza lágyulni. Habár nem tudom milyen a természete, a szorítása alapján inkább tűnt őrültnek mint idegesnek.. Ránézek és a potenciális vadász kép férkőzik a fejembe mint gondolat, nem mint egyszerű vadászé, annál sokkal több. Próbálok nyugodt maradni és nem ellenszegülni neki, hisz még mindig nem ismerem és nem lenne jó, pont most, pont itt megmurdálni sem.. Talán nem az én dolgom kideríteni, hogy mi folyik itt, de ha már én csöppentem bele illik megpróbálni, szóval készségesen válaszolgatok neki és igyekszem nem vizslató pillantással figyelni, egyszerűen csak egy olyan szituációba kerültem amibe még soha, és próbálom megkeresni a lehetséges megoldásokat, amivel egyikünknek sem kell rosszul járnia, ha zavarom hát megyek, de akkor se támadjon le, az emberek mit gondolnának róla!? Valószínűleg azt amit én.. Bensőm erősen gondolkodik, hogy mit vár, mit kellene lépni egy vadidegennel szemben, aki nem veszi jó néven, hogy a területére léptem, amiről én azt állapítottam meg, hogy a közösségé, de úgy látszik nagyon tévedtem.. Próbálok nem gondolkodni sokáig, könnyű válaszokat adni és mielőtt távozni. Ez a nap a legfurább eddigi 25 évem alatt. Nem tudom, Anett sosem mesélte, hogy ennyire rossz lenne a helyzet a városban.. aztán rádöbbenek, hogy nem is nagyon kérdeztem róla, ilyenekről nem beszéltünk általában. Most már látom, hogy ez az idegen is, mint ha a testvérem Sam volna. Vele is mintha semmi kapcsolat nem volna már köztünk, ridegen viszonyulunk egymáshoz, feltehetőleg ez az én hibám.. de 5 év még is csak 5 év, mondania kellett volna, hogy; "Tesó, gyere haza!" - ehelyett csak az iskoláról beszéltünk, meg pénzről.. a legbutább dolgokról.. és ez, temetőbe kell járnom, mert holt lila gőzöm sem volt arról, hogy az apám, a családom rendben van-e egyáltalán, úgy igazán.. Parasztság a részemről, és ezt Sam a szememre is veti. Nem szól hozzám, ha pedig igen, nos állandóan morog és sietősen lelép.. Kezdem elveszteni önmagam, mint most. Nem tudom mitévő legyek.. - húzom el a szám. -
Hello darling, call me by my name
Richard Redway Weston
YOU'RE A VAMPIRE?! I'M A HUNTER
❦ Hozzászólások száma : 77
❦ Join date : 2013. Dec. 25.
❦ Age : 516
Tárgy: Re: Tisztás Szomb. Jan. 04, 2014 5:03 pm
Nicolas Roux & Richard Redway Weston
Rengeteg év, és megannyi szenvedés.. Kín, fájdalom, pokol.. mind-mind egy érzelem, de ezek az érzelmek koránt sem olyan jók, mint ahogy elképzeljük. Mind eléget belülről, és már-már az évek során felemészt egyre inkább, míg mi tűrni szeretnénk nem megy, hisz egyszer csak kiakadunk, és elveszítjük a fejünket.. egyszer ebbe beleőrülünk, s onnantól nincs megállás már számunkra. Mondanám, hogy nem érzem, hogy nincs már bennem ez a fajta érzelem, de akkor hazudnék, és önmagamat sohasem csapom be. Mindösszesen, csak azért lettem ilyen, azért látszom ilyenek, mert ezt akarom minden embernek, minden lénynek, és személynek mutatni. Azt akarom, hogy egy kegyetlen vadállatnak lássanak, aki nem érez, aki nem szenved, és aki kegyetlenül - érzéstelenül - veszi el mások életét. Ezt teszem nap, mint nap.. vadászom a saját fajtámat, míg egykoron azt mondtam, hogy sosem fogom, mégis ennek ellenére megtettem, és a mai napig csinálom, ugyanakkor nem csak a vámpírokat, hanem a boszorkányokat, embereket, vérfarkasokat.. összefoglalva egyszerűbben bárkit megölök, akit kell. Aki az utamba áll az alapból meghal, ha pedig csak szórakozni támad kedvem is megölök egyet-kettőt. Nem válogattok, nem teszek kivételt senki közt sem.. egyedül csak azok élveznek védelmet általam, akik a barátaim, akiknek közük is van hozzám. Idegeneket semmi pénzért nem védenék meg, hisz nem tartózom én nekik semmivel sem! Talán kissé erőszakos vagyok, és durva ezzel az emberrel, de kezd az agyamra menni, hogy ennyire érthetetlen! Nehéz felfognia, hogy válaszol, és ennyi? Nem kértem tőle semmit, nem szándékozom elvenni az életét, csak annyit akarok, hogy kezdjen el beszélni.. bár kétség kívül szerencsésnek mondhatja magát, hisz akivel összeakadok az már számolhat a biztos halállal, de őt mégis elengedem. Olyan érzésem van, mint anno akkor, amikor ember voltam. Tudtam, hogy barátok lehettünk az adott személlyel is azok is lettünk, de miután ez a fenevad lettem, nos hát.. megöltem. Tegyük hozzá, hogy kezdő voltam, és ki voltam éhezve a vérre, míg most már szimplán tudom uralni a vérszomjam, de ennek ellenére is emberek életét veszem el.. minő játékból. Egyszerűen imádom, hogy hatalmam van, hogy képes vagyok bárkit megfélemlíteni, akinél idősebb vagyok.. Persze ezt a férfit nem, ő szimplán hülyének néz.. úgy olvasok róla, mint egy könyv. 500 év alatt könnyű volt megtanulni az emberek reakcióit, nézéseit, és ehhez azt, hogy mi mit jelent. Szóval nem csoda, hogy rögtön leolvasom róla, hogy mit is gondol valójában. Ennyire egyszerű! Az arcából, és a pillantásából már kiveszem, hogy mit gondol, mit érez, mit hisz.. mikor hazudik, mikor mond igazat.. olyan előttem ő, mint egy regény, hisz az sem titkolhatja el a titkait, szóval ő sem tudja. Elég ránézni, és már látom az egészet. Könnyedén tartom a nyakánál fogva a fához, és még elég gyengéd vagyok. A másik kezemmel óvatosan visszacsúsztatom a tegezbe a nyilat, aztán magamra rakom a nyilat, miközben hallgatom a válaszát. Nos el kell mondani, hogy hazudik.. Mondjuk a neve nem is annyira lényeges, sőt semmiről sem tud. Egyszerűen hülyének néz, akkor biztosra vélhetőleg nem tud rólam.. rólunk semmit. Milyen véletlen, hogy pont ebben a városban rá lehet egy ilyenre bukkanni. Na jó megadok neki némi infót lássuk.. mit gondol. Lazán elengedem őt, és teszek hátrébb pár lépést, bár ez tőlem szokatlan. -Sajnálom, de kissé.. inkább nagyon felhúztál. Nem kezdhetnénk előről a dolgot?-Pillantok felé immáron barátságosabban, és sokkal normálisabban, mint az előbb.-Tudod nem szeretem, ha épp vadászás közben zavarnak meg.-Teszem még hozzá gyorsan, aztán mivel már ő is bemutatkozott így én is megteszem végül.-Edward vagyok.-Nyújtom felé a kezemet, miközben kíváncsian várom, hogy erre mit is fog lépni.
Hello darling, call me by my name
Vendég
Vendég
Tárgy: Rich & Nick Csüt. Jan. 02, 2014 2:57 pm
"Tudatlan?!" - gondolkodom el a szavain - "Még is miről nem tudok?! Hogy egy elmezavaros alakkal hozott össze a sors, aki még mindig nem tágít!?" - meredek rá hitetlenül, nem tudom mit kellene gondolnom most úgy még is.. "Mint ő?! Tán felsőbbrendű személyiség volna?! Nem halandó.. akkor mi?! És azt mondja maga a halál.. erős kivizsgálásra lesz itt szükség, tudom!" - mormogom magamnak ahogy még mindig fürkészem az ismeretlent, aki már a másodperc tört része alatt ugrik nekem és szorít egy fához, ahogy én tettem kedvesemmel Caroline-nal. Érdekes egybeesés, de amit én tettem azt nem zavar uralta, nem ilyen sötét aura mint ennek az embernek a tettét. Uralkodó jelleme van, erőszakos természet.. "Erő és hatalom?! Mi ő, az új kiskirály vagy mi a fene?!" - értetlenkedem. - "Ez tényleg megakar ölni, vagy is elvenni tőlem valamit úgy érzem.. a vérem kell neki? Mi ő pszichopata aki élvezi ha gyilkolhat!? Most esik le, hogy egy horror film részletébe csöppentem egy dilinyóssal, akinek tényleg szakember segítségére volna szüksége vagy egy villamos székre." - morfondírozom ahogy szabadulnék a szorításától is egyben. - "Senki lennék!?" - láthatólag nem tudja ki vagyok, szóval ezt őrizzük is meg. - Kissé bizonytalannak hat ahogy itt pattog, de ha ennyire tudni akarja, megteszem, amit mond csak, hogy az amúgy is ingatag lelkivilága ne omoljon itt össze percek alatt, kitudja milyen elmeháborodottal sodort össze a sors ezen a tisztáson.. Ha elengedne netalán beszélni is tudnék - nyökögöm ahogy a kezét fogom - Tho..thom..thomas - alig kapok levegőt, ez itt ki akar nyírni de tényleg.. remélem lesz valaki aki erre jár, mielőtt komoly bajunk származna ebből a csevejből.. -
Most a Young Blood frpg oldalára tévedtél. Reméljük, hogy az oldalunk elnyeri a tetszésedet, hiszen itt biztosan nem fogsz unatkozni. Ezen a helyen tényleg csak a fantáziád szabhat határt, illetve ha valami egyedi ötlet merül fel benned a karaktereddel kapcsolatban ne habozz! Mit is rejt ez az oldal? Sok-sok izgalmat, illetve kezedbe adja Mystic Falls és New Orleans városát, hogy te alakítsd az ottani lények, emberek életét, de akár azt is mondhatnám, hogy a város életét. Ne feledd itt semmi nem az aminek látszik, mert itt minden árnyékben egy "démon" lapul, aki vagy jót akar cselekedni, vagy pedig a poklok poklát járatni veled. Elég bátor vagy ahhoz, hogy szembe nézz velük és te magad alakísd a jövődet? Akkor ne habozz, itt a helyed! Ha ez se lenne elég, akkor még egy dolgot elárulok neked. Mindenegyes széllel egy újabb jövevény érkezik a városba, hogy az ott élők amúgy se unalmas életét még jobban felbolygassa. Bármiben segítségre lenne szükséged, akkor nyugodtan keresd fel az egyik staff tagot, hiszen szívesen segítünk neked. Minden kedves kezdőjátékost is szívesen látunk az oldalon, mivel itt nem "tévedhetsz el". Légy részese a mi kis kalandunknak! A döntés a te kezedben van... Mi szeretettel várunk téged. (;
Oldal alapítása: 2013. december 20.
Belépés
Fecsegõ-tipegõ
ahol mindig beszélhetsz...
Jelenlévõk ..
Akik a város életét színesítik.
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég
A legtöbb felhasználó (79 fő) Vas. Szept. 29, 2024 2:39 pm-kor volt itt.
Bejelentéseink
Ami az újságok címplapján is megtalálható.
❦ Oldalunk több mint fél éves fennállásának, illetve nagy időugrásának köszönhetően gyönyörű új külsőbe öltözött, ami ezúton is köszönünk Kenzynek! <3
❦ Az oldalon jelenleg semmilyen faji- illetve nemi korlátozás nincsen. Szívesen látunk mindenkit! (:
❦ Egyre több sorozatbeli, keresett karakter, illetve most már canon karakterek is keresik a megalkotójukat. Amelyik az adminok fejéből pattantak ki. Bármivel kapcsolatban kérdésed lenne, akkor keresd a hirdetőt vagy pedig az adminokat.
❦ A sorozatbeli karakterek listája a sorozat adásaival folyamatosan frissül, bővül, de ha van olyan karakter, aki nálunk nincs feltüntetve és a státusza az oldalon szabad, akkor ne habozz! Mindössze jelzésképpen egy pm-et kérünk tőled! (;
❦ Továbbra sincsen megkötött szószám, illetve sorok száma sincsen meghatározva. Eddig nagyon szép hsz-ek születtek és reméljük a továbbiakban is ilyen szép olvasmányokkal lesz tele az oldal. Szóval ilyen téren abszolút szabad minden!
❦ Különböző nemi beállítottságú karakterek érkezése sincs betiltva az oldalon, valamint a felnőtt tartalmú játékoké sincs, pusztán az utóbbinál arra kérünk titeket, hogy ezt tüntessétek fel a reagok elején.
❦ Valamint, köszönjük szépen minden egyes tagunk maradását, illetve aktivitást, mert nélkületek az oldal nem működhetne. Tovább jó szórakozást kívánunk mindenkinek és sok izgalmat. (;
Újdonságok
legutolsó üzenetek
» Heart of Europe pötyögte Rebekah Mikaelson Kedd Márc. 17, 2015 5:04 pm
» Szent Johanna Gimi pötyögte Rebekah Mikaelson Vas. Márc. 15, 2015 3:35 pm
» City of Fallens pötyögte Rebekah Mikaelson Hétf. Márc. 09, 2015 2:44 pm
Kezdőlap 
Szomb. Aug. 16, 2014 11:40 pm
Because everyone has a good and dark side
