Asztalok



 

Megosztás
 

 Asztalok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Hello darling, call me by my name
Tatia Petrova
Tatia Petrova

HEY DEAR, I'M A ORIGINAL

❦ Hozzászólások száma : 457
❦ Join date : 2013. Oct. 20.
❦ Tartózkodási hely : † Mystic Falls †
❦ Job/hobbies : † Blood-suck †

Asztalok    Empty
TémanyitásTárgy: Re: Asztalok    Asztalok    Icon_minitimeSzomb. Aug. 16, 2014 11:07 pm

Időugrás után...

Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Tatia Petrova
Tatia Petrova

HEY DEAR, I'M A ORIGINAL

❦ Hozzászólások száma : 457
❦ Join date : 2013. Oct. 20.
❦ Tartózkodási hely : † Mystic Falls †
❦ Job/hobbies : † Blood-suck †

Asztalok    Empty
TémanyitásTárgy: Re: Asztalok    Asztalok    Icon_minitimeSzomb. Júl. 05, 2014 1:16 am

"Oh, so are you alive?" - The Original Witch vs. Original Vampire

Ha tekintettel ölni lehetne, akkor lehet, hogy ez a boszorka most holtan fordult volna le a székről, csupán egyetlen veszélyesen megvillanó pillantásom miatt. Nem tetszik, ahogy a rejtőzködésemről beszél, hiszen egész pontosan miatta, az alkunk miatt kellett elrejtőznöm a fiai, az egész családja szeme elől, akik úgy hitték, hogy meghaltam az átváltozásuk éjszakáján. Ami, persze szigorúan véve… igaz is volt, így nem mondhatná egyik sem, hogy az anyjuk átverte őket. Végtére is, azon az esté mind meghaltunk, ott vesztettük mind életünket, hogy utána újjászülessünk.
- Nagyon is tudatában vagy, hogy miért is tettem ezt. – sziszegem. – A gyermekeid meg ostobák, mert fel sem tűnt nekik a jelenlétem, holott végig a közelükben voltam. – Húzom ezúttal én gonosz mosolyra ajkaimat. Igaz, ami igaz, ott voltam, bár nem törődtem a Mikaelsonok életével. A saját, szenvedéssel, kínokkal teli életemmel voltam elfoglalva akkoriban, s utána több száz éven keresztül, egészen mostanáig. Hogy egész pontos legyek, pár hete tettem csak pontot a szenvedésem végére, ami egyet jelent azzal, hogy kikapcsoltam és most az ég egy adta világon semmi sem izgat. Azt hiszem, ezért lehet, hogy pár napja sikerült összefutnom Esther fiacskáival, s Kol elég érdekes dolgokat fecsegett nekem róla, aminek sikerült felkeltenie az érdeklődésemet, az ősi boszi iránt. S ez az érdeklődés volt, ami idáig juttatott. Ennek hála, most itt lehetek és kifinomult, drága ételeket, italokat ihatok kedvemre, méghozzá maga Esther Mikaelson társaságában. De hát… ezt is akartam.
A köszöntő után, ideje a lényegre térni, nem szeretnék sokáig köntörfalazni, na meg… amúgy is tudom, mit akar tőlem az öreglány. Hiszen, természetesen a pletykák miatt kereshetett csak fel, amit voltam szíves elhinteni a sok természetfeletti között, akik a kezemre játszva el is juttatták ezeket a célszemélyhez. S lám… Esther most itt volt, készen arra, hogy ajánlatot tegyen nekem.
- Jól értesültél, Esther. A gyerekeid a lehető legtávolabb állnak az én szívemtől. – komoly választ adok a kérdésére, arcomra is ugyan ezt a komolyságot kiültetve. Nem hazudok, a gyerekei semmit sem jelentenek a számomra, már legalább ezer éve nem. - Még a saját véremnek sincs hely a szívemben, nem hogy másoknak… - teszem hozzá a drámai hatás kedvéért egy gonosz, sejtelmes mosoly keretében. Mostanában tényleg úgy érzem, hogy a szívemben senkinek sincs helye, magamon kívűl. Persze, tudom, hogy vannak úgynevezett „barátaim” velük igyekszem is ápolni a jó viszonyt, a régi, érzésekkel teli Tatia emléke miatt, egyébként magasról pottyantanék rájuk is. De hát, nem jó, ha magányos az ember, talán ezért is igyekszem még annyira.
Tekintetem a boszorkányról, most először vezetem le teljes mértékben, hogy a tányéromon díszelgő, csupa finomságot nézhessem. Ó igen, ettől most összefutott a nyál a számban. Régen ettem már ilyen helyen. Mármint, normális ételt, többnyire a vendégekből vagy a pincérekből fogyasztottam. Most viszont, itt az ideje, hogy megkóstoljam a konyhájukat is. Íncsiklandozóan festett, amit láttam.
Kezembe veszem az evőeszközöket és kihúzott háttal, neki is látok az elfogyasztásának.
- Jó étvágyat, Esther. – mosolygok rá, aztán be is kapom az első falatot ebből a csodából. Valójában fogalmam sincs róla, hogy mit is eszem éppen, eddig nem nagyon éltem emberi ételeken, csak véren. Lehet, hogy ez egy csöppet meg is látszik rajtam, de nem érdekel. Nagyon finom ez a valami és kész.


Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Vendég
avatar

Vendég


Asztalok    Empty
TémanyitásTárgy: Re: Asztalok    Asztalok    Icon_minitimeHétf. Jún. 30, 2014 4:44 pm

Tatia
Esther

Az "öröm téged újra látni" mondatán elvigyorodtam, hisz ezt ő sem gondolta komolyan. Véleményem szerint én vagyok a legutolsó ember, akit látna, hiszen a múltunk nem éppen zökkenőmentesre sikerült. Ezer év hosszú idő, a csatának is véges ami köztünk volt még régen. Akármilyen meglepő volt számomra, nem akartam őt megölni, sőt! Semmiféle hátsószándék nem vezérelt, de gondoltam egy régi "kedves" ismerőssel eltöltött vacsora mindenkinek jót tesz.
Élveztem, hogy megint az élők között vagyok, bár valamilyen formában mindig itt voltam. Kol teste alatt is átvettem az uralmat, és akkor is itt voltam, de erről csakis egymaga Kol tudott. Ördögi tetteim vannak, nem tagadom, magam is ördögi vagyok legtöbb esetben. Nem érdekel mások véleménye, és örülök, hogy félnek tőlem. Mást mondjuk nem is tehetnek, mert én dobok egy hátast, ha valaki akit megrémíteni akarok inkább kedvel.. Annak nincs ép elméje.
- Ezer év, Tatia, nem kis idő, felőled mégsem hallottam sok dolgot. Mondd, csak nem elrejtőztél? - vontam fel a szemöldököm aljasan mosolyogva, mert egy Ősitől szánalmas ha elrejtőzik. Ők erősek, és nincs okuk a rejtőzködésre, mivel nehezen lehet őket megölni.
A vacsorát úgy választottam, hogy kifinomult legyen, hiszen két nőnek muszáj a kellő elegancia, amit nem a mostani gyors éttermek fognak megadni. Még magamat is megleptem milyen kitűnően választottam, és még Tatia tetszését is elnyerte, aminek igazán örülök.
- Nos, akkor egészségedre! - bólintottam mosolyogva, ami annyit jelentett, hogy elkezdhet enni ha gondolja. Odafigyelek rá, hiszen őt nem megölni akarom, hanem szövetségesemmé tenni.
Ő is követte a példámat, és felemelte a poharát, és még meg is adta az indokot, amiért ihatunk. Kezdem kedvelni ezt a lányt.
- A viszonttalálkozásra! - emeltem én is feljebb kicsit a poharat, majd beleiszom, de csak pár kortyot. Ez így illik, nemde?
Tatia sem volt egy buta teremtés, ő is tudta, hogy nyomós indokom volt meghívni ide. Persze, hogy volt indok, de még milyen.. Nem hétköznapi.
- Nos, drágám, valóban nem azért hívtalak ide, mert bájcsevegni szeretnék, és barátnőt keresek, hogy legyen valaki akivel megbeszéljem a fiú témát. - forgattam a szemem a mai fiatalok furcsa szokásaira. - Az ok, amiért most itt vagy, az az, hogy hallottam rólad pár dolgot. Vegyük példának azt, hogy a gyermekeim nem tartozik a legkedvesebb emberekhez a te kis szívedben. Ez igaz? - mondtam rezzenéstelen arckifejezéssel, mert elrejtem az érzéseim, még véletlenül se az befolyásolja a válaszát. Nem tudom mennyire igaz ez a röpke pletyka, de remélem nem hiába jöttem el ide. Nem fecsérlem az időm butaságokra, főleg nem olyanra, ami egyáltalán nem lényeges az én célomban. Tatia egyszer majdnem a családom tagjává vált, így muszáj lett volna egy nap felkeresnem. Az idő ami rossz volt a mi kapcsolatunkba elmúlt, és talán újra kezdhetjük ezt az egész ismerkedést, így évszázadok elteltével.
music:chandelier.| note: sok szeretettel. *-*| words: 444
Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Tatia Petrova
Tatia Petrova

HEY DEAR, I'M A ORIGINAL

❦ Hozzászólások száma : 457
❦ Join date : 2013. Oct. 20.
❦ Tartózkodási hely : † Mystic Falls †
❦ Job/hobbies : † Blood-suck †

Asztalok    Empty
TémanyitásTárgy: Re: Asztalok    Asztalok    Icon_minitimeHétf. Jún. 23, 2014 7:15 pm

"Oh, so are you alive?" - The Original Witch vs. Original Vampire

Érdekes megint ebben az étteremben lenni. Legutóbb hatalmas felfordulást kavartam a távozásommal. Nem is tudom, hogy vajon melyik hulla ijesztett rá jobban az ittlévőkre? Amit Kol hagyott az asztal alatt, vagy amit én helyeztem el gondosan a női mosdó egyik fülkéjébe? Hát, ezt már sosem fogom megtudni. Bánom, hogy nem maradtam itt megvárni a végkifejletet. Na nem baj, ha érdekes végkifejletre vágyom, elég ha ennek a vacsorának eljutok a végéig. Ester nem semmi nő, sosem lehet tudni, hogy éppen mi jár a fejében, így azt sem tudni, hogy vajon mit vár ettől a találkától. Én úgy hiszem, valamiféle ajánlata lehet számomra, legalább is, ebben reménykedem.
- Öröm megint látni téged. Te sem változtál, jól tartod magad. Pedig milyen régen volt már, ezer éve…? – mosolygok rá, azzal a tipikus Petrova mosollyal, melyről senki meg nem mondaná, hogy micsoda kegyetlen és durva gondolatok rejtőznek meg mögötte. Nekem ugyan most semmi ilyen nem fordult meg a fejemben, bár megérteném a gyanakodását. Mostanában még a bájos mosolyaimban sem lehet megbízni, az is csalóka, akár csak minden szemrebbenésem.
Figyelmem az érkező pincérre terelődik, a szépen megpakolt tányérokra és a fenséges italra. Minden elismerésem Esthernek, ezzel most igazán ki tett magáért. Nem is értem miért nem kedvelik őt…
- Nem, sőt! Remekül néz ki. – dícsérem meg ezúttal én, őt, a választását. Igen kifinomult ízlése van, ahogy a pezsgőt elnézem… az is valami méregdrága cucc lehet. Kezembe veszem a poharat, hogy megemelve, pontosan az ő mozdulatait tükrözzem. Mire is kellene innunk? Ó, már tudom!
- A viszonttalálkozásra! – ünnepélyes a hangnemem, ajkaimon elégedett mosoly játszik, miként egy csöppet még feljebb emelem a poharat, s végül ajkaimhoz vonva bele is iszom az italba. Tekintetem ivás közben bár leemelem Estherről, nem bízom benne annyira, hogy fél szememet rajta ne tartsam.
Könnyedén helyezem le a félig kiürült poharat a tányérom mellé, miközben rámosolygok a boszira.
- Minek köszönhetem a meghívást? Nyílván nem jó baráti viszonyunk ápolása végett kerestél fel. De akkor miért? – érdeklődöm, szám sarkában megbúvó, sejtelmes mosolyom árulkodik róla, hogy valójában sejtem, sőt már tudom is, hogy miért vagyok itt. Tekintetemben apró lánggal, s még is szikrákat hányva járja legújabb táncát a kisördög, mely újabb terveket neszelt meg.
Míg türelmesen várom a választ, nekilátok az ételnek, ha már étteremben vagyunk, használjuk ki. Egy magamfajtának nem mindig van alkalma nyugodt körülmények között, éttermekbe járkálni. Igen, pontosan azért fogalmaztam nyugodt körülményekkel, mert ez a fő kizáró ok. Legalább is, amikor én éttermekbe megyek, valahogy mindig elfelejtek rendelni és csak a dolgozókból fogyasztok.


Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Vendég
avatar

Vendég


Asztalok    Empty
TémanyitásTárgy: Re: Asztalok    Asztalok    Icon_minitimeSzomb. Jún. 21, 2014 1:09 pm

Tatia
Esther

Az asztalhoz hamarabb érkeztem, hiszen vagy előbb érkezem, vagy később, ez nálam így van rendjén. Nem akartam kellemetlenséget okozni azzal, hogy az invitáló később érkezik, mint a meghívott vendég, ez pedig a másik ok arra, hogy miért érkeztem korábban a helyszínre. A harmadik lehetős ok az, hogy udvariasan rendelni szerettem volna Tatia-nak ételt és italt, hiszen messze híres voltam a vendégszeretetemről. Akkor vagyok a legudvariasabb, ha éppenséggel megölni vagy valami rosszat készülök tenni a célpontommal, hiszen ekkor sikálhatom el jóindulattal a rosszat, ehhez már professzionálisan értettem.
Reméltem a hallott hírek igazak, amiket hallottam felőle, hogy ő nem olyan rossz, mint a fiaim illetve lányom. Ha pedig nem igaz, és mégis ugyanolyan, mint ők, megkapja tőlem a magáét, ezt előre elterveztem, mert nem szeretek rögtönözni. A mostani tervem, azaz az "A" terv annyit foglalt össze, hogy egy vacsoránál beszélgetünk, és talán elfelejthetjük a rossz múltat amit magunk mögött hagytunk még a régi időkben. A másik terv, a tartalék, harmadik nevén a "B" terv csak annyi, hogyha nem akarja a gyermekeim vesztét akkor elcsalom valahova, és megkínzom, hogy tudja ki az, akitől igazán félnie kell, ergo tőlem. Sosem volt gondom az erőszak használatával, ilyen a természetem, és ezt vagy elfogadták, vagy nem. Változtatni nem tudtam, nem is tudok, és nem is fogok rajta.
Ránéztem az faliórára, ami tökéletesen pontosan arra az időre mutatott, amit még Tatia-nak varázsoltam elméjébe a nap folyamán. A varázslat nem csalt, a lány éppen ekkor lépett be az ajtón elegánsan, és ugyanakkor látszott rajta a magabiztosság. Ezer év alatt simán begyakorolhatta, sosem volt ezzel problémája, és nem is úgy ismertem, mint aki félne. Nem gonosz, de nem is jó, és ezt kedveltem benne a legjobban.
- Tatia. - biccentettem köszönésképpen és egyenesen a szemébe néztem. Nem tartottam tőle, a gondolataimat elrejtettem. Ehhez is nagyon értettem, és az emberek sosem tudták biztosra a gondolataimat, ezért is vagyok kiszámíthatatlan.
- Percre pontosan érkeztél, és ezt te is tudod. - rezzenéstelen arccal jelentettem ki, a mondat végén szimpla kedvességből egy mosolyt erőltettem az arcomra, mert mégis csak hátsószándék nélkül vagyok itt.
- Örülök, hogy újra láthatlak, semmit sem változtál a sok idő elteltével. Mondjuk ez lehetetlen is lenne. - dicsértem meg, mert a szépségében ott rejlett a Petrova tűz, és a női hasonmások úgy tűnik igazán szépre sikeredtek. Az ételt a pincér ki is hozta, és a két pohár pezsgőt is.
- Remélem nem baj, hogy rendeltem helyetted is, gondoltam megspórolok egy kis időt, hogy többet tudjunk beszélgetni. - emeltem meg a poharam, és vártam, hogy ugyanezt tegye, és szokásképp megjelölni egy dolgot amire ihatnánk ezt a pohárka italt.
music:salute.| note: sok szeretettel. *-*| words: 423
Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Tatia Petrova
Tatia Petrova

HEY DEAR, I'M A ORIGINAL

❦ Hozzászólások száma : 457
❦ Join date : 2013. Oct. 20.
❦ Tartózkodási hely : † Mystic Falls †
❦ Job/hobbies : † Blood-suck †

Asztalok    Empty
TémanyitásTárgy: Re: Asztalok    Asztalok    Icon_minitimePént. Jún. 20, 2014 2:00 am

"Oh, so are you alive?" - The Original Witch vs. Original Vampire

Éppen gondolataim legmélyebb bugyrában vájkálva talált rám az „üzenet”, mely félreérthetetlenül fontos és mely akaratomon kívül is egyetlen nevet formázott ajkaimra. Egyetlen nevet, mellyel az utóbbi napokban eléggé sokszor találkoztam, s mégis olyan régi, mint én magam. Egy néma suttogás, olyan volt, mintha valaki az elmémben suttogta volna el az ősboszorkány nevét. Hideg, borzongás járta át teljes testem, mikor végre felfogtam az üzenetet, s el kellett fogadnom, hogy ez már nem játék. Kol szavai igaznak bizonyultak és, ha másban sem tévedett, akkor bizony nagy veszély fenyeget. A játék elindult, én pedig úgy néz ki, hogy hivatalosan is az egyik kulcsszereplőjévé váltam.
Elégedett, fesztelen mosolyra húzódnak ajkaim, ahogy az étterem ajtajánál állva szemlélem a helyet. Legutóbb, mikor itt ebédeltem összefutottam egy boszorkánnyal, aztán egy ősivel és végül hatalmas felfordulást okoztam az egész helyen. Most „kettő az egyben” kapom a boszorkányt és az ősit is, s csak reménykedni tudok benne, hogy ezúttal nem kell különösebben vérfürdőt rendeznem.
Szélesre tárom az ajtót, cipőm sarka lágyan koppan a padlón, ahogy beljebb lépdelek az ajtóból. Tekintetem körbejáratom az asztalokon, míg nem nekem háttal ki nem szúrom meginvitálómat. A korábbi mosolyomat most egy ravasz, mérgező mosoly váltja fel, ahogy lágyan ringó csípővel és ruganyos léptekkel megközelítem az asztalt és helyet is foglalok az ősi boszorkánnyal szemben.
- Esther. – köszöntöm a nőt, egy bájos, bár ugyan olyan mérgező mosolyt ajkaimra eresztve. Tudom miért hívott ide, legalább is sejtem. Mióta beszéltem Kolal, valahogy fel kellett hívnom magamra a figyelmet. Hát, elhintettem a pletykát a természetfelettiek között, miszerint a Mikaelson testvéreknek pont annyira szeretném a vesztüket, mint amennyire ragaszkodom a magam életéhez. Ez pedig voltaképpen, bárhogy is forgatjuk a szavakat, igaz. Semmi belekötnivaló nem lehet a dologba.
Egyik lábam átvetve a másikon, egyenes háttal, kihúzva magamat ülök és figyelem a boszorkányt. Arcomról semmit sem lehet leolvasni, szemeim sem árulkodnak különösebben több dologról. Talán csak az izgalom és kíváncsiság ébredt fel benne, apró szikraként lobbanva lángra.
- Remélem nem vártál rám túl sokat?! – Udvarias vagyok, bár ez csak formaság, ami engem igazából egy hangyányit sem érdekel. Ráadásul éppen a megbeszélt időpontban foglaltam helyet az asztalnál, tehát amúgy is tisztában vagyok a válasszal.  Kíváncsian fürkészem régi ismerősöm vonásait, hátha észreveszek rajta bármit, ami alapján leolvashatnám róla, hogy mire gondol jelenleg. De egyelőre semmi. Na meg, Esther okos nő, nagyon jól el tudja ő rejteni a gondolatait, ha akarja.


Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Vendég
avatar

Vendég


Asztalok    Empty
TémanyitásTárgy: Re: Asztalok    Asztalok    Icon_minitimeCsüt. Jún. 19, 2014 11:59 am

Tatia
Esther

Egy évezred óta történő őrlődés azon, hogy teljesen elrontottam a természet egyensúlyát eléggé megpróbáltató feladat, és mindenkit kizártam az életemből. Alig tudtam volna pár embert felsorolni akiknek nem akarok ártani, de azok között biztos ott lenne Tatia Petrova. Tudtam, hogy él, de a drága pofiját már nem láttam ezer éve. Az ezer év szó szerint értetődő, szóval nagyon régóta nem láttam.
Mivel nem indult a kapcsolatunk zökkenőmentesen nem tudom, hogy most pontosan hol lehet. Álljunk csak.. Csak egyetlen egy helyen lehet! Ez pedig a csodás Mystic Falls városa. Tudatnom kellett vele valahogy, hogy hol találkozzunk, mégpedig varázslattal, mert semmiféle szerkezet nem volt a tulajdonomban.
Muszáj volt nekikezdenem, és a fejébe ültetnem a dátumot, ami igazából a ma este lenne. Úgy gondoltam mivel csupa jóindulatból hívom meg, udvarias leszek és én megyek Mystic Falls-ba, nem kell idejönnie New Orleans-ba. Nem kellett erőt gyűjtenem, gyertyák és segédeszközök nélkül is hatalmas erőm volt, így állva pont ott ahol voltam elmormoltam a varázsigét. Valószínűleg vette az adást.. Na jó, nem valószínűleg, mert a varázslataim sosem tévednek, legalábbis nagyot nem szoktak. Az étterembe hívtam ami a belvárosban található. Alig vártam már, hogy lássam az emberek fejét amikor meglátnak engem.. Aki nem ismer az addig örülhet, bár nem hiszem, hogy akkora nagy feltűnést fogok okozni.
Teljesen kész volt a tervem, és nem akartam őt bántani, csak beszélgetni. Hallottam róla, hogy ő is támogatja az ötletem miszerint a gyermekeimet öljem meg, így kezdtem kedvelni ezt a lányt. A kinézetével nem lesz gondom, hiszen nemrég láttam az egyik Petrova hasonmást, és az a különleges arc teljesen beleégett a memóriámba.
Tisztában voltam vele, hogy ő is vámpír, de ő nem ölt senkit, és nem ártott senkinek. Őszintén szólva szerintem ő a legrendesebb doppelgänger. Ideje volt elindulni a drága városba amit régen láttam, és egyáltalán nem hiányzott. Ám de ha a kedves volt menyemmel akartam találkozni akkor muszáj volt elmennem, akármennyire és nem akartam. Bármennyire meglepő, nem volt repülő seprűm, amin repülhetek, pedig mindenki banyának tartott. A lehető leggyorsabb módot választottam, varázsoltam, mint mindig.
Mikor már az ismerős helyen voltam, felállt a nemlétező szőr a hátamon ettől a várostól. Nem tartozott a kedvenceim közé. Megkerestem az éttermet, mert éppen időben érkeztem a vacsorához. Leültem a szabad asztalhoz, hiszen nekem foglalnom sem kellett. Minek? Ha rám szólnak csak abrakadabráim közül előveszek egyet, és kész. A helyemen vártam Tatia-t, aki még nem jelent meg, de addig rendeltem két pohár pezsgőt, és ennivalót. Megspórolok neki egy hosszú ételválasztást.
music:la la la.| note: sok szeretettel. *-*| words: 400
Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Kol Mikaelson
Kol Mikaelson

HEY DEAR, I'M A ORIGINAL

❦ Hozzászólások száma : 135
❦ Join date : 2014. May. 10.
❦ Age : 1027

Asztalok    Empty
TémanyitásTárgy: Re: Asztalok    Asztalok    Icon_minitimeHétf. Jún. 09, 2014 9:20 am



Az öreglányok mindig idegesítőek...
Pat & Kol


Tatia le sem tagadtatná, hogy mekkora egy bunkó. Nem mintha egyik doppelganger sem lenne az, de azért ennyire...
Nem figyeltem szavaira, öreg vagyok én már ahhoz hogy a gyerekes viselkedésével törődjek, és kínlódjak.

A lányt kikísértem egy mosoly, némi elégült kedv keretében, míg az étterem elé tértünk ki. Eleinte nem mondtam neki semmit, cinikus, és arrogáns szemmel figyeltem azt a banyát, aki még mindig nem mozdult az asztaloktól, s ráadásul nagyon felbosszantotta, hogy lenyúltam a drága boszorkányát. Nem fogom hagyni, hogy ezt a szerencsétlent kedvére tapossa.
Ránézek a boszorkányra nyugodtan, hiszen megszabadultunk ettől a semmirekellőtől.
- Mit akart tőled ez az öreglány? - ütöm meg minden egyes szavamat komolyan, nem törődve hogy minek neveztem el Tatiat. Bár nem mintha én is fiatalabb lennék nála, én sem nevezhetem magamat mai gyereknek.
Érdekes, hogy Tatianak mire kell a boszorkány. Varázslásra, egy kis csillámpor hintésre? Ugyan! Tatianak mindene meg van, minek kéne neki egy boszorkány?
Én már meggondoltam magamat hogy megszerezzem ezt a boszorkányt is. Ez csupán egy hirtelen szeszély volt, hogy Tatiat idegesítsem
- Csak azért hoztalak ki innét téged, hogy lerázzam rólad ezt a vénasszonyt. Ne haragudj ami az étteremben történt, nem szándékoztam senkit sem megölni.- Kértem elnézést erkölcsösen az ügyben, amiért az asztal alá teremtettem egy gyönyörű, lecsapolt hullát. Éhes voltam, másrészt pedig jó volt idegesíteni azt a vénasszonyt, hogy nem csak ő tud ölni. A vámpíroknak dicsőség, hogy ha minél több hullát alkotnak, tehát számomra is öröm e téren.
Sikítást hallok odaát. Remek.

Tatia megint alkotott távozásával. Mit várok?
- Menjünk egy kicsit arrább az éterem túlsó végére.- érintem meg vállát, midőn előrelépek egyet, hogy elvihessem innen Patriciat. Nem akarom halálra ijeszteni ezekkel a baromságokkal, így nem is akarom, hogy rossz benyomást keltsek. Senkinek sem akarok ártani. Még.


Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Tatia Petrova
Tatia Petrova

HEY DEAR, I'M A ORIGINAL

❦ Hozzászólások száma : 457
❦ Join date : 2013. Oct. 20.
❦ Tartózkodási hely : † Mystic Falls †
❦ Job/hobbies : † Blood-suck †

Asztalok    Empty
TémanyitásTárgy: Re: Asztalok    Asztalok    Icon_minitimePént. Május 30, 2014 5:42 pm

The little witch and The two original vampires

Hogy egy tízes skálán mennyire idegesít Kol viselkedése? Úgy tizenegyes környékére saccolnám…
Az idegeimre megy, hogy nem képes megszólalni, nem hajlandó elmondani, hogy mi a frászért van itt és mit akar. Hihetetlenül örültem neki, mikor rájöttem, hogy egy darab Mikaelson sem tartózkodik a városban, mikor idejöttem, erre tessék! Pár hét elteltével máris belefutok egybe. Viszont tagadhatatlanul tetszik az a gyilkos pillantás, amivel engem néz. Ami ezt illeti, én is hasonlóan, veszélyes pillantással jutalmazom őt, ahogy gúnyolódni kezd. Hát rendben. Ha ő így, én így…
- Ha már ott tartunk, hogy kinek áll jól a jókedv… neked is határozottan előnyösebb ez a beesett arc, karikás szem és gyűrött pofi. – Villantom meg rá a lehető leggúnyosabb mosolyomat. Bármit is csinál magával, hiába rejti gúny és cinizmus mögé mind azt, ami az előbb még totálisan benne volt, amikor az arca még mindig arról árulkodik, hogy lelkiekben nem igen van jó állapotban. Lehet, hogy ez a „nyomjunk meg egy kapcsolót és mindennek vége” dolog már megtörtént, de az arckifejezésén ez jelenleg nem igen tud változtatni. Még mindig látszik rajta, hogy komoly bajai voltak nem is olyan rég.
Bosszús, gyilkos pillantással figyelem, ahogy Kol felsegíti a boszorkányt és szépen kitipeg vele az étteremből. Ölni tudnék ezért az aljas húzásért, hiszen nyilvánvaló volt, hogy akarok valamit a boszitól és ő mégis elrabolta, hogy a saját ügyeit rátukmálhassa szegényre… Legalább is én így gondolom. Hiszen mi másért hívná ki innen, ha nem azért, hogy kérjen tőle valamit? Érdekelne, miféle ügyet akar vele lebonyolítani, de már így is elegen tudják, hogy élek és virulok. Semmi kedvem bevárni, míg még egy kóbor vámpír vagy valaki megtalál és kitudja mi lesz még ezután… Na meg, itt van ez a két hulla is, akiket én ugyan nem fogok eltakarítani, így nem ártana talán eltűnnöm.
Szép lassan emelkedem fel a székről, gondosan megigazítva magamon a ruhát és a hajamat helyre rakva. Nem szándékozom egy büdös szó nélkül távozni, így kihozom magamból a tőlem telhetőt…
Kipillantok az étteremből, tekintetem megállapodik Kolon és a boszin, ajkaim ravasz mosolyra húzódnak, ahogy végig nézek rajtuk. Aztán pillantásom megállapodik az asztal alatt lévő hullán, fejemben pedig már ki is körvonalazódik a tökéletes terv…
A velünk szemben álldogáló lány elé suhanok és megigézem őt, aztán egy másik egyedül álldogálót is elkapok és őt is megigézem. Vetek még egy utolsó pillantást az étteremre, majd a hátsó kijáraton fogom magam és távozok. Pár pillanattal később, fülemet az étteremből kiszűrődő, velőtrázó sikolyok ütik meg. Női sikolyok és több is van, míg végül az egész étteremből pánik hangja szűrődik ki.
„Ó Tatia… milyen rossz lány vagy te. Hát nem megmutattad az embereknek azokat a hullákat?”




//Köszönöm a játékot srácok! Remélem, elégedettek vagytok a távozásom sikerével! Love You XD //
Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Vendég
avatar

Vendég


Asztalok    Empty
TémanyitásTárgy: Re: Asztalok    Asztalok    Icon_minitimeHétf. Május 19, 2014 5:07 am


Tatia & Kol &Patt
Ohh  shit!

Ordítva rohannék a másik irányba, mint sem a lábaimat szedjem feléjük. Tatia azt hiszi, hogy zavarba hozhat Kol miatt. Pedig, ha tudná mik történtek velem, nem hinném, hogy ezt gondolná. Jó, oké, tényleg helyes fickó, de nem kéne. Látszik, hogy az a tipikus rosszfiú. A lányok ideálja. Valóban kezdtem magam felesleges harmadiknak érezni.
Mikor kirohantam úgy éreztem itt kéne, maradjak, meg várni, míg elmennek és majd elmenni, be a kocsiba és el a városból. El a fenébe.
De hát, ugye ha már az erőm érdekli, őket nem hinném, hogy elmennének, sőt valószínű, hogy pár percen belül már itt ácsorogna valamelyik, hogy toljam ki a fenekem.
Amikor visszamentem éreztem, hogy nem is olyan idilli a kapcsolatuk, mint amit felém mutatnak. Ó, akkor én mibe csöppentem?
Párszor megtöröltem még a szemem, de persze nem kerülte el a figyelmüket, és szinte egyszerre szólaltak meg.
- Majd megszokom, hogy minden hol hulla van. –  vontam meg a vállam. Hiszen az asztal alatt is van már egy Kolnak köszönhetően.  
De inkább nem is gondolok rá, mert legszívesebben sikítanék, hogy vigye el a közelemből.
Mikor felállt, megkönnyebbültem, hogy elmegy és akkor talán engem is hagy elmenni Tatia.
De nem így lett, hirtelen felém nyújtja a kezét, én pedig riadtan nézek rá. Ugye, nem én is így járok, mint a szöszi az asztal alatt?  Rá pillantottam Tatia-ra, majd Kolra és a kezére.. Válasszak két kegyetlen gyilkos közül.
Nem is tudom, lehetne, hogy inkább egy szép fiú öljön meg, mint sem egy nő? Remegő kezekkel fogtam meg a kezét és álltam fel, majd gyorsan el is vettem tőle. Nem akarom a közelségét, nem akarok semmit.  Mikor elhaladtam Tatia mellet, rossz érzés fogott el.
Nem érzem magam biztonságban, mert egy még nem lenne akadály, de kettőhöz nincs elég erőm. Egyszerűen képtelen lennék, ezt karcolás, vagy a legrosszabb esetben élve megúszni. Lassan sétáltam Kol mellet, kíváncsi voltam mi a nagyon fontos ügy, és miért engem akar és nem az egy idős vámpírt? Azt hiszem utána kéne, nézzek ezeknek a Mikaelsonoknak meg Petrováknak, mert, ahogy elnézem eléggé belekeveredtem a dolgokba.
Nem mellesleg jobb előre látónak lenni, mint sem később érjenek hülye meglepetések.
- Figyi, ha kiakarsz nyírni azt ott is megtehetted volna. Azért ez a plusz félóra, amit kaptam Tatia miatt, az szép volt, jó volt. De ne legyen fájdalmas, oké? Mondjuk, törd ki a nyakam, de ne harapj. A vértől rosszul vagyok, a sajátomtól meg még inkább. – kezdtem el szövegelni, imént, mintha az életem múlna rajta. De várjunk. Hiszen igen csak az életem múlik rajta.
- Én aztán nem mondom el, hogy mit tettél, van egész sok bajom.. a nélkül is. – magaráztam továbbra is, és nem figyelve megbotlottam a küszöbbe és épp neki estem a férfinak, aki jött be és elégedetten nézett végig rajtam. Én meg grimaszoltam egyet.
- Hé, férjnél vagyok. – forgattam meg a szemeimet és Kol felé böktem. Ez van. Nem szeretem, ha perverz állatok néznek rám, mintha friss hús lennék. Aztán megálltam a sarkon, szemben van pár pad, és kérdőn néztem rá.
- Itt jó lesz, vagy menjünk a bokrosba? – nyeltem nagyot, nem tudom mi szép hely a halálra.


©
Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Kol Mikaelson
Kol Mikaelson

HEY DEAR, I'M A ORIGINAL

❦ Hozzászólások száma : 135
❦ Join date : 2014. May. 10.
❦ Age : 1027

Asztalok    Empty
TémanyitásTárgy: Re: Asztalok    Asztalok    Icon_minitimeVas. Május 18, 2014 7:56 pm






Tatia &


Kol &

Pat



Milyen szerencse, hogy 1000 évvel ezelőtt nem nyomultam rá Tatiara, mint Elijah, vagy esetleg Nik. Igaz, Tatia vonzó nő, bár soha nem sóvárognék utána, mint a két fivérem. Mint két pincsikutya... röhejesek.  
Tatia pedig élvezte, hogy több udvarlója van, még annak ellenére is, hogy volt egy gyereke. De mindegy is, a szerencse, hogy nem voltam benne, nem mintha nem lennék anélkül is szoknyavadász...
Legalábbis nem a hasonmásokra bukok, főleg nem a Petrovakra.
- Az a kisfiús pofi könnyedén megváltozhat.- Hálózták be hirtelen az arcomat a szürke erek, s szemfogaimon megcsillant a mellettem ülő nő vére. Nem tüntettem el az arcomon az ereket, még akkor sem, ha rajtunk kívül vannak még itt emberek is. Kit érdekel? Ha valamelyik beszól, akkor már a halálért fog könyörögni!
A boszorkány helyében azonban nem dicsekednék, hogy ferde hajlamaim vannak, de természetesen ez is ő rá tartozik, hogy melyik nem után vonzódik. Bár... nincs is izgatóbb egy leszbikus nőnél.
Hallgattam egyben Tatia, és a boszorkány szavait, de ahogyan látom, Tátesz is szorgalmasan gyűjtögetni akarja a boszorkányokat. Tatianak lehet nem fog jól esni, de lenyúlom Patriciat, mert nekem minden egyes boszorkány kelleni fog, hogy Klaust letaszítsam!
Untam magamat. A fejemet az ismeretlen nő felé fordítottam, s ujjamat állához érintettem, mintha megakarnám csókolni. Éreztem ajkai leheletét, de aztán egy fordulatot véve törtem ki a nyakát csupán azzal, hogy kicsit erősebben elfordítottam a fejét a két ujjammal precízen.
A lány az asztal alá zuhant, s nem is törődtem vele, hogy bárki észreveheti. Említettem, hogy aki furcsállna rajtam valamit, az könyörögni fog a halálért.
Ahogyan elnézem, Tatia drágám is hagyott maga után egy gyönyörűséges hullát. Ezt onnan tudtam, amikor a boszorkány kiment a mosdóba, utána pedig könnyes szemekkel tért vissza. Az egész arca bezöldült a látványtól. Hát... ősiek közelében még is mire számíthatna? Ahogyan elnézem, nem igen találkozott az eredetiekkel, hiszen akkor nem könnyezne be a szeme. Ez még csak a kezdet, ennél még fog a drága boszorkány durvábbakat is látni.
De Tatia... ugyan, nem akadt le a témáról, pontosabban arról, hogy mit keresek itt. Hát.. ha azt mind tudná, szerintem még ő maga is elszörnyülködne, hogy még mit kéne tennem. Nekem csupán csak az őstölgyfakaró kell, amivel végezhetek magammal. Jobban megkedveltem a halott létet, bár az okozott némi fejfájást, hogy nem tudtam átkelni Amarán keresztül. És ez fáj. Mindennél jobban fáj. És ami a legrosszabb volt, hogy Amara minden egyes érintéssel érezte a fájdalmat, amikor meghaltam, de még sem keltem át, mert nem engedett be a horgony. És hogy miért? Mert nem azzal a rohadt tölgyfakaróval öltek meg!
Tatianak pedig akkor mondanám el, hogy ha hajlandó lenne nekem segíteni. Biztos belemenne, főleg úgy, hogy engem kéne megölni. De ugyan... nem hozom meg neki azt az örömöt!
- Még mindig nem tudod, hogy mi a dörgés.- Szólaltam meg arrogánsan, amikor a boszorkány visszajött könnyes szemekkel.
Látom Tatia arcán, hogy büszke rá, hogy megölt a sloziban egy hullát. Hát, most már az én partnerem is halott. Hurrá...
Ha az arrogáns, gonosz tekintetemmel ölni tudnék, akkor Tatia most már halott lenne. Jól tudja, hogy én nem az a Mikaelson vagyok, mint a két fivérem. Azaz de, csak intelligensebb kiadásban. Nem mondok el egyből mindent az ellenségemnek, mint ahogyan azt a többi kettő csinálja. Én a magam ura vagyok. És ha elmondanám neki, hogy miért jöttem ide, akkor a titok már nem lenne titok. Eléggé meg kéne győznie, hogy elmondjam neki. Ő nagyon örülne a hírnek, ezt viszont most közlöm is neki.
- Örülnél a hírnek, de nem mondom el, mivel nem áll jól neked a jókedv, Tatia.- Gúnyolódom egy kicsit, ami megvallva... jól esett. Tatia egyre csak dühösebb, hogy ha nem kapja meg azt, amit akar. Ilyen esetben az én dolgom, amit nem mondok el. Pedig számára igazán érdekfeszítő lehet, hisz én vagyok az a Mikaelson, aki 800 évig feküdt egy nyamvadt koporsóban, és most hirtelen feltűnik majdnem 200 év után, kitudja, milyen tervekkel. Nos, ez nagyon egyszerű. Az egyik tervem úgy született, hogy Esther átvette az én irányításomat. A másik pedig a magam terve, amit csak akkor hajthatok végre, ha megszerzem a tölgyfát, amivel végezhetek magammal. Tudtommal az az utolsó, és ha megteszem, akkor már nem marad egy sem, hiszen a karó velem együtt ég el.
- Nem kell sírni. - Szívódott vissza az arcomról a szürke erek, mikor Patriciára néztem. Nekem kell ez a boszorkány! Tatia milyen képet vágna, ha lenyúlnám a boszorkányát. Nekem kell, és kész.
A helyemről kiegyenesedtem, s Tatia fölött átnyúlva, nyújtottam kezet a boszorkánynak, hogy tartson velem.
- Szeretnék veled beszélni. Egy nagyon fontos ügyről...- Mondtam erőteljesebben a "nagyon" szót. Tudom, hogy Tatiat szétfeszíti az érdeklődés afelől, hogy miért bukkant fel a legfiatalabb Mikaelson, akiről eddig senki sem tudott semmit. Már csak az a kérdés, hogy kivel végzek előbb. Magammal, vagy Klausszal?
A mostani cselekedetemet is Esther okozza, hiszen alapból nem keresnék boszorkányokat azzal az indokkal, hogy megöljem az őshibridet. Szívem szerint magammal akarok végezni, de ha megszerzem a karót, akkor könnyedén eltéveszthetem a szúrást, ami végül bennem landolna. Patriciát másik célból meg azért szeretném fűzködni, mert talán ő letudja venni rólam az ősboszorkány irányítását, habár ezt nagyon kétlem. De egy próbát megér.
ha a lány elfogadja a hívásom, akkor az üzleten kívűl akarok vele beszélni, nem mintha Tatia ott sem hallaná. Nem mondok különösen majd olyat, ami arra utalna, hogy miért vagyok itt. Tatiat szétfogja feszíteni a kíváncsiság, de megnyugodhat, ő rajt nem akarok  semmit sem csinálni, ami rosszra utalna, ha csak nem kényszerít rá.  











Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Tatia Petrova
Tatia Petrova

HEY DEAR, I'M A ORIGINAL

❦ Hozzászólások száma : 457
❦ Join date : 2013. Oct. 20.
❦ Tartózkodási hely : † Mystic Falls †
❦ Job/hobbies : † Blood-suck †

Asztalok    Empty
TémanyitásTárgy: Re: Asztalok    Asztalok    Icon_minitimeSzomb. Május 17, 2014 5:31 pm

The little witch and The two original vampires

Egy halk, gonoszkás kacaj szakad fel torkomból, Patricia válaszára. Mit ne mondjak, jó humora van a leányzónak, nem vitás. Azonban ciklámenszínbe öltözött arca nagyon is arról árulkodik, hogy kellőképp rátapintottam a lényegre. Valaki gyorsan adjon neki egy pohár vizet, mert még lángra lobban az arca, így is eléggé olyan, mintha valósággal égetne. De érdekes, mennyire jól áll neki a piros. Azt hiszem jobban kéne pirosítót használnia, mert határozottan jól mutat rajta.
- Ha te mondod. De vörösbe borult arcod egész másról árulkodik. – vigyorgok rá, miközben önelégülten kényelembe helyezem magam a széken. Pillantásom a lányról visszaterelődik az én régi ismerősömre, Kolra. Szegénykém… nem úgy néz ki, mint akiben túlteng az életkedv. Inkább épp ellenkezőleg. Úgy fest, mint akit jól megrágtak, aztán visszaköptek. Nem valami jó látvány… Ezért is érdeklődöm meg, hogy mi a fene van vele, de mivel ő nem akar válaszolni, én nem erőltetem. Csak lemondóan emelem fel két kezemet és rántom meg a vállamat.
- Hé, egykorúak vagyunk. Ráadásul van még időm hova öregedni. – válaszolom neki, egy önelégült mosoly kíséretében. Időközben megrendelem a két vérrel teli poharat és Patricia is kér melléjük egy kis teát. De édes, majd pont teázgatni készül, míg mi vért fogyasztunk… ez aranyos.
Tekintetem ide-oda ingázik a kis boszi és a kiszámíthatatlan ősi között. Érdekelne, hogy Kol miért van itt, de mint ahogy azt az előbb olyan szépen kifejezte, nem mondana úgy sem semmit róla. Már épp szólásra nyitnám a számat, mikor valami szöszi slisszan el mellettünk, Kol pedig megragadja a lehetőséget és ahelyett, hogy megvárná, míg meghozzák a vért, inkább eleven vértasakot választ. Egyedi és praktikus megoldás, nekem is eszembe juthatott volna. De mennyivel izgalmasabb volt inkább egy mit sem sejtő lánykát elkapni a mosdóban, és ajándékként ott is hagyni a hulláját.
- Látom, de hé… szerintem élvezetesebb, ha sikoltoznak és könyörögnek az életükért. Megigézni őket nem valami izgalmas. – csiripelem angyalian édes hangon. Még egy ragyogó mosolyt is ajkaimra engedek, ahogy rajongva figyelem Kol szemeit, melyekben megcsillan valami ördögi. Ez igen. Aztán pillantásom visszaterelem Patriciára, akihez több kérdésem is lenne az adott téma kapcsán. Bólintok szavaira és már éppen mondanék neki valamit, mikor megjelenik a pincér a kért italokkal. Veszélyesen csillogó szemekkel veszem kezembe az én italomat és már mohón inni is kezdem. A kis boszorkány kérdésére csak egy legyintéssel válaszolok, tulajdonképpen elhessegetem, hogy menjen.
- Szegény boszi, nem bírja a vért. – jegyzem meg, ahogy a távolodó alakját figyelem. Aztán Kol felé fordulok, és komoly arckifejezést öltök magamra. Míg Patricia nincs itt megragadom az alkalmat és kiderítem, hogy mit keres a városban, hogy mit akar, mi a célja?
- Ki vele, miért vagy itt? Nehogy azt hidd, hogy beveszem a hazugságokat. Szóval? – faggatom. Tekintetem az övét kutatja, arra várva, hogy meglássak benne valamit, ami a gondolatairól, érzéseiről árulkodna. Ebben az utóbbiban nem vagyok biztos, hogy meglátom, hisz mi vámpírok rendelkezünk olyan funkcióval, ami lehetővé teszi ennek… nem kikapcsolását, mert ez nem pontos meghatározás, inkább elfojtását vagy elrejtését. Ahogy tetszik.
Ahogy Patricia visszajön, a Kolal való beszélgetésem is félbeszakad, mert ez ugyan nem tartozik a lányra. Érdeklődve fürkészem az arcát és látom rajta azt a bizonyos könnycseppet. A mosdóban volt, mi volt odabenn olyan ször…nyű? Hát persze, a hulla!
- Ne haragudj, megfeledkeztem a hulláról a fülkében. – kérek tőle elnézést, de nem igazán izgat a dolog. Ez csupán a látszat, ahogy a kedveskedés is. Szükségem van a lánytól valamire, amit nem fogok elérni erőszakkal, illetve nincs kedvem azt alkalmazni rajta. Különben is jópofa csaj, kár lenne érte. Kol számára még friss lehet ez az információ a halott csajról a mosdóban, ezért most egy ravasz vigyort küldök felé, aminek amolyan „Látod, Kol? Így kell ezt.” jelentése van.


Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Vendég
avatar

Vendég


Asztalok    Empty
TémanyitásTárgy: Re: Asztalok    Asztalok    Icon_minitimeSzomb. Május 17, 2014 5:27 am


Tatia & Kol &Patt
Ohh  shit!

A szívem reszketett még is úgy éreztem, hogy vannak menthető dolgaim. Talán le tudom őket gyengíteni, hogy elosonjak. A homlokomat ráncolva nézek körbe, hogy merre is van a kijárat, fel sem fogva, hogy ők miről is beszélnek. Nem izgat két vámpír nagy egymásra találása.
- Ő? Jesszus, dehogy. Én a szebbik nemet szeretem. – vigyorodtam el. Na, jó ez csak félig meddig igaz. Hiszen egy helyes pasinak azért nem tudnék ellenállni, de arra se lennék képes, hogy lefeküdjek vele. Nincs az a pénz. Bár belepirultam a kérdésébe, de nem hagyom, hogy csak úgy játszhasson velem.
- Néha többre értékelek egy csinos női pofit, mint sem egy kisfiús, pimasz mosolyt. – az igazság az, hogy életembe egy olyan nő volt, aki megcsókolt, de nem éreztem undort, de vágyat sem, hogy ismét megtehessem. Egyszerűen megtörtént. Ugye, a nővérem ilyen kicsapongó, még is, én keveredek ilyenbe. Tiszta hihetetlen.
De hamar Kolra került a figyelem. Ahogy ránéztem, tényleg nem festett valami jól, de ő inkább elkerülte a tekintetemet. Értem én, hogy nem lehetek mindenki ideálja, de azért bányarém sem vagyok, hogy ne nézzen rám. Vagy van valami az arcomon? Várjunk! Ez engem miért is izgatna?
Csak ne előttem akarjon, enni! Imádkoztam magamba, de késő volt, megragadta a lányt és már közénk is férkőzött, arrébb csúsztam, és hagytam kibontakozni az új leányzóval. Utálom, ha valakinek a vérét szívják a közelembe, de megnyugtató, hogy nem az én karomat ragadta meg, hogy jól lakhasson.
Aztán jött a várva várt kérdés. Mennyire értek a varázsláshoz. Hm, ez olyan kérdés, mintha én megkérdezném, hogy ő mennyi idős, és mennyire szakképzet gyilkos.
Tuti, nem kötöm az orrára, hogy van Petra, akivel szinte legyőzhetetlenek vagyunk. Ó nem, nincs az, az isten. Körbe néztem, hogy valakinek feltűnik, hogy mellettem éppen megölnek valakit. De senki nem figyel ránk.
- Ügyesen bánok a varázsigékkel és a gondolataimmal.  – vonom meg a vállam egyszerűen, mintha épp arról beszélnék, hogy épp ez a sötét felhő ami gyülekezik hatalmas vihart rejt magában.
Megvakartam a tarkóm és végre megjött a pincér a véres poharakkal és a teámmal. Nem festett valami jól, én pedig egyenesen rosszul voltam.
- Nem érzem jól magam, kimehetek? – hányingerem támadt a vértől, én tényleg nem bírom. Így is úgy éreztem magam, mint egy óvodás, hogy sehova sem mehet.
- Velem is jöhetsz, de tényleg… - álltam fel és kirohantam a mosdóba.  Az első ajtót benyomva a hullát láttam meg, és a sikítást vissza fojtva mentem át a másikba, hogy kiadjam a spagettimet, amit jóízűen megettem. A mosdókhoz lépve megtöröltem az arcom és úgy mentem vissza hozzájuk. Pár árulkodó könnycsepp hullott le az arcomról mikor leültem.


©
Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Kol Mikaelson
Kol Mikaelson

HEY DEAR, I'M A ORIGINAL

❦ Hozzászólások száma : 135
❦ Join date : 2014. May. 10.
❦ Age : 1027

Asztalok    Empty
TémanyitásTárgy: Re: Asztalok    Asztalok    Icon_minitimePént. Május 16, 2014 9:36 pm






Tatia &


Kol &

Pat



Tatia gyönyörű nő, de azonban nagyon pimasz is. Csak néztem, ahogyan a boszorkányt fenyegeti, bár nem törődtem vele, hiszen ez az ő dolguk, a többi pedig már nem érdekel. Az érzéseimet pár nappal ezelőtt kikapcsoltam, mert már elegem volt mindenből, ami fájdalmat okozott nekem! Esther eluralkodik rajtam, még a túlvilágról is, és e eléggé bosszantó tud lenni. De most már ezt a folyamatot lelassítottam, így nem kell Niklaust megölnöm, aztán magamat. Mert nagyon jó érzések nélkül élni.
Tatia megérdeklődte, hogy még is mit keresek itt, vagy inkább miért vagyok ennyire szétcsúszva.
Megrántottam a vállamat halványan nevetve, bár ez mind kínból jött.
- A kíváncsiság öregít.- Válaszoltam félvállról, mert azt hiszem, nem tartozunk egymásnak beszámolóval. Én nem kérdeztem felőle, akkor ő sem. Kinézem belőle, hogy akkor olyan lenne mint egy pletykás vénasszony. Ugyan, az én ügyem rám tartozik, senki másra.
Nekem az egy pohár vér kevés lesz. Ideje valami ütősebbet innom.
Patricia figyelmét kikerültem, hiszen mostanság nem érdekel egy nő sem szerelem téren. Ugyan, én szeretni? Miaz?
Körülnéztem, s láttam, hogy közeledik egy gyönyörű, karcsú szőke szépség, telt combokkal, idomokkal, és hallom is a vénájának a lüktetését.
Amikor elhaladt volna mellettem, karjánál fogva megragadtam, és a szemébe néztem, hogy megigézzem.
- Leülsz ide, és hagyod, hogy igyak belőle. Ha azt mondom, hogy végeztem, elmész, és hagyod magadat elvérezni. Nem szólsz, nem beszélsz, csak mosolyogsz!- Szemeim szikrákat szórtak, bármennyire is perverznek tűntem. Ugyan, inkább csak éhesnek.
A lány pár másodpercig egy helyben állt, míg végül mellettem foglalt helyet. Előre tekintett, mint aki holdkóros lenne.
Közelebb hajoltam hozzá, s éreztem ajkainak a leheletét, s lejjebb menve, érintettem ajkaimat vértől lüktető nyakához, és a vénájába beleharapva közvetlenül kezdtem szívni sós, de azonban ízletes vérét. A vére nyugtató hatással volt rám, s nem is törődtem a köröttem lévőkre. Annyira nem volt feltűnő, hiszen csak egy perverz pasasnak néztem ki, aki éppen csókolgassa a "barátnője" nyakát. Nos, hasonló, bár csak annyi a különbség hogy a végén öngyilkosjelölt lesz.
Lassan emelem el ajkaimat, s a kibuggyanó vért azonnal törlöm le államról, ajkaimról, hogy ne legyek feltűnő.
- Ezt így kell csinálni, Tatia.- Csettintek egyet, bár a szemeimben látszanak a gonosz jellemek.
A boszorkányra néztem, aki meglehetősen szintén csinos, bár nem tudok utána érezni semmit, hiszen kikapcsoltam az érzéseimet szerencsére.













Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Tatia Petrova
Tatia Petrova

HEY DEAR, I'M A ORIGINAL

❦ Hozzászólások száma : 457
❦ Join date : 2013. Oct. 20.
❦ Tartózkodási hely : † Mystic Falls †
❦ Job/hobbies : † Blood-suck †

Asztalok    Empty
TémanyitásTárgy: Re: Asztalok    Asztalok    Icon_minitimePént. Május 16, 2014 8:39 pm

The little witch and The two original vampires

Ahogy figyelem az eseményeket, akarva és akaratlanul is több figyelmet szentelek erre a kis boszorkányra. Van benne valami, ami miatt nem érzek késztetést arra, hogy megöljem, de azért nem vagyok rest fájdalmat sem okozni neki. Erre megfelelő példa, hogy nem is olyan rég, nemes egyszerűséggel szorongattam őt meg a mosdóban. Most nem áll szándékomban bántani, csupán beszélgetnék vele. Csakhogy mint minden, ez is nehézkesnek bizonyul, egy ilyen életben.
Csillogó, izgatott szemekkel figyelem, ahogy a lány és Kol egymásra néznek, én pedig hallom, hogy a lány kicsi szíve szaporábban kezd verni. Eleinte fel sem fogom ez mindek a jele, de a szeme csillogása beárulja a kis csintalant. Ember legyen a talpán, ha a lánynak nem jön be, Kol ősi, cuki pofija. Nem vagyok hülye, ráadásul nőből vagyok, így azonnal észreveszem, ha valakinek bejön valaki. Csupán tudni kell, hogy az efféle aprócska jeleket miként kell értelmezni. Nos, én így értelmezem.
- Na ne… Ugye nem azt akarod mondani, hogy bejön neked ez a cukipofa? – kérdezem Patriciatol, miként fejemmel közben Kol irányába bökök. Izgatottságtól csillogó tekintetem oda-vissza cikázik kettejük között és nem bírom elfojtani a mosolyomat, amit a helyzet varázsolt elő belőlem. Hát, komolyan mondom ez fantasztikus, nem is lehetne jobb! Most első kézből láthatom, hogy hogyan hódít megint(!) egy Mikaelson fivér sármja. Ch, hihetetlen…
A kis boszi szökési kísérletét igen hamar hárítom, s nem törődve az üres fenyegetéssel, egyszerűen csak leültetem őt, korábbi helyére. Engem ő nem tud megfélemlíteni. Éles, metsző tekintetemből szerintem nagyon is jól ki tudja olvasni, hogy csak egy rossz megmozdulást látok tőle, kezdhet imádkozni és búcsúzkodni az életétől. Ha pedig már étel… Már csettintek is az egyik pincérnek, kit megigézek, s leadom neki a rendelésünket. Megmosolyogtat, hogy Patricia teát rendelt magának, míg mi vért fogunk szürcsölgetni. Valamiért szórakoztató ez a gondolat, tény.
- Ugyan Kol, nem zavarsz. – felelem neki, ahogy egy féloldalas, rejtélyes mosollyal illetem őt. Tekintetem végigfuttatom rajta és meg kell állapítanom, hogy szörnyen fest. Mármint, olyan megviseltnek tűnik, mint akit lefárasztott a létezés és az idő. A szemei fáradtnak tűnnek és az egész jelenléte valahogy olyan… nyomott. Mintha csak félig lenne itt, lélekben pedig fél lábbal a koporsójában heverészne, és arra várna, hogy eljöjjön érte a megváltó halál. – Rosszul vagy, Kol? Elég rosszul festesz… - Talán egy pillanatra aggodalom szikrája látszik tekintetemben, de az hamar el is tűnik onnan. Igazából kicsit sem izgat, hogy mi van vele, mármint úgy nem, hogy törődjek is vele. Puszta kíváncsiságból érdeklődöm az állapota felől és nem azért, mert törődöm vele.
- Édes vagy, mikor gúnyosan mosolyogsz, drága, de ezt szerintem hagyd a nagyoknak. – küldöm vissza neki ugyan azt a gúnyos mosolyt, amit az imént ő indított útnak. – Különben is, velem nem kell osztozkodnod, pláne nem Kol-on, s inkább itt én vagyok a „gyertyatartó”, ahogy te fogalmaztál. – utalok itt vissza korábbi észrevételemre, melyben elég szépen a tudatára hoztam, hogy felismertem azt a fényt a szemében. Azt a fényt, ami jelezte, hogy tetszik neki Kol látványa. Tehát, kíváncsi vagyok, vajon mi lesz még itt, mert én egy ideig nem szándékozom innen elmenni. Még látni szeretném, mi történik, ha felfedezik a hullát a sloziban. Biztosan rátör a megtalálóra a „visíthatnék”. Azt pedig semmi pénzért nm hagynám ki, hiszen oda vagyok az intrikákért. Ha pedig már intrika...
- Mond Patricia... mennyi mindent tudsz a varázslásról? - érdeklődöm tőle. Nem véletlenül kérdezem azt amit. Azt hiszem szükségem lehet őrá, szóval most szeretném megtudni, amit meg akarok.


Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Vendég
avatar

Vendég


Asztalok    Empty
TémanyitásTárgy: Re: Asztalok    Asztalok    Icon_minitimePént. Május 16, 2014 3:16 pm


Tatia & Kol &Patt
Ohh  shit!

A fejem verném bele a falba, hogy ekkora galibába kavarodtam. Nem elég nekem ez a kíváncsi vámpír, aki az életem minden apró kis részletére kíváncsi, amit én nem szívesen osztom meg, hiszen alig múltam el, 19. De még egy másikhoz is szerencsém lett. Persze egyből lefogtam, hogy nem csupán két háromszáz évesekről van szó, ha már az ezres szorzót használják. Komolyan úgy éreztem itt süllyedek el. Mindenre, de erre nem számítottam. Igaza volt Tatianak, itt minden, csak nem nyugalmas élet vár.
- Éppenséggel nem. – mormoltam Kolnak és éreztem, ahogy a mellkasomon majd kiugrik a szívem és próbáltam nem tudomásul venni, hogy amilyen helyes, olyan veszélyes. Így hát felpattantam, bár sokáig nem jutottam, mert kedves újdonsült barátnőm visszarángatott az asztalhoz.
- Ne merészelj hozzám nyúlni még egyszer, mert esküszöm, hogy itt mindenki előtt foglak felgyújtani. – sziszegve ültem le akár egy durcás kislány. Utálom, ha erősen fognak meg, emlékeztet arra a mocsokra meg arra, amit tett.
Aztán úgy tettem, mint aki semmit nem akar hallani és próbáltam kikapcsolni, mert ha ideges leszek, akkor akaratlanul is meggyulladnak dolgok. Ez olyan x-men tulajdonság. Elég cinkes, meg veszélyes. Érzem, ahogy a testem felforrósodik, mikor a pincér elviszi a tányért, hogy teljesítse a kisasszony kérését.
- Én jeget kérek, jeges teát. – haraptam be az alsó ajkam. Kiszáradtam a forróság egyszerűen megöl. Ilyenkor le kell, hűtsem magam, másképp pedig nem megy, csak hideg itallal.
Felsóhajtva túrok az egyenes hajamba és kicsit úgy érzem, mintha nem is illenék bele. Ők vért akarnak inni, én meg teát. Tényleg kellek ide.
- Nem bírom a vért és a hármas dolog sem szimpi, utálok osztozkodni, gyertyatartó pedig nem leszek. - vágok, egy erőltet, gúnyos mosolyt és hátra dőlök, a székemen a lábamat kinyújtva nézek körbe. Na, ezzel nem segítek magamon. Bár lehet, előbb meghalok, ha már ennyire élesen próbálok ellenszegülni és nem foglalkozni vele.
Az ujjammal dobolok, mert nem értem, miért nem mehetnék el, nem tervezem, hogy kiszaladva ordibálom, hogy egy gyilkos vámpír ücsörög haverjával az étterembe..


©
Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Kol Mikaelson
Kol Mikaelson

HEY DEAR, I'M A ORIGINAL

❦ Hozzászólások száma : 135
❦ Join date : 2014. May. 10.
❦ Age : 1027

Asztalok    Empty
TémanyitásTárgy: Re: Asztalok    Asztalok    Icon_minitimeSzer. Május 14, 2014 7:59 pm






Tatia &


Kol &

Pat



Egy gőgös, és dühös mosoly keletkezett az arcomon, amikor tatia megkérdezi, hogy élek-e még. Jól tudja, hogy jobban teszi, hogy ha nem szórakozik az életemmel! Tudja jól, hogy mély nyomot hagyott bennem a 800 év szellemlét. Találkoztam Amarával, ugyanis felkészültem volna a továbblépésre. Mikor megláttam a koprosóba zárva, tudtam, és éreztem is, hogy ő a túlvilághoz vezető út. Megérintettem, de nem tűntem el. És hogy miért nem? Mert nem azzal a tőrrel öltek meg, amivel végleg megölnek egy ősit. És mivel hatalmasat csalódtam hogy nem haltam meg, így most a tőr után kutakodom, hogy megtaláljam, és végül végezzek magammal!
És hát, tudtommal nem vagyok az az ősi, aki minden áron megvédené New Orleanst. Főleg azokat, akik elnyomottan élnek ott, pl a boszorkányok. Ugyan, én miért akarnám őket segíteni?
Biztos vagyok benne, hogy Esther valamit megint csinált, mert nem én magam akarom ezt! Elegem van már mindenből, és már nem szeretném folytatni! Meg kell szereznem azt a tőrt, és végül végezhetek magammal. Már csak ezt hajt előre...
A lány aki bemutatkozott, mikor odajöttem, már azonnal el is akart menni. Ennyire rosszul nézek ki? Na, most aztán az önbizalmam a padló alatt súrlódik...
Alig láthatóan sóhajtottam, majd egy pár másodpercre lehunytam a szememet. Fáradt vagyok, nagyon. Nem fizikailag, inkább lelkileg. Esther teljesen tönkretett, és tudom, hogy az ő hatása alatt vagyok, ami ellen megpróbálok harcolni, de nem sikerül... és hát, megoldásképpen öngyilkos jelöltet akarok magamból csinálni.
Tatia visszahúzta a lányt, bár ahogyan láttam kutyaszorítóba kerültem. Nem igen jó kapcsolatot ápoltak ahogyan elnézem, a szemükben láttam azt a tipikus ellenséges nézést.
Tatia valamiért számomra mindig olyan más volt. Ismerem mindegyik hasonmást, de Tatia másabb volt. Bár én soha nem szálltam úgy rá, mint a többi fivérem.
Amikor Tatia Patricia helyére ült, kinyitottam a szememet, s fáradtan vettem a levegőt. Olyan... gyengének érzem magam. Szerintem most egy egyszerű vámpír is képes lenne a földbe döngölni.
Arra lettem hirtelen figyelmes unalmamban, hogy Tatia csettint, és a pincér odaáll elé. Meg lett igézve, innen látom.
Szemeim oldalra csúsztak unottan, kifújva egy nagy levegőt. Lábamat a másikra tettem, s karomat a szék háttámlájának támasztottam ki. Nem éppen így kell ülni egy étterembe, de most nem érdekel semmi és senki.
A pincért azzal igézte meg, hogy hozzon a saját véréből. Az nekem kis falat lesz. Hozna valamilyen aranyos kis gimis csajt, az nekem bőven elég lenne.
De természetesen nem kívánságműsor semmi.
- Remélem nem zavartalak meg titeket. - tettem hozzá csevegő hangnemben. Unatkozom nagyon is. Pedig arra kellene koncentrálnom, hogy megtaláljam a tőrt, és lefoglalnom magamat, hogy ne hozzak semmiféle boszorkányokat, különben mindent tönkre fogok tenni. Esther áll a dolgok mögött, jól tudom! csak az a baj, hogy én ezt megfogom akadályozni az ősi tölgyfával, ami végez velem. Remélem addigra Amara még meg lesz valahol, ugyanis nincs kedvem itt maradni.
Tatiatól nem is kérdezem, hogy miért van itt, különben szerintem a fejemet enné. Meg amúgy is... nincs túl sok közöm hozzá.
Figyelmesen nézem, ahogyan elégedetten dől a szék támlájának. A szememet le sem vettem róla azonban. Bevallom, érdekel, hogy miért titkolja a hollétét, bár szerintem tudja, hogy nem jár el a szám ameddig nem kényszerít rá.














Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Tatia Petrova
Tatia Petrova

HEY DEAR, I'M A ORIGINAL

❦ Hozzászólások száma : 457
❦ Join date : 2013. Oct. 20.
❦ Tartózkodási hely : † Mystic Falls †
❦ Job/hobbies : † Blood-suck †

Asztalok    Empty
TémanyitásTárgy: Re: Asztalok    Asztalok    Icon_minitimeSzer. Május 14, 2014 6:21 pm

The little witch and The two original vampires

Mosolygásra késztet ennek a pimasz boszorkánynak a viselkedése. Tetszik, hogy bár tudatában van annak, hogy veszélyes velem újat húznia, még is próbára tesz a kis visszaválaszolgatásaival. Hát, engem ugyan ezzel nem tud felidegesíteni, még élvezem is, hogy ilyen. Végre valaki, aki nem riad vissza az ilyen stílustól, még akkor sem, ha megtudja kivel áll szemben. S bár, neki a nevem nem mond túl sokat - ezt a homlokráncolásból és tekintetéből szűrtem le, így is tudja, hol a helye. Szeretem, hogy a mai boszorkányok körében egyáltalán nem ismert a nevem. Vagy ha még is, akkor az azért van, mert nagyon, de nagyon mélyre ástak a Mikaelsonok múltjában, vagy éppen a hasonmások után kutattak eléggé sokat. De nekem ez így pont megfelel. Én vagyok az egyetlen olyan ősi, akiről halvány fogalma sincs az embereknek, aki bármikor, bármilyen meglepetést okozhat. Imádom, hogy kiszámíthatatlan vagyok, hogy bábként rángathatnék mindenkit, akit csak épp szükségesnek találnék, anélkül, hogy annak halványlila gőze is lenne a valódi okaimról. De ne lovaljuk ebbe ennyire bele magunkat. Jelenleg nem forgatok ördögi terveket a buksimban… talán.
- Ó, értem. Tehát te egy új és viszonylag nyugodt élet reményében jöttél a városba? Hát, itt minden van, csak épp nyugodtság nincs. – villantom meg vakító mosolyomat. Figyelem őt, ahogy eszik, ahogy a szomját csillapítja és ironikus módon… én is megszomjazom ettől. Most viszont nincs kedvem megcsapolni még valakit, ráérek még vele. Az éhség nem mardos, szóval nem vagyok elkésve.
Hallom, ahogy nyílik az étterem ajtaja, s azt is hallom, hogy az érkező errefelé közeledik. Szándékosan nem fordulok hátra, nem mutatom meg az érkezőnek, hogy felfigyeltem rá. Miért is tenném? Gyanítom, akar tőlünk valamit, különben már rég arrébb lépett volna és nem pedig mellénk.
Összerándulok az ismerős hang hatására, s lassan fordítom csak tekintetem az ősi felé. Kol Mikaelson, valamiért abban a hitben éltem egészen ez idáig, hogy többet nem fogok vele találkozni. Lám, a sors kiszámíthatatlan és ő még is itt van. Micsoda pech!
- Kol, te még élsz? Jó bőrben vagy. – piszkálódom vele, egy ragadozó mosoly kíséretében. – Mikor is volt, hogy utoljára láttalak? Ezer éve? – Úgy beszélek, ahogy egy semleges ismerőssel szokás. Ha a kis boszorkány elég figyelmes, most már biztosan leszűrte, hogy nem akárkik ücsörögnek az asztalánál. Tekintetemmel végig kísérem Patricia és Kol bemutatkozását, aztán én vagyok az első, aki talpra pattan és elkapja a „szökni” készülő boszorkát.
- Te meg hová, hová? – kérdezem, bár választ nem várok rá. Megint megfogom a lány karját és nem túl erősen, de azért célratörően húzom őt vissza az asztalhoz. Még nem mondtam neki, hogy elmehet, szóval ajánlom neki, hogy ne próbálkozzon több ilyennel. Nem szeretem, ha csak úgy megpróbálnak lelépni előlem. Ahogy azt sem nagyon díjazom, ha megzavarnak valamiben. Pengeéles tekintetem Kolra szegeződik, s kérdőn vonom fel szemöldököm, némán jelezve neki, hogy ideje lenne elcsipognia mit is keres itt. Na meg, szeretném tudni, hogy szándékában áll-e elhíresztelni az életben maradásomat, vagy ha nem, akkor mit kér a hallgatásáért cserébe.
Leültetem Patriciat a helyére, majd én is helyet foglalok. Fellendítve a kezemet, csettintek egyet a pincérnek, mire az varázsütésre már meg is érkezik. Mélyen a pincér szemébe nézek…
- Szeretnék két vérrel teli poharat látni az asztalon, a maga vérével, két percen belül. Amint meghozta a poharakat, maga hátat fordít nekünk és elfelejti, hogy mit tett, hogy egyáltalán beszélt velünk. Most pedig menjen. – igézem meg a pincért, majd mikor az elmegy, kényelmesen hátra dőlök a széken és a társaságot fürkészem. Azt hiszem, ennyi még igazán kijár nekem.


Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Vendég
avatar

Vendég


Asztalok    Empty
TémanyitásTárgy: Re: Asztalok    Asztalok    Icon_minitimeSzer. Május 14, 2014 4:14 am


Tatia & Kol &Patt
Ohh  shit!

Hogy milyen érzés az első nap már bajba kerülni? Vagy hát fogalmazzunk úgy, hogy első félórában? Szar. Már bocsánat a kifejezésért, de az ember gyereke még be se tette rendesen a lábát az új városba, már bajba is került. Bár áldhatom az istent, hogy legalább a nyakam és a buksim a helyén maradt. Ahogy sétáltunk az asztalok felé, éreztem, hogy lesi minden mozdulatomat.
- Fantasztikus. – mondtam csendben és inkább nem reagáltam, tényleg nem szeretném, ha bajom esne. Bár bevallom, van pár trükk a tarsolyomba, hogy is védhetném meg magam, de nem akarom kiteregetni a lapjaimat. Ez senkinek nem lenne jó.
Mikor végre neki láthattam a megérdemelt spagettimnek nem foglalkoztam vele, hogy épp milyen pofákat vég. Én sem grimaszoltam a vér látványától. Pedig aztán nem bírom a sok ilyet.
Aha, barátok, mi? Amíg épp szűksége van rám, aztán mehetek a kukába, a szó szoros értelmében, másnap a hírekben, meg menne, hogy egy fiatal lányt, darabokban találtak a kukában, a kegyetlen gyilkosnak se híre, se hamva.  Legalább híres lennék, három percben, amíg boncolgatnák.
- Én kevésbé. – mondom az igazat, mert mindenre csak erre nem számítottam. Mikor bemutatkozott, ráncba szaladt a homlokom, nem szokványos név, sőt amolyan semmilyen. Még is ki ad a gyerekének Tatia nevet? Na, mindegy, nem az én életem, nem ütöm bele az orrom.
Aztán míg ettem, bele-bele kortyoltam a kólámba, ami szinte felpezsdített, jól esett a hideg frissítő, már kezdtem kiszáradni. Nagyon éhes voltam, áldottam is érte az eget, hogy végre kijöhettem és ehetek. Igaz nem a legkellemesebb társasággal, de legalább eszek.
- Igen, tudod egy boszi élete sem csupa tejfel… - emlékeztem vissza a kis balesetemre. Ki akarom verni és nem gondolni rá, de persze neki mindent meg kell éreznie. Bár ő nem tudja, de nem tud megigézni, a bokámon ott villog a verbéna lánc. Hogy miért ott? Mert ott kevésbé feltűnő és legalább tudom ki, mikor akarja, hogy ne emlékezzek dolgokra. Én pedig akarom tudni, amit elvileg nem tudhatok.
Aztán hirtelen egy hang szakított meg minket a bájos csevejben. Basszus ez a pincér az életével játszik. –hittem én kis naivan. – Aztán mikor végre leült közénk meglepődtem. Ez nem is ő.  Egy helyes szőkés, barnás fiatalember csücsent le. Ahogy Tatia-ra nézett a gyomrom összeszorult, nem hiszem el, hogy most még egy vámpír azt fogja nézni, ahogy eszem. Ahogy beszélt hozzá, ténylegesen úgy tűnt, hogy ismerik egymást. Ez számomra kevésbé jó hír, mert érzem, hogy ezt nem fogom megúszni..
Csendben ettem tovább, mintha nem is rám tartozna, amit beszélnek, végül is, nem is tartozik rám.  
De megtisztelt pár pillanatig a figyelmével. Nem is olyan csúnya fickó. De a külső nem minden, attól még lehet, hogy ő okozza a halálom.
- Patricia Blake. – bólintottam és megtöröltem a szószos számat. Most már kezdtem úgy érezni, hogy jól laktam. Így még leöblítettem egy korty kólával és felpattantam.
- Akkor magatokra is hagylak, nekem itt semmi keresni valóm. Hello. – köszöntem el, mintha ez lenne a világ legkönnyebb dolga, hogy lerázzak egy, avagy két vámpírt. Főleg a mosdós kis akció után, nem hiszem, hogy tényleg messzebb jutok, mint kettő asztal. De egy próbát megér. Lassan lépdeltem, hogy ne tűnjek ki, hogy épp menekülök a kellemes ebéd partnereimtől.



©
Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Kol Mikaelson
Kol Mikaelson

HEY DEAR, I'M A ORIGINAL

❦ Hozzászólások száma : 135
❦ Join date : 2014. May. 10.
❦ Age : 1027

Asztalok    Empty
TémanyitásTárgy: Re: Asztalok    Asztalok    Icon_minitimeKedd Május 13, 2014 8:11 pm






Tatia &


Kol &

Pat



Úgy döntöttem, hogy a boszorkányok lesznek a becses gyűjteményeim darabjai. Bár nemrégen összefutottam Sophieval, aki ember, de voltaképpen boszorkány felmenői vannak. Tehát azt hiszem, képes varázsolni. És hogy miért van szükségem több boszorkányra? Mert nem akarom, hogy egy is meghaljon. Nekem Davina is elég lenne a rituáléhoz, de belehalna, hiába rendelkezik több erős boszorkány erejével. Szeretném megszabadítani Marceltől Davinat. És természetesen New Orleanst is az ősiek alól, de legfőbbképpen Marceltől. Az emberek nem bírnak meglenni ott, és a végén itt hatalmas nagy balhé fog kisülni, hogy ha Niklaus, és Marcel nem vesz az igából. 800 évig voltam szellem, tehát tudok pár dolgot, amit az ősiek nem. Tatia életben van, ami nekem mindegy, hiszen nem lelem vele hasznát, mert nem boszorkány. A hasonmások pedig... inkább nem mondok semmit. Nem szeretem őket, és ezzel nem csak én vagyok így. Ősvámpírnak érzem magamat, és bizonyára az lenne a dolgom, hogy porrá alázzak mindent! De a pusztítás nem mindig vezet érdekre. New Orleans nemsokára megszűnik. Még nem most ugyan, de teljen el pár év, és a boszorkányok fellázadnak. Jönnek máshonnét, nem muszáj pontosan New Orleansi boszorkánynak lenni ahhoz. Ha azok összefognak, a legerősebbek, akkor itt mindennek vége. S egyszer attól félek, hogy Esthert újra feltámasszák. Vagy az apánkat, Mikaelt. Bár ő vámpír, és a saját faját vadássza, ő annyira nem veszélyes, hiszen könnyű őt megölni. Legalábbis egy kis időre félretenni. A szüleinket innét szeretném félre tenni, hiszen valahogy ők nem illenek ide. De abban biztos vagyok, hogy ha így halad minden, nem lesz jó vége semminek sem. A vámpírok napgyűrű nélkül... esélytelenek a boszorkányok ellen. A legtöbb boszorkánynak fogalma sincs, hogy New Orleansba mi folyik, ami öreg hiba.
Mystic Fallsba mentem, hogy szerezzek némi kis boszorkányt, egyaránt még Sophiért jöttem vissza, akinek majd segítek megtanítani a boszorkányságot. Bár ez akkor fog eldőlni, hogy ha a boszorkány gén még benne is van. Ezzel nem csak magamnak csinálok hasznot, hanem Sophienak is, hiszen az Ősi boszorkány varázsait tanulhatja meg, ha hallgat rám. Velem mindenki jól jár, csak egyeztetni kell.
Meghallottam azonban a hasonmás hangját, és egy ismeretlen lányét. Nos, a hasonmás közül válogathatok. Ergó Tatia, Amara, Elena, és a manipulatív gonosz ribanc. Nos, melyik a sok közül?
Az étterem ajtaján beléptem, bár nem volt túl nagy tömeg. És no lám, csupán hangból találtam ki, hogy az egyik hasonmás ott van. Bár nagyon ismerős ez a stílus. Semmilyen ribancos öltözet, ami a többi hasonmásra vall. Nos, a bújócskának vége.
Pajkosan elmosolyodom, bár szeretem a hasonmásokat, mint külsőleg. Tatia egy igazi dáma, főleg úgy, hogy nem olyan ribanc, mint a többi. Nem szeretem az olyan nőket, akik túlságosan is feltűnőek akarnak lenni. Tatia nem ilyen, ezért sem fogom beköpni amiatt, hogy itt van.
- Üdvözletem, hölgyeim! - Jelentem meg a hátuk mögött, s mellettük foglaltam helyet, mintha olyan természetes, hogy két eredeti van egy asztalnál, és ahogy érzem, egy boszorkány is jelen van. Tetszik!
- Ó, Tatia...- szólítom meg az első hasonmást. Bár fogadni merek, hogy most megijedt, mert fél, hogy elárulom a hollétét. Ugyan, én nem ilyen vagyok. Becsületes ősi vagyok, és én mindenki érdekét nézem.
- Szeretnék magának bemutatkozni, bár engem Tatia régóta ismer...- nézek egy darabig mosollyal az arcomon a hasonmásra, aztán pedig az ismeretlen, csinos hölgyre. - A nevem Kol Mikaelson, örülök a találkozásnak! - Fejeztem ki, hogy valóban mennyire pezsdítő.
Tatiara néztem újból, azonban már komoly arcvonásokkal. Tatia ismerhet, én nem szálltam rá régen, mint ahogy azt a többi testvérem tette. Tőlem nem kell tartania, azt hiszem.











Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Tatia Petrova
Tatia Petrova

HEY DEAR, I'M A ORIGINAL

❦ Hozzászólások száma : 457
❦ Join date : 2013. Oct. 20.
❦ Tartózkodási hely : † Mystic Falls †
❦ Job/hobbies : † Blood-suck †

Asztalok    Empty
TémanyitásTárgy: Re: Asztalok    Asztalok    Icon_minitimeKedd Május 13, 2014 1:35 pm

The little witch and the bloody vampire

Ahogy így figyelem a lányt, akaratlanul is eszembe jut, hogy voltaképpen, miért is nem akarom én őt megölni? Ki ő nekem, hogy hagyjam elszaladni, hogy megengedjem neki, hogy nyugodtan élje tovább szánalmas kis életét? A válasz; senkim! Még sem látom értelmét kegyetlenül végezni vele, hogy aztán az ő holt testét is begyömöszöljem az egyik fülkébe és megigézve egy másik embert, feltakaríttassam vele a vért, majd feledtessem el vele a dolgokat. Bármilyen furcsa is, szórakoztatónak találom, hogy ez a lány bátran pimaszkodik velem és megpróbál a szemembe hazudni, ez utóbbit sikertelenül. Én ugyan is csak mosolyogva hallgatom őt, játszom a játékát, aminek hamar véget is vetek. Kezd unalmassá válni a dolog, hogy a női mosdóan, a vérszagban és vérben ácsorogva, hallgassam a kis boszi pimaszkodását. Na és az a szörnyen idegesítően hang, amit a gyomra ad ki… szörnyű.
- Mázlista vagy, te vagy az egyetlen, aki látta az igazi mivoltom és még mindig életben van. Gondolom, szeretnéd, ha ez így is maradna, szóval… ajánlom, ne csinálj semmi hülyeséget. – mondom neki, ahogy mellette lépdelek az asztalhoz. Okos kis boszi, tudja, hogy nem érdemes semmit sem csinálnia. Nyílván azzal is tisztában van akkor, ha meg akarnám ölni, akkor már a mosdóban végeztem volna vele, és nem finomkodtam volna el a dolgot.
Figyeltem, ahogy a pincér teszi a dolgát, s fél szememet a leányzón tartom, aki látványosan „nyáladzik” az étel után. Meg tudom érteni. Mikor éhes vagyok, én sem nagyon ismerek határokat.
- Igazán örülök a találkozásnak, Patricia. – mosolygok rá azzal a tipikus „legyünk barátok” mosollyal, miközben helyet foglalunk az asztalnál. A gőzölgő étel illata beférkőzik az orromba és meg kell, hogy mondjam... kicsit idegesít. – Az én nevem Tatia. – mutatkozom be neki, ahogy figyelemmel kísérem mozdulatait. Eddig nem igazán érdekelt mi szél hozhatott egy új boszit a városba, - merthogy feltételezéseim szerint nagyon is új – de most már kíváncsivá tett.
- Most érkeztél a városba? Eddig még nem láttalak itt és tudod, ez egy kisváros. Itt nem nagyon fordul elő olyan, hogy valakit ne lássak legalább életemben egyszer. – Kíváncsi pillantással illetem őt, ahogy tekintetemet le sem veszem róla. Nézem, ahogy eszik, ahogy valami megcsillan a szemeiben, bár lehet, hogy ez utóbbit csupán a világítás okozta.
Igazából fogalmam sincs, hogy miért vagyok még mindig itt és miért próbálok vele beszélgetni. Talán tényleg csak a kíváncsiság hajt, de az is lehet, hogy csak egy belső ösztön. Egy ösztön, mely nem mindig választja éppen az „áldozat” számára, a legmegfelelőbb utat. De az is lehet, hogy szimplán csak beszélgetni szeretnék valakivel. Elég rég volt már, hogy normálisan beszélgettem bárkivel is. És itt nem arra gondolok normális beszélgetés alatt, mikor a saját lányom közölte velem, hogy egy szörnyeteg vagyok. Hanem arra, amikor a témának az égvilágon semmi köze a természetfelettihez. Na, ez az a beszélgetés, amiben már jó régen volt részem.




//Ez gyengusz lett, de majd a következő... Wink//
Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Vendég
avatar

Vendég


Asztalok    Empty
TémanyitásTárgy: Re: Asztalok    Asztalok    Icon_minitimeCsüt. Május 01, 2014 8:16 pm


Tatia &Patricia
Ohh  shit!

Volt már valaha olyan érzésed, hogy bárcsak parancsolni tudnál a szívednek, hogy ne legyen olyan nagy áruló? Nem, nem a szerelemre gondolok, buta halandók csak arra gondolnak. De a szív nem csak a gyengéd érzelmekben lehet áruló, sőt szerintem az elsőben, fejben dől el, hogy ki mennyire szimpatikus.
Hanem, mikor ott állsz egy vámpír előtt és átkozod a percet, hogy nincs egy varázsige, amivel lelassíthatnád a vadul kalapáló szíved.
- Szerintem is, totál nagy nézettség meg minden. – bólogattam helyeslően, a testem pedig szinte ordított, hogy hátráljak, vagy lökjem félre és meneküljek. Vagy szimplán sikítsak, hogy segítsen valaki.
Bár megtanultam, hogy semmit nem érek, ez a társadalom rohad, és ha a járdán vergődsz, akkor csak előkapják a kamerás telefonjukat és nyomatják a képeket, Facebook-ra, meg Twittere, hogy „fúj, de undi!” Egy féreg társadalom lettünk!
Milyen szívesen kinyilvánítanám a véleményem, de az a baj, hogy hamar megbánnám! Nem, nem a boszorkány dologra gondolok, hanem inkább arra, hogy a társadalom kirekesztene és tilos lenne velem beszélni. –nem mintha olyan sok haverom lenne. -  Vagy, örökre bedugnának egy arab börtönbe, hogy nehogy szóhoz jussak.
- Az ember fia-borja próbálkozik. – vontam meg a vállam a kérdésére játékosan és angyalian mosolyogtam. Itt már veszett fejsze, lebuktam, nincs menekvés. Egy idióta vagyok, egy hatalmas barom aki túljátssza a szerepét..
Na, mit is gondoltam, ha? Majd beveszi, hogy elhiszem, hogy egy szimplagyilkos? Igaza volt, se táska, se fegyver. Semmi nincs. Ekkora ökröt, mint én nem hordott a világ a hátán. Fantasztikus vagyok, komolyan mondom. Címeres ökör.
Petra, szűkségem van rád…
- Köszönöm az együtt érzést és a kedves szavakat, pont erre van szűkségem. – bólogatok és megforgatom a szemeimet.
Ó, mi a fenébe sodortam magam? Meg se kellet volna álljak, egészen a hotelig, vagy egy Mc Donalds-ot keresni! Persze utólag okos az ember, mikor már bajba keveri magát. És, bajkeverésbe én kitűnő vagyok, mindig sikerül kifogjak, valakit vagy valamit, amivel bajba kerülhetek.
Aztán jött a csúf igazság, vámpír leányzó megmutatta a foga fehérjét.
- Emberi alakban szebb vagy. – ráncoltam össze az orrom és túrtam bele a barna tincseimbe.
- Azok az erek nem segítenek a randizásba, lehetőleg, inkább ne mutogasd. – éreztem, hogy belém mar és engedelmesen követtem, ahol az asztalnál, ahova kértem a spagettimet épp pakol a pincér. Rápillantottam, majd az újdonsült legjobb barátnőmre, akit ebben a helyzetben a hátam közepére nem kívánnék.
Lassan, csendben lépdeltem az asztal felé, és a spagetti illata, szinte gusztusosan hívogatott, és már a számban akartam érezni a friss paradicsomos szószt, ahogy élvezhetem az ízek orgiáját.
- Patricia. – mutatkoztam be végül. Ha már megmutatta ki is ő valójában, akkor a nevem már tök mindegy..



©
Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Tatia Petrova
Tatia Petrova

HEY DEAR, I'M A ORIGINAL

❦ Hozzászólások száma : 457
❦ Join date : 2013. Oct. 20.
❦ Tartózkodási hely : † Mystic Falls †
❦ Job/hobbies : † Blood-suck †

Asztalok    Empty
TémanyitásTárgy: Re: Asztalok    Asztalok    Icon_minitimeKedd Ápr. 29, 2014 6:19 pm

The little witch and the bloody vampire

Bár, ez másnak talán kicsit bizarrnak tűnhet, én kimondottan élvezem a kialakult helyzetet. Tetszik a lány zakatoló szívének ritmusa, hogy hallom az ereiben száguldozó vérének zubogását, és, hogy tisztában van vele, mekkora bajba lenne, ha szándékomban állna őt bántani. De ezer szerencséjére épp az imént laktam jól és perpillanat nem érzem szükségét újabb vérontásnak. Habár…
Lágy nevetés szakad fel a tokomból. A lány félelme és zagyvaságai üdítő hatással vannak rám. Meg sem próbálom tagadni, mennyire nézem is őt dilisnek. Arcomra ki van írva, hogy totál bolondnak tartom őt. Most komolyan? Azzal jön nekem, hogy valami gyilkos vagyok és filmet kellene belőlem csinálni? Ez nevetséges. Bár, tény és való, hogy a Bloody Queen találó elnevezés lenne.
- Az biztos, hogy érdekes film készülne ebből az egészből. De vajon hogyan halnál meg? Hisz magad is látatod, hogy nincs nálam fegyver. Még csak táska sem. – megyek bele abba a játékba, amit elkezdett. Személy szerint én teljesen biztos vagyok benne, hogy valójában nagyon is jól tudja, hogy mi vagyok, de ha adni akarja a tudatlan kis hülyét… hát legyen. Én nem zökkentem ki a szerepéből.
- Úgy, tehát színészi adottságokkal rendelkeznél? – kérdezem egy gúnyos mosoly kíséretében. Keresztezem egymással lábimat, s összefonom karjaimat a mellkasom előtt. Érdeklődve fürkészem a lány és nagyon meg kell erőltetnem magam, hogy véget vessek ennek az egésznek. Semmi kedvem a színjátékhoz. Az étellel amúgy sem szokás játszadozni. Ráadásul rohadtul nincs kedvem ebben a vécében ácsorogva eltölteni a drága időmet, úgy, hogy egy hulla rohad a klotyóban.
Furcsa hang üti meg fülemet. Ha pedig nem csal a hallásom, akkor ez a leányzó gyomorkorgásának tudható be. Bizonyára éhes, ezért keveredett el ebbe az étterembe. Én pedig önző okok miatt feltartom szegényt. Hát, jobb lesz akkor megetetni szegényt, mielőtt éhen hal itt nekem idő előtt.
Annyira nem nyeri el tetszésem a boszorkányokkal való vicceskedése, amit gúnyos hangnememmel ki is mutatok neki.
- Sajnálom, hogy nekem kell ezt elmondanom, de nem vagy valami jó színész, vagy legalább is nem kezeled túl jól az ilyen helyzeteket. – Céloztam itt korábbi színészes megjegyzésére. Egy amolyan ragadozó mosolyra húztam ajkaimat. Lerítt a lányról, hogy nem átlagos és bár dicséretre méltó, hogy megpróbált átvágni… nem jött össze neki. Több mint ezer éve ismerem a boszorkányokat, tudok róluk egy, s mást. Egy ilyen fiatal és tapasztalatlan leányzó pedig nem igen tudja eltitkolni előlem mivoltát.
Egy pillanat alatt teremek mellette és ragadom meg a karját. Nem szorítom meg nagyon, nem akarom eltörni törékeny kis csontját. De azért nem is finomkodom vele. A szemébe nézek és magamra öltöm leggyönyörűbb mosolyomat. Mosolyomat pedig egy pillanat alatt fűszerezem meg igazi arcom megmutatásával. Szemeim alatti, finom bőrréteg eleresedik, borotvaéles szemfogaim pedig megmutatkoznak.
- Gyere, harapjunk valamit. Hallom, ahogy korog a gyomrod és ez idegesít. – Már is normális, emberi ábrázatot öltök magamra és nyoma sincs a korábbi vámpírnak. Csillogó szemekkel nézek rá és várom, hogy elindulnom kifelé a mosdóból. Remélem magától is tudja, hogy felesleges ellenkeznie, mert nem lesz jó vége. Továbbá azt sem ajánlom neki, hogy egy szót is szóljon a hulláról és a vérről.


Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Vendég
avatar

Vendég


Asztalok    Empty
TémanyitásTárgy: Re: Asztalok    Asztalok    Icon_minitimeSzomb. Ápr. 26, 2014 9:37 am


Tatia &Patricia
Ohh  shit!

Lehet, hogy nem is a testvérem miatt fájdult meg a fejem, hanem saját magam miatt, és a vesztembe futottam? Nem, azért ennyire nem lehetek megátkozva!
Ahogy ott álltam megdermedve szinte az egész életem lepörgött egy szempillantás alatt. Mikor ahhoz a részhez ért, mikor az a mocsadék.. na ott erőt vettem magamon, a szívem összevissza kalapált. De mondjuk kinek nem? Itt állsz egy étterem mosdójába és feltehetően egy vámpírral társalogsz, aki kinyírt valakit, te meg belerohantál, a szó szoros értelmében.
- Rengeteg filmet láttam, ilyenkor jön a sikítás, futás, sok vér, és én is így végzem! – mutattam körbe a padlón, ahol a vér szinte elmosódott. Remélem nem léptem bele!
- Ugyan már, nekem nem kell, beszéljek erről senkinek. És jesszus még sose találkoztam gyilkossal. Csak filmekben láttam. Lehet rólad is készülne egy. Örömmel játszanám a főszerepet, hiszen én lehetnék az egyetlen olyan, aki élve maradt a nagy találkozásból. Milyen névre gondoltál? Mindenkinek van valami stílusos neve. Mondjuk, lehetnél a Bloody Queen. Azért a sok vérért, amit itt hagytál. Nem mellesleg hányingerem van és rosszul vagyok a vértől! – összevissza zagyváltam minden hülyeséget, miközben az agyam legbelső zugába azon agyaltam, hogy is fogom megakadályozni, hogy én legyek a desszert ezen a szép napon. Könyörgöm, most érkeztem a városba, lehetne, hogy ne nyiffanjak ki?
- Oh, hát most érkeztem a városba, szeretnék valami szép jövőt. Egyetemre is szeretnék menni meg minden. Lehet újságírónak kéne mennyek, vagy színésznek. Mert, ha nincs, színészi tehetségem nem tudnálak megjátszani. – hadartam továbbra is. Micsoda kalamajkába keveredtem. Itt beszélek egy vámpírnak és úgy teszek, mintha fogalmam sem lenne, hogy mi is ő. Legalább a külsőmön látszik, hogy igen csak megrémültem. Nem beszélve arról, hogy nem mertem benézni az említett helyre, mert tuti, hogy elhánynám magam. Nem most akarok rókázni, főleg, hogy megrendeltem a spagettimet. Jut eszembe, mindjárt éhen halok…ojh halál..
- Boszorkány? Mint az Óz-ba? Vagy Holle anyó? Más most nem jut eszembe, de lehet, hogy képzelődsz. – legyintettem, és úgy éreztem, hogy a szívem a torkomba kalapál, ahogy közeledett, kellemes illata volt, ahhoz képest, hogy most nyírt ki valakit. Beharaptam az ajkamat és csak azért sem árultam el, hogy az vagyok. Nem akarok már most lelepleződni. Erősen kapaszkodtam a táskámba, mintha megtudná akadályozni, hogy bármi bajom essen.



©
Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Tatia Petrova
Tatia Petrova

HEY DEAR, I'M A ORIGINAL

❦ Hozzászólások száma : 457
❦ Join date : 2013. Oct. 20.
❦ Tartózkodási hely : † Mystic Falls †
❦ Job/hobbies : † Blood-suck †

Asztalok    Empty
TémanyitásTárgy: Re: Asztalok    Asztalok    Icon_minitimePént. Ápr. 25, 2014 10:06 pm

The little witch and the bloody vampire

Az érkező leányzó épp a telefonjával volt elfoglalva hát ezért csapta nekem ezt az átokverte ajtót. Nem mintha probléma lenne, vagy bármi kárt tett volna bennem, csak azért még is csak lehetne figyelmesebb az ember. Mg én is gondosan bepakoltam a hullát a klotyóba, hogy ne legyen annyira szem előtt, ezzel tekintetbe véve minden gyenge idegzetű egyént. Oké, a vérről megfeledkezem és igen, naná, hogy ebből még hisztéria lesz várható, de én sem emlékezhetek mindenre. Már csak valahogyan ki kéne találnom, hogyan is oldjam meg ezt a helyzetet anélkül, hogy még egy hullát csinálnék ide a mosdóba. Egy az még elmegy, na de már kettő? Az azért sok egy ilyen helyen.
Észrevétlenül csukom be a lány mögött az ajtót, ahogy elhalad mellettem. Tekintetemmel követem a mozgását, a tekintetét és minden egyebet is, amit csinál. Azon gondolkozom, hogy vajon egy csöpp hazugsággal ki tudnám-e vágni magamat ebből a helyzetből, vagy jöhet az igézés és a szemfogak…? Alighogy megfogalmazódik ez az apró kis gondolat a fejemben, a leányzó szeme már rebben is és pillanatok alatt, tekintete rá is talál a vértócsára a földön. Nos, ez mókás helyzet lesz, szerintem.
Ravasz, önelégült mosolyra görbülnek ajkaim, ahogy a lányban megjelenik a felismerés. Még hazugságokkal sem kell őt tömködnöm, mert okos, gyorsészjárású csajként már össze is rakta a kirakós hiányzó darabjait. Azt hiszi, hogyha bátornak mutatja magát, nem hallom meg riadt kis szívének gyors ütemű kalapálását? Vagy tán nem látom szemében a félelmet? Kis édes…
- Miért bántanálak? – teszem fel a kérést, angyali, csilingelő hangon. Tényleg, komolyan fogalmam sincs róla, hogy miért nem akarok még egy vérfürdőt rendezni. Ez a lány talán még sipítozhatna is, hívhatná a pincéreket, azok meg a zsarukat és a végén én megint csak megúsznám és ól is laknék. Szép kis tervek, ezt azért meg kell hagyni. – Bár, lehet, hogy talán még is csak kellene… De nem akarlak bántani. Nem látom értelmét annak, hogy megöljelek. Elnézve téged, neked még akár szép jövőd is lehet. Nem úgy, mint annak a szőkének a középső kabinban. – fecsegek. Élvezem, hogy ilyen nyíltan kimondhatom előtte, hogy igenis én voltam az, aki ezt elkövette. Tetszik, hogy látom és érzem a félelmét, de ő mégis bátornak próbálja mutatni magát. Még a könyörgése sem mondható szánalmasnak, pedig én azért aztán hallottam ám rengeteg félét.
Közelebb lépek hozzá, kezemet összefonom a mellkasom előtt. Tetőtől talpig végig nézek a lányon és próbálok rájönni, hogy mi is lehet benne annyira furcsa. Érzek a közelébe valamit, amit igen ritkán szoktam. Se nem jó dolgot, se nem rosszat. Ez olyan… ismeretlen előrejelzés féleség.
- Te boszorkány vagy? – szegezem neki a kérdést hirtelen. Igazából csak vaktában dobtam fel neki ezt a kérdést. Bár, ahogy jobban megnézem, ő is úgy viselkedik a közelembe, mint a többi üstkeverő. Furcsán óvatos, bátornak mutatkozó és… hangyányit közvetlen is.


Vissza az elejére Go down
Hello darling, call me by my name
Ajánlott tartalom



Asztalok    Empty
TémanyitásTárgy: Re: Asztalok    Asztalok    Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 

Asztalok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Asztalok
» Asztalok
» Asztalok

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vampire Diaries :: Welcome to Mystic Falls! :: Belváros :: Étterem-