Liv & Richard

Négy év telt el azóta, hogy ott hagytam a nyomorult Mystic Fallsi várost, ezáltal felszívódva a nagyvilágban. Utazgattam, szórakoztam, és élveztem az életet. Úgy érzem rég voltam már ennyi tökéletesen szabad, most pedig, hogy visszatértem első adandó alkalommal, mégsem a híres neves város lett a célállomásom, hanem a Whitmore főiskola, ahol Liv Parkert találhatom meg személyesen. Utánanéztem egyes dolgoknak, s Bonnie Bennett nem boszorkány, hanem maga a horgony, aztán a többiek pedig éppen valaki pártján dekkolnak, és így kimaradt nekem? Hát Liv! Olyan ajánlattal tudok neki szolgálni, amit nem igen lesz kedve visszautasítani, de ha mégis, akkor hát nem adom fel, hisz tudni illően szeretem a kihívásokat, míg másrészről kell mellém valaki. Beláttam, hogy mindaz, amit tettem, és amit elkövettem a múltban hiba volt. Mindenki mellé kell valaki, még ha ezáltal sebezhetővé is válik. Nekem pedig csupán rá van szükségem. Nem is véletlenül.. tudok egy-két jelentősebb momentumot, ami alapján ő rá esett a voksom.
-Szép Napot.-Köszönök rá az egyik diákra, ahogy megállok vele szemben, s mély levegőt veszek, ahogy elmosolyodok.-Tudod új vagyok, s nem igen találok semmit, sőt senkit sem.-Rázom meg nevetve a fejem.-Tudnál esetleg abban segíteni nekem, hogy merre találom meg Liv Parker szobáját? A pasija vagyok, és én is itt fogok majd tanulni.. gondoltam meglepem őt.-Hazudok, mint a vízfolyás, de legalább jó irányban, mert hát nem mindenki lehet a csajom még hazugságba foglalva sem.
-Szia, de megmutatom. Gyere kövess engem, Liv pedig kellőképpen szerencsés, hogy megtudott magának fogni.-Mosolyodik el. Szinte süt róla, hogy valamelyest féltékeny típusú lehet, de ez engem nem zavar. Szó nélkül követtem őt mosolyogva, mint aki kellőképpen diákos énű, és élvezi ezt az átokverte életet.-Itt is lennénk.-Mutat az ajtóra, majd távozóra fogja.
-Köszönöm.-Szólok még utána gyorsan, aztán egy hirtelen mozdulattal belépek a szobába, ahogy bezárom magam mögött az ajtót. Ideje megvárni, Miss Parkert. Egy gyors mozdulattal az ágyra suhanok, ahogy a háttáblának dőlve elveszek oldalról egy könyvet, s mint, aki jól érzi magát kényelembe helyezem magam. Kinyitom valahol a könyvet, s úgy teszek, mint aki olvass, miközben várom az ifjú boszit.